Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-07 / 210. szám

1965. SZEPTEMBER 7, KEDD rest éitc.Y iri K^Cirhm 3 Lőrinckáta aranykora A Zagyva mellett, Pest me­gye keleti csücskében terül el Lőrinckáta. A lexikon sze­rint 2480 lakosa van. Legkö­zelebbi vasútállomása Szent- mártonkáta. Arról már azon­ban nem szól a krónika, hogy lakói hogyan élnek? Pedig az utóbbi években nagyon meg­változott itt az élet. (Na de ne vágjunk a dolgok elébe!) Rövid tudósításra jöttem ki és majdnem egész napos út lett belőle. Jártam én már ebben a községben régebben is, pél­dául akkor is, amikor a fez­eket szervezték —, s abban az időben arról volt „nevezetes”, hogy a lőrinckátai parasztok sehogyan sem akartak rendes tsz-tagók lenni. Hol van már az az idő?! Ma ez a termelőszövetkezet a megye egyik legjobb közös gazdasága. Mi győzte meg a lőrincká- taiakat? Erre maga az élet vála­szol. Kossuth-díjas elnök Kokat Márton, akivel be­szélgetek, az Új Világ Tsz el­nöke, nagy darab, erős ember, már egy jól működő termelő­szövetkezetet vett át. Az út­törő Vaszil László Kossuth- díjas elnök volt, aki véletle­nül került az Új Világ élére. Abban az időben a szomszé­dos Kátai Állami Gazdaság­ban kertészkedett. Ö is kijárt agitálni, s addig dicsérte a tőrinckátaiak előtt a nagy­üzem előnyét, hogy egyszer csak azt mondták neki: „ha ilyen vezetőnk Lenne, mint Va­szil elvtárs, talán még be is lépnénk!” Vaszil szavukon fog­ta a lőrinckátaiakat, öt pedig a parasztok, s így in­dulták el a szövetkezeti úton. Vaszil jó tanítómesternek bi­zonyult. Irányítása alatt rak­ták le Lőrinckátán a nagyüze­mi gazdálkodás alapjait Va- szilt aztán a szomszédos Káka is - megválasztotta elnöknek. Ott is példamutatóan dolgo­zott, s a két szövetkezet ered­ményeiért később megkapta a Kossuth-díjat. A mostani elnök és a főag- ronómus, Kis Varga Ferenc, is énti a dolgát, mert az Új Világ azóta még előbbre ha­ladt a fejlődés útján. Mielőtt a községben szét­néznénk, végezzünk egy kis közgazdasági számítást A termelőszövetkezet 3732 holdon gazdálkodik. Területén csak azt termelik, ami kifize­tődik. Mindössze csak 19 fő­növényt, de azt aztán igazán nagyüzemileg. A kenyérgabo­na, a kukorica és a cukorrépa mellett főleg kertészeti növé­nyeket termelnek, mégpedig nagyban. Az értékesítéssel sem bajlódnak. A 420 hold kerté­szet teljes termelését lekötöt­ték a MÉK-kel, amely igyek­szik tőlük exportra, maga­sabb áron átvenni az árut Amiről a számok beszélnek Érdemes a kertészetben egy pillanatra szétnézni. Százöt­ven holdon új burgonyát ter­mesztettek, amelynek helyén most szépen díszük a téli ká­poszta. A hetven vagonos el­adási tervvel szemben 110 vagonnal teljesítettek. Paprika 30, paradicsom 40, zöldborsó 30 holdon termett (Ezek fő­növények, termeltek még sár­garépát tíz holdon, petrezsely­met stb., a kettős termesztés miatt a 420 hold tulajdonkép­pen 500 hold termőterület.) A kertészet bevételi terve öt­millió 600 ezer, és egyedül új­burgonyából két és félmilliót árultak. A kertészet termelé­kenységére még egy adatot: a járás kertészeti területének a iőrinckátai csak 20 százaléka, termelése viszont 37 százaléka. Az Új Világban 580-an dol­goznak, plusz a családtagok; ez itt nagyon fontos, mert a fez-ben eredményességi ala­pon gazdálkodnak, családi művelést honosítottak meg. Minden megtermelt száz fo­rint termelési érték után jó­váírnak a tagnak egy munka­egységet, amelynek értéke 40 forint. Az elvégzett munka után járó havi jövedelemnek 70 százalékát minden hónap­ban kifizetik a tsz-gazdáknák. 1964-ben 1 tagra 19 ezer. egy családra pedig 25 ezer forint jutott a közösből. Nincs is munkaerő problémájuk. Erre engedjenek meg egy konkrét példát. Zahenczkiék példája Záhenczki József fiatal tsz- gazdával a határban találkoz­tam. Cigarettaszünet közben leültünk s egy kis számvetést csináltunk. Persze, azonnal az újburgonyára terelődött a be­szélgetés, hiszen az idén ez adta a legnagyobb jövedel­met. A termésátlag holdan­ként 80 rnázisa volt. A burgo­nya kilóját átlagban három forintjáért értékesítették. Egy hold tehát 24 ezer forintot jö­vedelmezett Ebből a tsz-tag munkája után 40 százalékban részesedett. Záhenczki csa­ládjával együtt egy hold új- burgonyaföldet munkált meg. A termelőszövetkezet fel­szántotta a földet, géppel elül­tette a burgonyát, megekeka- pázta, műtrágyát adott, és sze­dés után beszállította az át­vevőhelyre. A tsz tehát a nagyüzemi feltételeket bizto­sította. Záhenczki pedig a kézi munkáit. Az újburgonya szedése fo­lyamatosan egy hónapig tar­tott, a munkában részt vett Záhenczki felesége és besegí­tettek a szomszédok is. A burgonya értékesítése után Záhenczki mintegy kilencezer forintot kapott a tsz-től. Ezt az összeget lényegében egy hónap alatt egy hold földön kereste meg a Zahenczky csa­lád. A burgonyaföldbe téli káposztát ültettek, amely té­lire újabb jövedelmet jelent a családnak, természetesen újabb munkát is. Zahenczkivel kiszámítottuk, hogy az egy hold föld leg­alább kétszer annyi jövedel­met hozott, mint amikor egyé­nileg munkálta. Ugyanaz a helyzet a tsz többi növényé­vel is, hiszen Lőrinckátán minden talpalatnyi földet a legjobb minőségben megmun­kálnak, a községnek 1100 va­gon az értékesítési terve erre az évre, de ha nem jön köz­be valami természeti csapás, 400 vagonnal többet tudnak ér­tékesíteni. Ez körülbelül duplája an­nak, amit a község egyéni gazdálkodással produkálni tu­dott Valahol iitt a nyitja annak, hogy ebben a községben na­gyon szépen boldogulnak a parasztcsaládok. Üj házak, jó mód Nagyon sok ebben a köz­ségben a villaszerű új ház. A berendezés egészen városias. Villanytűzhelyek, varia-búto- rok, parkettás szobák. Még a régi házakat is szépen kitata­rozták belül és új bútort vet­tek bele. Lőrinckáta a múlt­ban sem volt szegény község, de azért ami most van, ah­hoz mégis csak a termelőszö­vetkezet jó gazdálkodása já­rult hozzá. Kevés községe van az országnak, ahol annyi fia­tal dolgozna a tsz-ben, mint Lőrinckátán. Hatodik évébe lép a tsz, azt hiszem, hogy itt már senki sem tudná visszaforgatni az PARASZTNAGYGYŰLÉS a pusatasacri ÁrpÓ4Ímefnléhwnu'nel A Csongrád megyei Sövény- háza és Pusztaszer határában, a millenniumi Árpád-emlék­műnél az idén is megrendez­ték a hagyományos paraszt­nagygyűlést, a honfoglalók el­ső országgyűlésének emléké­re. Megemlékeztek a húsz év­vel ezelőtti második honfogla­lásról is: 1945 tavaszán Palla- vicini őrgróf egykori zsellérei ezen a helyen kezdték meg elsőként a földosztást. A nagygyűlésen csaknem tízezren gyűltek össze a har­mincholdas, árnyas Árpád- ligetben, idő kerekét. A lőrinckátaiak nem is akarják. Amikor a va­donatúj kultúrház előtt be­szélgettem a falusiakkal a je­lenlegi helyzetről, az egyik magyar azt mondotta: jó ez így, ez egészen aranykor. Csak rosszabb ne legyen! Ez elsősorban rajtuk múlik, sőt, ha akarják, még jobb is lehet! Gáli Sándor A napokban ismerkednek meg a járási ta­nácsok mezőgazdasági szak­emberei és a termelőszövetke­zetek vezetői a mezőgazdasági tervezés most bevezetésre ke­rülő új módszerével. A járási aktívaértekezleteken az új mechanizmus mellett a jövő évi tervfeladatokat is megvi­tatják. Eddig nyolc járásban zajlottak le ezek a tanácsko­zások a hét elején Cegléden és a ceglédi járásban kerül sör az aktívaülésekre. Kik kaphatnak árvízi iapattaakársepályt ? Az árvíz okozta ingatlanká­rok nagyságát — az ingó­károkhoz hasonlatosan — a helyi társadalmi bizottságok mérik fel szeptember 14-ig. Az összesített jelentést há­rom napig kifüggesztik a községi tanács hirdetőtáblá­ján, hogy a listát mindenki elolvashassa s esetleges ész­revételét megtehesse. A segé­lyeket az OTP-fiókok útján fizetik ki. A megállapítások szerint segélyezésben részesíthetők mindazok, akiknek az árvíz következtében megrongáló­dott, vagy éppen rombadőlt a lakóháza. De támogatást kap­hat minden olyan bérlő is, aki saját erejéből akarja helyreállítani lakását, füg­getlenül attól, hogy a bér­lemény állami vagy személyi tulajdon-e. Hétvégi házak, nyaralók helyreállítására se­gélyt csak akkor lehet ki­utalni, ha azt állandó la­kásként használták. Előfor­dulhat, hogy a háztulajdo­nos nem kívánja ismét fel­épittetni a rombadőlt házat, holott lakó lakik benne. Ilyen esetben a bérlő kap­hat építési segélyt, ha sa­ját telekkel rendelkezik. A telket viszont magának kell biztosítania, mert telekvásár­lás címén segélyt nem kap­hatnak. Az árvíz, illetve belvíz miatti károsultak családon­ként a helyreállítás, vagy újjáépítés költségeinek 50 százalékát, maximálisan 50 ezer forintot kaphatnak. Egé­szen kivételes esetben — nyugdíjasoknál, sok gyerme­keseknél, szociális gondozot­taknál — a kárösszeg 80 szá­zalékát utalhatják. Az ár­vízkárosult bérlőknek az új­jáépítés költségeinek 30 szá­zalékát, de legfeljebb 30 ezer forintos segélyt utalnak ki. Kivételes elbírálásban ré- szesítendők az olyanok, akik még az előző árvízkár helyre- állítására kapott kölcsönösz- szeg hátralévő részét fize­tik. SZILVASZEDŐK Tápiószentmárton határában a tápiúszelei Agrobotanikai Kutató Intézet 40 holdas szil­váskertjében készítettük ezt a felvételt. Zama József cso­portvezető közben örömmel újságolta; a 11 éves telepítés most rekordterméssel hálálja meg a munkások fáradozását. Eky-egy fiatal fáról ugyanis 120—130 kilónyi szilvát szed­nek le. Tavaly 25 vagonnal termett, most 30—32 vagonra számítanak. Szaporán jár a szilvaszedő asszonyok, lányok keze, naponta 70—80 forintot is megkeresnek. Hová kerül a termés? Messzi útra megy. Nyugat-Németországba és Lengyelországba kerül. Ha a magvaváló szilva szezonja itt véget ért, leszedik a termést, másfél-két hét múlva az asz- szonyok a több mint 300 hol­das almáskertben folytatják a szüretet. Jonatán, rozmárig, és még más jó fajta almát ér­lel ott a szeptember eleji napsütés. Felvételünkön a szilvaszedő asszonyok egyik csoportja lát­ható. — sp — Pedig csak egyszer hibázott... C. Zoltán technikust húsz esztendő után kizárták a párt­ból. Élve jogával, fellebbezett. Hosszú oldalakon fejtegette mozgalmi és szakmai érde­meit, ártatlanságát, a kizárás okául felrótt vád igaztalansá- gát. Ismert és ismeretlen ne­vekre hivatkozott, akiket nem hallgattak meg ügyében, ho­lott mmdannyian tanúsíthat­nák erényeit. A felsőbb pártszerv a kizá­rást megerősítette. S ő azóta meghurcolt áldozatnak érzi magát, akin súlyos sérelem esett. — Azért, mert egyszer hi­báztam életemben, nem érde­meltem ilyen súlyos büntetést. Én harminckilenc óta a párt­nak éltem! Elismerem, hiba volt F. Gábornét a lakásom­ba bejelenteni, hiszen csak is­meretség fűz hozzá. Eszem ágában sincs elvenni, ezt csu­pán fenyegetésnek szántam a feleségemmel szemben. — Tehát a hatóság előtt ha­zudott? Szeme se rebben, bólint: — Igen. Ezért hibásnak ér­zem magam. De emiatt kizár­ni? ... — A válópert is csak fenye­getésnek szánta? Meg a laka­tot az ajtón? — Előbb elköltözött tőlem, a lakást csak azután zártam le. A válóper pedig nem volt ko­moly dolog. Ijesztésnek szán­tam, hogy visszajöjjön hoz­zám. Szokatlan módszerek! De kezdjük talán elölről... Néhány hónappal ezelőtt C. Zoltánné panaszt tett a városi pártbizottságon, hogy férje nem engedi be közös lakásuk­ba. Az ajtóra lakatot szerelte­tett, s bejelentette, hogy újabb házasságra készül. Az ötödikre... A bejelentés nyomán a rend­őrség vette kezébe az ügyet, ahol kiderült, hogy C. Zoltán lakásában három nő van beje­lentve: harmadik, volt felesé­ge, a jelenlegi, és bizonyos F. Gábomé. Jegyzőkönyvileg figyelmeztették: feleségét nincs joga kizárni a közös la­kásból. C. Zoltán ekkor azt fe­lelte, hogy válni óhajt s F. Gábomé a jövendőbelije. A különös hárem — joggal — felkeltette a pártbizottság figyelmét. Vizsgálat indult, amelynek során C. Zoltán ki­fejtette: gyakori válásának nem ő az oka. Mindig az asz- szonyok voltak hibásak. Az első költekező volt és másra vetett szemet. A máso­dik szülei befolyása alatt állt és anyagias volt. A harmadik nem szeretett dolgozni, s er­kölcstelen életmódot folytatott. A negyedik elhanyagolta őt és a háztartást, rossz társaságba keveredett. Ráadásul többször megtámadta őt, kalapáccsal meg akarta ölni. Vénséges-vén ház ajtaján kopogtatok, C. Zoltánnét kere­sem. Harcias külsejű ama­zont várok, afféle Madame Landru-t, a kalapácsos gyilkos szoknyás utódát. Kislányos, vézna teremtés nyit ajtót. Tizenhét évvel fia­talabb férjénél, válláig sem ér és negyvenhárom kiló. Szőke haján szikrázik a napfény, ál­mosan hunyorít, mint egy kö- lyökcica és elnézést kér a ren­detlenségért: éjszakai műsza­kos a héten. Nem tagadja a kalapácsot. — A férjem többször meg­támadott, fojtogatott. Egyszer visszaütöttem a kalapáccsal, a karját érte. Látleletet vétetett róla. Máskor apám védett meg, amikor fojtogatni akart. A férjem ekkor elrohant a rendőrségre, hogy vegyenek ujjlenyomatot a biciklipumpá­ról, meg egy konyhakésről, mert meg akartuk ölni. A rendőrségről elküldték. Akkor a pártbizottságra szaladt. Az asszony hetek óta egy nyugágyban alszik. A nyug­ágyban tollavesztett derékalj, rajta vegyelemezhetetlen szí­nű takaró... Az asszony összekuporodik a rozoga rekamién: — Hányszor könyörögtem: Zolikám, ne bömböltesd a té­vét, ne öntsd a piszkos vizet mások ajtaja elé! A lakók többször figyelmeztették, mert nem tartotta be a házirendet. Feljelentették a tanácsnál is. Fel sem vette. „Na és? Én re­víziós bizottsági tag vagyak, mehetnek panaszra a sóhivatal­ba!” Mindig a párttal fenyege­tőzött, meg az összeköttetései­vel. Amikor kizárták, azt mondta nekem: „Ezt apádnak köszönhetem, de ne félj, meg­fizetek még neki!” — ön azt írja magáról, hogy közismerten szelíd, otthon­ülő ember. Közben a feleségé­hez durva volt, a lakókat fe­nyegette, gyakran kimarad o- zott, jó darabig a fizetését sem adta haza. Fel is jelentették önt a házirend megszegése mi­att. — Házirend?! Utálnak, mert kommunista vagyok! Az apó­som is ezért gyűlöl. — Ügy értsem, hogy ebben a házban mindenki reakciós? — Ha jobban ismerné a vá­ciakat, nem is kérdezné... „Kiváló kutatómunkámért 1954-ben a kohó- és gépipari miniszter 7000 forint jutalom­ban részesített... 1958-ban az iparigazgató kérésére leszerel­tem, mert az iparban nagyobb szükség volt rám ...” ' ' Lássuk tehát a szakmai ér­demeket. A ferrit-osztály vezetője, közvetlen főnöke így nyilatko­zik: — Ez az ember — vélemé­nyem szerint — nincs a he­lyén. Alapvető - műszaki kép­zettséggel sem rendelkezik. Bi­zonyos feladatokhoz egyene­sen kétbalkezes. Amit ő elvé­gez. azt bármelyik jóindulatú, értelmes szakmunkás elvégez­né. Ráadásul nagyképű, több­re tartja magát, mint ameny- nyit ér. Amikor éjszakai mű­szakba osztottam, panaszra ment ellenem: kitolok vele. Meg kell mondanom, a párt­fegyelmi óta sokat változott: készségesebb lett, a munkastí­lusa is javult. — A főnököm véleménye nem mérvadó: elfogult velem szemben. Gyakran voltak szak­mai vitáink. Kérdezze meg a főkonstruktőrt, ő majd meg­mondja, mit érekl A szakmai körökben jó ne­vű, tapasztalt szakember meg­mondta: — Furcsa ember C. Zoltán. Bizonyos műszaki problémá­kat zseniálisan old meg. Azért mondom, hogy zseniálisan, mert ilyen hiányos alapkép­zettséggel ki sem nézné az em­ber belőle. Más feladatokhoz viszont kétbalkezes. Mi is hi­básak vagyunk: túlzott türel­met tanúsítottunk vele szem­ben. Én ugyan néhányszor alaposan „beolvastam” neki, de amilyen komolytalan ember... Sokan féltek tőle az üzemben, intrikus természet. Az össze­köttetéseire is szeret hivatkoz­ni... 1.. „1960 óta Vácott dolgo­zom ... A nehéz feladatoktól itt sem riadtam vissza .. A nehéz feladat — a magyar magnószalaggyártás problémá­ja volt. Néhány millió forintot kapott az üzem e kísérletek céljaira, amellyel C. Zoltánt bízta meg az iparigazgatóság. Nem kapott elég támogatást eem, s a tudása sem ért fel a feladatig, tény, hogy a milliók elfogytak — eredmény sehol. — Nekem mást mondott a főkonstruktőr: hogy zseniális megoldásaim vannak. — De hiszen többször is „be­olvasott” önnek? — Nekem? Soha! Nem igaz. S ha tudni akarja, mit érek, kérdezze meg a volt főnökö­met. Vagy S. elvtársat, a BM- ben. S. elvtárs ugyanazokat erő­síti meg, amit a többiek. Volt főnökét már meg sem kérde­zem. Minek? Aki rosszat mond, úgyis hazudik — C. Zoltán szerint. Mindenki hazudik. Főnökei, munkatársai, a városi pártbizottság tagjai. Csak ő nem hazudik. Par­don, csak egyszer, a rendőrsé­gen. De hát ezért kizárni va­lakit a pártból? Csak ezért?! R. elvtársról azt mondta az ügyész, amikor a volt igazga­tó ügyét tárgyalták, hogy nem a tanúk, hanem a vádlottak padján lenne a helye. Mégsem görbült hajaszála se’. Nem, ő nem hallotta, csak K. elvtárs mondta neki. És M. elvtársat miért nem zárták ki a pártból? Ha valaki erkölcstelen, ő az­tán az! Különben is: joga van háza­sodni, ez magánügy. Válni is joga van, ha a házasság nem sikerül. Tehet arról, hogy csa­lódott? Rosszul választott, iste­nem. Hány fiatal járt már így? Végtére ő sem aggastyán még! Mindössze negyvennégy éves... Nyíri Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents