Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

1905. SZEPTEMBER 5, VASÄRNAP ‘“^íirtop ftl •PöL>Í+0<- 4-iá+e*- ; C^R--i>'(?ye/(r + OL1AAP1A + <5jz a-í-rís'/voí , Az ÖR£6 ÉRT/ I La/riÄ a házunkban egy kedves, öreg né­---------- nike, aki olykor velünk osztja meg m agánya keserű perceit. Esténként bejön egy kis tereferére, mesél a múltba süllyedt „bé­kebeli békéről”, első szerelmeiről, melyek lo­vagjai nyalka bajuszú K. U. K. tisztecskék voltak, a lóvasútról, meg sok minden egyéb­ről. Nagyon szerettem a nénikét, ő pótolta ná­lam az esti mesét. De az utóbbi időkben egy­re zavarosabb dolgokról cseveg. Azt hiszem, szenilis kezd lenni, mert a régi kerekded tör­ténetek helyett zagyva nagyotmondásokkal rabolja az időmet. Ha nem tisztelném a korát, még arra az állításra is ragadtatnám magam, hogy — bocsánat a kifejezésért — hazudik. Ilyeneket mesél: — Hát tudja, régen ilyentájt az úgy volt, hogy a fűszeresek kirakatában nagy-nagy táb­lák hirdették: Jégbehűtött uradalmi fajdiny- nye... — rebegi és azt állítja, hogy a régi korhadt, népnyúzó kiskereskedelem levitézlett tagjai azt a jelentéktelen vacak dinnyét be­jegelték. Állítólag a vevő kívánságára meg­lékelték, megengedték, hogy megkóstolja és ha ezek után nem vásárolta meg, udvarias mosollyal egyetértettek vele. Bocsánatkéröen az ajtóig kísérték azt az óhajukat hangoztat­va, hogy bíznak abban, miszerint a következő alkalommal nagyobb sikerünk lesz ... | De ez semmi, A minap azt mesélte,------------------------ hogy annak idején a hen­tesüzletekben nagy, piros füstölthúsok főttek, melegen árulták a ropogós töpörtyűt, az in­gerlőén gusztusos porcot, a meleg fejhúst és oldalast. Rendben van. Szegény öregasszony emlék­képei már összezavarodnak. Én nem is vitat­koztam vele. A távoli múlt mindig megszé­pül, összekeveredik az álmokkal és még olyan képtelenségeket is reálisnak lát, hogy meleg töpörtyű, ropogós pőre és zsírosán fénylő, ru­bint színű füstölt hús. De azt már nem bír­tam elhallgatni, amikor azt mondta: — Es tudja, kedves fiam, régen az úgy volt, hogy reggel, amikor felébredtem, kinyi­tottam az ajtómat és ott volt előtte a tej meg a péksütemény ... Szegény öregasszony. Teljesen megzavaro­dott. Azt vizionálja, hogy egy tejboltba nyílt a lakása. — Es hogy került a néni ajtaja elé a tej, meg a zsemle?, ,, t , ■ — Hozta a kihordó, kedvesem — lódítja szemrebbenés nélkül. Azt állítja, hogy akad­tak emberek, akik hajlandók voltak reggel korán felkelni és felvinni a tejet, akár a har­madik emeletre is. De ez még semmi. Azt mondja, hogy mindezt havonta egyszer kel­lett kifizetni, reggelenlzént nem kellett aláír­ni egy átvételi elismervényt az üvegről és a tejről. Állítása máris nyilvánvaló képtelenség, csak azért mesélem tovább, hogy mindenki lássa: szegény nénikénél... hm .., szóval nincsen valami rendben. Mert ... meg kell szakadni a nevetéstől... azt mondja, hogy a tej mindig pontosan megvolt és soha nem for­dult elő, hogy ellopták volna. | Er persze nem akartam a nénit bánta­----------------- ni és úgy tettem, mintha ko­molyan venném. Próbáltam neki értelmesen megmagyarázni, hogy ha netán valaha így is lett volna ez a tejügy, ma már megvalósítha- tatlan. Mert ugyebár nem kényszeríthetünk egyetlen dolgozót sem ilyen megaláztatásra, hogy amíg mi kéjes álomba zsibbadva, | ágyunkban fetrengünk, addig egyesek a mi j tejünket felhozzák az emeletre. Ez ugyebár dolgozótársaink kiszipolyozása lenne és ez merőben idegen tőlünk. Ezt régebben az arisz­tokrácia tette... — De hiszen én sem voltam arisztokrata. — Mindegy! Akkor a burzsoázia! — De kedvesem, én burzsoázia sem voltam. En az esti lapokat vittem a házakhoz. Példá­ul én vittem az újságot annak az embernek este, aki reggel nekem a tejet hozta ... Zavaros magyarázatával nem tudott kizök­kenteni. — Meg aztán az a tejhordás ugyebár óriási adminisztrációt igényelne. Minden tejboltba kellene egy osztály, amely a befizetéseket egyeztetné a belégekkel. Kellene egy osztály, amely nyilvántartaná, hogy hová mennyi te­jet kell vinni, egy másik, amely ellenőrizné I a kiszállítást. Egy tejkihordó természetesen nem vihetné a tejet, mert ez visszaélésekre adna alkalmat. I Számtalan érvet felsoroltam még, a pa­-----------------------------lackozó kapacitástól a z üvegparkunk, csekély voltáig. Beszéltem neki a vállalatok státushelyzetéről, az ehhez a munkához szülíséges keretekről, éjszakai pótdíjakról, törés kálóról, csurgás-csepegésről, higiéniai előírásokról, de hát hiába. Egy ilyen szenilis nénikére a mi logikus érvelésünk már nem hat. ö már nem a mi korunk embere ... ORDA^ UÁbTDORt KM drámák w - II _______t M_____aMA A __k. ^ H árít megnevelik A számlálóban mindig sok volt a munka és a le­maradás. A részleg veze­tője felmérte a helyzetet, és megállapította, hogy a hiba főképpen Flóriban van, aki munkaidejének nagy részét magánügyei­nek telefon és levelezés útján történő lebonyolítá­sával tölti. Flóri különben kedélyes, jól táplált fiatal­ember volt, fénylett rajta a bizalom és az elégedett­ség. A részlegvezetőt szin­te bántotta a lelkiismeret, hogy Flóri önfeledt nyu­galmát meg kell törnie. Szólt helyettesének, és egy­két komolyabb beosztott­jának. „Törődnünk kell Flórival. Többet, mint ed- dik. így elkallódik, meg kell nevelnünk.” Kíméletesen csinálták a dolgot. Flóri, ki jóhiszemű, gyanútlan fickó volt, szin­te észre sem vette, hogy tulajdonképpen nevelésbe került. Az öregebb mun­katársak minduntalan ab­bahagyták munkájukat, és társalogni kezdtek az if­júval. Érdeklődtek csalá­di körülményei felől, fir­tatták apró kalandjait, s közben homályos célzáso­kat tettek arra, hogy úgy jó a munka is ugye­bár, ha szórakozással fű­szerezzük. Ezt a gondola­tot aztán más változatban is felvetették: úgy esik jól a szórakozás is, ha közben dolgozik néha az ember. Flóri benne volt a csevegésben, igazán ro­konszenves társalgó part­nernek bizonyult. A neve­lői kar rendkívül türel­mes pedagógiai módszert követett, szinte csodálatra méltó türelemmel hallgat­ta Flóri csacsogását, me­lyet csak a telefonjai és a levelezése szakított né­ha meg. A részlegvezető szerint Flóri nevelése terén nagy az előrehaladás, bár ag­gasztó, hogy a számlázás napok óta szünetel. (andrás) N égyen ülnek a kis cuk­rászda piros huzatú szé­kein és fagylaltot eszeget­nek, meg csokoládétortát. Szó­val nagyon rendesek és né­ha mégis a bejárati ajtó irá­nyába rebben tekintetük. Pav­lovi reflex ez már kérem, ösztönösen azt kutatják, nem jön-e hitvesük, mert ugyanis nősök ők. Közülük csak egy iszik rumot kihívóan, de meg­teheti, mert ő még nőtlen. S nyilván azt hiszi, az élet olyan egyszerű, ahogy azt a kófic fe­jében elképzeli. Esznek a férfiak, a terem­tés koronái, az író, a tör­delőszerkesztő és két újság­író. Borzasztó történeteket mesélnek egymásnak, mert teljesen felzaklatta őket a tisztességben megőszült nyom­dász barátjuk esete, akit télvíz idején kizártak a setét erdőbe, ifjú nyomdászok gá­lád tréfája eredményeként. A szívtelenek ugyanis tréfából levelet írtak a feleségének, miszerint az öreg késői túl­óráit nem az ólombetűk sze­désével tölti, hanem fiatal menyecskéknél időzik túl a ! temetőn, egy lugassal övezett kicsiny házban. Az öreget nemcsak kizárták otthonról, de vacsorát sem kapott na­pokig és a fizetéséből — ki­mondani is iszonyatos — még egy korsó ser italra sem juttatott az otthoni felsőség. S zívszorongató. De van még kutyább eset is. Be­szélik a költőről — meséli az író és megtört szemét a málnafagylaltra szögezi, hogy keserves dugeszpénzéből kény­telen volt kicsiny könyvszek­rényébe egy olyan könyvet szerkeszteni, amely kívülről könyv, de belülről flaska, te­li nyugalmat ás álmokat adó barackpálinkával. Az a sze­gény fiú olykor éjfélig is íróasztalánál serénykedik, amíg élettársa elszenderül, s akkor a szép és komoly könyvből hozzáláthat végre lelke táplálásához. Vagy egy még re' (ecetesebb történet, a kedves, jószívű bérelszámoló főnökről, aki fatuskók mögé kényszerült rejteni a boros- üveget és esténként csupán favágás ürügyén vehette ma­gához az isten és nap áldot­ta szőlőből erjesztett ne­dűt. Amikor pedig egy na- gyon-nagyon hosszú télen a legutolsó tuskó is elfogyott és felesége véletlenül felfe­dezte a szépen összegyűlt üvegkiállítást, rideg idők, tel­jes kedvezménymegvonás kö­vetkezett a szerencsétlen fló- tásra. S zó esett Gyuláról, aki leg­feljebb százméteres kör­zetben sétálhat a ház körül, Lajosról, aki sok éves tré­ninggel elsajátította, hogy hazatérés után, levegőt csak befelé szív, kifelé nem en­ged egy szusszaná-snyit sem, mivel az öreg fiút rendsze­resen megszagolják. Szó ke­rült az örökké rémült Ta­más bácsiról, aki egyszerre három féldecit rendel ki az úr asztalára, de annak hát­tal ül, mintha nem is az övé lenne. Egyenként nyomja be a gyomormelegítőt, közben kezében málnás poharat szo­rongat, mert sosem tudhatja hol találkozik össze élettársá­val. Ilyesmiről beszélgettek ők és szomorúbbnál szomorúbb történetek hangzottak el, csak a rumivó volt nyugodt. Sőt a következő megjegyzéssel élt: — Dehát barátaim! Hogy lehet ez?! Hiszen ma már a férfiak is csaknem egyenjo­gúak a nőkkel ! ! ! — Ha-ha — kacagott fel az író kínosan és erőltetet- ten, s szemüvege mögül gú­nyosan nézett a bátor rum­ivóra. j— Egyenjogúság — nekünk? Oh te naiv! Majd eljön még az az idő, amikor kiokulsz te is az élet iskolájában ... Í gy szóla és bólintottak rá egyetértőén a többiek, a tudósok, és szomorúan csoki­tortájukba mélyedtek. KERESZTREJTVÉNY Megkezdődött az iskolaév! Az új tanév alkalmából Nyek- raszovnak, az orosz népi költészet klasszikusának egyik verséből idézünk a vízsz. 1., függ. 1., 23. és vízszintes 36, sz. sorokban. VÍZSZINTES: 15. Nagy zeneszer­zőnk. 16. Tiszta súly. 17. Keverék, régiesen. 18. SGA. 19. Nép a Bal­tikumban. 20. Végtelenségig tartó. 21. LRT. 22. Ide állunk mozijegy­ért. 24. . . .-szomjan. 25. Az elő­menetelt gátló okok. 30. Tisztelet­beli. 32. ARY. 33. Mozi fele. 34. Ál­lam a Közel-Keleten. 40. Vissza: bárány hangja. 41. Egy ukrán fél­sziget lakója. 43. Gabonanemüek- ből nyert pálinka. 44. Szemhéjon van. 46. Hivatkozik. 47. Francia impresszionista festő, utolsó négy­zetben személynevének kezdőbetű­jével. 49. Állami bevétel, névelő­vel. 50. Baj, hiba, tréfásan. 52. GZG. 53. A legtöbb járműnek van. 55. INH. 57. Angol sörfajta. 58. H. I. O. B. 61. A kézi fonáshoz használt eszköz. 64. Magja proto­nokból és neutronokból áll. 66. Gól nélküli eredmény. 67. Meg­szólítás. 68. Konyhakerti növény. 69. Penge része. 70. Francia néve­lő. 71. Római ezerötszáz. 72. Két­kerekű járművön száguld. 74. Ki­csinyítő képző. 76. Nagy mexikói félsziget. 79. Taszíttatta. 82. Erdé­lyi község; itt ölték meg Fráter Györgyöt 1551-ben. 83. ízletes táp­lálék. 85. Gyáráról nevezetes du­nántúli község. 86. Személyes név­más. 87. Bisztrók. 88. Ásvány. FÜGGŐLEGES: 2. Tehát. 3. Ideiglenesen félretett kártyák. 4. Kötőszó. 5. A mohamedán isten. 6. Egyáltalán nem szórakoztat. 7. DET. 8. Keresztül. 9. Sőt betűi, ke­verve. 10. Ismert színészünk (Gé­za). 11. Régies ruhadarabok. 12. Tova. 13. Operaénekesnő (Gabriel­la). 14 ............-földre. 26. Egyhelyben v an. 27. Túlzottan lelkesedik. 28. Nagyon benne van a dologban, aki eddig van benne! 29. Helyeslés Amerikában. 31. Kossuth-díjas írónk (Lajos). 33. Nagy darab ember. 35. Szűnőfélben lévő. 36. A. I. 37. Medve nagyobbik része! 38. NAR. 39. Azonos betűk. 40. El­rabolt. 42. Ezerötvenegy, római számmal. 45. IAR. 47. Tisztséggel jár. 48. Mikszáth regényhőse (i—y). 51. Szóösszetételekben: ket­tős. 54. Azonos betűk. A nagy ka­nadai tavak egyike. 57. Létrehoz. 59. Mitológiai nőalak. 60. A fővá­ros jobbparti részéből való. 62. Német betű. 63. Levegő, görög szóval. 64. Végtag része. 65. Állat- lakás. 71. Római ezerszázhat. 72. Női név becézve. 73. Londoni mű­vésznegyed. 75. Nógrádi község. 77. Német város a Duna-partján. 78. TNF. 80. Albán pénz. 81. Visz- sza: zúdít. 83. Amennyiben. 84. Hasznos állat. BEKÜLDENDŐ: A VERSIDEZET. AUGUSZTUS 20-1 KERESZT­REJTVÉNYÜNK HELYES MEG­FEJTÉSE: „Ez az ország a mi or­szágunk, Itt most már a mi ke­zünk épít”. —■ Magyarország —- népköztársaság. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Tönköly Sári Monor, Liliom út 25. Matuz Márta Gödöllő Röges út. 8. — Hollós János Gönyű, Kos­suth Lajos u. 161. — Tercsik Mi- hályné, Hévízgyörk, Templom tér 7. — Márki Imre Cegléd, Árpád utca 9. — Tóth Zsuzsanna Cegléd, Árpád utca 9. — Galbács István Albertirsa, Viola utca 24. — Géczy Valéria Szentmártonkáta, Gépál­lomás, — Chunyik Mátyás Aszód, Fondoros tér 10. — Zöld Andrásné Dobogókő. GYERMEKREJTVÉNY Pajtások! Szeptember 9-én ün­nepli a baráti bolgár nép hazája felszabadulásának 21. évfordulóját. Ebből az alkalomból három bol­gár város neve szerepel a mai rejtvényünkben. VÍZSZINTES: Hm... — Ha sokat molesztál, szó­lok a feleségemnek! (Komádi István rajza) 1. Védelmező. 4. Parány. 7. Bul­gária egyik fontos tengeri kikötő­je. 9. Hézag. 10. Te németül 12. Érsek Ferenc névjele. 13 .............­K aleh, kis aldunai sziget Orsová- nál. 15. Vonatkozó névmás. 16. Pi­rosas arcszín. 18. Bulgária híres tengeri fürdőhelye. 20. Disznótor alkalmával küldik rokonnak, jóba­rátnak. 22. Megszólítás. 23. Torna Klub. FÜGGŐLEGES: 1. A főváros egyik igen régi ke­rületéből való. 2. V. U. 3. A szag­lás szerve. 4. Méhlakás. 5. Ugyan­csak. 6. Bulgária fővárosa. 8. A gólyánál kisebb, nádasokban élő madár. 11. Buda középső része?!? 12. Feszítésre használják. 14. Na­gyon szereti az édesapját. 15. Olasz folyó. 17. Pusztító. 18. Maga után húz. 19. Női hangnem. 20. Építőanyag. 21. Előidéző. Pajtások! A megfejtett három város nevét írjátok le egy levele­zőlapra és 1965. szeptember 13-ig küldjétek be a szerkesztőséghez. A megfejtők részt vesznek a szep­temberi jutalomsorsolásban. Az 1965. augusztus 20-i rejtvényünk helyes megfejtése: Universiade.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents