Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-05 / 209. szám
1965. SZEPTEMBER 5, VASÁRNAP “‘^Zirhtp 3 Egy „furcsa“ család öt évvel ezelőtt sokat írtak az újságok az Amerikából hazatelepült Tóth családról. Tollhegyre kívánkozó téma volt: a háromszáz holdas farmercsalád — apa és három fia — belépett a ceglédi Dózsa Népe Termelőszövetkezetbe. S éppen az átszervezés időszakában. Aztán az újságok elejtették a témát, talán nem is ok nélkül... A termelőszövetkezet párttitkárától, Szanyiszló Ferenciéi érdeklődöm, az ame- rikás-család után. Megtudom, hogy mint családról már nem lehet beszélni. Az öreg, a családfő időközben nyugdíjba ment, a két idősebb fiú pedig kilépett, a harmadik, a legfiatalabb maradt csak a szövetkezetben. A párt titkár egyébként nem sokat tud a családról. Volt náluk ugyan néhányszor — még annak idején — de elég zárkózott életet éltek. Dolgaikról nem sok került a közvélemény színe elé. Először ez „izgatta” az emberek fantáziáját, de később elkönyvelték őket, mint „furcsa” embereket. Hát hogyne lennének azok, amikor „dúsgazdag” létükre éppen termelő- szövetkezetbe kívánkoztak. Szokatlan volt az ittenieknek az a szoros összefogás is. amit a Tóth családnál tapasztaltak. Az öreg, szinte korlátlan ura volt a családnak, pedig a legkisebb gyerek is felül volt már a huszonötödik életévén. — A Jancsi? — kérdez visz- sza a párttitkár, amikor felőle érdeklődöm. — Rendes gyerek! Jó szakember, munkáját jól ellátja! Gondolkodik egy kicsit: — De nem tudjuk neki is mi a szándéka. Most egyetemre jár, valószínű ő is el akar majd menni! Nem könnyű megtalálni a szövetkezet tanyaközpontjában. Sorra járom az istállókat, amíg a borjúnevelő mögött rátalálok. — Én vagyok az! — mondja kissé bizalmatlanul és tört magyarsággal, amikor név szerint szólítom. — Miért keres? — kérdezi még mindig idegenül. Széles mosolyra derül olajtól fénylő napbarnította arca, amikor megtudja, hogy újságíró vagyok: — Aáá, régen volt nálunk újságíró, úgy öt éve... Középmagas, izmos alakján feszül a kék overall. Kezében kulcsok. Öltözéke arra utal, hogy gépszerelő. — Egy vízcsapot csináltam itt a borjúistállóban. Olyan mindenes vagyok, úgy hívják, karbantartó. A tanyaközpont egyik terebélyes, árnyékot adó fája alatt telepedünk le. Akadozva indul a beszélgetés, de las- san-lassan kibontakozik a Tóth család „furcsa“ életútja. A Nógrád megyei születésű Tóth József, mint megany- nyi ezer és ezer társa levegőtlennek érzi a Tanácsköztársaság leverése után Magyarországon az életet. Először itthon keresi a boldogulást, mint cseléd, később mint munkás. 1929-ben a BESZKÁRT-nál villamosvezető, amikor rászánja magát, hogy hazát keres. Csa- ládjávál együtt, megtakarított pénzén Kanadába vándorol. Itt földet bérel, s minden erejét megfeszítve ctolgozik, hogy gyökeret eresz- szen. A sok lemondás, a szívós munka lassan, lassan kamatozik. A sikerhez hozzájárul a második világháború előtti gazdasági fellendülés. Kell a termény, a hús, a tej, az árát is megfizetik. A gyermekek nőnek, az egész család erőfeszítése benne van az egyre inkább növekvő farmban. Az ötvenes évek elejére, már háromszáz holdat mondhat magáénak a Tóth család. Az ilyen földterülettel rendelkező farmot, már a kormányzat is „életképesnek” ismer el. A Tóth család sem szűkölködik: a teljesen gépesített gazdaság, jó módot biztosít. — Miért szánták rá magukat arra, hogy hazajönnek? Várja már a kérdést, hiszen az elmúlt öt esztendő alatt sokszor feltették már nekik ezt Mélyen a szemembe néz, őszintén hangzik a válasz. — Aki nem volt Amerikában, az nehezen érti meg elhatározásunkat. Sokan azt hiszik, hogy ott nem kell dolgozni, hogy ott gondtalan az élet. Nem így van! Rengeteget kell dolgozni, s a farmer élete csupa bizonytalanság. Gondolkodik, visszaidézi a ma már réginek tűnő időket: — Több oka volt annak, hogy hazajöttünk. Az egyik gazdasági, a másik politikai. De nem utolsósorban a honvágy, ami szüléimét kínozta. 1952-ben súlyos száj- és körömfájás terjedt el Kanadában. A vész tovaterjedésétől rettegő kormány drákói intézkedéseket hozott. Az állattenyésztéssel foglalkozó Tóth család nem tudta értékesíteni az állatokat. Hullott az értékes marha, ami megmaradt, hónapokig kellett tartani. Az „életképesnek” ítélt farm a csőd szélére jutott. A bankhoz kellett fordulni. Szerencséjük volt, mert kaptak kölcsönt. Az öttagú család négy esztendeig küzdött, hogy kimásszon a gazdasági nehézségekből. — Apám már akkor kommunista volt, amikor kivándorolt. Az maradt kint is és ilyen szellemben nevelt bennünket is. Nagyon nehéz Amerikában kommunistának lenni — mondja. — Ha ezt megtudják, a bank nem ad hitelt, vagy ha adott, megvonja. Apám a Paraszt Szövetségnek volt az egyik vezetője, állandóan félni kellett attól, hogy mikor teszi rá a kezét a bank a birtokra — folytatja. A száj- és körömfájás után öt esztendőre kifizették a kölcsönöket, de újaltat kellett volna kérni. Addig ugyanis a gazdaság fejlesztésére, gépesítésére nem fordíthattak semmit. S itt következett a fordulópont: — Hosszú ideig tárgyaltuk, mit tegyünk: újabb kölcsönöket vegyünk fel, vagy hazajöjjünk? Az utóbbi mellett döntöttünk. Két év kellett, amíg elintéztük a hivatalos dolgokat, megkaptuk a magyar állampolgárságot. Ezerkilencszázhatvanban jöttünk haza. Egy kérdést kockáztatok meg a rövid kis elbeszélés után; — Tudták-e, hogy idehaza nem vehetnek földet, hogy idehaza a parasztok szövetkezetben gazdálkodnak? Csodálkozva néz rám: — Persze. Mindenről tudtunk, ami idehaza történik. Nem úrnak jöttünk mi, nem voltunk azok, odakint sem. Nem féltünk a munkától. Ez utóbbit egyébként nem kell különösebben bizonygatni. Másfél hónapra rá, hogy hazajöttek, már a ceglédi Dózsa Népe Tsz-ben dolgoztak. Ez volt az első termelőszövetkezet, amelyet mutattak nekik. Nem válogattak, azt mondták, hogy megfelel. Fizikai munkát végeztek az első naptól fogva. Az öt esztendő elég hosz- szú idő a tapasztalatszerzésre. Hogyan érzi magát az egykori farmer gyermeke idehaza a termelőszövetkezetben? A kérdésre gondolkozás nélkül válaszol: — Jól! Látja, hogy nem elégít ki a rövid válasz: — Amikor idejöttünk, alig volt gépe a szövetkezetnek, ma már tizennégy univerzális traktora van. Igaz, messze van még attól, ami odakint van. De jó irányban halad a fejlődés. Itt értünk el a „kényes” kérdéshez: — Miért léptek ki bátyja! a szövetkezetből? Gondolkodik, keresi a szavakat: — Apám is, és mi is kommunisták vagyunk. Ha a szövetkezet nem tetszett volna, megmondják. Apám nyugdíjba ment. Legidősebb bátyám, már akkor is gyárba akart menni, amikor hazajöttünk, de nálunk nagyon erősek a családi kötelékek. Odakint, ha nem fog össze a farmer családja, elbukik. Ránk hallgatott, így jött a szövetkezetbe. Egyébként is rádiótechnikus. itt nem talált magának megfelelő munkát. A fiatalabb bátyám beteg lett, gyomorfekélyt kapott. Az orvos könnyebb munkát javasolt. A vezetőség egyetértésével ment át az egyik üzembe, itt Cegléden. Megemlítem, amit a párttitkár mondott, azt, hogy ő is el szándékozik menni. Széles mosolyra derül az arca, s nevetve mondja: — Hát az, hogy tanulok, az csak jó, nem?... A szövetkezetnek is, meg nekem is. Elvégeztem a marxista— leninista esti egyetemet.' Jól ment a tanulás, gondoltam, megpróbálom a mezőgazdasági gépészmérnöki karon. — És jól megy? — Jól, négyes voltam az első félévben. Csak a rajz nehéz. Nehezen szokja meg a ceruza a szerszámot. De majd csak megszokja — válaszol jókedvűen, majd komolyra fordítja a szót. — Jól érzem magamat a szövetkezetben. Jól keresek, megvan mindenünk, őszintén mondom, nem bántam meg, hogy hazajöttünk. Nem vágyom a kinti élet után. Íme hát a „furcsa” család életének rövid története. Mihók Sándor Iskolatatarozás Nyársapától! Nyársapáton, a Róna telepi j iskola tűzveszélyes állapotban van, de szükségessé vált a központi iskola épületének karbantartása, javítása is. A községi tanács a sürgős munka elvégzéséhez nem rendelkezett anyagi fedezettel. Ezért most a megyei költségvetésből biztosították az iskolák mielőbbi kijavításához szükséges pénzt Megyei tanács, tervosztály. Borisz József helyiipar-politi- kai előadó. — Éppen most készítettük el a megye 1966. évi helyi- ipar-politikai tervét. Kissé népszerűbben: kész a jövő esztendei szolgáltatási program. Már el is küldtük az Országos Tervhivatalnak. — Kis ízelítőt kérünk. Mit mutatnak a számok? — A számok vallomása: az idei 349 millió 552 ezer forint értékű szolgáltatással szemben jövőre 360 millió 246 ezer forint értékűt végzünk. És talán érdekes közölni az egyes szektorok részesedését. Íme: minisztériumi ipar 3 887 000 forint, tanácsi ipar és egyéb tanácsi szervek 18 665 000 forint, ktsz-ek 104 060 000 forint, földművesszövetkezetek 564 000 forint, a szocialista szektoroké összesen 127 176 000 forint, kisiparosoké összesen 233 070 000 forint, a kettő együtt 360 246 000 forint. — Mint látjuk: a magánkisipar oroszlánrészt kap a szolgáltató tevékenységből. — Igen. Ehhez még érdekes hozzáfűzni, hogy tavaly megjelent új ipartörvény óta, azaz éppen egy év alatt, 839 új iparengedélyt adtunk ki a megyében. E pillanatban 4289 önálló iparosunk van; ezt a létszámot tervünk szerint 1966- ban 4375-re kívánjuk emelni, a kisiparosokra váró munkafeladatok ugyanis legalább ekkora kisiparos-gárdát igényelnek. Emellett még jelentős, hogy a ktsz-ek 10 millió forinttal több szolgáltatást végeznek, mint tavaly. — Szeretnénk kissé a számok mögé pillantani. — A terveinket szülő kimutatások szerint mind nagyobb a lakosság igénye a méretes áruk iránt. Mind többen rendelnek ruhát, cipőt méret után. Hasonlóképpen megnövekedett az igény az elektroZászlót bontott az „Úttörők a hazáért" mozgalom A tanévnyitással egyidejűleg zászlót bontott az „Úttörők a hazáért” mozgalom, amelynek országos főparancsnoksága az úttörőmozgalom megalakulásának 20. évfordulója alkalmából felhívással fordult a pajtások egymilliós táborához. — Vegyetek részt az „Úttörők a hazáért” mozgalomban — mondja a felhívás. — Segítsétek nemes tettekkel az országépítő munkát, lakóhelyetek parkosítását, fásítását, építkezéseit. Legyetek őrei a Szeptember 11—12—13 Alt*aóy aztinsáyi kiállítás és verseny Ráckevén Versennyel egybekapcsolt szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermesztő és növényvédelmi kiállítást rendeznek a ráckevei járásban szeptember 11-én, 12-én és 13-án a megyei tanács mezőgazdasági osztálya és az Agrártudományi Egyesület megyei csoportjának szervezésében. A verseny és a kiállítás célja, hogy a járás termelőszövetkezeteiben alkalmazott legjobb termesztési módszereket minél több helyütt alkalmazzák. A verseny — amelyen az egyes gazdaságok kiállításra kerülő termékeikkel vesznek részt — tizedikén zajlik le, neves szakemberek közreműködésével. A kiállítás 11-én délelőtt nyílik a Ráckevei Járási Tanács épületében. társadalmi tulajdonnak. Vigyázzatok iskolátok szépségére, tisztaságára. Mutassatok példát a takarékosságban. Ismerjétek meg a szocialista építés nagy alkotásait, keressétek fel, hallgassátok meg azokat a felnőtteket, akik kiváló munkával, újításaikkal, találmányaikkal bizonyítják hazaszeretetüket. — Az úttörők a hazáért mozgalom az őrsök mozgalma. Ezért ti határozzátok el, hogy hónapról hónapra mit végeztek. Segítsétek jó ötletekkel az őrs munkáját és a vállalások teljesítését — hangsúlyozza egyebek között a felhívás, amely a továbbiakban kitér arra, hogy azok a pajtások, akik részt vesznek az „Úttörők a hazáért” mozgalomban, a különböző feladatok megoldásával egyidejűleg az úttörőpróba követelményeit is teljesítik. Azok az őrsök, amelyek eredményes, sikeres munkát végeznek az új tanévben, elnyerik a mozgalom kitüntető zászlószalagját. A legjobb őrsök pedig a csillebérci úttörőtáborban találkoznak 1966 nyarán. Talaj'eróziós ankét az Agrártudományi Egyetemen A gödöllői Agrártudományi Egyetem tanárai, kutatói mind eredményesebben foglalkoznak a talajerózió elleni védelemmel. Az utóbbi időben is nagy segítséget adtak a gödöllői járás termelőszövetkezeteinek, ahol közismerten nagy károkat okoz a talajerózió. Szeptember 8-án 9 órakor külön ankéton tárgyalják meg az Agrártudományi Egyetemen Pest és Nógrád megye szakemberei az erózióvédelem kérdéseit. 40 millió értékű takarék- betét — 3 autóni’eremény 70Q ezer forint lottónyereség A dabasi járás lakosságának anyagi helyzetére jellemző adatokat közölt a Dabasi Járási Tanács vb. legutóbbi ülése elé terjesztett jelentésében Havas Endre, a járási OTP-fiók vezetője, aki a pénzintézet forgalmáról és tevékenységéről számolt be. Legfeltűnőbb adat: a betétállomány gyors növekedése. Múlt év augusztus 31-én 7051 betétkönyvben 29 millió 150 ezer forint volt, idén pedig már 8871 betétes 40 millió 17 ezer forintból állott a takarékbetét állomány. Tehát 1820 új betétessel és 10 millió 862 ezer forinttal növekedett a takarékbetét számla. Ez a kifejezetten mezőgazdasági jellegű járásban figyelemre a dabasi járásban méltó jelenség. Annál is inkább, mert a parasztság részesedése a takarékbetét állományból jelentősen megnövekedett ez idő alatt, ami pedig az egyre jobban megszilárduló közös gazdaságok eredményeire és a tsz-tagok ennek következtében növekvő jövedelmére mutat. Említésre méltó, hogy a betétesek jelentős része pénzét autónyeremény betétkönyvben helyezi el. A legutóbbi sorsoláson két Wartburg és egy Moszkvics autót nyertek a járásban. Ez év első felében 535 706 lottószelvényt vásároltak a járás lakói és ugyanezen idő alatt 702 305 forintot nyertek. EMLÉK CSUPÁN. (Foto: Kotroczó) Elkészült a jövő évi szolgáltatási program Feladat a kisiparnak 10 millió forinttal többet adnak a ktsz-ek „Méretes" igények Mit csinál a KISZÖV és a GELKA ? mos berendezések javítása s a lakásépítkezések terén. De szükség volna több fodrászüzletre, s fényképész-felvevőhelyre, illetve laboratóriumra, műteremre is. Jövőre a jelenlegi 815-ről legalább 867-re szaporítjuk a szocialista szektor szolgáltatási felvevőhelyeit. — Köszönöm, talán ennyi egyelőre elég az 1966-os tervből. Remélem, hogy az a ruha is belefér majd a megye méretes szolgáltatási keretébe, amelyet jövő tavasszal terveznek rendelni... — Minden bizonnyal. Még csak annyit; a jövő évben már remélhető, hogy jobban megosztja egymás közt a feladatokat, a munkát a KISZÖV és a GELKA. Tisztázzák, hogy hol, ki javítja ki gyorsan a rádiót, a televíziót... Mi minden esetre tervezzük a célszerű munkamegosztást ... (al)
