Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

ms r MEGYEI </£íHaD 1965. SZEPTEMBER 5, VASARNAP Elég-e a normát rendezni? nőtt a termelékenység, a ter­melés növekedésen belül a termelékenység a legtöbb he­lyen megközelíti a 75—80 százalékot, nem jelentéktelen mértékben csökkent sok ter­mék gyártási költsége, bizo­nyos előbbrejutás tapasztal­ható — bár távolról sem ki­elégítő mértékű — az impro­duktív létszám csökkentésé­ben. Éppen az elért eredmé­nyek húzzák alá, hogy sú- [ lyos hiba lenne megállni, a t normarendezéssel befejezett­nek tekinteni e természetű feladataink végrehajtását. Arra van szükség, hogy most már mindenütt folya­matos és állandó feladat le­gyen a normakarbantar­tás — és ehhez a rendezés megfelelő alapot teremtett — s ugyanakkor az első fél­évnél jóval nagyobb energia ráíorditásával biztosítani kell, hogy év végére a mű­szaki fejlesztés, s általában a műszaki intézkedések ter­vét is maradéktalanul teljesít­sék üzemeinkben, vállalata­inknál. Csakis ez esetben mond­hatják el év végén, hogy eleget tettek — kötelességük­nek! Mészáros Ottó Pézsmát szedett a peronoszpóra Gyengébb lessé a szőlőtermés Június végén még Tápió- szele környékén, is úgy lát­szott, hogy a tavalyinál is jobb termést adnak a szőlők. Már pedig a múlt esztendő errefelé is rekordterméssel ajándékozta meg a termelő­ket. Mi tagadás — sokan at­tól tartottak, az idei szüret még több gondot okoz majd, hiszen a pincékben sokfelé még tele vannak a hordók. Egye­sek tréfásan meg is jegyez­ték, majd csak kisegít ben­nünket egy kis jégeső. Nos, ha a jégeső nem is verte el a termést, annál inkább Másfél—két hetet késik a szüret — Tiszták már a prések, hordók, pincék — Felké­szültek a betakarításra Tápiószelén Jó termés ígérkezik burgonyából Jó hírek érkeznek a burgo­nyaföldekről, a vártnái is jobb termést szednek föl a szövet­kezetek dolgozói. Egri István a MÉK áruforgalmi főosztály- vezetője a megyei operatív bi­zottság legutóbbi ülésén beje­lentette. a közös gazdaságok­ban holdanként 59 mázsás ter­mésátlag várható s ez azt je­lenti, hogy burgonyából sem szorulunk importra. Eredeti­leg 840 vagon őszi termésű burgonya felvásárlására szá­mítottak a MÉK-kirendeltsé- gek, minden remény megvan rá, hogy 1500—1600 vagonnal vesznek át a termelőszövetke­zetektől. Egyébként már a jö­vő évi fajtatiszta burgonya vetőgumót is biztosították a megye részére. Üzemavatás - filmesekkel A Mechanikai Művek saját erejéből két új üzemépületet emelt. A falak között az elektrolikus kondenzátorgyártás kellékeit, az alumíniumfólla-marató-oxidáló berendezéseket is maguk készítették. A kitűnő munkát a filmesek megörökítették. Gábor felv. ni. Merfelsz József, a Bu­dafoki Állami Pincegazdaság tápiószelei pincészetének ve­zetője is úgy ítéli meg, hogy a múlt esztendei nagy ter­mésnek csak körülbelül a 60 százalékára lehet számítani. Tavaly a pincészet egyébként rekord mennyiséget — a ka­pacitásának dupláját — 42 000 mázsa szőlőt dolgozott fel. Ezen az őszön — ha az idő­járás nem szól közbe — 25, legfeljebb 30 000 má­zsa szőlő feldolgozására számítanak. Mindenesetre ez is nagy fel­adat elé állítja a tápiószelei pincészetet. Igaz, hogy már épül az új feldolgozóüzem, amely 20 000 mázsa szőlőt dolgoz majd fel musttá. A Ma­lomipari Szerelő Vállalat — a szelei pincészet vezetője szerint — most ígéretet tett rá, hogy a szezon kezdetéig üzemképes állapotban át fog­ja adni az új létesítményt. Ebben reménykednek a pincé­szet dolgozói, s bíznak ben­ne, hogy a múlt esztendeinél kisebb erőfeszítésekkel is meg­birkózhatnak a szüreti mun­kákkal. Nyári László pincemester elmondotta, hogy a szükséges előkészületeket megtették. Ki­javították a hatalmas prése­ket, kitisztítva sorakoznak már a hordók, készen állnak a pincék a must, illetőleg az új bor fogadására. A csapadékos időjárás nem­csak a peronoszpórának ked­vezett, de a szőlő érését is hát­ráltatja. Tavaly már szep­tember 10-e körül megkez­dődött a szüret a nagykátai já­rásban, most legalább más­fél-két hetet, de talán még ennél is többet késik a szőlő- betakarítás elkezdése. Szep­tember végén, október elején várják az első szőlő szállít­mányok megérkezését, s at­tól kezdve november közepéig éjjel­nappal dolgoznak majd a gépek, préselik a szőlőt, szűrik a mus­tot S. P. Egy ember nyomorék lett... (Szomorú j áték-részlet) téntekről, a huzalt már el* vitték. KANCSÁR: — Lehetséges, hogy a baleset kivizsgálását elmulasztotta a vállalat? DR. SZÁBÖ: — Nem mond­hatom a saját ügyfelemre, hogy mulasztást követett el. BATTA JÁNOS: — En­gem a baleset bekövetkezte után, csak október elején, még a kórházban kerestek fel a vállalattól. Aztán már ez év­ben júniusban elmentem a vállalat dabasi kirendeltsé­géhez, kártérítést kértem. Rá- dóczi József akkor valami jegyzőkönyvet, amit állító­lag tavaly augusztus 11-én vettek fel, elém tett, hogy írjam alá, Hát erre én majd egy év után nem voltam haj­landó, meg se néztem. RADÖCZI JÓZSEF (kék munkaköpenyt visel. Elfogul­tan ül le a vállalat ügyvédje mellé. A vállalat alkalma­zottja): — A dabasi kirendeltség munkavédelmi felelőse va­gyok. Augusztus 10-én ré­szesítettem Baltát balesetvé­delmi oktatásban. Arra hatá­rozottan már nem emlékszem, hogy mikor értesültem a bal­esetről. Aznap vagy másnap? Már nem tudom. A jegyző­könyvet bemondás alapján vettem fel és azonnal elküld­tem a vállalat központjának, Budapestre. A további in­tézkedéseket már ott tették meg. Nem. arról nincs tudo­másom, miből állottak ezek az intézkedések. DANYIS JÓZSEF tanú: (Sőt, szemtanú. Sofőr, a szal­mával megrakott tehergépko­csit ő vezette Szolnokra. Szin­tén a vállalat ügyvédje mellé ül. Hátát nekifeszíti a szék támlájának. Homlokán verej- tékcseppek gyöngyöznek. Moz­dulatlan, csak a szeme tekint­a baleset bekövetkeztéért a vállalat felelőssége. Balta balesetvédelmi oktatásban ré­szesült. A gépkocsit ő rakta meg. De vajon szabályosan-e? S a bálák lerakodása vajon a balesetvédelmi előírásoknak megfelelően történt-e? Majd jönnek a tanúk, bizonyítani fogják, hogy... KANCSÁR GYÖRGY (egy nyomtatott űrlapot mutat fel): — Itt a baleseti jegyző­könyv. Ebből nem derül ki, hogy a vállalat részéről meg­történt-e a baleset kivizsgá­lása. De az sem tűnik ki, mi okozta a balesetet, sem az, hogy a sérült az irat tartal­mát elismerte-e? DR. SZABÖ: — A kötöző­anyag minősége volt rossz, gyártási hibája lehetett, er­ről nem tehet a vállalat. KANCSÁR: — Ilyen fontos adat és egyebek is hiányoz­nak ebből a jegyzőkönyvből. (Battához fordul): Aláírta a jegyzőkönyvet? BATTA JÁNOS: — Senki- sem vett fel velem jegyző­könyvet. Ennek a tartalmát sem ismerem. DR. SZABÖ: — A balesetet a vállalaton kívül álló ok idézte elő, tehát nem tarto­zik kártérítéssel a válla­lat. Hibáján kívül követke­zett be a drótszakadás. KANCSÁR: — Megvizsgálta valaki azt a huzalt? DR. SZABÖ: — Mire a vál­lalat tudomást szerzett a tör­Batta János takarmánypré­selő munkás műit év au­gusztus 11-én szalmabálákkal megrakott tehergépkocsit kí­sért Szolnokra a papírgyár­ba. Neki kellett lerakodni a gyár udvarán. Mikor a har­madik bálát mégmozditotta, a bálakötöző dróthuzal elsza­kadt, mire a gépkocsi tete­jéről a földre esett. Karját, lábát törte. Négy hónapnál tovább feküdt a szolnoki kór­házban. Az elszenvedett üze­mi baleset által okozott kár megtérítését követeli munkaadójától. Átlagos havi 1700 forint keresete és a fel­vett táppénz közti különb­ség fejében 400 forint, láto­gatására sűrűn Szolnokra utazó családja útiköltsége megtérítéseképpen 1216 fo­rint fizetésére kéri kötelez­ni a vállalatot. A kórház­ból hazakerülve magatehetet- lenül, még hónapokig ágyban feküdt, felesége ápolta, ezért részére havi 800 forint meg­állapítását kéri, továbbá a járógépért és ortopédcipőért — ezek nélkül járni képtelen — kifizetett 312 forint 60 fillér megfizetését. És ... to­vábbá ... összesen 11 000 fo­rint a kárigénye. DR. FORRAI TIBOR (sze­rényen, csendesen): A kerese­tet fenntartom. DR. SZABÓ GYULA (kelle­mes hangján, tárgyilagosan szólal meg): — Az MT. 123. A) 2. pontja alapján a kereset elutasítását kérem. Nem állapítható meg * KANCSÁR GYÖRGY (hosz­J szú zöld asztal végéhez tóit \ íróasztalnál ül a terem végén. \ A hosszú asztalnál mellette, ! tőle jobbról, balról Marosi 5 János és Kanyik József fog- í lal helyet. Bal kéz felöl kis ^ asztalon írógép, amellett | Kancsár Lászlóné. Később \ majd jegyzőkönyvet ir. Csend. \ Kancsár György iratokat, \ törvénykönyveket rendez ma- \ ga előtt, majd a terem másik ! végén levő nyitott ajtó felé : tekint, jó hangosan mondja): \ Jöjjenek be a felek. S DR. SZABÓ GYULA ügyvéd ! (nagy a meleg — ingujjban 5 elsőnek lép be. Szép nylon- \ inge vakítóan fehér. Vaskos \ aktatáskát lóbál. Ápolt, dús ! fekete hajú, határozott fel- \ lépésű, negyven év körüli 1 férfi. Leül a hosszú asztal j mellé. Az alperes — a vállalat \ képviselője). * DR. FORRAI TIBOR ügy- ! véd (szőke haja homlokába ; hull, szürke ruhája meleg i szövetből készült. Aktatáská- \ ja lapos. A felperest képvi- \ seli. Kollégájával szemben ül, ! az asztal másik oldalán). \ BATTA JÁNOS, a félperes. ; (Ingujjban jön be, botra tá- t maszkodik, erősen sántít. Ar- j ca komoly és ünnepélyes. Kis i fekete bajuszt visel. Enyhén j szürkülő sötét haja rövidre \ nyírt. Szinte lehull ügyvéd- ! je mellé a székre.) \ KANCSÁR GYÖRGY (hang- j súlytalan halk szóval, de ért- l hetően beszél): S — Ismertetem a keresetet. ben sem mondhatnak le. Saj­nos, e tekintetben még nem mindenütt kellő az együttmű­ködés a gazdasági és a párt-, illetve szakszervezeti vezetés között. És hozzá kell tenni, mert ez az igazság: elsősorban nem utóbbiak hibájából... O Folyamatos. Annak elle­nére, hogy jó ideje vilá­gosan meghatározták országos elvként: a normakarbantar­tás nem időszaki, „kampány”- feladat, hanem állandó, rend­szeres tevékenység, üzemeink egy részében mégis így keze­lik. Ennek következménye, hogy ahol elhanyagolták a normakarbantartást, ahol ez nem volt folyamatos és állan­dó tevékenység, ott olyany- nyira elmaradtak, hogy most valóban rendezni kelleti, még­pedig jelentős különbségeket kiegyenlíteni. Mindez elkerül­hető lett volna, ha rögtön a munkafeltételek változásakor igazítanak a normán, s nem akkor, amikor ezt országos ha­tározatok sürgetik. Itt több­féle okot is felsorolhatunk: azt is, hogy „fáznak” sok helyen e munka folyamatossá tételé­től, „elég akkor csinálni, ami­kor kötelező” mondják, holott éppen így sokkal nehezebb. A másik ok: a folyamatos nor­mákat'bar. tartáshoz a rendel­kezésre álló munkaerő nem elegendő. Ebben van igazság, mert van olyan nagyüzemünk, ahol több tízezer norma felül­vizsgálatát három normásnak kellett volna elvégeznie, ter­mészetesen képtelenek voltak rá, s az üzem nem is teljesí­tette munkaügyi tervének e pontját. Igen rossz ■„takaré­koskodás” ez, hiszen a rosz- szul végrehajtott normakar­bantartás, vagy az egyáltalán végre nem hajtott, a vélt pénz­beli megtakarítás sokszorosát emészti fel. A kiragadott három szó bővebb magyarázata már érzékelteti, hogy valóban nem egyszerű tennivaló a normarendezés és karbantar­tás, hogy összefüggések lán­colatát kell mindenkor szá­mításba venni, s e láncolatban döntő láncszem — a műszaki fejlesztés. A címben feltett kérdésre ugyanis magától értetődően az a válasz: nem! Nem elég a normát rendezni — a termelékenység növelé­sében a normarendezés és karbantartás fontos, de nem egyedüli tényező. leg­alább ennyire jelentős a mű­szaki fejlesztés is, s sajnos, az első félévben megyénk üze­mei, vállalatai műszaki fej­lesztési tervük teljesítésében alatta maradtak a munkaügyi tervek végrehajtási szintjé­nek. Itt ugyan figyelembe kell venni, hogy általában a műszaki fejlesztést szolgáló új berendezések, beruházá­sok az év második felében lépnek be a termelésbe, az elért eredményeik mégis — alatta maradnak a lehetősé­geknek. Arról van szó, hogy a termelésirányító apparátus üzemeinkben csak egy fel­adatra koncentrál — ez eset­ben a normakérdésre — s ugyanakkor a többi feladat — tehát a műszaki fejlesztés — háttérbe szorul. Pedig a kettő nem vagy-vagy alapon jelentkezik, hanem éppen úgy, hogy norma és műszaki fejlesztés. Szétválasztásuk hi­ba, együttes megvalósításuk — elengedhetetlen szükség- szerűség. Mód van arra — nem egy helyen már példa is —, hogy a pártszervezet által létre­hozott brigádok megvizsgál­ják a műszaki intézkedési ter­vek, s ezen belül a műszaki fejlesztés megvalósításának helyzetét, s javaslatokat tesz­nek a gyorsításra, illetve az akadályozó tényezők elhárí­tására. A műszinttervek meg­valósítása ugyanis nem kor­látozódik csak a műszakiakra, ahogyan ezt sok helyen felfog­ják, hanem olyan közös fel­adat ez, amelyből mindenki­nek kijut a maga része. Ép­pen ezért sokkal aktívabban kellene 'bekapcsolódnia ebbe a munkába a szakszervezeti termelési bizottságoknak, il­letve aktívahálózatuknak is. A Központi Bizottság de­cember 10-i határozata nyo­mán az első félévben jelen­tős változásokra került sor. s azok nyomán az eredmé­nyek is jelentkeztek. Meg megdézsmálta a tőkék kin­csét az újra és újra dü- hödten támadó peronosz- póra. Igencsak úgy látszik, hogy a júniusban még rekordter­mést ígérő szőlő 35—40 szá­zalékát tönkre is tette az alattomos ellenfél. Ennek az- 1 tán már nem lehet örvendez­Az óv első felében — sok más, jelentős intézkedés mel­lett — sor került a normák rendezésére, karbantartására is, s ennek eredményeként — megyei összesítésben — mint­egy hatszázezer normaórát si­került megtakarítani. Üze­meink egy része jól hajtotta végre ezt a feladatot, valóban rendezte a normákat, azaz a körülmények, technológiai és műszaki adottságok maximális figyelembe vételével szabta meg az új idő- és teljesít­ményszinteket, s megtörtént, hogy lazítottak a túl szoros normán, azaz nem minden­áron elért megtakarításra tö­rekedtek. Ugyanakkor saj­nos, nem volt ritka az olyan rendezés sem, ahol mecha­nikusan, a körülmények fi­gyelmen kívül hagyásával haj­tották végre a normarende­zést, pusztán a teljesítménye­ket vették figyelembe, s a hét-| tíz százalékos túlteljesítést ad­ták hozzá a korábbi normá­hoz, s ezt jelölték meg száz százalékként. A Magyar Gördülőcsapágy Müvek diósdi gyárában 57 ezer normaórát takarítottak meg, az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár gyáregységében 50 ez­ret, ugyanakkor például a Híradástechnikai Anyagok Gyárában elmaradtak az idő- irányos teljesítéstől. Nem egyenletes, nem minden üze­met érintő tehát a megyei összadatban rejlő e természe­tű munka, s éppen ezért jo­gos a feltételezés: ha minde­nütt időben és megfelelően hajtják végre a normák ren­dezését, folyamatos karbantar­tását, akkor a megyei ered­mény sokkal jobb lehetett volna! Térjünk vissza az előb­bi mondatra, s három szót emeljünk ki onnét: időben, megfelelően, folyamatos. O Időben. Üzemeink egy részében későn kezdtek ehhez a munkához, az e fel­adatokat tartalmazó munka­ügyi tervek nem egy helyen áprilisban (!) készültek csak el. azaz az első negyedév után, tehát mindössze három hónap alatt kellett végrehajtani, az eredetileg hat hónapra vonat­kozó feladatokat. Az idő rö­vidsége kapkodásra, a kellő megalapozás elhagyására, a megfelelő felmérések mellő­zésére vezetett. Az ilyen üze­mekben következett be a szak­emberek által „fölözésként’’ emlegetett normarendezés, azaz a száz százalékon felüli teljesítmények automatikus — és éppen ezért rossz visszhan­got kiváltó — levétele, úgy­nevezett normásítása. © Megfelelően. A munká­sok mindenütt nagy fi­gyelemmel kísérték a norma­rendezést, s ez érthető, hi­szen — pénzről van szó. Nos, ahol például kisgépesítéssel, a technológia változtatásával könnyebbé váltak a munka- feltételek, ott a munkások többsége megértette a norma­rendezés szükségességét, s el­fogadta annak végrehajtási idokait. Másutt, ahol valóban alapos előkészítés után — munkanap fényképezés stb. — került sor e feladatra, szintén érvek, tények álltak rendelke­zésre. Ahol azonban mindez hiányzott — ott valóban jo­gos volt a méltatlankodó szó. A megfelelőenhez az is hozzá­tartozik, hogy például nem­csak a meglevő normákat kell rendezni, hanem azt is meg kell vizsgálni; az időbérben dolgozóknál hol változtak úgy a körülmények, hogy áttérhet­nek az ösztönzőbb teljesít­ménybérezésre, s hogy ez mennyire indokolt, azt egyet­len számadat is jól érzékelteti: a tanácsi iparban a dolgozók 37 százaléka (!) még ma is időbérben dolgozik! Elkerül­hetetlenül feszültséghez vezet üzemen belül, ha a munká­sok azt látják, hogy nájuk „működik a sróf” — ahogy ezt sokan nevezik — s ugyanak­kor szép számmal vannak olyanok, akik tessék-lássék módon dolgoznak csak, holott náluk is mód lenne a többet követelésre. A megfelelő előkészítéshez elválaszthatatlanul hozzátar­tozik a politikai munka, azaz a felvilágosító szó, a magya­rázat a miértre való válasz­adás, s erről egyetlen üzem­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents