Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-24 / 225. szám

rí.3i

MEGYEI

'^turlap

1965. SZEPTEMBER 26, VASARNAP

Huszárik Zoltán rajza

Ys/rsssjrssssssss'rsssssssssssss&sssssssssrssss**rssssjv*ssssj'ssssssssssssj7ssssssss/rsj*ssssjrs/*j*sjMfs*ss/j*sj*ss/^sssjrj*ss/sss/ssrs/7Ssss^^

PR^llfS ,

SÄÖAAB4TDBIVTAN

— Ember, te jól elkéstél!

— üdvözölte a barátja. — Ilyenkorra már elfogy a sor.

Japie körülnézett, s a látvány megerősítette az előbbi kijelentést. Johannesburg felöltötte elhagyatott, szombat délutáni külsejét. A belváros emberek nélkül, közlekedési torlódások nélkül csupaszon, idegenszerűen hatott.

— Ne haragudj — mondta Japie — már megint a mama miatt.

Gyorsan nekündultak és utolértek egy karonfogva sétáló párt. A lány magas és

kecses volt, ringó léptű. Sötét haja csigákban omlott a vállára, a csípője kecsesen ringatózott. És akkor rádöbbentek; a férfival valami nincs rendjén: tarkója és keze sötétbarna.

— Úristen! — kiáltotta Japie. — Te is látod, amit én

látok?

— Látom. — Dániel hangja vésztjósló volt.

— Fehér lány egy kaffirral

— szólt Japie hitetlenül.

— Ilyen nyíltan sétálni az utcán, itt Johannesburgban. Méghozzá karonfogva!

— Gyere. — Japie jelt adott Dánielnek, mire sebtiben megelőzték a sétáló párt, elsiettek a háztömb sarkáig, majd szembefordultak, hogy bévárják azt a kettőt. Nem volt semmi kétség. A lány fehér és a férfi színes bőrű, nem is kaffir, hanem afféle

' sárgásbarna. Karonfogva sétáló szerelmesek.

Japiet olyan forróság öntötte el, amilyet eddig sohasem érzett. A lány elleni düh együtt lángolt benne a lány vélelmezésének heves vádjával. Anyját látta maga előtt, karcsún, törékenyen s elhűlt a vére. Az a barna kéz a lány hófehér húsán, megérintheti, simogathatja a mellét, azt teheti vele, amit

a

Merénylet a Duna-parton

A felsőgödi Duna-parton meghalt Julius Caesar. Az összeesküvők közül először Casca, utoljára Brutus döfte bele a tőrt. Brutus nem egyszer, mint ahogy az a krónikában és a tragédiában írva vagyon, hanem négyszer, mert így követelték a köztársaságpártiak, azaz a felsőgödi strandolok. S rongyos strand pokrócból készült tógájában egy kőfal előtt összeesett a zsarnok, de még hősiesen kilehelte Vörösmarty szövegét; ..Brutus, te i6? Ügy, halj meg, Caesar”.

• — Ügy, bizony!

— Nem kár érte!

— Le véle! Megérdemli! — üvöltötte a gödi Fórum Románom fürdőruhás népe, s nemsokára csatlakoztak hozzájuk a beérkező gálya uta- jsai, olyan lelkesen, hogy lekéstek a Budapestre induló 5 óra 20-as quadrigát.

C

aesar azóta feltámadt, s nehogy még egyszer megjárja, békés, polgári foglalkozásra adta a fejét: esztergapad mellé állt. Brutus lelkiismerete megnyugodott — nem a macedóniai Philip- pinél, hanem a zöld rex- asztalnál találkozik Caesarral, Casca egyetemi előadásokat hallgat, Antonius sem töri a fejét gyászbeszéden, annál inkább különféle technikai problémákon. A római nép? Szétszéledt, ma is emlegetve a históriát. A szenátus

tagjai azonban- minden szombaton összejönnek, a Fórum helyett a felsőgödi könyvtárban. A nevük is másképp, modernebbül hangzik: ifjúsági Ady-klub.

K

i látott már hálózó széna torosat? Azt hiszem, ebben az előnyben egyedül ne- sem voí,t reszem. A muveioaesi ház nagytermében néhány elszánt romai húzta a talpaiávaiót, a kiub „Zörej"-együttese, antik hawaii-gitárokkal. Alig egy óra múlva sikerült élókaparni a tömegből Cascát, alias Gallé Gábort, a klub elnökét, és egy „romai népet”, Urmös Lászlót.

— Hogy érzik magukat 1965-ben, Felsőgödön?

— Köszönjük, kitűnően — tájékoztatnak nevetve a derék rómaiak.

— Mikor határozták el Julius Caesar megölését?

— Egyhangú volt a nyár vége, hevertünk a strand homokján, és nem történt semmi — kezdi Gallé Gábor — aztán...

— Különben is, 6okan vagyunk már klubtagok, a helyünk meg kiesd, mindig fész- kelődtünk, nem fértünk a bőrünkben, valamit kellett csinálni — szól közbe a római nép, mint annak idején, a Fórumon.

— ... akkor Holinka József, különben hajógyári esztergályos, magára tekerte a strandpokrócát — folytatja az elnök — Casca, — gesztikulálni, játszani kezdett, s valamelyikünk felkiáltott: „Adjuk elő a Julius Caesart!” így születet az ötlet.

— Miért éppen a Duna-pant volt az összeesküvés színhelye?

— Elég széles a part, van

hely... másutt meg nincs. Saját magunkat akartuk szórakoztatni, hogy legyen végre valami, ami megmozgat bennünket. Persze, meglepődtünk, mikor annyian összejöttek. Tudja, mi volt ebben különösen jó? A kötetlenség. Megtanulta mindenki a szerepét, de rögtönöztünk is, hozzájátszottunk, meg a közönség, a lakosság is segített.

M

egszólítok egy bácsit az utcán:

— Bocsánat ... látta a Julius Caesart? Emlékszik, a Duna-parton.

— Láttam — feléli — derék kis „komédia” volt! Kitették magukért ezek a fiatalok, jó színházat játszották. Eleinte haragudtam rájuk, sokat hangoskodtak. Most már nem haragszom. Játékosak ezek, hadd csinálják, legalább nem lógnak a korláton az állomásnál, a „köpködőn”.

Reisen bücher Sándor könyvtáros, aki otthont ad a fiataloknak — sajnos, csak kicsi otthonit tud adni, — ugyanígy vélekedik.

— Szívesen jöttek a gyerekek a klubba — mondja — hiszen amíg nem volt, addig csak csellengtek ide-oda, most meg annyi az élet bennük, hogy csak na! Vettünk egy rom televíziót, rendbehoz- tuik, van magnó, rex-asztal, rádió, és van munkaterv is: irodalmi estéket, élménybeszámolókat, vitákat tartunk, különösen a Caesar óta. Most éppen Szilágyi Elek festőművészt „fűzöm”, hogy jöjjön előadást tartani a modem művészet irányzatairól.

— Nem is kell engem any- nyira fűzni — nevet Szilágyi Elek, amikor megkérdezem. Jövök én magamtól is. Nagyon igényesek a gyerekek. Szeretnének hallani a' művészettel kapcsolatos pszichikai és társadalmi problémákról is, tehát egy nagyon alapos előadást kell tartanom.

Elindulunk Sanyi bácsival, a legidősebb rómaival* a

könyvtárhelyiségbe. Gondoljuk, szombat este is van, bál is, zavartalanul tudunk beszélgetni. Még két perc sem telik el, máris bekarikázik az udvarra két klubtag, Kövecses Gábor és Sági Dániel.

— Láttuk, ég a villany, hált bejöttünk...

Mindketten tizenhatévesek, ipari tanulók. Határozottan elmondják véleményüket a klub jövőjéről:

— Üj helyiség kellene, hogy név. kelljen a Duna-partra menni. Szakköröket szeretnénk, sportkört, és ... jó lenne, ha több lány jönne, mert majdnem mindannyian fiúk vagyunk, így meg nem lehet táncolni.

A

kis római köztársaság jövője a község vezetőit is foglalkoztatja. Patrónu- saik; a szakmaközi bizottság és a könyvtár. Farkas Józseftől, a szakmaközi bizottság helyi titkárától megtudtuk, hogy új helyiség készül a fiataloknak, akik az építkezésnél segítenek majd társadalmi munkával, s terveznek számukra rádiós és motoros képzést. Addig is — a Zörej-együttes két izgalmas száma között — Szigeti Tibor, a községi pártszervezet titkára megígéri, hogy biztosit néhány szobát hétköznapra, klubfoglalkozásra.

A

Duna-parti merényletet meg kellett ismételni. Nem is egyszer, sokszor. A gödi Fórumra négy kamerát hoztak, és újra felvette nagyapja világháborús sisakját a római gladiátor, megragadván a K. U. K.-ba- jonettet. Büszkén nézte a zsákruhájára erősített papír- farkast a rabszolga, — viszont Caesar azt mondta az édesanyjának otthon, hogy fél. Aztán mégis odaült a kőfal elé. Igaz, hogy hol így kellett állni, hol úgy, dehájt a hírnév...

— Belemenős gyerekek ezek — mondja a Pannónia Filmstúdió rendezője, aki Kitörés címmel filmet készített a „teeneger-társaság” produkciójáról — az egésznek légköre volt, érződött bennük a belső izgalom, & keresés. A nekik tartott filmbemutatón nagyon izgultak: sikerült-e, amit akartak?

Sikerült. Történt valami, s ezzel meg is indult valami, amit az ezután következő idők igazolnak majd.

Juhász Erzsébet

Az elmúlt napokban ünnepelte hatvannegyedik születésnapját a József Attila-díjas költő, műfordító. A sok köszöntő, gratuláló levélen, táviraton kívül egy vaskos könyvet is hozott a posta az érdligeti házba Feladó: az újvidéki Fórum Könyvkiadó. Az Erős vár című, ötszáz oldalas kötet Slobodan Novak összegyűjtött novelláit tartalmazza. A magyar nyelven most megjelent könyvet Csuka Zoltán fordította.

— Slobodan Novak a jelenkori horvát irodalom egyik legmarkánsabb egyénisége. Ez a kötet mintegy keresztmetszetét adja termékeny prózairól munkásságának. Egyéni hangvételű, őszinte, szókimondó írásainak egy részében rendkívül szuggesztíven érzékelteti a háború utórezgéseit, következményeit. Szatirikus jellegű novelláiban a mai ember mindennapi életének kisebb-nagyobb visszásságait gúnyolja ki jellegzetesen fanyar humorával. Érdekes íróegyéniség, aki sok kellemes órát szerzett számomra írásainak fordítása közben.

Az asztalon írógép, teleírt vagy még üres kéziratpapírok, könyvek, szakszótárak. A munka kusza rendetlensége jól megfér az asztal sarkában párolgó, ízes feketével, az ünnep hangulatával.

— Sürget az idő és főleg a kiadó — mondja derűsen. — idei könyvhéten megjelent

Krleza-mű, A fekete sas árnyékában második kötetét fordítom. — Egy megkömy- nyebült sóhaj. — Nyolcszáz oldal már elkészült A fehér sas árnyékában című műből. Már csak negyven oldal vár fordításra.

De nemcsak az Európa Könyvkiadó sürgeti, ahol Miroslav Krleza komor, nehézveretű regényének második kötete megjelenik majd, hanem a Gondolat Könyvkiadó is. A nyáron két hónapot töltött Jugoszláviában a Szerb és Jugoszláv Tudományos Akadémia vendégeként. Igna- tovic Jasa szerb író életének eddig még ismeretlen éveit kutatta a könyvtárakban. A szentendrei rebellis címmel életrajzot ír a neves szerb íróról, aki ifjúkorában Szentendrén élt és a negyvennyolcas szabadságharc idején a magyar seregekben harcolt

— Amint befejeztem a fordítást, azonnal munkához kezdek, jegyzeteim, feljegyzéseim, kézirataim rendezéséhez. ..

Közvetlenül születésnapja előtt igen megtisztelő értesítést kapott Újvidékről.

— A Fórum Könyvkiadó elhatározta, hogy vagy a Magvető vagy a Szépirodalmi Könyvkiadóval közösen kiadja a két világháború között megjelent verseimet. A napokban jártam Tihanyban, Borsos Miklós Kossuth-díjas szobrászművész barátomnál, aki szívesen vállalta a négyszáz oldalas verseskötet illusztrálását

Sok színű munkája közben még egy meghívásnak is eleget kell tennie. Belgrádban október közepén három napos szimpóziont rendez a Jugoszláv írószövetség a háború utána jugoszláv irodalomról. A tanácskozásra meghívták Csuka Zoltánt is.

A születésnapi jókívánságok mellé még csak annyit: szeretettel várjuk újabb fordításait, önálló műveit

Prukner Pál

Munka közben

CSUKA ZOLTÁN

— Bocsánat hölgyeim — szólalt meg ő, vagy Daniel, í lányok kuncogása közepette — Mint látják, nagyon elkéstünk, s már nemigen kapnánk helyet. Lennének szívesek nekünk is jegyet váltani.

A lányok mindannyiszoi szívesen ráálltak. A négy jegj egymás mellé szólt, s mihelyt kialudt a villany, mái ment is minden, mint a karikacsapás. Egy kis kézszorongatás, a lány combján hanyagul megpihenő tenyér, aztán lopakodó keresgélés.

Elmosolyodott, eszébe jutott az a nap, amikor az c lányismerőse nem engedeti magával semmit csinálni, de a Dánielé olyan szenvedélyes volt, hogy mindketten őt tapogatták, egyik az egyik, másik a másik oldalról. De az sosem fordult elő, hogy erőszakoskodtak volna egy lány- nyál, ha az nem állt kötélnek. Nem, ők mindig illemtu- dóak voltak. Tisztelték a nőket.

Gondolatai visszakanyarod----------------tak az anyjához,

s büszke volt magára. Tisztességes dolog, hogy elmegy mamával, s törődik vele. S eközben mégis önálló férfi marad, férfi, aki ragaszkodik jogaihoz, hogy lányokkal járhasson; nem gyerek, aki egész nap az anyja szoknyáján ül. Űjjongó derűt érzett, arra késztette, hogy öklével kalapáljon tetovált díszt a mellére. Elvégre, fiatal, életerős férfi.

A végállomásnál türelmetlenül várt rá Daniel.

vagyok, mama! És minden cimborám programot csinál szombat délután.

— Eredj te is. Hagyj itt engem. Megszoktam én az egyedüllétet — megtöröite a szemét és felszegte az állát. — Csak menj abba a drága- látos mozidba.

— Nézd mama — mondta lassan, vonakodva. — Holnap délelőtt elkísérlek.

Anyjának felragyogott a szeme és magához szorította a fiút.

— Fiacskám — suttogta —, mégis jó fiú vagy te.

Rezzenéstelen arccal tartf---------------------a simogatast.

Már megint csapdába esett. S ez igy történt majdnem minden hétvégén. Az anyja sírt, és a következő másodpercben ő megígérte, hogy elmegy véle. Most már el is késett. Futva megcsókolta és kirohant a házból, iparkodva, hogy elérje a Johannesburg belvárosába tartó villamost. Besüppedt az ülésbe, és a ráváró délután kellemes előérzetében már el is felejtette az anyjával lejátszódott jelenetet, ö és a barátja, Dániel Boshbff elhatározták, másodszor sohsem szedik fel ugyanazt a lányt, s ezért nagyon óvatosan kellett válo- gatniok a mozipénztár előtt kígyózó sorban. Fel-le sétáltak, pillantásokat váltottak a könnyű nyári-ruhás, ragyogó szemű lányokkal, hol kacsingatva, hol meredt tekintettel bámulták őket. S amikor már választottak, végigcsinálták azt a trükköt, amely kivétel nélkül mindig bevált

| A tizenkilenc éves Gre*g!

§ nek szombat délután volt a ^ hét csúcspontja. Délben jött ^ haza munkából, behabzsolta 5 az ebédet és alig hallható bo- 5 csánatkérések közepette elvi- { harzott a fürdőszobába.

$ Éppen befejezte az öltöz- $ ködést, és hátra simította vas- $ tagszálú szőke haját, melyet ^ hosszan nyakába növesztve J viselt és bőségesen kent olaj- | jal, mikor az anyja megje- 5 lent a hálószoba ajtóban.

! — Ha jól sejtem, már me; gint a moziba mész? — a ! hangja tele volt szemrehá- ! nyással.

j — Tudod mama, hogy ! szombat délután mindig mo- | ziba megyek.

j — A mozi. A mozi! Ördög j találmánya. Forró délutáno- : kon át ülni a sötétben és ! meztelen nők bűnös képeit ! bámulni...

I — Mama, az isten szerel- j mére! Mi kifogásod a mozi ; ellen? Nem bűn. Az összes ! cimboráim oda járnak.

| — És az anyád? Én mit

[ csináljak? Egyedül üldögél- | jek a lakásban? Hendrina el- j ment Lettyhez. Ha papa él- ! ne, akkor másképp lenne I minden. De egyedül vagyok I és a gyerekeim nem törőd- I nek velem.

j — Mama! — A hangja I megtelt keserűséggel, — Mi | törődünk veled, de mit te- | gyünk? Nem akarsz te se- ; hova se járni! Miért nem S mész el ómamához?

! — Minden nap oda se me! hetek.

í — Oké. Én viszont fiatal