Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-22 / 223. szám

1985. SZEPTEMBER 22, SZERDA Ki segít a milliom Milliomosok — mégis, se­gítségre van szükségük. Sür­gős segítségre. A milliókat nem maguknak, a gyárnak, a népgazdaságnak akarják megmenteni: a gyár a FOR­TE Vácott, s a milliomosok, akik lelkesedése a régi, de türelme már nem, a gyár KISZ-szervezetének tagjai. Van egy ötletünk! Ez év elején Lengő László igazgatóhoz beállítottak a KíSZ-szervezet vezetői. Be­lányi István titkár elmond­ta: van egy ötletük... Az ötletet tett követte, jó ideje valóban az első, minden fia­talt megmozgató ötlet volt ez — s milliókat lehet keres­ni vele. A filmgyártásnál a megengedett hulladék — tehát selejt — fiz százalék. A se­lejt a hányára került, majd elégették, hogy így nyerjék vissza az ezüstnitrátot. A KISZ-esek elgondolása — a titkár mellett Surák Pál la­borvezető és Bédi János szer­kesztő, valamint a KISZ-ko- ron már túljutott, de a fia­talokat örömmel segítő Lá­bai János tmk-vezető bá­báskodott felette — az volt; ne égessék el a hulladékot, hanem kémiai eljárással az ezüstnitrát visszanyerése mel­lett a film alapanyagot is hasznosítsák, ugyanis a tisz­tára mosott és felapritott anyag valutáért adható el! Az ötlet megszületése, tehát az év eleje óta nem is égetik el a hulladéké. — sok mázsa halmozódott fel a hányon. Szerény számítások szerint is devizaforintban többet ér, mint egymillió, ha feldolgozva exportra ke­rülhetne ... Huüadékot-hulladékkal... A film alapanyaga: import­áru. Dollárral fizetünk ér­te. Ha tehát az emulziótól megtisztított és felaprított alapanyagot eladjuk az azt szívesen megvásároló gyártó vállalatnak, kevesebb dol­lárt kell kiadnunk film- alapanyag vásárlásra. Egy­A tépő megoldana mindent Égetés helyett hordók Van — mégis hiányzik szerű, s valóban a takarékos­ságot — mégpedig a devizá­val való takarékosságot! — szolgáló ötlet. Kidolgozták a lemosás technológiáját, a fő szempont az volt: gyors le­gyen az eljárási mód, hiszen több mázsás tételekről van szó. A fiatalok kutatni kezd­tek a hulladékanyagok és az elfekvő készletek között: mi az, amit használhatnának? A hulladékot — hulladékból ké­szített berendezésekkel dol­gozzák fel, kaptak egy „suf­nit”, ahol felállíthatták a hordókat, elkészültek a fém- kosarak, a KlSZ-alapszerve- zetek pedig felosztották, ki — mikor „soros”, s mindig volt elegendő munkaerő. Tí­pusonként szétválogatják a hulladékot, s ezt követően 4—5 milliméteres csíkokra vagdalják. Így a szalmához hasonlít, szálas;ága megaka­dályozza a filmanyag külön­ben elkerülhetetlen jellerrj- zőjét, a tapadást. A hánvón heverő hulladék nyolc műveleten megy át, s utolsó grammig értékesíthető, jó pénzt érő anyag lesz be­lőle. Természetesen a feldol­gozó eszközök elkészítését, s magát a feldolgozást is tár­sadalmi munkában végezték, azaz fillérjébe sem került a gyárnak, hogy milliókat ta­karíthasson meg. Lenyó elv- ] társ nagy elismeréssel beszélt a fiatalok lelkesedéséről, s bár a lelkesedés még töret­len, a türeljömmel — jogo­san! — bajok vannak. Miért? Csővártól — Szombathelyig Az ezüstnitrát — nehezen beszerezhető anyag. Éppen ezért is njéltáÜaríÉodnak a FORTE KTSZ^aséi. hisíen ők jelentős mennyiséget adhat­nának belőle, ha a hányon levő sok-sok mázsa hulladé­kot feldolgoznák. Eddig mintegy öt mázsát lemostak, de megállt a munka, a táro­lóhely megtelt. A 4—5 mil­liméteres szálakat ugyanis tovább kellene aprítani — kocka alakra — mert csalt így veszi át a külföldi vál­lalat. A KISZ-esek elmentek a csővári termelőszövetkezet­be — a gyár patronálja e közös gazdaságot — de szo­morúan megállapították, a szecskavágó nem aprítja kel­lő méretre az anyagot. El­utaztak Szombathelyre, a me­zőgazdasági gépgyárba, s ott végre felfedeztek egy ún. pépesitő-tépőt, amely a cél­nak tökéletesen megfelel. Egész nyáron ott állt a ma­sina, senkinek sem kellett, most azonban az egyik Szol­nok megyei közös gazdaság ragaszkodik hozzá: neki azon­nal kell. A FORTE és a szombathelyi gyár KISZ-esei megegyeztek; ők megrendelik a gépet, a szombathelyiek so- ronkívül legyártják, s a ter­melőszövetkezet kapja meg azt, a meglevőt pedig hadd vigyék ők, hiszen valóban ezreket ér minden nap! Az AGROTRÖSZT azonban nem járult hozzá — a valóban ésszerű elgondoláshoz, s je­lenleg ott tart az ügy — ér­deklődésünkre közölték, — „megnézik, mit lehet tenni”.» A nem nagy értékű tépőn múlik tehát minden — il­letve a megértésen, s a gyors és rugalmas intézkedésen, se­gítségen. A FORTE fiataljai valóban segítségre szoruló milliomosok, s ezt a segítsé­get azért kell megkap­niuk, mert a milliókat — mi­vel a gyártási hulladék fo­lyamatosan biztosítja a há- nyón levő anyag feldolgozása után is az ötlet hasznosítását — nem maguknak, hanem a népgazdaságnak akarják ^ megszerezni. És úgy véljük, ! e milliókra szükségünk van! Mészáros Ottó Hogyan lesz a vezérürü? A NEGYVENKÉT ÉVES Tóth János kitűnő juhász. Néhány hónapja, hogy gond­jaiba vette a törteli Arany­kalász Tsz négyszáz bárá­nyát, s az állatállomány, amely akkor szinte egytől- egyig beteg, sánta volt, ma egészségesen sétál a legelőn. A jó szakember mindig tud­ja, mi a teendő, hogyan kell eredményesen kezelni, gon­dozni a beteg állatot. A négyszáz bárány közül még egy-kettő húzza a lábát, de a nyájra már vevő is akadt, épp most szemlélte meg az állatokat. Tóth János régi szakem­ber, az idén is sokan ke­resték fel más tsz-ektől, hogy megtudják, hogyan lehetsé­ges az, hogy míg másutt szá­zával hullanak el télen az újszülött állatok, náluk ösz- szesen három bárány volt a veszteség. Ö azután elmondta nekik, s a kíváncsi á” or­vosoknak is, hogy az szü­lött bárányt a subába takar­ják, míg fel nem szárad, s az anyához nem tehetik, ne­hogy megfázzon. Azután már Tóth János jó pásztor a tej melegíti, s egészséges marad. MÍG A JUHÁSSZAL be­szélgetünk, a gondjaira bízott négyszáz birka nagy egyetér­tésben legelészik a tarlón. Akad ugyan néhány lemaradó, de a többség szorosan ösz- szetart. Pontosan egy irány­ban haladnak, szinte példát­lan fegyelemmel, az útról nézve csak négyszáz katonás sorban legelésző bárányfarok látszik. Legelöl a vezérürü halad, ö a nyáj lelke. — Hogyan jut ez a külö­nös szerep a vezérürünek, he­lyesebben hogyan lesz az ürü- ből vezér? — MAR KICSI KÖRÜK­TŐL figyeljük az állatokat; meglátni azt, melyik alkal­mas arra, hogy vezér legyen belőle — mondja Tóth Já­nos. — Akárcsak az embe­reknél, már ilyenkor észre­venni, melyik az erősebb, elevenebb. Az olyan már kezdettől fogva elől jár. Azt azután mi is úgy tereljük, neveljük, hogy mindig utána menjen a többi. Mire felnő, megszokja. Ha betesszük egy olyan nyájba, ahol kiöregedett az ürü, vagy valami okból nincs, egy-két nap alatt hoz­záigazodnak. Ez azután ösz- szetartja a nyájat. Nélküle szanaszét menne mindegyik. Ez is úgy van, mint az em­bereknél: mindenki menni akar, ha nincs, aki vezesse őket. — Melyik ebben a nyájban a vezérürü? — Itt még csak vezértanu­lók vannak. Ezek még fia­talok, most neveljük ki őket. Bugyogónak, a kis apró juhászkutyának sok dolga akad még, olyan sovány, csupa csont, de azt mondják, úgy jó az, nem lusta kocogni. A VEZÉRÜRÜ-TANULÖK szorgalmasan legelésznek leg­elöl. A nyáj V-alakban a nyo­mukban jár, csak néhány lemaradó kullog messze, há­tul. — Nehogy azt higgye, hogy ezek véletlenül maradtak le — mondja a juhász. — Ahogy akad vezérürü, úgy vannak hátul kullogok is. Én már ismerem mindegyi­A vezérürü-tanuló két. Ugyanazok vannak min­dig hátul. Néhány javíthatat­lan lusta. Még ez is pont úgy van, akárcsak az embe­reknél. Szöveg—foto: Dozvald Hatvan nap a Egy szakmai csoport tagja­ként két hónapot töltött az biSZK-ban, a Henschel Mü­veknél Walter Sándor, a Cse­pel Autógyár járműgyáregyseg szereldeiének vezetője. A cso­port feladata egy Ikarus 35-ös farmotoros autóbusz és egy t>3»-as alváz Henschel motor­ral való felszerelése és a szük­séges mérések elvégzése volt. Két hónap tapasztalatairól be­szélgetett Walter Sándor a gyár lapja, a Fényszóró mun­katársával, Bereez Lászlóval. A lap szeptember 15-i számában megjelent cikket — rövidítve — alább közöljük. Felváltva vezettünk a ki­tűnő úton. Az autobahnról már sokat írtak, valóban nagyszerű dolog itt vezet­ni. A mi farosunk sík tere­pen kitűnően nyelte a kilo­métereket, százat, száztizet is ment, a dombokat azonban nagyon nem szerette. Kasselban. a Henschei-cég- nél barátságos fogadtatás, ismerkedés. A 630-as vonaton érkezett és a busszal együtt a nagyjavító-műhelyben he­lyeztük el. Az 55-öst jól elő­készítették az útra, a 630- asról viszont jobb nem be­szélni. A karosszállást nem fejezték be rajta itthon, hiá­nyos volt, a hidraulikus szer- vókormány nem működött, alig tudtunk kimagyaráz­kodni ... Sikeres bemutató A nagyja munka ezután következett: kiszereltük a Csepel-motort, s helyébe a Henschel! hathengeres, köz­vetlen befecskendezésű, 172 lóerős, száraz-hengerper­selyes motorját tettük. A bemutatóra Leverkussnbe, a Bayer-konszeznhez kellett mennünk. Az ismert, hatal­mas, mintegy 44 ezer em­bert foglalkoztató mammut- vállalat szintetikus anyago­kat, gyógyszert, különféle vegyianyagokat gyárt, számos leányvállalata van ország­szerte. Miért nekik mutattuk be az eladásra szánt farmoto­rosokat? Egyszerű a ma­gyarázat. A konszern egy sor kisebb fuvarozási válla­latnak ad munkát. Azok függnek tőlük, és így ter­mészetesen a kocsipark ki­alakításában is szava van a Bayer-cégnek. Képviselőik és az üzemeltetők — tehát a szállítási vállalatok embe­rei — tekintették meg a be­mutatóit és tetszett nekik a busz. ,,Ez kell nekünk” ér­telmű szavakkal fejezték ki tetszésüket, elsősorban a jó szerkezeti megoldások lát­tán. Műanyag habborítás A tehergépkocsik gyártásá­nál igen nagy gondot fordí­tanak a vezető kényelmére. Azt mondják: ez a máso­dik otthonunk, a kocsiban éljük le életünk felét, tehát legyen kényelmes. A fülkék zajszigetelése az egyik legfontosabb tényező. Nagy előszeretettel alkalmazzák a műanyag habborítást, ami­vel mi is kísérletezgetünk. S ha már sikerült csendet teremteni a fülkében, legyen rádió is. Ne unatkozzon a vezető — mondják — de nemcsak mondják, csinálják is. A Henschel Műveknek több telepe van. Itt Kasselban mintegy 7—8 ezer ember dol­gozik, s teherautókat, motoro­kat. tolatómozdonyt, hajómo­tort gyártanak többek közt. A tehergépkocsik 90 százaléka összkerékmeghajtásü és két szalagról 35—40 fut le na­ponta. A járműgyártás első műve­letei a leszabás, fúrás. Négy hossztartót fognak be egyszer­re, s a furatokat nem sablon­ban, hanem kopínozógéppel készítik. A mesterdarabról ta­pogatja le a fúrógép a furatok pontos helyét és az alvázon megfelelő helyre fúrja. A gép a jobbos és balos hossztartó­kat egymással szemben mun­kálja meg. Ezután megy to­vább a hossztartó szegecselés­re. Az alvázak javarészt sze­gecselve készülnek, főként a nehéz kocsiknál. Itt rakják rá a konzolokat is és mindjárt festik. A nálunk is ismert elektrosztatikus festéssel nem színre fújják, de általában fé­nyes zománcfestéket alkal­maznak. Fülke: Marklin-módszerrel A következő lépés: oldal­irányban szerelik a futómű­veket gumik nélkül, előfeszí­tett rugókkal. Aztán alászere­lik a hidakat, de itt még szin­tén nincs rajta gumi, hanem az egész egy négykerekű kis kocsin gördül. Az ütem végén rakják rá a szerelvényeket. Az épület oldalában szerelik a fülkét A fülkét is maguk gyártják és összeállításuk Márklin-módszerrel történik. Szalagon viszik a mosóba a kocsit ahol magas nyomással tisztítják, majd a szárítóba, onnan a festőkhöz kerül, s a kárpitosok mérethű darabokat raknak a kocsiba,' hogy még véletlenül se maradjon ki ta- karatlan rész. A mi zsúfolt raktárainkra gondoltunk, amikor meglát­tuk azt a hatalmas nyers­anyagraktárt, amelynek mé­reteit -úgy tudnám jellemezni, hogy akkora, mint a motor-, a hajtómű- és a járműgyár­egység együtt Célládákat használnak és légtérben igye­keznek minden helyet haszno­sítani. Ugyanígy vannak a munkavégzéssel is. Teljes a munkaidő-kihasználás. Ezt a teljest úgy értem, hogy nincs állás anyaghiány miatt, de nincs erőn felüli hajtás sem, egész nap egyforma ütemben dolgoznak. Volkswagenek A Volkswagen cégnek nyolc hatalmas gyára van az NSZK- ban, ebből az egyik Kasselban, Tizennégyezer ember dolgozik itt, vadonatúj épületekben, amelyeket egy blokkban épí­tettek. Egy-egy csarnok 450 méter hosszú és 150 méter széles. Beszéltünk volkswagenesek- kel a munkafegyelemről, a munkaintenzitásról és egy sor ehhez hasonló kérdésről. A munka intenzitása a gyárt­mány jellegénél fogva igen nagy. A forgácsoló gépekről közvetlenül a szalagra kerül­nek az alkatrészek, természe­tesen megfelelő ellenőrzés után. Selejt náluk is van. A szalagon megállni nem lehet, mert az ütemidő hajtja a dolgozót, de érdemes megje­gyezni, ha egyszer egy nor­mát meghatároznak az adott géphez és technológiához, azt tartják mindaddig, amíg mű­szaki változás nem történik. A vándormadarat nem szeretik Munkaerőhiánnyal küzde­nek ugyan, de ennek ellenére sehol sem fogadják szívesen a vándormadarakat, sőt, egyik gyáregységből a másikba sincs vándorlás. Év közben csak igen indokolt esetben adnak szabadságot, mert a gyár egyszerre áll le és a pi­henőjét mindenkinek ilyen­kor kell kivennie. A szabad­ságot nem az eltöltött évek után állapítják meg, hanem egy táblázatot használnak, amely az életkor és a szaktu­dás kategóriái alapján mu­tatja ki, a plusz napokat. Egyébként ötnapos munka­hét van, s 42 órát'dolgoznak, plusz ebédidő, összesen 45 óra. Tény, hogy az életszínvonal Nyugat-Németországban ma­gas s ez véleményem szerint a nagyfokú szervezettségnek, takarékosságnak, a termelvé- nyek kitűnő minőségének, és nem utolsósorban a még most is áramló amerikai se­gélynek köszönhető. Igaz, sok a személygépkocsi, de — kifizetődő. A benzin aránylag olcsó, ugyanakkor villamoson három megállónyi utazás 40 pfennigbe kerül... Kocsi — de hogyan? A lakbérek — a magas­fokú lakáskultúra ellenére — igen nagyok. Nem könnyű ki­fizetni egy két szoba komfor­tos lakás bérét, 200 márkát, amikor az ember 700-at ke­res ... Mégis, hogyan hoznak haza Volkswagent azok, akik kimennek három hónapra a rokonokhoz? Először: nem fi­zet lakbért, másodszor: ellát­ják élelemmel, harmadszor: 1500 márkáért jó állapotban levő kocsit kap. A rokonok­nak természetesen nem kis megterhelést jelent ez a szí­vesség, mert az élelmiszer nagyon drága. (Például 1 ki­ló sertéshús 6—8 márka.) Ugyanakkor a „kocsit szerző” hazánkfia nem öt napot dol­gozik, hanem — óraszámban — sokkal többet, s legtöbb­ször feketén, adózás nélkül, így valóban kocsival jöhet haza. Néhány benyomás az em­berekről. Nem élnek társas életet. A munkahelyükön többnyire úgy kidolgozzák magukat, hogy utána otthon vannak, családi körben, nem­igen mennek sehová. És az ő takarékosságukat mi elkép­zelni sem tudjuk. Például: egyik munkás a másiktól kér egy cigarettát, mert az övé elfogyott, s a másik a legter­mészetesebbnek tartja, hogy megfizetteti azt. A vendéglő­ben sem hívják meg egy­mást, mindenki magának fi­zet. Sok tapasztalatot szerez­tünk, pozitív és negatív ér­telemben egyaránt. Reméljük, hogy a pozitív tapasztalatok közül jó néhányat itthon is hasznosítani tudunk. 100 ÉV Száz évvel ezelőtt, 18G5. szeptember 21-én nyitották meg ünnepélyesen a sopron— nagykanizsai vasútvonalat és ugyanakkor átadták rendel­tetésének a szombathelyi vasútállomást Is. A százéves állomás dolgozói vasárnap bensőséges ünnepségen em­lékeztek meg az évforduló­ról. i^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/^ 1 Halálos intelem 1 $5 All a fekete kocsi az utca S végén, homlokán a felirat: ^ § Pest megyei Temetkezési Vál-§ lalat. Az embert elfogja a mé- ^ S lábú a hullaszállító alkotmány $ S láttán, s sompolyogna is to- s s vább, de a kocsi hátsó ré- S ^ szén is van egy felirat. Fehér ^ ^ festékkel mázolták rá, arra a ^ két hátsó ajtóra, melyen ép- x pen hogy befér a koporsó. s s Viaskodik az ember, vissza-s S menjen-e megnézni, mi van a ^ § szomorú kocsi hátulján, s az- § ^ tán győz a szakmai kíváncsi- ^ ság — és visszamegy. Elolvas- S sa a kíváncsi ember a feliratot, s S aztán csak áll, áll mert a Iá- s Sba a földbe gyökeredzett. § A hátulsó két ajtón atyai in- ^ letelem olvasható: „Légy óva-^ tos, mert ide kerülsz.” S Nem arról van szó, hogys S miért tegez engem a temetke- S § zési vállalat, mert ha ügyit- ^ ^ lük leszek, olyan mindegy $ ^ már nekem, tegeznek-e vagy ^ magáznak, de valahogy túl- S zásnak érzem, hogy ilyen s S messzemenő következtetést x S vonjanak le izgága, meggon- s § dolatlan, bohókás —■ azaz nem § ^ óvatos — viselkedésemből — ^ melyet a feliratból ítélve fel- § S tételeznek rólam, meg a leg- s X több magyar állampolgárról, s s S éppen ezért figyelmeztetnek, ^ § még időben. A dolog bánatosabb része, ^ S hogy előbb, utóbb úgyis tény- S leg oda kerülök, abba a feke- x S te autóba, de miért Ítéli eztx S mondani, s minduntalan S ^ eszembe jutattni?! Amíg elmélkedem — elfan- ^ c csalódva — a fekete gépjármű x mellett, csinálok magamnak s X néhány hasonló evidens fi- X ^ gyelmeztetést, ennek az Inte- S § lemnek a mintájára. Konya- § kosüvegen megjelenhetne pél- X dául: ha iszol belőlem, úgy s X berúgsz, mint a disznó. Ablak- s X párkányra javaslom: Kinézel x S rajtam?! Majd leesz a fene. A S MÁV évtizedek óta hívja fel a § S figyelmet arra — egyforma § S eredménytelenséggel — hogy a s X síneken „átközlekedni” tilos. X X Persze, hogy nem volt foganat- X § ja! Azt kellett volna kiírni: At- § sj mászkálsz rajtam? Majd elta- ^ pos a vonat! X A villamoson évek óta figyel- x X meztetnek a plakátok, meg a X § mellékelt felirat, hogy kapasz- S § kodjam. Ha van miben, szók- § tam is. De, ha azt írnák, bará- ^ s tian, tegezve, hogy: ha nem X kapaszkodsz úgy esel hasra, s s hogy kezed, lábad kitöröd —* X § akkor is kapaszkodnék, ha § ^ nem volna miben. ^ Szóval így gyártom magam- ^ ^ ban a kedvcsináló, elméssége- ^ két, mikor eszembe jut, hogy, § X hogy a temetkezési vállalat s X megtalálta az örök élet titkát. S § Mert mi is áll a kocsi hátul- X § ján? Hogy ha nem leszek óva- § ^ tos, akkor bekerülök a kocsi- ^ ba. De ha óvatos leszek, akkor § X nem kerülök be a kocsiba. De x X én óvatos leszek -— megéri — N § így generációk halnak ki mel- S ^ lőlem, én meg csak éldegélek § — óvatosan, körültekintően, ^ ^ megfontoltan. S mindezt köszönhetem majd ^ X a temetkezési vállalatnak, meg § s az ö intelmének. § Deli Mária $ ^ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssJh

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents