Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-22 / 223. szám
f£ST HEGYEI t^irfap 1965. SZEPTEMBER 22, SZERDA Jelzőtáblák a kék országúton .* * Bizonyítás az „évszázad árvizében‘ Radarbóják ködben A közlekedésnek mindenütt rendje van — a vizeken is. Míg az országutakon viszonylag minden változás, útegye- netlenség látható, addig a víz alatti változásokat csak gondos vizsgálat és állandó ellenőrzés derítheti fel. Az ultrahanggal működő mélységmérő eredményeit jelezni kell, jól láthatóan: éjjel-nappal, minden évszakban. Különösen fontos ez olyan nemzetközi víziúton, mint a Duna. A két hajó jelzett. A „Kapitány” motoros jobbra a Duna folyásával egy irányban, a „Kitűző III” radarhajó a víz iránnyal szemben elindult, hogy napi feladatát elvégezze. Van mit pótolni az ár viz óta. A Duna szintje az idén különben is igén változó a csapadékos időjárás miatt. A hajózásnak kedvező a mostani vízállás. A hajók, ha a sodrást köny- nyebben akarják leküzdeni, a parthoz közelebb közlekedhetnek. Hogy ezt mennyire tehetik, a jelzőtáblák mutatják meg a Duna sok nyelvű hajósainak. Ercsiből a Közép Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kitűző telepének kikötőjéből indult útjára a két hajó. A „Kitűző III” már korszerű. Radar berendezése és ultrahangos mélységmérője van. Így akár köd, akár éjszaka van. biztonságosan tudja munkáját végezni. Két motorja százhetven lóerős. Ezekkel nemcsak a helyes manőverezésre képes, hanem segítséget is tud nyújtani. Ennek legékesebb példáját, az „évszázad árvizében” bizonyította. Természetesen a hajó, ha még annyira korszerű is,, igazi, tettre kész, lelkes, bátor emberek nélkül csak holt anyag. A lelkét a hajós adja. Erről a hajós életről beszélt Kis Sándor hajózási felügyelő, aki a riportűton elkísért. Elmesélte az egyik segédhajó legénységének vakmerő vállalkozását. A hajót mindössze négyhengeres, negyvenöt lóerős Diesel-motor hajtja. A létszám három fő. Az életkoruk összesen nem haladja meg az ötvein évet. A nagy hajók levontalak a hatvan-nyolcvan vagon kővel megrakott uszályokat a tett színhelyére, a rendes víziúton. A gátak, vagy a terület, ahová a szállítmányt el kellett juttatni, rendszerint beljebb, a veszélyes és ismeretlen sekélyebb víz közelében volt. Ekkor jöttek az ifjú „titánok”. Nekiálltak szűnyogméretű hajójukkal az elefántnak, a négyszáz tonna súlyú kőnek és amit mindenki képtelenségnek tartott, ezek a fiatalemberek megcselekedtek. A rohanó vízben, ismeretlen terület fölött, fák, egyéb akadályok között, életveszélyes manőverete ■ ■ ______ ' K ÖNYVESPOLC Féleki László. Isten veled, atomkor! Az utolsó ellenőrzés az akkumulátoron és a tranzisztoros villogó buráján r.ek az új radarbóják jelzései, többet nem kell megállnia a hajózásnak, csak a nagy jég időszakában. Irta és fényképezte: Burza Árpád Mozgó halastó A székesfehérvári Járműjavító Vállalatnál a Halérté- kesítő Vállalat megrendelésére élőhatszállító kocsi szerelését kezdték meg. A tízezer literes óriás kocsiban külföldre szállítanak majd halat. A kocsit a biztonságos szállítás érdekében különleges berendezésekkel látják el. Így például a tartályban levő vízbe kismotor juttat oxigént, a víz mozgatását pedig hullám- törő-lemezekkel oldják meg. A „mozgó halastó”, amelyben nyolcezer kilogramm halat lehet majd szállítani, előreláthatóan a hónap végéne készül el. Minden művészi alkotás megértésénél és megítélésénél rendkívül fontos, hogy az olvasó (néző vagy hallgató) a művészi élményt be tudja sorolni valahová a saját élményvilágába. Ez alatt a besorolás alatt nem erőltetett „skatulyázást” értünk, hanem tudatos, értékelő rendszerezést, amely nem durván gátolja, de segítő módon előreviszi az élmény feloldódását. A művészi élmény nem öncélú, hatásában tovább él. Éppen a helyes hatás érdekében szükséges tisztáznunk: mi is a mű tulajdonképpen, milyen eszmei vonalhoz tartozik, és végül, hogy mit is akar mondani egyáltalában? E szigorú bevezető után be kell vallani, hogy a recenzió írója zavarban van. Fölállított egy elméletet az előbb — és most röstel'l'kedve ismeri el, hogy ő van bajban. Fele- ki László: Isten veled, atomkor című regényéről van szó. Ez az a könyv, amit képtelenség egyértelműen beso- rolni. Filozófiái vitairat, szatíra, fantasztikus történet — mind ráillik és teljesen egyik sem. Mielőtt azonban a kritikus bemosakodna a boncoláshoz, lássuk, miről is szól a könyv, miért különleges? Főhősünk, Kabócza Lajos, maga a mégtestesült állhatatosság, a jeientékieienül peches emberek típusa. Riadtan forgolódik önmaga körül i és csak nézi, nézi, de soha nem érti meg a világot. Fél mindentől, mert a világ, számára ijesztő dolgok halmaza ! csak. Gyűlölködés, háború, balesetek, atomkísérletek. „Ez az utóbbi különösképpen ! megrémíti. S mivel nem érti, | úgy fél tőle, mint valami titokzatos ismeretlen fenevad- ! tói. Sohasem tudta megérteni, hogy mi hasad és miért hasad az atombomba, sohasem látott még atomot, pedig úgy mondják, nagyon sok | van belőle." Ö az, akit miután majdnem elütött az autó, még a rendőr is felírja. A villamoson letiporják az önérzetét, és a hivatalban — mert hiszen mi is lehetne más Kabócza, mint könyvelő — kétségbevonják a szakértelmét és letorkolják a félénk becsületességét. Életelve: a Jmindig jobb a békesség, intézzünk el mindent szép szóval” — elv. A kortól teljesen idegein és buta „okos enged” felfogás számára is használhatatlanná válik. Nem áll ki semmiért és így egyre inkább elszakad a világtól. Mindenki, még szerelme is elhagyja, egyre védtelenebbé válik. A világ nem Kabócza gyáva szelídségéhez alkalmazkodik. Erősebbek a törvényei, mint amit hősünk elbírna. És ekkor csodálatos dolog történik. Kabócza. ez a minden idők legszürkébb hivatala kisegere, a legmeghökken- tőbb utazásra indul, amit valaha is megtettek. Titokzatos időelixirhez jut, amelynek minden cseppje századokkal viszi őt vissza az időben. Járja a korokat, keresi azt a világot, ahol békében (harc nélkül) élhetne. Az ő kalandjainak az a különlegessége, hogy mindig és elsősorban Kabócza Lajos marad, a XX. század gondolkodásával és elveivel. Minden helyzetben, mint örökké gyáva kispolgár viselkedik és ezért sehol sincs maiadása. Ped*ig útja igazán , sokfelé viszi. Jár Waterloo mezején, a Borgiák palotájában. Columbus hajóján, Néró felgyújtott Rómájában, Szókratész filozófiai iskolájában és a bábeli építkezésen — hogy a legérdekesebbeket említsük. Mindenütt jót akar és mindenhonnan menekülnie kell, mivel a világ nem szelídségre van berendezkedve. Igv Kabócza segítő szándéka örökre meddő marad. VéSZERÉNY TITÁNOK AVAGY A „KEOPSZ“ IRODALMI ESTJE S már jelzi az utat a hajóknak a messziről látható háromszög nem számítva özvegy Kócz Tiva- damé egyszülött gyermekének névadó ünnepségét — és mert Pista bácsi különben is olyan ember volt, aki nem tudott ellenállni, nemsokára tussal írt plakátok lepték el a vállalat kul túrhelyiségének (és ebédlőjének) falait : „Figyelem, kartársak és költészetkedvelők, figyelem! A Nádfonat Vállalat ifjúsága — szakítva a hivatalos konzervativizmussal — KORSZERŰ KÖLTŐI ESTET rendez. Nálunk nem lesz rím és ritmus! Mi nem dőlünk be a mondanivalónak és az értelemnek! Hagyomány? Ha- haha ... Közérthetőség? Még mit nem?! ■ Nálunk Felvéghi Viktor, Krivicsey Károly és Bús Barnabás versed lesznek szavalva. Ionesco meg fog szégyenülni! Beckett ki fog vándorolni Magyarországra és beiratkozik a „Keopsz” kiskávéház asztaltársaságába, Jevtusenkóról már nem is beszélünk! Nálunk VILÁG- KÖLTÉSZET-et hallanak majd... i A Nádfonat Vállalat bedolgozó : részlegének if júsá- : ga elhatározta, hogy i költői estet rendez, méghozzá a „Keopsz” kigkávéház poétáinak terméséből. A bedolgozó ifjúság elhatározásának lendületéből mit sem von le a tény, hogy ez az ifjúság egyetlen főből állott, méghozzá Felvéghi Viktorból. Miután Viktor mamája és nagymamája bedolgozó volt és a szu- peregzásztencialista költőt a folyóiratok — nagyon helytelenül — nemigen méltányolták. Fel- véghi Viktor neve is bekerült a bedolgozók listájára. A mama dolgozott helyette is. bár — Langy Alajos szerint — Viktor is font időnként nádat, sőt zselatinállatkákat hozott létre, főleg olyankor, amikor azt állította, hogy „elvonulok egy időre a világtól, nagy filozófiai költeményemen elmélkedni...” Ä lényeg azonban, hogy Felvéghi Viktor képviselte a vállalatnál az ifjúságot és mint ilyen, egyhangúan követelte az irodalmi est megrendezését. — Nem lesz egy kicsit meleg? Júliusban vagyunk ... — jegyezte meg bátortalanul Görkényi Pista bácsi, a nádfonók főkalkulátora és (egyben) kultúr- felelőse. De mert a Nádfonat Vállalatnál három éve nem volt egyetlen rendezvény sem, — zéssel a kívánt helyre vitték az uszályokat. Hajónk megállt. Az orrában levő kis daru kifordult a vizre. Gyors mozdulat és csobbant a horgony. Fürgén csúszik utána a horgony, amely a tutajt ezen a helyen rögzíti, rajta a hajóút jelzéssel. Még egy utolsó igazítás az akkumulátorokon, a vízhatlan burán. Ellenőrzik a tranzisztoros villogót, amely állandóan éjjel-nappal világit és adja a jelzéseket: „itt bója van". Ezután a kitűző- mesterek visszaszállnak a hajóra. A csáklyával ellökik a hajótest mellől a most már önálló életet élő vízi-útjelzőket, s a hajó folytatja útját. Sokszor tíz-húsz ilyen kis tutajt szállít magával a hajó. A megfelelő szakaszon megáll, „lebegte” kezd a vontató: A kitűzómasterek macskaügyességgel járkálnak az erősen imbolygó, szinte tenyérnyi kis alkotmányokon. Az utolsót előre húzzák a hajó orráig, és lejátszódik az előbb már leírt jelenet. A hagyományos jelzéseken kívül egyre több radarbója is kihelyezésre kerül. Jelenleg a szabályok érteimében, ha a partot szemmel nem látják, leáll a hajózás. Ez különösen a téli, ködös időkben, hetekre megbéníthatja a vízi közlekedést. Figyelembe i véve a vízi szállítás olcsósá- ; gát — nem beszélve a nem- j zetközi forgalomról —. a le- : állás igen tekintélyes gazda-; sági hátrányt jelent. A Dunán ml végeztünk elsőként terv-; szerű radarhajózási kísérletet.: Remélhetőleg rövidesen már j az egész magyarországi sza- j kaszon lehetővé válik a ra-: dar használata. A külföld is : érdeklődik. A kitűzök pedig j szívesen vállalják az új fel- j adatot. Lépést tartani a fej-j lődéssel, nagy öröm. Ha majd! a Duna-térképen megjeíen-1 ban.) Felvéghi né- $ ni és Anci megvár- ^ iák Viktor szerep- > lését. — („Én nem § ban ben án nőm má, § én nem, én nem, én ^ nem") — Bús Barnu- ^ ci azonban már csak ^ özvegy Kócz Tiva- ^ daménak szavalt. ^ A dusidomu özvegy ^ álmodozva nézett a $ jó képű, vállas poé- ^ tára, aki — erre fel 3 — megismételte „Az ^ élet csak lebeg, le- § bég, de különben is 5: minden mindegy” í című költeményét. ^ Illetve csak mégis- $ mételte volna, mert $ az első — újramon- ^ dott — szakasz ^ után előlépett Fel- ^ véghi Viktor és ki- ^ tuszkolta a pódi- J umról költőtársát: ^ — Látom, bará- $ tocskám, a közönség $ uszályába kerültél... $ — De hiszen Kócz- $ né dirndliben van... ^ — rebegte Bús Bar- $ nabás. F elvéghi Viktor ^ azonban szigo- ^ ni volt: ^ s — Azért, mert a § hallgatók elviselnek $ valamit, nem sza- $ bad visszaélni gyér- $ meteg tetszés-vá- S gyukkal. Nekem $ háromszor annyian $ tapsoltak, mint ne- $ ked és mégis sze- $ rény tudtam marad- $ ni. Mert tudd meg, ^ öregem. — Viktor 4 itt felemelte muta- 5 tóujját, mint aki § dogmát hirdet ki § —, hogy akit a sí- ^ kér elszédít, az nem § érdemli meg a köl- ^ tő nevet. És ezt § üzenem az engem ^ csodáló tömegeknek 5 is... A. G. $ gül — megundorodva az emberi nemtől — visszatér az állatvilágba. Mikor azonban itt is az életét fenyegeti a tény, hogy az állatvilág nem a gyengét védi, sőt... akkor varázsitalának utolsó cseppjét is kiissza, vissza vedlik egysejtűvé. A Kabócza Lajos nevű amőba ebben a formájában óriási változáson megy át. Belátja, — még mielőtt egy másik egysejtű felfalná —, hogy rossz volt a filozófiája „mert nem elég az igazságot felismerni, meg is kell védeni”. A békéről nemcsak beszélni kell, harcolni is kell érte. Kabócza elhatározza, hogy azt a néhány millió évet, amig jsmét könyvelő lesz és hasznosíthatja új elveit — már féllábon is kibírja. Emelt nyúlványokkal indul az evolúció felé. Eddig a történet, Talán így jobban érthető í kezdeti meghökkenés. Furcsa. groteszk könyv ez és talán a legnagyobb értéke éppen a groteszkségben rejlik. Ez a forma — épp sokrétűségénél. meghökkentő hatásánál fogva — alkalmas arra. hogy a kort ellentmondásaival együtt, teljes valóságában elevenítse meg. Feleki ezt a nagyszerű ötletet kiválóan ki is dolgozta. Könyvének fantasztikus-szatirikus keretét jól felhasználja, valóban mai. aktuális problémáinak — néha szinte csontig hatolóan kíméletlen — boncolásához. Jó példa erre a Néró szájába adott irodalmi program. Ez a program nagyon helyes, az élet valóságának közeli megismerését tűzi ki. Feleki írói leleménye épp abban mutatkozik meg, hogy az elv túlzását is rögtön bemutatja. (Ebben az esetben azt, hogy Néró a „sokoldalú tapasztalás” érdekében felgyújtja Rómát.) Az író szellemesen parodizálja a jelenetet, az olvasó nem tudja nem észrevenni, hogy Néró csak ürügy, ő tulajdonképpen a máról és a mának szól. Az író-narrátor — aki hol gúnyosan, hol szeretettel magyarázza esetlen hősének botladozásait — mindig megmarad élesszemű kritikusnak. Nem véletlenül. Az olvasó ritka és kivételes helyzetben van. Minden héten olvassa a Ludasban Feleld László gúnyos, ironikus cikkeit és így szinte az orra -előtt lát kifejlődni egy új irodalmi í stílust. Ennek a stílusnak, amely magas fokú kultúrát, j szellemes meglátásokat és ko- ; moly filozófiát egyesít magá- j ban, nagy eredménye ez a | könyv. Remekül szórakozunk i rajta és sokáig fogunk gondol- | kodni a problémáin. Furcsa, : de még á hibájában is van | erénye. Nevezetesen az, hogy I túl sok és lehetőségeihez ké- ; pest túl nehéz kérdésekhez ; fog hozzá. (Mindenesetre a j kritikusnak is jó érzés „túl ! sok” problémáról beszélni. : Sokkal jobb, mint fordítva), i Persze a hiba azért hiba ma- i rád, ha enyhébb elbírálás alá j esik is. Kár volt annyi filozó- I fiad kérdést feltenni, ha a mű- j nek nem elsődleges célja, : hogy megfeleljen rájuk. ! Ez a hiba azonban eltörpül a mű érdemei i mellett. Felekinek sikerült ki- ! válóan megalkotnia egy tí- ; pust, a jószándékú, de gyáva i cselekvésképtelen kispolgárét. : Nagy meggyőző erővel bizo- | nyitja ennek a típusnak élet- ! képtelenségét. Kabócza Lajw i nem fér meg a korban és cél i tálán vándorlása az időben | bizonyíték arra, hogy mentali- ; tása hamis, félrevezető. A he- ! lyes elvekért most is, mint ; mindig, harcolni kell. Ez a í könyv része ennek a harcnak. Réber László rajzai nagyszerűen kiegészítik, illusztrálják a szép kiállítású kötetet. (Magvető 1965.) Elek János Tánc hajnalig, Jégkockák.” A pompás plakátok ellenére a nagy estén mindössze négyen foglaltak helyet a közönség padsoraiban. A hosszú, sovány Görkényi Pista bácsi, — napszemüveg mögé rejtve szégyenkező tekintetét — Felvéghi Andorné (Viktor mamája), Felvéghi Anci (Viktor húga) és özvegy Kócz Ti- vadarné. A költőket azonban nem törte le a nem túl felfokozott érdeklődés és Csók Veruka — aki ugyan kimaradt a plakátról, de nem maradt ki az előadók közül — a pódiumra libbent és már szavalta is: — Kajszibarack brummog a réten. Miért? Miért? Hiába kérdem ... Utána Krivicsey Karcsi következett: — Portásember vagyok én, ezért lettem koravén ... K rivicsey szavalata közben Görkényi Pista bácsi esv percre eltávozott, ám nem jött vissza. (Állítólag Noszvajra utazott, felesége rokonaihoz. S most ott él, napszemüvegesen, szakállt növesztve, inkognito-
