Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-14 / 216. szám
Mäl »I ti. ‘&űírtap 1965. SZEPTEMBER 14, KEDD Szárnyaszegettek Egy család, életét szeretném elmondani, három találkozás történetében. Egy család életét, amely azt példázza: az élet változó, egyszer boldogok vagyunk, máskor szenvedünk, de akár így van, akár úgy, mindig, minden körülmény között embernek kell maradnunk. Csak emberségünk segíthet át életünk válságos óráin. Hét évvel ezelőtt Békés, szinte idilli kép fogad. És rózsák. Rózsák mindenütt. Vörösek, és fehérek. Beborítják a ház falát, virítanak a' kertben és jószagú illatot lehelnek a szobákban. — Kell vajami, ami felüdítí az embert, ha a munkából fáradtan hazatér — magyarázkodik csendesen az alföldi mezőváros gyárának orvosa. — Ez a valami sok minden lehet. A kérdés csupán az, hogy melyiket választja ki az ember a sok közül. Azt, amelyik káros, és ártalmas emberre, társada- lomra egyaránt, vagy azt, amelyik szórakoztat, és nemesít. Ez a szabadidő oly sokat vitatott kérdésének nyitja. Egy régi emlékkel bizonyít. — Harminckilencben történt, egy kis dunántúli faluban, Kajáron. Ott kezdtem orvosi pályafutásomat. Megérkezésemkor a főjegyző így fogadott: „aztán mondd, csak, öcsém, tudsz-e inni és kártyázni?". Amikor nemet mondtam, mogorván rámrivallt: „akkor máris csomagolhatsz és mehetsz haza!” Nem is volt ott sokáig maradásom. Nekem a zené mindig többet jelentett a legizgalmasabb tarokk-partinál is. Még egyetemista koromban tánczenekart alakítottam. Meg mozikban zongoráztam, némafilmek kísérőjaként. — Természetesen ma is zongorázik. Mosolyog kérdésemen. — Ha a lányaim, Mária és Antónia néha odaengednek a zongorához. De azért nem maradtam egészen hűtlen a muzsikához. Ezt a zenegépet építettem szabad estéimen —, s mert látja meghökkenésemet, gyorsan hozzáfűzi még: — Tjudja. én voltam az országban a tizenhetedik rádió-amatőr. Aa-ördög incselkedik bennem: — Már elkészült! — Kertészkedem. És most tanulom a színes fényképezést. — Tehát boldog? — Mária kitűnőre érettségizett és most kaptuk az értesítést, hogy felvették a szegedi orvosegyetemre. Két esztendővel később Mária fekete ruhában, megtört arccal lép be szerkesztőségi szobám ajtaján. Leül. nem szól, csak bámul maga elé titokzatos arccal. Érzem a tragédiát, csak tudni nem tudom még. — Talán emlékszik rám — mondja nagy sokára —, két esztendővel ezelőtt csináltak egy képet apámról. A rózsái között... A tragédia már nem titok többé. Apja meghalt. — Eltemettük vele- minden reményünket... Elrévülten figyelem az arcát. Vékony szemöldökének íve alatt lehunyt szemét, magas homlokát, amelyre egy hajfürt tapad. Nyakán vadul dobol egy ér, — Két év után abbahagytam az egyetemet... Antóniának most kellene érettségizne .. Kórházban fekszik, idegösszeroppanás ... Anya állás nélkül, egyedül én dolgozom ... Keresem a képet, de hasztalan. A sok negatív között éppen azt az egyet nem találom. — Mi lesz velünk? — A hangjából hiányzik a vágy, a keserűség, csak nagy nagy szomorúságot sugárzik. Mintha összetört volna benne valami. Hatvanöt, szeptember Véletlenül kerül a kezembe az annyit keresett negatív. Viszem örömmel, mint boldog ereklyét a múltból. A rózsáknak már nyoma sincs. A kisebbik szobában sok fénykép. Gyerekekről. Meg- hökkenek. Ennyi lenne már az unoka? Az orvos felesége mosolyog. ' — Látom, csodálkozik. Pedig amit itt lát, igaz. Száznegyven gyerekem van .. . — s mutatja a képeket, mondja a gyerekek nevét, egész kis jellemzést kerekít valamennyiről. Gyámügyi előadó. — Azt hiszem, ez mentett meg az életnek — tűnődik komor arccal. — Nem a pénz, amit ezért a munkáért felajánlottak, A gyerekek. Rádöbbentettek arra: nemcsak mi maradtunk nagyon egyedül. Az ő kis életük is tragédiáktól terhes. Részeges, erkölcstelen életet élő apák és anyák áldozatai. És mesél,, mesél kifogyhatatlanul a gyerekekről, mintha valamennyi a sajátja lenne. — Itt van például Marika. Hatvankettőben került hozzánk. Miklai Rozi a nevelőanyja. Nagyon szereti. Tavaly karácsonykor eljött érte az anyja. Hazavitte Felső- pakonyba, a téli szünidőre. Hiába vártuk vissza. Nem jött. Csak egy hivatalos értesítés: megszüntették az állami gondozást. Az idén áprilisban azonban egyszercsak beállított. Éhesen, összeverve és olyan fáradtan, hogy szinte állva elaludt. Nem ő nem akart visszajönni, az anyja nem engedte. Eddig bírta, tovább nem. Megszökött. Jött gyalog, s ahogy tudott... Most itt él köztünk. Azt hiszem, nagyon boldog. Törli a szemét, úgy folytatja tovább. — Józsika esete sem mindennapi. Hároméves korában került hozzánk. Fleischman István pék fogadta be. Attól kezdve a pék házában körülötte forog a világ. Pedig édesgyerekek is vannak a háznál. Aztán egy nap váratlanul vinni kellett Fótra, a Gyermekvárosba. így szólt afc utasítás. A szülök rendelkezésére- Józsika . sírva,, búcsúzott. Egy esztendeig volt Foton: A szüléi' " soha nem látogatták meg, csak a pék Furcsán kanyarognak az élet útjai. De bármennyire is kanyarogjanak, mindegyik úton akadhat az ember egy kis szépségre, egy kis derűre, veröfényre. Prukner Pál TANÍTÁS UTÁN (Fotó: Kotroczó) családja. Hiába volt jó dolga ^ ott Józsikának, lelkibeteg lett, ^ annyira hiányzott neki édes- ^ apa és édesanya, mert csak ^ így hívta Fleischmanéicat. § Végül visszaengedték. Nem- S rég meglátogattam s hallom,i? amint meséli: „tudod édes- S anya, ott mindig csak ül- ^ tem egy kis széken és min- ^ dig apukát láttam magam ^ előtt, amint veti be a ke- ^ nyeret a kemencébe ...” ^ A déli harangzúgás haza- ^ hozta a kisebbik lijnyt, An- ^ tóniát. í — Reggel sírva ment el — > súgja csendben az anyja, míg Tóni a konyhában íe- 5! keiét főz. — Most ő hagyta abba az egyetemet. Két év ^ után. Három napja dolgozik. ^ A tanácson. Szokatlan még S neki az íróasztal... — Hát igen, megváltozott ¥ az életünk — mondja ké- ^ sőbb Antónia. Cigarettája füstjéből könnyed felhő tá- ^ mad és néhány pillanatra ^ elfátyolozna arcát. — Mária ^ azért hagyta abba az egye- § temet, hogy én leérettségiz-1 hessek. Most ép dolgozom ... — Mária? — Kétéves laboránsképző iskolát végzett. Most a Mikrobiológiai Kutatóintézetben dolgozik. — Boldogtalan? — Azt hiszem nem. Mint ahogy én sem vagyok az. Pépig másként képzeltem el az életet. Orvos szerettem volna lenni, mint apa... Nem sikerült. Közgazdasági. Egyetemre iratkoztam. Még két évem van hátra. Levelezőként j szeretném befejezni ... j Anyja, aki közben bement 1 a tanácshoz, felháborodva j jön vissza. — Képzelje, most hallottam. I hogy meg akarják szüntetni két gyermekünk gondozásai. Editke első. János második osztályos. Féltestvérek. Egyenesen a csecsemőotthonból kerültek hozzánk. A szüleik soha nem jártak itt.. Még csak levélben sem érdeklődtek utánuk. Most mégis visz- szakövetelik a gyermeküket. 1 Mondja, mit tegyek? Karavánszerály — Szigetváron A várvédelem 1966. évi négyszázéves jubileumára készülő Szigetváron, a Korán-iskola néven ismert török eredetű műemléken olyan szerkezeti megoldásokat találtak, amelyek arra utalnak, hogy az egyemeletes, nyolcvan négyzetméter alapterületű épület nem Korán-iskola, hanem ka- ravánszeráj, azaz török vendégfogadó céljait szolgálta a ; hódoltság korában, í Az országban egyedülálló műemléknek számító karaván- szerályt 1966-ban eredeti állapotában restaurálják. Hármas szarva csíkos a múzeumban A nemrégiben megnyitott hortobágyi múzeumban R. Tóth István nyugdíjas pusztai csikós lett a múzeumőr. Azért esett rá a választás, mert talán senki sem ismeri jobban a Hortobágy történetét, a pusztai emberek életét. Gazdag élményein kívül R. Tóth István azzal is büszkélkedhet, hogy egyik legnevesebb népművésze a pusztának. A népművészet mestere címmel tüntették ki a hortobágyi karikások és egyéb pásztor felszerelési tárgyak népművészeti motívumainak mesteri formálóját. aki ma is művészkedik szabad idejében. A hortobágyi múzeumban megépített kontyos kunyhót és a hozzá tartozó tárgyakat is maga készítette, s mint ,,tárlatvezető” is kedvelt a múzeumlátogatók körében. A Mecseki Erdőgazdaság sely- lyei vadrezervátumában — a kapitális szarvasbikák immár nemzetközi hírnevű erdőségében — páratlan szerencsével vadászott egy nyugatnémet vendég. Két nap leforgása alatt két golyóérett szarvasbikát ejtett el: az egyik agancsa aranyérmesnek, a másiké ritka különlegességnek számít. Az első bika páratlan tizenhatos fejdísze 19 kiló 20 dekát nyom és 212 pontosnak értékelték a szak- . emberek. A második bika páratlan 18-as agancsot viselt. Ennek érdekessége, hogy a szokásos ' két szár helyett három szára van. A jobb agancs-szár középágától két szárat növesztett, amelyeken összesen kilenc ág' van. A három agancsszárú szarvasbika a vadrezervátum erdészei és vadászai számára is meglepetés volt, mert eddig sohasem látták ezt az állatot. Magányos, rejtőző vadként kóborolt a Sellye környéki erdőkben és csalc a lélövés előtt pár nappal fedezték fel a vadőrök. Pontosan nem lehet megállapítani, mi okozta as agancsszárak ilyen rendellenes kifejlődését: valószínűleg a korábbi években valamilyen sérülés érhette az állat idegrendszerét és ennek következtében történt elváltozás az agancsában. Az utolsó dohánykeverés Lágymá nyoson Az év elején jelentette be a magyar dohányipar, hogy 1963. végén megszűnik a Lágymányosi Dohánygyár. A több mint félévszázados üzem felszámolása azonban menetközben meggyorsult, á leszerelésre kerülő gépek fogadására előbb teremtették meg a műszaki feltételeket a gyár „örökösei”. A gépek többségét és a középminőségű cigaretták — a Fecske, a. Totó, valamint a Daru, a Harmónia, a Turist, a Mentha, a Balaton és az ezüst Kossuth — gyártását Eger vette át. A legfinomabbakat — a Budavárt, a Luxust, az Operát stb. — a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban készítik. A Munkás, a Terv, a Kossuth és a Simphonia gyártását Debrecenbe és Pécsre csoportosították. A Lágymányosi Dohánygyárból a héten újabb filteres gépsor került Egerbe, s a megmaradt berendezéshez most keverik az utolsó adag dohányt. A jövő héten ugyanis lekerülnek az utolsó gépsorról az utolsó Fecskék, s ezzel befejeződik a fővárosban a cigarettagyártás. Lágymányos egyetlen megmaradt gépsora még ebben a hónapban „utána megy” az előző hatnak, s ezután már csak Egerben készítenek filteres cigarettát. Bükki erdőmunkások a Magas Tátrában Júliusban a Keletszlovákiai Erdöigazgatóság kérésére a Keletbükki Állami Erdőgazdaságból 23 favágó indult a Magas Tátrába. A múlt őszi és téli viharok által összetört erdőségek kitermelésében nyújtottak segítséget a csehszlovák erdőmunkásoknak. A Dél- bükki-, valamint a Zempléni Erdőgazdaság is küldött segítséget, s így mintegy száz magyar erdei szakmunkás dolgozott az értékes faállomány megmentésén. A bükki erdő- munkások a Magas Tátráoan befejezték munkájukat. Évadnyitó társulati ülés az Operaházban a „Katerina Izmailova” a „Daphnis és CMoe”, a „Tűzmadár” és két új magyar mű, Ránki György: Cirkusz című balettje és Mihály András. „Együtt és egyedül” című operája. Felújításra kerül a Falstaff, a Faust és a Nyugat leánya. MADACHSZOBOR PÁLYÁZAT A CÍM ELLENÉRE, ennek az írásnak a borhoz s a szeszesitalok valamelyikéhez jóformán semmi köze nincs. A demizson ugyanis már Huszt- nál kifogyott s utána csupán puszta gondként és gönyöleg- ként szerepelt Bóbitás Flórián jutalomutazása során, melyet ő a Kakasalja Termelőszövetkezettől nyert el augusztus elején a tavaszi rügyíakadás eredményes előmozdítása következtében. A példás munka folytatásaképpen Bóbitás Flórián jegyet és költségmentes ellátást kapott, hogy elutazzék ő Kijev— Moszkva—Leningrad térségbe, alapos széttekintés végett, melyet elmulasztott annak idején magyar királyi tényleges, szorult helyzetben levő, s álta- ; lánosan- és hanyathomlok i visszavonuló, botcsinálta né- I met szövetséges gyanánt. : Röviden szólva: vette a kis j cókmókot — néhány becseré- i lésre váró nejlonholmit; bu- I gyit, harisnyát — rubelt majd ; kap párat odakint, a marxiz- i must tanuló jókomától — s ; hálókocsiba szállt, A bor pe- ; dig, mit Kakasalján tankolt : — miképpen mondtam —. ul- I ti közben már Husztig odalett, j s nem maradt más az élvezet- I bői, mint a pici piros Ultimo, j AZ ÜRES DEMIZSON Ki- ! jevben már nagyon zseníroz- ! ta; el is határozta, hogy megDEMIZSON szakítja vele a további kapcsolatot. Letette, s ottfeledte készakarattal, egy alkalmasnak látszó pillanatban, a kijevi szálloda előcsarnokában. Persze nemsokára utánavitték s a szobaasszony szerelmi vallomásként suttogta: „pózsá- luszta”. Flórián szép magyarosat és cifrát káromkodott, S- vitte tovább á demizsont. Moszkvában három kellemes nappalt töltött s nemkülönben három kellemes éjszakát. Mindössze csupán az üres demizson zavarta, bár fellobbant benne a remény, hogy megválik tőle itt vég- és valamiképpen. A Kremlben támadt a mentőötlete, amikor a nagyágyút nézte a placcon. „Na megállj, majd a szekrénybe duglak.” S így is cselekedett. Sajnos ismeretlen tettes kifogott rajta az orosz udvariasság, vendégszeretet és szemfülesség jegyében, s kinyomozta őt, miként az egykori cári zsaru és vizsgáló- bíró Dosztojevszkijt. A demizsont lágy szláv mosoly s üdvözlet kíséretében Leningrád- ban visszakapta. Rögtön émelygést érzett gyomra körül és táncolni kezdett szemei előtt a Téli Palota. SZERENCSÉRE újabb mentőötlete támadt. A fonott üveget halkan megkorholta, majd a Néva vizébe eresztette, egy szürkébe hajló fehér éjszakán. A demizson nem szólt semmit s mivei dugója nem volt. szorgalmasan nyelte a vízízű folyadékot. így telt gyomorral a folyó alsóbb régióiba szállt, majd engedelmeskedvén a korszerű áramlatnak, elindult a Keleti-tenger felé. Utazása rendkívül lassú volt, de nem nélkülözte sosem a szerencsét. Nem ették meg a vízi állatok: nyugodtan hagyták a halak, ő pedig ment. sodródott, «gördült: jegy- és útlevélmentesen. FLÖRlAN már az őszi mélyszántást végezte tavasz felé. mikor a demizson a Keleti-tengerre ért és — sós vízzel teli hassal — nevezetes magyar borokról és jóízú történetekről mesélt a tengeri pókoknak és a cápáknak. Azok ámulva hallgatták őt. Égjük tintahal Riga körül elszaladt a sarki trafikba egy iv papírért s megírta a magyar demizson csodálatos történetét. A papírt az üvegbe dugta, s ezúton kérik, hogy aki olvassa, a megtalált üveget itthon Kakasal.ián, Bóbitás Flóriánnak majd okvetlen adja át. (András) C ^ Madách Imre szobrának elké- J ^ szitésére pályázatot hirdet a fő- i ^ városi tanács végrehajtó bízott- ! ^ sága és a Művelődésügyi Minisz- j s térium. Az új műalkotást a ; ^ Margitszigeten állítják majd fel, j ^ az egykori Ybl-fürdö helyén ki- j ^ alakított pázsitos parkban. A ^ szobrászművészek és építőmü- ^ vészek a pályázatra egyéni, ^ vagy közös tervet egyaránt be- ^ küldhetnek. A szobor csak egy- ^ alakos lehet, a kompozíció | ^ ugyanakkor akár álló, akár ülő ^ helyzetben ábrázolhatja Madá- $ chot. Részvételi szándékát min- $ den pályázónak a Fővárosi Lm* 1 lékmü Felügyelőségnél — VI, kerület, Liszt Ferenc tér 10. — ; kell bejelentenie szeptember 20- ! lói október 15-ig. Az írásbeli I jelentkezés alapján a művészek | részletes tájékoztatást kapnak, s átvehetik a szobor felállítási helyének terep- és környezet- rajzát. A pályaművek beküldési határideje: 1905. december 13. A pályázatra beérkező legjobb szoborterv beküldője megbízást kap a Madách-szobor megalkotására. Ezenkívül 10 000—10 000 forintos két 2. dijat és három — egyenként 7000 forintos — 3. dijat ítélnek oda. í Hétfőn délelőtt évadnyitó ] ä társulati ülést tartottak az ; Operaházban. Az 1965—1066-os j évadot Nádasdy Kálmán, Kos- 5 suth-dijas igazgató nyitotta ! meg. ' J Elmondotta, hogy az új sze- ! zonban több bemutató és fel- ä újítás szerepel a műsorterv- 5 ben, köztük a „Hamupipőke”, \ ' _:■___:_______
