Pest Megyei Hirlap, 1965. szeptember (9. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-14 / 216. szám

2 1985. SZEPTEMBER 14, KEDD India és Pakisztán is győzelmeket jelent (Folytatás az 1. oldalról) siethet a két CENTO-ország Pakisztán segítségére. Hétfőn Uj-Delhiben közzé­tették annak a válaszjegyzék- nek kivonatos szövegét, amit India Kínához, Peking egy korábbi tiltakozó jegyzékére intézett. A Kínai Népköztársa­ság — mint már jelentettük — amiatt tiltakozott Indiánál, hogy az elmúlt néhány hónap folyamán indiai részről több­ször megsértették a kínai ha­tárt. India most azzal vála­szolt, hogy kínai részről „ártalmas módon” össze akarják kötni az indiai—kínai ha­tár ügyét a kasmíri har­cokkal T ASZSZ-nyilatkozat: s hogy a kasmíri kérdésnek, az indiai—pakisztáni viszonynak, semmi köze a kínai—indiai ha­tárkérdéshez. India tudatta Pekinggel, hogy „az indiai— pakisztáni konfliktusba való mindenfajta külföldi beavat­kozás csak hátráltatja a békés kibontakozást”. A határsérté­sekről szóló kínai vádakat egyébként India tagadja. A Reuter iroda jelentése sze­rint Indonézia arra kérte a ceyloni kormányt, en­gedjen át légiterén Pa­kisztánba tartó indonéz katonai gépeket. Ceylon a kérésnek nem enge­dett, s ezt azzal magyarázta, hogy nem kíván elkötelezett­séget vállalni egyik tél mellett sem. Meg kell akadályozni, hogy az események veszedelmes irányba felfedjenek M Ö SZ KV A A TASZSZ nyilatkozatot adott ki, amely többek között ezeket mondja: — A TASZSZ-t felhatal­mazták annak kijelentésére, hogy a szovjet kormány ko­molyan nyugtalankodik az in­diai—pakisztáni konfliktus fejleményei miatt és ezért új­ból felhívással fordul az in­diai és a pakisztáni kormány­hoz. A szovjet kormány elvár­ja, hogy az indiai és a pakisztáni kormány a bé­ke érdekeitől vezérelve haladéktalanul beszünteti a hadműveleteket és ezt követően visszavonja csapatait az 1949-ben kötött egyezményben megállapított tűzszüneti vonal mögé, arra a területre, ahol a katonai egy­ségek hadműveletek megindu­lása előtt voltak. A konfliktus rendezésére nincs más lehető­ség, mint a békés tárgyalások. A szovjet kormány — mint a szovjet minisztertanács elnö­ke az indiai miniszterelnök­nek és a pakisztáni elnök­nek ez év szeptember 4-én küldött üzenetében rámutatott — hajlandó ebben az ügyben jószolgálatokra, természetesen csak akkor, ha mind a két fél kívánja. — A konfliktus rendezése elsősorban India és Pakisztán dolga. A kialakult helyzetben azonban más államoktól is sok függ. Fel kell ismerni a fejleményekben rejlő veszély mélységét, mértéktartásról és felelősségtudatról kell tanúsá­got tenni. Minden államnak erőfeszítéseket kell tennie a konfliktus beszüntetésére, a vérontás megállítására. Azokkal szemben pedig, akik uszító kijelentéseik­kel, politikájukkal a konf­liktus felszítását segítik elő, az egész világnak, minden államnak fel kell emelnie intő szavát, hogy ezzel a politikával, ezzel az eljárással súlyos felelőssé­get vállalnak magukra. Egyet­len kormánynak sincs joga olajat önteni a tűzre. Meg kell akadályozni, hogy az esemé­nyek veszedelmes irányba fej­lődjenek! Brezsnyev látogatása Lengyelországban Moszkva Mint hivatalosan közölték, Wladyslaw Gomulkának, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első tit­kárának meghívására, szep­tember 11-én és 12-én Len­gyelországban tartózkodott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára. Wladyslaw Gomulka és Leonyid Brezsnyev baráti esz­mecserét folytatott a Lengyel Népköztársaság és a Szovjet­unió, az SZKP és a LEMP együttműködésének fejleszté­séről és elmélyítéséről, megvi­tatta továbbá a nemzetközi politika kérdéseinek széles skáláját. Partraszállás Qui Nhonban Százhuszonnyolcezer amerikai katona Dél-Uietnami>an Húsz nap veszteséglistája — Nixon nyilatkozata A dél-vietnami Qui Nhon­ban folytatódik az amerikaiak eddigi legnagyobb szabású partraszállása. Tizenöt hajóról rakják partra az amerikai had­sereg első számú gyors­hadosztályának személyi j állományát és hadfelsze­relését. A körülbelül egy héten át1 tartó művelet után — mint hírügynökségek rámutatnak — az amerikai haderő lét­száma nemcsak a Johnson el­nök által július 28-án beígért 125 000 főt éri el, hanem o tervezett létszámot 3000 fővel túl is szárnyalja. Az újonnan érkező csapa­tokat egyelőre még titkos tá­maszponton helyezik el, de annyi már bizonyos, hogy a parti övezetben és a közép-vietnami fennsíkon vetik be őket. A BETSY PUSZTÍTÁSAI: Klórgázfelhő New Orleans WASHINGTON Hírügynökségi jelentések szerint nagy veszély fenye­geti a Mississippi torkola­tánál fekvő New Orleans vá­rosának lakosságát. A Betsy hurrikán pusztításai követ­keztében ugyanis elsüllyedt egy 600 tonnányi klórt szál­lító uszály a folyó felső sza­kaszán, s a szakértők szerint halá­los gázfelhő kerekedhet, ha a klór a vízzel érint­kezve „megszökik”. A folyékony klór egyelőre még valószínűleg nem szaba­dult el a fémtartályokból. Johnson elnök személye­sen intézkedett a fenyegető katasztrófa elhárítása végett. Helikopterek, különleges fém­kutató berendezések, búvá­rok, hadihajók kutatják a ha­lált hozó rakományt a Mis­sissippi fenekén. Százezer gázálarcot osz­tottak ki a veszélyezte­Johitson elnök személyesen intézkedett Százezer gázálarcot osztottak ki Kígyó- és aüigátoreső tett környék lakosai kö­zött. A hadiflotta egyik romboló­ja különleges hangvisszaverő berendezéssel tapogatja vé­gig a medret, hogy felfe­dezze a klórtartályokat. A Betsy egyébként való­ságos kígyóesőt zúdított a szerencsétlen városra. A mocsarakból, sok mér­ges kígyó került New Órleansbe, s a szövetségi hatóságok kígyóm arás el­leni szérumot küldtek a városba. Találtak 1 mé­ter 25 centi hosszú alli­gátorokat is. A hurrikán áldozatainak számát sok százra becsülik. Sok eltűnt New Orleans-i la­kost még nem találtak meg. A hozzátartozóikat kereső rokonok jajveszékelve kutat­nak az „Ismeretien” feliratú cédulákkal jelzett holttestek között. A Reuter és a UPI jelen­tette, hogy New Orleans mellett, St. Bernard és Plaquemines megyében újabb 250 holt­testet számoltak össze. A 250 ember a Betsy hurri­kánnak esett áldozatul. A Vietnami Tájékoztatási Iroda összefoglaló jelentést kö­zöl arról, milyen vesztesége­ket szenvedtek az amerikai és dél-vietnami csapatok augusz­tus első húsz napjában. A je­lentés szerint 1368 ellenséges katona esett el, köztük 107 amerikai, harminckilenc ame­rikai repülőgépet lőttek le, öt páncélautót semmisítettek meg, 107 különböző kaliberű löveget zsákmányoltak. New Yórk-i hírügynökségi jelentések szerint Richard Nixon volt amerikai alelnök, aki pénteken érkezett vissza dél-vietnami útjáról, nyilat­kozatot adott az NBC televí­ziónak. Nyilatkozatában a nyilvánvaló tényekkel ellen­tétben azt állította, hogy az Egyesült Államoknak sikerült fordulatot elérni a vietnami hadihelyzetben. Ezt azonban ő maga is jónak látta hozzáfűzni, hogy az amerikaiak még korántsem tekinthetik úgy, hogy rendben van a szénájuk. Szerinte is legalább 2—3 éven át tartó fokozott katonai erő­feszítésekre lesz szükség, ha az Egyesült Államok meg akarja nyerni a dél-vietnami háborút. Lapzártakor érkezett: Megkezdődött az arab csúcsértekezlet CASABLANCA Az arab állam- és kormány­fők harmadik csúcsértekezlete hétfőn délután, magyar idő szerint 19 órakor megkezdő­dött Casablancában. Tanévnyitó Gödöllőn felije 3©; (31) Ez alkalommal azonban minden áron Brixo’ra volt szükségem és hiába akartak a festékes boltban helyette rézgáHcot rámsózni. — Kedves elvtárs, miért ilyen csökönyös? — kérdez­te az eladó. — Értse meg vég­re, Brixol nincs. És nem­csak nálunk nincs. Az egész országban nem talál egy darabeft sem. Magunk között elmondhatom, bevon­ták a forgalomból. — A Brixolt?! — Igen kedves elvtársam, a Brixolt. A Minőségi Ellen­őrző Intézet úgy találta, hogy nem tökéletes talál­mány. Nyugaton sokkal szú­rósabb szaguk van az ilyen szereknek. A nyugatnémet Brixoltól például egyenesen könnybe facsarodik az em­ber szeme. Ez már csak így van elvtársam. El kell ismer­nünk, hogy ezek a nyugat­németek nagyon tudnak. Ha ők megcsinálnak valamit az ziher, hogy meg van csinálva. És hol vagyunk mi tőlük? Ajajajj . .. Nálunk azt híresz- telik, hogy a Brixol gyártás­ban felvesszük velük a versenyt és utolérjük őket az egy főre eső Brixol terme­lésben A mi Brixolunk szaga azonban soha sem lesz olyan szúrós, mint a nyugatnémeté. Ezt elhiheti nekem elvtár­sam . . . így bukott meg egy olyan nagyszerűen virágzó vállal­kozás, mint a Brixol-csere Vállalat. Nem találtam se­hol sem egy nyomorult tab­lettát. Mindent elkövettem pedig az ügy érdekében. Megpróbáltam azt is, amit először tettem a Tulipánban. Ismertek azonban már az üzletvezetők és kérés nélkül is jöttek velem a mellékhe­lyiségbe A Kék bajadérban ráadásul még színesbetűs tábla is lógott a doboz alatt: ..Isten szeme mindent lát, el ne lopd a Brixolkát! Rámszakadt a csőd. Baljós csillagzat alatt szü­lettem. ez az ’ én tragédiám. Csipetnyi szerencsével már régen gazdag, sikeres ember lennék. A szerencse valahogy azonban mindig elkerül. Pedig nagyon vágyom a si­kerre. Szeretnék népszerű, irigyelt ember lenni. Sok­szor például elképzelem, hogy ülök a Népstadionban és nézem az atlétikai viadalt. A világ legjobbjai mérkőz­nek a pályán. A diszkoszve­tőkön a sor. Dobálnak, haji­gáinak és mindenki léleg­zet visszafojtva figyel, vajon ki győz? Akkor én lesétá­lok a pályára éj úgy ahogy vagyok, utcai ruhában, nyak­kendővel. kalappal a fejemen beállók a dobókörbe. Két új­jal megfogom a diszkoszt és pörgés, minden egyéb flanc nélkül elhajítom, csak úgy vállmagasságból, közben ásít­va. A következő pillanatban tombol a nézőtér: kétszáz méter, új világrekord! Száz­ezer torok üvölti boldogan: — Éljen a világbajnok! Él­jen Stibinger! De hogyan? Mert mindez csak álom. Én legfeljebb csak kalaplengetésben nyerhetnék világbajnokságot, bár ez a szám még nem szerepel a nem­zetközi versenyek műsorain. Nem a sport, a művészet, iga­zán csak szellemi tehetsé­gem segíthetne elismerés­hez, sikerhez. Mondom: se­gíthetne — ha nálunk má­sok lennének a viszonyok. El­hiszik talán nekem, hogy ha Rockefeller Budapesten szü­letik. akkor a büdös életben nem lesz n i’i'cmos? Ha jna­lonként a Dohán V uicai kukavödörben kotorászna. A kicsinyesség, szűklátókörűség nálunk pórázon tartja a legna­gyobb üzleti zseniket is. Mint például engemet A Brixol ötlettel mindenütt másutt, láda platina rudat gyűjthettem volna, nálunk viszont csődbe kellett jut­nom. Szerencsére megedződtem már, mint a bokszbajnok edző­partnerei, akiknek meg se kottyan naponta 2—300 po­fon. Én az ■ élet edző társa vagyok. Leszoktam már re­gen arról, hogy sebeimet nyaldossam, a nyavalygásból nem lehet megélni. Ezt a leckét jól megtanultam. Ezért a Brixol-ügy sem vá­gott földhöz, már másnap talpra álltam. Ismét a tanítás­nak szenteltem életemet, te­hetségemet. Divat lett nálunk ugyanis a tanulás. öreg nyámnyogó nagymamák, sokgyermekes családapák ültek az iskolapa­dokba és ha két nő találkozott eszpresszóban ez volt az első kérdésük: drágám te most mit tanulsz? ... Hirtelen minden­kinek eszébe jutott, hogy pó­tolni kell, amit gyermekkorá­ban elmulasztott. Sokan egy­szerre mások, többek akartak lenni, mint amik. Nekik diplo­ma, bizonyítvány kellett. Akadt olyan fodrász ismerő­söm, aki mérlegképes könyve­lői tanfolyamra iratkozott, van egy könyvelő barátom, ezüstkalászos gazdatanfolyam­ra járt a Bezerédi utcába. A házmesterünk elvégezte a FIK vörösakadémiáját, s amikor erről megkapta a papírt, azon­nal kiírta az ajtajára: Bacsák Ödön házfelügyelő és hivatá­sos világforradalmár. Töprengtem, hogy nekem is be kellene kapcsolódnom eb­be az egyre szélesebb mérete­ket öltő tanulási tömegmozga­lomba. Igen ám, de én az egy­szerű maszek, hogyan vegyem (Folytatás az 1. oldalról) | feladatairól, céljairól beszélt. Hangoztatta: még szorosabbra kíván­ják fűzni az egyetem és rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^ . % fel az állammal a versenyt. Az S állam ugyanis ez idő tájt hat- í millió esti iskolát, tanfolya- ^ mot, ilyen-olyan kört, alap-, $ közép- és felsőfokú szeminá- ^ riumot rendezett teljesen in- ^ gyenesen. Én nem akartam § ilyen karitatív alapon részt ^ venni a tudományt hintő kam- s pányban. Tehát olyan oktatási $ formát kellett kitalálnom, $ amelyért önként és szívesen § fizetnek az emberek — ne- $ kém. Bevallom, hogy először a nyelvoktatásra gondoltam, de ^ ezt az ötletet hamar elvetet- S tem, mert emlékeztem régi ta- ? pasztalataimra. Más lehetősé- $ get kellett keresnem, s nem § kis büszkeséggel mondom: ta- $ láltam egy remek oktatási for- $ mát. 5 Az országos lapokban felad- $ tam egy keretes hirdetést: $ „Vidéki lányok! Vidéki asz- $ szonyok! Akartok három hó- 4 nap alatt megtanulni gyors- es 5 gépírni? Nem kell iskolába 5 járni, mégis biztos a siker!!; Levelező úton tanít a Stibin- § ger gyors- és gépíró iskola. Je- 5 lentkezni levélben. (Cím: Bu-^ dapest, VII.,- Nefelejts utca 5 48).” Az ötletes reklámnak nem $ várt sikere lett. Nem egész egy $ hét leforgása alatt kétszázöt-$ vénén jelentkeztek. Ilyen le- $ veleket írtak nekem Kabátfal- í várói, Bivalybürgözdről, $ Leánycsattogtatóból a falusi $ nők: „Drága igazgató úr, ve-$ gyen fel feltétlenül a tanfo- $ lyamra, mert én most a tehen $ mellett vagyok a férjem is í gyakran megver. Feltétlenül a ! városba kell jutni és ehhez ta--$ nultságra van szükségem. Na- $ gyón szeretnék valamelyik $ minisztériumba titkárnő lenni. $ mert gondolom az mégis csak t úribb dolog, mint a tehenet t vakargatni. Ha bejutok a vá- < rosba a férjem se köpdöshet- ^ ne folyton. Kezét csókolja ...” í $ (Folytatjuk) 5 a termelőüzemeik kapcso­latát. Az oktatási anyag korszerűsí­tésével és az ideológiai neve­lés elmélyítésével jobb szak­embereket szándékoznak ne­velni. Erre a tanévre három- : szór annyian jelentkeztek, ; mint más esztendőkben. így i a legtehetségesebbek közül I választották ki a most nappa- i li tagozatra kerülő 370 első- ; éves hallgatót. Beszélt a rek- I tor a tudományos kutató I munka további feladatairól, I arról az áldozatvállalásról, ! amellyel államunk lehetővé í teszi az agrár-felsőoktatás fej- I lesztését. Az elmúlt tanévben hat és félmillió forintot fordítot- ; tak az egyetem korszerű- j sítésére, a felszerelés bő­vítésére. ! Folyik a nagy építkezés, ; amelynek során kétszázmillió. ; forintból teremtik meg az ag- ! rár-felsőoktatás fellegvárát ! Gödöllőn. ; Az új elsőévesek dr. Penyi- ; gey Dénes és dr. Lehóczky j László, dékánok előtt tettek I ünnepélyes fogadalmat. Ezt j követően kedves jelenet zaj- : lőtt le: az egyetem által pat- ! rónáit tarpai Győzelem Ter­• melőszövetkezet vezetője, i Faggyas Jenő, a népköztársa- ! ság és Tarpa címerével díszí- ! tett nemzeti színű zászlót ! adott át a díszközgyűlésnek. ! Forró taps közben vette át ! és köszönte meg a megtisztelő ! ajándékot dr. Magyari And­> rás. Hangoztatta: ; az egyetem tanárai a jö- ; vőben is segíteni fogják ■ az arra rászorult termelő- szövetkezeteket. * : Végezetül Zieser Lajos, az ! ÉM 25. Építőipari Vállalat S főépítésvezetője a nyári épí- j tőtáborban dolgozó agrár­> egyetemistáknak oklevelet és ! vándorzászlót adott át. Hu- ! szónkét hallgató részesült ! rektori dicséretben, az cgye- ; tem tanárai, oktatói és dolgo- ; zói közül eredményes mun- ; kájuk elismeréseként többen ; kaptak kitüntetést. : S. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents