Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-10 / 187. szám
1965. AUGUSZTUS 10, KEDD 1-tST mm; vei t£íi4m* 3 A pult másik oldalán Jó keresetű műszaki vezető volt egy építési vállalatnál. Nagy meglepetésemre legutóbb egy falusi vendéglőben láttam viszont a söntés mögött, amint éppen sört mért. Gebines lett. Albérleti szobát bérel a faluban, de közben pesti lakását is fenntartja. Egy nőismerősöm, amikor elvált férjétől, otthagyta technikusi állását, vidékre költözött szüleihez két gyerekével. Büszkén meséli, hogy jelenleg egy strand melletti szabad kasszás elárusító bódé boldog gazdája. ,£okba kerül a két gyerek.” Az úgynevezett gebineseket kiváltképp, de a többi vendéglátóipari dolgozót — kávéfőzőket, pincéreket, csaposokat is — a közvélemény a legmagasabb jövedelmű rétegbe sorolja. „Kévéi a fizetésem. 850 forint, erre jön az összbevétel fél százalékának teám eső része, havonta körülbelül 80 forint. Ezért a pénzért kávét főzök, fagylaltot, süteményt árulok nyáron, napi 12 órát is állok a pult mögött. Takarítok, mosogatok. Nagy a felelősség is.” — így H. K.-né, az egyik megyei gebines eszpresszó helyettes vezetője. A helyiséget üzemeltető váci Vendéglátóipari Vállalat közlése szerint H. K.-né fizetése 900 forint, a forgalomból reá eső részesedés pedig havonta átlag 125 forint. Nem nagy a különbség, de egy keveset „lecsípett” H. K.-né. Egy keveset „lecsípett” a fagylaltadagokból is — ezt észlelte a kereskedelmi felügyelőség legutóbbi vizsgálata. — Milyen végzettséggel került ide? — Négy polgári, és kávéfőző tanfolyam. — Régóta dolgozik a szakmában? — Tizenkét éve. Nyolc évig a szomszéd községben voltam, de csak szezonban, aztán véglegesítettek ebben az eszpresszóban. — Tehát kivárta? — Igen. — A férje, hol dolgozik? — A vállalat központjában ... Ne írja név szerint | Vasárnap: zárva? Több újsághír, számos tudósítás és riport előzte meg a visegrádi Fellegvárhoz vezető, csodálatosan szép kilátást nyújtó szerpentin út megnyitását. A híradásokban az is szerepelt, hogy a várható nagy forgalomra való tekintettel, fent a csúcson, a Fellegvárnál büfépavilont állítanak fel, hogy a szomjazó és megéhező turisták még kellemesebben tölthessék el az ódon várfalak között idejüket. Meg is nyílt a szerpentin út, tulajdonképpen most az elmúlt vasárnap mutatkozott be először a kirándulók nagy tömegeinek. Egymást értek a személykocsik, százával nyomultak fel a Fellegvár alatti parkolóhelyre. A hajóval kirándulók ezrei is kedvet kaptak a folyópartról felruccanni a magas hegyoromhoz, őket a nyitott panoráma autóbusz várta, amely nem győzte feiszállítani az utasokat s tizenkét forduló után még egy buszt kellett segítségül hívni. Annál nagyobbat csalódtak, akik a kígyózó Panoráma úton feljutottak a Fellegvárig: ott zárva találták az ugyancsak „Panoráma” elnevezésű büfét. Hiába akarták oltani szomjukat a 30 fokos nagy kánikulában egy pohár hideg sörrel, ásványvizes hűsítő- itallal, gyümölcsszörppel. Hiába szerették volna egy-egy szendvicscsel csillapítani éhségüket, erre nem volt lehetőség. A büfé — egyszerűen zárva volt. Igen. valóban, egyszerűen. Okát nem lehet tudni, mert vasárnap lévén s nagy meleg, a kirándulók ezrei igazán nem vettek annyi fáradságot, hogy utána nyomozzanak. Egy azonban biztos; sem a hazai, sem a külföldi látogatók, nem vonhattak le valami jó következtetést, a bezárt büfét látva, a Dunakanyar e legforgalmasabb helyének kereskedelmi ellátottságáról. Valószínűleg azt. gondolták, ami a mi véleményünk is: az illetékesek, akiknek a hatáskörébe tartozik, illetve tartozna... a büfé nyitvatartása és áruellátása, nemcsak hogy fütyülnek az idegenforgalmi érdekekre, a fogyasztókra, hanem ráadásul még rossz szakemberek, rossz üzletemberek is, mert hiszen egy ilyen vasárnap nem kis forgalmat ígér, nem kevés bevételt jelent. Őszintén szólva: nagyon érdekelne bennünket, vajon miért volt vasárnap zárva a visegrádi Fellegvárnál a Panoráma-büfé? (Hetesi) a cikket, nagyon kellemetlen volna... S. T.-nét, az eszpresszó vezetőjét lakásán keresem fel. Megkérdezem, mit tapasztalt a legutóbbi ellenőrzés. — A kolléganőm a fagylalttal bukott le. Erre azt mondom, hogy a fagylalt súlya a termelő üzemünktől. függ. Amikor kihagyják belőle a tejszínt, könnyebb. Két éve írtam egy levelet a központba, hogy gyakran kimarad a tejszín, azt válaszolták, olyankor miért veszem át... — Magát 1000 forintra büntették. — Mert amikor az ellenőr megkérdezte, mit jelent az a 100 forint az aznapi forgalmat feltüntető papíron, kiböktem, hogy az a gebin- haszon ... Nehezen fogom kifizetni az 1000 forintot, hiszen láthatja, hogy szerényen élünk. — Ki fizeti a gebinhasznot, amelyet maguk, hogy „igazságos” legyen az osztozkodás, papíron vezetnek? — Nem értem a kérdést. — Kinek a zsebéből vándorolt az a 100 forint magukhoz? Nem gondolja, hogy t súlytalan fagylaltadagok és a gebinhaszon között összefüggés van? — Milyen végzettséggel került a munkahelyére? — Négy polgárim van és egy háromhetes hűtőgépkezelői tanfolyamom. — Nehezen lehet vendéglátóipari szakképzettség nélkül megkapni egy ilyen gebines presszót? — Kivártam. Hat évvel ezelőtt kerültem ide a konyhába. Akkor egy öreg házaspár vezette az üzletet, mely régebben a saját cukrászdájuk volt. Nekem csak a fix fizetés jutott akkor — régebben, mikor még személyzetis voltam a vasútnál, többet kerestem —, de a bácsi mindig azt mondta, ha egyikük meghal, enyém lesz az üzlet... — Most mennyi a fizetése? — 950 forint fix. És a részesedés, az körülbelül 80 forint — nem mondhatnám tehát, hogy olyan nagyon érdekeltek lennénk a forgalomban. Ehhez jön még édesanyám keresete, mert 6 takarítja az eszpresszót fél műszakban, 450 forintért. Borravaló alig van, a községbeliektől nem fogadom el. Szégyellném ... Ne írjon rólam név szerint. K. G. egy másik étteremben kávéfőző. A legutóbbi ellenőrzés megállapította, hogy a kávéadagok egyharmadát rendszeresen megspórolja. — Hány éves? — Tizennyolc. — Mióta dolgozik itt? — Másfél éve. — Azelőtt? — Segédmunkás voltam egy kertészetben. — Szakképzettsége? — Nincs. Betanultam. Betanult... — Hogy történt? — Nagy volt a forgalom. — Mennyire büntették? — Háromszáz forintra. — Ahhoz mit szól, hogy a vendéget, aki mondjuk, hogy borravalóval együtt 4—5 forintot, talán egy- vagy félórás bérét fizeti ki itt egy kávéért — becsapják. Sírva fakad. — Megalázónak érzi, hogy így kérdezem? — Igen. — Azt, hogy 93 duplánál 18 deka kávét spórolt meg, nem érezte megalázónak? Elmondja, hogy a fix fizetése 800 forint. Ehhez jön körülbelül 200 a forgalom után. Borravalót nem kap, mert „kemény blokk”, állva fogyasztás itt nincs... De azt nem említi, hogv a meleg ételt ingyen kapja. S ha meggondoliuk, hogy szakkén- zetlen fiatal lány létére fizetése így felmegy 1200 forintra — más fizetésekhez viszonyítva ez nem is kevés. ö is, mint a többiek, kéri. ne írjak név szerint róla. Pedig egyikük becsülete sem a meghurcolásnál kezdődnék. És a vendéglátóipar becsülete? Hiszen a három eset nem kiragadott véletlen. Egy évvel ezelőtt egy másik megyében részt vettem olyan ellenőrzésen, ahol a megvizsgált tíz vendéglő közül egy sem akadt, hol súlycsonkítással, vagy másként, 1—2—4 forint erejéig ne csapták volna be a vendéget! A mesterség becsülete ott kezdődnék, hogy a vendéglátóipart szakképzett emberekkel töltsék meg. Régen egy pincér gyerekkorában a pikolós beosztásnál kezdte, fokról fokra haladt feljebb, és csak 10—20 év után kapott komoly beosztást — állítsuk szembe ezzel a három megkérdezettet: végzettségük szinte semmi. Más kérdés, hogy a valóban szakképzett vendéglátóipari dolgozók fizetését úgy kellene megszabni, s őket a prémiumrendszer — a forgalom, a nyereség utáni részesedés — által úgy lenne kívánatos ösztönözni, hogy elsősorban a jó kiszolgálásra, a nagyobb forgalomra, a vendégfogásra, a minőségre törekedjenek, s ne fizetésük kipótolására. (Hiszen az sem maradna el, mert a vendég a jó kiszolgá- I lást általában meghálálja.) Itt | végződne, teljesedne ki a mesterség becsülete. A GÖDÖLLŐI EGYETEM SIKERE: Naponta 80 hold tarlót takarít tisztára az új szalmaleházó A Bajnai Gépállomáson elkészítették a gödöllói Agrár- tudományi Egyetem gépészeti karán konstruált, nagy teljesítményű szalmalehúzót. A nagy méretű csővázas szerkezet, mint valami óriás fésű, egyszerre hat méter szélességben képes tisztára takarítani a tarlót. Két oldalán egy-egy traktor vontatja és naponta 50—80 holdról húzza le a szalmát. Üzemeltetéséhez az erőgépvezetőkön kívül nincs szükség kiszolgáló személyzetre. Mari közben filmezik Régen dédelgetett álma vált valóra az újszilvási Dudás Máriának. Mint az I. számú Női Klinika csecsemőgondozóját fedezték fel, s rövid idő leforgása alatt négy kisfilm- ben a Zöldár-ban, a Gyermek- betegség ek-ben, a Szerelmes biciklisták-ban és a Patyolat akció (Cegléden forgatott) filmben alakított főszerepet. Főhivatásának továbbra is a gyermekápolást tekinti, de ha szükség van rá, közben filmezik is. Padányi Anna Repülő pályaudvar Vácott? Üjsághfr: „A korszerű, szép váci MAVAUT pályaudvart tervezési hibával építették. Nagyobb esőzések idején a pincében lévő kazánház csatornájából gejzírként szökik fel a szennyes lé, néha olyan gyorsasággal, hogy a fűtőnek már kimenekülnie sincs ideje. Vajon ki lesz a felelős akkor, ha egyszer a víz eléri a kazánt és az felrobban?” VÁCI ISKOLÁBAN — No, Pistike fiam. mondd meg nekem, milyen az a második kozmikus sebesség? — Az az úgynevezett szökési sebesség és olyan, mint amikor Molnár bácsi a MÁ- VAUT pincéjében feltörő víz elől a szabadba menekül... A PINCELEJÄRATNÄL — Meghoztuk a szenet, Molnár bácsi, lent van-e? — Nem lent, hanem fent! — Hogy-hogy fent, amikor a hangja lentről jön? — Ja, fiam, lent vagyok a pincében, de fent a szekrény tetején... EGY PERC MÚLVA — Hordhatjuk le a szenet? — Hát... miért ne? Ha van csónakotok! VÁCI IDEGENFORGALOM I. — Mit szól hozzá? Még tovább korszerűsítik nálunk a buszpályaudvart. — Ne mondja! És hogyan? — Idegenforgalmi attrakció lesz. Hajópályaudvarrá alakul. — Az ördögbe is? — Igen, igen ... A pincében csónakázni már lehet. VÄCI IDEGENFORGALOM II. — Engedjék meg, kérem, hogy e termelési értekezleten kimondjam: a kollégák itt Vácott nem használnak ki minden lehetőséget a bevételi terv növelésére. — De kérem ... — Semmi kérem! Például miért nem mutogatják belép- tidíjért a buszpályaudvar pincéjében a gejzírt? Kezdjék csak el, majd meglátják, hogy mennyien jönnek ide máshonnan is. Nem tudják, hogy ilyen másutt az egész országban nincs? CSAK GLOBÁLISÁN A szakszervezeti taggyűlésen egy buszkalauznő beszél: — ... mi már sokszor kértük, hogy az emeleti tartózkodóba vezessék be a vizet, de az elvtársak eddig még semmit nem tettek. — Mi az, hogy nem, elv- társnő'.? Nekünk jelentéseink vannak arról, hogy a váci pályaudvaron már így is több a víz a kelleténél... A REPÜLŐ PÁLYAUDVAR — Hogyan? Nem hallotta? Repülő pályaudvar lesz Vácon. —, Ne mondja! — De igen. Amikor egyszer a csatornáié eléri a MÄVA- UT-pályaudvar kazánját, az úgy felrobban, hogy talán még a központban, a budapesti Szabolcs utcában is meghallják! (f. a.) 31,5 MILLIÓ FORINTOS VÉG YSZERRECEPT + MÉREGJEGY _ CSAK „IRODALOMMAL“ Néhány szemléltető adat. Egy év alatt a megyében 115 tonna Dikonirtot, 157 tonna Wofatoxot, 67 tonna Noopolt és 37 mázsa Nikotint használtunk fel a mezőgazdaságban. Ez azonban a felhasznált vegyszereknek egy része csupán ... Sok száz tonna, 31.5 millió forint értékű vegyszer — íme csupán a mezőgazdaság esztendős megyei mérlege. S ezenkívül az ipar... Több százezer ember kerül közvetlen kapcsolatba megyénkben évente a mezőgazdaságban, az iparban, a kereskedelemben a mérgező vegyszerekkel s azok széles körű alkalmazása egyre nagyobb társadalmi figyelmet kíván. A mérgező vegyszer elsősorban „gyógyszer”, hiszen 1930 óta egy sor termésátlag 20— 40 százalékkal emelkedett — ám nagyon fontos, hogy a „gyógyító” hatás mellett ne történjenek káros mellékhatások, sőt, mérgezések. Pest megyében nyolcezer ember foglalkozik hivatásszerűen növényvédőszerekkel, de a lakosság egyharmada kerül velük közvetlen kapcsolatba. Nálunk, egyelőre kísérletképpen, újszerű szervezet működik s ellenőrzi, irányítja a vegyszerforgalmat, felhasználást. Megyei főgyógyszerészek vezetése alatt körzeti méregfelügyelő gyógyszerészek tartanak rendszeres kapcsolatot a vegyszerrel foglalkozó küNagydíjat kapott a törökbálinti őszibarack Szegeden a pénteken megnyílt országos, meghívásos őszibarack-kiállítás díjait vasárnap adták át a nyerteseknek. Az „ősZibarack-szépség- verseny” nagydíját a Kertészeti Kutató Intézet törökbálinti gazdasága „Mariska” elnevezésű, valamint a Mezőhegyes! Állami Gazdaság „Ford” fajtájú és a Csongrád megyei, rúzsai Napsugár Termelőszövetkezet a közös gazi daság nevét adó gyümölcsé- I vei, az aranysárga húsú „Napsugár” őszibarackkal érdemelte ki. A kiállítás „sztárjai" között 30—40 dekás termések is láthatók. A nagydíjakon kívül további helyezéseket is megállapított a zsűri, s a legjobban szerepló gazdaságok között több mint 10 000 forint értékű jutalomtárgyat osztottak ki. Oszibarackszürct Az ország legnagyobb őszibarackosában, a Törökbálinti Állami Gazdaságban most a tájjellegű Mariska fajtát szedik. Ebből mintegy két vagonra, a héten sorra kerüld Napsugár fajtából 5 vagonnyira számítanak. Foto: Gábor Kénsav a bambisüvegben lönféle egységekkel. 298 mezőgazdasági, 187 kereskedelmi és 93 ipari egységünk van, ahol vegyszert tárolnak, vagy használnak fel. Pillanatnyilag! Közel félezer kisebb-na- gyobb „vegyszerközpont”! S számuk természetesen nő. Mit mutatnak a legutóbbi vizsgálatok? 530 ellenőrzés alapján következő a tapasztalat: A mezőgazdasági vegyszerraktárak kezelői komolyan veszik hivatásukat, ám a gazdaságok vezetői nem nyújtanak nekik elég segítséget. A raktárakban nagyobb már a rend, kevesebb a címke nélküli és a szakadt csomag. Több űj raktár, permetlé- torony épült, de van, ahol kúthoz közel készítik, sőt őrizetlenül is hagyják. Ezenkívül sok raktárban van heverő selejt. Helyes, hogy a ceglédi járásban időben felmérték a raktárszükségleteket s fejlesztési tervükben egy új raktár építése is szerepel. A kereskedelemben is akad hiba. A méregfelügyelő gyógyszerészek a bolthálózatokkal nem tudnak elég szoros kapcsolatot teremteni, a boltvezetőknek pedig korlátozott a hatásköre a raktározási, árusítási feltételek megváltoztatására. Vannak boltok, melyek inkább lemondanának a vegyszer tartásáról, s így oldanák meg a zsúfoltság, elkülönítés, problémáit. A nagykereskedelem pedig nem a célszerűbb, kis csomagolásban szállít. Ipari vizsgálatok eredménye. A váci DCM tömény kénsavat saját ballonjában hígított, az Ikladi Műszergyár tömény savat bambis üvegekben tartott. A raktározás általában szakszerűbb, mint a kereskedelemben, vagy a mezőgazdaságban. Derűs tények. A raktárkezelők 80 százaléka már szakképzett. A 20 százalék hamarosan kioktatást kap, sőt, a helyettesek is. A gyógyszertárak propaganda anyaggal, könyvekkel terjesztik az egészségügyi ismereteket, a Vöröskereszt rendszeresen tart felvilágosító előadásokat. Tervek, össze! a pedagógusok segítségével, részben politechnikai oktatás formájában, a gyermekeket is kioktatják a növényvédő szerek elemi ismereteire s a balesetek megelőzésére. További cél: a községi tanácsok a méregjegyek kiadásakor adják a felhasználók kezébe a „szakmai irodalmat" is. S miként azt Ráckevén tették: szervezzék meg a méreg- felügyelők felvilágosító előadásait mindenütt. Eddig főleg a raktári rend, a méreg kezelése volt a vegyszerprogram központi kérdése. Most a mérgek felhasználásával kell többet törődni. Az év második felében sok száz egészségügyi szakember segít, főleg a nagy mezőgazdasági munkák idején, a szakszerű alkalmazás és egészség- ügyi rendszabályok megtartásában. Egyébként a méregfelügyelői gyógyszerész-rendszert jövőre országszerte bevezetik a Pest megyei tapasztalatok nyomán. (a)
