Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
1965. AUGUSZTUS 1. VA3ÄRNAP !> Németh Emil: HALASZOK Lassíts a motorral! A vízbe a hálót! Okosan Janikám, megteljen a zsák! Ebadta, de tudta, hol érje, kutassa a fogast nagyapád, meg a huncut apád! Parafából a gyöngysor a tej sima vizen, lila pára szitálja a nap sugarát. — Hej, lesz ma olyan nyár, Jóska, fogadjunk! Belemártózunk délben odaát! Megpördül a csörlő, nyújtja a hálót. Gyűl a vész, a hal apraja sorra kiles. Fogy, enyészik a ködcsík, szél kel a végről... — Beszalad ma komám négy mázsa nemes! Sunyi bója-sereg csap a vízre körívvé, karcsún süt a nap, felhőtlen az ég... — Laci, hallod-e, reggeli kéne, a hagymát szeleteld, a szalonnám már odaég! Szurtos gumicsizma, kötény ki a zugból! Rántsd jól a szemedre a sapkaszegélyt! Nyikorog, nyög a csörlő, vonja a terhét... Már ott jön a háló, húzd, ne kíméld! Meg-megdűl a hát, rogy a láb, tapogatva szaporázza a sok marok egy ütemét... — Hékás, kerekebben rakjad a hálót, szedd csak le a hínárt mind, ne felét! Lóg, billeg a rák, hálóra ragadva — Dugjad hamar ennek az inge alá! (Figyeld csak, a bárka közébe hogy érik a mosoly s a veríték halszagúvá). — Húzd, húzd, ne komázz! Jön a zsákja, dörömbölj szilajon a ladikban, a szépje oson! Hess, félre henyék, bámészok az útból! Hagyjátok a bárkát most szabadon! Kavarogva nyüzsög fel az ünnepi bőség, Megfortyan a zsák hegye, tízszer is ád. — Nézd, mekkora harcsa, az anyja keservit! Nyálazza a pikkely a hal pirosát. Kószál a lapát, kéz, váj a silányba: Csuka, harcsa, fogas, ponty, vár a kosár. — Ontsd még ami van az üres rekesz-aljba, úgy érzem, a mélyben még csuka jár. Dobj félre komám a javából ebédre, süsd, főzd, az apádnak nem lehetett, — és nyílik a bicska, fröccsen a pikkely — neki ünnepe volt, ha keszeget evett. Forr, rottyan a lé, s amikor dudaszóval mólóra akasztja hajónk a delet, a hús le a tűzről, a bor, sör a jégről — okosodva ma tőletek, élni megyek. Vígmarkú halászok, az ég veletek! § 'SSSfSSSfSSSSSSS/-*SSSSSS/SSSSfSSSSSf/SSSSfJSSSSSSSSSSA/SSSSSSS/SSSfSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSf/SSSSSSSSSSSrSSSSSSSSSS/SSrSSSSS/SSS/S/fSSfSfS' (Huszárik Zoltán rajza) I Heinz Rusch: Várnai Zseni: VÉGTELEN A CSILLAGOK VILÁGA Csak ásnak, ásnak tudós emberek, s előkerülnek évezredes csontok: királysírok, múmiák, fegyverek, aranybálványok, kőbalták és szobrok. Mi mindent tudtak már a régiek! arról regél a föld megőrző mélye, elporladtak az alkotó szívek, de él a Mű s kápráztat a tökélye. Barlangi rajzok... megfeszül az íjj, repül a nyíl vad őseink kezéből... s mily különös, művészi munka hív ámúlni az időtlen messzeségből. Kitől tanultak ... volt-e mesterük? és hányán jöttek, s jönnek még utánunk, ha földerítik ősi rejtekük... Az alkotóknak számtalan a számuk. Csak ásnak, ásnak tudós emberek, a föld szívéig ér a szomjúságuk. Mi volt? S ha korunk múlttá dermedett, Mi jön? Mily korszak születik utánunk?! S ml marad meg belőlünk? — kérdezem, ha új évezred léptei dübörögnek? Mily új csodákat szül az értelem, s lesznek-e akkor költemények... könnyek?! A múltba nézek, s a jövőt álmodom, mert mérhetetlen lelkem szomjúsága... és éjszaka az eget bámulom; Mily végtelen a csillagok világa! Hunyadi István: ESTI SZÍNJÁTÉK A nap halódott. Vérző sebében hold-arcú vitéz nyílvesszeje állt. A lét veszendő, nagy pillanatát lestem, mint készült esti halálra. Borzongtak a fák, bús, vetkező lánykák, oldott-hajú csupa láng, csupa rózsa! Boglár és násfa a gyepre kiszórva: égő pipacsok, vad kankalinok. S a madarak, a tűnő fény sirató!: Mekkora bánat zengett a lomb alól! így zúzódva-csobogva az a szív dalol, mely láza fogyóban egyszer csak megáll. Tűnődve, lassan lépek be a házba s ujjaim nyomán pár késett sor kiröppen, aztán leroskad toliam, szárnyaszegetten, elért az est: a színjátszó halál. NAPPALI ÁLMODOZÓ Éjjel sem álmodik soha, mert úgy esik az ágyba, mint a kő s alszik, álomtalanul. De nappal, az utca forgatagában, a kertben egy fiatal cseresznyefa előtt, vagy ha kezét a kilincsre teszi, meglepi az álom. Fehérre meszelt ház nyitott ablakain át érett gyümölcsök illata árad. Suhanó autók útjain feltárul a messzeség erdőségeivel, tengerpartjával, s kombinátok lüktető életével. Az álmodó nyitott szemmel néz körül, s míg agya gondolkodik, szívében gyökeret ereszt a jövendő. Majd felocsúdva a jelenbe hallja társai szavát, a gépek vidám válaszát, a sistergő acélt, és tudja, hogy álma beteljesül. Boldog Balázs fordítása •^■S/SSS/SSSS/S/S/SSSSSSSSSSSSf//SSSSSSSSS/SS/SS/SSSfSSSSSS/SSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSS/SSS/SSSSSS//SSSSSSfJSSSSSS4 HAU'SZ UONA-. """f"""s*'f'"s*ss*s‘'sf*ssssssssssssssssssssssssssssssfsssssssffssrrsfs/rssmss*sfsj’fssssms*j’s*sssfssss/rssf/smssssf/m'ssss. éreztem ezt a „vagy”-ot, nem kötőszónak. Órákig elnéze- gettem atlaszomban Polinéziai térképét, s egyre mondogat- tam: „Nagy vagy, Csendes- óceán!” — Kesernyés fintora ral elmosolyodott: — Akkor még úgy hittem, híres óceán nológus lesz belőlem. Az asszony is mosolygottj de kötekedőn: — Még szerencse, hogy csak földrajztanár lettél. A férfi nem értette. • — Azért, mert ott messze at tengeren nem találkozhattunk) volna. — Nevetősen mondta; de amikor elhallgatott, ko-i moly lett. Nagyon komoly. AJérfi nézte sokáig, szót-t lanul, majd hirtelen megkér-1 dezte: — Miért szeretsz? — önzésből. — Te: engem?! Az asszony csak bólintott. — Nem — mondta a férfi határozottan. — Pedig így van — vágott közbe az asszony. — Szeret-t lek, mert veled mindig min- den olyan más, olyan szép. A férfi a fejét rázta, majd> — Hogy mit jelent önzésből szeretni — kérdezte halkan —, megtudod, ha te is negyvenéves leszel, s beleszeretsz egy nálad tizenöt évvel fiatalabb fiúba. Az asszony felkiáltott: — En nem akarok már senki mást szeretni. — En sem akartalak téged — mondta a férfi. Később hozzáfűzte: — Vannak dolgok, amelyek erősebbek nálunknál. — Igen, a szerelem. — Nemcsak a szerelem. — Még mi? — A becsültét. Az asszony megrándult: — Ezt most mire'mondod?-------------, nem nézett A férfi | rá:------------- — Csak ú gy... Eszembe jutott. — Nézz rám! — bűvölte az asszony felfénylő szemmel. De az még mindig nem nézett. Akkor hirtelen felmutatott az egyik előtűnő csillagra, s játékosan megkérdezte: — Az melyik csillag? — Épp a Szabadság-szobor fölött sziporkázott. A férfi odanézett: — A Szíriusz. — Magyarázni kezdte: — Tulajdonképpen nem is egy csillag, hanem kettő. De kísérője egészen kicsi, alig nagyobb a földnél, s nincs fénye, csak súlya van, irtózatos súlya. Atommagokból áll. — Olyan — mondta az asz- szony —, akár én ... —» Akár én melletted — vágott közbe a férfi. — Nem, nem — De igen —bólintott a férfi. — Nincs fényem, csak súlyom van. Irtóztató súlyom, amit rádakasztottam — En vettem magamra — kiáltotta az asszony. — En. A férfi lehúnyta a szemét; nem felett. Téged, csak téged akarlak! — Jajdult fel belül az asz- szony, azután: — Gyűlölni akarom öt, —t suttogta fulladozva. — Nem szabad — mondta rá rögtön a férfi, s csitítóan megsimogatta az asszony ma- dárcsontú vállát. Később azt — Kis komédiások... — mosolygott a pszichológus. A férfi megállt. Nevén szólította a lányt. — ... nekem szedi a virágot? — és kisfiúsán félrehajtotta a fejét, mosolygott, míg két kezét zsebrevágta. — No csak... — pislogott a pszichológus — ez nem is rossz! — Magamnak szedem! — válaszolt a lány. — Bumm! Te csacsi... — dörmögött a pszichológus. — Ejnye de önző! — szólt a férfi és elköszönt. — Dehogy önző! Járatlan... — legyintett bosszúsan a pszichológus. A lány szomorú lett egy pillanatra. — No mindegy... majd délután... ★ — KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM ... nagyon kedves... — motyogta a férfi és arca, ha lehet még pirosabb volt a lány arcánál. — Ez döntetlen gyerekek! — csettintett a pszichológus. A segítőkész, aki eddig szótlanul szemlélte a dolgokat, összevont szemöldökkel felállt a helyéről. Elégedetlenül köhécselt. — Nélkülem nem mennek semmire — morogta — mafla a lány, mafla az ifjú! És akcióba lépett. Elcsípte az ifjút. A barna orkános megtorpant... hátrált... bosszúsan pislogott. — Pardon! — gondolta. A lány nem tudott aludni ... ábrándozott, dúdolgatott és verset írt a májusról... az első szerelemről. Másnap a lány észrevette, hogy valami összezavarta a nyitány oly kedves ritmusát. A segítőkész összedörzsölte kezét: — Fel a fejjel! Én ehhez jobban értek! — Sátán ... sátán! — zokogott a lány. — Ez a hála... te liba? — fortyant fel a segítőkész. ★ AHOGY SZAPORODTAK A SOROK a papíron, egyre mélyültek a ráncok a pszichológus homlokán. A levél elment ... — őrültség! — ordított a pszichológus. — Másképpen kellett volna... — szipogott a lány. Elment a második levél is... — őrültség! Őrültség! — tombolt a pszichológus. — Mit kell csinálni? —szipogott újra a lány. — Felejteni! — Soha!-r- A vízbe pottyant ember megfullad, ha eszeveszetten ficánkol! — érvelt dorgáló hangon a pszichológus. Oda a hársak alá nem ment többé... máshol is voltak hársfák. Csak a szemét kellett behunyni... ★ AZ ESŐ ZUHOGOTT. A barna orkános eltűnt az utca forgatagában. — Nincs többé... s én kacagva emlékezem! — suttogta a lány. — Na-na! Szerelmes vagy™ — szólt a pszichológus. A lány futni kezdett. Kis patakocskák hömpölyögtek a fekete aszfalton, s csurogtak muzsikálva a lefolyókba. A lány elővette táskájából a szerelmes verset, amit utoljára írt... Gombóccá gyűrte és beledobta a vízbe. — Szerelmes vagy! — szólt hangosabban a pszichológus. A vízáram magával ragadta a kis papírt és a lefolyó rácsán át eltüntette az utolérhetetlenség labirintjaiban. — Szerelmes vagy! — kiáltotta rekedten a pszichológus. A lány lehajtott fejjel sietett tovább. Már nem tudott vitatkozni önmagával. mondta még: — Pedig elvesz tőlem. — Tőled, senki soha! A férfi félrekapta fejét, majd felnézett az égre. Az égbolt sötét volt és hidegen nyugodt. Mintha kék acéllá fagyott volna. A csili logok jégkristályok voltak,' zúzmara szemek. — Ez megmaradt nekem — mondta. — És én? — kérdezte az asszony. — Te? — kérdezte vissza,■ de nem felelt rá. Magában sem. Azt mondta: — Mint megnyíló, kék óceán alatt. — És még mindig az eget nézte.Az asszony dideregni kezdet. A férfi szemesarkából észrevette: — Fázol? — hajolt hozzá. — 1-igen — vacogta. — Hűvös van — bólintotta férfi. Odaintette a pincért, fizetett, aztán mentek. — ---------------------- az italos I A kis pincér | pult • --------- mögül. h osszan nézett utánuk, nézte az asszony meg-megringó derekét, amíg csak el nem tűntek a lépcső fordulójában. A legalsó lépcsőfokon az asszony hirtelen szembefordult a férfivel. Nem szólt semmit. Állt mozdulatlanul, akár önmaga szobra. Csak a szeme élt, megtárult, nagy szeme; ezzel kérdezte: És én? A férfi megértette: — Te is — mondta halkan. Magában hozzátette: neki. És tudta, hogy ez nem lehet másképp. AZ ESŐ ZUHOGOTT. A lány nekidőlt a hirdetőoszlopnak, hogy ne érjék a ferdén zúduló cseppek. — Mi az... már nem bámulod úgy?... — kérdezte az amatőr pszichológus. A lány összevonta szemöldökét és a barna orkános férfi után pillantott. — Szeptember van ... ak- i kor május volt... — suttog- : ta. ★ I NOS, IGEN... AKKOR i MÁJUS VOLT. A nyitott ab- ! lakon át a virágzó harsak il- ! lata szökött a harmadik eme- ; leti szobába. Néhány apró ; bogár, meg egy méh betévedt ; a kihajtott ablakszárnyak kö- ! zé és keserves zümmögéssel : röpködött. A lány odasietett ! és óvatosan kiterelte a ver- : gődőket a szabadba, i A pszichológus azonnal ele- ; mezte és értékelte a cseleke- i detet. — Pszichikai felhangoltság, j vulkánszerű jóságkitörések... ; szerelem! i Azután a lány kiment a te- i faszra és hosszasan nézte a i hársak alatti keskeny alag- i utat. A barna orkános sietős | léptekkel átvonult az udva- i ron és bement a szemben ál- I ló épületbe. A lány arcán pír lobbant. Szapora mozdu- : latokkal símítgatta köpenye I zsebét, ami egy cseppet sem : volt gyűrött. — Színészi képességek a I legszükségesebb minimum I alatt — egészítette ki „diag- | nózisát” a pszichológus. j- A lány lement a hársak alá. I Jó ideig töprengve nézegette ; a pázsit között ágaskodó ap- ! ró virágú vadszázszorszépeket, majd bemerészkedett a pázsitra. Letépett néhányat a virágokból. Az úton megint feltűnt a barna orkános. Ügy sietett, mintha nem látta í volna a fűben foglalatosko- dót. A lány föl sem pillan- ! tott.
