Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-01 / 180. szám
10 pest MEGYEI xMtrktp 1965. AUGUSZTUS 1, VASÁRNAP Heti jogi tanácsaink 100 százalékos rokkant adómentességéről. S. C. Ceglédi lakos írja, hogy 100 százalékos rokkant kiskereskedő. — Kérdezi: hány éves korig köteles adót fizetni? Olvasónk kérésére közöljük, hogy az a magánkereskedelmi tevékenységet folytató 65 éven felüli férfi, illetőleg 60 éven felüli nő és a 100 százalékos csökkent munkaképességű magánkereskedő, ha az említett tevékenységből és esetleg házingatlan bérbeadásából származó jövedelmén kívül más adóköteles jövedelemmel nem rendelkezik, kereskedelmi tanulón kívül más alkalmazottat nem foglalkoztat, 60 éven aluli segítő családtaggal vagy üzlettárssal nem rendelkezik, mentes az általános jövedelemadó alól. Az adómentesség 65., illetve 60. életévük betöltését, vagy korra tekintet nélkül 100 százalékos csökkent munkaképességük megállapítását követő hónap első napjától kezdődően illeti meg a jogosultat. A 100 százalékos csökkent munkaképességet az egészség- ügyi miniszter által szervezett orvosi bizottság szakvéleményével a többi feltételeket pedig KlSOSZ-bizonyítvány- nyal kell igazolni. Segítő családtag a rendelet alkalmazásában a házastárs, valamint a felmenő és leszármazó. Megilleti az adómentesség az egyéb feltételek fennforgása esetén azt a 100 százalékos csökkent munkaképességű magánkereskedőt is, aki 60 éven felüli- családtag hiányában kénytelen testi fogyatékossága miatt 60 éven aluli családtag közreműködését is igénybevenni. Kertes házban a kert használata a lakás bérlőjét külön kikötés nélkül is megilleti. Cs. F. nagykátai lakos évek | óta bérlője egy magántulaj- | donban álló kertes háznak. A kert nagysága a 200 négyszögölet nem haladja meg. Olvasónk sérelmezi, hogy a tulaj- I donos önhatalmúlag az ő hoz- | zájárulása nélkül a kert felét igénybevette, és azon egy garázshelyiséget építtetett, és idegen személynek bérbe adta. A tanácsnál elutasították panaszunkat és közölték, forduljunk bírósághoz, — írja olvasónk és kérdezi: érdemes-e pereskedni? Amennyiben a háztulajdonossal nem tudnak megegyezni, orvoslást csak bírósági eljárás útján kaphat. Annak ellenére, hogy a bérlet megkötésekor nem foglalták írásba a kert használatának kérdését, mégis megilleti olvasónkat, mert a környezet jellegének megfelelően a lakáshasználathoz általában a 200 négyszögölet meg nem haladó kert, udvar, hozzátartozik. Ugyanis a háztulajdonos, jelen esetben a bérbeadó, nem teremthet egyoldalúan olyan hátrányos helyzetet, a bérlője' részére, ahol a lakás, illetve a bérlemény zavartalan használata és a vagyonbiztonság megfelelő biztosítása hiányzik. Hány év folyamatos munkaviszony szükséges ahhoz, hogy a korábbi munkában töltött időket is beszámítsák? —- Kérdezik többen a Dunai Cement- és Mészműből. Olvasóink kérdésére közöljük, hogy az MT. V. 30/C §. szerint, ha a dolgozó folyamatos munkaviszonya a két évet eléri, kérelmére minden korábban figyelembe nem vett munkaviszonyban töltött idejét be kell számítani. Csak három évi folyamatos munkaviszony alapján illeti meg a do’gozót a beszámítás. ha előzőleg munkaviszonyát: a) a jogszabálynak meg nem felelően szüntette meg, (felmondás nélkül kilépett, a felmondási időt nem töltötte le); b) egy éven belül kétszer t-agy többször, illetőleg ilyen évet követő évben akárcsak egyszer is • felmondással szüntette meg, — ide nem számítva azokat az eseteket, amikor a jogszabály biztosítja a dolgozó felmondása esetén a munkaviszony folyamatosságát, ha 30 napon belül elhelyezkedik. — (Ezeket az eseteket az MT. V. 30. §. sorolja fel, és erről egyik korábbi számunkban már részletesen írtunk.) Itt külön válaszolunk Sz. I. abonyi olvasónknak, aki hasonló ügyben fordul hozzánk tanácsért. Írja, hogy ebben az évben egy ízben felmondta munkaviszonyát, mert házastársának lakóhelyére költözött. Ideiglenesen helyezkedett el, és most lehetősége lenne szakmájának megfelelő munkakörben dolgozni. — kérdezi, elveszti-e a korábban munkában töltött időket? Olvasónknak kedvező választ adhatunk, mert szakmájában való elhelyezkedés céljából nem szükséges jelenlegi állását felmondani, hanem kérnie kell áthelyezését. Munkaviszonyának folyamatossága akkor sem szakadt meg, amikor házastársának lakóhelyére költözött, és a szakmájában való elhelyezkedésével is. megmaradt munkaviszonyának folyamatossága. Harminc nap elteltével létesített új munkaviszonyt, mégsem szakadt meg munkaviszonyának folyamatossága. V. A. dabasi olvasónk Írja, hogy azért nem tudott elhelyezkedni a korábbi munkaviszony megszüntetésétől számított harminc napon belül, mert közben (az elhelyezkedési határidő lejárta előtt 10 nappal) katonai szolgálatra bevonult. — Kérdezi, megszakadt-e munkaviszonyának folyamatossága? A módosított MT. a 30 napos elhelyezkedési határidő tekintetében azoknak a dolgozóknak kedvező helyzetet biztosít, akik önhibájukon kívül nem létesíthetnek új munkaviszonyt. Az ilyen akadályoztatás esetén a harminc napos elhelyezkedési határidő meghosszabbodik. Idetartozik a katonai szolgálat is. Amennyiben olvasónk leszerelése után 10 napon belül elhelyezkedett, (ennyi maradt még ugyanis a 30 napos elhelyezkedésre álló időből), nem vesztette el a korábbi munkában töltött idejét, és munkaviszonyát folyamatosnak kell tekinteni. Dr. M. J. Üzlet 4000 literes hordóban Négyezer literes hordóban berendezett üzlet nyílt szombaton délelőtt Debrecenben, a Petőfi téren. A különös elárusítóhelyen tíz fajta bort mérnek és különböző hideg- konyhai készítményeket árusítanak. Félidő A KÖRSZINHÁZBAN I A Körszínház előadásai iránt nagy az érdeklődés. Az évadnyitás óta nyolc előadást rendeztek: a Körszín- ház a „félidőhöz” érkezett, mivel az idén összesen 16 alkalommal nyitja meg kapuit a közönség előtt. A nyolc előadás minden este telt házak előtt ment le, s a produkciót eddig 5600-an látták. Lovasiskola Kecskeméten Elkészült a kecskeméti Aranykalász Termelőszövetkezet lovardája. A jövő hónap elején itt megnyíló lovasiskolában gyakorlott szakemberek foglalkoznak majd a lovaglás iránt érdeklődő kecskeméti fiatalokkal, s az erre vállalkozó idősebbekkel. Nemzetközi értekezlet - tolmács nélkül Július 10—17-e között a kontinens valamennyi országának képviseletében, mintegy 500 eszperantista találkozott Bécsben, az osztrák szakszervezeti tanács székhazában — jelentette az elmúlt hetekben a Magyar Távirati Iroda. A magyar küldöttség vezetője Berceli Béla volt. a Magyar Eszperantó Szövetség főtitkára, a gödöllői Ganz Árammérő- gyár igazgatója ... Berceli Béla elfoglalt ember, minden percét szigorúan osztja be. Ha azonban eszperantómozgalomról van szó, nem ismer időt. — Családi hagyomány — mondja. — A bátyám adta ki az első magyar eszperantó lapot, a különböző tankönyveket, szótárakat. Nálunk a nemzetközi világnyelvnek a magyar munkásmozgalom volt a bölcsője. S egy-egy kisebb megtorpanást nem számítva, szakadatlanul fejlődik. — Hányán beszélik ma országunkban ezt a nyelvet? . — Nincs pontos adatunk róla. A szövetségnek kétezerötszáz körüli a nyilvántartott taglétszáma, de hogy mennyi-^ vei több embert érdekel, mutatja, hogy a tavaly kiadott tankönyvből fél év alatt tizenötezer kelt el. Ma az egyetemeken már fakultatív nyelvként tanítják. Az érdeklődés mind nagyobb, amit fokoznak az évente megtartott kongresz- szusok. Dr. Franz Jonas osztrák államelnök — az eszperantó konferencia fő védnöke — üdvözli Berceli Bélát, a magyar küldöttség vezetőjét — Bizonyára több konferencián részt vett. Van-e róluk érdekes emléke? — Hogyne lenne, bár számunkra minden érdekes. Tavalyelőtt Hágában a szovjet delegációt Germán Tyitov űrhajós édesapja vezette, régi eszperantista. Nagyon jó volt vele a mi nyelvünkön beszélgetni világhíres fiáról. Vagy itt van az idei bécsi kongresz- szus. Dr. Franz Jonas, osztrák államelnök — a konferencia fővédnöke — különös szeretettel üdvözölte a magyarokat a nemzeti delegációk vezetőinek fogadásán. Dr. Franz Jonas fiatalkora óta tanulja a nyelvet, ma is folyékonyan beszéli. 1928-ban eszperantistaként járt Budapesten. Nagy öröm számára, hogy jövőre éppen Budapesten tartják a világ- kongresszust. Bécsben különösen nagy tetszést aratott, hogy a magyar rádió eszperantó nyélven különböző műsort sugárzott a konferencia résztvevőinek. A fogadáson senki nem használt más nyelvet, mint eszperantót. Jonas meg is jegyezte, hogy ilyen vendégség még soha nem volt az elnöki palotában. — Miért terjed ilyen rohamosan az eszperantó nyelv használata? Haszno- síthatják-e tudásukat a nemzetközi kapcsolatokban? — Feltétlenül — válaszolta. — Gondolja el, milyen sokat jelent minden vonatkozásban egy olyan nemzetközi konferencia, amelyen nem kell a tolmácsok hada. Mennyivel gyorsabb és biztonságosabb az olyan beszélgetés, "'ahol valamennyi résztvevő azonnal megérti az előadót, fordítói előállás nélkül válaszolhat. De ezen túlmenőleg is a tudományos-kulturális élet eredményeit a világnyelv segítségével gyorsabban lehet az emberiség közkincsévé tenni. Ez viszont sosem jelenti az anyanyelv háttérbe szorítását. A bécsi megbeszélésen is sok szó esett az eszperantó nyelv hasznosításáról a kereskedelemben, pz iparban és az idegenforgalomban. — A Szovjetunióban és a népi demokráciákban mindenütt szélesedett az eszperantista mozgalom. Vajon Nyugaton is ilyen közkedvelt? — Mindenütt. Afrikában éppen úgy, mint Kínában, lelkes eszperantista csoportok működnek. Az ém tudomásom szerint a szorosan vett nyugati államok közül különösen Hollandia és Svédország jár az élen. Általában azok az államok támogatják a leghívebben, ahol demokratikusabb a légkör. Európában viszonylag kis területen, nagyon sok idióma tömörült össze, nagyobb j jelentőségű a mozgalom, mint mondjuk Dél-Amerikában, ahol szinte egységesen spanyolul beszélnek. Egyébként idén tartja ötvenedik kongresszusát Tokióban az Uni-. versalo Esperanto Associo. Hazánkat a világkongresszuson Szerémi Borbála, szövetségünk elnöke képviseli. — Érezhetö-e az anyanyelv hatása az eszperantó nyelven? — Egész halványan, a kiejtésnél. De ez soha nem vezethet arra, hogy külön nyelvcsoportokra b omol jón, hiszen az irodalom teljesen egységes. — Készülnek már az 1966-ban Budapesten rendezendő világkongresszusra? — Igen. És elmondhatom, hogy ez nagy megtiszteltetés számunkra. A magyar delegáció most többek között azért is utazott Bécsbe, hogy propagálja a majdani eseményt. Előkészítő tárgyalásokat folytasson a világszövetség vezetőivel, az egyes nemzetek képviselőivel. Egyébként már most Bécsben sokan jelentkeztek, hogy eljönnek hazánkba. A bécsi tapasztalatok számunkra különösen sokat érnek — mivel előreláthatólag Budapesten négyezer vendéget fogadunk majd. Köztük lesz dr. Ivó Lapenna, az Eszperantó Világszövetség elnöke, a londoni egyetem nemzetközi jogásza, tanszékvezető professzora. A budapesti világkongresszust a szakmai tanácskozáson túl művészeti fesztivállal szeretnénk kibővíteni, vendégeinkkel megismertetni a magyar kultúra jelentős eredményeit. Repül az idő, délre jár. Az utolsó kérdésre, hogy sok lelkes eszperantista dolgozik-e Gödöllőn, a Ganz Árammérőgyárban? — fejcsóválás a válasz. Hiába, senki sem próféta a maga hazájában! Komáromi Magda A mikor Vera a férjével az új lakásba költözött, kétszer fordult a teherautó. A sofőr nem is állta meg szó nélkül: — ’stenit neki ... Nekem a hónom alja is elég volt — amikor megnősültem — de azért segített a pakolásnál, s kicsit kajánkodó irigységgel jegyezte meg a szoba közepén: — Na, magukra már csak a gyerek maradt. A többit mind megkapták készen — s nem fogadott el borravalót. Utóvégre mégiscsak fiatalok, az élet útja elején állnak. — Jó éjszakát — vigyorgott vissza jelentőségteljesen az ajtóból és óvatosan húzta maga után a kilincset, mert vigyázni kell ezekben a modern lakásokban. S áginé éppen a kamrában matatott, a kolbászt nézegette, melyiket vigye a lányának, vejének, amikor kinn csapódott a kapu, majd lépések koppantak a verandán. — Jó napot, édesanyám! Vera volt. — Hát te? — kerekedett rá Ságiné szeme a lányra és valami érthetetlen szorongás kezdett le s fel szaladgálni a torkán, ahogy meglátta a lány kezében a kis bőröndöt. — Hazajöttem — mondta egykedvűen és letette a bőröndöt a konyhaasztalra, lehuppant a hokedlire és lerúgta mind a két cipőjét. — Haza? — Haza. Mit értetlenkedik? Ságiné lassan, mintha attól félne, hogy egy szeles mozdulattal felébresztene maga körül valakit, leereszkedett az asztal mellé. Nézte a lányát, aki komoran és elszántan méregette harisnyás lábait, aztán elsírta magát. Először csendben, szinte észrevétlen, aztán valósággal felnyüszített benne a fájdalom. — Mi baja van, miért bőg itt édesanyám? Hazajöttem és kész. Nem hallott még ilyenről? — feszengett a félig kijajgatott veszékelés közben Vera. — De hát miért? — Csak ... — De hát még fél éve sincs, hogy ... — Elég volt. Meguntam és kész... — És az a sok szép holmi, a bútor, meg a lakás... Jaj édes én jó istenem, de megbüntettél, jaj, de meg is büntettél engem. Hát nem megmondtam, hogy ne menj hozzá, hát nem megmondtam? S most itt van. De hát miért? V era töprengeni látszott, hogyan is magyarázza ezt meg, vagy hogy egyáltalán magyarázza-e, aztán megrántotta a vállát: — Nem szeretem. S nem is tudom megszeretni sohasem. De ha nem akarja édesanyám, hogy itthon legyek, elmegyek én máshová — kapkodott a cipője után Vera, Ságiné csak ingatta a fejét, s folyt belőle a panasz: — Ugye... Elmennél? Egyszer elmentél azzal a Sándorral, pedig, hogy mondtam én, hogy nem hozzád való, de elmentél. Most megint "elmenni... Hová? A szégyenbe? Már így is micsoda szégyen ez, jaj istenem, micsoda szégyen ... Hát összevesztetek? Megvert? — Nem vesztünk össze és nem vert meg... Ne siránkozzon már annyit, édesanyám ... Nem szeretem és kész. Miért csak akkor nem lehet valakivel együtt élni, ha veri az ember lányát? Nahát... A konyhában egy pillanatra dermedt csend terpeszkedett. A nyitva felejtett ajtó hasadékán párnás léptekkel somfordáit be a cirmos, s miután megelégedetten konstatálta, hogy most vele senki sem törődik, nesztelenül besurrant a vaságy alá. Ságiné ölbe ejtett kézzel, még mindig sírva és teljesen tanácstalanul, értetlenül ült Verával szemben. Vera már a legszívesebben visszament volna. Nem Sándorhoz. Ahhoz nem. Abból neki elege van. Nem bírja, egyszerűen undorodik az érintésétől, s mindig úgy érzi, hogy bűnös, hogy paráználkodik, ha enged, merthogy mégis úgy illik egy asszonytól a férfinak. Ezt az illemet gyűlölte meg. Az állandó undort. S ezt nem mondhatja el. Hogyan is mondhatná... Fél évig bírta, s most, hogy meglátta a’ másikat, akiről az anyja lebeszélte, s akin voltaképpen ő maga is bosszút akart állni, azért a bálért, ahol meglátta, hogyan szorongatja Vermes Julist — egyszerűen el kellett jönnie, menekülnie kellett... — Mert nem adtunk meg neked mindent? Te akartál ehhez a Sándorhoz menni... Nem mondta apád is, hogy olyan csendes az, hogy a szájában megkel a tészta... De nem, te hozzá akartál menni... És most itt van ni\.. S mit mondjak apádnak, mi? Mit mondjunk? — Mit bánom én ... Hagyjanak már engem békén. Van bajom elég. Nem azért jöttem haza, hogy itt siránkozzanak nekem.., Én akartam sírni édesanyámnak, én — gyűlt fel a fájdalom Verában — én. El- válok ...! , az a gyönyörű szép uj lakás? Meg a drága bútor, meg az á sok kelengye? Hogy most már feleztek? Gondolkozzál már, édes lányom. Gondolkozzál már, az istenért. Meg hogy nem szereted. Hát majd megszereted azt a fiút. Dolgos gyerek, ha nem is szép, de rendes ... Te mondtad. Én meg hogy örültem, hogy megszabadulsz attól a másiktól, attól az istentelentől... De mondtam, hogy ehhez se kell menned, ráérsz még... És mégis! Most már tarts ki, lányom, mert megbüntet a jó isten ... — Engem? Engem már megbüntetett, édesanyám — könyökölt az asztalra Vera és nem értette, egyszerűen nem értette, miért kellett neki bol- dogtalannák lennie. Pedig ketten is kérték ... Pedig dolgos a férje, keres is ... Pedig lakás is volt rögtön ... Pedig a szekrénybe se fér jóformán semmi, mert annyi van ... Hát mindene megvan ... Mindene. Csak a boldogsága nincs. Vagy annak a sofőrnek lenne igaza, akit ott evett a sárga irigység, s még szemtelenül oda is vágta nekik: — Na, magukra is már csak a gyerek maradt... A többit mind megkapták készen ... A konyhában csend volt, kibírhatatlan, megmozdíthatatlan és reménytelen csend. H a valamit tenni lehetne, ha valamit tenni kellett volna, akkor talán most más, most békés lenne ez a némaság. . .
