Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-06 / 184. szám
1965. AUGUSZTUS 6, PÉNTEK MST Hitei Betétünk — a megtakarítás A műszaki dolgozó rájön, hogy egy munkát jobban, gazdaságosabban, gyorsabban is el lehet végezni, csak valamit változtatni kell a munkamenetén, a módszeren. Vagy új gép, új eszköz ötlik eszébe. Ötletét kidolgozza, beadja, a technológiai osztály gondoskodik felhasználásáról. Aztán kiszámítják, hogy az ötletből mennyi megtakarítás származott s ezt a nyereséget a dolgozó egyéni megtakarítási számlájának javára írják. A dolgozó követel rovatába. így van ez a Dunakeszi MÄV Járműjavító Üzemi Vállalatnál is. — És kiveheti a dolgozó a megtakarításból származó összeget, illetve annak egy részét? — Ki nem veheti ugyan — mondják az illetékesek — de közvetve részesül belőle. A megtakarítás ugyanis prémiumfeltétel egyrészt, másrészt a számlán növekvő összegből jutalmazunk. Az idén, úgy gondoljuk, külföldi utazásokra küldjük legnagyobb „betéttel” rendelkező dolgozóinkat. Nem rossz számla. Persze úgy volna tökéletes, ha a tartozik rovat is rajta lenne. Mondjuk elmulaszt, elront valamit az ember, ami kötelessége.., (a) A szakértelem önmagában kevés Boldog honfoglalók Nagy napja volt a hét elején a Május 1. Ruhagyárnak. Nemcsak azért, mert kétheti általános szabadság után akkor kezdett ismét az üzem ú j formában dolgozni, de azért is, mert végre — elkészült a HÁZ. így, nagy betűkkel. Közügyé volt valamennyiüknek, pedig csak tizenhat családnak nyújt majd augusztus végétől korszerű otthont. Lesték a híreket, mire végzett Petrö Józsefné szakszervezeti titkár. Két évvel ezelőtt a gyár egy kis saroktelket mondhatott magáénak. Erre szándékoztak építeni azok, akiknek már volt egy kis kezdő tőkéjük. Csakhogy mire az alaprajzot kézhez kapták, elkészült Cegléd város 20 éves fejlesztési terve is. Abban pedig szigorúan előírták, hogy másképpen haladjon az utca, megszűnik a sarok. — Tizenhat lakás helyett nyolcat építhetnek — szólott az engedély. — Sehogy sem lesz jó — búslalcodott Petróné. — Hiszen mindenki számit az új laícásra, senkit sem lehet kihagyni! — Ha kidobták az ajtón, bement az ablakon — mondják most már megkönnyebbülten az új lakástulajdonosok Petrónéról. Mert az addig szaladgált, a minisztériumban eljárt, míg az új tervek alapján megoldották: háromemeletes lesz a ház, egy- egy szinten négy, két szoba, összkomfortos lakókonyhás lakással. Papíron már gyönyörködtek benne, amikor ismét csapás érte őket: az emeletes házat az eredeti számításoknál Több, mint két esztendő telt el azóta, hogy a felsőgödi művelődésház élére függetlenített igazgató került. Az ember azt gondolná — és joggal —, hogy a helyes intézkedés nyomán alapvetően megváltozott a község kultúrális élete, eleven, pezsgő munka kezdődött a kinevezett igazgató vezetése mellett, mint ahogy történt az a megye sok más községében. Alsógödön azonban — sajnos — a helyzet más. A függetlenített igazgató kinevezése lényegében jelentősebb változást nem hozott. A művelődés ügye ma is éppen olyan mostoha a községben, mint volt két esztendővel ezelőtt. Egy éve ezért már megbíráltuk a művelődésházat. Mi történt azóta? Lényegében semmi. Érdemes alaposabb vizsgálat alá venni az alsógödi lakosság művelődésének, szórakozásának ügyét nemcsak azért, hogy végre meginduljon itt is az egészséges fejlődés, hanem tanulságul is — más művelődési otthonok, kezdő népművelők számára. Vegyük sorra az adottságokat és a lehetőségeket. A művelődési otthon fekvése szerencsés: a község központjában van, a korszerű, szélesvásznú mozi épületével Késik Pálné véleménye szerint az utolsó három hetet a legnehezebb kivárni... (Gábor foto) Számbavették, milyen lesz az új otthon, a műszaki átadás előtt mit kívánnak kijavíttatni, A cserépkályhás parkettás szobák falában már ott rejtőzik a tv-antenna és a jövőbeni telefon vezetéke, s amint elérkezik a földgáz Ceglédre, kicserélik a tűzhelyeket. A víz- és csatornahálózatba bekapcsolták őket. ' — A második szövetkezeti házunk felépítése könnyebb lesz — mondták az asszonyok. — Lesz már gyakorlatunk. — Ha parcellázzák a külső piacot, mi is belevágunk — fontolgatják mások. Addigra összegyűjtjük az induláshoz szükséges összeget. — Tizennyolcezer forintot fizettünk be — számolja Kó- sik Pálné a szalag mellett, miközben keze fürgén jár. — Beköltözéskor huszonkétezret kell átadni, a többit havi négyszázforintos részletben fizetjük ki. Soká tart, mert a lakás ára százötvenezer forint, dehát mit tegyünk. Négyen sehogysem fértünk a csepp szoba-konyhában. Gépelik a listát, mit kívánnak javíttatni az új lakásban az átadás előtt. Szerencsére apróság valamennyi, határidőre könnyen elkészül még. A Cegléd Tanácsi Építőipari Vállalat jó munkát végzett! egy telken, szemben a községi könyvtárral. Vagyis a kulturális élet centrumát alkothatná __ A z épületről ennyi jót már korántsem lehet elmondani. Állapota rendkívül rossz. Nyolc helyiségéből lényegében csak a színházterem, két klubterem, a zeneszóba és az iroda használható. Az épületben nincs folyóvíz, ipari áram ... Mindez feltétlenül hátrány, akadályozója a közönség megnyerésének, de nem leküzdhetetlen gátja. A község lakosságának többsége, mintegy háromezer- hatszáz ember — bejáró dolgozó. Művelődési igényeik kielégítése tehát speciális körülményeket követelne . . . Mindezek tények. De tény az is, hogy az igazgató, Sel- meczi László, keveset tett azért, hogy a művelődési ház otthonává váljon az alsógödieknek. Panaszkodik: — Nagyon egyedül vagyok. Sem művészeti- sem gazdasági vezetőm nincs. Mindent magamnak kell megcsinálni... Az épület barátságtalan, mesz- sze elkerülik az emberek... Beszéltem mindenkivel, de hasztalan ... Áprilisban jártam az Egyesült Izzóban, ahol nyolcszáz alsógödi ember dolgozik. A segítségüket kértem. Azóta semmi válasz nem érkezett... Ügy érzem, amit lehet, megtettem ... Valóban megtett volna mindent? Tény, hogy a színházterem sötét és barátságtalan. A klubszoba azonban a legmagasabb igényeket is kielégíti. Szép, modem berendezése mellett nem hiányzik a rádió és a televízió sem. Csupán a — klubtagság. Tény az is, hogy Selmeczi László sok emberrel beszélt alsógödi működése alatt. Egyszer. .. Hivatalosan. Járt az Egyesült Izzóban is. Áprilisban. Ezzel, úgy érezte, megtette kötelességét. De vajon, csak ennyi a kötelessége? Ha valami az első alkalommal nem sikerült, az már ok lehet arra, hogy ne kísérelje meg újra és újra? Ötször, tízszer, ha kell, húszszor is? A falu egyik vezetője találóan jellemezte ezt a magatartását: „fogjuk meg és vigyétek!” Vagyis: Én szóltam, a többi már a ti dolgotok! Nem elégséges, ha a művelődési ház igazgatója csak hivatalos kapcsolatot tart fenn az emberekkel. Elszakadás, kudarc a következménye. Példák sora bizonyítja ezt. Az alsógödi művelődési ház úgyszólván valamennyi kiadását — évek óta — állami támogatásból fedezi. 1963- ban 57 122 forint állami támogatást kapott, míg a saját rendezvényekből csupán 1525 forint bevételre tett szert, míg a terembérekből 4380 forint haszonnal zárta az évet. Még gyengébb volt a hatvannégyes esztendő gazdasági mérlege. Állami támogatás: 50 660 forint, terembér bevétel: 3761 forint, rendezvény bevétel: 1166 forint. Ez év első negyedévében a költség- vetési gazdálkodás semmit sem javult. Mi hát a hiba oka? Az alsógödiek érdektelensége csupán? Az alsógödi könyvtár a megye legjobb könyvtára! A rossz épület? A klubszoba világos és j korszerűen berendezett. I Rendszeres tagsága még sincs. Az igazgató magárahagyott- sága? Csupán egyetlen kísérletet tett arra, hogy akár az Egyesült Izzóval, akár a helyi termelőszövetkezettel vagy az iskolákkal rendszeres kapcsolatot alakítson ki. A tanácsi szervekkel is csak hivatalosan tárgyal. A hiba elsősorban az igazgató emberi magatartásában, modorában keresendő. Bár pedagógus ember, aki megfelelő szakképzettséggel rendelkezik, csupán egyet nem tud — az emberekkel bánni. A művelődési ház vezetéséhez pedig ez legalább any- nyira fontos, mint a szakértelem. Mi a megoldás? Sok olyan községe Van a megy ének; amely régen megérett már arra, hogy függetlenített mű- velődósiház-igazgatót kapjon. Megoldás lenne tehát az is, ha az alsógöd státust mát község kapná. A megoldás mégsem szabad, hogy ez legyen. Ötezerhatszáz ember művelődéséről van szó ez esetben. A helyesebb intézkedés az lenne, ha megfelelő ember kerülne az alsógödi művelődési ház élére. Aki nem csupán jó szakmabeli, hanem értője is az embereknek. Prukner Pál abban a mélységben bőven csordogált a talajvíz. Négy kutat fúrtak, öt hónapig éjjel-nappal szivattyúztak, míg végre elfogyott a föld alatti vízkészlet, immár száraz talajon dolgozhattak tovább. A minap pedig Petróné vezetésével tizenhatan végigjárták az emeleteket. A helyettesek helyettesei Nyár van; „pangás”, „uborkaszezon” — hol minek nevezik. Nem egy helyen nagyon is nyár van: az üzem titkárságán megtudjuk, hogy nincs igazgató, nincs főmérnök, nincs főkönyvelő, nincs párttitkár, szabadságon vannak. Ki van? Egy szál termelési osztályvezető, aki egymagában mindenki. Igazgató, főmérnök, főkönyvelő, párttitkár — mivel ö a pértve- zetőségben a szervező titkár — s természetesen termelési osztályvezető is ... Képtelenség? Nem az! Mert a másik üzemben ugyanezt mondják, azzal a különbséggel, hogy ott a főmérnök van egymagában, viszont a szakszervezeti bizottság titkára is szabadságon van... Ki irigyelné a megérdemelt pihenést, főként azoktól, akik egész évben egy üzem munkájáért felelnek, akik napi tizenkét, sokszor tizennégy órát dolgoznak? Csakhogy így szabadságra menni? Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk: ilyenkor még inkább szükség van a termelésirányítás szilárdságára, a felelős és gyors döntésekre, éppen ezért, mert a műhelyekből is sokan szabadságon vannak, mert hasonló okokból akadozik a kooperáció s így tovább. Az egy szál főmérnök, vagy a termelési osztályvezető mit tehet? Kapkod, ideges, egyik helyről a másikra szalad, értekezletre hívják hat helyre, postát bont és aláír ... szóval mindent csinál, s ezért lényegében semmit sem! Gyárainkban, vállalatainknál — igen helyesen — az üzemi és a népgazdasági érdeket szolgálva a dolgozóknak szabadságuk egy részét úgy kell kivenniök, ahogy azt munkahelyi vezetőik megszabják. Legalább annyira üzemi és népgazdasági érdek, hogy a termelés ellenőrzése, irányítása se szenvedjen csorbát az egy időben szabadságra menő felelős vezetők miatt, márpedig kézenfekvő, hogy az egyetlen emberre otthagyott gyár aligha dolgozik zökkenőmentesen. A másik: furcsa, s mindenképpen elgondolkoztató, hogy hol vannak a helyettesek? Vagy azok is szabadságon, vagy — nincsenek! Ezért kell — például — a személyzeti osztály vezetőjének helyettesítenie a műszaki osztály vezetőjét... Igaz, példánk esetében ez még hagyján, mert a személyzeti vezető korábban lakatos volt, dehát mégiscsak furcsa, hogy a nyolctagú osztályon nincs olyan ember, aki alkalmas lenne helyettesnek, hanem a személyzeti vezetőt kell megbízni ezzel. Furcsa, s hibás gyakorlatra mutat: arra, hogy a sokszor hangoztatott elv, miszerint minden vezetőnek kötelessége kellő helyettest, esetleges utódot nevelni beosztottjai közül; elv maradt. Legalább is igen sok helyen. A szabadságon levő „vezérkar” helyetteseinek helyettesei természetesen mindent elkövetnek, hogy ne legyen fennakadás, vagy legalább is ne legyen nagy botrány, míg a helyettesített — vagy nem létező — helyettesek és a vezetők szabadságon vannak. Az időarányos, tervszerű termelésről sokat beszélünk. Arról is; a kapkodás, a „tűzoltómunka” mindinkább ismeretlen kell, hogy legyen üzemeinkben. Lehet hogy mindezt a nyári hónapokra vonatkozóan felfüggesztették, s ezért nyűgöd t szívvel egyszerre mehet szabadságra a vezérkar? M. O. Költözik a hivatal? Mi less a nagymarosi gépgyárral? Ha nem is irodára van szó. a kérdés ma már aanyira általános tartalmú, hogy feltehetjük a nagymarosi gépgyár esetében is. De még mielőtt a témára térnénk, néhány mondatos előzetes a telepvezetővel, Janics Lászlóval folytatott beszélgetésből. — A nehezén túl vagyunk mi is, hét napig álltunk a víz miatt. Most már mindenki végzi a dolgát. Dehát nem tehetünk annyit, közel sem, mint amennyire szükség lenne. A szerszámgépipari művek egyetértésben a Kohó- és Gépipari Minisztériummal úgy döntött, hogy a nagymarosi üzemet teszik az ország központi szerszámgép felújító központjává. Ennek is következménye: — Ügy elárasztottak ben- lünket kérésekkel, igényekkel, hogy egyes javításokat nár csak 1968-ra igazolhattunk vissza. Bizony nincs meg a hozzávaló. — Kevés az ember? — Nem is itt a baj. Tervezték a bővítést a község másik felén, hogy itt ne legyünk a majdan épülő erőmű s környékének útjában. Jónak találta a község, a járás, de sajnos, a megye nem fogadta el. — Indok? — Az, hogy Nagymarost fürdővárosnak szánják, óda nem illik a mi várunk. Pedig a település túlsó felén nem zavarnánk. A mi üzemünk nem piszkos, nem is zajos, ha már itt tartunk, sokkal több lármával s egyébbel jár a túlsó parton a visegrádi kőbánya. — Mi lesz most? — Reméljük, hogy nem mondták ki az utolsó szót. Kétségtelen, hogy felajánlottak távolabbi pontokat új tanyánk felverésére. De én azt mondom, hogy nagy kár lenne, mert itt a mesterek derékhada, s az szétszóródna, ha máshova mennénk. — Kijutott munkából az idei évre is? r— 170 gép szerepel a programon, ha fejlesztenének évi 500 —600 is jöhetne. Most a dorogi bányának a diósgyőrieknek egyszóval az egész országnak frissíti, javításra váró gépparkját. Ezért is szeretnénk, ha valamilyen jobb megoldás születne ügyünkben. t. A földművesszövetkezeti dolgozók körében is az árvíz- károsultak megsegítése jegyében telt el a július. A MÉSZÖV értékelése szerint az elmúlt hónap folyamán hét földművesszövetkezet ajánlott fel társadalmi munkát, 16 helyen pedig műsoros rendezvények jövedelmét juttatA júliusi segélymérleg: 175 ezer forint ták el az árvízkárosultakhoz. ^ A dolgozók részéről felaján-1 lőtt pénzbeli befizetésekkel ^ együtt a földművesszövetke- ^ zeti mozgalom Pest megyé-1 ben közel 180 ezer forinttal ^ járult hozzá az árvízsújtotta ^ területek lakosságának megse- ^ gí léséhez. § teljes ellátást kapnak az állami gazdaságtól. A TÁBORI ÉLET szigorú és mégis vidám. A lányok maguk választották meg a tábor önkormányzatát, amely gondoskodik arról, hogy a táborozok sohasem unatkozzanak. Reggel 5 órakor van az ébresztő. A reggeli mosakodás, torna után három-négy órát dolgoznak a földeken, majd ebédig szabad foglalkozás. Ebéd után pihenés, a hű- sebb órákban két-három órát még dolgoznak (van, amikor reggel öt órától 11 óráig ledolgozzák a kötelező hat órát) s aztán jön a vidám szórakozás, sportolás, művelődés. Hogy mivel töltik a lányok az idejüket? Hadd írjam ide: tartottak már divatbemutatót, bel- és külpolitikai beszámolót, szellemi vetélkedőt, filmvetítést, s persze tábortüzet is rendeztek, amelyen elnó- tázgattak, eldalolgattak — sort kerítettek a legszebb népdalokra, virágénekekre és természetesen a legújabb táncdalokra is. MIKÖZBEN BESZÉLGETÜNK a tábor vezetőségévek előkerül a gazdaság párttitkára, Gyetvai András és Tóth István üzemegységvezető. Velük együtt megyünk ki a távoli határrészbe, ahol a leányok a kukoricát kapálják. Már jó magasan jár a nap felettünk. Tíz óra. Igencsak meleg van, a lányok mégis szorgalmasan kapálják a kukoricasorok közeit. Csuda üde, kedves látvány: ahogyan a haragoszöld kukorica között karcsú, bikinis, fürdőruhás, széles karimájú szalmakalapos lányok színes, tarka serege hajladozik. Zelnik Katalin tanár, a lányok műszaki vezetője elmondja: — A lányok szorgalmasak és lelkiismeretesek. Sok közülük bányászcsalád gyermeke, de van itt városi lány is, aki először lát életében kapát. Vannak, akik jól forgatják, még nem felejtették el — magukkal hozták falujukból szüleik tudományát — a földművelést. Alig tudunk egy kicsit beszélgetni, a lányok máris körülfogják a riportert és cse- vegnek-csacsognak kedvesen, hogy bizony az ő brigádjuk a legjobb a mai napon. S a lányok nagyon megkértek: azt sem felejtsem el, hogy valamennyien a komáromi Jókai Gimnázium második B), D) osztály tanulói. SOK IDŐNK NINCS a társalkodásra, a vezetők munkára sürgetik a lányokat, meg aztán ők sem akarnak lemaradni. Becsületszavamra mondom: ezeknek a mai, bikinis lányoknak még a kukoricakapálás is jól áll. Gáli Sándor CSENDES KISERDŐ TÖVÉBEN húzódik meg a sátortábor. Messziről az ember azt hinné, hogy katonák táboroznak itt, csak amikor az egyik keki színű sátorból az autó zajára kijön egy nagyon csinos asszonyka, tudjuk meg, hogy leánytáborba tévedtünk. Bakos Gyuláné a parancsnok Két hónapra szegődött el, hogy vezesse a Kátai Állami Gazdaságban a KISZ nyári leánytáborát. Két turnus már lement. A gimnazista lányok — 15—18 évesek — paradicsomot, gyümölcsöt jöttek szedni, de amíg nem kezdődött meg a teljes szezon, addig bizony megfogták a kapa nyelét is. A tisztáson katonás rendben sorakoznak a sátrak A tábor közepén csapatzászlót lenget a szél. Mellette hirdető, vagy inkább dicsérő-kor- holó tábla — idekerül azoknak a neve, akik jól dolgoznak, de azoké is, akik hanyagok. Pingpongasztal, színes óriáslabda, futópálya és egyéb sportfelszerelés bizonyítja; a leányok a munka mellett szórakozhatnak, pihenhetnek is. Most éppen a komáromi Jókai Mór Gimnázium és a tatai Eötvös Gimnázium tanulói ütötték fel a tanyájukat. Százharmincöt kislány jött el, hogy a kellemest összekösse a hasznossal, a nyaralást a szórakozással, a munkával. Naponta 25 forintot és KAPÁSLÁNYOK
