Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-27 / 201. szám

1965. AUGUSZTUS 27, PCNTFK 3 Akik ü fcSg@ssé^©f dézsmálják Aat hiszem, nem véletlen, hogy az istenekben egyébként nagy választékkal rendelkező ógörögök Hermesben egyaránt tisztelték a lelemény és az ékesszólás, a ravaszság, és a tolvajlás istenét. Ezek a tu­lajdonságok ugyanis csak el-- só hallásra tűnnek egymással Ö6sae nem függőnek. A ta­pasztalatok viszont azt igazol­ják, hogy sosem a józan életű szerények, a kiskeresetű szor­galmasak nyúlnak a máséhoz, a közösségéhez, hanem a ke­vés munkával busás haszon­ra vágyó leleményesek, a ru­galmas lelkiismeretű ravasz- kodók. ők azok, akik lefölözik mások szorgal­mának hasznát, s a kö­zösség kárára tömik meg saját zsebüket. A társadalmi tulajdon meg­károsítása sokféleképpen tör­ténhet. De valamennyinek van egy közös forrása: az ellenőr­zés hiánya, a felületes, ha­nyag kontroll. Ez az, ami ma is létjogosultságot ad a régi közmondásnak: Alkalom szüli a tolvajt. Alkalmakban pedig — saj­nos — nincs hiány. Még ma is gyakran megtörténik — kü­lönösen kereskedelmi, ven­déglátóipari vállalatoknál — hogy olyan személyeket állí­tanak felelős posztokra, akik sem előéletükkel, sem maga­tartásukkal nem szolgáltak rá c bizalomra. A Pest megyei Rendőrfőkapitányságnak több ízben kellett átiratban figyelmeztetnie a fölöttes szerveket, mert anyagi fele­lősséggel járó beosztásban al­kalmaztak olyan egyéneket, akik nem rendelkeztek erköl­csi bizonyítvánnyal. Sok visszaélésre ad lehe­tőséget az egymást ellen­őrző munkakörök egy kézben — vagy sógorok- komák kezében — való egyesítése is. Kirívó példák sorát találhat­juk erre a termelőszövetkezeti segédüzem ágakban, minde­nekelőtt a parképítő részle­Ahol az elnökhelyettes virágkertész ÜNNEPLŐBEN A FŐUTCA — Hogyan lett végig vi­rágos a szigetszentniártoni főutca? — Annak az a története, hogy virágkertész volt az elnökhelyettesünk — mond­ja Pásztor Jenő vb-elnök. — Ö kezdte beültetni virággal a háza elejét. Aztán többen követték a virágos példát. Tavaly a tanácstagok be­vették a programjukba a vi- rágosítást, idén már csak két-három ház előtt nincs virág... így tavasztól őszig ünneplőben „jár” a főut­cánk ... (Foto: Gábor) A leítártöhblst: bocsánatos bűn 225 Orkán saját szükségletre) Fizetés nélküli szabadság csempészésre geknél. Az ellenőrzés hiánya és a családi „összefogás” eredményeként tehetett szert alig huszonhat hónap alatt 350 000 forintos keresetre a Sipos házaspár, s ugyanez juttatta egy éven beliül 170 ezer forinthoz Mikó Bélát és családtagjait. Valamennyien a különböző Pest megyei ter­melőszövetkezeteket használ­ták fedőszervként üzelmeik- hez. A szocialista humanizmus nem zárja ki — mint egyesek hiszik —, hanem ellenkező­leg: megköveteli a náp va­gyon dézsmálóinak megbünte­tését. A törvény szigora azon­ban nem elég az „élelmesek” megfékezéséhez: szükség van a közvélemény erkölcsi ítéletére is. A lopást, sikkasztást, a hűt­len kezelést a közvélemény általában erélyesen és egysé­gesen elítéli. De korántsem ilyen erélyes és egységes az állásfoglalás egy sor olyan bűncselekménnyel szemben, amelyet — sokan nem is tar­tanak társadalmi tulajdon el­leni vétségnek. Kezdjük a sort a leltártöbb­lettel. Igen, a leltártöbblettel, ami helyenként még ma is bocsánatos bűnnek számít! A vállalatok legritkább esetben firtatják a leltár- többlet okait, körülmé­nyeit, s szinte alig van rá példa, hogy ilyen okból eljárást indítanának a boltvezetők ellen. Miért? Mert a leltártöbbletet sok helyütt hozzáírják a vál­lalat össznyereségéhez! Pedig, ha megvizsgálnák az okait, azonnal kiderülne, hogy a vá­sárlók megkárosításából jött létre! Magyarán: súlycsonkí- tással, hamis számolással. Rangos helyet foglalnak el a társadalmi tulajdon elleni vétségek sorában a vám- és devizabűntettek is. Ebben a kérdésben ugyancsak megosz­lik a közvélemény. Gyakrab­ban illeti elismerés, mint el­ítélés azt az „élelmes” turis­tát, aki külföldi útja költsé­geinek többszörösét „hozza be” üzérkedéssel, a vámren- deletek kijátszásával. Dehát mi is számít — a nyilvánvaló csempészésen, valutázáson kívül — deviza- és vámbűntettnek? Vámorgazdaságot, bűntet­tet követnek el azok is, akik külföldi állampolgároktól ara­nyat vagy bármilyen árucik­ket vásárolnak. Ezer forinton felüli érték esetében tettük devizabűntettnek, azon alul szabálysértésnek minősül. A valutakiajánlás tipikus — és igen elterjedt — példája pe­dig az, amikor a külföldön tartózkodó magyar turista pénzt kap kölcsön, amelyet itthon aztán forintban viszo­noz. Nemrégiben1 kapott lábra a vámbűntettek új formája. Szülőhazája Nyugat-Német- ország, ahol néhány autóke­reskedő a magyar állampolgá­roknak eladott gépkocsikhoz közjegyzőnél hitelesített aján­dékozó levelet is mellékeit. Természetesen — nem in­gyen ... Az ötlet tiszavirág­életűnek bizonyult: a rendőr­ség és a vámhatóság nagyon rövid idő alat leleplezte. Idegenforgalmunk örven­detes fejlődését bizonyítja az alábbi számadat: 1964-ben országosan mint­egy 3,5 millió volt a be- és kiutazók száma. Saj­nos, ezzel egyenes arány­ban nőtt a törvénybe üt­köző cselekmények száma is. Különösen sokan éltek vissza azzal a lehetőséggel, hogy számos baráti országba útle­vél és vízumkényszer nélkül lehet utazni. Álljon itt tanulságos példá­nak néhány eset. J. Jánosné, érdi lakos egy esztendőn be­lül tizennégyszer járt a szom­szédos Csehszlovákiában! Üt- járól mindannyiszor alaposan megrakodva tért haza, s a behozott áruk nagy részét el­adta. összesen 57 000 forint értékben elkövetett üzérkedés, deviza- és vámbűntett miatt indult ellene eljárás. A tél folyamán füleltek le a vámőrök egy szobi’ járás­beli lakost, aki 225 darab or­kánkabátot, 100 pár nylon- harisnyát, 10 darab karórát és 800 darab borotvapengét csempészett át a határon — .,saját szükségletre” ... össze­sen 177 000 forinttal akarta megkárosítani a népgazdasá­got! A budai járásban és Vácott több személy ellen indult el­járás a mértéktelen „utazási láz” — és vámbűntett miatt. Legtöbbjüknek rokonai sem voltak Csehszlovákiá­ban, mégis 16—39 esetben jártak odaát az elmúlt évben. Volt, aki még fizetés nélküli szabadságot is kért — csem­pészés céljaira... Száz- és százezrek alkotó munkája, derekas helytállása közben épül hazánkban az új rend, a szocialista társada­lom. Száz- és százezer becsü­letes dolgozó munkájának azonban akadnak vámszedői, „élelmesek”, akik a közösség kárára, bőrére akarnak meg­gazdagodni. Vessünk véget annak a felületességnek, ál­humánus türelemnek, amely ezek „működését” kíséri, hi­szen aki a közösségét dézs­málja — mindannyiunk zse­bében kotorászik! Nyíri Éva Szentendrei köszörűsök (Regős István felvétele) Szeptember 7-fő/: ismét kapható részletre hűtőszekrény Fényképezőgépek leszállított áron Szeptember elsejétől kezd­ve az eddigiek mel’ett újabb cikkel bővül az OTP hitel­akció. Az egész országban megkezdik a hetven Uteres Lehel hűtőszekrény részletre- árusítását. ( Ugyancsak ettől az idő­ponttól leszállított áron kez­dik árusítani a kiváló minő­ségű szovjet gyártmányú fényképezőgépeket. A Szme- na ára 605 forint helyett 330. a FED 2130 helyett 1200 forint lesz. A Zorkij 4 új ára 2880 forint helyeit 1700, a Kijévé 4700 helyett 2400 fo­rint lett. A fiatalság körében kedvelt Ljubitelj új ára 585 forint helyett mindösz- sze 300 forint. Megkezdődött a fabodza és erdei szeder „szüret" Somogy megye erdeiben megkezdték a fabodza és az erdei szeder gyűjtését. Fabod­zából öt, erdei szederből pe­dig tizenöt vagonnyit szándé­koznak felvásárolni. Mindket­tőt exportálják. Az előbbit — élelmiszerfestési célokra — főképpen nyugatnémet cégeik vásárolják, az utóbbiból ször­pöt készítenek, s így kerül forgalomba a külföldi piaco­kon. Megjelenik a Zenei Lexika második kötete A Zeneműkiadó Vállalathoz „mutatóba” már beérkezett az új Zenei Lexikon — G— N-nel kezdődő címszavakat tartalmazó — második köteté­nek néhány példánya. Előre­láthatólag két-három hétbe telik, míg elkészülnek a 40 500 darab szép kiállítású könyv bekötésével, s a könyv- és zeneműboltok szep­temberben megkezdhetik a kötet árusítását. Az SZMT elnökségének ülése Eredményes 0 felszabadulási munka verseny Rugalmas tervmódosítások — Pótfelajánlások A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának elnöksé­ge csütörtökön a felszabadu­lási münkaverseny eddigi eredményeiről tárgyalt. A gondos és részletes vizs­gálat megállapította, hogy a felszabadulási verseny előbbrevitte ipari és me­zőgazdasági üzemeink munkáját. AB, AC, AB. 55 Pilóták44 inkognitóban A soförnevet elfogadják de udvaria sabbnak tartanak, ha gépkocsivezető­nek szólítod őket. Kicsit fel­lengzősen és kedélyesen piló­tának titulálják magukat, még akkor is, ha nem tudnak hatvan-hetvennél többet ki­hozni lestrapált „repülőgép­jük bőr’. Országúton ha talál­koznak s főleg, ha nincsenek megelégedve egymás „maga­tartásával”, „ürgézik” egy­mást. Nemcsak az utakat és a KRESZT-t ismerik, hanem utasaik gondjait is többnyire. Néha az a gyanúm, hogy nem jönnének zavarba, ha a „gó­ró” megkérné őket: helyette­sítenék őt a mai kiszállás al­kalmával. Szemük nemcsak az utat fürkészi s ha a kocsit szere­lik is, közben hallják a pana­szokat, figyelik az embereket. Beszélgetünk, míg a „gó- rékra” várnak, s amikor elő­veszem a jegyzetfüzetemet, általában tiltakoznak: „Ne ír­ja ki a nevünket, nem va­gyunk színésznők, sem poli­tikusok. Nem szeretjük a ref­lektorfényt”. Azt tudom. Különösen éj­szaka, ha hirtelen és kímé­letlenül szemükbe világít. Ilyenkor nyomdafestéket nem tűrő szavakat mondanak. „Jó — alkuszom —. akkor majd rendszámot írok.” „Rendben van, csak össze ne keverje véletlenül a betűket, meg a számokat.” ;--------------.----j. az AC 60— I Azt mondja | 03, egy jói­--------------------- fésült” kö­zépkorú Warszawa: — Én ipari vonalon járok már 12 éve. Nekem már Melós, titkár, kolléga ♦ Üzenet a 4-es autójavítónak Esőisten az ülésen mindegy, hogy műanyag, bá­nya, hidroglóbus, vagy ke­nyérüzem. Míg a főnök az irodában jár, addig én a kin­ti terepet nézem; figyelek, ta­pasztalok, beszélgetek. Tud­ja, a vállalatiak olyanok, hogy stikában tartják, szépítgetik a hibákat. — En is úgy vagyok, hogy érdekel minden, amerre já­runk. Ha-nincs baj ezzel a „lepra” masinával, magam is ott mászkálok az utasaim nyomában — mondja az AC 7ő—97-es. — Nektek könnyű — szól az AB 39—47, egy sötét szí­nű Volga —, de nekem mos­tanában rögtön „drótoznom’1 kell, ha valahol megállunk. Most jött ki a kocsi a „gene­rálból”, még .alig 500 kilomé­tert mutat az óra, de alighogy az Erzsébet-hídra érek, fel­forr a hűtővizem. Azelőtt leg­alább 30 kilométerig kitartott. Ilyen munkát végez a buda­pesti 4-es autójavító! No, azért csak nem foglal­ják el mindegyiküket állan­dóan a „közügyek”? Mégis, mit csinálnak a hosszú órák alatt, míg az autó egy-egy ta­nácsháza, ipari üzem, közin­tézmény kapujában áll? Az AC 62—97-es napilapo­kat s elektromossági szak­könyvet tesz az ülésére. Az , AD 03—85-ös vaskos kötetet húz ki a kocsi csomagtartójá­ból. — Szeret olvasni? — Nagyon. Ez itt: Passuth- tól az Esőisten siratja Mexi­kót. Nálam nem üres idő a várakozás. Zsúfolt a prog­ram: németül és angolul is tanulok.. — Szeretne több lenni, mint gépkocs i vezető ? — Több? Kicsit sértő a kér­dés. Szép, örömadó, változa­tos, izgalmas munka ez. Csak néha fellobban bennem a hi­vatás ... — Irodalom? • — Á, dehogy. Titkos, de áll­hatatos iparművész vagyok, ha elhagyom a volánt... Ta­lán ...-------------------------------- szin­| Az AB 99—27-esnek | tén------------------------------- nincs p roblémája az „útbaeső” sza­bad idővel. Hajnali fél négy­kor kel fel Bugyi községben, hogy megjelenhessen itt bent a megyei központban, indu­lásra készen, hét órakor. Az­tán, ha szerencséje van, este eléri munka után a 19.50-es vonatot és 11 óra körül álom­ra hajtja a fejét. Persze, ez sem így van ... Fiatal nős ... Napközben igyekszik pótolni az alváskiesést. Jó lenne — azt mondja — egy pesti la­kás. Mezőgazdasági „vonalon” jár.,. Tsz, ÁG, kombájn, gép­állomás ... — Legalább valami „fe­jest” hordanék a lakáshivatal­ból — sóhajt álmosan — ta­lán lenne egy kis protek­cióm ... András László Általában jól zárták az első félévet, de akad elmaradás is. Például égetett téglá­ban, vasöntvényben, kon­zerváruban. Ennek pótlá­sa népgazdaságunknak kü­lönösen fontos lenne. Az árvíz is okozott termés- kiesést. Szerencsére, ezeket az év végéig mindenütt pó­tolhatják. Űj és kedvező a felszaba­dulási munkaversenyben, hogy a felajánlások jobban igazodtak az élet követel­ményeihez s módosított pótfelajánlások történtek. Ilyen rugalmas tervmódosí­tásra került sor a Csepel Autógyárban, a Pestvidéki Gépgyárban és másutt. A megnövekedett feladatokra a szakszervezetek sikeresen mozgósították a dolgozókat A Váci Finompamuífonógyár előfonodájában a dolgozók kérésére külön versenyt szerveztek, hogy a többi üzem­részt elláthassák nyers­anyaggal. Ugyanígy több he­lyütt módosították vállalá­saikat a kereskedelemben alakult szocialista brigádok is. A szocialista brigádok eb­ben az időszakban sok normaóra megtakarítást vállaltak. A Dunakeszi Járműjavítóban takarékossági könyvecskét vezetnek, ahová a megtaka­rított órákat beírják. Ugyan­ilyen könyveket vezetnek náluk a műszakiak is. Az eredmények általában kielégítőek, viszont nem jó, hogy az elért eredményekről, vagy az esetleges lemaradá­sokról nem mindig tájékoz­tatják a nyilvánosságot. A mezőgazdaságban is lendületes munkaverseny folyik. Itt az árvíz számottevő ki­esést nem okozott. A Tápió- szelei Kísérleti Gazdaságban, az Űjszilvási Állami Gazda- ■ ságban a kampánymunkák végén, a Kiskunsági Állami Gazdaságban naponta szá- montartják és értékelik az eredményeket. Ennek kö­szönhető, hogy jó a verseny- nyilvánosság és a dolgozók munkakedve. K. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents