Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-25 / 199. szám

rusi UECVEI kiírtán 1965. AU GUSZTUS *5, SZERDA A dél-vietnami hazafiak újabb akciója: Sikeres villám az amerikai légitámaszpont ellen Terrortámadás a VDK erőművei ellen — Szabadságolt katonák tragédiája a tengeren — Amerikai katonai rendőrséget vetettek be a tüntetésnél Keddre virradó éjszaka a dél-vietnami hazafiak újabb sikeres rajtaütést hajtottak végre a Bien Hoa-i amerikai légitámaszpont ellen. A Saigontól 19 kilométer­nyire északkeletre fekvő támaszpontot a partizá­nok aknavetővel lőtték és tetemes károkat okoztak. Egy amerikai katonai szóvivő a támadás után közölte, hogy a támaszponton tartózkodó csapatoknak komoly vesztesé­geik voltak, ezenkívül több épület és repülőgép megron­gálódott Kedden hajnalban ame­rikai és dél-vietnami jár­őrök átfésülték a támasz­pont környékét. A „raz­zia” teljesen eredményte­len volt, mert a partizá­noknak nyomára sem bukkantak. A Dél-Vietnamból érkezett jelentés egy repülőgép sze­rencsétlenségről is beszámol. Hongkong közelében a part mellett tengerbe zuhant egy ame­rikai személyszállító re­pülőgép. A gépen 65 sza­badságáról bevonuló ame­rikai katona utazott Dél- Vietnamba. A 65 utas és a hat főnyi le­génység közül 13-at sikerült a tenger hullámaiból kimen­teni. Az AFP Londonból kelte­zett jelentésében közli, hogy Normann Buchan angol mun­káspárti képviselő levélben fordult Stewart külügyminisz­terhez és elítélte, hogy az amerikaiak Vietnamban vízi­erőműveket, duzzasztógátakat bombáztak. A képviselő meg­állapította, hogy ezek a támadások az ed­diginél még jobban veszé­lyeztetik Ázsia és a világ békéjét. Felhívta Stewart külügymi­nisztert, sürgesse az amerikai bombatámadások megszünte­tését és érdembeli tárgyalá­sok előkészítését. Az amerikai sugárhajtású bombázógépek ugyanis ismét több napon át támadták a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot és — mint a Reuter jelenti — 1360 kilós bombákat dob­tak egy Hanoitól 130 kilo- méteniyire levő vízierő­műre. Három nap alatt a hétfői volt az ötödik lé­gitámadás az erőmű el­len, amely a polgári lakosság, kü­lönösen Thanh Hoa folyami kikötő áramigényét elégíti ki. A bombák kárt tettek az erő­műben és a hozzá tartozó duz­zasztógátakban is. Amerikai és dél-vietnami repülőgépek Dél-Vietnamban is nagyarányú terrorakciót hajtottak végre: 24 óra alatt 274 géppel intéztek támadást a Me- kong-folyó deltájában a szabadságharcosok feltéte­lezett állásai ellen. Hétfőn este különben Hűé városában, ahol már a múlt­ban is számos nagy politikai tüntetés zajlott le, több száz diák heves kor­mányellenes tüntetést ren­dezett. A tüntetők ellen amerikai és dél-vietnami katonai rendőr­séget vezényeltek ki. A vietnami kérdés áll az amerikai politika gyújtópontjában (Folytatás az 1. oldalról.) változását akarja elérni Vietnamban. Bundy kijelentette például, hogy a helyzet megváltozása „jelentős mértékben befolyá­solhatja” a tárgyalások ala­kulását, és leszögezte, hogy az USA a tárgyalások előfeltéte­leként nem hajlandó kivonul­ni Vietnamból. Az interjú során Rusk azt mondotta, hogy az Egyesült Államok 1954-es genfi egyez­mény elveinek helyreállítását akarja elérni, s úgy tekinti, hogy az újraegyesítés és a tár­sadalmi rendszer problémájá­nak eldöntése a vietnami nép belügye. Ennek a nyilatkozat­nak értékét azonban szinte semmivé tette, hogy sem a külügyminiszter, sem McGeorge Bundy nem volt hajlandó nyíltan vá­laszolni arra a kérdésre, mit tenne az Egyesült Ál­lamok, ha Dél-Vietuam népe az ország újraegyesí­tése és a szocialista társa­dalmi rend mellett dönte­ne. Szavaikból úgy tűnt ki, hogy Washington nem volna haj­landó elfogadni egy ilyen döntést, és „vétójogot” köve­tel magának azzal szemben. A három amerikai politikus tv-interjújft egybevág más nyilatkozatokkal, amelyek egyöntetűen a katonai nyomás politikáját helye­zik előtérbe. Ennek a politikának érvénye­sülését mutatja, hogy állan­dóan tovább növekszik a Dél- Vietnamba küldött amerikai csapatok száma, amely kedd­re elérte a 100 000-et. Ugyan­csak erre mutat, hogy az elmúlt napokban min­den eddiginél nagyobb szabású légitámadásokat intézett az amerikai légi­erő a VDK ellen. McGeorge Bundy hétfőn is­mételten kijelentette, hogy a támadásokat Johnson elnök személyesen irányítja. Egy katonai szóvivő szerint a,lé­gitámadások növelése és a szárazföldi akciók kibővítése következtében „az USA ismét kezd felfelé kapaszkodni a vietnami lejtőn”. Washingtoni politikai meg­figyelők úgy látják, hogy az Egyesült Államok az elkövet­kező hetekben tovább növeli a katonai akciókat, különösen a VDK elleni légitámadáso­kat, a nyomás politikájának demonstrálására. FELBOMLIK MALAYSIA? Augusztus 9-én reggel közölték a hírügynökségek, hogy Singapo­re kilépett a Malaysia Államszö­vetségből és a Brit Nemzetközös- ségen belül független állama vált. Ez a csaknem kétmillió lakost számláló, 581 km2 nagyságú terü­let, amelyen az angolok flotta- és légitámaszpontot építettek ki, két évvel ezelőtt csatlakozott az akkor megalakult Malaysia Államszövet­séghez. Singapore Délkelet-Ázsia legna­gyobb kikötője, az ón és gumi vi­lágkereskedelmének egyik köz­pontja. Korábban Indonézia szá­mottevő ónérctermeiésének csak­nem teljes egészét Singapore-ban dolgozták fel. 1964-ben azonban, amikor Indonézia megszakította gazdasági kapcsolatait Malaysiá­val, Singapore ónkohói kapaci­tásának kihasználása csökkent. A Malaysia Államszövetséget annak idején Nagy-Britannia dél­kelet-ázsiai gazdasági és politikai pozícióinak biztosítása céljából hozták létre a tizenegy tagállam­ból álló Maláj Szövetségből, Sin- gapore-ból. Sarasakból és Sábák­ból (azelőtt brit Eszak-Borneó). Malaysia megalakulásától nem­zetközi bonyodalmak forrásává vált. Mint ismeretes, Indonézia az államszövetséggel kapcsolatos kér­dések miatt lépett ki az ENSZ tagállamainak sorából. Singapore függetlenné válása feltehetően a Malaysia Államszövetség felbomlá­sának első mozzanata. Tunku Abdul Rahman malájföl­di miniszterelnök villámlátogatá­sát követően londoni megfigyelők ugyanis „robbanékonynak” minő­sítik a sabahi és sarawaki helyze­tet. Rahman nyíltan megfenyegette a Maláj Államszövetség két észak- : borneói tagállamának politikusait, hogy „lázadóknak és árulóknak” tekinti őket — és ekként bánik el velük — ha Singapore példájá­ra az államszövetségből való ki­válás mellett döntenének. A Sabahból és Sarawakból ér­kező jelentések a feszültség foko­zódásáról számolnak be. A Daily Mail singaporei tudósítójának je­lentése szerint „Rahmannak nem sikerült megállítania a rothadást” Sarawak, illetve Sabah fővárosá­ban — írja a tudósító — egymást érik az izgatott hangulatú gyűlé­sek, s gyorsan növekszik az elsza­kadást követelő mozgalom tábora. A Maláj Államszövetség további bomlásának jele, hogy Donald Stephens, a federációs kormány sabahi ügyekkel megbízott minisz­tere lemondott, miután Rahman mereven elutasította azt a -köve­telését, hogy vizsgálják felül az államszövetség létrehozásáról kr - tött egyezményt. AZ ŰRHAJÓSOK JÓL ÉRZIK MAGUKAT Meghosszabbították az amerikai űrhajó útját Elromlott az adatteidotgozó számítógép’ N E w-y o r K Kedden negyedik napjába lépett a Gemini—5 amerikai űrhajó útja. Cooper és Con­rad, a két űrhajós jól érzi magát, eleget pihent és min­den jel arra mutat, hogy a houstoni űrfúsérleti központ ismét engedélyt ad a kísérlet folytatására. A jelentések szerint Cooper kissé ingerlékennyé vált, több ízben is idegesen viselkedett a földi irányító központtal. Cooper főleg amiatt panasz­kodott, hogy nincs ideje ren­det csinálni az űrhajóban, mert állandóan újabb felada­tokat kap, így a súlytalanná vált felszerelési tárgyak jóré­sze ott lebeg körülöttük. Hétfőn a houstoni űrkísér­leti központban a Gemini—5 adatait feldolgozó egyik, szá­mítógép elromlott és órákba telt, amíg ki tudták javítani, A technikusok most megpró­bálják „felkutatni” a gép memóriarészében tárolt ada­tokat. BIZALMI VITA A GÖRÖG PARLAMENTBEN Athén A görög parlament képvise­lői lázas politikai tanácskozá­sok jegyében készültek a Círi- mokosz udvari kormányának sorsát eldöntő bizalmi vitára és szavazásra. A bizalmi vita kezdetét tegnap estére tűzték ki. A szavazásra — hírügy­nökségi jelentések szerint — csütörtök előtt nem kerül sor. Az udvar által támogatott Cirimokosz és a széles néptö­megek támogatását élvező Pa­pandreu külön-külön tanács­kozásokat folytatott, hogy a maga oldalára állítsa a még ingadozó képviselőket. TÜNTETÉS SZÖULBAN Szöulban és több vidéki városban mintegy tízezer egyetemista tüntetett a dél­koreai—japán barátsági szer­ződés ellen. A rendőrség könnyfakasztó gázbombákkal verte szét a tüntetőket: öt­ven diákot letartóztattak, többen — közöttük néhány rendőr — megsebesültek. (14) Hazatérés után nagyobb tár­saságban arról illett beszélni, hogy Párizs tulajdonképpen nem más, mint egyetlen nagy nyomortanya. Államköltségen tartanak néhány kövér dolgo­sét is a franciák, hogy mu­togathassák őkét a külföldiek­nek. S az Eiffel-torony? Ja igen ... Nagyon érdekes volt. De tudjátok a mi OTP-palo- cánk... Ez volt a divat. Mégis majd megvesztek az emberek egy külföldi utazásért. Az útlevél ugyanis nemcsak útlevél volt egyszerűen, hanem a megbíz­hatóságról kiállított legfőbb pecsétes okmány. Ezzel aztán lehetett dicsekedni. Nem szá­mított az sem, hogy a kéthe­tes külföldi kirándulás után hónapokig zsíroskenyéren élt a család. Megérte. Minden külföldi út vitustánc volt a barátnők idegein. Ezért is nyaggatták férjeiket a hitvesi ágyban a nejek: — Ede ne légy gyámoltalan. Harcold már ki azt az útleve­let! Neked feltétlenül meg kell kapnod, hiszen az egyik testvéred bányász, a másik kohász, a harmadik pedig ka­tonatiszt. Ede küzdj! Brusz- tolj Ede, hiszen te egy káder vagy! Meguntam a sok csetepatét. Lakást kerestem, ahol estén­ként nyugodtan hajthattam álomra a fejemet. Természete­sen nagyon vigyáznom kellett, hogy kihez költözöm. Az én társadalmi állásomban, mint már említettem, az ilyesmire adni kell. Szerencsémre egy híres antiklerikális családhoz ajánlottak be albérlőnek. Ezek tették tönkre a környék legvéresebbszájú kommuniz­musellenes uszító papját. Ez pedig úgy történt, hogy egy­szer azzal állított háza Kovács Géza, a férj: — Asszony, elválunk, mert mást szeretek! Az ember nyiszlett kis alak volt, a felesége pedig valósá­gos hústorony. Három olyan fecni is kitelt volna belőle, mint a férje. Elképzelhetik, hogy nem esett kétségbe, ami­kor meghallotta, mit kukoré­kol a kis kakas. Nem sírt, nem rimánkodott, hogy gon­dolja meg magát, ne hagyja el őt. Menten úgy rúgta hasba, hogy az azonnal kinyúlt. Szí­vós volt azonban a nyápic Kovács, összeszedte maradék erejét és megpróbált újra talpra állni. Ekkor meg há­tulról az anyósa verte fejbe egy nagy vázával. Ezután már nem is moccant. Tükröt tar­tottak a szája elé, nem lehelt azonban már a szegény pára. Az anyós rögtön meg is álla­pította : — Ez bizony beadta a kul­csot. A felesége pedig jajveszé- kelni kezdett:' — Szegény drága jó uram! Vége már, örökre. Mi lesz most velem, szegény árvával? Ó, jaj nekem. Százszor is jaj!... így elszomorkodott még egy órácskát, s aztán belenyugo­dott a megváltoztathatatlam- ba Megmosdatta, ünneplőbe öltöztette a kedves halottat. Befektette az ágyba, fejéhez gyertyát állított, szóval felra­vatalozta rendesen. Ezután a papért küldött, hogy megbe­széljék a temetést, mivel hir­telen, gyónás és utolsó kenet nélkül mászott ki az árnyék­világból. A pap sietett is, mert gazdagnak ismerte a Kovács családot. Ehhez mérten kedves is volt az újdonsült özvegyhez* s vigasztalta derekasan: — Isten adta, ő is vette el. S mondta a szokásos szöve­get, hogy a hullának már jó, nem fáj neki semmi földi igazságtalanság, rossz nyava­lya. Meg, hogy már a menny­ben jár a lelke, az egészen biztos. Miután ebben meg­egyeztek, megállapodtak a te­metés rendjében, s abban is, hogy milyen hosszú legyen a prédikáció. Megalkudtak a pap díjában is, szóval elren­dezték tisztességesen a meg­boldogult utolsó földi útját. Ekkor a pap, valószínű hogy egy kicsit jobban behízelegje magát a gyászoló családhoz, odalépett a felravatalozott hullához. Mondta, hogy ő majd nyakkendőt is köt neki, mert az illik egy férfihez, még akkor is, ha kimúlt már. S nyelvét kidugva, csücsörítve dolgozott a csomón nagy buz­galommal, amikor felült a ha­lott, s megragadta a pap kar­ját. Mindketten olyat ordítot­tak hirtelen, hogy a szomszéd rendőrőrs legénysége állig fel­fegyverkezve az utcára ro­hant. Azt hitték, hogy kitört a harmadik világháború. Pedig csak ezek ketten ijesztgették egymást a ravatalos ágyon. Abban a szent pillanatban, amikor feltámadt a férj, a pap azonnal nyavalyatörős lett. Azóta is a vállát rángat­ja, szüntelen, és dadog. A de­mokrácia ellen sem uszított többé a szószékről, hiszen képtelenné lett még egy misét is tisztességesen elcelebrálni. Próbálkozott pedig vele még néhányszor, de kiröhögték a hívek. Fél óra is eltelt sok­szor, amíg kinyögött egy áment. Egy teljes szentbeszéd rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssj pedig annyi időt vett volna nála igénybe, hogy addig fel­tétlen lejár a személyazonos­sági igazolványa is. Nem is nyugodott bele a pap, a szörnyű tragédiába, peri indított a család ellen, s száz­ezer forintot követelt kártérí­tés címén. A pécsi városi bí­róság a mennyei hatósághoz utasította keresetével, mond­ván: — Ott döntik el, hogy kinek a lelkét fogadják be, s kiél s küldik vissza. A szegény tetsz- ^ halott nem tehet arról, hogy ^ nem találtatott érdemesnek az 4 égi megtiszteltetésre. A földi í törvények szerint pedig ártat-^ lan abban; hogy a papot meg- ^ ütötte a guta. Az ítélet jog-^ erős, fellebbezésnek helye ^ nincs. & (Folytatjuk) %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents