Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-24 / 198. szám
tmi. AUGUSZTUS 24, KEDD :!kMíi4ap 9 Mi lesz velünk? Bonyodalmak, tanulságok egy üzemleállítás körül „... fentiek miatt « munkát azonnali hatállyal leállítom .. Az asszonyok kétségbeestek. Mi lesz velük? Harminchét ember kenyér nélkül marad. És mi lesz otthon? A kívülálló mindehhez még hozzáteszi: mi lesz a húszezres tétellel havonta, amelyet a Pest megyei Patyolat Vállalat ezután nem vállalhat el. A témában erősen érdekelt dunakanyari SZOT- üdrlők képviselői kijelentették, ha megszűnik az ágynemű-fehérnemű mosás, esetleg bezárják az ellátatlan nyaralókat... S akik eddig otthoni munkájukon köny- nyítve mosatni adták holmijukat? Mindennek befellegzett! Máról holnapra bezárták a váci központi mosodát. Miért történt? A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa fél évvel ez előtt hivatalosan is kimondta: A szociális körülmény, a munkabiztonság nem megfelelő. Ezt követte az SZMT leállító határozata. Törvényes jogánál fogva ezt oldotta föl fél évre a köny- nyűipari miniszterhelyettes. A hat hónap is lejárt, új épületet nem emeltek, így a tiltó rendelkezések automatikusan érvénybe léptek. Ilyen körülmények között szállt ki a napokban az ügyben érdekelt megyei vezetők kis küldöttsége, hogy eldöntse, mi történjék ezután. Asszonyok vártak a most elcsendesedett pincesoron, az üzemben. Vártak reménység és kétségek között. Vártak, hogy megtudják, mi lesz velük ezután... ■— Mi lesz velünk?... Jó hírt hoztak? ... Itt ülünk, ma nem szabad dolgozni... — így fogadták a hivatalosokat. Aztán rövidesen ez történt: A MEGYEI TANÁCS IPARI OSZTÁLYÁNAK VEZETŐJE: „Ügy véljük ... ilyen fontos helyet nem szabad bezárni... a leállítás indokait vizsgáljuk felül s 1966. március 31-ig dolgoztassunk tovább... A feltételek változtak... az új épületet szeptember 1-vel kezdik felhúzni. A miniszterhelyettes éljen jogával és még egyszer adjon féléves hosszabbítást...” AZ ÉPlTÖ SZAKSZERVEZETÉNEK MEGBÍZOTTJA: „Biztosított-e az építkezés befejezése a jelzett határidőre?" A MEGYEI PATYOLAT IGAZGATÓJA: „Biztosított... sajnos, az is igaz, hogy a miniszterhelyettes a végső dátum lejárta előtt 8 nappal adott anyagi segítséget az indításhoz ... egy kicsit azért kétlem, sikerül-e időre elkészülni ...” AZ IPARI OSZTÁLY VEZETŐJE: „Tekintse mindenki a városban szívügyének! Mi tizenöt szakember ideve- zénylésével kézzelfogható segítséget adunk." ASSZONYOK KÖZBESZO- LÁSA: „Elmegyünk mi is társadalmi munkára, ha kell, vasárnap is!...” A PATYOLAT IGAZGATÓJA: „Csak akkor fejezzük be hat hónap alatt, ha a váci tanács is akarja, de sajnos ma is az az érzésem, hogy nem eléggé szívügye...” A MINISZTERHELYETTES MEGBÍZOTTJA: „Felhatalmazást kaptam rá, hogy újabb féléves hosszabbítást adjak." AZ SZMT MEGBÍZOTTJA: „Régi história ez. Eleve alkalmatlan munkahely... Mi nem akarjuk a kenyeret kivenni az emberek kezéből, hanem megelőzni egy tragédiát... Ezért kellett leállítani. Sajnos, ez már nyolcéves téma!... Sok ember nem vette komolyan ... annál dicséretesebb az itteni asszonyok felajánlása, az önkéntes részvétel. Bár mindenki ilyen ambícióval cselekedett volna eddig ... Egyik kifogásom, az áramütés veszélye, már elhárított. Javasolom a feloldást ...” AZ IPARI OSZTÁLY VEZETŐJE: „Az életveszély megszűnt, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága kötelezi magát a hathónapos építési határidőre." A PATYOLAT IGAZGATÓJA: „Ez nagyon szép, de a leállítás azonnali hatályú. Most mi legyen? Dolgozhatunk, vagy várni kell újabb tárgyalásokig?” AZ SZMT MEGBÍZOTTJA: „A változtatások ismeretében, a mérési adatok birtokában, a szakszervezet részéről engedélyezzük az üzembe állítást!” Az asszonyok, akik végig figyelmes részvevői voltak a dialógusnak, most újjonganak. Megfogalmazhatjuk tömören: boldogak! És csakugyan, a lehető legfontosabb maga a tény: a váci Patyolat dolgozik! Mégsem hagyhatjuk szó nélkül az eset néhány eléggé lehangoló velejáróját. A história mottója: minderre nem kerül sor, ha elkészül a régebben tervezett, átalakítással nyerendő új mosoda. Ám a fő témán belül: O Mért 8 nappal a várható végleges zászlólevonás előtt érkezett a miniszteri gyorssegély: — gyakorlatilag idő után — .szalmaszálként a fuldoklónak. Világos volt már a féléves meghosszabbítás aláírásakor is, hogy — hathónapos késéssel — ugyanaz bekövetkezik. A most kiutalt félmillió az év elején aranyat ért volna — felbecsülhetetlen időnyereséget! Jóval drámaibb és szomorúbb: már 1963 őszén megkezdődött az új Patyolat építése, de csak két napig tartott! A megyei tanács ipari osztálya és a tisztító vállalat igazgatója nekivágott, hogy pénz és építési kapacitás birtokában célhoz jussanak; a városi tanács építési osztályvezetőjének szóbeli engedélye alapján. Az erre várt írásbeli megerősítés helyett azonban ugyanonnan szigorú felszólítás érkezett a Patyolat igazgatójához az azonnali leállításra. A részletek nem érdekesek. A konfliktus mélyén megtalálni a részben érthető, többet kívánó helyi igényt. Patyolatpalota felhúzásáról azonban m.a, de tegnap sem lehetett szó. Ez irreális igény, a jövő zenéje. Lehet persze védeni az osztályvezető intézkedését, de lehet el nem vitatható következtetéseket is levonni: Ha két ével ezelőtt nem hiusul meg az építési akció, már ré- ges régen az új helyen dolgoznak az asszonyok. És ez a lényeg! A többi — közjáték. Sajnos, ez esetben a közjáték sodorta veszélybe a teljes produkciót. Nem kellett volna így történnie. Tóth György Mezőgazdasági szakmunkásképző tanácskozás Piliscsabán Az 1965—66-os tanévben kezdik bevezetni a mezőgazdasági szakmunkásképzés kormányhatározatban és miniszteri rendeletben szabályozott új rendszerét. Az ebből adódó feladatok megbeszélésére a Földművelésügyi Minisztérium rendezésében tegnap kétnapos országos tanévnyitó értekezlet kezdődött Piliscsabán. Állomás — megállás nélkül Magyar szakszervezeti küldöttség utazott Chilébe Hétfőn Beckl Sándornak, a SZOT titkárának vezetésével magyar szakszervezeti küldöttség utazott Chilébe, Dalol a násznép... — Miután kérdésemre mindketten „igen”~nel válaszoltak, a Magyar Népköz- társaság törvényei szerint önöket ezennel házastársaknak nyilvánítom. Galambos Ferenc váci anyakönyvvezető-helyettes az ötödik házaspárhoz intézte az alkotmány ünnepét megelőző napon ezeket a szavakat. Varga Anna, az Állami Biztosító helyi fiókjának dolgozója és Nyegrán Iván, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának technikusa életük új szakaszába léptek. Az aktus a szokásos formák között zajlott. Aláírások, gratulációk s az ifjú pár indult a kijárat felé, amikor programtól eltérő „rendbontás” történt. Az eddig illedelmesen viselkedő násznép felállt és adott jelre énekelni kezdett. Mendelssohn „Jöjj velem, légy a hitvesem” című kedves dalának hangjai betöltötték a szép házasságkötő termet és az emeleti folyosót. így köszöntötték a Vox Humana énekkar tagjai egyik leglelkesebb dalosukat: Varga Annát, azaz most már a könnyező, piruló Nyegrán lvánnét. (P. r.) Külföldi út előtt Foto: Kotroczó Tegnapi lapszámunkban hírül adtuk, hogy a megyében lényegében befejeződött az aratás. Nincs tehát lábonálló gabona, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok tábláin. Ez a bír sokat mond, parasztnak, munkásnak, alkalmazottnak egyaránt. Ha a naptárra tekintünk, csak csóváljuk a fejünket: soha ilyen késői időpontig nem húzódott el az aratás. A tények ismeretében azonban elismerően nyilatkozunk, azoknak a helytállásán, akik részt vesznek a nagy munkában. Későbben érett a gabona, mint más esztendőkben, de ez még csak hagyján. Annyi csapadék hullott, hogy a homokos területek sem tudták nyelni a mennyei ajándékot. Rendkívüli esztendő az idei. Sok akadályt gördített a szántó-vető ember elé. Minden gazdálkodó tudja, hogy két egyforma — már ami az időjárást illeti — esztendő nem követi egymást. Ezért nincs igazuk azoknak, akik azt állítják: a paraszti munka nem kíván különösebb hozzáértést, elég csak vetni, kapálni, aratni, betakarítani. Az igaz, hogy a vetés, kapálás, aratás minden évben megismétlődő munkafolyamat. De aki csak ezt csinálja, az mesz- sze elmarad a követelményektől. Az idei év bizonyítja, jó munkaszervezés, és helytállás nélkül nincs előrehaladás. Az emberek, a gépek munkájának összehangolása elsőrendű feladattá lépett elő a mezőgazdasági nagyüzemekben. S ebből a legtöbb szövetkezeti és állami gazdaságban jelesre vizsgáztak a vezetők és a szakemberek. Az aratás befejezése egy állomás. Jó tudni, hogy nincs lábonálló gabona. A keresztekben, az asztagokban ugyanis már nem érheti annyi baj, veszteség. De a kenyércsata nem ért véget. Bőven akad behordani és csépelni való. A terméstől megszabadult tarlókon tengernyi a munka. Le keli húzni a szalmát, bekaz- lazni, a földet felszántani. 'A kenyér betakarításáért való igyekezetben részben nem jutott rá erő, részben pedig elvesztette jelentőségét ez a munka. Egy fontos állomáshoz érkeztünk tehát, de nincs megállás. Ritkán adódik rá példa, hogy időben ennyire közel kerüljön egymáshoz az új termés betakarítása és a jövő évi termés előkészítése, mint az idén. Zúgnak még a cséplőgépek, keresztekből csépelnek a kombájnok, ugyanakkor sürget a vetés alá való talajéin- készítés gondja. Nincs lélegzetvételnyi idő. A szakemberek ma már mind világosabban látják, hogy a jó munka- szervezésnek, a helytállásnak nagy szerepe lesz a következő betekben is. A hűvös, csapadékos időjárás nemcsak a kenyérgabona érését hátráltatta, hanem a kapásokét is, főként a kukoricáét. Megyénkben évről évre nagy területen került kukorica után kenyér- gabona. Kérdés azonban, hogy az idén beérik-e arra az időre, amikor a kenyérgabona magjának földbe kell kerül- nie. Melyik lesz előnyösebb, megvárni a kukorica betakarítását, vagy gabona után vetni a kenyérgabonát? Ez egy olyan feladvány, amelyet a helyi körülményeknek megfelelően kell mérlegelni, s dönteni. Minden elismerést megérdemelnek a mezőgazdaság munkásai. S ha valaha el lehetett mondani, hogy rajtuk van az ország szeme, akkor most igazán az ország szemeláttára és az ország együttérzésével vívják nagy harcukat. M^én&ivggi Mi a népgazdasági érdek? Vagy három éve a szentendrei Törökhegy természeti szépségeiről írtam lapunkban, arról az ezer emberről, akik télen, nyáron és arról a sok ezerről, akik kora tavasztól késő őszág ezen a hegyen, a város peremén ugyan, de annak házsoraihoz egészen közel még mindig sötétségben élnek. A villanyvezeték nem ér el hozzájuk. Vannak, akik telket vettek itt néhány éve, . aztán elkedvetlenedve eladják, mert még víkendházban sem óhajtják gyertya pislákolása mellett tölteni az estéket. Remek a levegő, gyönyörű a kilátás, nagyszerű üdülőhely, sőt egészséges lakhely Törökhegy a főváros közelében, a szép Szentendre szélén. 400000 forint elveszett Tavaly azután négyszázezer forint jutott a törökhegyi villanyvezeték építésére. Múlt év végén viszont többek között ez a pénz is „elveszett”, mert nem készült el a tervrajz, anélkül pedig a vezetéket nem lehet megépíteni. Még szerencse, hogy a kormányzat erre az esztendőre újból biztosított hitelkeretet hálózatbővítésre, SARANDON (Foto: Regős) it- közben meglett a tervdoku- ;ti mentád ó is. Nyomban év eiern jén meg is épült a transzfor- ik mátor, de a munka könnyebb ik és gyorsabb része, az oszlopok ól felállítása, meg a vezeték ki- a feszítése még nem készült el. í- Sőt, félős, el sem készül ebei ben az évben és megint „el- I- vész” a pénz. ír Dr. Szűk Ödön, aki Török- 1- hegy választói körzetét kép- ir viseli Szentendre városi talc, nácsában, így beszéli el a veil zeték körüli huzavonát: ■a — A Városépítési Tervező i- Vállalat készíti Törökhegy i- távlati rendezési tervét. Sze- y, repel abban étterem, szálloda, c~ üdülő, s minden egyéb álta- a lünk isi követelt helyes és nagyon szükséges építmény, sőt, a csúcsra vezető megfelelő szélességű autóút is. Ez az út a fő ürügye most a halögatás- t nak. A régebbi tervben l- ugyanis néhol másfelé vezet- v ték az út egyes részeit, s az j :t egészet mindössze két-három •t méter szélesre tervezték. Most % hát a Fővárosi Villamosmű- n veknél azt mondják, a nagy- nehezen elkészült viLlamosí- e tási terv módosításra szorul, t meg kell várni a rendezési :, tervet és aszerint szabad csak megépíteni a vezetéket. Mint- ha bizony, amikor az élet me- ^ note úgy kívánja, nem lehet- ^ ne leülöm elkészíteni a mind- ^ össze két és fél kilométer S hosszú út tervét és — két S nap alatt kitűzni a helyszí- § nem, hogy a vezeték a később $ megépülő út szélén már most ^ megépülhessen. A rendezési $ terv különben csak ez év vé- § gére lesz készen, vagyis ezidén ^ sem kapunk villanyt, s az er- ^ re a célra megnyitott hitel megint „elvesz”. $ $ Veszélyben az idei keret ^ — Még valamit el kell mon$ dánom: a napokban Szent- $ endre tanácsának műszaki § osztályán értekezleten vet- § tem részt és ott a Fővárosi ■, Villamosművek egyik mémöke Törökheggyel kapcsolatiban kifejtette, lakott külterületek árammal való ellátása nem érdeke a népgazdaságnak. Valóban nem érdeke? Kétségtelenül nem az — válaszolható erre a kérdésre — de csak ha több kilométeres vezetéket kell építeni egy magában álló tanyaházhoz. Ahol azonban utcasort képező — mégha tielkes családi házakban is — ezer ember lakik és néhányszáz iskolásgyermek petróleum mellett rontja szemét tanulással, feladatírással, ott a villanyszoilgáltatás egyenesen népgazdasági érdek. A népgazdaság tudniillik a népért van és igazán megszűnhetne már a rovatok és alro- va.tok rubrikái közt tévelygő, számoszlopokban gondolkodó bürokraták rossz szokása, hogy a népgazdaság érdekeire hivatkoznak, valahányszor egy probléma esetleg nem éppen könnyű megoldásától vi- szolyognak. Aztán az a minden december 31-én „elvesző” pénz, ez az annyiszor kigúnyolt pénzgazdálkodási módszer! Hát ezen is legfőbb ideje lenne változtatni. Mert bizony teljesen érthetetlen, hogy amit az idén minden illetékes any- nyira szükségesnek tart és hitelkeretet nyitnak számára, azt, ha ebben az évben — többnyire a csigalassúsággal készülő tervdokumentációk, meg kapacitás hiánya miatt — nem lehet megkezdeni, miért ne lehetne a hitelkeret fenntartása mellett simán megcsinálni jövőre? Talán csak azért nem lehet megváltoztatni ezt a módszert, mert a számviteli adminisztráció munkája esetleg könnyebb, Jia minden év Szilveszter napján bekövetkezik ez a „pénzügyi világvége”? Bizony ilyen gondolatokat támaszt, egyszerű, de mégis logikus elmékben az a fény, ami Törökhegyen idén sem akar kigyulladni. Szokolj Endre
