Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-24 / 198. szám
1965. AUGUSZTUS 24, KEDD A sült galamb késése | A közömbösséggel | utóbb------------------------------egy iskolateremben találkoztam. A helyiségben, amely a hétköznapjaiból kiborított otthon kellékeivel egy furcsa váróterem, vagy hajótöröttekkel betelepült sziget hangulatát adja — okkal, hiszen Var- gáék az árvíz miatt költöztek ide —, mezítláb, dúltan járkált az idős asszony fel, alá, dajkálva a család legfiatalabb tagját Hangulata, ahogy felmérte, hogy tán „magasabb helyről” jöhetek, felháborodássá fokozódott. „Innét is el kell mennünk, festik az iskolát. Megnéztem a szükséglakást, amit felajánlottak, olyan, hogy megmondtam rögtön, oda nem megyek! Erre jött a levél, hogy vasárnap hatóságilag visszaköltöztetnek a régi, árvízsújtotta házba, amit a tulajdonos nem hajlandó megcsináltatni, és a tanács is csak másfél hónap múlva kezdi meg a festést, a padló felrakását. Mit képzelnek, hogyan leszünk mi ott a bútorokkal? A tanácsi elvtársak azt mondták, ha oda nem megyünk, költözzünk a főtérre. így bánnak el az emberrel!” A kérdéses ház valóban viharvert, a hivatalos becslés szerint a kár értéke huszonötezer forint. Ablakai üresen ásítanak, a rothadó padlót a tanács már felszedette, a földön vakolatkupacok, törmelék. A nedvesség azonban már elpárolgott. v ■ ■.-------- a felháborodott I Elnéztem | asszonyt, aki---------------- úgy érzi, szerencsétlen áldozata az elemi csapással szövetkezett hivatali packázásnak. Számba vettem lehetőségeit. Valóban ma- gárahagyva áll, egyáltalán nem irigylendő helyzetében? Eddig már felvett ezerötszáz forint segélyt bútorfényezésre. Költözhetne szükséglakásba, amelyet magam is megnéztem. Az Építéstudományi Intézet szentendrei, kísérleti telepén levő — a területigény miatt eredetileg lebontásra ítélt — házakat az intézet megértő jóindulatából még két hónapig meghagyják, kifestik, ismét bevezetik a villanyt. Átmenetileg megfelel. Vargáné visszautasítja. Az árvízsújtotta lakást a tulajdonos nem csináltatja meg — harminchét forint öt- ven fillér lakbért fizetnek neki havonta —, de ez korántsem jelenti azt, hogy a rendbehozás miatt egyedül a bérlőknek főhet a feje. Hiszen, ha akarják, Vargáék tizenkétezer forint segélyt kaphatnak a tatarozásra, a költség fennmaradó részét pedig részben lelakhatják, részben hosszú lejáratú javítási hitelből fizethetik. FV7.-;r;' i ad) ha kel1’ a I segítséget | fővárosi, xvi.----------------- kerületi Tanács HKI negyven szakmunkása, akik levélben felajánlották a szentendreieknek, hogy szombat-vasárnap a sokgyerekes, szegény családoktól lakott magánházakat társadalmi munkában rendbehozzák. Vagy azok a kisiparosak, akik nemrég a KIOSZ és a városi pártbizottság útján megígérték támogatásukat De Vargáné továbbra is felháborodott áldozatként áll a vakolatkupacok között. Nem kér segélyből, szükséglakásból, hitelből, társadalmi felajánlásból. Tudja, hogy akármi legyen, a helyi községgazdálkodási vállalat emberei mindenképp megjelennek másfél hónap múlva, hogy az addigra teljesen kiszáradt falak között megkezdjék a festést., a padló felrakását. Mert, ha továbbra is elégtelen körülmények között laknának Vargáék, azért nem Vargáé- kat, hanem az illetékes lakásügyi előadót érné elmarasztalás. Elnézem az asszonyt, és egy kicsit szimbólumot látok benne. Csak egy pillanatra villan eszembe: „a Horthy-rend- szerben a kutya nem törődött volna vele, leszakad-e a tető a feje fölött, elmossa-e az árvíz a házát — legfeljebb karitatív adományokért csókolhat- (a volna meg az ajándékozók kezét”. Mondom, csak egy pillanatra, mert nem a régmúlt rosszhoz, de a mában kívánatos ésszerűhöz kell viszonyítani. Az ésszerű az lenne, ha Vargáné fogna egy lapátot és egy talicskát, és kihordaná a törmeléket, aztán jól begyújtana egy vaskályhába, hadd száradjon gyorsabban a fal. A mában kívánatos pedig az lenne, ha apadna a Vargán ékhoz hasonlók száma. A közömböseké. 'Mert az asz- szony felháborodása olyan várakozás a sült galambra, amely mélységes társadalmi közönyt takar. Közönyt, mely- lyel csak véletlenségből találkoztam épp a szentendrei iskolateremben. (Hisz a városka 81 árvízsújtotta, kiköltözni kényszerült családja közül mindössze kilenc lakik még átmeneti szükséglakásban: a többi gondját már az állami és városi szervek a károsultakkal közösen, többé kevésbé véglegesen megoldották.) Vargáék esete nem az árvízkárosultak esete, hanem a közömbösek esete. Mindegy, hogy hol találkozik az ember a jelenséggel, a típussal: itt, vagy épp a vendéglőben, ahol a pincér szimplát ad a dupla helyett, vagy a saját, négy fala között, ahol — bár külön summát is fizetett a szakmunkásnak — festés után három nappal már felhólyagzik a fal, vagy az állomási pénztárnál, ahol rossz jegyet kap, hogy válthat pótjegyet a vonaton a saját pénzéből... és sorolhatnám még. Vargáék ügye csak annyiból szemléletesebb, hogy amit mulasztanak, azt maguknak mulasztják.--------------------- azok — hál I Igényeink, | istennek —-------------------- vannak. De i u gyan mégis kitől, mitől várjuk — meglevő vagy még hiányzó egyéb tényezők mellett — a megvalósulást? Padányi Anna Százezer habszivacskabát Fogassal, porfogóval és használati utasítással Új gyártmányból, a habszivacsból rétegelt kabátból már mintegy 20 000-et adott át a kereskedelemnek a Május 1 Ruhagyár. Az átmeneti viseletnek igen alkalmas kabát az őszre már nagyobb mennyiségben kerül forgalomba. Ez évben még több mint százezret gyártanak a nők és férfiak számára. Eddig különböző tweedszövetre és ballonvászonra kasírozott, úgynevezett laminált kelmét kapott a gyár, de még ez évben megkezdik a poli- uretán-habbéléses jersey- anyagok feldolgozását is. Az aránylag mérsékelt áron kibocsátott habréteggel bevont kabátok különleges kezelést kívánnak, ezért már ja gyárban fogast adnak hozzá, sőt ellátják porfogó műanyagborítóval is. A kabátok belsejébe észrevehető helyen egy kis textilanyagot varrnak, amely felhívja a figyelmet arra, hogy a használati, kezelési utasítás a zsebben található. A használati utasításban azt tanácsolják az újszerű kabátok tulajdonosainak, hogy ha megáznának benne, a vállfán, szobahőmérsékleten, fűtőtesttől, vagy kályhától távol eső helyen szárítsák. Útra készülnek a vándormadarak Normális időjárású esztendőkben a sarlós fecskék, a gyurgyalagok és a szalakóták, kezdik az őszi vonulást, s csak utánuk mozdulnak lassan a vadvízország lakói, meg a partokban fészkelő madarak. Most [elborult a vonulás sorrendje: a rendes körülmények között szeptember végén, október közepe táján elvonuló gémek nyitották meg az őszi vándorok sorát. A legjellegzetesebb vándormadaraink közül a gólyák országszerte megkezdték a nagy út előtti gyülekezést, s az időpont körülbelül megfelel a sok évi szokásnak. Félmillió éves emberi település Tarthatatlan helyzet A gödöllői járási OTP-fiók- ban egymás hegyén-hátán várakoznak az emberek. Beszélgetnek, csilingelnek a telefonok, csoda, hogy az egymás- baérő íróasztalok mellett dolgozni tudnak az alkalmazottak. — Állandóan romlik a helyzet — tájékoztat letörten Balogh Gyula fiókvezető. — Még szép időben megjárja, de télen! Kinn várakoznak az emberek a hideg, csatakos utcán. Jó lenne, ha gyorsabban, kulturáltabban szolgálhatnánk Iá őket. — S mi a megoldási mód? — Mindössze huszonötezer forinton múlik. — Talán nincs az OTP-nek annyi pénze? — Valamivel több is akad. Arról van szó, hogy évek óta új járási központot szeretnének építeni Gödöllőn, amit a megnövekedett forgalom követel. Több helyet kijelöltek már, hogy hol lehetne építeni, de hol ilyen, hol olyan szempont miatt egyik sem felel meg. Végre, tavaly eldöntötték, hogy a Szabadság téren az egyik telek minden szempontból megfelelő lenne. All rajta egy öreg ház, amit le kell bontani, s a helyére az OTP társasházat akar építeni. Ennek a földszintje lenne a járási OTP-fíók, amire egymillió forint áll készenlétben. A lebontandó házat az Ingatlanforgalmi Vállalat kétszáz- ötvenezer forintra becsülte, viszont a tulajdonos ragaszkodik a kétszázhetvenötezer forintos eladási árhoz. — Tehát erről a huszonöt- ezer forintos különbözetről van szó? — Igen és egyelőre megoldhatatlannak bizonyul. Pénzügyminisztériumi engedély kell hozzá, hogy a keretet túlléphessék, s végre a három éve kész tervek alapján elinduljon a munka. Addig marad minden a régiben, s harminc dolgozónk szűkösködhet tovább, tárolhatjuk a folyosón a kétszázmillió forint. értékű bizonylatainkat. Érdekes, de sajnos nem egyedülálló eset az ilyen. Az OTP jobban végezné a feladatát, az itt dolgozók szociális körülményei sem lehetnek közömbösek, s ami ugyancsak szempont: az ügyfelek is könnyebben, gyorsabban elintézhetnék dolgukat, ha a 25 f ezer forintos többlet kifizető- * sére végre megadná a minisz-,^ tórium az engedélyt. <! 3 K. M. & S Vértesszőllős, az immár világhírűvé vált ösemberi település délnyugati sarkán egy több mázsás kőtömb kimozdí- tásakor a legalsó, tehát legrégibb rétegből előkerült az eddigi legnagyobb érték: a félmillió évvel ezelőtt élt ősember koponyájának egy darabja. Külön szerencse, hogy a koponyának éppen az a hátsó, a tarkó feletti része maradt meg mind, mostanáig, amely félreérthetetlen „vallomást” tesz egykori gazdájának kilétéről. Ebből a korból Európában eddig csupán a mauemi emberi állkapocs került elő, amely mellől azonban minden kísérőlelet hiányzott. Ezzel szemben Vértesszőllősön az ősember egész tanyáját, kőeszközeit, táplálékának maradványait, tűzhelyét is sikerült megtalálni, sőt már a mostani leletet megelőzően egy emberi fogat is találtak. Örvendetes szaporulat Legértékesebb költözőmadaraink — a túzokok — ki- repítették idei szaporulatukat. A szakemberek mintegy 40—50 kis túzokot számláltak össze eddig az alföldi vizek és vetések felett. A nagy testű, értékes szárnyasok az idén eredeti szokásuktól eltérően, repcésekben és lucernásokban költötték tojásaikat. ysssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssrsssssxsssssssssssssssssrssssssssssssssssssss/-* l BALATONI f KÉPESLAPOK _4 Uc auzno óziue A fekete fiúnak sűrű, göndör haja van, hófehér nyloninge és bocsánatkérő mosolya. Felszáll a buszra a Moszkva téren és velünk együtt részt vesz a nagy hét végi tolongásban. Akkor figyelek fel rá, mikor szelíden visszalép a csinos, szőke kalauznő asztala elé és halk hangon, de kifogástalan kiejtéssel kérdi: — Én csak egy kétforintos átszállót kértem, miért tetszett kettőt adni? — Azért, mert kettőt, kért — szól a kalauznő barátságos mosollyal, ám fellebbezhe- tctlenül. A fekete fiú nem vitatkozik, úgylátszik kisebbségi érzése van még Európában. — Nem lehetne visszavenni? Egyedül vagyok'... — Nem lehet. Mit csináljak vele, ha nem tudom eladni? A téma be van fejezve. A lehetőség, hogy a kalauznö hallotta a szót rosszul, — „kérek átszállói”, esetleg „két átszállónakértette — fel sem metál ... A kocsiban kis feszült- tág támad. Két forint nem hagy pénz, de ki tudja ho- lyan van ellátva forint- valutával ez az afrikai diák? kicsit a kalauznőt is furdalta a lel/: ismeret. Annyira tnindeneset: s furdalja, hogy magyarázóan a mellette ülő kofa kinézésű népi roko- lyás nénihez szól: — Mit csináljak? Kettőt kórt... Ügy látszik valószínűnek tartja: afrikai egyetlen buszjeggyel meg se elégszik egyszerre Budapesten. A kofa külalakú néni egy megállóhosszat spekulál. Aztán kibont valami pénztárcahely ette sílő kendőt: — Tessék csak azt a jegyet nekem odaadni... A fekete fiú valószínűleg elpirul, de ez az arcbőrétől nem látható. Szelíd daccal rázza a fejét: — Nem adom... Köszönöm. Viszont mindjárt jobb- kedvúen rebben a szeme. S otthonosabban ka paszkodik, miközben Hűvösvölgy felé robogunk... A kalauznö lopva a fiúra nézeget. Hallom, hogy másik utasnak is mentegetőzve magyarázza az esetet. Az utas nem szól. A kalauznő töpreng, megigazítja haját s a kasszába nyúl. Felölli igéző mosolyát. — Adja ide az egyik jegyet.. . — és nyújtja kezét, mint baráti jobbot szokás. Újra szelíd dac és fejcsó- válás a fekete fiú részéről. — Nem adom ... Semmi baj. Fürgén és felvillanyozva ugrik le a hűvösvölgyi végállomáson és szalad a solymári buszmegálló felé. Azt hiszem kicsit boldog; igazán megért neki a köny- nyű busskaland két forintot. A kalauznö a végállomáson kér egy kettes fagyit és eltűnődve szopogatja. (andrás) LISZT Alkotmány: munka, jog, munkalehetőség. Munka: mindennapi kenyér. Nem kopott el ma sem a szó ünnepi varázsa: a kenyér ma sem nélkülözhető, felcserélhető köznapi garní- rung nálunk. Ennek tudatában könnyedén, s mégis kicsit ügyelve a szóra, szedegetek színeket, hangulatokat, portrékat aikoí- mánynapi, újkenyémapi riportomhoz. „Miért lett molnár, miért lett pék?” — kérdem azoktól, akik egy emberöltőt sütöttek s őröltek a kenyérszagú, lisztillatú munkahelyeken. Kicsit hallgatnak, aztán legtöbben így szólnak, árnyékos szemmel nézve rám: „Azt mondta apám, eredj péknek, eredj molnárnak, fiam. Molnár, pék nem éhezik, megvan, ha más nem, a mindennapi kenyere.” Szivszorító félelme a jövőnek, rettegése az éhezésnek. „Es szeretik-e, esznek-e sok kenyeret a molnárok s a pékek manapság?” — firtatom. Mosolyognak s fejüket rázzák: „Bizony nem sokat eszünk, sok benne a liszt, újságíró elvtárs!” (a. 1.) Küldi: Gábor Viktor.
