Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-24 / 198. szám

1965. AUGUSZTUS 24, KEDD A sült galamb késése | A közömbösséggel | utóbb------------------------------egy is­kolateremben találkoztam. A helyiségben, amely a hét­köznapjaiból kiborított ott­hon kellékeivel egy furcsa váróterem, vagy hajótöröttek­kel betelepült sziget hangula­tát adja — okkal, hiszen Var- gáék az árvíz miatt költöztek ide —, mezítláb, dúltan jár­kált az idős asszony fel, alá, dajkálva a család legfiatalabb tagját Hangulata, ahogy fel­mérte, hogy tán „magasabb helyről” jöhetek, felháboro­dássá fokozódott. „Innét is el kell mennünk, festik az iskolát. Megnéztem a szükséglakást, amit felaján­lottak, olyan, hogy megmond­tam rögtön, oda nem megyek! Erre jött a levél, hogy vasár­nap hatóságilag visszaköltöz­tetnek a régi, árvízsújtotta házba, amit a tulajdonos nem hajlandó megcsináltatni, és a tanács is csak másfél hónap múlva kezdi meg a festést, a padló felrakását. Mit képzel­nek, hogyan leszünk mi ott a bútorokkal? A tanácsi elv­társak azt mondták, ha oda nem megyünk, költözzünk a főtérre. így bánnak el az em­berrel!” A kérdéses ház valóban vi­harvert, a hivatalos becslés szerint a kár értéke huszon­ötezer forint. Ablakai üresen ásítanak, a rothadó padlót a tanács már felszedette, a föl­dön vakolatkupacok, törme­lék. A nedvesség azonban már elpárolgott. v ■ ■.-------- a felháborodott I Elnéztem | asszonyt, aki---------------- úgy érzi, sze­rencsétlen áldozata az elemi csapással szövetkezett hiva­tali packázásnak. Számba vet­tem lehetőségeit. Valóban ma- gárahagyva áll, egyáltalán nem irigylendő helyzetében? Eddig már felvett ezeröt­száz forint segélyt bútorfénye­zésre. Költözhetne szükséglakásba, amelyet magam is megnéz­tem. Az Építéstudományi In­tézet szentendrei, kísérleti te­lepén levő — a területigény miatt eredetileg lebontásra ítélt — házakat az intézet megértő jóindulatából még két hónapig meghagyják, ki­festik, ismét bevezetik a vil­lanyt. Átmenetileg megfelel. Vargáné visszautasítja. Az árvízsújtotta lakást a tulajdonos nem csináltatja meg — harminchét forint öt- ven fillér lakbért fizetnek ne­ki havonta —, de ez koránt­sem jelenti azt, hogy a rend­behozás miatt egyedül a bér­lőknek főhet a feje. Hiszen, ha akarják, Vargáék tizenkétezer forint segélyt kaphatnak a ta­tarozásra, a költség fennma­radó részét pedig részben le­lakhatják, részben hosszú le­járatú javítási hitelből fizet­hetik. FV7.-;r;' i ad) ha kel1’ a I segítséget | fővárosi, xvi.----------------- kerületi Ta­nács HKI negyven szakmun­kása, akik levélben felaján­lották a szentendreieknek, hogy szombat-vasárnap a sok­gyerekes, szegény családoktól lakott magánházakat társadal­mi munkában rendbehozzák. Vagy azok a kisiparosak, akik nemrég a KIOSZ és a városi pártbizottság útján megígér­ték támogatásukat De Vargáné továbbra is fel­háborodott áldozatként áll a vakolatkupacok között. Nem kér segélyből, szükséglakás­ból, hitelből, társadalmi fel­ajánlásból. Tudja, hogy akár­mi legyen, a helyi község­gazdálkodási vállalat emberei mindenképp megjelennek másfél hónap múlva, hogy az addigra teljesen kiszáradt fa­lak között megkezdjék a fes­tést., a padló felrakását. Mert, ha továbbra is elégtelen kö­rülmények között laknának Vargáék, azért nem Vargáé- kat, hanem az illetékes lakás­ügyi előadót érné elmaraszta­lás. Elnézem az asszonyt, és egy kicsit szimbólumot látok ben­ne. Csak egy pillanatra vil­lan eszembe: „a Horthy-rend- szerben a kutya nem törődött volna vele, leszakad-e a tető a feje fölött, elmossa-e az ár­víz a házát — legfeljebb kari­tatív adományokért csókolhat- (a volna meg az ajándékozók kezét”. Mondom, csak egy pillanatra, mert nem a rég­múlt rosszhoz, de a mában kívánatos ésszerűhöz kell vi­szonyítani. Az ésszerű az len­ne, ha Vargáné fogna egy la­pátot és egy talicskát, és ki­hordaná a törmeléket, aztán jól begyújtana egy vaskályhá­ba, hadd száradjon gyorsabban a fal. A mában kívánatos pe­dig az lenne, ha apadna a Vargán ékhoz hasonlók száma. A közömböseké. 'Mert az asz- szony felháborodása olyan vá­rakozás a sült galambra, amely mélységes társadalmi közönyt takar. Közönyt, mely- lyel csak véletlenségből ta­lálkoztam épp a szentendrei iskolateremben. (Hisz a város­ka 81 árvízsújtotta, kiköltözni kényszerült családja közül mindössze kilenc lakik még átmeneti szükséglakásban: a többi gondját már az állami és városi szervek a károsul­takkal közösen, többé kevés­bé véglegesen megoldották.) Vargáék esete nem az árvíz­károsultak esete, hanem a kö­zömbösek esete. Mindegy, hogy hol találkozik az ember a jelenséggel, a típussal: itt, vagy épp a vendéglőben, ahol a pincér szimplát ad a dupla helyett, vagy a saját, négy fala között, ahol — bár kü­lön summát is fizetett a szak­munkásnak — festés után há­rom nappal már felhólyagzik a fal, vagy az állomási pénz­tárnál, ahol rossz jegyet kap, hogy válthat pótjegyet a vona­ton a saját pénzéből... és sorolhatnám még. Vargáék ügye csak annyiból szemléle­tesebb, hogy amit mulaszta­nak, azt maguknak mulaszt­ják.--------------------­- azok — hál I Igényeink, | istennek —-------------------- vannak. De i u gyan mégis kitől, mitől vár­juk — meglevő vagy még hiányzó egyéb tényezők mel­lett — a megvalósulást? Padányi Anna Százezer habszivacskabát Fogassal, porfogóval és használati utasítással Új gyártmányból, a hab­szivacsból rétegelt kabátból már mintegy 20 000-et adott át a kereskedelemnek a Má­jus 1 Ruhagyár. Az átmeneti viseletnek igen alkalmas ka­bát az őszre már nagyobb mennyiségben kerül forga­lomba. Ez évben még több mint százezret gyártanak a nők és férfiak számára. Ed­dig különböző tweedszövetre és ballonvászonra kasírozott, úgynevezett laminált kelmét kapott a gyár, de még ez évben megkezdik a poli- uretán-habbéléses jersey- anyagok feldolgozását is. Az aránylag mérsékelt áron kibocsátott habréteggel bevont kabátok különleges kezelést kívánnak, ezért már ja gyárban fogast adnak hoz­zá, sőt ellátják porfogó mű­anyagborítóval is. A kabá­tok belsejébe észrevehető helyen egy kis textilanyagot varrnak, amely felhívja a fi­gyelmet arra, hogy a hasz­nálati, kezelési utasítás a zsebben található. A hasz­nálati utasításban azt taná­csolják az újszerű kabátok tulajdonosainak, hogy ha megáznának benne, a váll­fán, szobahőmérsékleten, fű­tőtesttől, vagy kályhától tá­vol eső helyen szárítsák. Útra készülnek a vándormadarak Normális időjárású esz­tendőkben a sarlós fecskék, a gyurgyalagok és a szalakó­ták, kezdik az őszi vonu­lást, s csak utánuk moz­dulnak lassan a vadvízor­szág lakói, meg a partok­ban fészkelő madarak. Most [elborult a vonulás sorrend­je: a rendes körülmények között szeptember végén, ok­tóber közepe táján elvonuló gémek nyitották meg az őszi vándorok sorát. A legjelleg­zetesebb vándormadaraink közül a gólyák országszerte megkezdték a nagy út előtti gyülekezést, s az időpont körülbelül megfelel a sok évi szokásnak. Félmillió éves emberi település Tarthatatlan helyzet A gödöllői járási OTP-fiók- ban egymás hegyén-hátán vá­rakoznak az emberek. Beszél­getnek, csilingelnek a telefo­nok, csoda, hogy az egymás- baérő íróasztalok mellett dol­gozni tudnak az alkalmazot­tak. — Állandóan romlik a hely­zet — tájékoztat letörten Ba­logh Gyula fiókvezető. — Még szép időben megjárja, de télen! Kinn várakoznak az emberek a hideg, csatakos ut­cán. Jó lenne, ha gyorsabban, kulturáltabban szolgálhatnánk Iá őket. — S mi a megoldási mód? — Mindössze huszonötezer forinton múlik. — Talán nincs az OTP-nek annyi pénze? — Valamivel több is akad. Arról van szó, hogy évek óta új járási központot szeretné­nek építeni Gödöllőn, amit a megnövekedett forgalom kö­vetel. Több helyet kijelöltek már, hogy hol lehetne építe­ni, de hol ilyen, hol olyan szempont miatt egyik sem fe­lel meg. Végre, tavaly eldön­tötték, hogy a Szabadság té­ren az egyik telek minden szempontból megfelelő lenne. All rajta egy öreg ház, amit le kell bontani, s a helyére az OTP társasházat akar építeni. Ennek a földszintje lenne a járási OTP-fíók, amire egy­millió forint áll készenlétben. A lebontandó házat az Ingat­lanforgalmi Vállalat kétszáz- ötvenezer forintra becsülte, viszont a tulajdonos ragaszko­dik a kétszázhetvenötezer fo­rintos eladási árhoz. — Tehát erről a huszonöt- ezer forintos különbözetről van szó? — Igen és egyelőre megold­hatatlannak bizonyul. Pénz­ügyminisztériumi engedély kell hozzá, hogy a keretet túl­léphessék, s végre a három éve kész tervek alapján elin­duljon a munka. Addig ma­rad minden a régiben, s har­minc dolgozónk szűkösködhet tovább, tárolhatjuk a folyosón a kétszázmillió forint. értékű bizonylatainkat. Érdekes, de sajnos nem egyedülálló eset az ilyen. Az OTP jobban végezné a felada­tát, az itt dolgozók szociális körülményei sem lehetnek közömbösek, s ami ugyancsak szempont: az ügyfelek is könnyebben, gyorsabban elin­tézhetnék dolgukat, ha a 25 f ezer forintos többlet kifizető- * sére végre megadná a minisz-,^ tórium az engedélyt. <! 3 K. M. & S Vértesszőllős, az immár vi­lághírűvé vált ösemberi tele­pülés délnyugati sarkán egy több mázsás kőtömb kimozdí- tásakor a legalsó, tehát legré­gibb rétegből előkerült az ed­digi legnagyobb érték: a fél­millió évvel ezelőtt élt ősem­ber koponyájának egy darab­ja. Külön szerencse, hogy a koponyának éppen az a hátsó, a tarkó feletti része maradt meg mind, mostanáig, amely félreérthetetlen „vallomást” tesz egykori gazdájának kilé­téről. Ebből a korból Európában eddig csupán a mauemi em­beri állkapocs került elő, amely mellől azonban minden kísérőlelet hiányzott. Ezzel szemben Vértesszőllősön az ősember egész tanyáját, kő­eszközeit, táplálékának ma­radványait, tűzhelyét is sike­rült megtalálni, sőt már a mostani leletet megelőzően egy emberi fogat is találtak. Örvendetes szaporulat Legértékesebb költözőma­daraink — a túzokok — ki- repítették idei szaporulatu­kat. A szakemberek mint­egy 40—50 kis túzokot szám­láltak össze eddig az alföldi vizek és vetések felett. A nagy testű, értékes szárnya­sok az idén eredeti szoká­suktól eltérően, repcésekben és lucernásokban költötték tojásaikat. ysssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssrsssssxsssssssssssssssssrssssssssssssssssssss/-* l BALATONI f KÉPESLAPOK _4 Uc auzno óziue A fekete fiúnak sűrű, gön­dör haja van, hófehér nylon­inge és bocsánatkérő moso­lya. Felszáll a buszra a Moszkva téren és velünk együtt részt vesz a nagy hét végi tolongásban. Akkor fi­gyelek fel rá, mikor szelí­den visszalép a csinos, sző­ke kalauznő asztala elé és halk hangon, de kifogástalan kiejtéssel kérdi: — Én csak egy kétforin­tos átszállót kértem, miért tetszett kettőt adni? — Azért, mert kettőt, kért — szól a kalauznő barátságos mosollyal, ám fellebbezhe- tctlenül. A fekete fiú nem vitatko­zik, úgylátszik kisebbségi érzése van még Európában. — Nem lehetne visszaven­ni? Egyedül vagyok'... — Nem lehet. Mit csi­náljak vele, ha nem tu­dom eladni? A téma be van fejezve. A lehetőség, hogy a kalauznö hallotta a szót rosszul, — „kérek átszál­lói”, esetleg „két átszálló­nakértette — fel sem me­tál ... A kocsiban kis feszült- tág támad. Két forint nem hagy pénz, de ki tudja ho- lyan van ellátva forint- valutával ez az afrikai diák? kicsit a kalauznőt is furdal­ta a lel/: ismeret. Annyira tnindeneset: s furdalja, hogy magyarázóan a mellette ülő kofa kinézésű népi roko- lyás nénihez szól: — Mit csináljak? Kettőt kórt... Ügy látszik valószínűnek tartja: afrikai egyetlen buszjeggyel meg se elégszik egyszerre Budapesten. A kofa külalakú néni egy megállóhosszat spekulál. Az­tán kibont valami pénztár­cahely ette sílő kendőt: — Tessék csak azt a je­gyet nekem odaadni... A fekete fiú valószínűleg elpirul, de ez az arcbőrétől nem látható. Szelíd daccal rázza a fejét: — Nem adom... Köszö­nöm. Viszont mindjárt jobb- kedvúen rebben a szeme. S otthonosabban ka paszkodik, miközben Hűvösvölgy felé robogunk... A kalauznö lopva a fiúra nézeget. Hallom, hogy másik utasnak is mentegetőzve ma­gyarázza az esetet. Az utas nem szól. A kalauznő töpreng, meg­igazítja haját s a kasszába nyúl. Felölli igéző mosolyát. — Adja ide az egyik je­gyet.. . — és nyújtja kezét, mint baráti jobbot szokás. Újra szelíd dac és fejcsó- válás a fekete fiú részéről. — Nem adom ... Semmi baj. Fürgén és felvillanyozva ugrik le a hűvösvölgyi vég­állomáson és szalad a soly­mári buszmegálló felé. Azt hiszem kicsit boldog; igazán megért neki a köny- nyű busskaland két forintot. A kalauznö a végállomá­son kér egy kettes fagyit és eltűnődve szopogatja. (andrás) LISZT Alkotmány: munka, jog, munkalehetőség. Munka: mindennapi kenyér. Nem kopott el ma sem a szó ünnepi varázsa: a kenyér ma sem nélkülözhető, fel­cserélhető köznapi garní- rung nálunk. Ennek tuda­tában könnyedén, s mégis kicsit ügyelve a szóra, sze­degetek színeket, hangula­tokat, portrékat aikoí- mánynapi, újkenyémapi riportomhoz. „Miért lett molnár, miért lett pék?” — kérdem azoktól, akik egy emberöltőt sütöttek s őröltek a kenyérszagú, lisztillatú munkahelyeken. Kicsit hallgatnak, aztán legtöbben így szólnak, ár­nyékos szemmel nézve rám: „Azt mondta apám, eredj péknek, eredj mol­nárnak, fiam. Molnár, pék nem éhezik, meg­van, ha más nem, a min­dennapi kenyere.” Szivszorító félelme a jö­vőnek, rettegése az éhezés­nek. „Es szeretik-e, esz­nek-e sok kenyeret a mol­nárok s a pékek manap­ság?” — firtatom. Mosolyognak s fejüket rázzák: „Bizony nem so­kat eszünk, sok benne a liszt, újságíró elvtárs!” (a. 1.) Küldi: Gábor Viktor.

Next

/
Thumbnails
Contents