Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
1965. AUGUSZTUS 20. PÉNTEK 9 Várnai Zseni: Mint óriás kenyér Alkotmányunk sugárzó reggelén hazánk olyan, mint óriás kenyér, úgy mosolyog, és ontja illatát, szülöttei közt szétosztja magát. Búzakoszorú ékesíti őt, jelképezve a tág búzamezőt, piros pipacs, és kék búzavirág, mosolyog benne, mint az ifjúság. A föld szerelme: eső, és fény, itt ragyog most az ember kenyerén, s dicséri őt, ki szánt, vet és arat, mint a boldog, teremtő akarat. S hol nemrég még ellenség öldökölt, most százszorta virágzóbb lett a föld, közös erővel munkál rajt’ a nép, pacsirta szól, és zakatol a gép. De legszebb, hogy Törvénybe írva már; kenyér, és munka mindönknek kijár, márványba vésve őrzi a Jogot, az Alkotmány, mit népünk alkotott. Légy köznapon is boldog szép honunk, mi benned élünk, érted dolgozunk, mert minden égtáj más, és idegen, nekünk csak itt jő a te sziveden! Reflektorfényben TÖRÖCSIK MARI \ hír körhinta repítette szerelembe Bíró Mátéval. És a Körhinta repítette nevét a világ- felé... Kicsoda ez az ^ egyik napról a másikra híres- í sé vált, nagyon tehetséges if- $ jú művésznő? ^ — Pély községben szület^ tem, Heves megyében — idé- ^ zi gyermekkorát. — Zenész- ^ nek készültem, mert rajongá- ^ sig szerettem a szép muzsi- ^ kát. Hogyan lettem mégis ^ filmszínész? Barátnőim és ^ pajtásaim mindegyre azt állí- ^ tották, hogy tehetséges va- ^ gyök, színésznek születtem. ^ Egy ideig azt hittem, csak ^ csúfolódnak velem. Végül, ^ hogy befejezzük ezt a szá- | momra kellemetlen, egyre ki- | újuló vitát, összeszedtem, min- ^ den bátorságomat és jelent- $ keztem a főiskolára... Fel- § vettek ... $ i De valóban csak ennyi az | egész? Olyan természetes do- 5 log, hogy egy parasztlány § gondol egy merészet, s aztán ^ hipp-hopp — akár a mesében ^ —, máris színinövendék lesz? ^ Igen, tehetségesen így termé- | szetes húsz esztendeje, ebben i az országban. ^ Még a főiskola első évfolya- ^ mának hallgatója volt, amikor S Fábri Zoltán rendező felfedezel te. A Körhinta Pataki Marijának szerepét bízta rá és Tö- rőcsik Mari egyszerű és természetes bájjal formálta meg ezt a tizennyolc esztendős, lelki érintetlenségében és ham- vasságában annyira megható teremtést. Ábrándozó szeme előtt újra meg újra feltűnt a körhinta. A vásárban is, a lakodalomban is, az arcok ösz- szemosóátak előtte, csak az apja félelmetesen szigorú arca merevedett meg egy-egy pillanatra. Ezekben a képsorokban még komor népballa- dai hősnő csakúgy, mint később, amikor tétova, szomorú léptekkel halad át a termelő- szövetkezet udvarán. Előtte a sáros, ködös út s az otthoni fanyar magány. Az egyedül végzett, ízetlen munka várja. S akkor valahonnan friss nóta csendül. Csak a tekintetét látjuk, fénylő szemét, amely hangtalanul is a holnap születését idézi. Sejteti nemcsak a szerelem beteljesülését, a holnap eljövetelét is. E gy arc a sok közül. Mert sok arcot formált. Ahogy beszél, emlékezik — mindig mást. Hol rejtélyeset, mint a Két vallomás Erzsijének arca, majd az egy- ügyüségig egyszerűt, akár a Kosztolányi megálmodta Édes Anna. Vagy éppen megfoghaKenyérszegő tatlant, mint a Kölyök. Hol hamisítatlan csitri, hol meg érett asszonyarc. Egyszerű ez az arc, semmi lesték, semmi smink, olyan, mint a többi, vele egykorú fiatalasszonyoké. Legfeljebb fáradtabb egy kicsit. S ez érthető. Hét esztendővel ezelőtt végezte el a főiskolát. Azóta film- és színpadi főszerepek egész sora van már mögötte. Melyikben nyújtotta a legmaradandóbb színészi alakítást? A sok jó közül nehéz lenne választani. Alakításai élő emléksorok. Édes Anna. Kezének egy rebbenése, járása, mosolya, hallgatása, belső vívódása híven tükrözte mindazt a harcot, amely tiszta lelke mélyén dúlt. Lényének elragadó bája gazdag sokszínűséggel bontakozott ki ebben a szerepben. Amikor először megjelent a vásznon, lányosán, az ártatlanságnak valami különös fénye érződött körülötte. Beszéde olyan tökéletes volt, amilyenné csak az igazi átélés tehet színészi szót. Hogy mi volt ennek a titka? Elsősorban az, hogy Anna tragédiájának mélyére hatolt, és belőle fejlesztette ki a részleteket. így soha nem egy-egy jelenettel hatott a nézőre, hanem mindig tz ábrázolás egészével. A ti- ok nem titok többé: az egy- zerű emberek lelki tulajdonig ságainak mély megformálásául ban rejlik, s § Aztán színházi hősnők areá- | nak hosszú sora vonul el: Sol- ^ vejg a Peer Gynt-ben, egy ^ kedves kislány A tizenhetedik ^ baba nyarában, a Tánya cím- ^ szerepe, Shakespeare Vízke- ^ resztje, egy kis kiruccanás a | Potyautasban, majd a Gyöke- ^ rek. S a két utolsó nagy szeS rep: Sata és Fanni, s ^ Sata. Villámfényként rob- ^ ban be Nagy Imre dádi kör- ^ orvos életébe. Maga a sejtel- ^ mes, titokzatos szépség és S« tisztaság. Még nem fertőzte meg a környezet, amelynek | szülötte és majdan részese ^ lesz. S a színésznő Sata szere- ^ pében a lelki történés rajzát ^ hűséggel közvetítő jellemzései móddal szolgálja az író, Né- | meth László mondanivalóját. ^ Színészi pályájának egyik em- ^ lékezetes alakítása Sata élet- ^ rekeltése: keresettség nélkül, | finom hatásokkal és mégis ^ erőteljes hangsúllyal formálja ^ meg a fiatal lányban végbe- S menő változásokat. Ellenpontja Fanni. Törőcsik Mari könnyedén, a szenvedés finom rajzában, kifejező arcjátékkal érzékeltette a lány drámáját, Fanni önmaga számára felfoghatatlan tragédiáját. És megsejtette a nézővel,' hogy Fanni szenvedése mögött több van, mint a mostoha és gyenge jellemű apa zsarnoksága. A néző érzi, hogy Fanni életét az akkori kor nyomasztó hatása teszi szomorúvá. Mit szeret jobban: a kamerát vagy a színpadot? Gondolkodás nélkül válaszol: — A színháznak nagyobb a varázsa, mint a filmnek. A közvetlen találkozás a nézővel — ez az igazi. De az is igaz, hogy egy filmbeli bukást könnyebb elviselni, mint egy színházi kudarcot... S zámára a nyár mégis elsősorban a filmezés időszaka. A közelmúltban fejezte be Crnevino: Anna, akinek három apja van című új tv-játék forgatását. A címszereplőt, Annát alakítja, aki egy cserbenhagyott cselédlány törvénytelen gyermeke. Anna könyörtelenül leleplez minden visszásságot, ami körülötte történik. A tv-játékkal szinte egy időben kezdte forgatni Rényi Tamás Tilos a szerelem című új filmjét, amelynek szintén Törőcsik Mari egyik főszereplője. A film egy szocialista brigád öt tagjáról szól, akik elhatározzák, hogy a szerelmet, mint annyi baj és bonyodalom okozóját, száműzik életükből. És hogy ez nem sikerül, az elsősorban Törőcsik Marin múlik... Hét esztendeje színész. Azóta bejárta a fél világot, filmen és színházban egyaránt sikert aratott. Megérdemelt sikert. Prukner Pál Tt»<rr*w\-rsrmvwmr*«rrrr(Trcmwrnrc-<-<-.---rr-r-rrrrrr-rrrrfr,-rn-rr,— . __________. éjfélkor befuI A vonat | főtt az áiio---------------- másra. F él óra múlva a harmincéves férfi, ballonkabátban — kezében orvosi táska és bőrönd — megállt egy barna házkapu előtt. Recsegve nyílt a kapu. A küszöbön fiatal nő állt. A hangja közvetlen volt és vidám: — Jó estét... Hazaért végre? Régen láttam! — Aludni akartak a betegeim ... hazaküldtek. A fiatal nő a férfira mosolygott és benyomta a kaput. A bérház folyosóján a férfi papírpénzt nyújtott a nő felé: — Ha már ritkán lát, kárpótlásul — mondta. A nő keze a levegőben járt, kapkodott, de a pénz elugrott előle... A nő durcásan ajkát bigy- gyesztette, mint aki azt mondja: tedd el, nem is kell! Csak kis idő után indult el az orvos felé. Megállt előtte. Halkan, alig hallhatóan mondja: — Szervusz. — Szervusz — szólt a férfi is, és lassan, szerelmesen csókolva, magához ölelte a nőt. A fiatal nő csók közben kirántotta a férfi kezéből a papírpénzt és nevetve szaladt az udvar felé. A férfi az udvar közepén érte el. Karjába kapta és csókolta, csókolta... A nő meg csak nevetett, nevetett: — Bolond! Te bolond! Felébred a ház... Négy emelet sötétség és az ég nézett vissza rájuk — mesz- sziről. A házmesterlakás kisebbik szobájába alig szűrődött világosság az utca felől. Két gyerek aludt — két heverőn. A nagyobbik szobában falilámpa adott világosságot. A fiatal nő — az orvos felesége — a rekamiéra igazította a takarót. A férfi az asszony mellé lépett, magához emelte, orrát játékosan a felesége pisze orrához ütögette. — Nagyon boldog vagyok, édes. Az asszony szeme megcsillant; fürkésző volt: — Mit tagadsz? — Titok! — Operáltál? — Vége — mondta az orvos. Aztán nem bírta tovább: — Kineveztek. A tlcapta az asszonyt — pörgette, pörgette, mint a szél... Lihegve megállt. Az asszony nézte férje boldogságát, halkan szólt: — Akkor itthagyjuk a házmesterséget? Hirtelen csengő berregett, követelőn. Az asszony a férfira nézett: — Azt hiszem, a részeg Koncz ... Beengedem. A férfi nem engedte el az asszonyt, húzta magához: — Hadd várjon... Az asszony a férfihoz, a nyitott kabát alá bújt. És a csengő hiába berregett ...-------------------- hatalmas leI A gyárban | meztábla--------------------- döngött. Vaskalapács zuhogott rá. Visszhangzott a szerelőcsarnok. Az orvos ballonkabátban a csarnok ajtajában állt. Tekintete végigfutott az embereken és a tárgyakon. Elindult egy idős ember felé. Megállt mögötte, hangját torzítva, dör- mögve szólt: — Megjött a vándormadár, jó reggelt! Az idős ember zavartan hátra kapta a fejét: — Sándor!... — Jó reggelt, apám. Az öreg csak nézte: — Hát, megjöttél? — Meg. — Ez nem klinika, mi?! A kazán tetejéről nyakigláb ember kiabált: — Idegen a műhelyben! — és már ugrott is lefelé. A darus nem szaladhat — csak ingetetett: — Höhö ... professzor, régen láttalak! Az orvos köré jött az egész műhely. Kezét szorították, ölelték. — A egész műhely nevében köszöntöm birodalmunkban — szónokolt az egyik —, és régi szokás szerint üdvözlöm öntessen beléd a ménkű, ha nem tartasz velünk! Nevetett az orvos, nyitott szájjal. Aztán az embercsoport szélén egy vékony arcú öreg mellé lépett, magához ölelte és ennyit mondott: — Megjöttem. A vékony arcú öreg zavartan topogott, viccet erőltetett: — Tudod-e még egyengetni a vasat, ahogy tanítottam? Vagy már csak az injekciós tűket egyengeted? Az orvos körülnézett, mellette a satupadon kalapács hevert, az apjára kacsintott, felemelte a kalapácsot, aztán a földről egy görbült vaslemezt, és egyengetni kezdte. Zuhogott a kalapács. Ütötte a vasat. Az emberek összenéztek. Zuhogott a kalapács ... Aztán megállt. Az orvos felfogta a lemezt és odanyújtotta a vé- 'kony arcú öreg elé, aki valamikor a mestere volt. Az öreg az orvosra nézett, aztán a vaslemezre. Forgatta a lemezt, a fény felé tartotta... Jobbról nézte ... balról nézte ... és csak ennyit szólt: — Hát ezzel megvagyunk. Az orvos ballonkabátja olajfoltos. ,----------------—• fehér volt a , A klinikán | tisztaság.--------------------- A tizenkettes szobában fiatal nővér dolgozott. A bejárati ajtó nyikorgására felkapta a tekintetét. Az orvos jött az ajtó felől előre: — Jó napot. A nővér kicsit meghajolt: — Jó napot. Láttam, hogy már megjött. Mire beértem, itt volt a táskája. Az orvos kezet nyújtott: — Mikó ... — A nővér nézte az orvost: — Tudom, ismerem. — Engem? — Igen. Sokat beszélnek magáról. Az orvos tekintete a rendelőben körbejárt: — Mit beszélnek?... A nővér halkan, egyszerűen mondta: — Hát sok mindent. — Kicsit hallgatott. — Nem ilyennek képzeltem ... Azt hittem, hogy szőke. — Miért? — Csacsiság. A tiszta nekem fehér ... és a szőke majdnem fehér. Az orvos nem felelt, a szavakon gondolkodott. A nővér az orvos ballonkabátját nézte: — Olajos... — mondta. — Kitisztítom... — és el is indult. Az orvos ránézett, mosolygott: — Köszönöm, majd magam. Levetette a kabátot, benzines üveggel a vízcsaphoz lépett. A nővér a háta mögött állt: — Kérdeznék valamit. — Kérdezzen, kérem — mondta az orvos, de nem fordult meg. — Igaz, hogy a felesége házmester volt, amig maga tanult? — Igaz — mondta az orvos. — Még most is az. És kötődét rendezett a lakásban. — Ez azért szép. Válasz nem jött: az orvos tisztítja az olajfoltokat. A ballonkabáton az olajfoltnak ismerős szaga van. Ilyen szaga volt az apja keze simogatásá- nak, amikor az orvos még gyerek volt. Arcához húzta a kabátot. Az olajszagon átüt a karból.
