Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-15 / 192. szám
1965. AUGUSZTUS 15, VASÄRNAP «IT MfcCI’EI hírlap 3 Önállóság, felelősség, termelékeny ség A MEZŐGAZDASÁGI TERVEZÉS új módszerével most ismerkednek megyénkben a párt, tanácsi és gazdasági vezetők. Az, hogy a jövő évtől kezdve az eddigiektől eltérően készítik el a termelőszövetkezetek terveiket, már széles körben elterjedt, kevesen ismerik azonban az új tervezési módszer lényegét, az új mechanizmus formáját. Igaz, ez nem hiba, mert lépcsőzetesen — először a megyei, majd a járási és a községi vezetők — ismerkednek meg a tervezés új módszerével, s ezt követi a szövetkezeti parasztok tájékoztatása. A mezőgazdasági termelés egyik fontos kérdéséről, a tervezésről van szó. Hazánkban tervgazdálkodást folytatunk, s egyáltalán nem közömbös, hogy az ország földterületének túlnyomó többségét birtokoló termelőszövetkezetek tervezése, mennyire halad lépést az élet követelte fejlődéssel. Az elmúlt években, mind több bírálat érte a tervezés eddigi módszerét. A tervezés fontosságát mindenki elismerte, azonban annak módszerével sokan nem értettek égyet. Közeljártak az igazsághoz azok, akik azt mondották, hogy lassan-lassan már akadályozójává vált ' a fejlődésnek. MINDENKI ELŐTT ISMERETES, milyen úton-módon jutottak el a tervszámok a termelőszövetkezetekhez. Az ország gazdasági érdekeit magában foglaló vetésterveket, felvásárlási terveket megkapták a megyei tanácsok, majd ezek tovább bontották a megye tervét a járási tanácsokra. A járási tanácsok a termelő üzemekkel, a termelő- szövetkezetekkel tárgyaltak. Bár a tervszámok lebontásánál messzemenően igyekeztek figyelembe venni a megyék, a járások, a termelőszövetkezetek talaj-éghajlati és köz- gazdasági adottságait, sok esetben — főleg az adminisztratív rendszabályok egyre szélesebb körben való elterjedése következtében — olyan növények termelésére is kötelezték a szövetkezeti gazdaságokat — vagy olyan állatok tartására — amelyeknek termelése és tenyésztése abban a gazdaságban egyenesen ráfizetéses volt A szövetkezetek tervkészítésre kötelezettek, de a járásokra bontott tervszámokat — legalábbis szóban — nem voltak kötelesek elfogadni. Az egyre inkább elbürokratizálódott tervezés mellett azonban a járásoknál alig-alig tartották tiszteletben a termelőszövetkezetek e jogait. Adminisztratív eszközökkel hatottak a termelőszövetkezeti vezetőkre, hogy olyan terveket készítsenek, amelyek ellentétesek a szövetkezet érdekeivel. De vajon ez a gyakorlat szoigálta-e az ossz gazdasági érdeket, azt, hogy többet, jobbat termeljenek a gazdasagok. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem! A szövetkezetek ugyanis elvetették a rájuk erőszakolt növények magjait, vagy beállították a járás által diktált létszámú állatot, de termés és termék vajmi kevés lett belőle. A szövetkezeti vezetők, már eleve úgy kezdtek a termeléshez, hogy úgysem lesz belőle semmi. S ha ez beigazolódott, a járást okolták a veszteségért. A tervezés e bürokratikus módszere szinte leszoktatta a szövetkezeti vezetőket, szakembereket az önállóságról. „Ügy is az van, amit a járás akar” — mondották, nem minden alap nélkül. Aki ki akart törni a szűk keretek közül, az nem egy esetben az államhatalom helyi, járási, vagy éppen megyei utasításával találta magát szembe. Igaz, akadtak „bátor” emberek, akik különböző manőverekkel érvényesítették elképzeléseiket, de nekik állandóan attól kellett tartaniok: mikor tudódik ki, mikor vonják felelősségre érte. Az elmondottakon kívül, rendkívül hátrányos volt, hogy a tervezés munkája, hetekre, hónapokra lekötötte a megyei, a járási párt- és tanácsszervek mezőgazdasági osztályainak dolgozóit. Ez idő alatt a termelés szervezésével érdemileg alig- alig foglalkozhattak. • Ugyanakkor a termeltető vállalatok — amelyeknek a jövőben megnő a feladatuk — szinte teljes egészében kivonták magukat a tervezés, a szerződés- kötés munkájából. MA MÁR ELÉG TAPASZTALAT ÁLL RENDELKEZÉSRE ahhoz, hogy jelentős fordulatot érjünk el a tervezés munkájában, s kiküszöböljük azokat az ellentmondásokat, amelyek gátolják < a továbbhaladást. Érdemes szembeállítani a tervezés új módszerét a régivel, s nyomban felszínre kerülnek az új elképzelések előnyei. A nép- gazdasági igények figyelembevételével a jövőben is kap tervet a megye. A megyei tanács végrehajtó bizottsága azonban azt nem járásokra, hanem vállalatokra bontja. A jövőben tehát a vállalatok lesznek a tervkötelezettek. A vállalatok feladata lesz, hogy a kapott tervszámok alapján szerződést kössenek a termelőszövetkezetekkel. S itt egy új szóval — legalábbis eddig alig használt szóval — kell megismerkedni. Ez pedig, a gazdaságpolitika. Tehát gazdaságpolitikai eszközökkel — s nem adminisztratív — kell meggyőzni a termelőszövetkezeti vezetőket, tagokat arra, hogy kössenek szerződést a vállalattal ilyen, vagy olyan növény termelésére, ilyen vagy olyan állat tenyésztésére vagy hizlalására. Nyilvánvaló, hogy a vállalatok ebben a munkában járási kirendeltségeikre támaszkodnak, s azok keresik fel a termelőszövetkezeteket a szerződés megkötése érdekében, akik lényegében a kapcsolatot eddig is tartották velük. Nagy változást jelent az új módszer a régivel szemben. Változást, még pedig abban, hogy messzemenően ngyelem- be veszi a termelőszövetkezetek érdekeit, tehát egyben a teimelés fejlesztését, a termelékenység növekedését is jelenti. Itt kell megemlíteni: az ország kenyérrel való ellátása megköveteli, hogy kenyér- gabonát, a jövőben is akkora területen vessenek, mint amennyit az idei terv előü-t. Egyéb növények tekintetében azonban azt és olyan területen termelnek a szövetkezetek, amilyen mértékben gazdasági körülményeik azt szükségessé teszik. Bár a tervezés új módszere, annak megismerői között szinte osztatlan sikert aratott, mégis akadnak, akik nehezen tudnak szakítani a régivel. Ehhez való ragaszkodásukat, most így fejezik ki: ha a termelőszövetkezetek azt termeinek a jövőben, amit akarnak, teljesen felborul az eddig kialakult termelési szerkezet Kétségtelen, hogy bizonyos változással számolni kell, s éppen ez a cél. A szövetkezetek érdekeinek messzemenő figyelembe vétele mellett „kibuknak" az eddigi aránytalanságok, felszínre kerülnek a termelési szerkezekben eddig erőszakosan fenntartott ellentétek. Nem kell attól félni, hogy a termelőszövetkezetek nagyobb önállóságot kapnak. Nem, még pedig azért, mert népi államunknak sem lehet érdeke az, ami szövetkezeti parasztságunknak rossz, vagy hátrányos. Igaz, előfordulhat, hogy egy-egy termelőszövetkezet a jövőben nem termeli ezt vagy azt az ipari növényt. De miért nem termeli? Azért, mert termelésére évek óta ráfizetett. De ugyanakkor jelentkezik majd egy másik termelőszövetkezet, amelynek előnyös ennek termelése. S vajon mi történik akkor, ha kiderül, hogy egy-egy növény termelését sok termelőszövetkezet megtagadja? Nyilvánvaló, hogy ez azért történik, mert a szerződési feltételek nem felelnek meg. Ha az állami érdek azt úgy kivónja, miért ne lehetne ezeken változtatni? Itt lép előtérbe a gazdasági politika. A SZÖVETKEZETEK MELLETT, a termeltető vállalatok is nagyabb önállóságot kapnak, de ugyanakkor nagyobb lesz a felelősségük is. Sokkal inkább érdekeltebbé válnak abban, hogy jó termelési kapcsolatot alakítsanak ki a termelő egységekkel, mint eddig. A jövőben egyenrangú partnerként szerepelnek, a megkötött szerződés a vállalatok részére is nagyobb felelősséget jelent — ugyanany- nyit, mint a termelőszövetkezet számára. Érdekelt lesz a vállalat abban is, hogy a megkötött szerződés mögött valóban legyen termelés is, ellenkező esetben nem teljesíti a tervét. Hadat üzenhetnek az úgynevezett „fiktív” szerződéseknek. A vállalatok lehetőséget kapnak arra, hogy azokon a vidékeken szorgalmazzák egy-egy növény termelését, ahol annak hagyományai vannak, ahol annak termelése nagyobb eredményekkel biztat. Az eddigi — nemegyszer erőszakon alapuló — kapcsolatot, fel kell váltani a normális gazdasági kapcsolatnak. Termeltethetnek, kereskedhetnek a vállalatok. Ez megköveteli azonban, hogy a vállalati érdek mellett messzemenően tartsák tiszteletben a szövetkezetek érdekeit is. Egyesek — kissé túl korán — azt emlegetik: nincs a vállalatok „kezében” elegendő „eszköz” ahhoz, hogy rávegyék egy- egy szövetkezetét a szerződéskötésre. Ez amellett, hogy a múlt módszereinek a bírálata, figyelmeztet arra is, hogy közvetlenül a szerződések kötésének kezdetén ügyelni kell, ne történhessen meg, hogy felelőtlen ígérgetésekkel vegyenek rá szövetkezeteket egy-egy növény termelésére. A NAGYOBB ÖNÁLLÓSÁG, a szövetkezeti vezetők, nagyobb felelősségét is jelenti. Nem hivatkozhat a jövőben egyik szövetkezeti vezető sem, hogy a járás „kötelezte”, a járásé a felelősség. Gazdáivá válhatnak szövetkezetüknek, megvalósíthatják egészséges elképzeléseiket, de ugyanakkor felelősségre is vonhatók az elkövetett hibákért. Egy-egy szövetkezetben a tervezés új módszerének hallatán „gyökeres” változtatásokat akarnak végrehajtani a gazdálkodásban. Ez figyelmeztet: óva kell inteni a vezetőket a meggondolatlanságtól, a kalandorságtól. A helyi adottságok alapos mérlegelése után változtassanak csak a szövetkezet termelési szerkezetén. Az új módszer a szövetkezeti gazdálkodás további erősödését kívánja szolgálni, de a nagyobb önállóság csábíthat egyeseket a felelőtlenségre is. Nem teljes az új módszerről alkotott kép, ha nem beszélünk a tanácsok feladatairól. Téved, aki úgy gondolja, hogy a tanácsoknál munka nélkül maradnak a szakemberek. Nem! A tengernyi adminisztratív munka megszüntetésével, a jövőben lehetőségük nyílik arra. hogy feladatukat végezzék. Valóban gazdái legyenek területüknek. Feltárják a szövetkezetek gazdálkodásában itt-ott fellelhető hibákat, segítséget nyújtsanak, irányítsák a mezőgazdaságot. A TERVEZÉS eddigi módszerének megváltoztatása, csak egy lépés a termelékenység növelésének, a gazdálkodás fejlesztésének útján és eredményeket csak úgy várhatunk tőle, ha a rendelet szellemében, annak előírásai szerint hajtjuk végre. Mihók Sándor A FECSKE UTÁN A DARU IS KÖLTÖZIK Az Egri Dohánygyár befejezte a Kossuth cigaretta gyártását és fokozatosan áttér az úgynevezett minőségi cigaretták előállítására. Nemrég átvette a Lágymányosi Dohánygyártól a Fecske készítését, most pedig megkezdi az eddig ugyancsak Lágymányoson gyártott illatos cigaretták előállítását. A bonyolult technológia helyi kidolgozása folyamatban van. A dolgozók most ismerkednek az illatos cigaretta gyártási módszereivel. A dohánygyár rövidesen hozzálát a kedvelt illatos Daru, Tulipán és Tihany cigaretta előállításához. A tűzszerészek áldozatos munkája Még mindig — húsz évvel ^ a háború befejezése után — szinte naponta kerülnek fel- s színre a második világhábo- § rúból visszamaradt aknák, ^ bombák és egyéb robbanó- Sj anyagok. 1965 első félévében ^ 2604 bejelentés érkezett a ma- :$ gyár néphadsereg tűzszeré- ^ szeihez. NYÁRUTÓ FOTO: KOTROCZÖ Zsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/sssssssssssssss/. • Kettős műszakot Lscházán és ízbégen! — Építők: már elment az ár.. „Mega megígérte, hogy disszidál!" — Kijavítjuk a 40 évet 44-re Vegyszerkeresztelő előtt Kiszállás után a „megye“... A riport másik fele TEGNAP MEGKÉRDEZTEM néhány „kiszálló” megyei dolgozót: hova és milyen j ügyben utazik, táskájában s ! agyában milyen feladattal. I Nos, lássuk, mit mondanak j útjukról ma, 24 óra múlva a \ kiszállás után? Scheuring János főmérnök, ja megyei beruházási iroda j vezetője: j — A kiskunlacházi 12 tan- | termes iskola nem lett kész j mára, ahogy a 25-os ÉM ; vállalat szerződésileg ígérte. A festés, mázolás, csatornázás, parkettázás, villany-, vízvezetékszerelés nagyon lassan halad. Több munkás és kettős műszak kellene. Szentendre- Izbégen hasonlóképpen. Oda még a tereprendezéshez dó-, zert, a csövezési munkákhoz pedig árokásógépet kell kirendelni. Ma reggel a vállalatok központjába levelet küldtem és teleíonostromot intézek a vállalati főmérnökök ellen. A vonal állandóan foglalt... A KEMPINGEKRŐL sincs rózsás jelentenivalóm. Hétfőn általános kempingtárgyalás, talán utána érdeklődjön. Az építőipari vállalatok árvíz miatt halasztást kértek a Papszigeten, Leányfalun, Nagymaroson, de most, hogy nyugodtan lehetne dolgozni, sem akarják feloldani az „árvízzárlatot”. Kaiser László: — Érden 55 személy romos, egészségtelen lakásokban lakik. A helyi lakáshivatal nem tett érdemlegeset a problémák i megoldására. Tessék olyan sajtópropagandát kifejteni, hogy száz lakás épüljön Érden ... — ön túlbecsüli a sajtó lehetőségét ... — Egyébként egy sor izgalmas ügyet ígérek a lapnak, jöjjön el hétfőn személyesen. Például valaki azt Gombakiállítások a nagycsarnokban Budapesten a Dimitrov téri nagycsarnokban a nyári és őszi évadban minden héten — hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken — reggel 8 órától délután 4 óráig rögtönzött gombakiállítást láthat a közönség. Az „ügyeletes” gom- baszakértő ezeken a napokon egyúttal ingyenesen átvizsgálja a kirándulók, turisták saját fogyasztására szedett gombazsákmányt, tanácsot ad az ehető, illetve a mérgesgombák felismeréséhez. Az országos gombaszakoktatási bizottság és a csarnoki gazgató- ság a kiállításokkal, illetve a rendszeres szaktanácsadással is a gombamérgezések megelőzését kívánja szolgálni. mondta ismerősének: „nézze, adjon nekem 1500 forintot, Svájcba utazom, nem jövök j vissza, magáé a lakás. Aztán j visszajött s most hárman ma- j rakodnak a víkendházom; a két bérlő — és a tulaj. MEGÍGÉRJÜK: az érdi izgalmakra visszatérünk. Androsits Sándor állatorvos. — A program szerint pergett a tegnapi nap. A tegnapi tudósítást korrigálja: Monoxon Vadai Ferenc állatorvost nem negyven, hanem 44 év szolgálat után búcsúztattuk. A tanácselnök pénzjutalmat «is dicsérő oklevelet adott át idős kollégánknak. A pestis-hírek szerencsére nem bizonyultak valónak. Két gazdaságban s öt udvarban 7.5 órát töltöttünk vizsgálatokkal, alaposan kifáradtunk. Nekem friss megyei állatorvosnak a munka élményt és sok tanulást jelent. Este hatra értem haza. fürdés, séta a családdal a Margitszigeten, ma hétkor hivatal. A főorvos úr már hat órakor bent volt és Vácra utazott ... Üjfalusi Ferenc építési, közlekedési és vízügyi osztályvezető. — Szentendrén hét árvizes családot találtam még ideiglenes szálláson az egyik iskolában. A magánépületek helyreállítása lassú, a háztulajdonosok vontatottan veszik igénybe az OTP-hitelt, sokan nem akarnak felújítást végezni, hogy megszabaduljanak bérlőiktől. Intézkedünk. Vi- segrádon inkább a középületeknél van lemaradás: a póthitel igényléseket kell szorgalmaznunk. Kedden szakértőket küldünk ki, mert műszakilag sok esetben aláértékel ték a károkat s emiatt az OTP-kölcsönök folyósítása akadozik. A programot eltúloztuk: Szigetmonostor, Nagymaros és Budakalász jövő hétre maradt. Horváth Ferenc ipari osztályvezető: MINDKÉT SOLYMÁRI VÁLLALATNÁL sikeresen jártam. A Pemü-nek 1970-ig szóló jó csehszlovák rendelése lesz. A Faipari Vállalat modern gépcsarnoka télre megépül. Billédi Ferenc, mezőgazda- sági osztály: — A kukoricakombájnolást Cegléden és Nagykátán 2—2 géppel végezzük, ötödik rendelkezésre álló kombájnunk [ Százhalombattán, vagy Gombán arat, s csépel. Két tsz I kap a monori járásban kuko- | rica zöldhitelt, a többi tsz árpatermése elég lesz a. kukoricáig. A vegyszerkísérR- tek biztató reménysége úgy fest; találtunk a diconirtnál jobb hazai vegyszert. Egyelőre nincs neve... De erről majd később többet. — Árpást Ferenc pénzügyi osztály: — Amennyiben siker, hogy megállapítottuk egy dolgozónk jogos lakásigényét — sikerrel jártunk. Sajnos, az igényjogosultság nem azonos a lakással. Pénzügyi problémáról szívesebben nyilatkoznék... MAJD LEGKÖZELEBB. Egyelőre annyit: a kiszállás nem volt hiába, a feladatok újabb feladatokat szültek. András László ?/ssssy's/syjyyys7syy*y***yyyyyyYys*yxssssssss MÁKSZÜRET Beérett a mák, törik már a gubókat az ipolytölgyesi tsz- asszonyok. A szövetkezet IC holdon termelt az idén mákot. A termés elég jó minőségű s a mennyiségre sem lehet kifogás — nem lesz hiány bejglibe való töltelékből. Foto: Gábor
