Pest Megyei Hirlap, 1965. augusztus (9. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-12 / 189. szám
1965. AUGUSZTUS 12, CSÜTÖRTÖK MST MEGYEI Kefék, logarlécek - gondok Tíz év után az első sikertelenség: nem teljesítették a félévi tervet. Tavalyi eredményeik alapján a főépület homlokzatán ott büszkélkedik az élüzemet jelző csillag, s most — sok az adósság. Kefék és logarléoek készítőinél vagyunk: a Monori Kefegyárban. Dr. Prohászka Ervin főmérnök: — Az első félévi tervteljesítés minden évben gyengébb volt, mint a második félévi. A jelenlegi eredmény, a 94,6 százalékos félévi teljesítés azonban valóban kedvezőtlen. Mintegy egymillió-háromszázezer forint értékű termékkel maradtak adósak. Imre Ádám igazgató: — Nem keresünk kibúvókat, tudjuk, mi az, amit nekünk kell megtennünk, de ugyanakkor sok olyan gondunk is van, amelyek megoldása a magunk erejéből lehetetlen. Ilyen például a már krónikussá vált anyaghiány — s ezenbei ül is a megfelelő minőségű faanyag hiánya. A félévi terv nem teljesítését többféle tényező okozta: valóban akadozott az anyagszállítás, sem a hazai, sem az importszállítmányok nem érkeztek meg időben, ugyanakkor nagyobb lett az anyagár, s mivel évi húszezer mázsa fáról van szó. a mázsánként! 14 forintos többletár jelentős tényező. A logarlécgyártásnál zavart okozott, hogy a Pl ÉRT év közben csökkentette a rendelt mennyiséget, a keféket exportáló ARTEX pedig termékváltoztatást kért; a többszőrt módosítás, átcsoportosítás lehetetlenné tette az egyenletes termelést. A gyár vezetői többféle erőfeszítést is tettek a gondok megoldására: pótkiutalást szereztek, hogy több legyen a faanyag, igyekeztek elérni, hogy az ún. tömőanyagokat — amelyek zöme importáru — időben megkapják, a félévi terv teljesítése végleges adatainak megismerése után azonnal mozgásba hozták a .gépezetet”, műszaki értekezleten tárgyalták meg a tanulságokat és a teendőket, ezt tette a párt- szervezet és a szakszervezeti bizottság is, majd röpgyűlé- seken, termelési tanácskozásokon ismertették a dolgozókkal a helyzetet, s kérték tőlülk; az objektív nehézségek legyőzésére a szubjektív tényezőt, a jobb, gyorsabb munkát állítsák csatasorba. A gyár dolgozóinak zöme: törzsgárdatag. Joggal szóvá tették a nyersanyag minőségének rosszabbodását, de vállalták — elsősorban a szocialista brigádok —, hogy ledolgozzák az adósságot. Tíz éve nem zártak adóssággal, mindig teljesítették a tervet: a jelenlegi nehézségek nem okoznak pánikot, de' néhány kérdést teljes meg világításba helyeznek. Három fűrészes. — mindhárman a törzsgárda tagjai — Félév és tanulságok Nehéz esztendő Anyag nélkül nem lehet nyugdíjba ment. Helyűkre nem tudtak azonos értékű szakmunkásokat állítani, s általában szakmunkáshiány- nyal küzdenek. Fűrészes és csiszoló szakmunkások kellenének. nincs jelentkező. A szomszédban nemcsak jobban fizet az erdőgazdaság, hanem ott földhasználattal is kiegészül a jövedelem. Nem véletlen, hogy majdnem tíz! ember pártolt át tőlük a szomszédhoz... A szakmunkáshiány nemcsak úgy érezteti hatását, hogy az igyekvő betanított munkások annyit és úgy nem tudnak dolgozni, mint a szakmunkások, hanem úgyis, hogy a termékváltozás megkövetelte sűrű átállásokat nehezebben hajthatják végre, éppen a szakmai rutin hiánya miatt. Logarléccel telített a piac, ezért új termékek gyártásával kell az emiatt hiányzó termelési értéket biztosítani: a rajz-g'épvonalzó. a prizmás mérték, s még néhány más termék gyártásba vétele azonban hosszadalmas folyamat, nemcsak azért, mert maga a felszer számozás is nagy gond — nincs saját szerszámüzemük, s a kistételű szerszámmennyiségek legyártásáért sehol nem kapkodnak — hanem azért is, mert az új termékek jóváhagyása igen sok szerven múlik, s ez mindenütt heteket jelent. Júliusban készáru tervüket nem teljesítették, a félkészáru tervet azonban igen. Sajnos, az adósságból nem sikerült semmit lefaragni; az év végéig visszalevő öt hónap szűkös időnek tűnik ahhoz, hogy a nehéz esztendő végül is eredménnyel záruljon. © Ügy érzik, nagyobb reménnyel jelentkezhetnének termékeikkel a külföldi piacokon, ha valóban újat, mutatósat adhatnának. Jelentkezett is egy formatervező náluk, de Imre Adám igazgató szavaival egy fillérük sincs ilyen célra. Azaz néhány száz forinton esetleg ezer és ezer devizaforint úszik el ... A szakszervezeti bizottság titkára arról beszél, hogy a termelési tanácskozásokon a fa minőségéről esett a legtöbb szó: az embereket a nemrég végrehajtott normakarbantartás foglalkoztatja, erről beszélnek leginkább, hiszen hatvan százalékukat érintette. A ráfordítási idő ezzel 3—4 százalékkal csökkent, s ennek szükségességét a 15—20 éve itt dolgozók — s ez a többség! — meg Is értik, de ugyanakkor szeretnék, ha más kérdésekben is észrevehető lenne a „karbantartás” Gond, hogy öt kazán biztosítja a fűtő-szárító energiát, s hogy a belső anyagmozgatást évek óta nem sikerült korszerűsíteni, kellő pénzfarrá- ; sok hiánya miatt. Az ener- í giarendszer egységesítése, il- j letve az anyagszállítás kor- i szerűsítése kétségtelen pénzt igényelne, azonban azt is látni kell, hogy ezek megoldása nélkül jelentősebben előbbrelépni a monori üzem képtelen. A főmérnök, dr. Prohászka Ervin arról beszél, hogy a bükkfa befülledését — ami exportra alkalmatlanná teszi — igyekeztek előre szabással megakadályozni: nem volt azonban kellő mennyiségű fa, most pedig, hogy fa van, nincs szakmunkás, éppen csak a napi mennyiséget sikerül biztosítani. A nehézségek tehát így vagy úgy, állandóan visszatérnek: a megyei tanács ipari osztálya mindent megtesz, hogy a gondok enyhüljenek, de — például — az, hogy az erdőgazdaságok tervében szerepeljen a kefegyártáshoz szükséges fameny- nyisóg, már hatókörüket meghaladja. A gyár, akárcsak teljes tervét, félévi exporttervét sem teljesítette. Imre Ádám igazgató: — Az évek óta meglevő külföldi piacok megtartása parancsolóan megköveteli az exportterv teljesítését, s ebben bízunk is. Az exportterv, de a teljes évi terv teljesítése sem lesz könnyű Monoron. A gyáron belüli erők összefogásán túl arra is szükség van, hogy az irányító szervek közbeavatkozása nyomán az állandó és nyomasztó anyaggondok megoldódjanak, vagy legalábbis enyhüljenek, s e segítséget megadva, már joggal lehet azt követelni a monoriaktól, hogy amire az elmúlt év, az élüzem cím kötelezi őket, annak eleget is tegyenek: teljesítsék évi tervüket. Mészáros Ottó FÜGESZÖRET CEGLEDEN Kutasi Sándor, a Ceglédi Városi Tanács osztályvezetője, húsz évvel ezelőtt két fügebokrot ültetett el kertjében, amelyek azóta hatalmas, tíz méter hosszan- elnyúló növényekké terebélyesedtek. A bokrok évente 30—40 kiló terméssel hálálják meg a gondos kezelést. Az idei első termés már beérett. A körtealakú, citromsárga gyümölcsből 3—4 kilogramm kerül a gazda kosarába. A második szüretre szeptemberben kerül sor. A városban egyébként 30 család kertjében növekszik a délszaki növény, amelynek szaporítóanyaga Kutasi Sándortól származik. Megnőtt a forgalom — új hajók és kompok épülnek A Pest megyei Kishajózási Vállalat terveinek teljesítésébe különösen beleszólt az árvíz: megnőtt a TMK és az egyéb javítások száma, a megrongálódások miatt, és ez kissé hátráltatta a megkezdett hajó- és kompépítéseket. Ennek ellenére a dolgozók mindent megtesznek azért, hogy határidőre teljesítsék a tervet, Bizonyos elmaradás csak a készülő 130 személyes motoroshajó építésénél van. Ilyen nagyobb befogadóképességű hajót még nem építettek a vállalatnál, December 31-re készülnek el az új típusú lakóházas kikötőpontonok, amelyekkel megoldják a révészek elszállásolását is. Vácott forgalomba került már az új komp — 45 tonnás — és ezzel együtt három vízijármű szállítja az utasokat. Most készül egy 20 tonnás komp, amely a déli állomásokra kerül. A Kishajózási Vállalat tervei szerint Vác és a Pokolcsárda között „kereszthajózással” oldják meg a megnövekedett forgalom lebonyolítását: csúcsforgalmi időben ugyanakkor indul Vácról és a Pokolcsárdától is egy hajó és egy komp, amelyek a folyó közepén kerülik el egymást. így nem lesz akkora a várakozási idő. Unalmas történet objektív akadályokról Építési naplón kívüli bejegyzés egy készülő istálló mellett Fokozni kell a tejtermelést! A kakucsi Lenin Tsz vállalja, ez év végére megkétszerezi fejőstehenei számát, százról kétszázra. Azonnal belefog. Jelenleg 120 tejelő tehene és 60 vemhes üszője legel a szabadban, éjszakára is kint marad. Nyár van. De mi lesz velük ősztől fogva, kétszáz tehén nem zsúfolható be egyetlen százférőhelyes istállóba. Hogy erre miért nem gondoltak kellő időben? Már hogyne gondoltak volna. A megyei tanács nemcsak új, teljesen gépesített istálló építéséhez járult hozzá, hanem a munkára még februárban kijelölte saját ceglédi építővállalatát, s a határidőt ez év október elsejében állapította meg. Az építővállalat viszont 1966. szeptember 15-re igazolta vissza. Legalább tizenöt munkás kellene az istállóépítkezéshez, hajtogatta, és ennyit nem tud biztosítani. A tsz felajánlotta, ahány ember csak szükséges, annyit mozgósít. Köszönet, nem kell, nehézséget okoz a bérelszámolásuk. Különben sódert sem tud e pillanatban a helyszínre szállítani. Azon is lehet segíteni, vélte a tsz, és felajánlotta valamennyi fogatát. Köszönet... nehézség ... elszámolás... Végül a vállalat sok tárgyalás után belement, december elsejére átadja a munkát, fel is vonult, közli azonban, baj van: — A kecskeméti üzem csak jövő év első negyedére képes tetővasszerkezetet szállítani. Csoda történik, még jóformán meg sem kezdik az építkezést, megjön a vasszerkezet Kecskemétről. Most is ott piroslik a magasban, összeállítva a fel nem húzott falak helye fölött. — öh, a falazás az semmi! Befejezhetjük akár egy hét alatt — jelenti ki az egyik építőmunkás. A másik pedig közli: — Nincs pala. Amíg nem tudjuk befedni a tetőt, addig hiába falazunk. Nincs pala?! A vállalat főmérnöke legutóbb személyesen ott járt Kakucson, elmondta, volt Nyergesűjfa- lun, a gyárban, még ott sincs. Megmozdult erre megyei és járási tanács, igénybe vette minden szocialista összeköttetését, múlt héten a dabasi TÜZÉP-lerakaton volt már pala. — A TÜZÉP-től nem vásárolhatunk, fizesse ki a tsz, mi azután az adminisztrációs nehézségek ellenére valahogy elszámoljuk vele a pala árát — mondta erre a vállalat. A tsz természetesen hajlandó fizetni. Csakhogy: — Kérem ez egy ötvenes, az istállótetőhöz pedig kettőhatvanasra van szükség. Tehát van és mégsincs pala. De nézzük csak meg az építési naplót. Néha egy szakmunkás és két segédmunkás, legtöbb nap összesen 4—5 ember a létszám. Egyszer, másszor azonban még heten is dolgoznak. A megyei tanács építési osztálya ellenőrének bejegyzéséből kitűnik, megállapította, hogy lassan folyik a munka. Augusztus 5-én a megyei Tsz Beruházási Iroda ellenőre a naplóban nyomatékosan felhívja a vállalat figyelmét, szeptember elsejére az épületnek olyan állapotban kell lennie, hogy a gépi berendezés szerelése megkezdődhessen. A gépek egy része má meg is érkezett Kakucsra. Kuli Imre, a Lenin Tsz elnöke mondja: — Az anyagkiutalást a vállalatnak meg kellett kapni? Nem létező anyagra csal nem adnak utalványt, ahog' olyan vállalatot sem jelölnek ki, amelynek nincs építési kapacitása. Hiszen terv- gazdálkodás van. — Persze, persze. És ro' lesz a tehenészet fejleszté sével? Az is benne van r tervben. — Ha október 15-ig nert köthetjük be az új istállób; a teheneket, 80 darabot e kell adjunk. És el is adjuk már 16-án, mert hova tegyük őket a tél hidege elő! ': Terv szerint 1966-ban a Lenin Tsz — ha az állomén- ismerete alapján, szerényen csupán csak napi tízlitere istállóátlagot veszünk számba — naponta ezer liter tejjel adna többet. Ennek azonban most már nagyon is úgy látszik, objektív akadálya lesz a kapacitás-, meg palahiány, meg a stb., stb. Mi is unalmas ebben a történetben? Az építkezéseknél oly gyakran megmutatkozó túltermelés az objektív akadályokban. Hazánkba érkezett a KGST-országok baromfitenyásztési szakértőinek küldöttsége A szocialista országok korszerű baromfitenyésztési eljárásainak megtekintésére szervezett tanulmányút keretében hazánkba érkezett a KGST^ államok szakértőinek küldöttsége. Tagjai: bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, mongol, német, román és szovjet baromfitenyésztési szakemberek, Valamint a KGST mezőgazdasági állandó bizottsága titkárságának képviselői. A küldöttség összesen három országot keres fel; hozzánk a Szovjetunióból érkeztek és a hét végén Csehszlovákiába utaznak. A magyarországi program során a szakértők meglátogatják a Kisállattenyésztési Kutató Intézet, a Bábolnai Állami Gazdaság baromfiüzemét, és több más állami gazdaságot. Ezekben a baromfi-törzste- ; nyésztés, a tojás- és a broy- j ler-csibetermelés korszerű i nagyüzemi módszereit tanul- ; mányozzák. PÉNZT KERESŐ DIÁKOK — Amikor négy évvel ezelőtt először jöttem ide, azt mondtam magamnak — na, ilyen lehet a tenger. Már ami a szagot illeti. Itt az uborkaüzemben csupa só, pára, ecet minden — meséli Balogh Magdolna, most érettségizett honpolgámőnk az uborkásüvegek bástyája mögött. Nyolc üveg áll előtte s égj tábla az uborkahegy felett milyen séma szerint osziá- lyozza őket. De már rá se tekint, ugyanolyan gyakorlottan válogatja, mintha törzstaf lenne, nem pedig idénymunkás diák. Kisújszállás küldte nem körösi s az ősszel újabt várossal ismerkedik, a hatvani kertészeti technikum hallgatója lesz. — S így telik el az egésa nyara? — Dehogy. Táborban is voltam. Másfél hónapig dolgozom a gyárban, azalatt igyekszem megkeresni ezerötszáa forintot. — Mire? — Egész évi költőpénzemnek — így határozott a család. — Szintén három műszakot dolgozik, mint a felnőttek? — Talán én nem vagyok az? Az éjszakai műszakot szeretem a legjobban. Csend van s hogy el ne aludjak, nagyon ráhajtok a munkával. S enyém a nappal, mehetek a strandra. • Csönkös Feri embernek, munkásnak is ifjú. Szeptemberben lesz másodikos az Arany János gimnáziumban. Erős fiú, könnyedén emelgeti az üvegeikkel megrakott alumínium ládákat. Neki csak két műszakot engedélyez a törvény. Szeret dolgozni — állítja —, mert akkor repül az idő. Két testvére van, a pénzre náluk is számítanak, kell tanszerre, ruhára. Tavaly a lekvárüzemben dolgozott. Fájó szível gondol oda vissza. — Ott sokkal jobb volt — sóhajtja. — Itt nem lehet mit enni. Taszári Ilona „nagymenő” a fiatalok között. Fenn ül a magasban, vizsla szemmel szabályozza a futószalag munkáját, nézi, hogyan fürdik a meleg vízben az uborka. — Négy éve ez a programom — mondja elégedetten. — Hat hét a gyárban s utána, vagy előtte enyém a világ. Nagyon jó itt, csupa barát, ismerős között. Még eddig minden nyáron másik részlegben dolgoztam, eljárok hozzájuk látogatóba. Tőle is megkérdem, mire költi a pénzt. — Ezerhétszáz forintra számítok, abból utazom Drezdába. Tavaly is ott jártam. Nyolc éve levelezek egy odavalósi kislánnyal, ő is volt már nálunk Nagykőrösön vendégségben. — S ha hazajön? — Vár rám a szegedi orvosi egyetem! Komáromi Magda Gábor Viktor foto
