Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

Mir

MEcrei

1965. JULIUS 4, VASÄRNAP

Suba ÁHcfor

Május elején eustünk f°gffs—:-------:— ba. Akkor

már századunk vagy ötven kilométerre szétszórva kettesével, hármasával csellengett a lübecki országúton. Egész egyszerűen történt. Három fegyver nélküli magyar baka gyalogol az országúton, mellettünk dübörögnek az amerikai tankok, a bennülők ránk sem fütyülnek. Szóval vége, mehetünk haza.

Betértünk egy dűlőútra, tanyához értünk. Éhesek vagyunk, elcsavarjuk egy elbitangolt tyúk nyakát, a patak vizében megtisztítjuk kívülbelül. Tüzet rakunk, fél óra múlva esszük a nyárson sült tyúkot.

Feldübörög, aztán megáll mellettünk egy amerikai tank, két lengyel civil kiugrik belőle. A felszólítás félreérthetetlen, beszállunk. Mindez reggel kilenc órakor. Szóval mégsincs vége.

Délután kettőkor a grévensmühlei zsírgyárban keresünk egy tenyérnyi helyet, ahová éjszakára lehajthatjuk fejünket. Nem könnyű dolog. Az idezsúfolt húszezer német és magyar katona mind ezt a kis helyet keresi. Káromkodás, verekedés, kiszorulunk az udvarra. Délután háromkor már tetves az egész hadifogolytábor. Még naivak vagyunk, szent együgyűséggel kezdjük a tét veket irtani. A rohamsisak szellőzőlyukát bedugom egy kis gallyal, telemerem vízzel, bele a fehérneműt. Két tégla közé tüzet rakok, ráteszem a háború fazekát, hadd főjjön benne minden. Odaguggol mellém dr. Lublóváry Gaston karpaszományos baka, nézi a fűztőmet.

— Nini, Gaston, hát te?

A híradósszázadban, amf:ly'

_________________- ben

szolgáltam, öt karpaszományos legény volt az elit. Azt mondták, ők gondolkodó koponyák, érettségiztek, sőt egyiknek, másiknak egyetemi végzettsége volt. Romot takarítottunk, éheztünk, kis hülye, rongyos másodosztályú áruk voltunk ebben a nagy emberi zsibvásárban, amelyet háborúnak is mondtak az emberek. A gondolkodó koponyákat is romeltakarításra parancsolta a közös német—magyar hadvezetés. És ők ebből megértették, hogy elvesztettük a háborút. Ez fájt nekik. De legjobban az, hogy deprimálódtak, hogy a szenvedés, az éhség mellénk, közönséges bakák mellé degradálta őket. Rongyosak, piszkosak lettek ők is, utolsó büszkeségük, a fejük maradt. Az ám, hivatalos papír bizonyította, hogy ebben a fejben ész van, gondolat.

Dr. Lublóváry Gaston volt közöttük a legeredetibb, origináltan a legbutább. Ö már huszonnyolc éves volt — „öreg”. Földbirtokos család, rosszul sikerült, infantilis gyermeke, aki tíz évig mezeijogászkodott, ezzel megúszta a katonaságot, egészen az utolsó pillanatig. Negyvennégy szeptemberében doktorált,

rögtön utána angyalbőrbe bujtatták. Erős, gorillatermetű, durva állkapcsú, hosszú karú

tudunk fölmászni. A kötél végét a partot szegélyező fához köti és lejön hozzánk. Gastonból kijön egy kis víz, de már kutyabaja. Az amerikai megnézi és ad néki két borzalmas nagy pofont. Nehézkesen, bágyadtan fölvonszolódunk a kötélen, testem csupa vér, a vöröi.keresztes sátorban bekötöznek.

Dr. Lublóváry Gastcnt kihallgatják. „Tudja- e, hogy tilos a fürdés?”— kérdezik. Tudja, hogyne tudná, de irtóztatóan szomjas volt és nem tudott ellenállni. A tiszt a szemébe néz és ennek a szemnek ő is elhisz mindent. Egy nap szigorltodat kap. Ezen röhögni kell, mert a szigorított egy katona: sátor, bennünket viszont mindöszsze egy ócska katonaköpeny véd a meleg naptól és a hideg csillagoktól. Mindegy, örülünk, mert megkaptuk a duplát.

A négy karpaszományos hadi"

■--------------------------------fogoly megköszöni nekünk Gaston életét és egyúttal közük: dr. Lublóváry Gastont kiközösítették a gondolkodók köréből. Esetleg h-irmunkat,

ha becsületszavunkat adjuk, hogy nem szimpatizálunk a bolsevizmussal és no n megyünk haza — befogadnak. Ezt nagyon komoran és hivatalosan mondják. Közben majd kiesik a szemük, mert mi most kezdtük a dupla csokoládét, ők már el is felejtették a magukét

Rágyújtok a Camcl-ra, arcukba fújom a kellemes, ópiumos füstöt. Küldöttség nálunk, nem is rossz. No lám, a gondolkodó koponyák.

— Marhák vagytok! Mi semmit sem akarunk, csak élni, de ti még azt sem tudtok. Menjetek a felébe, haza.

Az otthonuk alkalmasint tőlünk három méterre van, egy-egy teknőnyi fö'dre vájt gödör, amelyben köpenyünkbe burkolózva mindannyian alhatunk.

Gastont másnap kiengedték és Gaston nem dohányzott. Gyűlt a cigarettája, mi pedig újra csak kettőt kaptunk. Azt mondta, segítségünket azért nem köszöni meg, mert bennünket a parancsnokság külön megfizet. Megtapsoltuk, amit mondott, és Tőzsér Imre szemenköpte őt. Már rég otthagytuk a krumpliföldet. Felhoztak bennünket a sehleswigholsteini erdőkbe. Amerre mentünk, mindenütt rongyos hadifogoly, de mind önálló háztulajdonos. Gödör, föléje sátorlapból, fenyőgaUyból a tető, romantikus tetvekkel bélelt erdei lak. Igaz, csöppet sem drága nekünk. Itthagynánk, de egyelőre el vagyunk

foglalva, s azt nézzük, amiből élünk.

kz ellátás borzalmas. yalaki----------------------------- kiszámította, mennyi kalória szükséges ahhoz, hogy az ember ne haljon éhen. Ezt is szárított krumpliban és káposztában adják. Háromnaponként 30 dekagramm kenyér jelzi a tábor ünnepnapjait. Be kellene osztani, de hogyan? Mindannyian esküszünk, hogy ez szent Jóbnak sem sikerülhet. Kialakul a valuta. Mindent lehet kapni kenyérért és cigarettáért, sőt kenyérért cigarettát és cigarettáért kenyeret. Harminc dekagramm kenyér — egyenlő két cigarettával. Boldogok a kenyérevők, fogynak a dohányosok.

Bevitték bennünket tetvetleníteni Neustadtba, ott láthattuk a tengert is a lübecki öbölben. Senkisem fürdött. A fertőtlenítő helyiségből elloptam egy kiló DDT- port, jó lesz a házam belső tatarozására. Otthon, az erdőben eladtam dr. Lublóváry Gastonnak egy cigarettáért. Másnap kenyeret osztottak. Egy kétkilós kenyeret hétfelé vágtunk. A darabokat összekevertük. A kenyérnek hátat fordítottam és azt mondtam, balról a harmadik, az kell nekem. Mindenki mondott valamit, aki felvágta, az kapta az utolsó darabot.

Felemeltem a nekem jutó részt, megszagoltam a friss kenyeret és felét eladtam Gastonnak egy cigarettáért. Hátsóm nap múlva újból megvette a fele részemet. A két Tőzsérét szintén. Már a fél tábor legyengült, egy része viszont" hízott. "Éjszaka az olaszok csigát szedtek az er! dei tisztáson. Nappal hatal\ más fém konzervdobozaikban \ főzték a zsákmányt. Két na\ pig pihentünk mozdulatla\ nul fekve a sátorban és azí tán egy kis erőre kapva éj\ szaka mi is hozzáláttunk a j csigavadászathoz.

Z Másnap szappant osztottak a

£ ---------- táborban, mert töb-2 ben kaptak tífuszt. Testem \ bágyadt volt, de azért agyam ^ még képes volt megszülni azt \ az ördögi gondolatot^ melyet \ a Tőzsér-ikerpár nagy megértéssel fogadott.

£

£ Átmentünk az olaszokhoz.

Megnéztük, hogyan főzik a 'tf csigát. Szeretettel bevezet^ tek bennünket az olasz kony£ haművészet rejtelmeibe. Meg ^ is kínáltak, és amikor meg- Z kóstoltuk, megesküdtek a Ma\ donnára, hogy ennél jobb \ étel, a magyarnál jobb kaá merád a földön sincs.

y

Hazamentünk. Forró vizet Z a Pikszisbe, bele a csigákat, ^ házastól, héjastól. A máso^ dik vízben már csak a talpa ^ főtt. A többi résztől megí szabadítottuk őket. A hary

madik vízben már felvag^ dosva főztük az aranyos kis ^ jószágokat, hozzáadtuk a szá^ rított káposztát és a krump^ lit. Aztán tettünk bele jó ^ bőven vörös marhasót, hadd | legyen egy kis íze is a fő| zetnek. Elkészültünk. Gas| tont ünnepélyesen meghív| tűk, kóstoljon égy kicsit.

| — Mi ez? — bámult a fa\ zékba, de a főtt étel illaí tának nem tudott ellenállni.

y

— Káposzta pajtás, krump^ livial és hússal. Az éjszaka ^ szereztük ezt a kis vad^ húst. A csapdánkba jött egy ^ őzike, felét megettük sütve, á másikat belefőztük a káposztába. — Ezt Tőzsér Pista mondta és én még hozzátettem:

— Jaj de sajnálom, hogy a sültből nem ettél.

— Mennyiért adtok egy csajkával — ült ki szemében az étel utáni állati vágy.

— Egy adag kenyér és két cigaretta.

Elment a valutáért. Mi közben feljavítottuk az ételt hármunk szappanadagjával. Három csajkával evett meg a mi rezidenciánkon, csakúgy szórakozottságból, amíg a vendégeskedés tartott. Eggyel elvitt, hogy éjszaka, ha felébredne...

A? égésiért mindössze három kenyéradagot és öt cigarettát adott. Megesküdött az édesanyjára, hogy nincs

több, csak ennyit tudott tőlünk összegyűjteni. Elment, a maradékot kiöntöttük, a viszszavásárolt kenyerünket jóízűen megettük, elszívtunk egy-egy cigarettát és vártunk. Mindössze félóráig hasaltunk a tűz mellett, amikor az erdő szürkéjében kirajzolódott egy erősen meggörbült, futó ember sziluettje. Gaston volt! Szivszorongva drukkoltunk, csak ne érje el a latrinát.

Tíz méter... nyolc méteröt méter ...egy állati artikulátlan üvöltés, az ígéret földjétől két méterre fogott az imánk.

Még nyolcszor hallottuk Gaston futását az éjszaka, aztán elszenderedtünk.

Másnap nem bújt ki a sátrából. Harmadnap panaszkodott, -mit tettünk vele, hiszen ő a legjobb vevőnk.

— Egy kissé zsíros volt az étel pajtás, te pedig mohó. Rendbehoztad már a ruhádat? Főzd ki a rohamsisakban, tudod, az hatásos.

Közeledett az ősz, levittek bennünket Köln mellé, Wupperthálba. Bezárták a sok ezer embert egy szögesdróttal körülkerített kaszárnyába. Tisztjeink és más gondolkodó koponyáik azt mondották, hogy otthon nincs élet, Pest lebombázva, és minden férfit elvittek keletre, Szibériába. Egy kicsit még hittünk nekik és amit mondtak, szíven ütött bennünket.

Vasárnap a raktárt taka------------ rítottuk. Bekapcsoltam a katonai vevőt, mert huszonegy éves voltam és nem féltem a haláltól, egyébként is megszoktuk már a közelségét. Megkerestem a pesti hullámot.

..... a Ferencváros 3:l-re győzött... ’ Valaki a hátam mögött azt mondta, hogy schweinerei, hogy mertem a katonai rádiót...

Es engem hogy mertetek a fasiszta hadseregbe behívni, idehozni, éheztetni...? És mi? Miért hagytuk? És miért vagyunk még itt?

Katonák, hadifoglyok, emberek, gyerünk haza, győzött a Ferencváros. Otthon élet van, töltött káposzta, futball, civil ruha, lányok...

Lelkesedésemben a kezemben levő lapáttal szájonvágtam a schweinereit és éjszaka a harminckettes számú barakkban előkészítettük a szökést. Megkegyelmeztünk dr. Lublóváry Gastonnak is, bevettük az intéző bizottságba, Ihadd egyen ő is itthon karácsonykor, jó foszlós kalácsot.

férfi volt, orrán borzalmas t vastag szemüveg. Külsejével v teljesen ellentétes volt az h üveg alatt pislogó jóindulatú C borjúszeme. De tulajdonkép- d pen ez mind mellékes, hiszen r az egész ember mindössze egy fc feneketlen bendő volt, mindig h éhes, állati éhes. s

— Ich bin hungrig. c

— Éhes vagyok. s

Ezt mondta mindenkinek

németül és magyarul, sóvár ^ szemmel. Ha ránéztem, elfe- t lejtettem, hogy én is éhes va- 1 gyök, mert sohasem láttam t még ilyen ijesztően éhes sze- n met. Mint fáradt tolmács, aki a estére összekeveri a partnere- ^ két, németül válaszolt az iménti kérdésemre:

— Ich habe auch ... ben- *

nem is sok a tetű. s

— Marhal, Vetkőzz le és esi- t

náld azt, amit én. g

Öt Órakora kifőzött fehér- v--------------nemű rajtunk c

volt. Fél hatkor ismét vaka- ö rództunk. Estére nem kaptunk c enni és másnap reggel sem. Déli 12 órakor kiterelték a húszezer embert egy hatal- f más, bevetetlen földtáblára. f Délután négy órakor kaptunk , az amerikai konyhán négy teakekszet, öt szem csokoládé- * drazsét, egy marék szárított k burgonyát és két cigarettát, v Ivóvíz nem volt. A két Tőzsér és én dupla adagot kaptunk, | mert jelentkeztünk mentő- ^ úszónak. A tábor szélén több í

y

száz holdnyi területen volt egy ^ tó. Mély és hideg, a vize iha- ^ tatlan. Délben jöttünk ide, £ egy órakor már négy ember ^ belefúlt. A táborparancsnok- ^ ság megszervezte a mentőasz- ^ tagot. A dupla adagot termé- | szetesen nem kockáztatták, be £ kellett mutatni tudományun- ^ kát. A terv szerint hármunk í

y

közül az egyik megjátssza a í

y

fuldoklót, ketten pedig kihúz- £ zuk. ^

Mint a halálraítélt, utolsó i

y

kívánságként kértem az ame- £ rikai őrmestertől egy ciga- ^ rettát, a két Tőzsér szintén. ^ Elszívtuk, s a tízméteves kő-1 szikláról a mélybe vetettük | magunkat. Fürdönadrágunk £ nem volt. A magyar királyi í

y

hadseregben viszont a hosz- ^ szúszárű gatyát rendszeresi- ^ tették. Vállalkozásunkat me- ^ zítelenül hajtottuk végre. Ez | lett a szerencsénk. |

Ahogy fölbukok a vízből, ^ pisztolydurranást hallok, az^ amerikai torkaszakadtából ^ üvölt a parton. Visszanézek, £ az őrmester ordít és a tó ^ közepére mutogat. Vergődő ^ fejet látok, ijedtemben kifelé ^ úszók. Az őrmester angolul í szidja az istent, füs'ölgő pisz-^ tolyát rám tartja. Megfor-1 dúlok. Mindhárman egyszer- í

• ^ r y

re érünk a fuldoklóhoz és ^ egyszerre ordítunk: „Gas- ^

ton!”

y

Elsőnek engem ragad ^ meg, még szólni tudok, hogy ^ vágják fejbe. Torkomra szó- ^ rított keze ellazul, testemen ^ érzem körmének fájdalmas ^ hasítását, de nincs rajtam^ semmi, nem tud megkapasz- ^ kodni. Birkózunk, húzzuk, \

y

vonszoljuk, partot érünk. Az ^ őrmester leereszti a kötelet, á

y

kimerültén lihegünk, nem 2

Foto: Gábor

SRÁCOK