Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-04 / 156. szám

1965. JULIUS 4, VASARNAP MST MEGYEI KJűríap Fajtiszta szőlőért: felár Augusztus 31-ig köthető szerződés ötmilliókétszázezer hekto­liternyi bor termett az el­múlt esztendőben, s a tároló­edények hiánya bizony nagy gondot okozott. Szakemberek megítélése szerint most is kedvezőek a terméski­látások, nagy területen fordul termőre az új telepítésű szőlő. Lesz-e elég hely az idei termés szá­mára? Jelenleg 15 helyen épül az országban nagy be­fogadóképességű bortároló, s az új termés elhelyezésére alumíniumtartályokat is igény­be vesznek. Minthogy a magyar bor világszerte keresett ital — idehaza is eléggé kedvelik —, a Magyar Állami Pin­cegazdaság arra törek­szik, hogy csak kiváló minőségű szőlőt és mus­tot vásároljon. Ezért az idén új szerződéses árrendszert vezetnek be. Szüretkor csak olyan sző­lőért, mustért fizetnek 10 —35 százalékos felárat, amely teljesen fajtiszta. A szabad felvásárlási ár legalább tíz százalékkal lesz alacsonyabb az egy­séges szerződéses árnál. A pincészetek augusztus 31- ig kötnek szerződést a ter­melőszövetkezetekkel, terme­lőszövetkezeti csoportokkal, társulásokkal — korlátozás nélkül. Termelőszövetkezeti tagokkal és egyéni borter­melőkkel ebben az évben csak meghatározott fajtákra köt­nek szerződést. Vácharfyán: 23 kombájnvezető f í Gépállomásaink nemcsak a J saját, hanem a termelősző- ^ vetkezeti szakemberképzésre J is gondot fordítanak. A vá- J ci járás közös gazdaságaiból ^ most például 23 kombájn- ^ vezetőt képezett ki a Vác- ^ hartyámi Gépállomás. A tan-1 folyamon az elméleti előadá- í sok mellett megkülönböz- í tetett hangsúlyt kapott a ß gyakorlati ismeretek elsajá- J títása. Főként arra hívták ^ fel az oktatók a hallgatók ^ figyelmét, hogyan ismerhe- J tik fel üzemelés közben a ^ különböző hibákat, és ho- ^ gyan tudnak megbirkózni az ^ esős időjárás miatt várható J nehéz aratás — dőlt gabo-1 ia stb. — sajátos feladatai- á val. | J KOMSAJNOSOK PORTRÉ HELYETT Miért nem sikerült a riporter terve? Tulajdonképpen most látom csak, milyen nehéz feladat elé is állítottam Berzsenyi Zol­tánt, a Monori Gépállomás igazgatóját. Arra kértem, vá­lassza ki kombájnosai közül a „legeslegjobbat”, én meg majd megismerkedem vele és írok róla vasárnapi számba való arcképet. A monoriak direktorának nem is az okozott gondot, hogy egyáltalán talál-e a 35— 40 ember közül az újságíró el­képzelte „legeslegjobb” riport­alanyt — hanem inkább az, kit is ajánljon, válasszon a sok közül. Mert a legutóbb is élüzem oklevéllel kitüntetett gépállomáson szép számmal dolgozik olyan kombájnos, akiről könnyűszerrel lehetne elismerő cikket írni. Itt van például Petró János. Tavaly 714 holdról takarította le SZK—4-es kombájnjával a gabonatermést és ezzel a me­gyeiek versenyében megsze­rezte az első helyet. Az sem volt már titok, hogy az idén rekordjavításra készül, ezen a nyáron legalább 750— 800 holdat szándékozik learat­ni. Csakhogy közben bevonult katonának — jelenleg is szol­gál — s talán csak arra kínál­kozik majd lehetősége, hogy az egységének szerezzen dicső­séget, ha mint katona részt vesz az aratásban. Szóba jöhetne Hárs István kombájnos is — hiszen az igazgató szerint ez a jó ké­pességű fiatalember a gépállo­más legkiválóbb dolgozói kö­zé tartozik. Foglalkozása sze­rint gépész, szerelő, kitűnő szakember, nyáron azonban fölül a kombájn nyergébe s volánra cseréli fel a franciakulcsot. Tavaly csak késve kezdett az aratáshoz, egy magajavította, már eléggé megviselt géppel és mégis 480 holdról vágta le, csépelte el a gabonát. A tél utóján, mihelyt rá le­hetett menni a földekre, s a gépállomásiak versenyre kel­tek egymással, Hárs István az elsők között vállalta: 600 hol­don felül teljesít a nyáron. A múlt hét végén jött a hír: bajba jutottak a Mohácsi-szi­geti gazdaságok, gyors segít­ségre lenne szükségük. Pest megyéből tíz vadonatúj kom­bájnt irányított az árvíz súj­totta vidékre a megyei igaz­gatóság, s közöttük, Hárs Ist­ván monori kombájnos is út­rakelt. Vele tartott az ugyan­csak kiváló képességű Nagy Miklós kombájnos is. Azóta már mindketten javában arat­nak s felajánlásukat nemcsak teljesíteni akarják, de túl is szeretnék szárnyalni. Közben Monor környékén is elkezdődött az aratás, s a szomszédos községek, Nyár­egyháza, Pilis, Vecsés, Úri és Tápiósáp határában azt latol­gatják a kombájnosok, hogyan tudnák a két Mohácsra irányí­tott társuk munkáját pótolni? Sokszor elhangzott már: nem lesz könnyű az idei ara­tás. Monor környékén is ha­sonló a helyzet, helyenként a szél összekuszálta, megdön­tötte a vetést. Sok a nedves terület, ami­re most még nem mehet rá a gép, számítani kell az időjárás esetleges további kellemetlen­ségeivel is. Ennek ellenére hi­szik, sőt vallják a monori kombájnosok, hogy nem ma­radnak szégyenben. Kaszára csak ott lesz szükség, ahol a gép végképp nem tud boldo­gulni. Terv szerint a gépállo­másra háruló 16 ezer holdnyi aratásból 330 hold jut egy-egy gépre. Vállalták a monori kombájnosok, gépkezelők, hogy átlagosan 40 holddal tel­jesítik túl a tervet. Többen közülük megígérték, nemhogy 400, de legalább 600 holdon aratnak. Közéjük tartozik Kellner János és Kürti Ferenc is, akik szintén rekordjavítás­ra készülnek. És hogy az elképzelésük nem illuzórikus, arra biztosí­ték a szerelők gondos, min­den korábbi esztendőnél lel­kiismeretesebb munkája. A gépszemlén — ami a napok­ban zajlott le — kiderült, hogy az idei aratást a gépállo­más valamennyi dolgozója csakugyan szívügyének tekinti. Sok nehézséget okozott az al­katrészhiány, de emiatt egyet­len gép sem áll. Jelesre vizs­gáztak nemcsak szorgalomból, hanem leleményességből is a monoriak. Szerda estig egyéb­ként a termelőszövetkezetek­nek szánt valamennyi erő- és munkagépet átadtak s ezzel 100 százalékra teljesítették féléves tervüket. Csütörtöktől kezdve a Mo­nori Gépállomás hivatalosan is, mint gépjavító állomás működik. Kombájnosai pedig továbbra is hűek akarnak ma­radni az élüzem címhez. A jó kombájnosról akartam írni. Nem sikerült! Kár lett volna most egy arcképet „fes­teni”. így lett a portréból kör­kép. Üsse kő ... Sólyán Pál Vigyázná kell, hogy ml kerül a piacra— Hasznos kezdeményezés Nagy segítséget nyújt a gö- \ döllői tanácsnak a község- J fejlesztési állandó bizottság. ^ összegen a községben elvég- ^ zendő munkát, társadalmi!; munkára mozgósítja a lakos- J ságot, segíti kijelölni a reno- p válandó ingatlanokat. í í Az állandó bizottság az el- J múlt szerdán ülésezett. Napi- ^ renden elsősorban a társadéi- ^ mi munkák szerepeltek. A ^ lakosság segítségével a tanács J ez évben tíz utcában épít ^ Jankó—Lukács-féle hidegbi- J tumenes gyalogjárót. A köz- J ségfejlesztési alapból erre 200 | ezer forintot biztosítanak, de J y ugyanilyen értékű társadalmi ^ munka szükséges a járdák | építéséhez. Sok híve van a J kezdeményezésnek, éppen ^ ezért a munkát a jövő évben | folytatják a többi utcában is. ^ Cs. J. í Ho! van a 200 gyümölcsösláda? Felelős-e az asszony férje leltár­hiányáért? Idegösszeomlás a presszóban Ne árulj maszekpacalt állami vendéglőben Kis ügyek | o TMDB előtti Fog ez menni, csak előbb meg kell ismerkedni a gépek­kel Hóó-rukk Egy kis pihenő Foto: Wormser aifcáLi*. NYÁRI TÁBOR Egy hete, hogy megnyílt ] Ságvári Endre önkéntes if- | zőgazdaságl munkákban. A : Soroksáron is a Szőlészeti Fő-1 júsági tábor. 131 nagykátai, I fiataloknak vidáman telnek : iskola tangazdaságában a I váci és ócsai fiú segít a mc- | napjaik. A területi munkaügyi döntőbizottság elnöke azt mondja: — Ma csupa kis ügyünk van. Nem baj, hallgassuk csak. D.-né a MÉK egyik kiren-. deltségének árudiszponense. I A múltkoriban a gépkocsi ki- j hordta az árut, a sofőr és a \ rakodó visszatérve bement a telepre, leadták a diszpo­zíciót, D-né aláírta a menet­levelet, az emberek leléptek. De hol van a 200 üres gyü­mölcsösláda? A szállítólevé­len, diszpozíción nincs át­vételi igazolás. A raktáros azt mondja: nem vette át, D- né azt mondja: a telepen van a láda. „Ki is ugrott” a lel­tárnál, mint többlet. A válla­lat azt mondja: „Ugyan ké­rem! Hiszen hiány van gön­gyölegből! Állandó a telepe­ken a göngyöleghiány.” D-né nem veszi szívére a dolgot. De nem veszi szívére a vállalat sem. Tulajdonkép­pen nem is a ládát keresik, vitatják. Az a kérdés, kárté­rítést fizessen-e D-né, vagy bírságot a kötelességmulasz­tás miatt, hogy az embereket nem számoltatta el a göngyö­leggel. Fizetésének 15 száza­lékát fizesse-e ki, vagy ennél is kevesebbet? A döntőbizottság előírás­szerűén dönt, megfelelő pa­ragrafus megfelelő helyre ke­rül. D-né azt mondja: „Örü­lök, hogy ezzel megúsztam.” De hol van és hogyan tűn­het el 200 darab 8000 forint értékű láda? ☆ Az egyik bagi fmsz-bolt­­ban sorozatos volt a leltár­hiány. Végül is le kellett vál­tani a boltvezetőt. A boltve­zető munkatársa a feleség volt. Az új boltos azt mond­ta: nem dolgozik elődje fe­leségével, mert ő is tehet a hiányokról. A földművesszö­vetkezetnek is ez volt a véle­ménye, viszont a vállalati döntőbizottság az asszony ja­vára ítélt: mint bolti eladó a hiányért csak havi fizetéséig felel, tehát. meg kell hagyni állásában. A TMDB azonban a kol­lektív felelősség elvét vallja. Az asszony osztozik férjével a felelősségben s így nem maradhat ő sem a boltban. Az ember szinte sajnálja a sok szoknyás, megszeppent menyecskét, amint szégyen­kezve mondja: — Hát, ha nem fogadnak el, nem erőszakoskodom... Há­zastársak! Talán egymásra is jobban kellett volna vigyáz­ni». ☆ Középkorú, sovány, rend­kívül ideges nő. Kiderül, most is gyógykezelés alatt áll. — Kérem, mindig azt ígér­te a földművesszövetkezet ve­zetősége, hogy segítséget ka­pok. Nem adtak. Végül is idegösszeomlást kaptam. A presszóban, munka köz­ben ájult el. Másnap az fmsz biztatására felmondott Később megbánta. Most ar­ra kéri a bizottságot, hatály­talanítsa a felmondást, vál­toztassa meg a munkaköny­vi bejegyzést. Tanácskozás. A paragrafus vitatkozik a méltányossággal. Az asszony nem volt ura akaratának. Még most sem az. Idegei szin­te láthatóan vibrálnak. Meg­nyugtatják, hogy megkapja az igazságos, méltányos hatá­rozatot. Néha a paragrafusok kö­zött van az igazság. ★ — Tessék megkérdezni, hogy mit csináltam a vendég­lőből? Hogy mennyi munkám­ba, pénzembe került, míg rendbehoztam. £s most ki­tettek! H. J. egyik váci kisven­déglő vezetője volt. Azért mondtak fel neki, mert ma­gánvállalkozásnak tekintette a vendéglátóipar üzletét. Pa­calt vett és elkészítve, saját zsebére mérte. És „véletle­nül” az olcsóbb borra drá­gább árcédulát tett. Hiába védekezik, hogy a pacalt köz­kívánatra, „családi alapon” árulta, az árcédula pedig vé­­letlenül került rossz helyre,? ő attól függetlenül igazul mért. Megállapítják, hogy | üzérkedett, vállalati érdeket J sértett, jogos tehát a válla- J lati felmondás. J í Kis ügyek? Azt hiszem, aj kis szót idézőjelbe lehet nyu-J godtan tenni. J (al) * V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^^

Next

/
Thumbnails
Contents