Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
rust MEcrei K^CíHap 1965. JÜliITTS 25. VASÄRNAP SZAkom KAkoim Nagyon meleg az este. Az alkony fáradt foszlányokban hull az égből s fennakad a poros akácokon. — Jani! Janiii!... Vékony asszonyt kiáltás. Végigröppen a szétszórt, apró házak között és beiéiül a Holtágba. Evező csobban a fekete víztükörben. Csípős füst száll laposan, szerteoszlik, mintha a hajógyárból kihuppogó ütések vernék szét. — Janiii!... Az asszony a ház előtt áll, könnyű nyári ruhában, meleg szél mozgatja szoknyáját. Hívja a fiát, kiáltozva, de nem mérgesen. Apró gyerek fut elő maszatosan a parti pocsolyákból. — Mosdani és egyél! — mondja az anyja Laposat ver a fenekére. — Megy apád ... Már mellette áll az ember. Vászonkabátja csak félvállán, feje íödetlen. Táska húzza a bal kezét. — Na gyeride és puszit! Ide is... De mocskos vagy! — Halásztunk — magyarázza a gyerek; átfogja guggoló apja nyakát és nyálazza frissen borotvált arcát. — Eriggy, fogadj szót anyádnak! — Utána néznek mindketten, az ember megvakarja az állát, felpillant a gyár felé. — Hosszú lesz az éjjel... — Keveset aludtál délután — mondja az asszony; s talán véletlenül: a partra pillant. Csónak siklik a sekélyre, egy férfi, mintha csak árny lenne, kilép a csónakból, láncot vet egy kiálló gyökérre; aztán elballag a halászcsárda felé. — Meg kellett csinálnom azt az ágyat... Nyikorgóit. — Elmosolyodik János, az aszezonyra tekint. — Mindig felébredt a gyerek... — Lassan arra fordul ő is, amerre az asszony néz. Valaki ott az éggel egybevesző dombon megáll. Mintha erre figyelne, mintha őket nézné. Csillagok fogják körül fekete alakját. — Ilon! — szólt hirtelen fáradttá lett hangon János. Az asszony visszakapja tekintetét. Kicsit mosolyog. — Igen ... az ágyat. De minek? — Reggel nem alszom el mindjárt, Ilon —, mondja az ura. Erős kezével a felesége karja után nyúl kedvesen. — Sok a munka és hosszú az éjjel... — Köhint, zavartan fellöki a másik vállára is a kabátot, a nyitott konyhaajtóhoz lép, még egyszer benéz. Odabenn mosdik a gyerek, locsolja magára a vizet, prüszköl. Az ember elmosolyodik, indul. — Ilon!... mondja. Az aszszony odamegy hozzá, megöleli, megcsókolja a száját. Nagyon forró az este, holdfény lesz, tiszta meleg, fülledt éjszaka. — Na, megyek —, bontja ki magát János az asszonyi karokból. Int, elballag a puha füvön. Hagyja, hogy szájáról felszívja az éj az asszony csókját. Fél óra múlva acéllemezek rozsdapora ül az ajka köré. a gyereknek, lámpafénynél lefekteti, ráhajol a kiságy rácsára. Mesél. — „Volt egyszer egy almafa, szép, piros gyümölcsöket termett. Roskadásig tele volt. A kertésznek kellett volna leszedni mind, mert az övé volt a fa. Az almák majd kicsattantak az élettől. Eső hizlalta, nap édesítette... És a kertész mindig elindult, hogy leszedje a gyümölcsöt, De útközben ezer munkája akadt. Szerette a kertjét, nem akarta elhanyagolni... De az almafa már alig bírta terhét ... Hát csak nem fogja leszedni más?!...” Már alszik a fiú. Ilon feláll, magának is megágyaz. De nem hívja az ágy. Csak hánykolódna egyedül. Szerda. Ma még csak szer-Az asszony enni ad da... Eloltja a villanyt, A hold már feljött, világos foltok támadnak az éjszakában. A konyha fojt, ki kell tárni az ajtót. Ki kell ülni a küszöb elé. Most megy a sétahajó. Színes lámpaíürtöket tükröz a víz. A hullámok zenét vetnek a partra. Sűrű, fullasztó lesz tőle az éj. Ilon karja mozdul: ölel. A hangokat öleli s a sötétséget. Nyújtózik, hátraveti elbontott, szőke haját. Szúnyogok dongnék a füle körül. Elvesz a zene. Gyorsan úszik lefelé a hajó. — Anya! — nyöszörög benn a gyerek. — Vizet!... Ilon nem mozdul. Nem hallja; nyújtózva nézi az eget. Dobol valami, mély puha hangon dobol. Néha kék, csillagszóró fényeket lök az égre a gyár. Most dudál a gyár is. Tíz óra, vált a mű- J szak. S hogy csend lesz ismét, hallani a csobbanó hullámokat a partról. Mintha már régóta tartana az éjszaka. A per-Valaki jön a dombról. cek lomhák, mint a szárazságban a békák. Reggel jön az ura. Hat óra után nem sokkal már itthon is van. Lerúgja bakancsát, a székre dobálja ruháit. Alszik. Az ablaktáblákon kék papír: hűs a szoba. Ha meilébúvik, mordul egyet... Egyszercsak ott áll Ilon előtt valaki, a dombról jött talán a sötétből. — Jó estét, Ilon. — Jó estét, Gyuri... Felhők jönnek, már nem olyan fénylő a hold. Gyuri a sarkára guggol, füvet tép, rágcsálja. Fehér ingben van, látni, villog a homályban. — Éjszakás? — kérdezi, Ilon nem szól mindjárt. — Ne kérdezd legalább —, mondja csendesen, nyugtalanul. — Lent a csónak — mondja Gyuri. Huszonöt éves, húsos szájú, kis tömpe orrú, vállas fiú. Bokszoló. Az asszony hallgat. Erős dobolást hall megint. Már megereszkedett a nyújtózásból, karját a mellére szorítja, keresztbe. — Meleg az éjszaka, Ilon. A vizen hűvös van. — Minek jöttél? — Nincs szebb, mint éjjel csónakázni.,. — Minek jöttél?! — Odaát a szigeten hevertem délután. Két szarvasbogár verekedett a bokor tövében. Figyeltem. A fűben ott lapult a nőstény. — Minek jöttél?!!... — Az erősebb győzött. A nőstény vele ment. Ilon felugrik: — Eridj! Nem hallod? Takarodj ! Ilon és sziszeg, riadt, tág a szeme. Majd’ megsiketíti a mély, erős dobolás. A fiú lassan feltápászkodik a földről. Kiköpi a füvet, két karját az asszony feje mellett nekitámasztja a falnak. — Mit akarsz — suttogja az asszony —, ő szeret! A ház falához lapul Hegedűs László: Váci képeslap Meredek, magas hegyfal a város szélén, errébb dombok világoszöldje a fényben. Merészen égbe szúr egy-két sudár kémény, beljebb torony néhol. Túl a messzeségben sötétes és szürke órmok. Itt komorlón, hosszú hegyhát. S amíg lángol fönn a kék ég csodálkozva, hogy egyik sem kopott, ódon, járod csinos utcácskák nyílt szövedékét. Eléd magaslik a dóm. Hökkenve állsz csak. Szögleteivel égbe tör s visszatorpan. Amulsz, rabjaként a szokatlan hatásnak. Ülsz a Duna-parton, árnyas, hűs fasorban, hajó úszik előtted el, hegyek néznek, s dús tölgyese vár Szentendre szigetének. — Én jobban szeretlek, S Ilon. ^ — ö dolgozik ... Nagyon $ sok a munkájuk... nagyon § nehéz a munkájuk. Két hajót... i augusztusig. Fáradt. Itthon 5 is dolgozik. Csak fáradt... $ Gyuri az arcába nevet. —$ Bolond ember dolgozik ro-S gyásig, Ilon! Ilon ellöki a fiú karját és! kiszökik oldalt. De Gyuri utá-: nakap, előbb szorosan meg-; markolja a csuklóját, majd; gyengéden a fűre ülteti az; asszonyt. — Én is elmegyek dolgozni! — mondja Ilon. — Már nagy: a gyerek. — ö akarja? Mi? Háhá!; Talán nem tud eltartani? —; Közelebb csúszik ültében az; asszonyhoz. — Ha hozzám j jönnél, arany lenne a sorod!! Semmi dolgod ... A gyerek is ! úgy járna, ahogy akarod. A i gyerek is jöhetne, érted? ősz- i szel Bukarestbe megyek, az- i tán Varsó, Prága... talán j Bécs ... Egyszer mindenhová | eljutok, mindenkit kiütök, a | legnagyobb leszek a világon!... i Az asszony nézi, ültében ] összegörnyed egészen, úgy i nézi Gyurit, aztán észrevét- i lenül hátrább és hátrább hú- i zódik. Gyuri beszél, tömzsi, i vaskos öklét a holdfénybe; tartja, forgatja; arca megnő j az éjszakai világtól, hatal-; más, durva nagy arc ... -------------------------- — Eridj! i Az asszony Menj, felkiált:-------------------------- A fiú elhallgat, először nevetve néz Ilonra, de az asszony csak hátrál, merőn Gyurira szegezett tekintettel. — Eridj! — sziszegi, s erre a fiú is elhagyja a nevetést. — Miért csapod be magad? — kérdi az asszonytól. — Tudom, hogy vártál... Kurtán felnevet: — Te már nem tudsz engem elzavarni. Ilon felugrik, fut a ház felé, de utánakap a másik erős marka, megragadia a nő bokáját. Ilon elvágódik a fűvön. Forog némán, rángatja a lábát, hogy szabaduljon, de Gyuri veszekedett nevetéssel mászik utána és szorítja, szorítja. — Te! — mondja dühődten i az asszony. — Te! Eridj! Engedj. te! — S kotorász kezével i vaktában a fűben, kő vagy gally után, hogy fájdalmat okozhasson ennek a bivalyerős férfinak. Hogv elfuthas-í son innen. Tégladarab akad i a markába: Gyuri nevetése el-í veszi az eszét: — Nesze — ési dobja, nem gondol semmivel.! Egyet horkan a fiú. szőri-1 tása enged, lassan feláll. Tenyerét a bal arcára szorítja;! Ilon a fűben tenyerei, úgy! nézi riadtan. — Hát jó — mondja tom-1 pán Gyuri. — Hát jó... És ! elmegy. : Megint látni, hogyan villog! a hegesztők kék lángja a bök-! rokon túl, a gyár felől. Ilon! nagysokára feláll, a házhoz! támolyog. Csendes, forró az! éjiéi. Éles hangon brekegnek! a békák a parton. —---------------- °lső álmából j Bent fordul át. mocorog n.on TMg' w rázkódik, be-: a gyerek, megy a ház---------------------- ba, mint aki veszett órákat akar jóváten-; ni, kapkodva, reszketőn vizet! merít a mosdótálba, két te-! nyerét belemeríti s viszi a! vizet az arcához. Sok, sok i vizet, s mosdik, mosdik. míg! haja, ruhája is csupa latyak j lesz. FILM Max Linder társaságában Gavallérunk, akit a savanyú nagynéni kinéz a lányos háznál, madárijesztőnek álcázza magát... Az egész vonat keresi a potyautast, — hősünk fekete harisnyát húz a fejére, és jámbor négerré változik... Az inas eltöri a nagytükröt: gazdájával szemben, a keret másik oldalán szimmetrikus mozdulatokkal borotválkozik ... Max most d’Artagnan jelmezébe bújt. Jól elporolják a falusi nemesfiút, fordítifa ültetik lovára, úgy kocog be Párizsba... Ezek a jelenetek nem kifinomultak, de I azért ott lebeg felettük az intellektualitás. A \ huszas évek elején vagyunk, Maxon még i nem úgy nevet a közönség, mint később Bus- I tér Keatonon, vagy Chaplinen, hogy abban : már egy kis szomorúság is vibrál. De a hu; szas évek filmhumora már veszített előző \ harsányságából, forrása nem a falon szétke• nődő csiriz, a habostortacsaták, a figyelem ! tárgya nem a képtelenség vagy a véget nem i érő hajszák. A film, a burleszk kinőtte gye- i rekcipőit, kamaszkorba érkezett. S mi negy\ ven év távlatából jól érezzük magunkat Max iLinder társaságában, az ugrabugra világban, ; amelynek árnyékos szemű szereplői mindent • csinálnak, semmit nem mondanak — legfel\jebb néhány felirat: „Minden kiderül.” „Más\ nap.” „Égy hét múlva”. \ Max igazi gentleman. Izmos, filigrán ter\metén választékos fekete redingote, mellény, \ csíkos nadrág, vajszínű kesztyű, keménykaj lap, sétapálca, lakkcipö. (Egyet lapozunk elő\ re a filmtörténetben, és Charlien mindezt j önnön karikatúrájába roggyanva látjuk vi! szont.) Foglalkozása nincs, idejét legszíveseb! ben udvarlással tölti. ! Hogy került a filmtörténetbe ez a figura? ! Max Linder egyenesen a boulevard-színhá- Izakból lépett 1907 táján a párizsi műtermek! be, ahol ez idő tájt kezdődött meg a kisipari > filmvállalkozások nagyiparrá növése. Rende\zőjét és a forgatókönyv-írót maga jelöli ki — ! gyakran helyettesíti is —, hetente általában \ egy filmet forgat. Sikere olyan nagy, hogy ! barcelonai és szentpétervári útján a tömeg \ kifogja kocsijából a lovakat. Az első világhá! borúban bevonul, s mikor hazakerül, Európa \ már Chaplint csodálja. Hollywoodba megy, j ott él és dolgozik fiatalon bekövetkező, tra! gikus haláláig. P. A. Cjuóztdu és társai A rajz- és bábfilmkészítés titkai hagyományos rajzeszközök még ezután se jutnak szóhoz: az ötlet alapján készülő képes forgatókönyv oegyven-otven, esetleg száz vázlatos, néhány tintavonással megrajzolt képet tartalmaz, melyek jelzik a cselekmény minden mozzanatát Csak ezután veszi kezdetét a szó szoros értelmében vett rajzolói tevékenység. A figuratervező és mozdulattervező, (ez többnyire egy és ugyanaz a személy, sőt gyakori eset, hogy a film rendezője is), megtervezi a rajzfilm szereplőit, a figurákat, s ezek legfontosabb, legjellegzetesebb mozdulatait, s egy másik személy pedig megtervezi és megrajzolja a hátteret E ponton kapcsolódnak a munkába az alkotóművészek segítőtársai, az úgynevezett kulcs- és fázisrajzolók. Az ő feladatuk megértéséhez figyelembe kell vermünk: egy másodperc alatt huszonnégy képkocka pereg le szemünk előtt, ha tehát a figura — — mondjuk — fél másodperc alatt lép egyet., akkor tizenkét rajz szükséges ahhoz, "^hogy rögzítse, amint emeli 5 és újra leteszi a lábát. Mind| ez csak egyetlen lépés, egyetlen mozdulat! Egy nyolc^ tízperces rajzfilmben össze§ sen nyolc-tízezer rajz van, s ^ ezek legfontosabbjait, az úgy^ nevezett kulcsfontosságú moz^ gásokét a kulcsrajzolók készítik el, a közbeeső állapot, ^ — azaz fázis — rajzát pedig a 6 fázisrajzolók. ^ Az átlátszó celluloidlapok| ra rajzolt alakkontúrokat 5 ezután a rendező utasltá^ sának megfelelő szinekn kel kifestik, ^ s így kerülnek a rajzok ez^ rei a rajzfilmgyártás szívébe, ^ a trükkasztalra. (A trükk$ asztal szerepe annyira jelen^ tős, hogy régebben az egész ^ művészeti ágat róla nevez^ ték el: trükkíilmnek.) Ez a ^ fontos eszköz nem más, 6 mint egy alulról átvilágít-A magyar rajzfilmgyártás eddigi legsikeresebb sorozata, a Gusztáv-filmek száma elérte az egy tucatot. Sok-sok Igényes felnőtt néző esküszik rá, hogy Gusztávnál ötletesebb, mulattatóbb derék férfiú még nem futkározott soha a rajzolt filmkockákon. Gusztávnak azonban osztoznia kell a népszerűségen: az iskoláskorúakat vasárnap délelőttönként Foxi Maxi bilincseli a tv-készülék elé, a legifjabbak pedig az esti mese fogmosó Maciját várják repesve. Hódít a rajzés bábfilm kicsik és nagyok között egyaránt, de kevesen vannak, akik tudnák mi minden szükséges ahhoz, hogy kedvencük, Gusztáv, Foxi Maxi, vagy a Maci eljusson a filmvászonra, avagy a képernyőre.« Bármily furcsa, az első vonást a rajzfilmnél is — éppúgy, mint a játékfilmnél — töltőtollal, s nem tusrajzolóval vagy ecsettel húzzák. Először ugyanis le kell rögzíteni röviden, egy-másfél oldalon a film alapötletét. A ható üveglapos asztal, amely fölé úgy rögzítették a kamerát, hogy csak függőleges irányban, le és fel mozgatható. A trükkasztalra először rákerül a háttér, majd afölé az előbb említett átlátszó celluloidlapon az alak, amely így — az átlátszóság segítségével — egyszerűen belefényképeződik a háttérbe. A trükkasztal másra is képes. Görgős szerkezet van rajta, amellyel a kép jobbra-balra csúsztatható — ezért vannak olyan pompás futók a rajzfilmhősök között, mert helybenfutó alakjuk mögött nagy sebességgel lehet elhúzni a hátteret. A rajzfilmek közeli rokona a bábfilm. Alapvető közös vonásuk, hogy — a játékfilm élő, eleven, mozgó és valóságos szereplőivel szemben — .mozdulatlan rajzokat, illetve bábokat visznek a kamera elé, hogy annak varázslatos ex'ejével életrekeltsék őket. Nem véletlen, hogy e két rokonműfajt, a rajz- és bábfilmet a nemzetközi szaknyelv „anomácios”, azaz megelevenítő filmnek hívja. Van még egy, technikai jellegű rokon von ás is: a rajz- és bábfilm egyaránt különleges, úgynevezett „kockázó” kamerával készül, amely abban különbözik a normál filmfelvevőgéptől, hogy egyszerre csak egyetlen kockát, s nem folyamatos képsort rögzít. A bábfilm elkészítési módja hasonló a rajzfilméhez: a rövid, szöveges vázlatot itt is a képes forgatókönyv követi, majd a figuratervezés, csupán a rajzok elkészítése helyett itt a bábok megformálása következik és a sík hátteret háromdimenziós, térszerű makettek váltják fel. A bábok mozgathatók — a mozgatást többnyire maga a •rendező végzi. Sok aprólékos munka, görnyedés, bajlódás testesül meg egy-egy rajz- vagy bábfilmben, de a Pannónia Filmstúdiónak, a magyar rajz- és bábfilmgyártás fellegvárának alkotógárdája úgy véli: megéri. És a bécsi, velencei, miskolci kisfilmfesztivál díjai, s a közönségsike” azt bizonyítja: igazuk van. Zilahi Judit KÖYYV Andai Pál: A technika fejlődése az őskortól az atomkor küszöbéig A napjainkban lezajló technikai forradalom mindinkább ráirányítja a széles tömegek figyelmét a technikatörténetre, s ez jól lemérhető abban is, hogy mind több ilyen kiadvány hagyja el a nyomdát, s talál vevőre. Andai Pál munkája, alapos, átfogó története a technikai haladásnak, s marxista vizsgálati szemszöge elősegíti azt is, hogy helyesen rajzolja meg a gazdasági és társadalmi fejlődés összefüggéseit, bemutatva, hogyan jutott el a kőkorszaktól az atomkor küszöbéig az emberiség; hány nagy felfedezés jelentette a mai értelemben vett technika megszületését. Különösen jól sikerültek a könyv kezdő fejezetei, az őskor és ókor, valamint a középkor technikájával foglalkozók; a kapitalista termelési mód létrejötte utáni technikai fejlődés már hatalmas anyag, s ezzel nem minden esetben sikerült eredményesen megbirkóznia, a szerző nemegyszer engedményekre kényszerült, összezsúfolta az anyagot, csökkentve ezzel a könyv e részének áttekinthetőségét és közérthetőségét. Különösen a huszadik századi közlekedés technikával, illetve az építéstechnikával foglalkozó fejezeteknél érezzük ezt, igaz, magunk is tudjuk, hogy reménytelenül sok dologgal kellene megismertetni az olvasót, hiszen maga a repüléstörténet — hogy csak egyetlen példát említsünk — könyvtárnyi művet igényelne. Andai Pál a leghelyesebb utat választotta: legalább az összefüggéseket, a fejlődés fő vonalait megmutatta. Ez sikerült is. Nem tudjuk, mert ezt a kiadó sem jelzi; befejezettnek tekinti-e a művet, avagy második kötettel folytatása várható? Az atomkor küszöbéig megtett technikai fejlődés ugyanis rendkívül érdekes, de már — a múlt. A jelen technikai forradalma, az atomkor nagy felfedezései még inkább érdeklik a ma emberét, s jogosan érzi, hogy érdeklődése nem teljesen kielégített; letéve Andai Pál könyvét, örömmel venné kezébe a következő kötetet, amely az atomkor küszöbétől kezdődően mutatná be a technikai fejlődést. Remélhetőleg ez az érdeklődés „kiköveteli” a folytatást, hiszen a színvonalas és érdekes munka a technikatörténettel eddig nem fog; lalkozó olvasót is meghódítja e témakörnek. (m. o.)
