Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-23 / 172. szám

PEST ueere* ^ÜHap 1965. JÚLIUS 23, FENTEK Alvó képernyők, szomjas vízvezeték néhány órás pihenés után, amikor a föld mélyében a be­szivárgás ismét feltölti a víz­szintet. Az új kutat a Dorogi Szén­­bányászati Tröszt építteti s költségeihez hozzájárulnak mindazok az üzemek« ame­lyek a vizére igényt tartanak. A hosszas megelőző vizsgála­tok-számítás ok szerint« víz­hozama perce nikét háromezer Hier lesz. A ikét község víz­felhasználása jelenleg 1400 liter percenként, tehát az új kút bőven fedezi majd a nö­vekvő szükségletet is, LENGYEL HATTY0K GYULÁ3S S Gyulai Kertészeti Vál­lalat az idén tovább szépíti az immár közkedvelt kirán­dulóhelynek számító gyulai vár környékét. A csónak ázás­ra is alkalmas vár-tó part­ján 120 fajtából álló nőszirom gyűjteményt állítottak össze. A tóba hattyúkait és díszha­lakat telepítenek, az apró szi­getek pedig szkipompás pá­vák tanyái lesznek. Az első pávaszülők és pávaicsirkék már meg is érkeztek, s meg­barátkoztak új környezetük­kel. A hattyúkat — három pá­rat — a varsói állatkertből ««importálják’-. Virágok és villany Jjfire készülnék Tágiószsentmdrionban 9 VESZPRÉM is (Foto: Kotroczó) PUiskzenti-vámn nem szokás * a tv esti műsorára, beszél­- getni. Általában csak azt tár­­s gyalják meg egymás között,- amit este nyolcig láthatnak. i Nyolc után a képernyő mind- szürkébbé válik, míg a kép- végül teljesen elenyészik, j Az oh nem valami termé­szetfeletti jelenség, csupán a I v ilianyáram-feszültség inga­- dozása. Halaszthatatlan ná vált tehát a község villanyhá­’ lózatának teljes rekonstrute­­j f ciója. Eddig három transzfor­­j mátorház működött, ezek ala- 1 kították át a vezetékeken ér­­w kező nagyfeszültségű áramot, í Az átépítés után a falunak | jutó energiamennyiség ötszö- S röse lesz a jelenleginek, §4 jövőben vfgan rádióz- 5-hatnak, tévézhetnek. A unkákat a Fővárosi Elekt­romos Művek szakemberei végzik s ugyanakkor a me­gyei tanács hozzájárulásá­ból az új településen 760 mé­ter hosszúságban villanyvo­nalat építenek. Van egy másik ilyen „neve­zetessége” is a falunak, amely­nek a terhét együtt nyögik PilisvörösváTral. Ha egy gye­rek Ivánon bemaszatolja ma­gát délben, nyugodtan ugrál­hat tovább, nem kell félnie, hogy megmosdatják, mert a nap bizonyos szakaszaiban egyszerűen nincs vizük. Hiá­ba építették meg a vízvezeték­hálózatot nagy munkával, üre­sen szuttyognak a csövek. Amikor aztán újra van nyo­más, sietnek az emberek csöb­­rökkel-vödrökkel a kifolyók­hoz, tartalékot gyűjteni. Ez a nomád állapot is meg­szűnik az év végére, mert szeptember 1-gyel végre meg­kezdik a régóta halogatott mélyfúrású kút munkálatait. Az első kutat, — amelyre a vízvezetéket alapozták s amely Pilisvörösvárt is hivatott el­látni — közvetlenül a felsza­badulás után fúrták. Helyét azonban nem a legszerencsé­sebben találták el, karsztvi­zet hoz fel, annak is egy gyen­gébb ágát. Emiatt item adhat § rendszeresen vizet, csak jó <»>\/R*CO kaptam KÖNYVESPOLC Gilbert Badia! Németország tegnap és ma (1917—1962) Bodió könyv-ének értékét növeli, hogy nemcsak a szű­kén értelmezett „történelmet” írja meg, hanem kitágítja e témakörit; s képet ad a né­met kultúra változásairól, majd Hitler alatti torzulásá­ról, s felöleli a technikai-tu­dományos fejlődés kérdéseit! íb, azaz a szó tág és össze- i foglaló értelmében ír — tör- i tőnél met. E tekintetben egye-* \ dűlálló a magyar nyelven j megjelent, e témakörrel fog- i lalkozó könyvek között; még j egyetlen szerzőnek, de szer- | zői munkaközösségnek sem j sikerűit ilyen teljes képet \ adnia Németország tegnapi és ! mai torténelmérőll,, ilyen vi- ] lógósam felrajzolnia a tör- i ténelmi fejlődés vonalát, s i bemutatni ok és okozat ősz- i szefüggéseit. Németország története dón- : tő tényező a huszadik szá-! zad történelmében'; a német i milltarizmus kétszer borította i lángba a világot, kétszer zú- I dított poklot, szenvedést Európa, de a többi földrész népeire is, kétszer szenvedett vereséget... Badia könyve ezért is aktuális: vannak szép számmal olyan németek, akik semmit nem tanultak és min­dent elfelejtettek, s akik, ha csak rajtuk múlna, harmad,­­szór is újra kezdenék! Gil­bert Badia könyvében — a té­nyek tárgyilagos felsorakozta­tásával1 — ezeket a köröket leplezi le, s ugyanakkor fi­gyelmeztet is: útját kell állni mindennek, ami „ismételni” szeretné a német — tegnapot. Az igen szép kiállítású köny­vet a Kossuth Könyvkiadó adta ki, a fordítás Simon Jó­­zsefné munkája. (m. o,) RENDES NAPI MUNKÁM MELLETT, amelynek célja a Berimg-tengeri zárógát felépí­tése, levelet kaptam a Közép­központból, hogy miután azt mondtam Kajevác Tihamér­­ról, hogy a bal füle jobbra áll, ezt indokoljam meg bő­vebben. A bal kettes keszon szögfüggvényének tanglensét. számoltam éppen az elektro­nikus számológépen, így te­hát érthető, hogy néhány pil­lanatra félreértettem a leve­let, amelyre és Kajevác füle ügyében választ vártak tő­lem ... Estére sikeresen elvégez­tem a számításokat és még lefekvés előtt hozzáláttam a Lisszabon—New York tran­­szatlantik-híd tervezéséhez. Már a tizedik hídívnél és a harmadik hétnél tartottam, lefogyva tíz kilót, mert va­lahogy nem jutott eszembe enni, amikor nyomatékos levelet kaptam a Középköz­ponttól; írom, vagy nem írom az indoklást, miért mondtam Kajevác bal füléről, hogy az jobbra áll. Meghökkentem: tényleg, erre nekem mái­val amit válaszolni kellene, meg kellene írni, hogy mind­ezt azért mondtam Kajevác füléről, mert egészen közel­ről láttam a fül ívét, amint merész ívben íveli át az ív­sugárnak megfelelően kiszá­mított delta-ipszilan-függ­­vény szerint a nyolcszázadik kilométert a tenger habjai fe­lett . M Bár ez a delta-ipszilon-függ­­vény mintha... igen... le­het, hogy nem is ipszilom, ha­nem iksz, s akkor a híd íve ugyebár... AMIKOR EGY HÖNAP MÚLVA készen voltam a híd tervezésével & hozzálát­tam a szikes talajokból nyer­hető uránium kivonási mód­szerének megoldásához, szűk szavú levelet kaptam a Xö­­aépközponttól, amelyben köz­ük velem, hogy az ismételt felszólításra is elmulasztott válaszból arra következtet­nék, hogy hanyag és fele­lőtlen fráter vagyok, aki­ben még annyira sem lehet megbízni, hogy állást mer­jen foglalni Kajevác fülé­nek ügyében, Ezekután — szól a levél — a Középköz­pontnak le kell vonnia a kö­vetkező tanulságokat és kény­telen felmenteni állásomból ... „Tekintettel azonban, hogy humánum és megértés ve­zeti munkánkat, amelyet Ön­nél, sajnos, nem tapasztal­tunk, felajánljuk az ön szá­mára az alagsori iktatóban a segédirattárosi beosz­tást .. ELFOGADTAM. Két hó­nap múlva kirúgtak, mert ahelyett, hogy segédiktattam volna, amiért a fizetésem ka­pom, olyan hülyeségekkel fog­lalkozom, mint például az ár­apály-erőművek tervezése ... Tápiószentmárton szép, ren­dezett község, virágok és fák díszítik az utcákat és a házak udvarát. Látni, hogy a lakos­ság törődik a falu külső ké­pével, Falud! Imre tanács­elnök megélégedetten mu­tatja séta közben a tiszta, hangulatos portákat, az ép­pen most átadott áj eszp­resszó-cukrászdát, a tényleg otthonos, kellemes művelő­dési házat. Még valamit feltétlenül nézzenek meg — mond­ja ■— olyat még nem lát­tak! Valóban nem. A gyógyszer­­tárba lépve óriási filodend­­ron fogad bennünket, már va­lóságos fa. Gazdái azon tö­rik a fejüket, hogy mi lesz, ha még a mennyezeten is túl­nő! Pillanatnyilag elfoglalja a pici helyiség háromnegyed ré­szét, az orvosságért jövők alig fémek el tőle. S még ezen kívül is, szemet nyug­tató, zöld futónövények van­nak a pulton — a szent­­mártoniak, ahová mennek, mindenütt virágokat akar­nak látni. A filodendron majd átkerül a tanács modern há­zasságkötő termébe. — Ez igazi reprezentatív növény! — mondja büszkén a gyógy­szerésznő. A virágos Tápiószentmár­­tonban azonban még nem teljes a villanyvilágítás. A község vezetőinek legna­­gyobb gondja* hogy pénzt szerezzenek a villanyveze­tékek megépítésére. Még öt kilométer hiányzik — ez legalább kétmillió forintot jelent. Most ez a legfonto­sabb, mindennél előbbrervaló. Sikerült is elérni, hogy eb­ben az évben két és fél kilométerrel meghosszabbod­jék a villanyhálózat. Az idén kezdődött volna meg a nyolctantermes általános iskola építése, de a költ­ségvetés a teljes összeget nem tudta biztosítani. Ezért a megmaradt pénzt is villanyra fordítják. Kellene strand is, hiszen a községben 26 fokos víz van, s több bővizű forrás. Azon­ban ea is még csak a táv­lati tervben szerepelhet — fő a villany* az kell előbb. A megyében és a monori járásban is egyre nő az igény az újabban épült lakótele­pek villanyvilágítással való ellátására. Tápiószentmárton­­ban is építkeznek, s a falun kívüli, külső településeket is lassan bekapcsolják a vil­lanyhálózatba. Jövőre már minden ház­ban — ha így hatad a munka — lesz elektromos áram. A község lakói, hogy ez minél előbb megvalósul­jon, jelentős társadalmi mun­kával segítik az építkezést, (j. e.) Napsugár, Ceglédszépe, Győztes, Ford, Alexander Szépségverseny" Szegeden // Csongrdd, Baranya, Békés, Bács és Pest megye állami és szövetkezeti gazdaságainak, valamint kísérleti intézetei­nek részvételével augusztus 6—10. között nagyszabású őszibarack-kiállítást rendez­nek Szegeden. A kiállításon a hagyomá­nyos Napsugár, Ceglédszé­pe, Győztes, Ford és. Ale-Remenytelen búcsú Végigjártam szobádat faltól ágyig, minden darabra csókomat lehelve ha rádborul az éj fekete leple megőrzőm titkaink ma este rád itt az álmok langy esője vár s ha fáradt napod után ledőlsz a néma. este mint egy frissen fakadt virágnak teste hull rád s szirommal szór be minden vágyat ne sírj most arra kérlek minden könnyed gyémánttá lett szívemben, de ha könnyebb zokogd el bánatod a néma éjben szívünk már régen egybehangzó dallam szólsz s válaszolok benned búgó dalban nincs tűnt idő nincs távol ügye érzed. Ágoston Imre xander fajtákon kívül be­mutatják a Dél-alföldi Mező­gazdasági kísérleti Intézet új memesátésű, sángahúsú hib­rid gyümölcseit. Több ha­zai érdeklődésre számottartó külföldi „híresség” is szere­pel majd a kiállításon. Az őszibarack „szépségver­sennyel” egy időben borbe­mutatót is rendeznek Szege­den. A termelők erre több mint 100 mintával nevez­tek be. Múzeumba kerül a hortobágyi postakocsi Az évtizedekkel ezelőtt használt utolsó hortobágyi postakocsit „restaurálják” és azután múzeumba viszik. A hortobágyi csárdával szem­közt levő szekérszállás épü­letében kap végleges helyet* ahol a közeli hetekben meg­nyitják a tájmúzeumot. A hortobágyi postakocsin kí­vül néhány jellegzetes más kocsitípus is a múzeumba ke­rül. A BARKAS DOKTOR tést: a kinemesítés, a maga­sabb gyapjúhozam végett. Pásztor Györgyben nem dőlt össze a világ. Igaz, fanyarká­­san megjegyezte: Szóval te­gyem át a nyerget a birkákra. Az állatorvos, aki szereti az utat hegynek fel járni és nem hegynek le: vállalta az új fel­adatot. Egy-két előfutár ugyan már járt kint a juhászoknál, meg­pendítette a mesterséges ter­mékenyítés gondolatát, de az­zal tért vissza, hogy az isten se bír a juhászokkal. Maka­csok, konzervatívak. Könnyebb Kínában misszionáriusnak len­ni, mint velük szót érteni. Először a ceglédi sziken, egy híres juhásznál pró­bált szerencsét. A mezei em­ber kevélyen állt, akár a tila­lomfa. Az orvos sorolta mi mindent tanult ő a tapasztalt juhászoktól. Faggatta az öre­get, nincs-e valami új „fogása” amit szívesen megtanulna? A juhász inkább elmesélte dinasztiája történetét: azok voltak ám a virtiglik! Végül mutatta a kisujját, hogy neki már abban van minden tudo­mánya. — Lesz ami lesz — gondol­ta az orvos és hiúságában pró­bálta' megfogni a juhászt: — Tudja-e. hogy megtisztelő feladat vár magára? A me­gyénél azt szeretnék, ha itt ve­zetnénk be először a tudomá­nyos eljárást, a mesterséges termékenyítést. Én megmuta­tom, hogy kell bánni a mű­szerekkel, utána maga lesz a doktor. — Van istene az úrnak? — dörögte a juhász. Az orvos úgy érezte magát, mint a rezgő nyárfalevél. — Tiltott műtétet — nem csiná­lok! — kötötte meg magát a ceglédi ember. — Értse meg bátyám — ér­velt laz orvos — így jobban jár, több lesz a gyapjú, a jó egyedeket tovább nemesítjük. Több lesz a jövedelme is. Csak megmondja, melyik a legjobb kos, egy ugrásiből annyi ter­mékenyítő anyagot kapunk, hogy 30 toklyót befedeztethe­tünk vele — mesterségesen. — Megfosztani az anyát, a kost a boldogságtól? — hábor­gott a juhász. Az orvos cseles volt: — Hát akkor isten áldja, megyek az ^.bonyiakhoz. ök biztos nem állják el a tudo­mány útját. Majd őket muto­gatja film, meg a televízió, mikor a kitüntetéseket kapják a Parlamentben. — Lekezelt az öreggel és indulni akart. Az visszatartotta: — Reggel választ adok, dok­tor úr, egyet alszok rá. T^i agy volt a holdnak az ud- i ’ vara. A juhász nehezen aludt el. Furcsákat álmodott: Látta magát ugró kosok közt, fehér köpenyben. Aztán sok pénzt látott, meg kazlakban a gyapjút. A juhász másnap szakított a hagyományokkal; úttörője lett a tudományos eljárásnak. Me­­gyeszerte folyik a mesterséges termékenyítés. Sikeresebb a nemesítés, nő a gyapjúhozam. A mi emberünk ért a nyelvü­kön, mond ják Pásztor György­re a juhászok. Csupán a vecsési juhászok tartják őt még ma is valami­féle- pusztai garabonciásnak, aki istent kísértve, el akarja ütni az a pacákjait a boldogság­tól. (Apácáknak a juhász azo­kat a toklyókat nevezi, ame­lyek már fejlettek, de még kos nem érintette őket.) A bírkás orvos a megyében már csak ellenőriz, operál, ta­nít. Boldog, hogy öt év után. van mit letenni az asztalra. Töretlen a munkakedve és szellemessége. A minap tagronómusok éloe­­lődtek vele: Gyuri, itt a sok ralon. naylon, bánion, mi lesz a birkáiddal, ha a műanyag kiszorítja a gyapjút? ! Csattanósan válaszolt: — A gyapjú az mindig gttapjú marad! Megjósolom: aki a ra­­lont meg a naylont kitalálta, annak a sírján is birka fog le­gelni. Gaigóczy Imre A háború befejezése óta éltéit húsz esztendő mindin­kább megérheti a nagy, ösz­­szefoglaló művek megszületé­sének lehetőségét. A második világháború története elvá­laszthatatlan a hitleri Né­metország történetétől, s ily értelemben a második világ­háború már akkor elkezdő­dött, amikor — az első még véget sem ért... A vesztett első világháború végén már arra készült a német milita­­rizmus, hogy visszavágjon, hogy nevansot vegyen, mint ahogy a vesztett második vi­lágháború végén — s nap­jainkban is — erre készültek, illetve készülnek Nyugat-Né­­metország bizonyos körei. Gilbert Badia könyve éppen e tekintetben nagy jelentősé­gű és az e természetű mun­kák első sorában álló: meg­mutatja azt a folyamatot, amely törvényszerűen veze­tett a császári imperializmus­tól a Hitler-fasizmusig, a Kapp- és Noske-féle puccsis­táktól az SS-komandókig. Nagyszerű könyv — így summázhatjuk véleményün­ket Badia munkájáról. Nagy­szerű, mert világos és átte­kinthető képet ad; élvezetes stílus jellemzi; bőven doku­mentált és a szerző teljesen ura témájának; bátor, mert őszintén és tárgyilagosan nyúl olyan kérdésekhez, ame­lyek bizonyos értelemben még ma is „kényesek”, például a német szociáldemokrata ve­zetők magatartása az első világháború előtt, vagy a né­met kommunisták taktikai hibái a harmincas évek ele­jén; az 1945 után létrejött két Németország fejlődési vo­nala — a francia történész könyve példamutató munka. Pásztor György állatorvos gyerekkori pajtásom. A ! sebes Garam-folyó partján j együtt kergettük a labdát, j Balszélsőt játszott. A nyurga j fiú jól húzott kapura. De né­­! ha, hiába kerestem egy-egy jó ! átadással, nem volt a helyén. ! Túlszaladt a taccs-vonalon, i mert ló bukkant fel a láthatá­­jron. Faképnél hagyott minket, j A lovakat a gazdák úsztatni 1 hozták a folyóra. Pásztor Gyu­­! rit valósággal megbűvölte egy­­! egy jó küllemű pej mozgása. ! A ló fizikai megjelenése, esz­­! tétikai örömet okozott neki. ! Ennek köszönhető, hogy már (tízéves korában minden isko­lai könyvét lovakkal rajzolta i tele. Szeme előtt az álla torvasi j pálya lebegett. Izgatta a sebé­­! szét és az állattenyésztés. Cél­­; ját elérte. A diploma elnyeré­­^ se után, operált a klinikán, ! majd a bábolnai méntelepen, j ahol lovakat is nevelt 5 Öt évvel ezelőtt, a mező­­| gazdasági vásárban még viha- J rosan tapsolt a közönség a bá- J bolnai kancáknak, amikor a | minisztériumban közölték 5 Pásztorral, hogy át kell ven­­j nie Pest megyében a juhászat ^ tudományos irányítását. Be J kell vezetnie az új eljárást, a ä mesterséges megtermékenyí-VIRÁGZIK AZ INDIAI LÓTUSZ A szegedi József Attila Tu­dományegyetem füvészkert­­jében kibontotta hatalmas virágait az Indiából szár­mazó lótusz. A víz tükrén lebegő, szabályos kerek leve­lek közül hosszú száron emel­kednek ki a csodálatosan szép virág kelyhei. Mosl pompázik a tavakon a kén­sárga tündérfátyol, valamiül a piros, kék és fehér virágú tündérrózsa. Liiás virágú ví­­zijácint és folyton nyíló mo­csári nefelejcs egészíti ki a páratlan együttest.

Next

/
Thumbnails
Contents