Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-21 / 170. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM 1965. JÚLIUS 21, SZERDA Zivatar — idó előtt Részvét a kombájnosnak — Fehér már a paradicsom — Aratási őrjárat Kihasítottunk a határból egy darabkát, azt jártuk végig. A Petőfi Termel őszövetkezet hosszúháti, gáti részében né­zelődtünk. Hogy pontosabb le­gyek, az útirányt is leírom. Messze, az Abonyi út végére mentünk ki, onnan jobbra a Vihar utcába, majd a Törteli útra tértünk és vargabetűt kanyarítva visszajöttünk a Szolnoki úton, be a központ­ba. A nap rekkenő meleget árasztott, néha jól esően ka­varta meg egy kis szél a leve­gőt A felhők némán, vakító fehéren őrködtek a nap körül, nem is sejtettük volna, hogy néhány óra múlva csattog, dörög, villámlik, eső seper végig a tájon. Pedig ez az eső várhatott volna még egy jó ‘hetet. Pont az aratás kellős köze­pén kellett kellemetlenked­nie. A hét végén, amikor már a kukorica hányni kezdi cí­merét, áldás lenne. Az aratást pedig kihagyta volna. Mei't, ha minden jól megy, akkorra Végezni akarnak a búzával is. De térjünk vissza a Petőfi­hez. Útközben learatott őszi árpa kazalba rakva, még lá­bon álló, szélén belehasított búzatáblák, kukorica- (egy-két tő a címerét is hányja), krumpli- és paradicsomföldek váltották egymást. Kiseb­bek, nagyobbak. Háztáji, vagy közös darabok. A kecskeméti törpeparadi­csomon — jó nagy terület — fehérük a termés. Jó jel, egy hét múlva lehet már szedni — persze, ha az idő is tartja magát. Néhány asszony hordta ki kosarakban a Hosszú­háton az uborkát az út szélén sorakozó ládákba. Rossz képet mutat az uborka­föld — az indák nem folytak össze. Nem szereti már azt a helyet, hiszen több éve ugyan­oda vetették. A kártevőknek is volt idejük odaszokni. Arrébb egy kisebb intenzív búzatábla várja a kombáj­nokat. Minden részvét a kom­­bájnosoknak. Nehéz dolga lesz, ritka, gazos, kusza a be­érett vetés. Hiába, ki mint vet, úgy arat, és — nem kell sajnálni azt a vetőmagot. Ellenben az út másik olda­lán nagyon jól adott a már learatott őszi árpa. Meglesz ott a tizenhat mázsás termés, ha nem több. Különben a ter­melőszövetkezetben az őszi árpa után jól megy a tarló­szántás. Huszonöt holdat már be is vetettek kukoricával, négy holdon pedig iparkodik kifelé a földből a kései bur­gonya. Egy másik ősziárpa-terüle­­ten cséplőgép zúg. Két cséplőgép dolgozik a tsz területén a két cséplő­csapattal. A magveszteség egészen minimális. A Törteli úton befelé halad­va már nem sok a látnivaló. Inkább a sima, jó útat áld­juk, a két ló is vidámabban csattog. A fordulónál a vásár­tér igazán sajnálatra méltó, árva, üres képet mutat. De aztán jön a Szolnoki út kera­­mitja, a lovak patkójától han­gos csattogással jövünk be a városba. És egész más így a „belváros”, ha a határ után látjuk. (végh) Holnap ülést tart a végrehajtó bizottság A városi tanács végrehajtó bizottsága holnap reggel ki­lenc órakor ülést tart a ta­nács földszinti vb-termében. Jelentés hangzik el az el­múlt hathónapi felvásárlási tervek végrehajtásáról és a második féléves felvásárlási feladatokról. A továbbiakban a szabálysértési előadó tava­lyi munkáját értékelik. Következő napirendi pont­ként a Ceglédi Építőipari Vállalat kérésére az új la­katosüzem telephelyének ki­jelölését engedélyezik. ÚJ PERMETEZŐTORONY Kis kutya, nagy kutya, nem ugat hiába A levél írója azt állítja, hogy a Baross Gábor utca 17. számú ház gazdája vagy talán csak lakója egész ku­­tyafalkát tart és ezzel nyug­talanítja az egyébként csen­des utca környékét. Az állítás fényesen kiállot­ta a próbát. Megzörgettük a tizenhetes számú ház, ka­puját. A dühös szelindekhad odarohant. Kaparták a rozo­ga kapu deszkáját. Ahogyan bekukkantottunk a hasadéko­­kon, tisztán láthattuk, hogy a ház tulajdonosa valami nagyüzemi kutyatenyésztést folytat és ez a tenyésztés ugyancsak meghaladja egy háztáji kutyatartás mére­teit. Sajnos. hasztalan zörög­tünk. Karai György, a ku­tyák nagylelkű gondozója, a szomszédok szerint, egész napon át nem található. A kutyák is étlen-szomjan vinnyogják végig az időt, amíg a gazda hazaverődik. Közben pedig felnyargalnak a padlás lépcsőjén, átugrál­nak a szomszédba, nem saj­nálják a baromfiakat elfog­­dosni. A zörgetésre a szomszédok kiállnak a kapukba. Meg­nyugtatnak, hogy kár a pró­bálkozásért. Úgysem talál­juk az embert, aki külön­ben nagyon büszke a ku­tyáira és hegyesen hangsú­lyozza, hogy majd akad olyan, aki busásan megfizeti a kutyák árát. Érdemes len­ne ezzel kapcsolatban véle­ményt kérni a városi adó­hivataltól. Vajon fizetett-e már Karai György egy fil­lér kutyaadót. Mert a szom­szédok állítják, hogy a vég-MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Szerelmesek vannak közé tünk. Egy nap a strandon. Lengyel film. Kísérőműsor: Az első szo­cialista karnevál. Magyar híradó. rehajtók még egyetlen egy esetben sem tudták otthon ér­ni. Az egyik szomszédasszony keserűen panaszolta, hogy a kutyák kikaparták a ke­rítés alját, kimerészkedtek az utcára és felfalták a csirkéit. Egy másik asszony a tyúk­jait emlegette. Mindannyian megegyeztek azonban abban, hogy a tűr­hetetlen a helyzet. Különösen akkor, amikor telihold idején a kutyafalka hátborzongató vinnyogással köszönti az ég vándorát. Egy-egy új permetezőtornyot építettek a Dózsa Termelő­­szövetkezet új kétszázholdas szőlős kertjének két sarkára. A toronyban levő kádakban történik majd a permetanyag oldása, s innen csapolják a permetezőgépekbe (Papp felv.) SPORT * Rekordközönség előtt az árvízkárosultakért Szabadkai Spartak—Nagy­kőrösi Kinizsi 12:51 (37:22) Nagykőrös, vezette: Szabó Zoltán, Borsos Antal. Jugoszláv, magyar és a bé­ke zászlajával feldíszített né­zőteret kényelmes ülőhelye­ken mintegy hatszáz sport­­kedvelő vette körül. A kö­rösi kosaras lányok egy­­egy virágcsokrot nyújtottak át a vendégeknek, majd zász­lócsere következett, s elkez­dődött a mérkőzés. A Spartak: Ursal Rukavi­­na — Deneg-ri — Horváth, Müetin, a Kinizsi: Padányi, Papp dr. — Hoff er — Zsákái, Tóth ötössel kezdett. A Kinizsi 3:0-ás vezetését a vendégcsapat már a 2. percben túldobta, s vezető pozícióját pontelőnyének fo­kozásával mindvégig megtar­totta. A félidő végére 15 pontos előnyre tett szert a mindjobban játékba lendü­lő Spartak. Az utolsó öt perelje 64:42 ponttal léptek a csapatok és végül is a Spartak 21 ponttal győzte le a Kinizsit. A mérkőzés jó színvonalú volt. A Spartak könnyedén, a Kinizsi nagy akarással, lel­kesedéssel játszott. A jól képzett, technikás játékosok­ból álló vendégcsapat a szép játékra is súlyt fektetett és láttunk tőlük jónéhány lát­ványos alakítást, szellemes megoldást. El kell mondani róluk, hogy szintén a mi NB II-nek megfelelő csoportbe­osztásban tavasszal a 7. he­lyen végeztek. Egy éve nyer­tek bajnokságot alsóbb osz­tályban. tehát a csapat újonc a második ligában. Egy év alatt igen sokat fejlődtek, otthon nem vesztettek mér­kőzést. A Kinizsiről szóló kriti­kát a Spartak edzője igy fog­lalta össze: Spartak kosaras a mérkőzés bemelegítésénél (Papp felv.) — Tetszett a center (Hof­­fer) nagy munkabírása, küz­dőszelleme és a két védő (Padányi, Papp dr.). Elöl legtöbbször késlekednek, a jól indított akciókat nem tud­ják befejezni. A bedobok többször rosszul időzítenek és távoli dobásra, de álta­lában kosárra dobásra nem a döntő pillanatban vállal­koznak. Szép az, amit a Kinizsi akar, próbálgat, de azt nagyon kell tudni, többet kell gyakorolni. Ha az alap­­elképzelést végre tudják majd hajtani, ütőképes csa­pat lehet. Kosárdobók a Spartakból: Horváth 28, Miletin 22, Ur­sal. Rusman 6—6, Babuskov 4, Borsos, Platisav, Gojnics 2—2. A Kinizsiből. Hoffer 15, Zsákai 12, Padányi 10, Papp, dr. Matuska 4—4, Áb­rahám, Tóth, Vági 2—2. Kopogtattak a tsz-iroda aj­taján. Idős paraszt bácsi lé­pett be felzaklatott állapot­ban, s rögtön előadta pana­szát. — Nyolc szalmazsákomban ki szeretném cserélni a szal­mát, már ki is fizettem az ér­te járó pénzt. Azonban Jónás­­né, a másik irodában azt mondta: — A bácsi a szalmát csak egyszerre hozhatja el, de csak egy taligán, kocsit nem igé­nyelhet! Itt szusszantott egyet az öreg, figyelte az arcokat, majd folytatta. — öreg ember vagyok én már kérem, hogy bírnék el nyolc kitömött szalmazsákot A hatodik tárgyalás Lopásért, önbíráskodásért vonta felelősségre a városi biróság a többszörösen büntetett hajtőt Szöllösi Sándor aránylag elég koi'án kezdte. Mint fia­tal korút megbüntette a Pest­­vidéki Biróság háromhónapi felfüggesztett szabadságvesz­tésre, mivel egyik munkatár­sának a zsebéből kilopta an­nak óráját. Azóta még négy esetben állt a törvény előtt Szöl­­lősi Sándor, és általában vagyon elleni bűncselek­ményekért. Néhány nappal ezelőtt a városi ügyészség rablással és önbíráskodással vádlottan ál­lította a bíróság elé. 1964 decembere szerencsét­len hónapja volt a rovott múltú embernek. Ekkor alkal­mi munkásként Róka László fuvarosnál dolgozott. Decem­ber 7-én a ládagyárból öt mázsa hulladékot szállított Gyulai Ambrusék lakására. A délelőtti órákban ért oda Gyulaiékhoz. Csak Gyulaiék kislánya volt otthon. Szöllösi a ház előtt le­rakta a fát és megmond­ta a gyereknek, hogy majd az esti órákban visz­­szajön a fuvardíjért. Már besötétedett, amikor Szöliősi visszament, de Gyu­laiék kapuját zárva találta. Nem sokat teketóriázott. Vál­lánál megnyomta a kaput és bement. A házban senki sem tartózkodott. Szöliősi szétné­zett. Először is zsebrevágta Gyulainé erszényét, amely­ben huszonnégy forint kész­pénz volt, aztán magához vette Gyulai karóráját és öngyújtóját. A tűzhelyen pörköltet és sült húst talált, abból tisztessége­sen belakott és miután egy csomagban cigarettát is ta­lált, rágyújtott. Váratlanul hazatértek azon­ban a háziak. Gyulainét meg­lepte, hogy a kaput nyitva ta­lálta. Férje a lakásba sietett, az asszony pedig az udvaron nézett körül. Mosolyogva bújt elő a kamrából Szöliősi Sán­dor és azt mondotta, hogy a fuvardíjért jött, de kü­lönben is Ambrus napja lévén, meg akarja kö­szönteni a házigazdát. Gyulai kijelentette, hogy tőlük nem jár fuvardíj, mert a hulladékfát Szöllösi téve­désből hozta hozzájuk, azt édesapjáék rendelték. Gyulai­né meg akarta mutatni a szál­lítólevelet, amely azonban az ex-szényében volt, amelyet Szöliősi néhány perccel az­előtt zsebre vágott. Az asz­­szony természetesen kereste a pénztárcát és gyanúja rögtön Szöllösire terelődött. A kocsis visszautasítot­ta a gyanúsítást' és azt mondta, hogy hozzanak rendőrt. A körzeti megbízott előállí­totta az irodába, majd miután megmotozta, megtalálták Szöl­iősi csizmájában az órát és tíz cigarettát. Az öngyújtóról és az erszényről nem volt hajlandó felvilágosítást adni. A másik ügy: Szöliősi Kisé­ri Lajos társaságában szenet szállított Tiszakécskére, ifj. Tóth Ferencnek. Idős Tóth Ferencnek pedig Szemerei Ferenc fuvaros szállított sze­net, s az ő kocsiján Czakó László volt a hajtó. Már útközben söröztek, a náluk levő demizsont is szor­galmasan emelgették. Amikor a tűzrevalót lerak­ták, id. Tóth Ferenc ötven forint borravalót adott Czakó Lászlónak azzal, hogy a pénzt hár­man osszák el. Visszafelé megálltak a ko­­cséri cuki’ászdánál. Itt Czakó László három üveg sört fize­tett. Mielőtt azonban a sört megitta volna, kiment az ut­cára, felkapaszkodott a kocsi­ra és el akart indulni. Szöliő­si ezt észrevette, kiment az utcára és megfogta a lovak száját. Czakó állítólag végig­suhintott Szöllősin az ostorá­val és közben az anyját szidta. Szöliősi követelte, hogy az ötven forintból meg­maradt harminc forintot ossza szét közöttük. Miután erre Czakó nem volt hajlandó, a kezében levő os­tornyél boldogabb végével többször odasózott. Erre Czakó húsz forintot odaadott neki. A városi bíróság előtt Szöl­lösi elismerte bűnösségét. A bűnösség értékelésénél a bí­róság súlyosbítóként értékelte azt, hogy a bűn cselekménye­ket visszaesőként követte el. Ezért egyévi szabadságvesz­tésre és hétszáz forint pénz­­büntetésre ítélte. Kimondotta a bíróság Szöliősi kényszerclvonó kezelését is, amit a szabadságvesztés ide­je alatt kell rajta végrehajta­ni. egy taligán, hisz a szalma hat kilométerre van a várostól. A főkönyvelő 1 és a „megrö­könyödött” hallgatóság va­karták a fejüket, tényleg ké­nyes a kérdés. — Hogy hívták, aid ezt a bácsinak mondta? — kérdez­ték még egyszer. — Jonásné volt az, ott a másik irodában — felelte ha­tározottan az öreg. Mit volt mit tenni, végére kellett járni a dolognak. Gyorsan ment a futár Jónás­­néért, de a gyanakvó főköny­velő még egy másik női dol­gozót is áthívatott a szomszé­dos irodából. Ripp-roppra itt termett a két asszony, és a főkönyvelő vezetésével szembesítésre ke­rült a sor. — Bácsikám, melyik volt az az asszony, aki magától ezt a lehetetlen dolgot követelte? — kérdezte a tőkönyvelő, gon­dolván, hogy a következő pil­lanatban az öreg mérgesen fog mutogatni Jónásnéra. — Ezek közül egyik sem, egyiket sem ismerem, ők nem mondták — rázta a fejét a bácsi. — De hát ő a Jónásné — mutatott az egyik asszonyra a főkönyvelő, most már nem értve a dolgot. Kis csend, majd felkapta a fejét az idős ember: — Én nem tudom, de ha tényleg ez a Jónásné, akkor ő mondta. Hogy tényleg ki mondta bá­­csikánknak ezt a butaságot, azt mi sem tudjuk, ezek után a főkönyvelő sincs vele tisz­tában, de úgy látszik, a bácsi maga sem nagyon tudja. Vagy talán nem is mond­ták?? (szentpéteri) ÉRIK A DINNYE! Az idei hűvös, esős idő folytán két-három héttel el­tolódott a dinnye érése. Az első kosár sái’gadinnyét Bar­­kóczy Zoltán hangácsi diny­­nyés hozta be hétfőn a Sza­badság Termelőszövetkezet átvevő helyére, melyet ked­den a tsz helyi piaci stand­ján adtak el, tizenkét fo­rintos kilogrammonkénti áron. — k — Mondták, nem mondták? Ha mondták, ki mondta ?

Next

/
Thumbnails
Contents