Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-21 / 170. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA IX. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM 1965. JÚLIUS 21, SZERDA Zivatar — idó előtt Részvét a kombájnosnak — Fehér már a paradicsom — Aratási őrjárat Kihasítottunk a határból egy darabkát, azt jártuk végig. A Petőfi Termel őszövetkezet hosszúháti, gáti részében nézelődtünk. Hogy pontosabb legyek, az útirányt is leírom. Messze, az Abonyi út végére mentünk ki, onnan jobbra a Vihar utcába, majd a Törteli útra tértünk és vargabetűt kanyarítva visszajöttünk a Szolnoki úton, be a központba. A nap rekkenő meleget árasztott, néha jól esően kavarta meg egy kis szél a levegőt A felhők némán, vakító fehéren őrködtek a nap körül, nem is sejtettük volna, hogy néhány óra múlva csattog, dörög, villámlik, eső seper végig a tájon. Pedig ez az eső várhatott volna még egy jó ‘hetet. Pont az aratás kellős közepén kellett kellemetlenkednie. A hét végén, amikor már a kukorica hányni kezdi címerét, áldás lenne. Az aratást pedig kihagyta volna. Mei't, ha minden jól megy, akkorra Végezni akarnak a búzával is. De térjünk vissza a Petőfihez. Útközben learatott őszi árpa kazalba rakva, még lábon álló, szélén belehasított búzatáblák, kukorica- (egy-két tő a címerét is hányja), krumpli- és paradicsomföldek váltották egymást. Kisebbek, nagyobbak. Háztáji, vagy közös darabok. A kecskeméti törpeparadicsomon — jó nagy terület — fehérük a termés. Jó jel, egy hét múlva lehet már szedni — persze, ha az idő is tartja magát. Néhány asszony hordta ki kosarakban a Hosszúháton az uborkát az út szélén sorakozó ládákba. Rossz képet mutat az uborkaföld — az indák nem folytak össze. Nem szereti már azt a helyet, hiszen több éve ugyanoda vetették. A kártevőknek is volt idejük odaszokni. Arrébb egy kisebb intenzív búzatábla várja a kombájnokat. Minden részvét a kombájnosoknak. Nehéz dolga lesz, ritka, gazos, kusza a beérett vetés. Hiába, ki mint vet, úgy arat, és — nem kell sajnálni azt a vetőmagot. Ellenben az út másik oldalán nagyon jól adott a már learatott őszi árpa. Meglesz ott a tizenhat mázsás termés, ha nem több. Különben a termelőszövetkezetben az őszi árpa után jól megy a tarlószántás. Huszonöt holdat már be is vetettek kukoricával, négy holdon pedig iparkodik kifelé a földből a kései burgonya. Egy másik ősziárpa-területen cséplőgép zúg. Két cséplőgép dolgozik a tsz területén a két cséplőcsapattal. A magveszteség egészen minimális. A Törteli úton befelé haladva már nem sok a látnivaló. Inkább a sima, jó útat áldjuk, a két ló is vidámabban csattog. A fordulónál a vásártér igazán sajnálatra méltó, árva, üres képet mutat. De aztán jön a Szolnoki út keramitja, a lovak patkójától hangos csattogással jövünk be a városba. És egész más így a „belváros”, ha a határ után látjuk. (végh) Holnap ülést tart a végrehajtó bizottság A városi tanács végrehajtó bizottsága holnap reggel kilenc órakor ülést tart a tanács földszinti vb-termében. Jelentés hangzik el az elmúlt hathónapi felvásárlási tervek végrehajtásáról és a második féléves felvásárlási feladatokról. A továbbiakban a szabálysértési előadó tavalyi munkáját értékelik. Következő napirendi pontként a Ceglédi Építőipari Vállalat kérésére az új lakatosüzem telephelyének kijelölését engedélyezik. ÚJ PERMETEZŐTORONY Kis kutya, nagy kutya, nem ugat hiába A levél írója azt állítja, hogy a Baross Gábor utca 17. számú ház gazdája vagy talán csak lakója egész kutyafalkát tart és ezzel nyugtalanítja az egyébként csendes utca környékét. Az állítás fényesen kiállotta a próbát. Megzörgettük a tizenhetes számú ház, kapuját. A dühös szelindekhad odarohant. Kaparták a rozoga kapu deszkáját. Ahogyan bekukkantottunk a hasadékokon, tisztán láthattuk, hogy a ház tulajdonosa valami nagyüzemi kutyatenyésztést folytat és ez a tenyésztés ugyancsak meghaladja egy háztáji kutyatartás méreteit. Sajnos. hasztalan zörögtünk. Karai György, a kutyák nagylelkű gondozója, a szomszédok szerint, egész napon át nem található. A kutyák is étlen-szomjan vinnyogják végig az időt, amíg a gazda hazaverődik. Közben pedig felnyargalnak a padlás lépcsőjén, átugrálnak a szomszédba, nem sajnálják a baromfiakat elfogdosni. A zörgetésre a szomszédok kiállnak a kapukba. Megnyugtatnak, hogy kár a próbálkozásért. Úgysem találjuk az embert, aki különben nagyon büszke a kutyáira és hegyesen hangsúlyozza, hogy majd akad olyan, aki busásan megfizeti a kutyák árát. Érdemes lenne ezzel kapcsolatban véleményt kérni a városi adóhivataltól. Vajon fizetett-e már Karai György egy fillér kutyaadót. Mert a szomszédok állítják, hogy a vég-MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Szerelmesek vannak közé tünk. Egy nap a strandon. Lengyel film. Kísérőműsor: Az első szocialista karnevál. Magyar híradó. rehajtók még egyetlen egy esetben sem tudták otthon érni. Az egyik szomszédasszony keserűen panaszolta, hogy a kutyák kikaparták a kerítés alját, kimerészkedtek az utcára és felfalták a csirkéit. Egy másik asszony a tyúkjait emlegette. Mindannyian megegyeztek azonban abban, hogy a tűrhetetlen a helyzet. Különösen akkor, amikor telihold idején a kutyafalka hátborzongató vinnyogással köszönti az ég vándorát. Egy-egy új permetezőtornyot építettek a Dózsa Termelőszövetkezet új kétszázholdas szőlős kertjének két sarkára. A toronyban levő kádakban történik majd a permetanyag oldása, s innen csapolják a permetezőgépekbe (Papp felv.) SPORT * Rekordközönség előtt az árvízkárosultakért Szabadkai Spartak—Nagykőrösi Kinizsi 12:51 (37:22) Nagykőrös, vezette: Szabó Zoltán, Borsos Antal. Jugoszláv, magyar és a béke zászlajával feldíszített nézőteret kényelmes ülőhelyeken mintegy hatszáz sportkedvelő vette körül. A körösi kosaras lányok egyegy virágcsokrot nyújtottak át a vendégeknek, majd zászlócsere következett, s elkezdődött a mérkőzés. A Spartak: Ursal Rukavina — Deneg-ri — Horváth, Müetin, a Kinizsi: Padányi, Papp dr. — Hoff er — Zsákái, Tóth ötössel kezdett. A Kinizsi 3:0-ás vezetését a vendégcsapat már a 2. percben túldobta, s vezető pozícióját pontelőnyének fokozásával mindvégig megtartotta. A félidő végére 15 pontos előnyre tett szert a mindjobban játékba lendülő Spartak. Az utolsó öt perelje 64:42 ponttal léptek a csapatok és végül is a Spartak 21 ponttal győzte le a Kinizsit. A mérkőzés jó színvonalú volt. A Spartak könnyedén, a Kinizsi nagy akarással, lelkesedéssel játszott. A jól képzett, technikás játékosokból álló vendégcsapat a szép játékra is súlyt fektetett és láttunk tőlük jónéhány látványos alakítást, szellemes megoldást. El kell mondani róluk, hogy szintén a mi NB II-nek megfelelő csoportbeosztásban tavasszal a 7. helyen végeztek. Egy éve nyertek bajnokságot alsóbb osztályban. tehát a csapat újonc a második ligában. Egy év alatt igen sokat fejlődtek, otthon nem vesztettek mérkőzést. A Kinizsiről szóló kritikát a Spartak edzője igy foglalta össze: Spartak kosaras a mérkőzés bemelegítésénél (Papp felv.) — Tetszett a center (Hoffer) nagy munkabírása, küzdőszelleme és a két védő (Padányi, Papp dr.). Elöl legtöbbször késlekednek, a jól indított akciókat nem tudják befejezni. A bedobok többször rosszul időzítenek és távoli dobásra, de általában kosárra dobásra nem a döntő pillanatban vállalkoznak. Szép az, amit a Kinizsi akar, próbálgat, de azt nagyon kell tudni, többet kell gyakorolni. Ha az alapelképzelést végre tudják majd hajtani, ütőképes csapat lehet. Kosárdobók a Spartakból: Horváth 28, Miletin 22, Ursal. Rusman 6—6, Babuskov 4, Borsos, Platisav, Gojnics 2—2. A Kinizsiből. Hoffer 15, Zsákai 12, Padányi 10, Papp, dr. Matuska 4—4, Ábrahám, Tóth, Vági 2—2. Kopogtattak a tsz-iroda ajtaján. Idős paraszt bácsi lépett be felzaklatott állapotban, s rögtön előadta panaszát. — Nyolc szalmazsákomban ki szeretném cserélni a szalmát, már ki is fizettem az érte járó pénzt. Azonban Jónásné, a másik irodában azt mondta: — A bácsi a szalmát csak egyszerre hozhatja el, de csak egy taligán, kocsit nem igényelhet! Itt szusszantott egyet az öreg, figyelte az arcokat, majd folytatta. — öreg ember vagyok én már kérem, hogy bírnék el nyolc kitömött szalmazsákot A hatodik tárgyalás Lopásért, önbíráskodásért vonta felelősségre a városi biróság a többszörösen büntetett hajtőt Szöllösi Sándor aránylag elég koi'án kezdte. Mint fiatal korút megbüntette a Pestvidéki Biróság háromhónapi felfüggesztett szabadságvesztésre, mivel egyik munkatársának a zsebéből kilopta annak óráját. Azóta még négy esetben állt a törvény előtt Szöllősi Sándor, és általában vagyon elleni bűncselekményekért. Néhány nappal ezelőtt a városi ügyészség rablással és önbíráskodással vádlottan állította a bíróság elé. 1964 decembere szerencsétlen hónapja volt a rovott múltú embernek. Ekkor alkalmi munkásként Róka László fuvarosnál dolgozott. December 7-én a ládagyárból öt mázsa hulladékot szállított Gyulai Ambrusék lakására. A délelőtti órákban ért oda Gyulaiékhoz. Csak Gyulaiék kislánya volt otthon. Szöllösi a ház előtt lerakta a fát és megmondta a gyereknek, hogy majd az esti órákban viszszajön a fuvardíjért. Már besötétedett, amikor Szöliősi visszament, de Gyulaiék kapuját zárva találta. Nem sokat teketóriázott. Vállánál megnyomta a kaput és bement. A házban senki sem tartózkodott. Szöliősi szétnézett. Először is zsebrevágta Gyulainé erszényét, amelyben huszonnégy forint készpénz volt, aztán magához vette Gyulai karóráját és öngyújtóját. A tűzhelyen pörköltet és sült húst talált, abból tisztességesen belakott és miután egy csomagban cigarettát is talált, rágyújtott. Váratlanul hazatértek azonban a háziak. Gyulainét meglepte, hogy a kaput nyitva találta. Férje a lakásba sietett, az asszony pedig az udvaron nézett körül. Mosolyogva bújt elő a kamrából Szöliősi Sándor és azt mondotta, hogy a fuvardíjért jött, de különben is Ambrus napja lévén, meg akarja köszönteni a házigazdát. Gyulai kijelentette, hogy tőlük nem jár fuvardíj, mert a hulladékfát Szöllösi tévedésből hozta hozzájuk, azt édesapjáék rendelték. Gyulainé meg akarta mutatni a szállítólevelet, amely azonban az ex-szényében volt, amelyet Szöliősi néhány perccel azelőtt zsebre vágott. Az aszszony természetesen kereste a pénztárcát és gyanúja rögtön Szöllösire terelődött. A kocsis visszautasította a gyanúsítást' és azt mondta, hogy hozzanak rendőrt. A körzeti megbízott előállította az irodába, majd miután megmotozta, megtalálták Szöliősi csizmájában az órát és tíz cigarettát. Az öngyújtóról és az erszényről nem volt hajlandó felvilágosítást adni. A másik ügy: Szöliősi Kiséri Lajos társaságában szenet szállított Tiszakécskére, ifj. Tóth Ferencnek. Idős Tóth Ferencnek pedig Szemerei Ferenc fuvaros szállított szenet, s az ő kocsiján Czakó László volt a hajtó. Már útközben söröztek, a náluk levő demizsont is szorgalmasan emelgették. Amikor a tűzrevalót lerakták, id. Tóth Ferenc ötven forint borravalót adott Czakó Lászlónak azzal, hogy a pénzt hárman osszák el. Visszafelé megálltak a kocséri cuki’ászdánál. Itt Czakó László három üveg sört fizetett. Mielőtt azonban a sört megitta volna, kiment az utcára, felkapaszkodott a kocsira és el akart indulni. Szöliősi ezt észrevette, kiment az utcára és megfogta a lovak száját. Czakó állítólag végigsuhintott Szöllősin az ostorával és közben az anyját szidta. Szöliősi követelte, hogy az ötven forintból megmaradt harminc forintot ossza szét közöttük. Miután erre Czakó nem volt hajlandó, a kezében levő ostornyél boldogabb végével többször odasózott. Erre Czakó húsz forintot odaadott neki. A városi bíróság előtt Szöllösi elismerte bűnösségét. A bűnösség értékelésénél a bíróság súlyosbítóként értékelte azt, hogy a bűn cselekményeket visszaesőként követte el. Ezért egyévi szabadságvesztésre és hétszáz forint pénzbüntetésre ítélte. Kimondotta a bíróság Szöliősi kényszerclvonó kezelését is, amit a szabadságvesztés ideje alatt kell rajta végrehajtani. egy taligán, hisz a szalma hat kilométerre van a várostól. A főkönyvelő 1 és a „megrökönyödött” hallgatóság vakarták a fejüket, tényleg kényes a kérdés. — Hogy hívták, aid ezt a bácsinak mondta? — kérdezték még egyszer. — Jonásné volt az, ott a másik irodában — felelte határozottan az öreg. Mit volt mit tenni, végére kellett járni a dolognak. Gyorsan ment a futár Jónásnéért, de a gyanakvó főkönyvelő még egy másik női dolgozót is áthívatott a szomszédos irodából. Ripp-roppra itt termett a két asszony, és a főkönyvelő vezetésével szembesítésre került a sor. — Bácsikám, melyik volt az az asszony, aki magától ezt a lehetetlen dolgot követelte? — kérdezte a tőkönyvelő, gondolván, hogy a következő pillanatban az öreg mérgesen fog mutogatni Jónásnéra. — Ezek közül egyik sem, egyiket sem ismerem, ők nem mondták — rázta a fejét a bácsi. — De hát ő a Jónásné — mutatott az egyik asszonyra a főkönyvelő, most már nem értve a dolgot. Kis csend, majd felkapta a fejét az idős ember: — Én nem tudom, de ha tényleg ez a Jónásné, akkor ő mondta. Hogy tényleg ki mondta bácsikánknak ezt a butaságot, azt mi sem tudjuk, ezek után a főkönyvelő sincs vele tisztában, de úgy látszik, a bácsi maga sem nagyon tudja. Vagy talán nem is mondták?? (szentpéteri) ÉRIK A DINNYE! Az idei hűvös, esős idő folytán két-három héttel eltolódott a dinnye érése. Az első kosár sái’gadinnyét Barkóczy Zoltán hangácsi dinynyés hozta be hétfőn a Szabadság Termelőszövetkezet átvevő helyére, melyet kedden a tsz helyi piaci standján adtak el, tizenkét forintos kilogrammonkénti áron. — k — Mondták, nem mondták? Ha mondták, ki mondta ?
