Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

IX. ÉVFOLYAM, 168. SZÄM 1965. JÚLIUS 18, VASÁRNAP fryitva július 2S-ig; Városrendezési kiállítás a tanácsházán Ütést tartott a városi tanács végrehajtó bizottsága „CEGLÉDI ŐSZ" címmel ez év októberében is megrendezik a múlt évben — a Kereskedelmi és Pénzügyi dolgozók Szakszervezete ren­dezésében — olyan szépen si­került őszi szüreti ünnepsé­geket városunkban. Pénteken este megalakult a rendezőbi­­zottág, melynek elnöke He­gedűs József tanácstitkár, el­nökhelyettese Sági Ferenc, a városi pártbizottság osztályve­zetője, titkára dr. Zoltán Zol­tán, a Hazafias Népfront vá­rosi bizottságának elnöksége tagja, szervezőtitkár Varga Sándor, a városi tanács mű­velődésügyi osztályának fel­ügyelője. A program részletes­­ismertetésére még visszaté­rünk. A végrehajtó bizottság alapvető célkitűzéseiben a tervet elfogadta, a szak­­bizottságnak néhány mó­dosítást javasolt. A több mint egy éve ké­szülő terv ilyen formán je­lentős állomáshoz érkezett Most már egyértelműen el­döntötte a végrehajtó bi­zottság, a lakosság, a tanács­tagok és különböző szervek személyek részéről érkeze észrevételek, javaslatok sor­sát. KRAMPÁCSOLOK Az esőzések következtében kilazultak a talpfák a kisvasút Cegléd—Törtei közötti útszakaszán. Kecskés Imre, Fehér János — és a háttérben Angyal László meg Szendrei Ist­ván — krampácsolók javítják a pályát (Papp Ambrus felvétele) A városi tanács végrehajtó bizottsága pénteken tartotta szokásos kéthetenkénti ren­des ülését. Az ülés napirendjén az építési és közlekedési osz­tály jelentése szerepelt* az általános rendezési terv vég­rehajtásának eddigi tapasz­talatairól, a változó körülmé­nyek következtében ésszerű­vé vált módosításokkal. Utá­na az Építésügyi Miniszté­rium, a Városépítő Tervező Vállalóit és a megyei tanács képviselőinek jelenlétében, is­mertette a városközpont részletes rendezési tervéit. A végrehajtó bizottság tag­jai az előterjesztés és a kér­dések megválaszolása után megtekintették a tanácste­remben — a Hazafias Nép­front városi elnöksége javas­latára megrendezett város­­fejlesztési kiállítást. A kiállí­tás központi helyén áll egy­más mellett a város általá­nos, a városközpont részle­tes rendezési terve. így köz-' Vetlen lehetőség nyílt arra, hogy az írásbeli előterjesz­tés és a szóbeli válaszok után, a végrehajtó bizottság tagjai a térképen, szemlél­tető eszközökön keresztül is érzékeljék a városfejlesztés napi eseményeit és a külön­böző létesítményeknek az egész tervben betöltött sze­repét és jelentőségét. A Városépítő Tervező Vál­lalóit kiküldötte elmondotta, hogy a magas beépítésre kije­lölt városközpontban hu­szonnégyezer személy ré­szére akarnak kényelmes, világos, napfényes lakást építeni. Az átmenő útvonalak kijelö­lésénél az volt a cél, hogy a központba csak azok a jár­művek jöhetnek be, ame­lyeknek közvetlenül ott van a végcéljuk. Nagy gondot fordítottak a tervezők arra is, hogy a központ nagyobb lakóegységein belül úgy he­lyezzék el az iskolákat, óvo­dákat, bölcsődéket, üzleteket és a különféle kiszolgáló lé­tesítményeket, hogy néhány száz méteren belül mindenki megtalálja azt, amire szüksége van. Miéri ? A fák alatt pusztul a mézédes eper A Vörös Csillag Termelő­szövetkezet ugyeri üzemegy­ségében megszámlálhatatla­nul sok eperfa van. Végig a dűlőutakon haptákolnak ezek a tebebályes fák és a terme­lőszövetkezet tagságának éve­ken keresztül hasznos mel­lékjövedelmet — sóra, papri­kára valót — jelentett az eperszedés. , A termelőszövetkezet veze­tősége méltányos áron adta ki a szedési jogot. Az embe­rek reggel-este a családtagok­kal szedték szorgalmasan az epret. Kádakban, kancahor­dókban érlelték a cefrét, amit aztán a Szeszipari Vállalat dolgozott fel, vagy a terme­lőszövetkezet kisüstjén főz­tek ki. Az idén csak nagyon keve­sen szedik az epret. A fák alja fel van terítve és csali egyes helyen lakmároznak e pukkadásíg a háztáji mala­cok. Az emberek hümmög­­nek. Nem adnak kérek vá­laszt arra, hogy mi állította meg ezt a hasznos mellék­foglalkozást. Suttognak ar­ról, hogy megdrágult a fő­zés. Arról is beszélnek, hogy a vállaltot egyáltalán nem, vagy csak nyomott áron haj­landó cefrét venni és az idén már a felvásárló helyet is megszüntette az Ugyerban. Nem keressük, mi van a dolog hátterében. Ám, ha ez az alkoholellenes küzdelem egy okosan felfogott fegy­verténye lenne, akkor a leg­nagyobb örömmel üdvözöl­nénk. Egyék meg a malacok az eprét, ha űni ezen az áron kevesebb részeg' emberrel ta­lálkozunk. De — ha nem így van!? TAPASZTALATCSERE A járási tanács mezőgazda sági osztálya és a Magyar Ag rártudományi Egyesület cég lédi csoportja egésznapos ta pasztalatcserét rendez keddei fél kilenc órai kezdettel. / szakemberek a Duna—Tisza közi Kísérleti Intézet cegléd telepén és a nyársapáti Arany homok Tsz-ben tesznek láto­gatást, ahol megtekintik : meggy és kajszibarack kézi, il letve gépi szedését. A tapasz talatcserét Nyújtó Ferenc tu dományos osztályvezető vezeti MAGYARNÓTAEST - BIRKAPÖ RKÖLTTEL A Magyar Étterem pén tel­es ti nótaestje nagyon jól sí került. Miközben a vendégel Boros Jolánt hallgatták, j( étvággyal fogyasztották el i speciális ceglédi ételeket is Nagyon ízlett mindenkinek ; 'juhhúsos káposzta, a gombó cos májas, a disznótoros leve. és a vörös borral készült bir kapörkölt. Jó lenne, ha ezek bői a készítményekből máskoi is kaphatnánk. Komjáthy Ágoston és özv. dr Vecsei Jánosné szül. Dobi Ágota 1965. május 22-én házasságot kö­töttek. Minden külön értesítés he­lyett. § ^ Olyan helyre vezetem el ^ ismételten a kedves olvasót, § ahová kevesen jutnak el. ^ Városunk Unkái a Kossuth ^ Ferenc utcai borpincét csak ^ kívülről ismerik. Az idősebb ^ nemzedék még emlékszik ar­­^ ra, hogy 1910 körül hatal­­^ más földmunkák kezdődtek ^ itt, s a téglák millióit építet­­§ ték be, hogy magánválial­­^ hozásból elkészüljön Ma­­^ gyarország mind a mai na­­^ pig — területére és úrtar­­^ talmára nézve — legnagyobb ^ épített pincéje. A föld alatt ^ csaknem egy hold nagyságú § területen alagutak, termek, ^ bolthajtásos folyosók ágaz­­^ nuk szép szabályos rendben. S Nem is hasonlít ez a hatal- 5 más alagútrendszer a közis­­^ mert borpincékhez. Az első í pillantásra, a villanyfényben S ragyogó falakról és bolt­­% hajtásokról, a budapesti föld­­§ alatti villamosvasút megál­­$ lóhelyei jutnak eszünkbe. \ Fehéren csempézett kockás \ bordázatú falak mindenfe­­^ íé, villanyvezetékek, jelzések, \ felíratok, jelző számok a si­­$ ma falfelületeken, A hordó-S kát keressük. s § — Azok itt már nemigen ^ vannak, — tájékoztat ben­­^ nünket Éles István, a Ma­­^ gyár Állami Export-Import \ Pincegazdaság vezetője. — A | régi fahordós pincének már § csak egy kis része látható. ^ Emléknek hagytunk meg be­­% lőlük a pince modernizálása Borkatakomba a város álatt után. Eltűntek a régi, hu­szonöt-harminc hektoliteres fahordók és azok helyét szögletes cementtartályok fog­lalták el. Kívül sima fal, belül üveggel borított csil­logó szoba nagyságú bortar­tályok. Egy-egy tartály olyan, hogy a borszintet mutató üvegcső melleit elhelyezett mérce szerint egy ujjnyi emelkedés, vagy süllyedés tíz hektoliter bornak felel meg. A pince befogadóképessége ma negyvenötezer hektóliter. Tartalmát egy öt kilométer hosszú vonatszerelvény tud­ná elszállítani. Reggeltől késő estig, né­ha még éjszaka is, télen és nyáron egyaránt vagonok állnak a pince előtt. Hozzák, viszik a bort. A járókelők ke­resztüllépdelnek a vastag piros gumitömlőkön, kerül­getik az elektromos szívóbe­rendezéseket, amelyek az or­szág minden részéből ide érkező borokat továbbítják a mélybe, vagy szívják a már derített, házasított bo­rokat. Innen ciak exportra szállítanak. Saját laborató­riumban vizsgálják, értéke­lik a borokat. Nagy tételek­ben szállítanak, a boroknak tehát azonos színű, illatú, zamatú, évjáratú, fajtajelle­­gü és azonos szesztartalmú­nak kell lenniök. A bor ke­zelése a bortörvényben meg­határozott és szabályozóit mó­don történik. Nappali fényárban úszik minden. Gépek végzik a fej­tést, a töltést, a. derítést, a vagonok ürítését, még a hor­dók és tartályok mosását is. Az embe/i munka jórészt csak a felügyeletre szorítko­zik. Megcsodáljuk azt a de­rítő gépet, amely Svájcból származik. Kellő van az or­szágban s a teljesítőképessége óránként kétszáz hektoliter. Zavaros, seprős, fáradt szí­nű, jellegtelen, homályos bort szív be a gép, de a derítő rendszeren átjutva ragyog mint az üveg. A betonozott folyosókon mindenütt gumitömlők kí­gyóznak. Ut-ott egy moto­ros szivattyú. Csapok, csö­vek, elektromos vezetékek, gumikábelek mindenfelé. Csend, rend és ragyogás. Nem is pince ez, itt nincs pe­nész, itt nincs gombásodás, itt nincs rejtelmes félho­mály, áporodott pinceszag. Kánikula idején is 14—15 fokos hőmérsékletű a labo­ratórium, mint valami nagy­­nagy higiénikus tisztaságú üzem éli a maga életét ez a föld alatti létesítmény. Kis hordókban, hatalmas ciszter­nákban, régi rendszerű fa­hordós vasúti kocsikban szállítják szinte a világ min­den részébe a magyar föld drága nedűjét, amelyet kö­zönségesen és egyszerűen bor -nak nevezünk. Lezárt kis pincerészbe ■ lé­pünk. Magyaros díszítésű ajtó, bent az ódon boltív alatt hosszú asztal. Mellet­te támlás székek. Két olda­lon, a fal mellett, díszes ki­csi hordók. Valamennyinek más a tartalma, színe, illata, ereje, zamata. Más-más táj nevelte, más-más nyár ér­lelte. A hazai borfajták va­lóságos kis mintakollekciója. A kápolnaszerü, hosszúkás he­lyiség végében, mintha fal­ból nőtt volna ki, díszes i hordószelet, a fenekén pom- i pás fafaragás. Éles István \ kinyitja a pogónyoltár ajtaját, i Villanyfényben ragyog élőt-: tünk a magyar borok pom- : pás kollekciója. A tokaji: szomorodni, a soproni kék- \ f rankos, az egri bikavér, a \ füredi hárslevelű, s ki tud- i ná felsorolni hányféle üveg l képviseli hegyeink és róna- i ságaink ezernyi színárnyalatú \ termését. Mintha e helyről szólna a \ költő: i „Szent katakomba ez a \ pince ... Sok vad szüret! volt ezerévig ... E nektár tü- i zesítse meg taplós szivünk, ha \ legény kell a gátra!. ...” ! Szomorú István J A vita során szóba került, hogy az ipar nem fejlődik vá­rosunkban. Ez az állítás té­vedésen, vagy a helyzet nem megfelelő ismeretén alapszik. Ennek bizonyítására az aláb­bi tényeket sorakoztatjuk fel. Mindenki előtt ismeretes, hogy a Közlekedés Gépjavító Vállalat, a Szeszipari Válla­lat szárító üzeme, a Húsipari Vállalat, a Május 1. Ruha­gyár, a villamos-, az építő­ipar, a szövetkezeti ipar az utóbbi években jelentős fejlő­désen ment át. Nagy arányú befektetések történtek, s en­nek kapcsán nőtt a foglalkoz­tatottak száma. Ma már 7000 ember talál megfelelő munka­helyet és kereseti lehetőséget az iparban. Ez 1960-hoz képest húsz százalékos emelkedést jelent a foglalkoztatottak szá­mában. Városunk területén húsz vállalat, illetve telephely mű­ködik. Biztosak vagyunk ab­ban, hogy a most folyó és a már lefolytatott tárgyalások eredményeként új ipari üze­mek települnek városunkba. Megállapodásunk van egy élelmiszeripari kombinát és egy borpalackozó üzem tele­pítésére. A mi részünkről minden készség megvan a szükséges feltételek biztosítá­sára, mert nagy fontosságú számunkra olyan ipari üze­mek idetelepítése, amelyek nőket foglalkoztatnak, hogy e téren is biztosítani tudjuk a teljes foglalkoztatottságot. A városunk fejlődését dön­tő módon befolyásoló más te­rületeken is van bizonyos fo­kú fejlődés. Az út és járda­építés terén, ha az utóbbi öt­hat év előrehaladását vizs­gáljuk, jelentősek az eredmé­nyek. 1959-től 35 100 négyzet­­méter utat és 56 000 négyzet­­méter járdát építettünk. Ez évben még 20 000 négyzetmé­ter járdát látuk el burkolat­tal. Ez a kiépítetlen út és jár­dahálózathoz viszonyítva ke­vés, de lényegesen több, mint a korábbi évtizedek út- és járdaépítése. A parkosítás te­rén is tettünk egyet-mást, de a város parkosítása csak a "most' folyó" közműépítés befe­jezése után bontakozhat ki teljes mértékben. Tisztában vagyunk azzal, hogy a munkánkban nem minden tökéletes, de .szeret­ném hangsúlyozni, hogy a hibákat meglátni, a hibákat feltárni sokkal könnyebb, mint azokat megoldani. Lé­nyegesen több hiányosságot tudunk felemlegetni, mint amennyit a rendelkezésre ál­ló pénzzel fel tudunk szá­molni. Az egészséges türel­metlenség helyes, ha párosul a segíteni akarással és számí­tásba veszi a megvalósítás reális lehetőségeit. Nyújtóz­kodni ugyanis csak addig le­het, ameddig a takarónk ér, tehát a pénzügyi lehetőségeink határáig. A város vezető szer-ALKOTÓ VITÁT! //. vei is szeretnék a gyorsabb ütemű fejlődést. Ha felmérjük az e célra rendelkezésre álló erőforrásokat, azok együttesen igen jelentősek, hiszen a vá­ros területén a jelenlegi beru­házások összege 297 millió fo­rint. Ez a szám is igazolja, hogy jelentős tétel állami pénzt használunk fel váro­sunk fejlesztése érdekében, így nincs okunk panaszra. De ezzel a jelentős összeggel is csak a fejlődés ilyen ütemei tartható, számbavéve, hogy egy-egy nagyobb építkezés előkészítése nagyon sok időt vesz igénybe. (Lásd: kórház, Jászberényi úti felüljáró.) Ami a cikkben felvetett vá­rosközpont és a kerületek fej­lesztését illeti, helyes volna itt is végre a szocialista város­­rendezési elvek alapján meg­egyezésre jutnunk. Ajánlatos lenne körzetek fejlesztésére vonatkozó döntések előtt a városrészek funkcionális sze­repét is vizsgálni. Minden vá­rosnak van egy központja, amelyben hivatalok, a közin­tézmények jelentős része he­lyezkedik el, hogy a város minden pontjáról a leggyor­sabban megközelíthető le­gyen. Azután erőteljesen fi­gyelembe kell vennünk a vá­rosnak, a bevezetőben emlí­tett, tájban betöltött szerepét. Cegléden ez a szerep erőtel­jesen jelentkezik, mert a vá­ros egy 150 000 lakosú körzet történelmileg kialakult köz­pontja. Ezt a szerepet a keres­kedelmi hálózat, az egészség­­ügyi intézmények és a hivata­lok elhelyezésénél figyelembe kell venni. Ez a hálózat nem helyezhető el más helyen, csak a centrumban. Ez azonban a szocialista városrendezési el­vek alapján csak városszer­kezeti elrendezést jelent, A több hete folyó vita nyo­mán nekünk is el kell ismer­nünk, hogy a lakosság tájé­koztatása terén lényegesen többet kell tenni. Ismertetni kell a most és a jövőben meg­valósítandó terveket, hogy a lakosság összefüggésében is lássa a város fejlődésének irányát. Munkánk ezen fogya­tékosságát hamarosan felszá­moljuk:. rövid időn belül tá­jékoztatást adunk a lakosság­nak a városfejlesztési tervek­ről. A rendelkezésre álló anyagból kiállítást rendezünk, így mindenkinek meglesz a lehetősége, hogy a tervek konkrét, ismeretében mondja el véleményét, és alkotó vita induljon lakóhelyünk mosta­ni és jövőbeni fejlődéséről. Végezetül szeretném azt is aláhúzni, "hogy nem zárkózunk el a vitától, mint azt a leg­utóbbi cikk írója megjegyezte. Elismerjük, hogy várospoliti­kai célkitűzéseinkben lehet­nek hibák, mert el sem kép­zelhető, hogy ilyen nagy fel­adat problémamentesen meg­oldható. További munkánkhoz szeretnénk hasznos és reális javaslatokat kapni, ehhez kér­jük a város lakosságának se­gítségét. Szelepcsényi Imre tanácselnök (Vége) ERIK A PAPRIKA Kétezernégyszáz forintot fizet egy mázsa Megkezdődött a Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet ugye­ri üzemegységében a paprika tömeges szállítása. — Ma küldtünk a felvásár­lásnak az idén először három mázsa tölteni való, cecei fe­hér paprikát! — mondotta Marton Lajos, a 3. üzemegység vezetője. — Az állami felvá­sárlás kilogrammonként hu­szonnégy forintért veszi át. A kikötés, hogy kellően beérett, nyolc centi hosszú és négy centi széles paprikát küldhe­tünk, szépen kifejlődött cső' veket, amikből legalább tizen­nyolc-húsz darab esik egy­­egy kilóra. — Az első szállítmányunk csak három mázsa volt. A paprika azonban szépen érik. A szedést nagyon gondosan megszerveztük és reméljük, hogy a következő szállítmány kitesz már egy egész fuvart.

Next

/
Thumbnails
Contents