Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

A tanács társadalmi ellenőrzésére három brigádot szervezett a járási tanács, amelyben köz­igazgatási szakemberek mel­lett részt vesznek társadalmi aktivisták, járási tanácstagok is. A brigádok a hozzájuk be­osztott hat-hat községben ne­gyedévenként megvizsgálják az államhatalmi és állam­­igazgatási tevékenységet, ja­vaslatokat tesznek a munka további javítására, a szocia­lista demokratizmus szélesí­tésére. A SŰLYI PATIKA épülete nagyon rossz állapot­ban van, ezért határozat szü­letett az azonnali becsukásá­­ra. Jogos az intézkedés, mert életveszélyes épületben nem lehet dolgozni. De az is élet­veszélyt jelenthet, ha három község lakói nem tudnak gyógyszerhez jutni! Sürgős intézkedést várnak tehát az úriak, a sápiak, a sülyiek: mielőbb nyissák meg újból a patikát. Ügyeletes orvos Gyomron dr. Halmai Géza, Monoron dr. Pálfi Ferenc, Ül­lőn dr. Leyrer Lóránt, Vecsé­­sen dr. Pauchli Géza tart ügyeletet vasárnap. Ügyeletes gyógyszertár Monoron a főtéri, Vecsésen a Dózsa György úti. Pái Mihály: Plakett a gyömrői amatőrfilm-fcsztiválra Pártmegbízatás A gombai Űj Élet Tsz­­ben régen vajúdó problé­ma a borjúnevelés meg­szervezése. A legutóbbi párttaggyűlésen ismét szó­ba került ez az ügy, ahol két tagjelölt: Csordás Illés­­né és Bartal Jánosné kér­te, hogy pártmegbízatás­ként adják ki nekik a fel­adat megoldását. A tag­gyűlés méltányolta a ké­rést, s azóta a két kommu­nista asszony sokat fárado­zik annak érdekében, hogy a vállalt feladatnak eleget téve, jelentős megtakarítá­sokat érjenek ei a tsz-nek, s bebizonyítsák: szorgal­mas, dolgos, méltó tagjai lesznek a pártnak. (S.) MŰSOR Mozik Ecser: Nem, Gomba: Vasszüz. Gyömrő: Nyári intermezzo. Mati­né: Aranyfog. Maglód: Húsz óra (szélesvásznú). Matiné: Pedró a Sierrába megy. Monor: Szerelme­sek vannak köztünk. Matiné: Meg­lepetés a cirkuszban. H: A szí­nésznő szerelme. Nyáregyháza: Don Carlos. Pilis: Némó kapi­tány. Tápiósáp: A Tenkes kapitá­nya I. Tápiósiily: Húsz óra. Űri: A tárgyalás. Üllő: Egy ember ára (szélesvásznú). Matiné: Egy fiatal tiszt; naplója;> Vasad: Kaioján cár. Vecsés: Nyári 'intermezzo (széles­vásznú). Matiné: A 66. szélességi foktól északra. H: Robbantsunk bankot! (szélesvásznú). Járási Művelődési Ház, Gyömrő: A szabin nők elrablása. (Az Álla­mi Déryné Színház előadása, este 8 órakor). A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 168. SZÁM 1965. JULIUS 18, VASÁRNAP Aftecpérkesotf az eSs® biiza a pilisi maBomba Munkásfiatalok (II.) Gagarin és a fiatalasszonyok Megkezdték a búza és a rozs aratását tsz-einkben. Elő­térben változatlanul a rendrearatás áll, ez érthető, hiszen az ár­pa betakarításának idejét is a rendrearatással sikerült né­hány nappal megrövidíteni. Megkezdték a másodvetést is. Péteriben például h^t hóid uborkát vetettek el eddig. A vizes területek pótlására 40 hold rövid tenyészidejű kuko­ricát vetnek el. A szalmalehú­zás jól halad Gombán, Üllőn, kat segítenek a kívülállók is. Gajdos Józsefné nem bri­gádtag, de ő vezeti a nap­lót. S milyen szépen! — Kiket lehetne megdi­csérni a kis közösségből? — Koffer Andrásáét — mondta, majd hirtelen hoz­zátette: — meg a brigád min­den tagját! Gyarmati Sándor Pinceszarka V. 1. monori fiatalkorú, al­kalmi munkát vállalt a vas­útállomáson, s az ott keresett 30 forintból beszeszelt. Haza­menni' ittasan nem mert, be­tért inkább a temetőbe, ahon­nan — nyilván nem tetszett a szomorú környezet —, a sző­lőkbe ment, feltört egy pin­cét, s onnan egyet és mást el­emeit. V. I. jó szociális körülmé­nyek között él, ennek ellené­re az idén már másodszor kö­vet el lopást: áprilisban is feltört egy pincét. Tettéért a j bíróságon felel majd. HOLNAPTÓL VECSESEN Játsszák a Robbantsunk bankot! című fil­met, amelyiknek egyik kockáját mutatja be képünk. a pilisi és a monori tsz-ekben. A járásban 3000 holdról húz­ták le és 2500 holdról kazlaz­­ták eddig a szalmát. Megérkezett az első búza­szállítmány a pilisi malomba: a pilisi Hunyadi Tsz 250 mázsa búzát adott le kiváló minőségben. Második­nak a nyáregyházi tsz jelen­tette be az idei búzaszállít­mányt. Járásunkban eddig 1500 hol­don végezték el a tarlóhán­tást, illetve a mélyszántást. A Terményforgalmi Válla­lathoz 105 vagon árpa érkezett eddig be a tsz-ekből. ALAGÚT ES VILLA A sivatagi forróságban, mint egy szaharai vándor, örömmel tértem be a mo­nori cukrászdába, hogy va­lami hideget igyák. Amíg a pult mellett kéjesen kortyolgattam a jéghideg málnaszörpöt, a pincér hozta a rendelést. — Három alagutat ké­rek! (Biztosan a vendég is valami hűvösre vágyott.) — Kanalat vagy villát adjak mellé? — Villát kérek! Ha lehet, a Dunakanyarba! — vála­szolt a felszolgáló. (—i—r) Amíg a kefegyári portán vártam Fazekas Józsefnét, aa egyik ifjúsági brigád vezető­jét, a munkaverseny állá­sáról | készült kimutatást né­zegettem. „Gagarin-brigád, ISj pont” — mutatta a tábla legfelül a legjobb brigád ne­vét. Fazekasné hamarosan meg is érkezett. A kölcsö­nös bemutatkozás után de­rült ki, hogy az ifjúsági bri­gád egy a Gagarin-brigád­­dal. — Mióta van együtt a bri­gád? — Négy éve. Eleinte egy kicsit féltem a vezetéstől, de mikor láttam, hogy min­denki igyekszik, s engem is támogatnak, megjött az ön­bizalmam. Beneveztünk a szocialista brigádmozgalomba is. — És? — Tavaly elnyertük ezt a büszke címet. Hibátlanul tel­jesítettük az összes feladatot. Pedig nehéz volt. A tagok mind fiatalasszonyok. Otthon is sok a munka. De ha kel­lett, felléptünk kulturális ren­dezvényeken, termet takarí­tottunk, parkosítottunk. Ter­mészetesen, helyt kellett áll­ni a termelésben is. Sike­rült. Egyébként a brigád fele tagja a KISZ-nek is. — Most hogyan tovább? — A kefegyárban sok a ri­vális. De nem hagyjuk ma­gunkat. Címünk után most egy zászlót szeretnénk el­nyerni. A gyárban kettő lesz összesen, versenyző tár­sunk pedig akad bőven. Igyekeznünk kell, hogy au­tomata tömőgépeinket mi­nél jobban kihasználjuk. Harcolunk a percekért, a má­sodpercekért. — Milyen érzés egy ilyen hires csoport tagjának, veze­tőjének lenni? — Jó, Mert összetartunk mindenben. Csak azt sajnál­juk, hogy a vasárnapi kirán­dulásra nem tud jönni min­denki. Kékestetőre me­gyünk . . . Sokat olvasunk. Most éppen Gagarin éle­tét tanulmányozzuk . . . So­éi A „DISZPÉCSER“ rp ermete száifaegyenes, a tekintete soha nem ka­landozik el. A szeme azt mond­ja: én igazat mondok, s elvá­rom ezt tőled is. — Mennyit ad ez az árpa Karcsi bácsi? — kérdezte tőle az elnök. Meg sem moc­cant ültében, csak a kérde­ző felé fordította a fejét, az­tán egyetlen pillantással fel­mérte a táblát. — A tizenöt, tizenhat meg­­§ lesz — válaszolta és az el­­^ nők nem ismételte meg a vá­­^ laszt, hiszen Kerkuska Ká­­^ roly szava annyi, mintha a ^ tábla átlagát ebben a pilla­­$ natban számították volna ki. ^ Nyolcéves korában már ^ ott hajlongott a kaszás után, | szedte a markot Akkor vette ^ először kezébe az érett ga­­^ bonafejet, a felnőttektől elle­­| sett áhítatos, féltő mozdulat­­^ tál tette a tenyerébe, és ki­­| morzsolta belőle a szemet. ^ A mozdulat — ahogy leté­­\ pi a kalászt, ahcgy a tenye­­§ rébe veszi, mint a fészkéből ^ kiesett madarat — mitsem $ változott. Csak a kéz nőtt $ meg, az ujjak lettek bütykö­­$ sek. 5 5 m*ár 1914-ben marokszedő ; volt, tíz év múlva ka­­| szávai aratott. Aztán húsz 5 évig házakat épített Pesten. ! Tavasszal, ősszel. Nyáron ak­­! kor is aratott. A húsz év ; alatt minden nyarat a határ­­: ban töltött. Az építőiparban jobban keresett — a földet jobban szerette. Aztán annyi történt még, e'sóként lépett be a tsz-be, 1950-ben a sápi „kis" Petőfi egyik alapítója volt, s tag­ja ma is. Most 6 a betakarí­tási munkák „diszpécsere”. Munkaeszközei: könyv, ce­ruza, meg az ctven év alatt szerzett szakértelem. Azok a legelső aratások?! Persze, hogy szívesen mesél erről, hiszen akkor fia­tal volt. Éjjel fél kettőkor kötelet csináltak, hogy mire a nap felkel, kész legyenek a kötélcsavarással. A nap alig törölte ki szeméből az ál­mot a habos felhőkkel, ők körbeültek, s következett a bagófrüstök — a früstök előtti früstök. Utána aratni kezd­tek, aztán délfelé letették az átmelegedett nyelű ka­szát — pipahuja következett Ebéd — „pipaszóval”. A nap már megunta nézni a villogó kaszákat, s feljött helyette az égre a hold — ők még min­dig arattak. Naponta 16—18 órát. — Akkor még ... — mond­ja, s nem is kell befejeznie a mondatot, csak szét kell nézni a táblán, ahol két kombájn vágja, csépeli a ter­mést, s takaros kupacokba rakja le a szalmát. Ez már gépesített roman­tika. Deli Mária (Foto: Somodi) HÁZAK ÉS EMBEREK (VI.) Dózsa-tanya, 1965 „HATÁRTALÁLKOZÓ” volt a napokban a Dózsa-ta­­nyán, amelyen Gyömröről a pártszervezet és a tanács, Maglódról a tsz és a tanács képviseltette magát. Különös „kettösbirtokosság" alakult itt ki ugyanis: a földek, jószá­gok, épületek gazdája a Mi­csurin Tsz, s így maglódi il­letőségűek; az emberek „gaz­dája” viszont Gyömrő, oda tartoznak közigazgatásilag, s minden gondjukkal-bajukkal egyetemben. Két gazda, tud­valévőén, mindig kevesebb mint egy, s bizony a Dózsa­­tanyán élők is eléggé gazdát­lanok. Házakról és emberekről lé­vén szó, mindkét gazda egy­aránt érdekelt volt, ezért jött létre a találkozó, amelyről ha hivatalos jelentést adnának ki, feltétlenül beleszövegez­­nék: barátságos légkörben folyt le, KÉT RÉGI CSELÉDHÁZ van a tanyán, amely még a Kóczánoktól átszállóit örök­ség. A fiatalabbik is elmúlt már ötven éves, de amúgy jól tartja magát. Téglából épült, masszív, jól szigetelt, csupán felülről csorog be itt-ott — a félrecsúszott cserepek miatt — az eső. A kisebbik ház rok­kantabb, vizes is néhol, a külső máza nagyon is ütött­­kopott. TIZENÖT CSALÁD él itt, s minden családban legalább egy tsZ-tag van. Jogos tehát az igényük: törődjön többet a tsz ezekkel a szolgálati laká­sokkal. Az igények nem na­gyok, egyáltalán nem túlzot­tak. Először is: ajtó kellene 7zinste valamennyi lakásra. A mostaniakat annyira megette már az idő, hogy azok csak a világosságot rekeszük kí­vül. a hideget semmiképp, a szél szabadon szaladgál ki-be az ujjnyi réseken, hasadéko­­kon. S mivel a konyhák mind az égre nyílnak, semmi védő szárnyék nincs előttük, őszi szelek és téli hidegek idején nem kellemes ott élni. Az ab­lakokat is ki kellene cserélni néhol — különösen a kiseb­bik házon— a padlásfeljáró­kat is meg kellene javítani, a kéménybe épített, tűzveszé­lyes gerendákat is jó lenne onnan kiemelni... S ami még nagyon kellene: lebeto­nozni, vagy mozaikkal lera­katni a földes konyhákat, hogy tisztábbak, egészsége­sebbek legyenek. HATVAN EMBER fogyaszt­ja a tanya közepén álló gé­­meskút vízét, amelybe a ta­lajvíz beszökik, s olyan ma­gasan áll, hogy szinte kézzel lehet érni a tetejét, s felülről is szennyeződik, mert teljesen nyitott. Vízvezeték is van a tanyán, csak az egy kicsit ar­rébb — az állatoknak. Egy csövön le kellene hozni a há­zakig, s ott egy csapot nyit­va, az emberek számára is hozzáférhetővé kellene tenni. HATVANEZER FORINT kellene a legszükségesebb fel­adatok megoldásához. Így számolgatta a tsz főkönyvelő­­párttitkára, hozzáadva az előbbiekhez a csatornák fel­rakását is, s belekalkulálva az ott lakók segítségét, társa­dalmi munkáját. Mindehhez pedig póthitel kellene, még­pedig hamarosan, még a tél előtt. Bizony, a tél előtt, mert egyik-másik családnál már tűrhetetlen az állapot. A tsz póthitel igénye jogos, min­denképpen támogatandó; de emellett is, és addig is, saját erejükből is segítséget kell nyújtani ahhoz, hogy a ti­zenöt család legnagyobb gondjai hamarosan megoldód­janak. Ez a tanya, amikor felvette a Dózsa nevét, eldobta a ko- j rábbit: a Kóczánét. Kóczán- ; nak most már nemcsak a ne- 1 vét, a szellemét is el kellene j tüntetni innen. : t Radványi Barna 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents