Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-18 / 168. szám
MST ff £61 z/CíHao 1965. JULIUS 18, VASÁRNAP A Pest megyei Pártbizottság megtárgyalta az MSIMP Központi Bizottságának ideológiai irányelveit (Folytatás a 3. oldalról.) talatunk, de egy bizonyos: a rossz tendenciák úgy csökkennek, ahogy a tsz-gazdaság erősödik. Sokan azt javasolják nekünk, szüntessük meg a háztájit, mert soha semmi sem szülte így a kapitalizmust. A tszcs-ket is lebecsülik, mert nem eléggé következetes szocialista társulások. Sem a háztájit, sem a tszcsket nem lenne tanácsos megszüntetni, mert a fejlődés és parasztságunk öntudatának jelenlegi fokán ezekre szükség van. A mi ilyen irányú tapasztalataink nemzetközi jelentőségűek. És a szocializmus bázisa falun is éppen e módszerek következtében erősödött. Néhány gondolatot az értelmiségről: A diplomások túlnyomó többsége a felszabadulás után szerezte meg képesítését. Külön kiemelném, hogy a falusi értelmiség számaránya is lényegesen megnőtt. Felhívnám a figyelmet az értelmiségre, mint új tényezőre, amely a gyors fejlődésben hatékony szerepet játszik. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a szilárd világnézetet nem a diploma kiállításának dátuma határozza meg. Utalnék itt a gödöllői egyetemisták egy részének Példájára. Azt mondhatnánk, politikailag együtt jön de sok velünk az értelmiség, ideológiailag még itt is a tennivalónk. Nem hanyagolható el a ktsz-ben dolgozók és a magánkisiparosok körülbelül 200 000 főnél nagyobb serege sem. Talán adalékként elmondhatjuk még, hogy ellenséges osztály nálunk nincs, legfeljebb ellenséges személyek. A felsorolással kirajzoltuk társadalmunk szerkezetét. Végül állapítsuk meg: ideológiai munkánk területén sok a tennivaló, ha ott előrelépünk, hat a két alapvető osztály viszonyára, hat egész szocializmust építő munkánkra — fejezte be előadói beszédét Cservenka Ferencné. Zsákot a nőknek? Egyenjogú-e a nő a férfivel, s ha igen, hogyan? Ne válaszoljunk rá elhamarkodottan; könnyebbség kedvéért idézzük egy abonyi tsz-tag véleményét: — Ha felemeli azt a zsákot, amit én, akkor őt is megilleti az, ami engem. Az abonyi tsz-tag vállas és koros, neme természetesen férfi. A női egyenjogúság évek óta hibádzik az abonyi Kossuthban: a háztáji körül. 1960-ban a férfitagoknak 1600, a nem „családfenntartó” nőknek csak 800 négyszögöl háztájit adtak. Ezt ugyan felemelték 1200-ra, de a tszalapszabály szerint 600 négyszögölnél több háztáji nem is illetné meg a nőket. Törvénytelen alapszabály — Ez az alapszabály törvénytelen, — mondja Szondy György a ceglédi járási ügyészség vezető ügyésze. Jogszabály írja eilő, hogy 800 négyszögölnél, sehol nem lehet kisebb háztájit adni, de ugyanakkor a jogszabály — a követelményeket illetően — különbséget tesz férfi és nő között. A nő élettani adottságai is korlátozzák teljesítőképességét a férfiéhoz viszonyítva. Kevesebbet kell hát követelni tőle ugyanazért a juttatásért. Ez az egyenjogúság. Ezt azonban az abonyi Kossuthban másként képzelik. — Ha felemeli azt a zsákot ... Az ilyenféle „egyenjogúság” nem mai találmány. A nő mindig kivehette — és de sokszor ki is vette! — a részét a küzdelemből: elemekkel, ínséggel, ellenséggel. A híres egri nők! A férfiakkal vállvetve védték a várat. Dobó Katicát nyilvánvalóan megilletné a Háztáji az abonyi Kossuthban is. Mert Dobó Katica, aki mázsás kövekkel méltatta a létrán felfelé tartó törökök igyekezetét, alighanem a zsákokkal is elbánna. Csakhogy őt a gyűlölet — és az általunk ismert Dobó Katicát egy kissé már a költői képzelet — tette ilyen erőssé. A nők általában törékenyek. A Kossuth Tsz asszonyai között körül beiül harminc olyan van, akinek a férje az iparban dolgozik. Állítólag ezért nem kapják meg az egy hold háztájit. Győré Sándor elnök: — A férfiak nálunk merevek. A június 10-i közgyűlésen előterjesztett vezetőségi javaslatot — a nőknek járó háztáji kiegészítéséről leszavazták. A nők állítják, hogy férjük régi ipari munkás, nem a tsz elől ment az iparba. Ezt, akár az ellenkezőjét, nem tartom szükségesnek bizonygatni. Alapproblémánk szempontjából mindegy. mikor került a férj az iparba, mert ha a nő a törvényes egyenjogúság engedményei szerint elvégzi a ráváró feladatokat — márpedig ezek az asszonyok 200—250 munkaegységet teljesítenek — akkor miért érdekli a férfitagságot az, hogy hol dolgozik a nő férje és mennyit keres? Féríiérvek — Mert nem az asszony a „családfenntartó” — a férfiak ezzel érvelnek. Nem véletlenül teszem idézőjelbe ezt a szót: családfenntartó. Elavult. Adminisztratív szempontból indokolt, hogy egy családfenntartót tartsanak nyilván a családban, de itt ebben a vitában, valami másról van szó. Alárendelő viszony uralkodik az emberek tudatában: mert miért nem lehet egy családnak két fenntartója? Ma már ez lényegében így is van. Legtöbbször a nő is keres, tehát ugyanúgy hozzájárul a család fenntartásához, mint a férfi. S ha a munkához, a család fenntartásához ma a nőnek is joga van, ugyanúgy elmarasztalhatnánk a tsz férfiait, amiért dolgozik a feleségük, ahogy elmarasztalják ők a nőt, ha dolgozik a férje is. Ezt viszont a Kossuth Tsz férfitagjai nem hajlandók megérteni. A „családfenntartó” patriarchális kategóriáján képtelenek túltenni magukat. A 30 asszony legtöbbje sok gyerekes anya. Bazsó Antalné nyolc gyereke közül még négy iskolába jár. Abony Istvánnénak is öt iskolás gyereke van. Tarkó Sándoménak két fia tanul — és folytathatnánk a sort. Az asszonyok reggel íjtól este 6-ig dolgoznak a tszben utána bizonyára odahaza is. De nem illeti meg őket teljes háztáji, mert nem „családfenntartók”, mert a férfitagság a vezetőség javaslatát 145:60 arányban leszavazta. Ez a szám körülbelül a férfiak és nők tsz-en belüli aránya is... Nem olyan egyszerű Hogyan is zajlott le az a gyűlés? Az elnök: — „A férfitagság a javaslatunkat, amit a vezetőség egyhangúlag előterjesztett, leszavazta. Nehéz most ^ ehhez a kérdéshez hozzá-^ nyúlni! Hagyni kell, hadd tel- ^ jen az idő! Nevelni kell az ^ embereket!” á 2 Megtudtunk még egyet s ^ mást arról a gyűlésről: Sokáig ^ a vezetőség volt leginkább el- £ lene, hogy a nők követelései ^ teljesüljenek, de a párthatá- ^ rozatok és a járási ügyészség ^ közbelépése nyomán engedni ^ kellett. A vezetőség tehát £ megtárgyalta a kérdést, ami £ így történt: ^ — Én ugyan- nem értek'/, egyet vele, de javaslom — | mondta az elnök. A közgyű- ^ lés elé, ahová mindkét nem i igen paprikás hangulatban érkezett, így került a javaslat: — Megszavazzuk elvtársak, vagy ne? Szóljanak hozzá az elvtársak, nem olyan egyszerű ez a kérdés! A férfiak a fogalmazásból érezték, hogy lovat adtak alájuk, s parázs vitába szálltak: „ha nekik annyi, akkor nekünk kétszerannyi jár! Maradjanak otthon, minek jöttek ide!” — ilyen szavak hangzottak el. A nők vereséget szenvedtek. A férfiak pedig most azt mondják, ha nem győzik a vitatkozást: — Leszavaztuk, vagy nem szavaztuk? Tehet akár az isten is a közgyűlés akarata eben? Nahát akkor! — és cinikusan mosolyognak. Ami a legfonákabb a dologban: ebben az évek óta tartó vitában összesen három hold földről van szó! Valaki azt mondta nekem: — Máskor felteszik a kezüket, szinte anélkül, hogy tudnák, mire szavaznak. Ha a vezetőség akarja, meglett volna! Nem halad az idő Valóban, a vezetőség sem akarja. Tesz ugyan javaslatokat, mert a felsőbb szervek így javasolják, de szíve szerint a nők ellen érez. A többi abonyi tsz-ben már mindenütt egy hold háztáji jár a nőknek, csak a Kossuthban nem halad az idő. A nők miiideddig hiába jártak a legkülönbözőbb helyeken panaszukkal. Óh jól ápolt, gondtalan fiatal lányok! Gondoljatok néha arra is, hogy a takaros zsákruhát egyszer majd zsákra ke!l cserélni, mert nem leheltek örökké nők, előbb utóbb mindnyájatoknak kijár az „egyenlőség” — legalábbis az abonyi Kossuthban. Dozvald János Amíg a mennyiségből minőség lesz Új gépsor a Szentendrei Töltőtollgyárban Amikor a Pest megyei Vegyi- és Kézműipari Vállalat TAN. egységében, azaz a Szentendrei Töltőtollgyárban jártam, s a riport során a műszakiak elmagyarázták a golyóstollbetét szerkezetét egy modellen — figyelmetlenül zsebrevágtam azt. Hazafelé menet észrevettem, s elhatároztam, hogy borítékba zárva becsületesen visszaküldöm. Otthon mégsem bírtam ellenállni a kísértésnek, s e sorokat az eltulajdonított betétecskével lóvom. Hol ír, hol nem ír. (Lehet, hogy selejtet loptam?) A golyóstoll írásra való mondták a Szentendrei Töltőtollgyárban, amikor őszintén számot vetettek a minőséggel és a piaci tapasztalatokkal. A magyar golyóstollak, melyeknek zöme itt készül, nem állják a versenyt az importált külföldiekkel. Országos méretekben gondolkoztak: másra kell a valuta, nem arra, amit itthon is megcsinálhatunk! És gyáron belüli méretekben. A betét legfontosabb részét, a csúcsot eddig külföldről vásárolták, miután a kézi gépekkel hazai anyagból gyártott hegyek nem bizonyultak megfelelőnek. Úgy vélték, jobb, ha alkatrészek helyett az alkatrészeket gyártó gépeket hozatják be. A két TORNOS és az ALBE — így hívják a három sztárt,. az összesen egymillió 380 ezer forintért vásárolt svájci gépeket. Külön műhelyben állnak, az egyik még műanyagburokban, a másik kettő már próba alatt. Tavaly októberben érkeztek. Még nem termelnek rendeltetésszerűen. A nem termelő gépet a közgazdászok a legdrágább mulatságokhoz sorolják, de vigasztaljon a HEMOS osztrák golyósirónalkatrészgyár egyik ittjárt vezetője: náluk is másfél évbe telik egy automatasor üzembe helyezése. A műszakiak elhatározták, hogy a hazai keresletet világszínvonalat megütő áruval látják el. Tudták, hogy ezt csak akkor tehetik gazdaságosan, ha e cikkek legkisebb darabja, s maga a nyersanyag is itthoni. A három svájci gép feladata, a csúcskészítés, egyszerűnek tűnik. A csúcsban egy vájatokkal ellátott úgynevezett fészkét kell kiképezni, ennek végébe kerü! a golyó. A két TORSOS- automata csinálja az előmegmunkálást, az Albe golyóscsűcsgyártó pedig tizennégy művelettel befejezi az alkatrészt. Már kezdetben három nehézséggel találkoztak. A kapható magyar rézanyag nem felelt meg, mivel olyan forgácsot adott, amelyik törte a szerszámot. De a Csepel Vas- és Fémművekben több száz kísérlettel sikerült létrehozni olyan anyagot, mely alsó határként elfogadható. (De a betét anyagproblémája még megoldatlan: tartályrészét a Csepeli Fémművek nem tudja gazdaságosan gyártani. Tervük tonnában adott, nem kifizetődő számukra a finom, vékony rézcsövek készítése ...) A másik probléma az olaj. A gépekhez úgynevezett GULF gépolaj szükséges, amely embargós cikk. Háromnegyed évre beszerezték a készletet, de a további ellátást szintén a hazai ipartól várják. A harmadik nehézség szakképzett műszerészek beállítása. Négy műszerészt képeznek át a különleges automatákhoz. Nemcsak minőségben jobbat, de mennyiségben is többet ad majd az új gépsor — mert a jövő év elejére a gyár további gépek beszerzésével létrehozza a golyóstollat készítő, részben automata gépsort — percenként ölvén darabot. Mindettől, ha nem számítják az exportlehetőséget, a magyar piac teljes ellátása várható. Megkérdeztem a gyárbelieket, változik-e a tollak formája. A válasz: hiába alkalmaznak ipari formatervezőt, a lehetőségek kötöttek, kevés alapanyag áll rendelkezésükre. De az eddigi öt típuson belül — amennyire az anyag engedi — új formákat kívánnak kihozni. Érdemes lesz a tollak külsejével is foglalkozni a Szentendrei Töltőtollgyárban, ha az új gépsor beállításával megoldották már a szerkezeti problémákat. A minőséghez a forma, a választék is hozzátartozik. P. A. Hogy ne vesszen kárba a szem... Reszket a levegő a forróságtól — harminckét fok meleg van. Hiába menekül árnyékba az ember, ott is hamar eltikkad. Szigetújfalu határában, a dunai töltés melletti árpatáblán viszont fütyülnek a kézi aratók a perzselő kánikulára. Kezük alatt, a kasza nyomán, szaporán dől a rend, s a marokszedők hordónyi kévékbe szelídítik az elvadult, összekuszált termést. Deminger János, a „vezérkaszás” megáll egy pillanatra, letörli homlokáról a gyöngyöző verejtéket, húz néhány kortyot a kulacsból, aztán újult erővel ereszti a görbe pengéjű vágószerszámot az árpába. Az sem idegesíti, hogy bakancsa bokáig süllyed a sáros tarlóba. Mert itt nedves még a talaj, erről a részről — ahogy Vajda Pál, a Béke Termelőszövetkezet íőagronómusa magyarázza — tegnapelőtt vonult csak le a víz... Azokban a napokban Szigetújfalu is válságos órákat élt át. Itt az árpatábla mellett, a 29-es kilométerkőnél átszakadással fenyegetett a gát. Hogy mi lett volna, ha áttör a veszedelmes áradat, arra gondolni sem jó. A szigetújfaluiak éjjel-nappal hordták a sódert, két és félezer köbméternyivel tömték el a szivaccsá ázott gátrészt. így csak az árpatábla sínylette meg az árvizet, a szivárgástól ez került víz alá. Amott lejjebb, most is zúg a szivattyú, apasztja, emészti az átszivárgás maradványait. — Most már csak istenes — mutatja Deminger János a latyakos tarlót — amikor elkezdtük az aratást, voltak olyan részek, ahol térdig gázoltunk a vízben... Miért nem várják meg, amíg a tábla teljesen megszárad? — kérdezhetné a gyanútlan olvasó. Itt most már nem lehet késlekedni: a szem túlérésben van. A kézi aratók valamennyien üzemiek, a Csepel Autógyár szabadságon levő dolgozói. Róluk most igazán el lehet mondani, hogy állják a sarat. Deminger János, a hajtóműgyár edzőműhelyének dolgozója fiatalember még. Nemrégiben nősült, jól jön egy kis mellékes, öccse, István, aki a markot szedi, ugyan még nőtlen, de ő tartja el kistestvéreit. Neki is szüksége van a pénzre. Bár természetben kapják a járandóságot, átszámítva, naponta 120—130 forintot keresnek. Nem egyszerű aratásról van itt szó, nagyon komoly erőfeszítésbe kerül a tűző napon, sárban, a megviselt árpát learatni. Mondja is Szabó István, hogy bár az edzőműhelyben 65—70 fok a meleg, s ott sem gyerekjáték a munka, itt azért nehezebb. Hajnali négykor állnak a táblába és este 9—10-ig dolgoznak. Tavaly meg tavalyelőtt is a gabonaföldeken töltötték szabad idejük túlnyomó részét, akkor öszszehasonlíthatatlanul jobb körülmények között. A Deminger testvérek például a ráckevei Árpád Tsz-ben aratttak. Most, hogy meghallották, nehéz helyzetbe került a szigetújfalui Béke Tsz, inkább idehozta őket a segíteniakarás. A 75 holdas árpatáblán 14 ipari munkás hajladozik a rendsorok fölött. Egy-egy aratóra napi négy-ötszáz négyszögölnyi terület jut, ami elismerésre méltó teljesítmény. A termelőszövetkezetnek meg igen nagy segítséget jelent, hiszen a csapadékos időjárás és az árvíz miatt alaposan összetorlódtak a tennivalók. Most már nem kell aggódnia a vezetőségnek, hogy kárbavész a víz alá került termés, mert ha rendkívüli erőfeszítéseket követel is a betakarítás, xi üzemiek segítségével jelentékenyebb károsodás nélkül kerül cséplőgépbe az árpa. A szövetkezeti tagok pedig nyugodtan forgathatják a kapát, gyűjthetik a lucerna második termését. Délfelé jár az idő, a felhőtlen júliusi égről még forróbban tűz a nap. Deminger János az öccsével, Szabó István, Erdős Sándor marokszedővel elszántan birkóznak a sárral, kuszáit renddel és egy kicsit önmagukkal is, mert itt sem akarnak szégyenben maradni. Vasárnap is kijönnek, hétfőn este pedig — akkor telik le a „szabadság” innét az árpaföldről indulnak az üzembe éjszakai műszakra. Súlyán Pál Miniatűr jéggyár Az éttermeknek, a vendéglőknek eddig sok gondot okozott az italok, a különféle ételek ízléses, hidegen való kiszolgálása. A Kereskedelmi Hűtőberendezéseket Gyártó Vállalat írógépasztal nagyságú új hűtőberendezése megoldja ezt a problémát. A kis berendezés tulajdonképpen miniatűr jéggyár, óránként két kiló lencsenagyságú kristály jeget készít. A jéglencse kiválóan alkalmas röviditalok^ koktélok, saláták stb. hűtésére. A berendezés előnye, hogy tartályában 8 kiló jéglencsét tud tárolni, tehát a csúcsforgalom idejére előre is lehet gyártani. A formatervezett, szemre is tetszetős miniatűr jéggyárat rövidesen bemutatják a kereskedelem vezetőinek, s a rendeléstől függően az idén már sorozatban gyártják az ügyes gépet. s
