Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-18 / 168. szám

1965. JULIUS 18, VASÁRNAP iiF-ort: xKírlav \ A Pest megyei Pártbizottság megtárgyalta az MSZMP Központi Bizottságának ideológiai irányelveit CservenEca Ferencné, a megyei pártbizottság első titkárának vitaindító előadása A Központi Bizottság ide­ológiai feladatokkal foglalko­zó tézisei nagy érdeklődést váltottak ki az országban, így megyénkben is. A különböző pártszervezetek, a legkülönfé­lébb megyei intézmények és tömegszervezetek készülnek az irányelvek megtárgyalá­sára. A KB irányelveinek fő célja hogy fokozottabb elméleti gondolkodásra serkentse mind­azokat, akik a közélet terén tevékenykednek. Természet­szerűen elsődlegesen a párt­tagságot, de emellett és ezen keresztül társadalmi életünk minden tevékeny részesét: A KB ilyen irányú igényét indokolja, egyrészt: szocia­lizmust építő munkánk jelen­legi szakasza, amely az eddi­ginél magasabb szintű tuda­tosságot követel, mivel belpo­litikai feladataink sem egysze­rűsödnek, de bonyolultabbak­ká válnak; másrészt: a nem­zetközi munkásmozgalomban és a nemzetközi politikai hely­zetben történt változások. Ezek a változások is kompli­káltabbá, szövevényesebbé tették a béke fenntartásának amúgy sem egyszerű ügyét. Elért eredményeink mellett, íz elmúlt időben néhány je­lenség arra figyelmeztet ben­nünket, hogy eszmei nevelő munkánkban gyengeségek vannak, illetve az eddiginél nagyobb erőfeszítésekre van szükség e téren is. A gyor­sabb előrehaladásnak elenged­hetetlen feltétele a szocialista tudatosság növekedése. Az ideológiai irányelvek se­gítséget nyújtanak e munka hatékonyabb végzéséhez. Rá­irányítja a figyelmet életünk fő kérdéseire. Hangsúlyoznám, hogy irány­elvként és nem határozatkép­pen, mivel nem lezárni akar­ja e kérdéseket, hanem vita­fórumot kíván teremteni az alkotó gondolkodás fokozásá­ra. Ez több okból is lényeges: a) A viták a helyes szemlé­letet, elveket mélyebbé, meg­alapozottabbá teszik. b) A viták során felszínre kerülnek a meglevő elméleti gyengeségek, helytelen, hibás nézetek és mód nyílik azok kijavítására. c) A viták nyomán, az egyes kérdések sokoldalú, gazdag elemzését végezheti el a párt. Minden tanácskozás hozzáse­gít bennünket a helyes állás­pontok kimunkálásához. Ez az egyik segítő elem, amely meg­óvhatja politikánkat a na­gyobb hibák elkövetésétől. d) Mindehhez hozzátehet­jük, hogy a viták során lehe­tőség nyílik a kifejezetten el­lenséges nézetek felismerésé­re és leleplezésére is. Mivel az irányelvek társa­dalmi életünk összes fonto­sabb kérdéseit magukban fog­lalják, nem tartanánk célsze­rűnek, ha általában tárgyal­nánk meg azokat. A VB azt javasolja, hogy most két fő kérdés köré cso­portosítsuk a vitát: 1. az ide­ológiai munka helyzete a me­gyében, 2. a szövetségi politi­ka néhány új vonása. A későbbiek során, körül­belül félévenként vegyünk elő más és más témákat az irányelvek alapján. A szövetségi politika egy­két kérdését azért javasol­nánk, mert napi munkánk so­rán gyakran találkozunk ez­zel kapcsolatban értetlen­séggel, a párt politikai tanítá­sával szemben, de azért is, mert sok más fontos kérdést ölel fel, illetve sok kérdés kap­csolódik hozzá. Ilyenek a munkásosztály ve­zető szerepe, az osztályharc kérdése, a békés egymás mel­lett élés és egyéb más kérdé­sek. Tehát a szövetségi politika tárgyalása tulajdonképpen a párt politikai vonalának és gyakorlatának vizsgálata, egy meghatározott oldalról, né­zőpontból. Vegyük az első kérdést: Az ideológiai munka helyzete a megyében mondjuk: ugyanakkor a me­gyében is még jelentősen hat­nak a polgári, kispolgári esz­mék, nézetek. Jelentős még a tömegeik körében a vallá­sos befolyás — ez kifejezés­re jut a szekták nem jelen­tős számú, de mégiscsak gyarapodó híveiben is. A gödöllői Agrártudományi Egyetem végzős hallgatói kö­zül közvéleményt kutató kér­dőíveken tíz százalék vallot­ta magát vallásosnak, idea­listának. Találkozunk még nacionalista szemlélettel is.' Ezután az előadq azokat a tényezőket ismertette, ame­lyek nehezítik Pest megyé­ben az ideológiai munkát. Megemlítette, hogy a megyé­ben az országos átlagnál bo­nyolultabbak a társadalmi, politikai viszonyok, és körül­mények. A megye társadalmi struktúrája nagyon vegyes. A Budapestre bejáró munká­sok létszáma jóval megha­ladja a százezret. Nagy a más megyéből idejött, szakképzet­­len, a főváros peremén, tehát a megyében letelepült, vala­mint az egykor Budapestről' kitelepítettek vagy kitiltott bűnözők száma is. A megyé­ben egykor hatalmas papi' birtokok voltak és a püspök­ség is táplálta az emberek vallásos érzelmét. Megemlítette Cservenka elvtársnő saját gyengesé­geinket is, melyek szintén ne­hezítik az ideológiai munkát. Elmondotta, hogy minőségi­leg nem mindig azt nyújt­juk, amit kellene. A közokta­tásban sok a szakképzetlen pedagógus, sok a Pestről me­gyénkbe kijáró és természe­tesen a munka után hazasie­tő pedagógus. Azután így folytatta: azt mondhatnánk, pártvonalon járási szintig megfelelő, at­tól lefelé sokszor döcög a politikai munka. Utóbbi években a párt egé­sze erősebben foglalkozott a gazdasági kérdésekkel, ez aló! ml sem vagyunk kivételek, de időnként elterelődik a fi­gyelmünk, vagy az erőnkből nem futja, -hogy jól kapcsol­juk össze a gazdasági és po­litikai feladatokat. Sokszor nem eléggé diffe­renciált a munkánk az egyes' rétegek körében. Sok a me­chanikus, sablonos, érdeklő­dést kevésbé felkeltő rendez­vény. Nehezíti ideológiai munkán­kat továbbá a nemzetközi’ munkásmozgalomban levő vita és az is tény: nálunk a Nyugat hatása is erősebben érvényesül, mint sok más' megyében. A kitelepítettek gyakran hazalátogatnak. Minden ha­zánkba látogató külföldi át­utazik a megyén és sok a megyéből külföldre látogató utazók száma is. A nyugati rádió új „objek­tív” hangja, mely látszólag lojális, megzavarja az embe­reket és csak kevesen ve­szik észre, hogy ez a fella­zító politika egyik módszere. Erre mi nem vagyunk felké­szülve. Ezek a kérdések ala­posabb, mélyebb vizsgálódást, elemzést igényelnek. Jobban fel kell mérni az új tenni­valókat is. Összegezve: a megyében is jelentős eredményekről ad­hatunk számot, de a roha­mosan növekvő új és új feladatok, fejlődő, változó körülmények nagyobb felké­szültséget és rendszeres esz­mei-politikai munkát igé­nyelnek. A tömegek tudatosabb cse­lekvőképességét csak akkor tudjuk növelni, ha azt nem kampányfeladatnak tekint­jük, ha türelmes és diffe­renciált ideológiai nevelő­munkát végzünk. Az élet ál­tal felvetett kérdéseket, új helyzeteket tanulmányoznunk kell és őszinte, gyors vála­szokat kel] adnunk. Gon­dolkodnak az emberek, de a gondolkodást helyes irányba terelni — ez a mi feladatunk. Hibát követnénk el, ha az ideológiai mevelömunkát le­szűkítenénk a pártszervezetek propaganda és agitációs mun­kájára. Ezek, valamint a közoktatás, népművelés, saj­tó, rádió, tv, film, színház, könyvkiadás együttes össz­hatásaként fejlődik, alakul a gondolkodás. A megye gazdasági és tár­sadalmi változásával együtt a tömegek szocialista tudata is jelentősen fejlődött. Szám­talan példát lehetne felso­rolni, hogy a múlthoz viszo­nyítva mennyit változott a megye lakosságának szem­lélete, a szocialista ügyhöz való viszonya. Jelentős eredményeket értünk el a megye állami és tanácsi iparában, a mezőgazdasági termelés, a szőlő- és gyü­mölcstelepítés és más egyéb feladatok teljesítésében. A megye lakosainak túlnyomó többsége támogatott bennün­ket a párt politikája nyomán, az összes célkitűzések való­ra váltásában. A dolgozók és általában a közvélemény hangulata el­ismerő és bizakodó a párt, a rendszer irányában. He­lyeslik pártunk politikáját és tevőlegesen segítik annak végrehajtását. Egyre nagyobb számban so­rakoznak fel a párt mögött, a szocialista építőmunka kü­lönböző területeire hozott párthatározatok végrehajtá­sára. Például a Központi Bi­zottság december 10-i hatá­rozatát a tömegek helyesel­ték, javaslataikkal, észrevé­teleikkel igyekeztek és igye­keznek segíteni a határozat valóra váltását, A határozat nyomán széles munka verseny bontakozott ki hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére. A megyében 34 000 ipari dol­gozó vett részt munkaver­senyben. Állandóan növekszik azok száma, akik a szocialista em­bertípus életmódját választ­ják. Erősödött a népgazda­sági szemlélet az ipari üze­mekben és a tsz-ekben is. Kulturális forradalmunk hatására a közoktatásban is nagyot léptünk előre. A me­gye általános iskolát végzett tanulóinak 32—33 százaléka középiskolában, 50—55 száza­léka ipari tanú1 ó-imtézeti kép­zésben részesül. A felnőtt lakosság száma is évről évre nő a szervezett oktatásban, az ellenőrzött adatok alapján. A tanulás a megyében is népmozgalommá vált. Fel lehetne sorolni a mű­velődési házak, a könyvtár­mozgalom, a különböző tö­megszervezetek rendezvé­nyeinek imponálóan széles körű hatását. A sajtó, a rádió, a tv, a filmszínházak igénybe véte­le is növekedő tendenciát mutat. Közel 200 OOfi rádió és kö­rülbelül 60 000 tv van a megyében. A jelentős eredmények el­lenére. időnként és főleg egyes esetekben érződik azon­ban. hogy az ideológiai fej­lődés még nem ál] azon a színvonalon, amely szükséges lenne. Az előttünk álló poli­tikai és gazdasági feladatok megkövetelik a tudatformálás erőteljesebb fejlődését. Ez' azonban csak úgy érhető el, ha megvizsgáljuk helyzetün­ket és még nagyobb erőfe­szítést, még következetesebb munkát fejtünk ki ezért. A felsorolt eredmények­nek nem mond ellent, ha azt Szövetségi politikánk néhány kérdése Gondolom, nincs szükség hosszasan bizonygatni, hogy a klasszikusok mindenkor mi­lyen nagy jelentőséget tulaj­donítottak a kérdés vizsgála­tának. Két alapvető elvi tételre utalnék csupán: OA párt, de az egész mun­kásosztály sem képes egymaga a hatalom megszer­zésére, megtartására, a szo­cializmus felépitésére, ahhoz szövetségesekre van szük­ség. OA munkásosztály a ve­zetőerő. De a szövetségi viszonyt nem önös érdekből teremti meg, nem „takti­­kázgatásból”, de azért, mert mint következetesen legfor­radalmibb erő, az egész nép számára akar szabad, ki­zsákmányolás mentes életet teremteni. Hogy miként torzultak el a helyes, igaz tanítások az 1956 előtti időben, erről nem szólnék külön. A lényeges, hogy 1956 után az MSZMP politikai vonalvezetése kija­vította a hibás politikát és azóta is szüntelenül harcot folytat a helyes szemlélet és gyakorlat kialakításáért. A szövetségi politika sarka­­| latos tétele a munkásosztály 1 vezető szerepének kérdése. E ; körül időről időre vita bon­takozik ki, vagy különböző , helyeken megjegyzések hang­zanak el, olyanok, amelyek­­j kel nem lehet egyetérteni. ! Az utóbbi időben új köntös­ben jelentkezik a vita. most a ; munkásosztály forradalmisá­­gát igyekeznek vitatni. Egyesek felvetik, hogy ez a munkásosztály már nem a régi, a klasszikus értelemben | vett munkásosztály, mert na- 1 gyón felhígult a soraiba be­áramló paraszti és egyéb kis­polgári elemekkel. „Gyengült a munkásosztály” — mondják — mert sok nem munkás elem kerül napról-napra so­raiba. „A mostani munkások túlnyomó többsége nem dolgo­zott a kapitalizmusban, ezért már nem olyan forradalmi”. A munkásosztályból a leg­jobbak, legfejlettebbek elke­rültek vezető posztokra.” És így lehetne sorolni a nézeteket. Igazuk bebizonyí­tására hivatkoznak az üze­mekben megmutatkozó fegyel­mezetlenségekre, a fluktuáció­ra, a gyenge szakmunkásokra és így tovább. Hozzáteszem: — legtöbbször nem rosszindulatból — vetik fel a kérdést. Vizsgáljuk meg közelebbről ezeket az állításokat. Ami a munkásosztály szám­szerű növekedését illeti, talán megyénk példázza a legjob­ban. Míg országosan a hábo­rú előttinek kétszeresére nőtt a munkásosztály száma, ad­dig megyénkben közel három­szorosára. Az 1930-as években a megye lakosságának 24,6 százaléka élt ipari tevékeny­ségből, de ezek is főleg házi vagy vándoriparosok voltak. Harminchárom vállalat fog­lalkoztatott húsz vagy ennél is több főt. Az aszódi, ceglédi, dabasi, gödöllői és nagykátai járásokban egyetlen ilyen üzem sem volt. Budapestre a második világháború előtt nem egészen 50 000 ember járt be, azok sem voltak mind­annyian üzemi dolgozók. A rendelkezésünkre álló statisztikai adatok szerint 1949—1959 között a megye mezőgazdasági jellege csök­kent és 1963-ban már erősen ipari jellegűvé vált. Ma már a megyében csupán a nagykátai járásban nincs üzem, de üzembe járnak innét is nyolc­kilencezren. Erősen iparoso­dott Vác város, a gödöllői, a budai, a ráckevei, a szent­endrei járás, de jelentős nagyüzeme van szinte az ösz­­szes járásnak. Budapestre na­ponta bejár 140—150 000 fő, ebből kimutathatóan 100 000 felett van az iparban foglal­koztatottak száma. El kell ismerni, helyes és jogos igény, hogy nagyon nagy gondot fordítsunk a munkásosztály politikai kép­zésére. Törődnünk kell a gazdasági és politikai kérdé­sek összefüggéseinek megvi­lágításával, esetenként meg­értetésével. Minden lehetősé­get meg kell keresnünk, hogy a tegnap parasztjai vagy az egyéb rétegekből iparba ke­rülők az üzemeken belül sta­bil munkásokká formálódja-1 nak. Nem tagadjuk, hogy a mun­kásosztály soraiba sok új elem került, s hogy ezekkel fokozottan kell foglalkozni. De ezzel együtt sem adha­tunk igazat a kérdés felve­tőinek. A munkásosztály forradal­­misága vagy annak hiánya a jelenlegi körülmények között nem mérhető csupán azon az egyetlen momentumon, hogy „felhígult”. Ez azt jelentené, hogy a munkásosztály gyen­gült. Vegyük sorba érvein­ket: OMa már Magyarorszá­gon többségben van számszerűleg is a munkásosz­tály, maga a számszerűség is erő, OA munkásosztály for­­radaímisága és ereje kifejezésre jut elsődlegesen a párt tömegekre gyakorolt ha­tásában. A párt a munkás­­osztály forradalmiságát jut­tatja érvényre. A különböző vezető posztokra került mun­kások — párttagok, vagy párton kívüliek — a munkás­­osztály vezetőszerepét, vagy forradalmiságát nem gyengí­tik, de erősítik ottlétükkel. O Hibát követnek el a kérdés felvetői azzal is, hogy idealizálják ti felsza­badulás előtti munkásosz­tályt. 1945 előtt a munkásosztály viszonylag kis létszámú volt és azon belül egy egészen kis mag volt az öntudatos. Akkor az osztályon belül kétirányú radikalizmus ala­kult ki. Az egyik: a baloldal, a kommunista párt irányába, a másik a jobboldal, a fasiz­mus irányába. A két radiká­lis pólus között nagy volt az indiferens, írni-olvasni is alig tudók száma. És mert a párt illegalitásban dolgozott, a marxista képzettségű embe­rek száma is minimális volt.' Tűi ezen: a kapitalizmus más formában is megosztotta a munkásosztályt, nevezetesen munkásarisztokráciára és lumpenproletárokra. A munkásosztály forradal­miságát kétségbevonók per­sze azzal is hibát követnek el, amikor vulgarizálva e kérdést, a forradalmiságot összekeve­rik a fegyveres tettel, illetve csupán erre szűkítik ezt és elfelejtkeznek az ideológiai, eszmei harcosságról. De nézzük mi van ma: a párt legális léte óta jelentő­sen és minőségben gyarapo­dott a marxizmust ismerők száma. Sajátos történelmi tény, hogy nálunk az iparoso­dás és ezzel a munkásosztály számszerű növekedése a társa­dalmi rendszer megváltozta­tásával indult el és a szocia­lizmus építése során tovább fokozódott. Igaz, nem a ka­pitalizmus iskoláját járták végig, de a szocializmus épí­tésének útját igen. Ez az ösz­­szes hibákkal és nehézségei­vel együtt is különb iskola és forradalmibb, mert nem csu­pán ösztönös részvételt biz­tosít, hanem egyre nagyobb öntudatot. Az üzemi dolgozók politikai arculata véleménye egységesebb és szi­lárdabb, mint ahogy azt az aggályoskodók értékelik. Ennek bizonyítására emlí­teném: a szocializmus, a rend­szer féltését, a felszabadulási munkaversenyt, amely osz­tályüggyé vált, a KB decem­beri határozatát, amelyet he­lyeseltek, amelyért harcol­nak. De a munkásosztály ható­köre is kibővült, mert a me­zőgazdaság területén dolgozó ipari szakmunkások, a trak­torosok, a gépszerelők stb. — szintén a munkásosztályhoz tartoznak. A határvonal már nem olyan éles az ipari mun­kás és a, mezőgazdasági dolgo­zók között. Ezt is érdemes fi­gyelembe venni. Es sokkal kulturáltabb a mai munkásosztály. Igaz a beáramlás, amely két időpontban határozható meg: 1948 után az ipari üzemek­be a mezőgazdasági bérmun­kások egy része, és mellettük különböző deklasszálódott ré­tegek kerültek. Az utóbbiak természetesen lesüllyedésnek tartották a munkásosztályba való kerülést. Nagyobb szá­mú beáramlás történt még 1956 után — a mezőgazdaság átszeri ^zésénél, mert a fiata­lokat nem tudtuk otthon tar­tani az ismert okok miatt. De az átszervezésnél az iparba kerültek számára felemelke­dést jelentett a munkásosztály soraiba lépni. A kettő között tíz év telt el és az évek nem múltak nyom­talanul e! az emberek felett. Végül is, ha elfogadnánk a kifogásolt nézeteket, akkor tulajdonképpen azt monda­nánk ki, hogy a szocializmus körülményei között iparosodó ország munkásosztálya veszít forradalmiságából és azért, hogy ezt megtarthassa, kapi­talizmusra van szükség. Ilyen abszurd dolgokhoz vezetnek ezek az eléggé végig nem gon­dolt nézetek. A munkásosztály vezető szerepe, forradalmisága nem szűkül le arra, hogy e pilla­natban kik vannak az üze­mekben. Ez vulgarizálása ennek a fontoa elméleti kér­désnek. A parasztságról Ugyancsak bőven hallani és olvasni jó tollú újságírók­tól is, hogy baj van a pa­rasztsággal. Hiszen a tsz­­paraszt is üzérkedik, seftel, egyesek arról beszélnek, hogy a paraszt nem akar' dolgoz­ni. „Azé a föld, aki megmű­veli, tehát a katonaságé” — mondják egyesek nem kevés iróniával. Igaz, nem prob­lémamentes a munkafegye­lem, de óriási változás, fej­lődés van e téren. Sok az öreg, idős tag a tsz-ben. Az eredmények mégis évről év­re mázsás termésátlagemelke­désben mérhetők. És van­nak, akik üzérkednek is. meg­próbálnak „kitörni”, könnyű keresethez akarnak jutni. Valljuk be, sokszor csábít a lehetőség, a ..konjunktúra”, amelybe a m: hibás, helyte­len, nem eléggé körültekintő munkánk is belesegít. De nem szabad elfelejte­nünk, csak négy éve fejez­tük be az átszervezést, s a történelem még sohasem pro­dukálta az újat önmagában, kristálytisztán. A régi és az új mindig egyszerre van jelen. A parasztsághoz való vi­szony nem egyszerűen neve­lési kérdés. Gazdasági is ét a termelőszövetkezet áj gaz­dasági forma. Kevés a tapasz­(Folytatás a 4. oldalon) t

Next

/
Thumbnails
Contents