Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-17 / 167. szám

1965. JÜLIUS 17, SZOMBAT »I El. x^úrltip Hangverseny az árvízkárosultak javára Vasárnap este hét órai kez­dettel hangversenyt rendez­nek az aszódi művelődési házban, Az est bevételét az árvízkárosultaknak Juttatják el. A műsorban közreműködik Papp Júlia érdemes művész, az Állami Operaház tagja, Bottyán Endre operaénekes, Cozmány György, a Fővárosi Operettszínház tagja, Erdé­lyi Sándor hegedűművész, to­vábbá Sallai Tibor, Ágh Éva, Csornai Irén és Kéri Edit. A műsort Galambos Szilveszter konferálja. (Folytatás az 1. oldalról) aeteltérésekre és elemezte az amerikai imperialisták viet­nami agressziója következ­tében kialakult helyzetet. Csütörtökön a vendégek a Palócföld fontosabb ipari és mezőgazdasági vidékeit keresték fel. A délelőttöt Nagybátonyban töltötték, ahol találkoztak a nógrádi szén­medence élenjáró szocialis­ta brigádvezetóivel. A vendégek ebéd után jrő­­vid sétát tettek a bányaváros­ban. Délután Szécsénybe láto­gattak, ahol a n. Rákóczi Ferenc Termelőszövetke­zetet keresték fel. A szécsényi látogatás a szö­vetkezet kertészetének meg­tekintésével végződött. Ütjük Balassagyarmatra ve­zetett, ahol a járási és városi pártbizottság székházéban Géczi Imre. a városi pártbi­zottság első titkára fogadta őket. A párt-végrehajtóbizott­ság tagjaival és a város más vezetőivel lezajlott eszmecse­re során Géczi Imre ismertet­te a város iparának fejlődését, Uborka - oszlopokon A tiszaörsi Budakalász Tsz kertészei a melegházak tartó­oszlopainak tövébe 80 tő uborkát ültettek és a növényt a vasvázakra futtatták. Az uborkatövek az üveg alatt szépen fejlődtek és 60—70 dekás terméseket hoztak. Több mint 700 kilogramm uborkát szedtek le. amely az utóbbi években kü­lönösen meggyorsult. A vendégek az esti órák­ban érkeztek vissza Sal­gótarjánba, ahol a megyei pártbizottság és a népfrontbizottság a Köroncs-száll óban vacsorát adott a tiszteletükre. A va­csorán részt vettek a megye közéleti vezetői, a lakosság minden rétegének képviselői. Kádár János és Jakab Sán­dor pohárköszöntője után eszmecsere alakult ki a me­gye és a város dolgairól, az ország helyzetéről. Péntek délelőtt a vendé­gek a salgótarjáni Acél­árugyárba látogattak. Az üzemlátogatás után röp­­gyűlést tartottak a hideghen­germű csarnokában. A gyár dolgozói nagy szeretettel kö­szöntötték a Központi Bizott­ság .első titkárát, aki megkö­szönte a szívélyes fogadtatást, elismerését fejezte ki a jó munkáért, s a párt Központi Bizottságának üdvözletét tol­mácsolta a gyár dolgozóinak. Ezután a vendégek vá­rosnéző sétára indultak. Először az új strandfürdőt, majd a Lenin téri új város­részt tekintették meg. Elláto­gattak a most épülő lakókör­zetekbe is, s a barátságos meghívásoknak eleget téve, több lakásba is belátogattak. A kétnapos látogatás az esti órákban a megyei pártbizottság székházában rendezett aktívaüléssel ért véget, amelynek résztvevőit Kádár János tájékoztatta az idősze­rű bel- és külpolitikai kérdé­sekről. Június végétől, az árvízszint jelentős csökkenésének idő­pontjától kezdte meg rend­szeres kárfelmérését a Pest megyei Tanács építési és köz­lekedési osztálya. Természe­tesen az árvíz sújtotta járások építésügyi hatóságai is neki­láttak a felmérésnek, de a munka olyan sok, hogy szük­ségük volt a megyei segítség­re is. A népes felmérő brigád rendszeresen járta a víz által elöntött részeket s miután lát­ták, hogy még így sem tudnak időben végezni, erősítést igé­nyeltek. A megyei beruházási iroda, valamint a megyei ter­vezőiroda szakemberei siet­tek segítségükre, továbbá Ceglédről és Nagykőrösről két-két szakembert kölcsön kaptak. Az építési osztály vezetője tegnap jelentette a Miniszter­­tanácsnak az előzetesen be­csült károkat. A mintegy 6 és fél milliós összeg azonban még tovább növekedik, ha a víz végleges levonulásával minden kárt felmérhetnek. Hi­szen Budakalászon, Szent­endrén, Leányfalun, Tahitót­­falun még vannak olyan há­zak, amelyek vízben állnak — összesen körülbelül 200. Hogyan dolgoznak a cigányok az ipari üzemekben? ülnnkainienzWáwuk: megfelel» ■ Előítélettől mentesen (él: a teljes felemelés ■ Az SZAIT lanáesknzás megállapításai Vasúton és tengeri hajón... Óttonnds csomagokban teherautók “ Ejtőpróba, sérülés nélkül A Csepel Autógyár legújabb exportja Indonéziába A Csepel Autógyár udvarán így idő óta hatalmas ládák sorakoznak. Méreteiket te­­rintve, kisebb víkendháznak s megfelelnek. Oldalukon an­­gol nyelvű felirat, mely sze­rint a közel öt tonna súlyú Minden - ötvenedik alvázat próbaként itthon összeszerel­nek, s ha esetleg pontatlansá­got tapasztalnak, gyorsan ki­javítják a hibát. A legutóbb lezajlott próbaszerelés kifo­gástalan eredménnyel zárult. somagok az Indonéz Köztár­aságba utaznak... Az elmúlt évben megrende­lt kapott a Csepel Autógyár külkereskedelemtől 250 da­­ab D 450-es alváz szállításá­­a, melyeket, az indonéz meg­­endelő igényeinek megfele- 5en, jobbkormányos kivitel­en, és ami a lényeg: szétszerelt állapotban kell a vevő rendelkezésére bo­csátani. íz alvázakat Indonéziában zerelik össze, s ezzel viszony­ig sok embernek biztosíta­­ak munkalehetőséget. A feladat tökéletes munkát övetelt nemcsak a szerkesz- 5-mérnököktől, hanem a yártmány kivitelezőitől, az zemek szakmunkás gárdái- 61 is, hiszen minimális el­éréssel az alvázon, már bi­­onytalanná tehetik a hely­­zíni szerelést. A gyár mű­­zaki kollektívája sikerrel irtózott meg a nem min­­ennapi feladattal, s most lár folyamatos az alvázak somagolása. A közelmúltban zállították el a századikat, szeptember harmincadi­­káig pedig az utolsó al­váz is elindul tengeri út­jára. A nagy ládából — méretei miatt — egyedül csak az al­vázkeret marad ki, a motor, a mellső- és hátsó híd, a se­bességváltó és számos apró alkatrész, a tengerentúli uta­zásra megfelelően előkészítve, kerül a ládába. A BELSPED és a TEMPÓ Ktsz dolgozói csomagolnak. Előbb a ládák fenéklapjaira rögzítik a fő­egységeket, ezek fölé kerül a fülke, s az apró alkatré­szekkel kiegészítve, véglege­sen Összeállítják a szállít­mányt. Az alvázak vasúton teszik meg útjuk első részét a tengeri kikötőig, ahol hajó­ra „szállnak”. A rakodásnál ütés érheti, esésnek van kitéve a láda. Sokszor emlegetik csomago­lástechnikánk hiányosságát, mondván: kitűnő exportter­mékeink tönkremennek, mi­re kiérnek a megrendelőhöz, mert silány a csomagolás. Nos, az alvázakat csomagoló brigád gondoskodik ar­ról, hogy erre a szállít­mányra ne legyen ilyen panasz. A minap ejtőpróbának vetet­tek alá egy útrakész ládát. A közel öt tonnányi terhet nyolcvan centiméter magas­ból ejtette le a daru és a rakomány egyetlen darabja sem sérült meg, ép maradt a külső burkolás is. A Csepel Autógyár gyárt­mányszolgálati főosztályának szaktanácsadó mérnöke, Ka­tona Jenő, már elutazott In­donéziába. Rövidesen öt sze­relő is követi, akik a szere­lési munkálatok irányításá­ban ■'■segítenék • majd ■'indonéz kollégáiknak. Reméljük, a D 450 alvázak tovább növelik gépjárműiparunk jó hírnevét a távol-keleti baráti ország­ban. Berecz László A Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsa az üzemi szak­­szervezeti titkárok részvéte­lével megvitatta a nagyobb ipari üzemekben dolgozó ci­gányok helyzetét és munka­­körülményeit. A megyében a vasiparban több mint ötszázan dolgoz­nak. Az Ikladi Műszergyár­ban például 11 százalékban vannak képviselve. Sokan ta­láltak állandó munkát a Nagykőrösi Konzervgyárban és a Ganz Árammérőgyár- : ban is. A munkaképeseket álta­lában szívesen fogadják. Fejlődésüket mutatja -ez, mert még tíz-tizenöt évvel ezelőtt a munkaügyi osztá­lyok csak- a legvégső eset­ben alkalmaztak cigányokat. Ma már a rendszeres mun­kához nem szokott emberek iránt is messzemenő türel­met tanúsítanák, amíg még nem szokják a rendet, a mun­kafegyelmet. A tanácskozás résztvevői elmondták; az üzembe ke­rülő cigányok nagy része megállja helyét. Először csak elviseli, később megszereti munkáját. Sokan már a törzs­gárda tagjai, nyolc-tíz éve nem változtattak munkahe­lyet. Munkaintenzitásuk ál­talában megfelelő. Az Ipari Műszergyárban, a Ganz Árammérőgyárban, a Sorok­sári Állami Gazdaságban és a Gödöllői Erdőgazdaságban az ott dolgozó cigányok 70 százaléka eléri az általános munkásszínvonalat. Kevés azonban közöttük a szak­munkás, többségük inkább betanított, vagy segédmunkás­ként dolgozik. Nagy előrelépést jelent, ha beveszik őket a szo­cialista munkabrigádokba. Az üzemi szakszervezeti bi­zottságok egyik fontos fel­adata erre a szintre felké­szíteni a cigány dolgozókat. Az Ikladi Műszergyár TMK szocialista brigádjának egyik dolgozója így végezte el az általános iskolát, holott mi­kor belépett az üzembe, még írni-olvasni sem tudott. So­kan közülük már tovább­léptek, kiváló munkájuk alap­ján vezetőkké váltak. Eddig Jiit mond a statisztika ? Több a nő, mint a férfi Száz<év alatt megduplázódott hazánk lakossága — Több a fiatal­­korú házasság — l\őtt a válások száma — A hosszú élet titka Ha az ember a statisztikai számokat böngészi, érdekes adatokat talál. Ki tudja pél­dául azt, hogy Magyarország jelenlegi területén 1784-ben csak 2 millió 681 ezer em­ber élt. 1869-ben — majd­nem száz évvel ezelőtt — pedig 5 millió 11 ezer 310, vagyis valamivel kevesebb, mint a jelenlegi fele. Ma ha­zánknak 10 millió 135 ezer állampolgára van. Magyarország lakosságát a második világháború jelen­tősen csökkentette. 1941-ben 9 millió 316 ezer 74 lakost számoltak össze. 1949. január 1-én csak 9 millió 204 ezer 799-et, vagyis nyolc év alatt — a tényleges szaporodás el­lenére — 111 ezer 275 fővel csokkept az ország lakossága. Még érdekesebb jelenségekre bukkanunk, ha a népesség számát nemek szerint nézzük. 1920-ban ha­zánk minden ezer férfi la­kosára 1062 nő jutott, 1949- ben 1081, 1964-ben 1070. Je­lenleg hazánkban 4 millió 880 ezer 359 férfi és 5 mil­lió 223 ezer 320 nő él. Ennek oka főleg az, hogy a nők általában tovább élnek, mint a férfiak. A 15—39 év közöt­ti ezer férfira 1030. a 40—60 év közöttiekre 1125. a 60 év felettiekre 1314 nő jut. A férfiaknál 19 éves kora előtt minden száz közül 1,1 házasodik, ugyanakkor a lá­nyoknak már 12,8 százalé­ka férjnél van. Legtöbben 20—29 év között házasodnak meg, a férfiak 50,6 százaléka, a lányoknak már 75,5 száza­léka ebben a korban férjnél van. Az utóbbi években lénye­gesen több fiatal házaso­dott meg, mint a felszaba­dulás előtti években. Ez azt bizonyítja, hogy javultak az életfeltételek, nincs olyan lét­bizonytalanság, mint a 30-as években volt. Sajnos a válások száma to­vább emelkedett. 1938-ban 5754-en váltak el, 1963-ban már 18 ezer 364-en. Persze, azért a válásnál nemcsak a meggondolatlanság, a felelőt­lenség játszik közre, hanem az is, hogy a házasságot ma már nem tartják fenn, ha az nem a szerelmen a kölcsönös megértésen alapszik. A fel­­szabadulás előtt — mint tudjuk — a vagyoni kötött­ségek, vallási szokások . gá­tolták a válást. Hazánkban ma minden ezer házasságra csak 6,8 válás jut. Ez vi­szont azt bizonyítja, hogy a társadalom továbbra is a tartós házasságokra, a csa­ládokra épül. Még érdekesebb az idős em­berek vizsgálata hazánkban. A statisztikusok megnézték a 85—99 évesek, és ennél idősebbek családi, társadalmi helyzetét, foglalkozási viszo­nyaikat, életmódjukat. Kitűnt, hogy 02 ország legidősebb lakói általában korám kezdtek dol­gozni, 10 százalékuk 6—10 éves korukban, 50 százalék 10—14. 35 százalékuk 15—19 éves korukban már dolgoz­tak. Valamennyiéin fizikai munkások voltak, s nagy többségük — 69 százalék — földműveléssel kereste ke­nyerét. Hazánk matuzsále­mei között négyen még a felmérés időpontjában is el­el dolgozgattak. Hatvanan 95—100 éves korukban hagy­ták abba a munkát. Tehát kézenfekvő: a munka tehát használ az egészségnek. A megkérdezett 99 évesek­nek és idősebbeknek átla­gosan öt testvére volt. A „rekorderek” — ketten vol­tak — több mmt tizedma­­gukkal nőttek fel. öt aggas­tyánnak három, ötnek négy, háromnak öt, kettőnek hét, háromnak pedig nyolc test­vére volt és mindössze csak egyetlen „egyike” akadt kö­zöttük. Az ország legöregebb la­kóinak fele inkább húsfélé­ket fogyasztott, egynegyede a növényeredetű ételeket szerette. A 95 évesek és*'idő­sebbek közül — jóllehet többségük nő — 25 száza­lék volt olyan, aki életében nem fogyasztott alkoholt. Né­ha ivott egy-egy pohárral az aggkorúaknak csaknem a fe­le, egy harmada pedig rendszeresen ivott bort, sőt öten még most — magas ko­ruk ellenére is — isznak. A férfiaknak 88, a nőknek 11 százaléka dohányzott életé­ben. G. S. i | a cigány dolgozók másfél szá­- i zalékát tüntették ki, ami J í megfelel az üzemi átlagnak. -1 Ugyanilyen arányú pénzju­­-1 talmazásuk. Mindez azt mu- i tatja, hogy a vállalatok ve­­: j zetői előítéletektől mentesen,- a ténylegesen elért ered- 5! mény alapján jutalmazzák az í j arra érdemeseket. *: Általában a többi dolgo- 51 zó sem idegenkedik tőlük. ’ j Vannak, akik bekapcsolódtak ■ a politikai munkába, pártta­­> gok lettek, mások aktív ■ szakszervezeti munkát végez­nek. Azt már elérték, hogy zömük a termelési tanácsko­zásokon részt vesz, de az üzem társadalmi életébe na­gyon nehéz bevonni őket. Sajnos, az összkép még nem . ilyen bíztató. A cigányok kö­zül még sokan nem találják meg helyüket, nem tudnak beleilleszkedni a rendszeres munkába, vétenek a munka­­. fegyelem ellen és minden in­dok nélkül kilépnek az üze­mekből. A zenészek hétvége­ken vagy ha lakodalom, bú­csú van a faluban, nem je­lennek meg munkahelyükön. Általában mindenütt nagy gondot fordítanak nevelé­sükre, kultúrálódásukra. Elsősorban az analfabetizmust kell felszámolni. A Nagykőrö­si Konzervgyár egyik üzem­részének tizennégy tagú ci­gánycsoportjából tíz nem tud írni-olvasni. A szakszerveze­tek elsősorban iskoláztatni kí­vánják őket, ami nem köny­­nyű feladat. Több üzemben a kultúrmunkába úgy próbálták bevonni őket, hogy jelentős anyagi áldozattal külön ci­gány tánccsoportokat, ének­karokat szerveztek. Kiderült, helyesebb ha a már meglevő művészeti csoportok tagjai­ként vesznek részt a közös munkában. Szociális és egészségügyi el­látásukkal különösen sokat foglalkoznak. Az üzemi Vö­röskereszt és a nőbizottságok — különösen a konzerv- és élelmiszerüzemekben — állan­dóan oktatják, ellenőrzik őket. A cigányok sok kéréssel for­dulnak a szakszervezeti bi­zottságokhoz, főleg segély­ügyekben. Sajnos, sokszor visszaélnek a lehetőségekkel, jogtalan követelésekkel lép­nek fel. Az üzemek segítik őket, használt építési anyagot biztosítanak a lakásépítkezé­sekhez, társadalmi munkával segítenek a falak felhúzásá­ban. Gyakran eljárnak he­lyettük ügyes-bajos dolgaik intézésében a tanácsoknál, hi­vatalokban. Ugyanígy kapcso­latot tartanak fenn. Iakóhe* lyeik tanácsaival, a községi szakmaközi bizottságokkal. A megbeszélést összefoglal­va, az SZMT elnöksége meg­állapította, hogy az üzemek, a szakszervezeti bizottság gok saját területükön már eddig sokat tettek a ci­gánydolgozók munkábaál­­lításáért és neveléséért. További feladatuk, hogy foko­zottabban vonják be őket a munkaversenybe. A legjobban rátermetteket vegyék be a különböző bizottságokba és vezessék be őket a kulturál­tabb életmódba. (K. M.) Kádár János kétnapos látogatást tett Nógrád megyében Jelentés a Minisztertanácsnak 200 HÁZ MÉG VÍZBEN ÁLL SEGÍTSÉG A FELMÉRÉSBEN

Next

/
Thumbnails
Contents