Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-16 / 166. szám
1965. JULIUS 16, PENTEK »itou I +Wßc: 3 BOGLYA i-r j „ Harmnikázás “ Észak és Dél között f Megkezdték a rozsaratást — Bravúros kombájnszérű-építés — Kikelt a másod* vetésű silókukorica — Alsógödön csökkentik az árvízkárokat (Foto: Wormser) v, Nagyszerű rugalmassággal 3 használják ki a természet ad- 3 ta lehetőségeket a váci járási. ban. A járás alsó, melegebb * vidékén szinte valamennyi | munka három-négy nappal 3 korábban kezdhető, mint az í északi részeken. így mód | nyílik az erők tervszerű, 3 rendszeres átcsoportosítására. 3 Amikor délen szorít a mun- 3 ka, akkor az északi gépeket is 3 ott vetik be, 3 majd egy Ids lélegzetvétel után északnak vonulnak a déliek gépei Is. Ez történt a hét elején, amikor az alsógödi termelő- 3 szövetkezet befejezte az őszi | árpa aratását. A tsz 280 hold 3 őszi árpáját hat kombájn i vágta, köztük három északra 4 való, s a hat kombájn azóta í északon dolgozik. Most vi- 3 szorít arról számol be Okoli■j, csányi Lóránt alsógödi főme- 3 zőgazdász, hogy pénteken — 3 ismét délre vonul a főerő. 3 Ma tehát hat, de lehet, hogy 3 nyolc kombájnnal kezdték 3 meg a rozs aratását a gödi Öt ezredév a káposztásban Megint vallatják a földet az Ipoly völgyében, ezúttal ismét Letkés határában a Kertészföld-dűlőben, ahol tavaly 19 sírt leltek két és fél évezredes temető helyén. Része ez az ásatás is annak a nagy ku la tótervnek, amely még a Dunai Erőmű megépülte előtt fel szeretné tárni a Dunakanyarban a múlt talajba rejtett titkait, mert azután ellepi a víz, örökre hozzáférhetetlenné teszi az egykor itt élt emberek minden nyomát. No, ami azt illeti, víz alá került ez a terület az idén is. kiáradt az Ipoly és elöntötte a frissen ásott árkokat. Még szerencse, hogy errefelé nem makacskodott az áradás annyira, mint a Dunáé, csak két hét tétlenségre kényszerítette a régészeket. Persze a sok eső sem válik javára a munkájuknak, akárhonnan jön, folyóból vagy az égből, egyformán hátráltatja a víz az ásatást. A Bástya Tsz káposztájának viszont annál inkább használ. Arasznyira a most lelt síroktól ott zöldell vidáman a hatalmas tábla, bő termést ígér, több élő embernek eledelt, mint ahány olyan holt nyugszik alatta, aki ki tudja, evett-e egyáltalában káposztát a maga idejében. Hátha nem is ismerte még akkor az ember sem kolozsvári, sem egyéb módra elkészítve, amiért különöse» sajnálni kell szegény megboldogultakat. Régészkedő tsz-tagok A káposzta levele most borul, amott meg már szedik az uborkát, az árpa megsárgult, kalászát a szem lefelé húzza, úgy bólogat, kasza után int, egy-két nap még és kezdődik az aratás. A legnagyobb dologidőben járunk, ilyenkor honnan kerül elegendő ember az ásatáshoz? Egy se lenne ott, nemhogy 25—30, ha a Letkési Községi Tanács, meg a Bástya Tsz nem siet segítségére a tudománynak. A tanács maszekokat verbuvál, tsz-en kívüllevőket, így került ide példáuT Simon József helybeli kútásó kisiparos. Az legalább tud bánni a földdel, habár a többi Is mind hamar beletanult, s annyi óvatossággal mélyeszti ásóját a földbe, mintha örökéletében mindig csak ókori leleteket keresne, és vigyázva vigyáz, nehogy a szerszámjának éle öszszetörje, amit évezredek megkíméltek. A tsz már a múlt évben, idén is több tagját kölcsönadta a kutatáshoz. Szalay Ferenc tavaly szintén itt dolgozott, egyébként is nagy támogatója a múltat kutatóknak, adott már egyet-mást a szobi múzeumnak, nem ugyan ókorból származó, csak pár évtizedes ritkaságot. Divatjamúlt használati . tárgyat, lim-lomnak tetsző, a múzeumnak mégis becses holmit. Most is ezzel fogadja Laczus Gézát, a járási múzeum igazgatóját: — Tessék már egyszer kijönni hozzánk, találtam a padláson egy-két régi dolgot, hátha használhatná. Kőhalom a sír felett Az asszonyok meg annyira egyenjogúak már, hogy az ásatásokhoz szintén kerül belőlük. Kabarcz Vilmosnétól meg is kérdjük, hogyan tetszik nekik ez a sírásás? — Ez is csak olyan munka, mint a többi, megfizetik, csinálom, — feleli vállrándítva. egykedvűen. Gyorsan kiderül azonban. hogy csak szemérmeskedésből mutat nemtörődömséget. Elbeszéli ugyanis, ahogy a munka kívánja, hol a mérésnél segít, hol maga is ás. Akkor éppen mért, amikor kibontották idén az első sírt. — Híre jött, hogy csontvázat találtak, erre mind odaszaladtunk, mert öröm az, ha valami előkerül a földből. — Bizony — szólal meg Kiss János. — Ha nincs eredmény, egészen levertek, kedvetlenek vagyunk. Senkisem szeret hiába dolgozni. Lám, amikor eltemetik, megsiratják az embert, amikor meg pár ezer év után kitemetik, ilyen nagyon örülnek a csontjának. Ma is nagy az öröm, egymás közelében három sírt találtak, de majd csak ezután bontják ki, még nem tudni hát, mi van a kövek alatt. Halmozott kősírokba temetkeztek az akkoriak. Szorosan egymás mellé, a földbe szúrt, talán faragással kerekített félméteres kőoszlopocskákkal jelölték meg a sírt. — Azért raktak rá ennyi követ, nehogy vadállatok kikaparják és megegyék a halottat — világosít fel Kiss János. Gyakorlati célja bizonyára ez volt a kőhalmaznak, de hogy az ókoriak micsoda vallásos hiedelme fűződhetett az effajta temetkezéshez, azt ma már nem lehet tudni. Valamilyen legendával kétségkívül hozzá fűzték ezekhez a kőhalmokhoz, ha mást nem, hát annyit, kell a nehezék, nehogy visszatérjen kísérteni a halott. Képzelgések nélkül sohasem élt az ember. — Ez itt nem volt zsugorított, — már lelkendezve mondja az előbb egykevű Kabarczné. Tudniillik tavaly csupa zsugorított váz került elő, meg hamvakat tartalmazó urna, az ilyen kiterített csontváz tehát nagy újdonság. Mindebből következik, hogy egymástól különböző, hitet is sokfélét valló népek éltek itt, egy faluban és közös volt a temetőjük. Békés egymás mellett élés az ókorban! Megint Kabarczné beszél: — Ez itt olyan 17 éves forma nő volt. Megállapították. De hogy asszony volt-e, vagy lány, azt már nem tudni. Amott, az a másik, negyvenöt éves férfi lehetett, zsugorítva temették. Élt négyezerötszáz éve Az a másik, bizony nem huszonnyolc évvel, de csaknem ennyi évszázaddal volt idősebb a fiatal nőnél. Kétszáz lépéssel odébb, ott találták meg zsugorított csontvázát, ahol egy ismeretlen nevű honfoglaláskori magyar falu nyomait keresik és helyette a temető lakóinak falujára bukkantak. Félig földbe vájt kunyhók nyomaira, a tetőt tartó oszlopok csonkjaira. Egyik házhely kiásásakor találták meg a férficsontvázat, ép volt, csak a lába hiányzott. Egyszer már megtalálták, úgy kétezerötszáz esztendővel ezelőtt, amikor azt a házat építették. Azaz csak a lába bukkanhatott elő le is vágta az ásó vasa. Nyilván a vízbe dobták, a többi csont után meg nem kutattak, akkoriban még nem érdeklődtek az elődök után. A csontok mellett talált edénycserepek alapján négy és fél ezer éves ember maradványai kerültek most elő. A zselizi kultúra korában élt. Zseliz itt van nem messze, túl az Ipolyon, Szlovákiában, ott találtak először ilyen edényeket, azért nevezi így ezt a régi kultúrkört a régészet. Azóta Európában több helyütt akadt hasonló lelet, egyazon nép emlékei. A zselizi edény falát köröskörül két-három centiméteres távolságra bemélvedő vonallal díszítették. És a vonalak között, mintha körömmel vájtak volna a friss agyagba, apró rovátkákat egymástól szabálytalan körökben. Alumíniumcsövek hevernek a földön, a modern öntözőberendezés részei. Keskeny, nyílt betoncsatorna fut mellettük, jeléül annak, hogy a kertészföldön régebben is kertészet volt, és a tulajdonos néhány évtizeddel ezelőtt már gondqt fordított az öntözésre. Tegnap korszerű gazdálkodási berendezés, ma már a múlté, holnap értékes muzeális lelet ez a betoncsatorna. Egymásba fonódik a múlt és a jelen mindenütt. Szokoly Endre termelőszövetkezetben, hogy minél előbb magtárba kerüljön a közel 500 holdnyi termés. Nagy versenyfutásban sikerült legyőzni az időt, alkalmazkodni tudtak a gödiek ehhez az ésszerű „harmonikázáshoz”. Azt ugyanis könynyű elrendelni, hogy egyszerre nyolc kombájn arasson ott, ahol már érik a gabona, de nehezebb biztosítani a folyamatos üzemeltetés feltételeit. A tsz vezetői és tagjai bravúrnak is beillő gyorsasággal szervezték meg, illetve készítették elő a gabona fogadásá. nak, tisztításának és tárolásának feltételeit. Akár tíz kombájn is arathat egyszerre. Üzembe helyeztek ugyanis egy viszonylag későn érkezett ürítőaknás tisztító berendezést, amelynek 15 vagon a napi kapacitása. 'S hogy a „harmonikázás” végig tökéletes legyen, a gödi termelőszövetkezet búzája körülbelül egy héttel később érik, mint a rozs. Ha tehát északon enyhül a helyzet, akkor kell majd aratni az 530 hold búzát. Ritka szabályos ciklus ez a megyében, s ha tálcán kínálja is a természet ezt a lehetőséget, azért mégis dicséret illeti a járás és a tsz-ek vezetőit. A járulékos munkák is gyorsan, gördülékenyen haladnak Alsógödön. Befejezték a szalmalehúzást, az őszi árpa táblákon, sőt, mára már a tarlóhántás is kész. Teljes erővel halad a másodvetés, amelynek sikerét a 96 holdon kikelt silókukorica jelzi. Ebben a mezőgazdasági üzemben a szó legszorosabb értelmében üstökön ragadnak minden percet. Igaz. hogy kell is az igyekezet, hiszen az árviz 625 hold búza, kukorica, burgonya és kertészeti növény termését tette tönkre. Helyükben takarmánynövényeket és kései kertészeti kultúrákat termesztenek. Nagymiklós István Már csak Tahi a kivétel A MAHART közli, hogy mától a Budapest—Esztergom közötti vonalon mind a szentendrei, mind pedig a váci Dunaágban az összes hajóállomásokat — Tahi hajóállomás kivételével — megnyitja. A Budape&tSurány vonalon a személyhajók Horony állomást is érintik. Népszerű a nők klubja Falusi asszonyok és a betakarítás —■ Segítő brigádok a tsz-ekben — A nőtanács megyei értekezlete Fontos megbeszélést tartott szerdán délelőtt a Pest) megyei Nőtanács végrehajtó bizottsága, a meghívott járási, városi titkárok részvételével. A napirend legérdekesebb pontja a második félévi munkaterv megvitatása volt. Megállapították, hogy a községi nőtanácsok, a tsz-nőbizottságok összetétele megfelelő. * A következő lépés, hogy megismertessék az asszonyokkal' a helyes vezetési módszereket. A nyári munkálatok alatt az aratási-cséplési munkák segítése az ellső. „Segítő brigádokat” szerveznek a tsz-en kívül álló asszonyokból. Ugyanezt a célt szolgálja; a még hátralevő időben fokozottabban gondoskodnak a gyerekekről, és kérik az üzletek jobb áruellátását, hogy a nők kevesebb gonddal, több figyelmet fordíthassanak § munkájukra. ^ A jövőben tervszerűbbé teszik a termelőszövetkezeti szakmunkáskérdést. Megnézik, hol, milyen szakmunkásra van szükség, és arra oktatják a résztvevőket. Itt .elsősorban szőlő- és gyümölcsmetszési feladatokra gondolnak. A nőtanács felkészült a téli oktatás megszervezésére, biztosítják a nők általános kulturális és > politikai műveltségének emelését. Felhasználják ehhez az asszonyok klubját, amely mind népszerűbb lesz és a nyáron is harminc helyen működik. A télre húsz gazdasszonykört szerveznek. Sok még a tennivaló a családnevelés, a szülői munkaközösségek tevékenységével kapcsolatosan. Ennek előmozdítására az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva, 100 szülők akadémiáját indítanak. „Ki mit vállal“ Pilisszentivánon A „Ki mit vállal” mozgalom Pilisszentivánon is gyökeret vert. Árokásásból, utcacsinosításból, kerítés emelésből és háztatarozásból összesen 323 750 forint értékű társadalmi munkafelajánlást gyűjtöttek össze a Hazafias Népfront aktívái. Az év végéig mór csak öt hónap van hátra, de a felajánlások teljesítéséből sem sok hiányzik, alig harmincezer forint. A Legnagyobb közös munka, amit Pilis&zentiván lakossága a „Ki mit vállal” keretén belül végzett, a sportöltöző megépítése volt. Ehhez az anyagot a helyi tanács adta, és a 24 méter hosszú, 8 méter széles épületet teljes egészében a lakosság emelte hat vanezer forint társadalmi munkaóra felhasználásával. Giccsmentesen... Művelődési otthon és klubélet TÁPIÓSZENTMÁRTONBAN Sok művelődési házról mondhatjuk el, hogy ' otthonos, kellemes környezetben fogadhatja a tanulni, szórakozni vágyókat. De nem egy helyen rideg, csupasz falak, kongó szobák riasztják el az érdeklődőket — még a modern, legújabb művelődési házakból is, mert hiányzik a gondoskodás, a hozzáértő kéz. A tápiószentmártoni művelődési házba öröm belépni. Szép példáját adja hogyan lehet kisebb helyen, kevesebb helyiségben is igazi otthont teremteni. Könyvtárszobája világos, modem berendezésű, a könyvek ízlésesen, szabályos rendben sorakoznak a polcokon. Mellette helyezték el a művelődési ház büszkeségét, a népművészeti kört. Mivel a községnek saját népművészeti hagyományai nincsenek, az ide járó asszonyok és lányok az ország tájegységeinek régi hímzéseit tanulmányozzák, falvédőket, párnákat, asztalterítőket készítenek. Buzsák, Mezőség, Sárköz legszebb mintáit láthatjuk bekeretezve a falakon. A színek, formák, a népi művészet kedvelői itt mindent megtalálhatnak. A kör évek óta működik Pethő Istvánné és Várallyai Béláné vezetésével. Nemrégiben a budapesti bolgár nagykövetség dolgozói látogattak el ide, s néhány élményekben gazdag órát töltöttek el a kézimunkázok körében. A következő helyiségben modern bútorokkal berendezett konyhát találunk, ahol a főzőtanfolyam működik. Kollárné vezetésével. Meglepően szép, népi hímzésű, egyszerű falvédők díszítik a konyhát, amely egyúttal példája annak, hogy a giccses. vásári holmik helyét ötletes, szemet gyönyörködtető kézimunkák foglalhatják el. A fotoszakkör szobája sem marad el látványosságban a többitől — ez a KISZ fiataljainak a klubszobája is. Az otthonban zeneiskola is van, zongora, hegedű, furulya tanszakokkal. A növendékek időnként hangversenyeken mutatják be tudásukat a község érdeklődő lakosságának. A község és művelődési otthon vezetőinek célkitűzése: lassan átalakítani az otthon munkáját, s olyan klubszerű foglalkozásokat bevezetni, ahol mindenki jól érezheti magát, hasznos tevékenység közepette tanulhat, szórakozhat. A kézimunkaszakkör máris elérte ezt a célt, a résztvevők munka közben beszélgethetnek, vitatkozhatnak. A többi foglalkozás megszervezése is hasonló alapokon történik majd a jövőben, s így még kedveltebbé, még látogatottabbá válik az otthon. (i•) | Panaszkodnak | | a külföldiek | ^ és a belföldi turisták is, ^ |x amikor kínos-keservesen ^ ^ feljutottak a Lajos forrási $ ^ turistaházhoz. Panaszra ^ í elég okuk van, hiszen a $ $ tunstahaz szép helyen fék- ^ ^ szik s félórás, egyórás gya- ^ § lugséta után olyan pontok ^ ^ érnetek el innen, ahol az ^ ^ ember valóságos mesebiro- ^ ^ dalomba képzeli magát. | ^ Szép helyen tekszik a tu- ? ^ ristaház, felkészülten várja $ S a vendégeket, maga a leve- $ § gő is külön felüdülés —§ $ csak éppen nehéz ide fel- ^ ^ jutni. ^ $ Az ok; rossz az út. Ta- ^ ^ valy 140—150 autó parkolt ^ ^ itt vasárnaponként, idén ^ ^ eddig ha 30—40. S ig:az, $ ^ hogy az árvíz miatt csők- $ ^ kent a Dunakanyar idegen- ^ ^ forgalma, de a Lajos fórrá- $ S si csökkenés jó részét a ^ $ rossz útnak kell köszönni. ^ $ Panaszkodnak az autó- $ ^ sok; nagy konvojban in- ^ ^ dúlnak el, de a kocsik fele, ^ ^ kétharmada még útközben ^ ^ visszafordul. Azt mondja a $ § sidneyi mérnök, a bécsi $ ^ orvos, hogy náluk nem tűr- § ^ nék, hogy ilyen elhanya- $ i golt, esőtől felmart legyen $ $ az útburkolat.... $ jí $ VvXXXXXXXX'^XX\XXX\X\XX\XXXXXXXXXXXXXXXX S
