Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-16 / 166. szám
HEGYEI KhfCtriap 1965. JÜLIUS 16, FENTEK Koszigin fogadta Harri ma nt Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke csütörtökön fogadta Averell HarrimaM, az ismert amerikai politikust, aki magánszemélyként tartózkodik a Szovjetunióban. ALMA-ATA ARANY A szovjet geológusok gazdag aranylelőhelyre bukkantak az Irtis folyó felső folyásánál Kazahsztánban és a nyugat-grúziai Inguri folyó mellett, ott, ahol a hatalmas vízierőmű épül. Általános támadás Dél-Vietnamban JOHNSON: Sötét napok várnak ránk A távirati jelentések a délvietnami felszabadítási harcosok egyre jobban kibontakozó általános támadásáról adnak hírt. Kedden és szerdán a kulcsfontosságú Da Nang-i. amerikai légitámaszpont körül hullámzottak mindkét féltől nagy áldozatokat követelő ádáz harcok, csütörtökön pedig a szabadságharcosok Saigontól 35 mérföldnyire északra indítottak akciót. Johnson elnök szerdán este ismét értésre adta, hogy a vietnami háború egyre súlyosabb terheket ró az amerikai népre. Sötét napok várnak ránk, s az amerikai népnek fel kell készülnie arra, hogy eleget tegyen a kormány felhívásainak — mondotta aiz elnök a Fehér Házban. Johnson kije-DRÁMAI ÓRÁK PASADÉIBAN (Folytatás az 1. oldalról) kéta, amely november 28- án indult el útjára és 224 millió kilométer megtétele után szerdán került Marsközeibe, az éjszakai órákban földi utasításra a titokzatos égitestre szegezte televízió kameráját Az űrrakéta bonyolult berendezéseinek az előre megadott program szerint 25 perc alatt 21 felvételt kellett volna készíteniük — azonban a földi megfigyelőállomásokra ellentmondó jelek érkeztek a világűrből. Szerdán, amerikai idő szerint 20 óra 20 perckor kapcsolták be földi utasításra azt a különleges magnetofonszerkezetet, amelynek feladata elektromos jelek formájában rögzíteni a bolygóról készült képeket, majd földi utasításra- azokat egyenként továbbítani a világűrön át. A rádiójelekké átalakított felvételek továbbítása képenként 8 órát vesz igénybe. A magnetofon működésével kapcsolatban azonban hamarosan kételyek támadtak a pasadenai megfigyelő központban, a 134 millió kilométer távolságból érkező rádiójelek rendellenesek voltak. A képrögzítő berendezésnek minden felvétel után rövid szünetet kellett volna tartania, a földre érkezett rádiójelzések szerint azonban erre nem került ser, s ennek következtében a felvételek minősége a tervezettnél roszszabb lehet. A másik aggasztó jel az, hogy az eddigi adatok szerint a képmagnó túl gyorsan működött, az űrhajózási hivatal szóvivője szerint a szalag „jóval hamarabb lejárt, mint kellett volna”. Az éjszakai órákban az Ausztráliában levő Adelaide megfigyelőállomás azt jelentette, hogy a Mariner—4 berendezései egyáltalán nem rögzítették a felvételeket, William Pickering, a pasadenai űrkutatási intézet igazgatója sajtóértekezleten cáfolta ezt. „Nem tudom, minek alapján nyilatkoztak így Ausztráliában” — mondotta. A tudós hangoztatta, hogy a magnetofomszalagon valószínűleg vannak felvételek. A Mariner—4 csütörtökön magyar idő szerint 14 óra 41 perckor kezdte meg első nyolcórás rádióadását, amely eloszlatja a földi kételyeket és — ha sikeres lesz — új fejezetet nyithat meg az űrkutatás történetében. A pasadenai űrkutatási központ egyik szóvivője szerint a legvalószínűbb az. hogy a Mariner—4 hét-nyolc használható felvételt készített csupán, de nem lehel kizárni azt sem, hogy a képek minősége olyan rossz lesz, hogy gyakorlatilag nem mutatnak meg semmit. Bár az űrhajó útjának fénypontja a felvételek továbbítása lenne, más értékes adatokat is szolgáltatott útja során. A Mwrs-közelből sugárzott rádiójelzések — mint az űrhajózási hivatal közölte — azt mutatják, hogy Mars-közeiben nincs a földet körülvevő Van Allen-féle gyűrűhöz hasonló sugárzási övezet, amely veszélyessé tenné a leszállást a jövendő űrhajósok számára. A Marsna\ a jelek szerint csupán kis, gyenge mágneses tere van, amelynek erőssége alig éri el a földi mágnesesség tizedét. A tudósok közlése szerint a Mariner—4 műszerei a mintegy kilencezer kilométeres távolságból méréseket hajtottak végre a Mars légkörének alaposabb tanulmányozása céljából is. Ezek a mérések sikeresek voltak, bár az erről szóló rádiójelzések értékelése még egy-két napot igényel. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT Csütörtökön, magyar idő szerint 14.45 órakor működésbe lepett a Mariner—4 amerikai Mars-rakéta képrögzítő berendezése, hogy továbbítsa a Föld felé a Mars felszínéről készített televíziós képeket. Az első húsz percben a Marinerről érkező jelek „üresek” voltak. Bizonyos idő elteltével azonban hírügynökségi jelentések szerint sikerült venni az elemeire bontott képek első képsorait. Amerikai tudósok úgy gondolják, hogy az első kép továbbításához 8 óra 35 perc szükséges. Ez a kép az eredeti program szerint a Mars Eliseum nevű sivatagjáról készült, amely a bolygó északi féltekéjén található. Két órával a berendezések működésbe lépése után összesen 35 képsort vettek, és szakemberek véleménye szerint határozott kép kezd kibontakozni. William Pickering, a pasadenai űrkutatási központ igazgatója kielégítőnek nevezte a 134 millió kilométerről kapott képek első elemeit. A képeket a késő esti órákban vagy pénteken teszik közzé. 17 esztendő Amikor tizenhét esztendővel ezelőtt, 1948. július 16-án ünnepélyes külsőségek között megkötötték a magyar-bolgár barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt, az újságok azokról a baráti szálakról írtak vezércikket, amelyek a történelem során szövőd'tek a két' nép között. S 'arról az újfajta barátságról, amely a hazánk felszabadításában részt vett bolgár hősök véréből fakadt, s terebélyesedett megbonthatatlanná. Az elmúlt tizenhét esztendő alatt a hagyományos bolgár-magyar barátság az azonos célokért küzdő két nép szoros együttműködésévé lett, az élet csaknem minden területén. A kétoldali együttműködésen túlmenően országaink szoros kooperációt alakítottak ki a KGST-n belül, kormányaink nézetei megegyeznek a béke, a leszerelés, az európai biztonság és a gyarmati rendszer felszámolására irányuló lépésekben. lentette, hogy „mindennemű bírálat ellenére folytatja a» eddigi vietnami politikát”. McNamara, az Egyesült Államok hadügyminiszteré a tervek szerint pénteken érkezik meg Saigonba. Az. a szándéka, hogy négy-ötnapos látogatása allatt Dél-Vietnam különböző pontjait keresi fel, és személyesen győződik meg a távozó Taylor tábornoknagykövet tevékenységének eredményeiről. McNamaráit saigoni útjára elkíséri Henry Cabot Lodge, a távozó Taylor nagykövet utódja. Amerikai repülőgépek egyre elkeseredettebben bombázzák Dél-Vietnam felszabadított területeit. A Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen is folytatódtak az amerikai kalózgépek légitámadásai és fegyveres felderítő repülései. Az AFP jelentése szerint katonai táborokat bombáztak Hanoitól 200 kilométerre északnyugatra Son La közelében. Az amerikaiak milliószámra szórnak fenyegető és uszító hangú röpcédulákat Eszak- Vietnam lakott területeire Kamerák a Matterhornon A svájci Alpok félelmes csúcsát, a 4482 méter magas Matterhorn sziklatömbjét szerdán kétszer is meghódították az alpinisták — és mindkét siker világelsőséget jelent. Először történt, hogy a televízió helyszíni közvetítésben számolt be a rendkívül nehéz alpinista vállalkozásról és először mászta meg nő a félelmetes, falsz erű északi oldal felől a csúcsot. Mindkét vállalkozás a hegy meghódítása centenáriumának tiszteletére indult. Száz évvel ezelőtt Edwart Whymper angol alpinista 13 óra alatt jutott fel az addig megközelíthetetlen csúcsra, leereszkedéskor azonban négy társa a mélybe zuhant és meghalt. Az első csoport ezúttal már kedden elindult: ebben Yvette Vaucher svájci alpinistanő, férje, valamint még egy hegymászó vett részt. A csoport a meredek sziklafalon töltötte az éjszakát, majd a hajnali órákban érte el a csúcsot. A Matterhorn tetején már járt nő, de a könnyebb úton jutott fel, amelyen száz évvel ezelőtt Whymper járt, s amelyet azóta is az angol hegymászóról neveztek el. Az északi oldal, amelynek rettegett híre van a világ alpinistái között, mindeddig legyőzhetetlennek bizonyult a nők számára. A televíziós expedíció valamivel később érkezett a Whymper ösvényen a csúcsra, viszont ennek az expedíciónak hét tagja magával cipelte a nehéz kézi kamerákat. A csúcsra korábban helikopterekkel szállítottak mintegy 10 tonna felszerelést a televízió történetében páratlan közvetítéshez. Az EURO VÍZIÓ nézői több órán keresztül szemtanúi lehettek az alpinista technika páratlan fejlődéséről számot adó közvetítésnek. A tv operatőrei találkoztak a már visszatérő Yvette Vaucherrel, aki rögtön nyilatkozott Is: „Minden, amit most szeretnék, az egy kis saláta, néhány keksz és az, hogy rendbehozhassam a frizurámat’» — mondotta. A centenáriumi ünnepségek folytatódnak. A valaha megközelíthetetlen csúcs ellen pénteken tömeges támadás indul: hatvan alpinista készül a sziklaoromra. De Gaulle—Saragat-találkozó a Mont Blanc-alagút felavatásán De Gaulle francia és Saragat olasz köztársasági elnök pénteken avatja fel a világ leghosszabb alagútját, amely a Mont Blanc alatt gyors gépkocsi összeköttetést teremt Franciaország és Olaszország között. A 11.6 kilométer hosszú alagút építése olasz és francia részről csaknem egyidejűleg indult meg és hat évig tartott A hét méter széles kétirányú autóút 150 kilométerrel rövidíti meg a távolságot Párizs és Róma között Az autósok 3—8 dollárt fizetnek az alagút bejáratánál. EzekbőL a díjakból törlesztik a mintegy 400 millió dollár építési költségét. Jelentés az üzemekből (Folytatás az 1. oldalról) 50—80 mázsát kapunk. Meggyből a kívánt 500 vagon helyett alig kapunk valamit. A babbal jelenleg jól állunk és remélhetőleg a sárgabarackból sem lesz fennakadás. Persze csak remélhetőleg, hiszen most kezdtük meg a sárgabarack feldolgozását. — Más újság? — Lefutóban a borsó — 540 vagon konzerv helyett körülbelül 570-et adunk. Tegnap „indultunk” a tökkel, s az első kovászosuborka-szállítmányt már felküldtük Budapestre. — S a kihasználtság?... — Kényszermegoldást alkalmazunk. Például a meggyből befőtt és gyümölcsvelő helyett a sokkal több munkát igénylő meggydzsemet gyártjuk. A következő telefoncsöngésre Blatniczky Gyula, a Pest megyei Kőbánya és Útépítő Vállalat igazgatója veszi fél a kagylót. Megtudjuk: a meleg miatt átcsoportosításra van szükség, s a ritzereket kiküldték utat építeni, — Kik ezek a ritzerek? — A márianosztrai bányában dolgozó kőfaragók. Ott azonban a meleg miatt nem lehet a követ faragni, ezért a dunabogdányi kőbányába akartuk átküldeni őket. De az árvíz miatt csak hosszú kerülővel juthattak volna oda, s hogy ne legyen se idő-, se munkakiesés, a szobi útépítésre küldtük őket. Nagyon jó munkát végeztek az útszakasz alapozásánál, rövidesen azonban — már a Duna is visszaállt — újra a szakmájukban dolgozhatnak a dunabogdányi kőbányában. Gyémántszőnyeg a Holdon? Samuel Totansky angol fizikus a Science Journalban cikket tett közzé és ebben azt a feltevést hangoztatja, hogy a Hold felületét valóságos „gyémántszőnyeg” borítja. Ez a gyémánt évszázadokon át aHakult ki a meteoritokiból. Tolansky professzor véleménye szerint a gyémánt fekete színű és óriási ipari értéket képvisel, anélkül, hogy az ismeretes és annyira hajszolt drágakövek közé tartozna. UJ.DELHI TV-TERV Az indiai kormány már jóváhagyta azt a nagyszabású tervet, hogy tv-állomásokkal hálózza be a 16 szövetségi államot. Az adás a legfontosabb tizennégy nyelven történnék. A költségek körülbelül 75 millió font sterlinget tesznek ki, s az egész hálózat húsz év alatt készülne eL A jövő évben induló negyedik ötéves terven belül Bombay, Kalkutta, Madras és Kanpur városok kapnak tv-állomást A Bomba (12) Amíg az atomból bomba lett Az atombomba ledobása 1945 augusztusában bűn volt, olyan bűn, amelyre soha nem ad feloldozást a történelem. Az atombomba elkészítését a fasizmus elleni harc kezdetén határozta el az Egyesült Államok. Az atombomba ledobását akkor rendelte el, amikor a német fasizmust már saját barlangjában fojtották meg, s Japán is minden percben kapitulálhatott. Zacharias tengernagy, aki a Japán elleni lélektani hadviselés hivatala vezetője volt, s aki az amerikai tábornokok közül a legjobban ismerte Japán helyzetét, emlékirataiban rögzíti: „Japán már az első atombomba ledobása előtt elvesztette a háborút, mind a tengereken, mind a csendes-óceáni szigeteken.” Zacharias tudja, mit ír. És azok is tudták, mit cselekszenek, akik elrendelték az atombomba ledobását. A bomba bár Japán területén hullott le, robbanása már nem a japánokat figyelmeztette, hanem elsősorban a Szovjetuniót, a világot: miénk a leghatalmasabb fegyver, miénk kell, hogy legyen a világuralom is! A kitüntetéseső csak cinikus nyugtázása volt a „hősi tett- i nek”, amelyben cseppje sem ! volt a hősiességnek, amelynek ! végrehajtása veszélytelenebb volt, mint őrségben állni a lövészárokban. A látszatot azonban meg kellett őrizni. Legalábbis akkor. Truman, az Egyesült Államok akkori elnöke a bombák ledobását követő napokban elmondott rádióbeszédében még csak célzott a lényegre, s burkoltan fenyegetett: „Igenis megtettük és újból meg fogjuk tenni, ha szükség lesz rá...” — mondotta. 1945. december 22-i rádióbeszédében azonban már nem célozgatott, hanem nevén nevezte a gyereket: „A győzelem az amerikai nép számára állandó és égető szükségszerűséggé tette a világ vezetését.” Ennél nyíltabban senki sem fogalmazhatta volna meg azt, amiért az atombombát ledobták! é^rtehezfet a Penlaejonhc 1945 júniusát írjuk. A hónap közepének egyik napján az amerikai hadügyminisztérium egyik oldalbejáratánál, elzárva az avatatlanok tekintete elől, sűrűn állnak meg a porlepte hatalmas gépkocsik. Az érkezőket fogadó tisztek számára a nevek nem sokat mondanak: Oppenheimer, Fermi, Lawrence, s néhány más tudós. A tisztek feladata csak annyi, hogy a tanácskozó teremig kísérjék az érkezőket, s nincs közöttük olyan, aki különösebben tömé a fejét azon, mit keresnek ezek a civilek a hadügyminisztériumban? A tudósokat Stimson hadügyminiszter hívta meg a szűkkörű, szigorúan bizalmas jellegű értekezletre. Amikor a tudósok belépnek az elegánsan berendezett terembe, sorra kezet fognak a már ott lévő tábornokokkal. Grovest már ismerik, hiszen éppen eleget találkoztak vele. Marshall tábornokot, a vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökét azonban csak most látják először. A tábornokok kíváncsian szemlélik az egymással beszélgető tudósokat, hiszen ők szállítják az új fegyvert, a bombát, amelynek ekkor még neve sincs. Elhelyezkednek az asztalok mellett, s Groves megnyitó szavai után a hadügyminiszter, Stimson kezd beszélni: „UraimJ Vállaikra nagy felelősség nehezedik. Olyan határozatot kell hoznunk, amely a civilizáció fordulópontja lehet. Feltehető, hogy az új fegyver folytán mindenkinél hatalmasabbak leszünk ...” Stimson beszéd közben a kezében lévő ironnal játszik, Groves egykedvűen nézelődik, hiszen ő tudja a legjobban, az egész megbeszélés csak formalitás. Nem a tudósok döntenek e kérdésben, nekik az a dolguk, hogy szállítsák a bombát A valódi eldöntői a kérdésnek — a katonák! Groves már beszélt Marshall tábornokkal, s ismeri Stimson véleményét is. Tudja: a bomba bevetésének nincs akadálya, de nem árt, ha alkotói is ráütik erre az egyetértés pecsétjét. Groves élvezettel ismételgeti magában Stimson szavait: az új fegyver folytán mindenkinél hatalmasabbak leszünk... A tudósok egy óra múlva elhagyják a hadügyminisztériumot, a porlepte kocsik viszszasuhannak velük a kísérleti telepekre. Ook-Ridge-ba, Honfordba, Los Alamosba. Most már csak az a dolguk, hogy az utolsó műveleteket is végrehajtsák, mert megegyeztek a katonákkal: a bombát ledobják. A hadügyminisztériumban tartott értekezletet sok minden megelőzte. Nemcsak a Katangában — a mai Kongói Köztársaságban — Chinkolobweiben bányászott urán alakult át Ook-Ridge és Honford boszorkánykonyhájában Uiis-té, illetve plutóniummá, hanem készen állt az az egység is, amely a bevetést végrehajtva — Stimson szavaival élve — fordulópontot hozott a civilizáció történetében. Ezt a fordulópontot több százezer ember halála jelentette... Ezt az egység tagjai akkor még nem sejtették, sőt azt, sem tudták, miféle bevetést gyakorolnak hosszú hónapok óta, olyannyira, hogy már álmukban is a B 29-es kormánya mellett teendő mozdulatokat ismétlik. 1944 nyarán az amerikai katonai biztonsági szolgálat vezetői hosszú napokon át személyi nyilvántartó lapok föle hajoltak. Átnéztek negyvenötven lapot is, míg egyet félretettek. Amikor végeztek, elővették a félretett lapoka Több ezer volt ez is. Üjra é: újra válogattak, míg végül csak nyolcvankét lap marad , az asztalon. Nyolcvankét amerikai repülőtiszt lapja. A megbízhatók között is a legmepbízhatóbbaké, az elité, a legkiválóbb repülőké, akik sok száz bevetésben vettek részt, bőm - báztak Európában, Afrikában, mindenütt ahol csak folyt a háború. A személyi lapok alapján működésbe lépett a hírhedt, semmint híres FBI, a Szövetségi Nyomozó Iroda, kifaggatták a fűszerest, ahol a tiszt családja vásárolt, a házmestert, a bejárónőt, mindenkit, aki csak a Kiválasztottakkal közelebbről érintkezett. Bekérték parancsnokaik jellemzését, a legalaposabb nyomozást végezték el. Ennek befejeztével 1944. szeptember 4-én a legkülönbözőbb helyeken állomásozó repülőegységekhez parancs érkezett: X tisztet haladéktalanul indítsák útnak... (Folytatjuk.)
