Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
CEGLÉDI JÁ RÁ* É.S CEGLÉD VÁ ff O S RÉSZÉR E IX. ÉVFOLYAM, 165. SZÁM 1965. JÜLIUS 15, CSÜTÖRTÖK .KERET" - AZ VAN! De miért nincs elég palackozott sör? Általános a panasz az ara. t ás idején: nincs elég pa: laokozott sör a járásban. Miért? A Földművesszövetkezetek i Járási Központjának elnöke, ! Halasi János válasza: — A rendelkezésre álló ke* ; rét elegendő volna az igények kielégítésére palackozott sörből is, de a Söripari Vállalat ceglédi telepe nem tud elegendő palackozott sört szállítani Miért? — Az Országos Söripari fi Vállalat ceglédi kirendeltségének nincs olyan sörfejtö berendezése, mely aiz igényeknek megfelelő mennyiségben tudná palackozni a sört. Őszre várjuk a nagy kapacitású sörfejtő berendezés megérkezését... Tehát: türelem ... türelem ... Lesz majd elegendő palackozott sör, ha vége lesz a kánikulának, meg az aratásnak. .. A legrosszabb esetben — télire. Gratulálunk! A kisiskolások örömére..« Megérkeztek a tanszerek, lehet vásárolni Négy ember sem bírt velük... Vádirat a galambok ellen Az én kedves szomszédasszonyomnak teljesen igaza van, amikor meggyőződéssel kijelenti, hogy nincs olcsóbb hús a világon, mint a galamb. A fürge kis állatok szárnyra kapnak, kilométereiére is elrepülnek, maguk keresik meg az eieségükeit és a tetejébe jóformán minden hónapban költenek. Gyenge gyomrú embernek pedig va: lóságos áldás a galambfiókból csavarintott becsináltleves. Van azonban ezzel szemben égy másik nagyon figyelemre • méltó vélemény. — Eddig csak a törteli ga- I lambok okoztak rengeteg kárt i a vetéseinkben — mondotta ( Fnfcnfefl t Sándor, a törteli j Aranykalász Termeíőszövet- I llétet elnöke, — Üjabban ; azonban a ceglédi határból j fe ránk szoktak a galambok. {Valamikor látványosság volt j a hatalmas tömegben érkező j varjúhad. Most, pontosan így j vagyunk a galambokkal, j amelyek mint egy nagy fel1- 1 hő, közelednek és ellepik ® vetéseket. — Talán egy kicsit hihetetlenül is hangzik, amit mondok — folytatja az elnök — de az a valóság, hogy az ötven holdas napraforgó vetésünket háromszor kellett-újravetnünk és még most sem kelt ki úgy, ahogy azt szerettük volna. A galambok úgy haladnak a sorokon végig, ahogy a gép elvetette. Nem finnyásak, mert ahol a gyenge növény kikelt, ottt beérik azzal is, hogy lecsípik a két sziklevelet. Ha a vetőmagot, a befektetett munkát számítjuk, ezek a szemre ártatlan állatok hatvan-hetvenezer forintos kárt okoztak nekünk. — Védekezés? — Majdnem lehetetlen. Próbálkoztunk azzal1, hogy a tábla négy sarkára embereket állítottunk, akik hessegették volina a hívatlan vendégeket. Alig vaU valami eredménye. Most már igazán nem csodálom, ha a szomszédasszony olcsónak nevezte a galambhúst, hiszen a tulajdonosok hélyett a termelőszövetkezetek etetik őket. Félóra leforgása alatt alig fordulnak meg néhányan a Rákóczi úti papírboltban. Akik betérnek, azok többnyire háziasszonyok: celofánt vagy hólyagpapírt keresnek. Közben megkérdezik, mennyibe kerül az ilyen és ilyen korú iskolásgyerek füzete, de kevesen viszik magukkal. Inkább csak az első osztályos gyerekek mamái lelkesednek: hadd örüljön a gyerek, minél előbb az újdonságnak. A nagyobbak egy ideig még látni sem akarják az új füzeteket. Mi sem akarjuk megrontani a gondtalan vakációt, de azért megkérdezzük a boltvezetőt: — Hogyan készültek fel a várható csúcsforgalomra? — Előre elkészítettük a füzetcsomókat, eddig közel háromezer van készen. Más években mindig későn kaptuk meg az árut. Most minden füzetet időben leszállítottak és iskolaszerekből sincs hiányunk. — Újdonságok? — Az alsótagozatosoknak osztályonként más és más a kézimunkás csomaguk, tavaly csak egyféle volt. A műanyagkörző helyett, amely könnyen eltörik, most kétféle is érkezett huszonnégy, illetve harminchat forintos árban. Mindkettő fémből. — Mit üzen a vásárlóknak? — Azt, amit a plakát is hirdet: Aíár most vásárolják meg az iskolaszereket, hogy később ne kelljen majd órákat várni a nagy tumultusban. Akik még nem tudják, jó lenne tudomásukra hozni, hogy újabban írógép árusítással is foglalkozunk. (b.) Önkiszolgáló éfferem nyílik s ahogy ezt rajzolónk elképzeli (Lencsés Gábor rajza) Végrehajtó bizottsági ülés Pénteken délelőtt 9 órai kezdettel ülést tart a városi U+J E+M+B+E+R+E+K Az abonyi Kossuth Tsz-ben ufjusagt brigád szállítja a gabonát Negyvennégy ifjúsági brigád van a járás mezőgazdaságában és ebből a szép számból pontosan hét brigád dolgozik a abonyi Kossuth Termelőszövetkezetben. Jellemző a brigádok összetételére, hogy mintegy hetven százalékban KISZ-tagok és igen komoly gazdasági eredményeket érnek el ezek a fiatalok. Többségük a növénytermesztésben, állattenyésztésben, szőlőtermelésben és kertészetben dolgozik. Vannak közöttük erőgépvezetők és a termelőszövetkezet nevezetes traktorosbrigádja újabban elnyerte a szocialista munkabrigád címet. — A fiatalok hasonló korúak — mondotta Petrezselyem Károly, a termelőszövetkezet KISZ-titkára. — Mindannyian falubeliek. Elvándorlásról szó sincs. Általában szerencsés helyzetben vagyunk a fiatalok foglalkoztatása terén és ma már jól megnézzük azt, akit felveszünk. — Legyünk tárgyilagosak. Vonz a negyvennégy forintos munkaegység. Helyes intézkedés a tizenkét mázsás kukorica juttatás, amit minden fiatal, aki becsülettel kidolgozta az esztendőt, háztáji helyett megkap. A havi előleg a ledolgozott munkaegység-részesedés hatvanöt százaléka, amit minden hónap tizedikén pontosan kifizetünk. — Kedvező hatása van annak a gyakorlatnak, hogy nálunk minden munkafolyamat előtt pontosan tájékoztatjuk a tagokat arról, hogy mit és mennyit kereshetnek. — Nemrég írásban állapodtunk meg a kétszázkét vagon gabona szállítására alakult zsákos brigáddal. A brigádból kilencen KISZ- korban vannak. A brigád vezetője Baksa István, aki már harmincöt éves, férfias egyéniség, — A megállapodás szerint a brigád vállalja a gabonabetakarításban a várható kétszázkét vagon gabona szállítását a szérűről az átvevő vállalathoz, a tar gok számára és a magtárba. — Ezért a fiatalok fejenként százhúsz munkaegységet kapnak, ami az idén is negyvennégy forintban van tervezve. A legszerényebb számítás szerint is egy-egy fiatal a harmincnapos kampányban megkeresi az ötezer forintot. — Nem kis összeg. Persze ezért komoly, fegyelmezett munkát követelünk. A kampány idején nincs szombat délután és a vasárnapi pihenőnap felét is munkában kell eltölteni. A munkavállalásban benne van a gabona felrakása, a zsákok elrendezése, egyszeri mérlegelés. A gabonát vagy a tszbe rakják, vagy garmadába termelőszövetkezeti tagok járandóságát általában padlásra kell behordani. — A kampány július 3-án indult el és ha az idő nem szól bele, augusztus 10-re befejeződik. (—esi—) Az asszonyok példája Két héttel ezelőtt riportot írtunk a Kossuth Tsz Hámán Kató szocialista brigádjáról. Nem sokkal utána észrevétel érkezett szerkesztőségünkbe, hogy férfibrigád is alakult a tsz-ben — a traktorosoké, éppen az asszonyok példájára. Tudtunk róla mi is, hogy ez év áprilisában a tsz L számú üzemegységének traktorosai is brigádba tömörültek, hogy ebben az évben megszerezzék a szocialista címet. Azt viszont akkor még nem tudtuk — s most mint sokatmondó érdekességet Írjuk meg —, hogy a traktorosbrigád vezetője az a Kecskés Sándor akinek a felesége a Hámán Kató szocialista brigád legszorgalmasabb tagjainak egyike. Abonyban üdül a mohácsi árvízkárosult kislány Az Abonyi Fmsz Keravill-boltja ismét bizonyságot tett amellett, hogy méltán nyerték el a szocialista brigád címet. A kis kollektíva ugyanis elhatározta, hogy a közvetlen anyagi segítségen túlmenően vállalja egy árvízkárosult föld'művesszövetkezeti dolgozó gyermekének kéthetes abonyi üdültetését. A gondolatot tett követte. Levelet írtak a Mohácsi Földművesszövetkezetnek. A mohácsiak leveléből idézzük: „Nagy meglepetéssel és jó érzéssel olvastuk a gyermekgondozás ügyében hozzánk intézett, meleg hangú levelüket... Itt nálunk a védekezésben az ország minden részéből vannak elvtársak. Annak ellenére, hogy családjuk és személyi tulajdonuk biztonságban van, emberi erőt meghaladó igyekezettel dolgoznak. Látják, hogy a környékünkön élőket milyen veszély fenyegeti. Azt azonban mégsem mertük gondolni, hogy Önök is, akik az országnak távoli részében biztonságban végzik mindennapi munkájukat... ennyire együttéreznek velünk és a bajbajutottak gyermekeivel... A szülők, annak ellenére, hogy gyermeküktől a baj ellenére nehezen tudnak megválni, örömmel és bizalommal engedik el kislányukat, a 13 éves nyolcadik osztályos Leib Erzsébetet.” Reméljük, mire elmúlik a fenyegető veszély, jó szívvel és kellemes emlékekkel gondol vissza a brigád tagjainál — Varga Istvánnénál, Farkas Bélánénál és Nagy Lászlóéknál — eltöltött napokra Leib Erzsiké a kis mohácsi árvízkárosult. — inka. tanács végrehajtó bizottsága. Napirenden szerepel — egyéb folyamatos ügyek mellett — Cegléd városközpontjánaki részletes rendezési terve. A végrehajtó bizottság ülésén, részt vesz az Építésügyi Minisztérium településfejlesztési főosztályának, a Városépítési Tervező Vállalatnak, valamint a megyei tanács tervosztályának, az építési és közlekedési osztályának egyegy képviselője is. Ijahh nyeremény A 23. heti lottó-tárgynyeremény sorsoláson Fortuna isimét gondolt a ceglédiekre. A szerencsés emberek közül az egyik háztartási kisgépet, a másik ezüstáru utalványt n ViPttt Az állomáson a kutya se várta. Percekig tanakodott, mi lenne az egyetlen célszerű megoldás. Legjobb, ha hátat fordít ennek a tiszteletlen városnak és még álmában is letagadja, hogy valaha is erre járt. A portás azonban keresztülhúzta ennek a lehetőségét is, hiszen másnap reggelig nincs már vonatja Budapestre. Mit tehetett? Megadta magát a sorsnak. Még le is csillapodott volna, ha útközben az egyik ház falán nem kiabál rá a plakát karvastagságú betűkkel: Szabó Rezső előadása az Urániában. Nem hitt a szemének. Üjra és újra elolvasta. Az indulattól reszketve dörmögte: — Ki vagyok én nektek? Szabó Rezső vagyok én? Az elsodort falu írója nektek Szabó Rezső? Az Urániánál ^ várta senki. Csak egy negyedóra múltán lihegett elő az egyik rendező. Ijedten kapkodta a levegőit, amikor a Mester köszönés helyett tövig lehordta a plakátért. — Ne haragudjon ránk, drága Mester! Mindent a legnagyobb lelkesedéssel és lelkiismeretességgel csináltunk. A plakátot a nyomda tolta el. Sajnos, vidéken ez a szomorú helyzet. El sem hiszi, hogy micsoda közelharcot folytatunk a kultúra érdekében. Például, akár tetszik hinni, akár nem, még délben tizenkét órakor úgy állt a helyziet, hogy kénytelenek leszünk letelegrafálni az előadást. A termet vándorszíntársulat béreli két hónapja. Körömszakadtáig ragaszkodtak a bérlethez. Azt mondták, hogy ők nem hániák. akármilyen Sza-SZABO DEZSŐ CEGLÉDEN bő Dezsőről van szó, a terem az övék és este játsszák a Vén bakancsot. No, még csak ez kellett! Amikor a kultúrcsemete leengedte a hangot, a Mester megrázta magát és egy rettenetes sóhajtással nekilódult: — Éhenkórász banda! Országutakon lődörgő koldusnépség. Kultúrát gyalázó söpredék! Ki tudta volna csokorra kötni azt á sok szóbojtorjánt, amit nagy dühében összekapkodott. Indulata akkor sem csillapodott, amikor ott állt a színpadon. Peckesen nézett farkasszemet a közönséggel. Néha pillanatokra lehunyta a szemét. Kemény gallérral szegett nyakát feszesén tartotta. Aztán beledübörgött a terembe: — Koldustarisznya a nyakukban. Csámpásan házalják végig az országot. Kirimánkodják a tehénből a borjút. Színészek ezek? Művészek ezek? Ripacsok! Éhenkórászok! Belefészkelik magukat egy patkánylyukba és ez a patkánylyuk menthetetlenül az övék és senki másé. Jöhet az atyaisten, náluk atyaistenebb atyaisten nincs a teremtésben. Jöhet az országos hírű író, hogy a magyar ezer fájdalmát belezokogja a siket fülekbe. Coki! Nem lehet! A patkányodú foglalt. A „művészeké”. A koldustarisznyáé. Csak a gyengébbek kedvéért mondom ki, hogy a ceglédi ripacst árvaságról van szó. Amely tűzzei-vassal meg akarta akadályozni az én előadásomat. Dörgött, csattogott. A hangulat nyomott volt és fülledt. A közönség, amely minden részvétével sajnálta a szegény vándorszínészeket, hideg volt és közömbös. Jelentősebb hatás nélkül pörgött az előadás. Lassan cihelődni kezdtek az emberek és csak akkor lepődtek meg, amikor Szabó Dezső néhány perc múlva visszadübörgött a színpadra. — Emberek! Megálljának! Még nem fejeztem be. Valami nagyon fontos dolgot még el kell mondanom. Indulatomban félreértettem az én kedves színészbarátaimat. Elfelejtkeztem arról, hogy ők a nemzet napszámosai és hogy mennyi áldozattal, mennyi küzdelemmel szolgálják a nemzeti színjátszás ügyét. Igaz, meg akarták akadályozni az előadásomat. De ebben nem volt egy csepp rosszakarat vagy tiszteletlenség, csupán a félelem és rémület, amiért az én előadásom után napokon keresztül a kutya sem jön a színházba. Mert ugyan kinek telik egy héten kétszer is kultúrára? Hát nem így lesz. Én most körüljárom a termet. Kinek mennyi felesleges pénze • van, csapja bele a dekáneromba a nemzet szegény és nélkülöző napszámosai számára. Szavait viharos taps fojtotta el. Szabó Dezső végigjárta a termet, csak úgy dőlt a pénz. Amikor Miklóssi Gábor színházi direktor elé kiborította, nagy halom bankó hevert az asztalon. Mindez pedig történt az első világháborút követő ötödik esztendőben. Rossi Károly Jiiiókorssaf/ban hiába várják Miért nem járnak napközibe a tsz-gyerekek? A Czárák dűlői iskolában az ílmúlt év tapasztalatai alapián az idén is megnyílt július közepén az idénynapköd. Felállítását a megkésett és negszaporodott mezőgazdasáli munkák gyorsabb elvégrése indokolta. így biztosított i városi tanács művelődésigyi osztálya lehetőséget a öbb családos tsz-tagok kisgyermekeinek elhelyezésére. Hároméves kortól hatéves torig, összesen huszonhat yermek látogatja naponként íz iskolában berendezett iapközit. A felügyeletet. Filer Izabella képesítés nélküli íevelő látja el két dajka se'ítségével. Elmondotta, hogy ninden reggel hat órára hozlak a kicsinyeket a szülők, s egészen este hat óráig itt játszadoznak, jó időben az árnyas udvaron, egyébként a játékországgá varázsolt tanteremben. Napi háromszor adnak enni a gyerekeknek. A város központi óvodájából hordják az ételt. Reggelire kakakót kapnak, ottjártamkor csirkepörkölt, sütemény és földieper volt az ebédjük. Mindezért napi két forintot fizetnek a szülők. A térítést fizetésük arányában állapították meg. A napközi otthonról minden szépet és jót el lehetne mondani. S már csak azért is meglepő, hogy az elsősorban tsz-tagok gyermekei számára nyújtott lehetőséggel mégsem élnek a tsz-ben dolgozó szülök. A huszonhat gyermekből mindössze háromnak tsz-tagok a szülei. Miért? (ta—ta) TANÁCSÜLÉS Az Albertirsai Községi Tanács július havi ülését szombat délelőtt kilenc órai kezdettel tartja meg a községi kul túrotthonban. Első napirendi pontként a község közegészségügyi helyzetét tárgyalják meg, majd a mezőgazdasági állandó bizottság tevékenységéről tesz jelentést dr. Ádám Tamás elnök.
