Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-14 / 164. szám
1965. JULIUS 14, SZERDA fill MEGYEI 5cJtírUm 3 A járási doiga&öja raitam ii. PAPÍRH4LMOK „Egy munka mindig annyira terjed ki, hogy kitöltse az elvégzésére felhasznált időt” — állapítja meg Parkinson, a közgazdász és humorista. Adminisztráció. Földszint. Építési osztály. Reggel kilenctől félfogadás. A folyosón vagy tízen várnak, mind építési engedély miatt. Most kijön valaki az irodából. „Már két hónapja bent van a kérvényem, ma jöttek rá, hogy nem jó helyre tervezték a mellékhelyiséget." Egy hang vigasztal: „Nekem március óta itt fekszik az engedélyem. Egyszerű átalakítás, de már a fele szabadságom ráment.” — Én a sógorommal együtt három éve töltöm ezzel a szabadságomat. Három esztendeje, hogy vettem egy telket. Kiderült, hogy ott községi építkezés lesz. Egy éve másikat vásároltam, erre most azt mondták, hogy az külterület. Hát nem tudták ezt a községi tanácsnál? Lessinger József átalakítási határidő meghosszabbítását és építési engedély átírását kéri Budaörsről. Most a régebbi tulajdonos elhalálozási anyakönyvi kivonatát hozta, valamint hatósági igazolást arról, hol tart az építkezés. Kérelme másfél hónapja van az építési osztályon. Valaki most hozza be másodszor a kérvényt. Annakidején tizenhat méter széles telket vett A tanács az építkezéshez hozzájárult. A mérnök megtervezte. „Itt jöttek rá, hogy keskeny a telkem. Hát az építész ezt nem tudta?” Vett hozzá egy sávot, s most kezdi elölről. Huszár József törökbálinti lakosnak negyedik hónapja fekszik itt a kérelme. Most megint dolgavégezetlenül utazhat haza. „Domboldalra épülne a ház, szakvélemény szükséges, elbírja-e a talaj? Én látatlanban rizikót nem vállalok” — mondja az osztály építésztechnikusa. Az íróasztal másik oldaláról sem könnyebb a helyzet Hogy az építési engedélykérelem egy vastag iratcsomó, azt nem a járási tanács építési osztálya rendelte el. Arról sem tehetnek, hogy a paragrafusokban járatlan községi építkezők nehezen állítják össze szabályosan az iratcsomót. 1948-ban még a járási törvényhatóságoknál átlag tíz nap alatt megadtak egy építési engedélyt. Igaz, az akkori építkezések jóval egyszerűbbek voltak. De most egy hónap az építési engedély kiállításának hivatalos határideje. Mégis, a másfél óra alatt, amelyet ebben az irodában eltöltöttem, csak két ügyfél hozott kérelmet, a többi tizenhárom sürgetni jött: két, három, négy hónapja várnak. Az osztályvezető főmérnök szerint az adminisztrációt egyszerűsíteni lehetne kérdőívekkel, kész nyomtatványokkal. Mert ha az építési engedély kívánalmait gyakran nem tudja áttekinteni a helyi tanács és a tervező, hogy tudná az építkező? Sok embert érint ez, a járásban évi 600—700 családi ház épül. Az építési osztály munkájának legfontosabb része az ötéves terv nagy ipari beruházásai. De e mellett nemcsak a családiház építési engedélyekkel foglalkoznak az osztály technikusai, mérnökei, hanem számtalan olyan helyi panasszal, melyeket az ésszerűség szerint a községekben kéne elintézniük az illetékeseknek. Mert az ügyintézés normálkoponyája akkor kezd vízfejjé dagadni, amikor a döntés — kis ügyekről van szó — nem ott történik, ahol a dolgokat legjobban ismerik, s ahol a szakvéleményt is meg tudná adni a mérnök tanácstag, hanem továbbküldik a papirt: „majd ott döntenek”, — vagy egyenesen felfelé „illetékes szervhez” címzik. Belelapozok az egyik mérnök levelezésébe. Törökbálintról árok szélesítését kéri a lakosság a NEB- től. „Tisztelettel maradunk a Népi Ellenőrző Eizottság őszinte hívei, kik évről évre károsultak mások hanyag nemtörődömsége miatt” — vagy harminc aláírás. Nem a községi tanácsra tartozna ez? Más. Valaki vitázik a szomszédjával, kerítésügy. A mérnök sóhajtva olvasni kezdi a levélmásolatot, melynek eredetijét a panaszos elküldte szomszédjának. „Többszöri kérelmünk és felszólításunk után ezúton és utoljára megkérjük és felszólítjuk önöket, hogy a házunk falához rakott lim-lomot, a kerítésünkhöz hozzárakott trágyát, és a beleépített szamáristállót minél előbb, de legkésőbb nyolc napon belül az önök oldalára átszállítani szíveskedjenek!” Vagy: „Szomszédom, Kovácsáé háza a mezsgyére, a kerítés és a disznóól az én telkemre van építve. Kovácsné kifejtette, hogy ha majd kedve szottyan, rendezi. Márciusban írásban szólítottam fel, de ő a fiamnak azt felelte, hogy csak akkor rendezi, ha a dúcok a földből kirohadnak.” Az ilyen leveleket szükségképpen leirat, felirat, kiszállás követi. „Egy munka mindig anynyira terjed ki, hogy kitöltse az elvégzésére felhasznált idótr A egészségügyi osztályon egy akta arról tanúskodik, hogy Budaörsön valaki a szomszéd konyhája alá építette az emésztőgödröt. A panaszlevél keltezése: március 19. Határidő: július 25. Helyben — gyorsabb lenne talán. Szabálysértési osztály. Az előadónő szobájába sorra lépnek a beidézettek. Egy asszony a kutyáját nem tartotta megkötve. Egy másik 17 forint értékű olajsampont tett zsebre az önkiszolgáló boltban. A tárnoki Lenin Termelőszövetkezetben 10 kiló lucernát jogtalanul vitt haza egy tsz-nyugdíjas. Valahol 30—30 forint értékű fát lopott két fiú. Százhalombattán egy négygyerekes család hegyoldali pincét vásárolt, engedély nélkül beköltözött, majd helyiséget húztak a pince elé. Ma ott laknak. A bírság legtöbbször feddés vagy 100—200 forintig terjedő pénzbüntetés. Inkább eszmei jellege van. Hatásosabb lehetne otthon, az ismerős közösségen belül a feddés. Biztató, hogy egy jóváhagyandó rendelkezés értelmében a jövőben, ha a helyi tanács rendeletéit sértik meg, úgy azt a községi tanács intézi. E példák közül bizonyára van olyan is, amely valóban a járási tanácshoz tartozik. De a többit csak a paragrafusok, és nemcsak a valóságos, de esetleg a tudatokban létező paragrafusok küldik oda. O „Papírok, papírok. A községi vb-ülésekről és tanácsülésekről feljön a jegyzőkönyv: 75 regény havonta... Ha valakinek bizonyítani kell, hogy gyereke van, nem elég a személyazonossági, külön hatósági igazolvány kell. Ha igazolni akarja, hol lakik, akkor is. (Ha a visszaéléseket büntetnénk, az sokkal kevesebb munkát adna, mint a mostani aktahálmaz.) Ügy vagyunk, mint az orvos, ha egy nap száz beteget kell kezelnie. Kevesebb ideje jut a valóban fontos esetekre.” — És ezt maga a járási tanács elnöke mondta. „Negyvennyolcban segédjegyző voltam Szabolcs-Szatmár megye egyik járásában, de ma több az adminisztráció, mint akkor. Például, ha egy zsámbéki lakos a Népszabadsághoz fordul, onnét panaszát a megyei tanácshoz küldik, ott iktatják, úgy kerül hozzánk. Látszólag nem nagy dolog, de sok száz irat utaztatása már jelentős”. — mondja a járási tanács titkárságának vezetője. Mert tévedés ne essék, miközben a bürokráciáról megkérdeztem vagy nyolc embert, osztályvezetőt, előadót, adminisztrátort — egy bürokratára sem akadtam! A dolgok természetes útját világosan elképzelő vezetők, tisztviselők. Padányi Anna $ I ..... ......... | * S - - A ' -i 1/ pSlM $ É1111 I« SS *■"" i, j , g iV, ii Ártéren (Foto: Kotroczó) SZÁDFALVERŐK DARÁZSON Tudósítás dugaszt ári a hó 2 Az úri asszonyok gondja Az úri Béke Tsz legutóbbi pártvezetóségi ülése a szövetkezeti asszonyok helyzetével foglalkozott. Különösen most, málnaérés idején, okoz gondot, hogy a nők hetenként csak négy napot dolgoznak — holott ennél a gyümölcsnél a túlérés nagy károkat okoz. Ugyanakkor az asszonyokat is megkell érteni. Nincs a községben napközi otthon, s mind a mai napig nem vezették be a közétkeztetést. Igaz, hogy az utóbbitól húzódoznak a tsztagok, de valószínű, hogy különösen az asszonyok, hamarosan megbarátkoznának vele. A fehér vaságyakon most oszlik el a fáradtság. Tizenkét órai munka után nemrégen érkeztek vissza a Karasica partjáról a budapesti árvízvédelmi osztag munkásai. Az utóbbi napokban Jugoszláviában dolgoznak. A szomszédos árvízvédelmi hatóságok kérésére Mohácsról irányították az osztagot a baranyai háromszögbe. Gajics községben találkoztam velük, az iskolában. Sümegi József szigetbecsei. Már hatodik éve dolgozik az árvízvédelemnél. Részt vett a felsődunai árvíznél, segített a mohácsi védelmi szakaszon és most itt veri társaival — Pest megyei, Nódrád megyei, Bács megyei munkásokkal — a Pátria lemezt. — Mennyit dolgoznak? — Két váltásban 12 órát, de ez legalább 15 órát jelent. Egy óra, amig kimegyünk, egy óra a beszállítás, aztán ebéd, mosakodás és nyolc-kilenc óra jut a pihenésre. — A koszt? — Kielégítő. Ma borjút vágtak, tegnap egy nagy süldőt, ma borjúpörköltet kaptunk és zöldborsó főzeléket. Tele adták a csajkát. A kenyér is jó, külön nekünk süti egy gajicsi i Pék. Amit elhallgat azt a többiek hozzáteszik. Negyedik napja vannak ideát és még tart a hazai cigarettából. S ahogy fogy a magyar cigaretta, úgy növekszik a honvágy. Naponta írnak képeslapot haza. (Mohácsról nem leveleztek ilyen sűrűn). A sligovicát megízlelték, de nagyon gyenge. A mi pálinkánk jobban ízlik. Dicsérik a jugoszláv beszerzőket, igazán megtesznek mindent, hogy a magyar árvízvédelmi osztag otthonosan, jól érezze magát. A jugoszláv árvizesek pedig a magyar munkásokat dicsérik. Lazo Prodanovity, a helyi árvízvédelmi bizottság elnöke mondta. — Meglepődtünk azon a gyors intézkedésen, amit a Málnaországból szamócaország lesz? Még megfékezhetetlen a Didimella — Az első szüret —* További telepítések A szóban forgó ország tudvalevőleg a Dunakanyar három járása, a szentendrei, a váci, meg a szobi, ahol nincs község, talán egyetlen egy sem jókora málnaültetvény nélkül. Nem egy falu lakóinak ez a remek gyümölcs idestova negyed évszázada fő bevételi forrása. Akkor kezdték el a könyéken tömegesebb telepítését. Most pedig egyre gyakrabban kelnek szárnyra riasztó hírek, halálos betegség, fertőző járvány ütötte fel fejét a málnában. Gyógyíthatatlan, súlyos kór, legalábbis egyelőre, amíg az ellenszerét meg nem találják. Beteglátogatóban jártunk nagymarosi meg szobi málnásokban, Bodnár Sándor, a Szobi Járási Tanács elnökhelyettese kalauzolásával. A mezőgazdaság ügyei tartoznak hozzá, tehát úgyszólván a málna fő gazdája a járásban, s így sok aggodalommal tölti el a fertőző betegség. — Tavaly már annyira elterjedt, miatta maradt a termésmennyiség a remélt alatt, idén pedig az esős időjárás még inkább kedvezett ennek a gonosz gombának. Zöldellő, de fonnyadozó málnaszárat látunk, fehér gyűrűk fonják körül a növényi testet, a szárazpenész kórokozója. Minden gyűrű ezernyi apró gomba, ez az a Didimella aplanata, a málna nagy hatalmú ellensége. A hajtás, amelyet átfog, már virágot sem hoz, nemhogy gyümölcsöt. Mire eljön az érés ideje, a beteg száron a halál szüretel, teljesen elsorvasztja. A száraz, megbámult venyigén a gombatelep, mintha a holttetemre sűrűn font sok-sok apró fehér koszorú lenne. Ez itt fiatal ültetvény, alig találni benne beteg szárat, az ifjúság életereje a növényvilágban is ellenálló. Emez meg már lehet ötéves málnás, ebben bővebben akad beteg. Végül egy nyolcesztendősnél is öregebb soraiban járunk, nos, itt, ha megszámolnánk, minden második már kiszáradt. — Az erdei málnát is megtámadja ugyanez a gomba — folytatja a tanácselnökhelyettes —, de sok kárt nem tesz benne, nem elkényeztetett kultúrnövény, sokkal erősebb, ellenállóbb. Előfordult azelőtt is, nem új betegség, ismerik már régen, de öt-hat év óta járványszerűen terjed, most már komoly gondot okoz a Dunakanyar termelőinek. Nemcsak nekik pusztít ez a málnanyavalya, másutt is az országban és külföldön is. Egy svájci professzor, mondhatnánk növényorvos gondosan megfigyelte és leírta, szerinte a Didimella aplanata nem közvetlen előidézője, csak elősegítője a szárazpenésznek. Ahol rátapad a málna szárára, ott hajszálrepedések keletkeznek, azokon keresztül valami aprócska rovar hatol be a növény testébe és elszívja a nedvét. — Lázas, eddig azonban eredménytelen kísérletek folynak különböző rézgálicos oldatok permetezésével. Egyelőre nincs más segítség, a megtámadott fiatal hajtást le kell metszeni és a fertőzés terjedésének meggátolására azon nyomban elégetni. Ott mindjárt a helyszínen. Esztendőre a helyén új, egészséges sarját hajt a tő. Ahol az idősebb málnásokban a fertőzés már nagyon elterjedt, ott pedig semmi más nem használ, csak az eke, ki kell szántani az egészet. Abba a földbe viszont hosszú évekig nem kerülhet málna, fertőzött a talaj. — A termelőket bizonyára kétségbeejti ez a járvány. — Szó sincs róla. Néhány éve a fekete ribizli meg a szamóca jött divatba. A nagyüzemi epresek egy része idén fordult termőre. A járás két Hunyadi termelőszövetkezete a bernecebaráti meg a nagybörzsönyi például nem várt jó eperszüretnek örült a közelmúlt napokban. Bernecebaráti 25 holdon hat vagon szamócát szedett. Ilyen sokat hozott az első szüret! — Nagyon sok epertelepítési engedélykérelem érkezik mostanában a tanácshoz. A szamóca termelését egyszerűbbnek, szedését könnyebbnek találják a málnánál, a súlya is nagyobb, az ára is jobb. Erősen hódít most a földieper járásunkban. Sajnos, a málna rovására, mert akármilyen fejedelmi eledel is az eper, a málna semmivel sem marad el. Ma még a málna uralkodik, de ki tudja, nem lesz-e mégis néhány év múlva szamócaország málnaországból? Persze, ha hamarosan felfedezik a szárazpenész hatásos ellenszerét, talán mégsem lesz. Az lenne jó, ha eper meg málna egyforma bőségben teremne és gazdagítaná a Dunakanyar tsz-eit meg a tsz-ek tagjait. Mert megfér ez a két nagyszerű gyümölcs egymás szomszédságában. Csak azt a Didimellát lehetne már kipusztítani, Sz. E. magyar vízügyi szervek részéről tapasztaltunk. Azonnal intézkedtek és az egyik legjobb szádfalverő osztagukat küldték hozzánk. Igazán minden dicséret az övék. Azt már nem tőle tudom, mások árulták el, hogy a budapesti osztag három helyen is biztos gátszakadásnak látszó helyzetben mentette meg a gátak mögötti területet. Most jött be a tanteremből ideiglenesen átalakított szobába Szabó Árpád gépész, akinek családja Vecsésen lakik. Két hete volt odahaza, akkor látta utoljára a feleségét, a két gyermekét. A karján tetoválás: CUNI. — A féleségemet hívom így. — Sokat gondol rá? — Mindig! — és a karjára pillant. Zömök, barna, fiatalember, akit a nap fekete-barnára cserzett. Az osztag másik felével a Karasica gátján, egy sziszivattyúház közelében találkoztam. Verték a Pátrialemezeket egy erős csurgásnál. Vagy nyolc-tíz helyen is gyorsfolyású patakocskák eredtek a töltésoldalból. A víz utat talált magának. A víz felöli oldalon verik a vaslemezeket és ezzel elvágják a szivárgás útját. Az egyik „patakocska” már kimúlt. Most a többi „halálán” dolgoznak. Az első métereken gyorsan. süllyed a Pátria-lemez, elég negyvenöt kilós légkalapács is. Aztán kicserélik 75 klósra, de az utolsó másfél méteren már csak 250 kilós kalapács tud megbirkózni a talaj ellenállásával. Az osztag kiválóan dolgozik. Huszonnégy órai teljesítményük tegnap 211 Pátria-lemez volt. Mit jelent ez? Egy példa az érzékelésére. Az utolsó másfél méteren a 250 kilós légkalapáccsal egy ütésre mindössze 3 millimétert süllyed a vaslemez. A falut veszélyeztette a Karasica. Ha nem jönnek a budapesti osztag munkásai a lemezekkel, Darázs ma vízben áll. Egy rozsdabarna munkás az osztagvezetőhöz lép. — Van egy Terve? — Csak Kossuth ... — Az is jó most... — és szájával veszi el a cigarettát, az osztagvezető meg is gyújtja neki, mert közben tartja a Pátria-lemezt igazgató vonóhorgot. A hangulat otthonos. A kiáltások: Pista húzd beljebb, nem fekszik a lemez ... Vigyázz a kezedre a mindenségit... Űj kalapácsot ezt már megette a fene... Kérdem az osztagvezetőt, mi lesz ha majd hazatérnek. — Három nap alvás, először ... ez az első kívánságunk. Szabó Árpádé, Sümegi Józsefé, meg többieké is, akik ma még tíz falut védenek Jugoszláviában, a baranyai háromszögben .. Gáldonyi Béla