Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-13 / 163. szám

Az árvízi bélyegek megvásárlásával is segítünk a károsultakon Hónapokon át hallgattuk a rádióban az árvízvédelmi szer­vek jelentéseit. A gátszaka­dást sikerült megakadályozni — az árvíz okozta kár azon­ban így is jelentős'. Lakóháza­kat vitt el az ár, falvak, vá­rosrészek kerültek víz alá, el­mosta a jövő évi gabonát, ta­karmányt. A károkat helyreállítani csak népünk összefogásával lehetséges. Eddig sok ezren ajánlották fel egynapi, félnapi keresetüket. A Vöröskereszt által kiadott bélyegek a nyug­dijatoknak, tsz-tagoknak, há­ziasszonyoknak is biztosítják a lehetőségeket, hogy erejükhöz mérten, segítsék azokat, akik­nek házát, egy életen át ösz­­szekuporgatott vagyonkáját elvitte a víz. A járás hatvanhatezer forint érté­kű bélyeget kapott. A bélyegeket a tömeg­szervezetek aktívái, tanácsta­gok viszik ki körzetükbe. Né­hány nap telt még csak el az­óta, hogy a bélyegek megér­keztek és útrakeltek — érté­kelést adni még nem lehet. A tanácstagok mindenütt meg­értést, segítőkészséget tapasz­taltak. Találkoztak olyan háziasz­­szonnyal, akinek a férje az üzemben ötszáz forintot jegy­zett, felesége pedig vett egy száz forintos bélyeget. Egy másik monori családnál akkor, mikor bekopogtak hoz­zájuk, nem tudtak adni, de két nap múlva elvitték a pénzt Gál Jánosáénak, a Vö­röskereszt járási titkárának a lakására. Vecsésre, Nyáregyházára, Tápiósülyre, Pilisre — a ki­küldött mennyiségen felül plusz bélyegeket kértek. — öröm az emberekkel be­szélgetni, öröm volt bekopog­ni hozzájuk, mert mindenütt megértéssel, emberséggel ta­lálkoztunk — vallják a körze­tüket látogató tanácstagok a járásban. Emellett továbbra is min­den módon segítik az árvíz­­károsultakat járásunk lakói. Csütörtökön este fél hétkor a vecsési moziban a Korzikai testvérek című filmet vetítik, amelynek bevétele teljes egészében a 10200-as csekkszámlára, a ká­rosultak megsegítésére megy. Bényén a közelmúltban bált rendeztek erre a célra. A mo­nori Munkásőr utcai általános iskola és a Kossuth utcai óvo­da nevelői és fizikai dolgozói fizetésük három százalékát küldték el az árvízkárosul­taknak. Szüret a kicsik és az óriások málnaországá ban MEGERI-E A HAJLONGAST? EGYMILLIÓ SARJ ELADÓ IGENYELJENEK MEDVEKET? A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1963. JÚLIUS 13, KEDD Csütörtökre befejezzük az árpa aratását Húzzák a szalmát, hántják a tarlót Az elmúlt hét péntekjétől meggyorsult az arpa aratasa eddig közel 3000 holdról takarítottuk be. Jól haladt a munka az üllői Kossuth Tsz-ben, ahol 262 hold árpát kombájnoltak és mintegy 20 holdat vágtak le kézzel. Ezzel befejezték az árpa vágását, két kombájnt átadtak a gyömröi, egyet a Pé­teri tsz-nek. Befejezte még az árpa aratását a kávai Haladás, a vtesési Zöld Merő, a maglódi Micsurin*; a'pilisi Új Élet, a nyáiregyházi Béke Tsz is, s ahol még van lábon álló árpa, oda "Ik a rendelkezésükre álló gépeket. Péntekre visszaérke­zik Mohácsi-szigetről is a két „kölcsön adott” kombájn. Előze­tes jelentések alapján csütörtökre befejezzük az árpa aratá­sát, természetesen csak akkor, ha az időjárás kedvez. Sok még az aratni való árpa a mendei, a monori Űj Élet, a monori Kossuth és a sápi Petőfi Tsz-ben. Vasárnap teljes üzem volt minden tsz-ben. Az aratás mellett már megkezd­ték a szalmalehúzást és a tarlóhántást is, Gombán, Üllőn, Bá­nyán, Gyömrőn, Tápiósápon és Tápiósülyben. A gombai Üj Élet. Tsz-ben eddig közel 220 hold árpát takarítottak be, zömében két­­menetes aratással. Az átlagos termés 15 mázsa holdanként. Rádi László kombájnos el­mondta, hogy ilyen nehéz dol­guk régen volt. A három kom­bájn egyenletesen, szépen dolgozik; Szabó Józsi bácsi, á tsz zetorosa, sűrűn forog a megtelt pótkocsival. Monorra hordják az árpát, a keverő­üzembe. Eddig nyolc vagonnal adtak le. Folyamatosan végzi a szalma lehúzását és kazla­­zását egy tíztagú brigád. Utánuk öt erőgép hántja a tarlót. (Gyarmati—Spenger) Az első pásztánál megál­lunk, ki lehet szállni a kocsiból, iítt vagyunk a mál­naföld kellős közepén. Az úri ítsz elnöke felhívja a figyel­münket a domb alatti tóra — de a málna vonzóbb, mint a tó, s egyelőre maradunk. Először elmerültem szede­getjük az apró, édes bogyókat lelkiismeretesen végigvizátal­­juk a bokrok tövét. Az apróbb jobb — ez az első megállapí­tás, olyan, mint az erdei mál­na, csak könnyebb hozzáférni. Aztán felülkerekedik a va­dászszenvedély, s mikor meg­tudjuk, hogy csak néhány lé­pésnyire van az óriás málna — számít is a tűző napsütés! — testületileg átbukdácso­lunk az „óriásokhoz”, őszin­te álmélkodás. Málnának málna, csak éppen akkora, mint egy közepes eper. Előző nap százhetven asz­­szony szüretelte a málnát, s hétfő óta hetvenöt mázsát zsedtiek le összesen. Sok, de azért még nekünk is maradt. Most már igényesek va­gyunk. Ránkragadt némi szakértelem is, félóra óta tudjuk a következőt: az ap­ró málna ugyan édesebb, de sirapásabb szedni. A nagyból két szem annyi, mint a kicsi­ből egy marókra való. Aztán: az igazán érett málna bogyói könnyen elválnak. Sötétpiro­sak, de azért még van „tar­tásuk”. A gurulós nem egé­szen érett még, ha kénysze­rítik, gurul, de még savany­­kás. A gurulósast nem szeret­jük. Fél szemmel a bokrokat néz­zük — az egymás bokrait, mert a legszebb mindig a más bok­rán van — s közben faggatjuk az elnököt: a „bedolgozó” gye­rekek ládában vagy a gyom­rukban viszik le a szüretelt termést? — Eltelnek vele — mondja az elnök, de ezt nem hisszük el. Ettől függetlenül, mintha mi is nehezebben mozognánk. Talán az erős napsüjtés te­szi... Elkövetkezik a szemelgetés ideje. Amikor csak a külön­legesen fejtett, bíbor színű Mendén a Lenin Tsz-ben Gutái István elnökhelyettes­től kérdeztük meg, hogyan halad az aratás, van-e vala­mi fennakadás, és legfonto­sabbat: milyennek mutatko­zik az idei termés? — Péntek reggel kezdte meg az árpa aratását egy kombájn, amit tsz-ünk részé­re küldtek ki a szerződés sze­rint, hétfőn reggel pedig a sápiakkal „feles” kombájn is munkába állott. Mintegy hat­­van-hetven holdat vágott le a „mienk” három nap alatt és eddig még műszaki hibák miatt nem állt a gép. Remél­hetőleg, a másikkal sem lesz MAI MŰSOR Mozik Gyomra: A tizedes meg a töb­biek. Maglód: Nyugtalan nyár. Monor: Szemet szemért (széles­vásznú). Pilis: Mi olaszok és a nők. Tápiósüly: Egy fiatal tiszt naplója. Üllő: A kém nyomában. Vecsés: Kozara (szélesvásznú). baj, gördülékenyen mehet az aratás. — Végső adatokat nem tu­dok még mondani a termés­­eredményeket illetően, de a valóság az, hogy a leggyen­gébb táblán kezdtük az ara­tást, ott volt tizenkét mázsás átlag. A jobb táblákon tizen­­négy-tizenöt mázsára számí­tunk, de lesz olyan is, amelyik tizenhét mázsát ad. — Kézi aratásra is van bő­ven jelentkező, de a gazdasá­gosságot figyelembe véve, azt szeretnénk, ha a maximális mennyiséget a gépek vágnák le. Vasárnap reggel kezdték a munkát a kézi aratók — eddig nagyon keveset állítottunk munkába —■ és tíz hold gabo­nát vágtak le. — A búzához még nem tu­dunk hozzákezdeni, mert az érezte meg legjobban a meleg hiányát. Ha azonban a mos­tani hőmérséklet állandósul, húszadikán hozzákezdhetünk a búza aratásához is! MÄTÖL TÁPIÓSÜLYÖN játsszák az Egy fiatal tiszt naplója című szovjet filmet, amelynek egyik kockáját mutatja be képünk. Kiegészítés az „Üj árszabás" című cikkhez gyasztottak — a gazdaság igaz­gatója már korábban fegyel­­mvleg felelősségre vonta. Fe­gyelmi büntetésként alacso­nyabb munkakörbe helyezték őke>t. A fenti címmel tudósítás jelent meg lapunkban július 10-én. Mint megtudtuk, a tudósításban szereplő Zatykö Istvánt és Sinkovicz Mihályt — akik mint traktorvezetők munkaidőben szeszes italt fo-SPORT MOZGALMAS HÉTVÉGE MONORON 127 INDULÓ A KÖZSÉGI SPARTAKIADON Ezúttal — évek hosszú sora óta először — megtört a jég Monoron is. A községi spartakiáddöntőn ugyanis, ahol a feltételek miatt csak három versenyszámot tud­tak megrendezni, 127 induló volt. Sokan, akik az ugrószámokban, gránátdobásban szerettek volna versenyezni, nem indulhattak. Ügy hírlik, ezekből a számokból a jö­vő héten rendezik meg a községi versenyt. Eredmények: 100 méteres futás (43 induló): 1. Dimoff János 12,8, 2. Kovács István 13,1, 3. Varró Imre 13,2. Lá­nyok: 1. Szegedi Emma 18,6, 2. Bi­hari Ági 18,9, 3. Pintér Zsuzsa 19,2. 400 méteres futás (36 induló): 1. Dimoff János 47,4, 2. Burján Sán­dor 47,8, 3. Gergely István 48,4. (A táv csak névlegesen volt 400 méter. Mint ismeretes, Monoron nincs atlétikai pálya. Az eredmé­nyek alapján biztosra vehető, hogy a versenyzők kb. 300 métert futottak.) Súlylökés (48 induló): 1. Bajkai Imre 890, 2. Frigyei Gábor 860, 3. Bori Ferenc 820 cm. Elismerés illeti a verseny szer­vezőit, akik között Solti Lászlót kell megemlíteni, s a lebonyolítás­ban közreműködő Bihari Imre sportköri elnököt, Hunyadi László testnevelő tanárt, a JTS elnök­­helyettesét; valamint Gér József sporttársat. ☆ A spartakiád után rendezték meg a „nem hivatásos” labdarú­gók községi (grund) válogatottjá­nak és az üzemj válogatottak GRUND VÁLOGATOTT—ÜZEMI VÁLOGATOTT 2:2 (2:0) Szellemes megoldásokat, ügyes akciókat, színvonalas és sportsze­rű mérkőzést láthattak a nézők. Szegedi és Ábel játékát lehet ki­emelni, bár a két válogatott va­lamennyi tagja tudása legjavát ad­ta. Az eredmény igazságos eldön­tetlen, a játékvezetésről valameny­­nyi játékos és néző elismerőleg nyilatkozott. VECSÉSEN NEMZETKÖZI KÉZILABDA MÉRKŐZÉS Zbehy—Vecsés 23:16 (9:7) A Nyitra megyei Zbehy (az it­teni bajnoki rendszer szerint NB Il-es kategóriában szereplő) ké­zilabdázói a határmenti találkozók keretében Vecsésen szerepelt és a helyi együttes ellen színvonalas, szép játékot produkálva megérde­melten győztek. A bevételt fel­ajánlották az árvízkárosultaknak. MONORI-ERDŐ SPORTBAL A STRANDON A kis településen nem sok be­vétel van egy-egy labdarúgó-mér­kőzésen. Annál inkább többen jönnek el a strand parkjában ren­dezett bálra még Nyáregyházáról, Pilisről is — ami természetesen jelentős bevétellel is jár. Ezért határozott úgy a sportegyesület vezetősége, hogy az árvízkárosul­tak javára, nem mérkőzést, ha­nem a település valamennyi szer­vének összefogásával sportbált rendeznek. (Valamennyi sport­egyesületünk a nyár folyamán egy mérkőzést rendez és bevételét az árvízkárosultak megsegítésére fi­zeti be.) A bál jól sikerült (a zenekar is társadalmi munkában játszott), já­rásunk legkisebb egyesülete és tö­megszervei pedig példamutató, szép és eredményes tettet vallhat­nak magukénak. (—sk—) példányokat méltatjuk meg­­evésre és csekély érdeklődést tanúsítunk egymás bokrai iránt. Sokat kell hajolni és vala­hogy nehezebben hajolgatunk — még a, hátgerincben meg­lenne az akarat, a térdünk is kifogástalanul működik, de hastájt! Mennyit szedhettünk le? Fél kilót talán. Egy ember ál­talában tizenöt kilót szed le naponta, de az ügyesebb asz­­szonyok negyven-ötven kilót. Közben percenként hajolnak le és egyenesednek fel, sze­müket egyetlen pontra szeg­zik, fosztják a piros bogyó­­haknocskákat, beleteszik a lá­dába, vigyázva, hogy össze ne törjön, s újra lehajolnak, felhúzzák az ágakat, közben úgy érzik, hogy egy lépéssel sem haladtak előre. Megéri a hajlongás? A het­venöt holdból harmincöt termő. Egy holdon megterem húsz mázsa málna — ez hu­szonötezer forintot hoz a tsz­­nek holdanként. A legjobb búza ötezer forimtot jövedel­mez holdanként. De ebben a földben semmi nem teremne meg a málnán kívül... És nemcsak a gyü­mölcse hoz pénzt a tsz kony­hájára, hanem a sarja is. Da­rabonként ötven fillért kap­nak érte. Tavaly eladtak két­százezer darabot, az idén ősz­szel egymilliót tudnak eladni. A domb alatt takaros, kuko­ricaszár tetejű ház áll. Csősz­kunyhó? Nemegészen. Ez a domb „esernyője”. Ha esik, a málnaszed’ők ide bújnak. Per­sze, van málnacsősz is. Sze­rencse, hogy vele nem talál­koztunk — mondja az elnök. Ügy látszik, szigorú. Amikor visszafelé lépege­tünk— mennyit ehettünk? — már csak bágyadtan dicsérjük a bokrokon himbálódzó, in­gerlő szemeket, de lehajol­ni érte, aztán újra felállni...!? Az irodában arról beszél­nek: jó lenne a málna szedését gépesíteni. Valami szívóberendezés kellene, ami egyszerűen beszippantja az érett szemeket. Mindenki hozzászól a mál­nakérdéshez. Az elnök: — A miniszter ezzel szokott fogadni: „No, el­nök elvtárs, mi van a málnás­sal?” A párttitkár: — Amikor mezőgazdasági tanfolyamra jártam, mindig a málnával húztak. Én sopán­kodtam: szedőgép kellene. A tanár azt mondja egyszer: én kitaláltam valamit. Igényelje­nek medvéket! Deli Mária UTCAI PILLANATKÉP (Kútvölgyi Mihály felvétele) Ezt olvastuk Lángoló árpatábla a vasút mellett A Ceglédi Hírlap írja: Csütörtök délután egy át­haladó tehervonat gőzmoz­donyának szikrája beleka­pott a ceglédi Dózsa Ter­melőszövetkezet vasút mel­letti árpatáblájába. A gyor­san elharapódzó lángokra leghamarabb egy közeli tanyá­ján tartózkodó tsz-tag figyelt fel. Vaslapátot ragadott és lármát csapva a tűz színhe­lyére indult. Nem késleked­tek a szomszédos gépjavító­­állomás emberei sem. Szikra­csapóval és egyéb kézi esz­közökkel álltak a lángok útjába. Sikerült elérniük, , hogy a hetvenholdnyi be­érett, lábonálló gabonából mindössze kétszáz ölnyi pusz­tult el. A tűzoltóságnak szerencsé­re már csupán a tények megállapítása jutott felada­tul. A legfőbb hiba az volt, hogy a Dózsa Tsz-ben nem a vasút mellett kezdték meg az aratást, amint azt a ren­delet előírja. KISZ-esküvő, névadók Nagy „forgalom” volt az elmúlt hét végén a gyöm­rői anyakönyvi hivatalban. A társadalmi ünnepségeket rendező áb és a KISZ kö­zösen rendezte meg Gyuri László és Ágoston Ágnes társadalmi esküvőjét, ame­lyen közreműködött a köz­ségi énekkar is. Ünnepélyes keretek között jegyezték be a névadó­könyvbe Borda István és fe­lesége leányát, Zsuzsannát; valamint Jeney Ákos és fe­lesége Attila Ákos nevű kis­fiát. Az ifjú pár és a boldog szülők számtalan gratulá­ciót kaptak, melyekhez kap­csolódva ezúton küldjük mi is jókívánságainkat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents