Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-13 / 163. szám

IX. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM 1965. JÜLIUS 13, KEDD LÜKTET AZ ÉLET A KONZERVGYÁRBAN, AHOL HAMAROSAN 280 MILLIÓT KÖLTENEK MODERNIZÁLÁSRA A fantasztikus összegnek két év nyolc hó alatt kell megtérülnie Túl vagyunk az esztendő el­ső felén. A könyvelés készíti a zárómérleget, de egy gyors­mérleg máris mutatja, hogy milyen félévet zártak a kon­zervgyárban. A konzervszezon tulajdon­képpen csak a félév utolsó hónapjában indult és sajnos akkor sem szerencsésen. A kedvezőtlen időjárás, a hűvös idő, a sok csapadék késleltet­te a korai zöldségek, a gyü­mölcs érését és az amúgy is nehéz nyári hónapokra hal­mozta az elvégzendő felada­tokat. Az első félév eredményei ennek ellenére kedvezőek. A gyár a termelési tervet tizen­ötmillió forinttal túlteljesí­tette. Hat és fél millió forinttal több értékű árut exportál­tak, mint amire számítot­tak. A belkereskedelem tizenkét­millió forint értékű árutöbb­letet kapott terven felül. Egy esztendő alatt a termelékeny­ség tizenöt százalékkal emel­kedett és a vállalat eredmé­nye mintegy tízmillió forint­tal javult. összességében biztató az eredmény. A párt Központi Bizottsá­gának decemberi határozata a konzervgyárban kedvezően valósul meg, a nehezebbje még azonban hátra van. A harmadik negyedévben a gyárnak kétszáztizennégymil­­lió forint értékű konzervet kell előállítania, ezzel párhu­zamosan több mint tizenkét­ezer tonna konzervet kell ki­szállítani. A két feladatot Kulcs a kupuíclen, Mticy u ltihtürló alatt... Mit tanácsol a rendőrtiszt a tolvajok ellen ? Kati néni rémülten szá­jad be a rendőrkapitányság­ra. Remeg az ajka, alig tud beszélni. — Jaj, kérem, csak egy perete szaladtam át a boltoa eg egy szálig ellopták a fris­sen mosott, kiterített ruhát. Hamarosan kiderült, hogy a ruha az udvaron kifeszí­tett kötélen száradt. Kati néni eleg gondatlanul, nyit­va hagyta a kaput. A bolt­ban is időzött, a sarkon fisak egy pár szót beszélt a szomszédasszonnyal és mije nazakeveredett, megvolt a iaj. — Kifosztották a lakáso­mat — panaszolja egy má­nk kétségbeesett. Hamaro­san kiderül, hogy egész nap kinn dolgozott a család a háztájiban. A kapukulcs a kapufáién lógott, a lakás kulcsát pedig könnyen meg­találhatta a lelkiismeretlen tolvaj a lábtörlő alatt. Gyakori panasz, hogy el­lopják az őrizet nélkül ha­gyott járműveket. Minden esetben az derül ki, hogy * kerékpár tulajdonosa gon­datlan volt. — Eltűnt az erszényem a kabinból — csóválja a fejét a könnyelmű fürdőző. — Csupa olyan panasz — mondotta Bertalics Lajos, rendőr hadnagy —, amelyet egészen kis óvatossággal el lehetett volna kerülni. Az emberek sokszor gondatla­nok, figyelmetlenek és csak akkor döbbennek rá meg­gondolatlanságukra, amikor már megvan a baj. — A kaput, ajtókat, abla­kokat feltétlenül gondosan zárjuk be, amikor eltávo­zunk otthonról. Akármilyen rövid időre is. A kulcsnak nem a kapufélen, vagy a láb­törlő alatt, hanem a tulaj­donos zsebében van a helye. — Sok felesleges munkát ad nekünk az, hogy az em­berek nem tanulnak a más kárán. — A strandolok úgy lát­szik, nem tudják azt, hogy a fürdő pénztárosa megőr­zésre átvesz bármilyen ér­téket. Nyugodtan ott hagy­hatják az erszényt, órát, kar­kötőt, nyakláncot és hazafelé menet átvehetik. — Nagyon jó lenne — mondotta befejezésül Berta­lics Lajos —, ha ezeket a tanácsokat megszívlelnék az emberek, hiszen ezzel meg­előznének sok bűncselek­ményt. ANYAKÖNYVI HÍREK Született: Gál Mihály és Berecz Angyalka fia: Mihály, Fodor Amb­rus és Sáfár Mária leánya: Mag­dolna, Soós Béla és Marik Erzsé­bet leánya: Éva, Hupka Dénes és Biczó Klára fia: Dénes, Halápi Ambrus és Tóth Piroska fia: Zol­tán, Barna Károly és Hegedűs Ka­talin leánya: Katalin, Radios Ist­ván és Kőházi Katalin leánya: Katalin. Elhunyt: Papp Áronné Varga Mária, Tarcsi Sándor, Petrák Mi­­hályné Nagy Judit, Harczi György. Éjszakai idill a Ceglédi úton — Miért az ablakon mászik a lakásába? — Mert az ajtó előtti árkon nehezebb átmászni! (Lencsés karikatúrája) együtt végrehajtani elsősorban azért nehéz, mert rég volt az, amikor a gyár a nyári nagy felada­tokhoz kapott idénymun­kásokat. Az elmúlt években új se­gédcsapatok jelentek meg a gyárban és nyertek azóta már „polgárjogot”; a diákok. Kez­detben csak a gimnazisták, de utóbbi években már az álta­lános iskolások is. Koruknak megfelelően négy, hat, illetve nyolc órát dolgoznak és olyan munkát kapnak, mely egész­ségüket nem veszélyezteti. Pe­dagógusok felügyelnek rájuk és tapasztalt konzervgyári munkásnők, a legtöbbjük édesanya. Az ö felügyeletük mellett lelkes és dicséretes munkát végeznek a gyárban. Hogy a munkaerő gondokat részben át lehessen hidalni, a gyár az elmúlt években Abonyban, Törteién, Al­­bertirsán és Cegléden elő­készítő telepeket nyitott és így a gyümölcs, főzelék tisztítás, az előkészítés egy részét az ott fellelhető házi­asszonyok, diákok segítségé­vel végeztetik el. Július néhány napja után már bőséges a gyár nyers­anyagellátása. Eperből a terv kétszeresét, cseresznyéből is a tervnél többet sikerült már feldolgozni. Néhány na­pon belül az ötezerötszáz ton­nás zöldborsókonzerv terv is készen lesz, de folyik már a málna, meggy, ribizli, bab és uborka feldolgozása. Néhány napon belül indul a sárga­barack és a nyári körte, vala­mint a tök. A napi feladatok közepette a gyár műszaki gárdája már a jövő évben induló nagy fej­lesztés előkészítésén dolgozik. A következő öt évben a gyár több mint kétszáz­nyolcvanmillió forintot költ el építkezésre, gépvá­sárlásra — modernizálás­ra, bővítésre. Ennek során a tervezőinté­zetek, a? építővállalatok, a gépgyárak, a külkereskedelmi vállalatok tucatjait kell ösz­­szehangolni, hogy ez a nagy munka zökkenőmentesen men­jen végbe. És ha minden jól megy — e kétszáznyolcvan­millió két év, nyolc hónap alatt meg is térül. (k. s.) Külön megrendelésre w Ismét gazdago­dott egy automata géppel a konzerv­gyár. Most szere­lik fel a felöntő­lé állomás proto­típusát, a konzerv III. üzemrészbe. Az új automa­tát a kiskunfél­egyházi Vegyes­ipari Gépgyár készítette egye­nesen az üzem megrendelésére. (Godány felv.) Mindig, min­den koriján akadt olyan felnőtt, vagy pláne gye­rek, aki néhány kérő szóval ki­használta ember­társai könyörüle­­tességét. — Csak egy kis kenyérkére valót tessék adni! — nyöszörgött egy­kor a kolduló asz­­szony, vagy a szurtos kölyök. A jó szívű emberek nem nézték, hogy mennyire van szüksége, adtak. És mert minden változik — mond­ja a görög böl­csesség — ugyan miért ne változna a koldulás, miért ne öltene az is korszerű formát? Az Arany János mozi előtt megál­lít egy kisgyerek. — Bácsi, kérem, tessék adni egy forintot. Meghökkenek, de önkéntelenül csúsztatom jobb kezemet a nad­rágzsebembe. Már halászom is ki a Alamizsna­érv pénzdarabot, ám azért a kurta kér­dés mégis helyén­való. — Minek az? — Moziba aka­rok menni! — csillan fel a gye­rek szeme, mert sejti, hogy nem hiába tarhál. A Vénusz előtt ' fagylaltra kéri a forintot egy má­sik gyerkőc és amikor nagylel­kűen megprezen­tálom, három pat­tan a helyére. Ne­kem is, nekem is, nekem is tessék adni! A legérdeke­sebb meglepetés azonban az áru­ház előtt ért. Bá­multam a kiraka­tot. Orrom majd az üveget bökte, amikor dercés férfihang riasz­tott meg. — Csak egy fo­rintot, jő uram! — recsegte. Ránéztem. Ke­serves pofáját megsajnáltam. Odanyomtam a forintost, de a kérdést ez sem kerülhette el. — Mi ez ma­gának? — Két cigaret­tát veszek, meg egy Esti Hirla­­pot. A meghökkenés a torkomra for­rasztotta a szót. Ezért itt írom le, amit ott nem tudtam ki­nyögni. — Ez igen! Ez a haladás a kor­ral. A kultúráló­­dás mint ala­mizsnaérv — ere­deti ötlet. Ez el­len szót sem ejt­hetünk. Talán csak egy korsze­rű közhelyet koc­káztathatnánk meg: „Aki nem dolgozik, ne is vegyen Esti Hír­lapot .. Helyrebillentefték a mérleget: Vasárnap teljes üzem volt a földeken Vasárnap is egész nap teljes üzem .volt a földe­ken — mindenütt arattak. Tizennégy kombájn zúgott a város határában. Előzőleg a Hunyadiban és a Pe­tőfi Termelőszövetkezetben már száz-száz holdon le­aratták az őszi árpát; ezekben a rozsot vágták va­sárnap. A Dózsában vasárnap négy gép dolgozott, estig be is fejezték a kétszázhúsz holdas aratást. A sokat megcsiklandozott Szabadságban vasár­nap hat gép dolgozott, hogy a lemaradást pótolják. Minden bizonnyal ma estig pontot tesznek az őszi ár­pa aratására. Ugyancsak ma végeznek az Arany Já­nosban is. A Rákócziban vasárnap egy gép dolgozott, az őszi árpa betakarítását tegnap elvégezték. Az aratás­sal egyidőben mindenütt megfelelően halad a szal­malehúzás és azonmód hántják is a tarlót. A kezdeti nehézségeket, de inkább írjuk úgy, hogy az egyes termelőszövetkezetekben tanúsított rá­érőséget a vasárnapi teljes üzem helyrebillentette. A talaj süppedése azonban még mindig sok gondot, bosszúságot okoz. Az őszi árpával — ha minden jól megy — ma estig az összes termelőszövetkezetben végeznek. így most már minden erőt a rozs aratására, néhány nap múlva pedig a búzára fordíthatnak a közös gazda­ságok. Jobban fizet ez idén a piac Szezon január 1-től december 31-ig Felfedező úton a zsíroshegyi kertészetben Én nem tudom, hogy tör­tént, de a Szabadság Ter­melőszövetkezet zsiroshegyi kertészete mintha éveken keresztül bujkált volna az érdeklődő szeme elől. Igaz, a gépjavító állomás víztornya, műhelyei eltakarták a ker­tészetet. Ha az ember a túlsó oldalról közeledett, akkor pedig elsőnek a gyönyörűen üzemelő központi kertészet ötlött a szemébe és bizony álmában sem gondolt arra, hogy néhány száz méterrel arrébb is volna bőven lát­nivaló. Sőt sok olyasmi, ami méltán megérdemli az új­ság nyilvánosságát. Szerencsére rögtön isme­rőst is találunk Illés Gyula személyében, akiről már megírtuk azt, hogy mint ta­nácstag, útón-útfélen szívesen tart fogadóórái. Illés Gyula szerény ember. Nagy kanyarodóval jutunk el a brigád dicséretéhez. — Húszholdas öntözött ker­tészetünkben tizennégy hol­don paprikát és hat holdon szerződésben lekötött zellert termelünk. Van azonkívül zöldbabunk, uborkánk, para­dicsomunk. Csupa nagyon munka­igényes kultúra. Egyik sem tűri a gyomot és örökösen készen kell len­ni a brigád tagjainak a ka­pálásra. A mostani időben pedig különösen. — Sokszor mosolygok azon, amikor azt hallom, hogy kö­vetkezik a szezon. Ugyan mikor lenne szezonja a ker­tészetnek? Hiszen december harmincegyedikével befejez­zük a munkát és január elsejével élőiről kezdjük. — Én úgy látom, hogy a brigádnak nem lehet oka a panaszra. A ledolgozott munkabért pontosan meg­kapják. Az igaz, hogy ebben a rendkívüli idő­ben sokat kell dolgozni, de látszik is az eredménye. — Terméskilátások? — Úgy látjuk, hogy a ha­táridők alaposan elhúzódnak. Ennek következménye, hogy bizonyos terményeknél ki­futunk az időből és ez áll különösen a tömegáruk érté­kesítésére. Ezzel szemben fi­gyelemre méltó tapasztala­tunk, hogy az árak szilár­dabbak, a piac jobban fi­zet és ilyenformán könnyen lehet, hogy szép eredményt érünk el. Sör nincs, ne is kérjen! Az állami gazdaság köz­pontjában, távol a várostól, a tikkadt vándor csinos kis presszóban találja magát. Fi­nom fagylaltok között válo­gathat, vagy jégbe hűtött bambit ihat, de sört, azt nem ihat. Óh, isten, tégy csodát, vál­toztasd a bambi egy részét sörré! — fohászltodnak sokan, de hiába. Ámde ez a pillanat­kép nem a kritikáé. Pillanato­kon belül megérkezik a ma­gyarázat egy falka fiatal leány formájában. Táborozó leányok, és a helyiség megtelik a csi­­vitelő fruskákkal. A fiatal Tóth Sándorné, a presszó gaz­dája, elvegyül a lányok töme­gében. Gyorsan, vígan oszto­gatja a fagylaltot, s jókat ne­vet kedvenceivel a tábor tré­fáin. Tóthné akkor került ide, amikor az állami gazdaságban megszületett a KISZ-tábor. A vezetőséggel együtt tervezte meg és hozta össze a kis he­lyiséget. A Kőrisfából jött ide és azóta sem bánta meg. Ilyen fiatal és vidám vendégeket sehol nem talált volna. 1963 Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jó ismerőseink­nek, jó szomszédainknak, akik felejthetetlen emlékű édesapánk, nagyapánk és testvérem, id. Koncz Sándor tragikus elhunyta alkalmá­ból részvétükkel bánatunkban osz­toztak, a temetésén Nagykőrösön megjelentek, sírjára koszorút, vi­rágot helyeztek. A gyászoló Koncz család Ezúton mondunk hálás köszöne­tét rokonainknak, jó ismerőseink­nek, jó szomszédainknak, akik drága jó édesapánk, nagyapánk és dédnagyapánk, id. Molnár Ambrus temetésén Nagykörösön megjelen­tek, részvétükkel bánatunkban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek A gyászoló család óta veszi körül őt a táborozó lányok és az itteni munkások szeretete. Egyszer, amikor másvalakit akartak ide he­lyezni, a gazdaságbeliek azon­nal megvédték. így aztán az idén, a nyitó tábortűz mellett újra együtt sorakozott a lá­nyokkal. Szíve mélyén azt kívánja, hogy bár mindig nyár lenne... (Varga—Godány) MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Ne sírj, Péter. Kalandos ju­goszláv film. Szélesvásznú. Kísérőműsor: Az újonc. Va­kond és a béka. Magyar Híradó. Presszó és gazdája a pusztán

Next

/
Thumbnails
Contents