Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-13 / 163. szám

1965 JÚLIUS 13, KEDD 3 Ji jskrásitanács dolgosója voltam Igen. öt napig. A Budai Já­rási Tanács dolgozóinak nyári gyakorlatát töltő utolsóéves egyetemi hallgatóként mutat­koztam be. Egyedül az elnök tudta, hogy újságíró vagyok. Vállalta a titoktartást, cs kész­ségesen bíztatott, próbáljak bepillantani az apparátus és az egyes szakosztályok gya­korlatába, lapozzak az akták­ban, hallgassak végig VB- vilést, fegyelmi tárgyalást, szó­lítsam meg a folyosókon az ügynek utána járó embereket. Nehéz felmérni egy hivatal tevékenységét ilyen rövid idő alatt, nem vdU nagy az elnök rizikója — mondhatják. A mintegy száz beosztottat foglalkoztató járási tanács egészének kritikájára valóban nem vállalkozhatnék e perc­ben, még arra sem, hogy hoz­zászóljak, szükséges-e ez a lét­szám a huszonöt község igaz­gatásához, a bejövő ügyek in­tézéséhez, a községek s a me­gye közötti kapcsolat tartásá­hoz. De az építési engedélye után járó ember sem ismeri az ügy­rendet vagy a feladatok ösz­­szességét, mégis véleményt for­mál. Az előszobában kissé ta­nácstalanul álló fejkendős asszony nem tekinti át a pa­ragrafusokat, — de véleménye fontos, mérvadó. Az ő pillan­tásukkal is próbáltam nézni mindazt, amit az öt nap meg­mutatott. Mérlegelések, döntések Többek között ezért érdekelt elsősorban minden itt látott, tapasztalt dologgal kapcsolat­ban a humanitás, — nem az egyénre korlátozódott, de tág értelemben. Hogy a függetle­nített vezetők és a munkatár­sak, vagy a tanácstagok tevé­kenységé az apparátusban mennyire marad igazgatás, döntés, véleményezés, ügyin­tézés, adminisztrálás közben emberközelségben? A vb-ülés a harmadik napirendi ponthoz érke­zik. „Páty község évi rend­szeres vizsgálata.” A pénzügyi csoport jelen­tése: A pátyi tanács az egész­ségház befejezéséhez kért pót­összeget részben lakásépítés­re fordította. A községi óvo­dában negyvenezer forintos hiányt találtak. A helyi vb­­titkárnő által rendelt tető­fedést annak férje végezte, de a 2013 Ft összegű szám­lát másvalaki nyújtotta be — a vizsgálat a munkát 697 Ft­­ra becsüli. Építési engedély nélkül fogtak egy buszmeg­álló felállításához, s' azt le kell bontani. A tanácsháza dolgozói házhelyeket vettek igénybe háztájiként, s a he­lyi tsz által itt végzett munkát a községi tanács „is­kola és egyéb dolgok” ter­hére számlázták. így folyta­tódik tovább a jelentés. Az óvodai hiányt kivéve nem égbekiáltó esetek — de a kis kihágásokból annál több. Az előzmények: Pátyon ta­valy szinte egyszerre váltot­ták le a tanácselnököt és a vb-titkárt. Az új pátyi vb­­titkárnő, volt gazdasági elő­adó egy esztendeig egyedül intézkedett. Azután a szom­széd község tanácsának egyik dolgozója lett az elnök, a gazdasági előadó helyébe pe­dig egy volt óvodai alkal­mazott került. Elhangzik, hogy „mind az új pátyi elnök, mind a gaz­dasági előadó nem értettek kellően a dolgokhoz, meg­felelő jártassággal nem ren­delkeztek”. Többen megkérdezik, miért ilyen későn figyeltek fel a gazdasági kihágásokra, a hozzá nem értésre? Hiba. hogy a szakosztályok, ha kiutal­nak egy keretet konkrét cél­ra, nem néznek utána. A népi ellenőrzési bizottság kép­viselője felszólal, többször fi­gyelmeztették írásban a ta­nács ellenőrző szerveit a pá­tyi gazdálkodásra. A vb-ülés a pátyi tanács tevékenységét fegyelmi vizs­gálatra javasolja. Sk A napirendi pontok után az úgynevezett pana­­zok tárgyalása következik. Egy a sokból, fellebbezés: órházban fekvő idős asz­­zony ápolási költségeit fiá­­al kivánják megfizettetni. l családos férfi kéri a több zer forintra felgyülemlett sszeg elengedését, s fel­­lentését anyja eltartása Az idős néni évekkel ez­­lőtt eladta házát, hogy an­­ak árából fia kétszobás esti lakásba költözhessen. A ?alád nemrég kocsit vásá­­olt. Az öreg néni nyugdíját legkapják. Többen javasolják, kötelez­ik a fellebbezőt a teljes kór­­ázi költség kifizetésére. A következő felszólaló a csa­ládi körülményekről beszél. A férfi évek óta súlyos beteg, tbc-e, és két gyermeke van. Az autót is azért vette, mert nehezen jár. Igaz, hogy férj és feleség keresete négyezer fo­rint, de csak akkor, ha a csa­­j ládíő nincs éppen betegállo­mányban. Valaki közbeveti, leghelye­sebb volna, ha az anyát az ál­lam tartaná el. A végső döntés: a felgyülem­lett kórháza költségek egy ré- i szét elengedik. A jövőben a j féifi édesanyja nyugdíjának erejéig köteles hozzájárulni I tartásához, ápolásához. OA budai járásnál töltött második napon egy or­­j vosimok fegyelmi tárgyalásá- I ra utaztam Törökbálintra. A j fegyelmi vizsgálatot a járási főorvos tartotta, jelen volt még ; a népi ellenőrzési bizottság két ! tagja, egyik orvos, a másik ! egészségügyi tisztviselő, j a tanácsterem előcsarnoká­ban gyülekeznek a tanúk, Az első: Mikor idős, beteg rokonunk szociális otthonba j helyezése-miatt,.felkerestem a körzeti orvost, az írnok bele­szólása döntötte el az igazoló papír kiállítását... Amikor később a néni állapota súlyos­bodott, az orvos mindössze egyszer látogatta meg. Ezért másik doktor kezelte halá­láig. A fegyelmi biztos szól a tanúnak, ne az orvos, hanem írnoka dolgairól beszéljen, most az ő ügyét tárgyalják. De nehéz elválasztani a két ember ügyet, s nemcsak azért, Inert az Írnok az orvos, Bu­­ruczkai László felesége. A tanúk jönnek, lassan ki­rajzolódik a kép, amely a fél falut foglalkoztatja. Az írnok elkíséri férjét minden, beteg­­látogatásra, „karján nagy sza­tyorral”. Tárgyal, intézkedik, injekciót ad. Egy asszony: Mikor a férjem megbetegedett, elmentem Bu­­ruczkaihoz. de rendelőjében csak egy italozó társaságot ta­láltam. Később az utcán össze­akadtam a házaspárral, azt ta­nácsolták, adjak a betegnek ricinust. így hát másik orvos­hoz mentem. De ha máskor el­jöttek Buruczkaiék, abban sem volt sok köszönet. Főleg az ér­dekelte őket, milyen ételem, borom van. Egyszer, mikor már italosán érkeztek, addig folytatták nálunk, hogy a kö­vetkező beteghez szájukat be­­kölnizve indultak tovább. A fiam ingyen javította meg a kályhájukat, mert az asszony azt mondta, szégyellje magát, ha egy orvostól pénzt fogad el. Egy ismerősömnek így üzent: küldjön másik tyúkot, mivel i az éjjel ellopták azt, amit teg­­! nap adott. Mikor megtudta, j hogy egy rokonom disznót vá­gott, szólt, miért nem küld kós­tolót. Egy öregember: Kérem, én súlyos beteg vagyok. Nem ke­zelték rendesen, mihelyt lát­ták, hogy képtelen vagyok ajándékot, pénzt adni. Durván bántak velem. Elmentem a másik orvoshoz, ma is az gyó­gyít ingyen. Csakhogy a szomszéd körzet orvosának dolga is nehéz, mi­vel tömegével akarnak átirat­kozni a betegek. Az írnok revolverez: van, akit azzal, hogy tudott hábo- i rús lövedékek hollétéről, mást azzal, hogy pálinkát főz, a har­madikat. hogy reakciós meg­jegyzéseket hangoztat. A körzeti betegápolónővért is behívják. Munkája úgy ala­kult, hogy a rendeléseken ke­vés időt tölt — nem látják ott jó szívvel. Viszont annál több dolga van a szegényebb betegekkel, akiknél köteles­sége megtartani a ritkán lát­ható, nehezen elérhető orvos tekintélyét. A szünetekben figyelemre méltó dolgokat hallok a NEB tagjaitól. Az orvos el­helyezésére már régebben ha­tározat született — még min­dig a községben él. Szolgált a házaspárnál egy kislány, otthon rossz családi körülmények között élő ti­zenöt év körüli gyerek. Mi­kor a gondozásba került, mint nevelősEÜleánél maradt továbbra is Buruczikaiéknál. „Gondozói” később rájöttek, kifizetődőbb, ha a lány este látja el a háztartást, nappal pedig gyárban dolgozik. A fizetését elvették tőle. Egy téli éjszakán a lányt egy szál pongyolában kilökték az utcára. S hogy az anakronisz­tikus cselédtörténet még épü­letesebbé kerekedjen, hadd írjuk ide, hogy a lány később újból visszakerült a házas­párhoz. ★ A pátyi ügy fegyelmi bi­zottság elé került, a kórház­ban fekvő beteg öregasszony fiát méltányosan kötelezték az eltartáshoz való hozzájá­rulásra, a törökbálinti orvos­­írnokot elbocsátották. A há­rom eset közül csak egy vo­natkozott magánérdekre, a másik kettőnél — olyan ne­gatív jelenségek, melyekre ritkán akad példa a járás­ban — csoportérdeket kellett mérlegelni. Az orvosirnok esetében a tanúk által ez ak­tív silódon kifejezésre jutott, míg a pátyi ügyben azt a vb tagjai képviselték. A megho­zott döntések helyességéhez nem fér kétség. Számomra, aki végighall­gattam a három tárgyalást, azok két fontos tanulsággal zárultak. Az egyik: a határozathozók, a tanácstagok és tanácsi mun­katársak, valamint a meg­kérdezett lakosok kertelés nélküli őszintesége. A há­rom ügy kapcsán mintegy harminc ember fejezte ki vé­leményét a legteljesebb nyílt­sággal — habozó, előnyöket számítgató mérlegeléssel csu­pán egy törökbálinti asszony­nál találkoztam, aki tagadta a NEB előzetes feljegyzését. (Miszerint az orvos felesége kivette a kolbászt a fazeká­­ból.> A vélemények gyakran eltérők, de a döntés minden­kor mérlegelés, összevetés után következett. A Budai Járási Tanács gyakorlata fe­di a szó — tanács — je­lentését. Ez a másik tanul­ság, a demokratizmus ta­pasztalata. Az egyéni kére­lem elbírálásakor például három alternatíva közül vá­lasztották ki az optimálisát. Más kérdés, hogy a valós körülmények vagy a sza­bályzati adottságok néha ne­hezítik a legjobb megoldást. A pátyi ügy szélesebb hátte­re például, hogy egy pár Pest közeli községben nehéz megtalálni a tanácsi funk­cióra alkalmas és azt válla­ló, megfelelő politikai, gazda­sági," jogi ismeretű, felelős­ségvállaló, a lakosság köré­ben népszerű embereket. A törökbálinti ügy megnyugta­tó megoldása viszont a já­rási tanács hatáskörén kí­vül esik. Kézenfekvő, hogy a helyzet igazi felelőse nem a meglehetősen primitív or­­vosirnok, hanem a körzeti orvos tanult, diplomás em­ber, aki a mi rendszerünk­ben nyert hivatását maszek gombárusként fogja fel — nem beszélve „magánügyé­ről”, a neveltetésénél, kö­rülményeinél és helyzeténél fogva kiszolgáltatott gyerek­lánnyal kapcsolatban. Az or­vos magatartása etikai bi­zottságra tartozik, oda is ke­rül. Padányi Anna Elejét aratják a kombájnok NEHÉZ KALÁSZOK - JÓL VISELKEDIK A liÉP - HATÁRJÁRÁS PÁTION Olyan ez a mostani július, | mint a szeszélyes menyecske. | Az imént még tüzelt, árasz- I tóttá perzselő napsugarait — ] J most meg már borong, jégről j jövő hűvös fuvallattal eszmél- ! tét rá: jó lesz ám vigyázni, j nem szakadt még vége a tél j utóján támadt rendkívüli idő­járásnak. — Hozzászokunk már — gyűri le az ingujját Kasza Jó­zsef, a pátyi Petőfi Termelő­­szövetkezet 59 esztendős fehér hajú, .pirospozsgás elnöke. — Igaz, mint mezőgazdász éppen j most készülök a negyvenedik i aratásra, de azért ilyen évet I keveset éltem át. Száj- és ! körömfájás, pocökkár, belvíz, árvíz! Tőlünk több, mint 40 napot rabolt el a mostoha ta­vasz ... Hadd áruljam el — most hogy a könnyű csézán útra­kelünk egy kis határnézőre — ennek a késlekedésnek semmi nyomát sem látni. Haragos­­zöld burgonyatáblák, holdan­ként! háromszáz mázsát ígérő cukorrépa mellett, térdig érő kukorica szomszédságában ha­ladunk el. Nehéz kalászoíkat ringat az érésben levő búza, s amerre csak ellátunk: a mező varázsos illatúiban, mindenfelé a termékenység buja ajándéka ötlik a szemünkbe. Hiába, ilyen a természet, amit egyik kezé­vel elvesz, kárpótolja érte a másikkal! Persze, nem lennék igazsá­gos. ha csak a természet csoda­tevő erejére appellálnék, mert végtére is a szövetkezetiek | munkájának az eredménye tá- j rulkozik itt a néző szeme elé. i Meséli az elnök, hogy ha szó- J katlanul nehéz helyzet elé is állította a Petőfi Termelő- j szövetkezet tagjait, vezetőit az j idei esős, hűvös tavasz, azért ; I minden munkára alkalmas [percét kihasználtak. Gyakran j [süppedő sárban.. ..ültették .az j i asszonyok a palántát, sokszor ■ elakadt, elsüllyedt a latyakban a gép, néha már-már úgy lát­szott hiábavaló lesz minden erőfeszítés — mégsem adták meg magukat. Nézem a hatalmas táblákat és sehogy sem tudom fölfedez­ni, vajon hol ér véget a szö­vetkezet birtoka és hol kezdő­dik a kísérleti gazdaság földje. Ma már bizony semmi különb­ség sincsen itt az állami és a szövetkezeti földek között. — Csak a kötelességünket teljesítjük — jegyzi meg sze­rényen az elnök —, meg aztán mi is kinőttük a gyerekcipőt. INem ment ez egykönnyen. De az elnök inkább arról be­szél, hogyan alakították ki a mostani vetésforgót, miért mertek nemcsak a völgybe, hanem a dombra is cukorrépát ültetni, miként küzdöttek le a kis horizonthoz szokott, nad­­rágszíj-parcellákon gazdálkodó egykori előítéleteit. Sok hasz­nos ötlet, merész elgondolás született meg ebben a határ­ban. — No —, de mutat közben a látószögünkbe került árpa­táblára Kasza József — ott kezdte meg az aratást kedden délután Simon Gábor. Ezen a környéken „hűvö­sebb” a talaj, később érik be a gabona, más vidékekhez ké­pest mindig egy héttel később kezdenek a betakarításhoz. A sok eső miatt most még in­kább elhúzódott a kezdés ide­je. — Nem lehetett siettetni az érést — jegyzi meg az elnök — mast viszont már nem sza­bad késlekednünk. 1400 hold az összes kalászosunk, ebből majd 800 hold a kenyérgabo­na. Magtermesztő gazdaság vagyunk, gondosabban kell ápolnunk a növényzetet, job­ban kell vigyáznunk a ter­mésre. Zömmel Bezosztája I- est, Fertődi 293-ast meg Bán­kúti 1201-est termelünk. Az ott — int a dülőút menti még zöld táblára — cicin-búza, kí­sérleti parcella. kíváncsiak vagyunk rá, hogy válik majd be. Hosszú, arasznyi kalászok ringnak a szárakon, s már most látni, igencsak alkalmas lesz ez a fajta a rekord ja vi­tásra. — Megérkezühk' á Szedres út. melletti táblára, az aratás színhelyére, ahol Kiss Sándor növénytermesztő agronómus irányítja a munkát. Mint két óriási cserebogár cammog a rendsor'ok előtt a két vörös­barna kombájn. — Két menetben aratunk, két-három napig renden szá­rad az árpa — mondja az ag­ronómus, és mutatja a renden levő és a még talpon álló ka­lászok közti különbséget. A termés bizony olyan nyers még, hogy egy menetben nem vághatná le a kombájn, de ha le is vágná, sokáig kellene szárítani. Az éjszaka is esett az eső, mihelyt azonban föl­szikkadt a nedvesség, nyom­ban nekiláttak a munkához a gépek. Leáll az egyik kombájn s Nyitrai Kálmán, a gazdaem­berből lett traktoros, most pedig már kombájnos, ugrik le a volán mellől. — Baj van talán? — Á, jól viselkedik a gé­pem, csak ellenőrzés. Buzi Mihály — a másik kombájn vezetője az ötödik nyáron ül már az arató-csép­lőgépre, most is bizakodva be­szél a kilátásokról: — Bár nehezebb lesz a munka, de nem ijedünk meg. Még mindig sokkal jobb kö­rülmények között dolgozunk, mint az árvíz vagy belvíz sújtotta vidékek kombájno­­sai... Rövid számvetés az eddigi teljesítményről és Kiss Sándor megállapítja, hogy az esőzés ellenére eddig 160 holdat vágtak le, 300 má­­zsányi árpa került a raktár­ba. A rajt jól kezdődött, re­mény van rá, hogy fennaka­dás nélkül halad továbbra is az aratás. — Ügy ám — int Szöllösi Béla, az árpával tetézett von­tató nyergéből — miattunk nem kell késlekedni a kom­bájnoknak! Fölzúgnak a gépek, mi meg szemügyre vesszük, melyik táblán folytatják majd az aratást. Lent a hajlatban, a patak melletti nádas szélén kézikaszások vágják a rendet, oda az agronómus nem eresz­ti a gépet. De azt megjegyzi, hogy ezen a nyáron is csak a rendvágóké, az aratógépeké, meg a kombájnosoké lesz a szó. A búza aratása 7—8—9 nap múlva kezdődhet. Addig .a. növényápolást meg'«- takar­mánybetakarítást gyorsítják. Ha aztán az érés meggyorsul és több gépre lesz szükség, a járás dolga, hogy gépátcsopor­tosítással kombájnokat irá­nyítson Pátyra. Alkonyodik már, amikor a határnézőből a falu alatti ta­nyaközpontba érünk. Odakinn a gabonaföldeken még zúgnak a gépek, amíg a harmat le nem száll, nem áll le a kom­bájn. Az elnök meg az agronómus az íróasztal mellett folytatják a munkát, ilyenkor jut csak idő — nyáron — a legszüksé­gesebb adminisztrációra. Súlyán Pál Jégkár és vihar Ebben az esztendőben eddig több mint ezer alkalommal hullott jég és mintegy 800 község határában körülbelül 150 000 hold növényzetében I okozott kárt a jégverés. Az ! eddig felbecsült jégkárokra harmincmillió forintot fizetett ki az Állami Biztosító. A legtöbb jégkárt eddig Baranya megye szenvedte, ahol mintegy 12 millió forin­tot fizetett ki a biztosító. So- I mogy megyében négymillió, Veszprém megyében pedig három és fél millió forint a jégkárért kifizetett összeg. j A jégeső sok helyen erős vi- f harokkal járt együtt. A biz- * tosítónál július elejéig több mint 8000 viharkárt jelentet­tek be, szemben a tavalyi ezerháromszázzal. Tengerjáró vitorláshajók — vasúton A Magyar Ha­jó- és Darugyár balatonfüredi üzemegységéből ritka vasúti szál­lítmányt indítot­tak útnak Ang­liába. A vago­nokban speciális rögzítő szerkeze­tekkel nyolc ten­gerjáró vitorlás hajót helyeztek el. A hajókat többhetes utazás után a La Manche csator­nán bocsátják vízre. A magyar ten­ger partján ké­szített vízijármű­vek külföldön egyre kereset­tebbek. A tava­kon, tengereken igen jó véle­ménnyel vannak a magyar konst­rukciókról. A ha­jót 20 négyzetmé­teres vitorlával szerelték fel. A jachtban négy személy részére van hely. A ki­rándulók az éj­szakát is a kajüt­­ben tölthetik. A lakótérben vil­lany világít és főzni is lehet az elektromos me­legítőn. A hajó építése eltér a hasonló nagysá­gú balatoni hajó­kétól. A testszer­kezet részén nem egy, hanem két egyensúlyozó tő­kesúly van, ami fokozza a stabili­tást. Az egymás mellett elhelye­zett súlyok to­vábbi előnye, hogy apály idején a hajó valóság­gal „rááll" a ne­hezékekre. A hajógyár a második negyed­évben még to­vábbi húsz ten­geri vitorlásha­jót épít külföldi megrendelésre. „Megyei könyv“- ötödik kiadásban 1958-ban jelent meg a Medi­cina kiadásában a Lelki élet, lelki bajok című tudományos ismeretterjesztő könyv. A könyv szerzője: dr. Hárdi Ist­ván, a Pest megyei Ideggondo­zó főorvosa. A Lelki élet, lelki bajok-nak olyan sikere volt, hogy rövide­sen szétkapkodták. Jöttek az új kiadások, s a főorvos — a további munkája során szer­zett gazdag tapasztalatok alap­ján — 1963-ban átdolgozta a könyvet. Ebből is elfogyott , minden példány — a Medicina a na­pokban küldi a könyvesbol­tokba a Lelki élet, lelki bajok ötödik kiadását. NÉGY ARANYÉREM Vasárnap az Ácsa határában lévő Rózsa-kütnál tartották szokásos évi értekezletüket az aszódi járás önkéntes rend­őrei. Mihály István őrnagy, a járási rendőrkapitányság ve­zetője méltatta az önkéntesek munkáját, majd Ferenc József alezredes, a megyei rendőrfő­kapitányság közrendészeti osz­tályvezetője átadta tízéves szolgálatuk elismeréseképpen a Közbiztonsági Érem arany fo­kozatát Csörgi Józsefnek, Hor­váth Józsefnek, Tóth Imrének és Gergely Jánosnak. Az ösz­­szejövetel, amelyen a család­tagok is részt vettek, közös ebéddel ért véget.

Next

/
Thumbnails
Contents