Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-13 / 163. szám
i KST HEGYEI yífrfaP 1965. JULIUS 13, KEDD NAPFÉNYES VASÁRNAP (Foto: Wormser) 800 bukósisak A kiskőrösi Vegyesipari Ktsz-ben meggyorsították a bukósisak-gyártást. Az év elején a kereskedelem igénye alapján 40 ezer sisak gyártására készültek fel. A nagy keresletre való tekintettel azonban az év végéig 150 ezreWtóliítanak elő, "így naponta máris 800 bukósisak kéásstil az üzemben. Nagy fába vágja fejszéjét a Nagykőrösi Konzervgyár 200 milliót költ modernizálására — Az összegnek két éves nyolc hónap alatt kell megtérülnie Ilyenkor lüktet az élet a Nagykőrösi Konzervgyárban. A félévi gyorsmérleg sok érdekeset árul el. Bár a sok eső és a hideg miatt keservesen indult ez a szezon, az első félévi tervüket tizenöt millió forinttal túltejesítették. Hat és fél millióval többet exportáltak, mint amit terveztek. A belkereskedelem is több árut kapott, mint amire számított, s ez még semmi. Az utóbbi egy év alatt a gyárban a termelékenység tizenöt százalékkal megugrott, ami nagyon szép eredménynek mondható. Most nagy nyári munkaerő gondban vannak. Azok az idők már régen elmúltak, amikor a nyárt feladatokhoz mindig találtak idénymunkásokat. Most a diákok és az általános iskolások segítenek rajtuk valamit. A gyerekek, koruknak megfelelően, napi négy, hat, nyolc órát dolgoznak, s persze olyan munkán, amely az egészségüket nem veszélyezteti. Pedagógusok felügyelnek rájuk és tapasztalt konzervgyári munkásnők. A legtöbbjük édesanya. E mellett a gyár Ahányban, Törteién, Albertirsán és Cegléden előkészítő telepeket nyitott, s így a gyümölcs-, főzeléktisztítás babramunkájának egy részét az ottani háziaszszonyok, diákok segítségével végeztethetik el. A Nagykőrösi Konzervgyár hamarosan nagy fába vágja fejszéjét. A következő öt évben a gyár több mint 280 milliót költ el építkezésre, gépvásárlásra, bővítésre, modernizálásra. Ennek során a tervezőintézetek, az építővállalatok, a gépgyárak, a külkereskedelmi cégek tucatjait kell csszehangolniok, hogy a nagy munka zökkenőmentesen menjen végbe. De ha minden jól megy, ez a 280 millió két év és nyolc hónap alatt megtérül. Revízió és nagytakarítás A Természettudományi Mű* zeumban megkezdték az ásvány- és kőzetgyűjitemény első általános felülvizsgálatát. Ennek során revízió alá veszik a több mint 150 év óta folyamatosan gyarapodó gyűjtemény minden egyes darabját, ellenőrzik a leltári cédulák és a nyilvántartások adatainak helyességét, s az idők során értéküket vesztett vagy a muzeális követelményeknek már nem megfelelő ásványokat kiselejtezik. A szakmai felülvizsgálattal párhuzamosan „nagytakarítást” is rendeznek az ásványkőzettárban. Minden darabot gondosan leporolnak, a vízben nem oldódó ásványokat egyenként le is mossák. A „nagytakarítással” egybekötött gyűjteményrevízió előreláthatólag tíz esztendeig tart. A gyűjtemény ugyanis jelenleg 60 000 ásványból és kőzetből áll. Színészpanoptikum Hollywoodban van egy múzeum, amelyben a világ leghíresebb filmszínészeinek viaszbábúi láthatók. Többek között megtalálható ott John Gilbert és Greta Garbo, Ginger Rogers, Fred Astaire, Rudolf Valentino, Gary Cooper, Clark Gable és Maurice Chevalier viaszfigurája. PERPATVAR A jó múltkor elvesztettem feleségem egyetlen gyűszűjét. Esküszöm, ha agyonvernének sem tudnám megmondani, hogy tűnt el, hova tettem, kirepült-e a kezemből, vagy a föld nyelte el? Volt, nincs. Pedig égreföldre kerestem, kutattam utána kétségbeesetten, s nem is éppen a legfinomabb szavak kíséretében.., Elismerés és előlegezett bizalom Július tizedikén fejeződtek be az államvizsgák a Zsámbéki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum üzemgazdasági szakán. A több napos vizsgák izgalmai után a felsőoktatási intézmény hallgatói hazautaztak, hogy ki előbb, ki utóbb, de még az idei nyáron termelő munkába álljon. A szűkszavú hivatalos tájékoztató szerint hetvenkét hallgató államvizsgázott az idén, s közülük csak hét — sikertelenül. így tehát hatvanöt fiatal üzemgaz-KONYVESPOLC Emberek és házak Milyen és hogyan él a görög átlagember? Andreasz Frangiasz — aki nemrég hazánkba is ellátogatott, s nemcsak azért, hogy itt élő honfitársait, de népünket is megismerje — vállalkozott rá, hogy bemutassa „az embernyelő kapitalista Minotaurusz áldozatait”, azoknak az egyszerű munkásembereknek az életét, akik névtelen tömegként állnak a napi hírek hátterében. Frangiasz regénye (Emberek és házak) történelmi fordulópontban játszódik: a fasiszták vereségét követő időkben. A nagy gyár, az athéni munkáskerület szíve, bénultan áll, gépcsarnokkamrái üresen tátonganak, gépartériái mozdulatlan tétlenségre vannak kárhoztatva. És az emberek elkeseredetten, mégis reménykedve várakoznak. A kerület szélén kormos falú, kiégett házak gyászolnak a kihűlt gyárkémények tövében — a múlt emléke, szimbolikus örökségeként. Élettelen, béna tehetetlenségük akár a rettegő, a munkájukat féltő embereké. Aki munkát kapott, attól reszket, hogy elveszíti, s aki kívül rekedt a gyárkapun, félve és vágyakozva tekint a holnap elé. A szorongó légkörben mégis elpusztíthatatlanok maradnak az emberi érzések: a kisemmizettek a keveset is megosztják egymással, a barátság szálai még szorosabbra fonódnak: Arjirisz, a regény főhőse, féltett szerszámait adja oda barátjának, hogy az munkához jusson. A kormos falak árnyékában, a fiatalok jövendőbe vetett hitének bizonyságaként, szerelmek szövődnek. A krajcáros gondok között, a hétköznapok sivár egyformaságában az embereknek önmagukkal is meg kell küzdeniük: le kell győzniük kishitűségüket, tehetetlenségüket, a maguk sorsának formálóivá kell válniok. Nehéz utat kell járniuk, leltüket mardosó vágy égeti. A vágy, hogy újra a munkapad mellé állhassanak, hogy megindíthassák a gépeket, hogy kezük munkájával alkothassanak — dolgozhassanak. Ezeknek a tétlenségre kárhoztatottaknak a munkavágya adja meg a regény pátoszát; ez a regény hősköltemény, a munka hőskölteménye. És az emberiességé. A munkáért folytatott harcban azt is pieg kell tanulniuk, hogy azzal még nem oldódnak meg a problémák, ha munkához jutnak. A munkának célja van, a munka csak az emberek közösségében, összefogásában virágozhat. Frangíasz szegény szerelmesei, a mindennapok hőseivé magasztosulnak, sorsukat aggódó figyelemmel követjük, velük éljük kétségeiket, csüggedéseiket, osztozunk ritka örömeikben. Jó érzéssel tesszük le a könyvet, alakjaira együttérzéssel fogunk emlékezni. (Tarr László fordítása, Kossuth Könyvkiadó, 1965.) Hargitai György Új kutatóintézet A MEDICOR és az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet közös erővel hozta létre a meteorobiólógiai és ergonómiai kutató laboratóriumát. A Császár fürdő épületében ma még a három kis szobában összezsúfolva állnak a műszerek, az intézet melegpadlóját is csak a napokban készítik el, de a négy lelkes munkatárs már a kutatási terveken dolgozik. Céljuk, hogy új diagnosztikai módszereket kísérletezzenek ki, figyelembe véve a meteorológiai és biológiai tényezőket. A kísérletek másik célja, hogy a szükséges műszerek konstrukciójához nyújtsanak segítséget. dász kapta kézhez az oklevelét, az immár hírneves iskolától. Az ország különböző megyéinek — közöttük Pest megyének — tehát hatvanöt fiatal szakembert kellett fogadnia. Nem is örömtelenül, hiszen várva-várják mindenütt a mezőgazdasági szakembereket, hogy kezükbe adják, rájuk bízzák a termelőszövetkezetekben a vezetést. Maga a Zsámbéki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum is 28-cal kevesebb termelőszövetkezet kérését tudta teljesíteni, mint ahányan üzemgazdászt kértek tőle. Azt jelenti ez, hogy minden frissen szerzett oklevél boldog tulajdonosa kedve szerint választhatott a lehetőségek közül. Megnyugtató, hogy ifjú mezőgazdasági szakembereink előtt széles távlatok nyílnak elhelyezkedésre, választott hivatásuk gyakorlására. Mint ez a példa is bizonyítja, életük első jelentős lépését, szorgalmasan szerzett tudásuk gyümölcsöztetését nagymértékben megkönnyíti a társadalom. Mindnyájan teljes kedvvel, az elhelyezkedési gond legcsekélyebb felhője nélkül kezdhetik meg az alkotó munkát. Az iskola vezetői nyilvántartják: valamennyi államvizsgázott hallgatójuk termelő üzemben — nagy többségükben termelőszövetkezetben helyezkedett el. Huszonkilencen társadalmi ösztöndíj szerződés alapján, a többiek pedig pályázat útján választották ki munkahelyeiket; a termelőszövetkezetet, és ketten-hárman az állami gazdaságot. Ez a tény arra utal; a fiatal mezőgazdasági szakemberek felelősséggel választották hivatásukat, s ugyanilyen felelősségtudattal tartanak is ki amellett az iskola után. Nyilván nagy segítséget kaptak ehhez a tanároktól, nevelőiktől, akik még jobban megszerettették velük hivatásukat. Az ifjú szakemberek megérdemlik a dicséretet. Részben előleg is ez az elismerés és bizalom: diplomáik értékét az ezután következő gyakorlati munka, a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztésében elért eredmények fogják igazán meghatározni. N. I. Mert az én szelíd, s aránylag tűrhető kedves feleségem csapott érte akkora patáliát, hogy a szomszédok is hallhattak belőle egy keveset. Természetesen a dolog lelkem mélyéig lesújtott. S lényegében az a legborzasztóbb, hogy igaza van a feleségemnek* Én sem tartom normális dolognak, hogy egy komolynak vélt, felnőtt ember ül a fotelben és szórakozottan játszogat a felesége egyetlen gyüszűjével, aztán amikor az fel akarja varrni a nadrággombját, hirtelen elveszíti. Azért, hogy kiengeszteljem a szegény asszonyt, már több helyen próbálkoztam eljárni az elveszett gyűszű pótlása végett, azonban mindeddig nem volt szerencsém. Volt gyűszű, most nincs gyűszű — mondták az illetékes boltok elárusítói. Azóta csak nyeglén és félvállról beszél velem a feleségem. Ezek után némileg érthető kárörömmel olvastam az újságban azt a meglepő hírt, hogy egy amerikai sugárhajtású harcirepülőgép elvesztette rakétáját.,., — Látod, fiacskám — mondtam az asszonynak —, nem kell mindenből ilyen nagy ügyet csinálni. Komolyabb dolgok is elvesznek manapság. Itt van például ez a rakétaügy... Kár volt szólnom. — Nekem ne beszélj, én tudom: minden férfi slendrián! Azok a pilóták is megérdemelnék, hogy... S felindultan, mérgesen mondta a magáét. Ezúton közlöm az illetékesekkel, hogyha véletlenül sikerül megtalálnom elveszett rakétájukat, esküszöm viszszaküldöm, de cserébe szánjanak meg egy félmarék gyüszűvel, mert Pesten ölik egymást érte az emberek. Zoltai András TV-FIGYELO Fedőszám: 639 Érdekes és tanulságos volt a magyar televíziónak a „láthatatlan front”-ról, a kémek tevékenységéről készített riportfilmje, amelyet vasárnap este mutattak be. A filmnek — írója és rendezője — Schiffer Pál — látszólag csupán két szereplője volt: a riporter — Megyeri Károly — és a riportalany — Tóth Lászlóné. A riport igazi szereplője a nyugatnémet Gehlenszervezet széles körű kémhálózatának apparátusa azonban továbbra is láthatatlan maradt. Mindössze egyik figurájával ismerkedhettünk meg — fényképről —, aki áTóth Lászlónét beszervezte a kémszervezetbe. Ez a rövid ismerkedés azonban elég volt ahhoz, hogy megismerjük az egyre erőteljesebben éledező német újfasizmus igazi arculatát s céljait: eszközökre való tekintet nélküli felforgató és diverzánstevékenység a szocialista országokban, így többek között hazánkban is. Nem csupán tanulságos és leleplező erejű volt ez a riportfilm, hanem egyúttal figyelmeztető is: a láthatatlan fronton nincs béke, még csak fegyverszünet sem! Tízezrek utaznak ezekben a betekben a különböző nyugati országokba, közülük igen sokan Nyugat- Németországba. Üdülni, világot látni, felkeresni a távolba szakadt rokonokat, ismerősöket. Tóth Lászlóné, a riportfilm élő hőse sem azzal a céllal indult Becsbe néhány esztendővel ezelőtt, hogy kém lesz s beáll a Gehlen-szervezetbe. És rajta kívül nem egy és nem két olyan példáról tudunk. amikor a különböző nyugati kémszervezetek megkisérelték megkörnyékezni a nyugatra utazó magyar turistákat s pénzzel vagy éppen fenyegetéssel, zsarolással próbálták aljas szolgálatukba állítani őket. A Fedőszáma: 6.89 világos választ ad a próbálkozóknak. (—) NEW YORK Verekedés — tv miatt Egy New York-i börtönben a rabok között parázs verekedés tőrt ki amiatt, hogy melyik televíziós műsort nézzék. A jelentések szerint négyen megsebesültek. Az első kürtös re vigyázni kellett, jilá kellett játszani", leplezni a gyengeségét, visszafogni a hangot. Amikor az ismert tenorista belesült a szerepébe, akkor haragudott, tönkretette a zenekart, mondta, el kellett fuserálni a számot miatta, átjátszani a kritikus hangolhat. Egyszer önállóan lépett fel. Bemondták a nevét is: művész úrnak szólították. Izgul? — kérdezték tőle. Nem figyelt a kérdésre, bugyborékoltatta a kürtöt. Percek múlva nézett csak a kérdezőre, nem is rá, mellé, s mondta, nem izgul, egyszerű szám, s a kürt! Fényes fehér mellényéhez szorította a kürtöt, oda ahol más a szívét viseli. A mellény is csak mellényke volt, s nem is egészen fehér, és lapos hasán megráncolódott, a frakk szárnyai csapzottan csüngtek le a szék oldalán. A frakk nem volt új, de nem is volt kopott, csak olcsó hatást keltett. Rajta kívül egyetlen közreműködő művész sem viselt frakkot. A többiek kicsit kuncogtak, amikor meglátták, hóna alatt a kürttel, szájában a fújóka, gondterhelten, aggodalmaskodva pislogva. HÁTUL ÜLT, nem volt szabályos hangversenyterem, csak előre kellett menni, a zongora mellé — nem figyelt az énekesnőre, szemmelláthatóan az sem érdekelte, mikor következik, csak a frakkocska nyűtt szárnyait igazgatta el a szék mellett, gondosan. Zongorakísérője idegesen nézett hátra, próbált integetni neki, de éppen a „Tűzvarázst” játszották, nem érdekelte az integetés, felszabadultan fecsegett az utolsó sorban, hangosan, zavartalanul arról, hogy ennek a sznob közönségnek még a teljes Wag• nert sem lehet adni, csak me'ghúzva, mert unják. Könyvet ajánlgatott a szomszédainak — Wagner életregényét, melyre Csehszlovákiában akadt, nagyon szívesen kölcsön adná — mondta — s a zongorakisérő szemrehányóan meresztette rá szemét. A neve hallatára abbahagyta a hangos beszélgetést, hóna alá kapta a kürtöt, meghajolt, komolyan — ott az utolsó sorban — aztán nagyra méretezett léptekkel indult előre — csöppet sem sietősen — nézte közben a földet. A közönség elnézően mosolygott. Onnan a zongora mellől sem nézett a széksorok felé, csak meghajolt még egyszer, feltette a szemüvegét, és tanulmányozni kezdte a kottát. Csend volt. A zongorista várt és nézte. A közönség kicsit nevetgélt — lám, frakkot húzott, s kis fényes mellénykét. A felesége az első sorban ült, s közömbösen nézett rá, arra gondolt, milyen öreg, így szemüveggel az orrán, s istenem, milyen komikus. Egyáltalán szép, hogy nem nevetik ki. A zongora belevágott. Felemelte a kürtöt, a zongorista ingerülten nézett rá, a kürt rekedten fulladozott, a zongorista újra kezdte, a kürt hörgött. Nevettek. Nem azon, hogy a kürt milyen fantasztikus hangokat ad ki, hanem a frakkos emberkén. Nagyon komikus, ahogy aggodalmaskodva pislog a kottába, elereszti a kürtöt, néz tanácstalanul. A zongora újra kezdte, s a kürt csukladozva, de belekezdett , az ismert dallamba. A zongora elhalkult, csak alájátszott a kürtnek, a kürt elakadt, megcsuklott, de hősiesen végigjátszotta a számot. MEGTAPSOLTAK. Végeredményben jól szórakoztak. A felesége az első sorban arra gondolt, el fog válni tőle. Ö pedig meghajolt, ünnepélyesen, nem a közönség, Wagner előtt, aztán visszaült az Utolsó sorba, ahol azonnal beszélgetni kezdett. — Lehűlt — magyarázta — nem akart megszólalni. Ránézett a kürtre és szomorúan megcsóválta a fejét. Deli Mária '4 CSAK A ZENEKARBAN '4 volt első és csak a kürtösök % között, az életben soha. Még % utolsó sem volt, egyszerűen £ észrevehetetlen, jelentéktelen £ emberke csak, hajlott hátú, 150 £ centi magas. Kora nincs, egyé- 4 nisége nincs, jellegzetes mozídulatai, mondásai, baráti köre 4 nincs. Csak a kürtje van, s a $ kürt, meg ő együtt — elsők a % zenekarban a kürtösök között. % Nevezhető egyszerűen szána£ lomra méltónak — de még az ^ sem, mert szórakozott, nem £ veszi észre, nem törődik azzal, | ha szánják. Feleségével tíz éve 4 nem él együtt, csak egy fedél $ alatt, az asszony világéletében $ unta őt is, a kürtjét is, amit állandóan szortyogtatatt, hogy $ ki ne hüljön, unta a Wagner £ imádatát, sutaságát, unta tető- 4 től-talpig. y 4 Ezt is szórakozottan tudo- 4 másul vette, s tovább rajongj gott Wagnerért és könnybe^ lábadt a szeme Trisztán halá- Iákor. Verdit nem szerette, 4 ügyesen dallamos, egyébként semmi, mondta, de senkit nem 4 érdekelt, mit mond. y £ Csak a zenekari próbákon y és a hangversenyeken élt egé*4 szén, egyébként csak lézengett az életben. \ AZ ÉNEKESEKET NEM £ SZERETTE, a kürtjét megbízí hatóbbnak tartotta, az énekes•
