Pest Megyei Hirlap, 1965. július (9. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-13 / 163. szám

MIT M teret ^Mírlap 1965. JtrUUS 13, KEDD Egymillió röpcédula Szárazföldi amerikai zászlóalj szállt partra a Cam Ranh öbölben VDK-önkénteseket búcsúztattak Hanoiban A Dél-Vietnamban állomá­sozó amerikai csapatok főpa­rancsnokságának szóvivője be­jelentette. hogy a dél-vietna­mi kormány kérésére” az ame­rikai szárazföldi hadsereg el­ső hadosztályának egyik meg­erősített zászlóalja hétfőn reg­gel megkezdte a partraszállást a Saigontól mintegy 300 kilo­méterrel északkeletre levő Cam Ranh-öbölben. A vietnami háború történe­tében most első ízben szállnak partra az amerikai szá­razföldi hadsereg kötelé­kei. eddig az amerikai főparancs­nokság mindig tengerészgya­logosokat vetett be. A tervek szerint hétfőn ezer katonát Bem u ta tkozott az új algériai kormány AZ ELSŐ MINISZTERTANÁCS Bumedien ezredes, az algíri forradalmi tanács elnöke hét­főn bemutatta kormányát, a hazai és nemzetközi sajtó mint­egy 300 képviselőjének. A né­pek palotájának díszcsarnoká­ban, amelynek bejáratánál íehévturbános szpáhik díszőr­sége sorakozott fel, először a íoradalmi tanács, majd a kor­mány tagjai foglalták el he­lyüket. Bumedien jobbján Rá­bán Bitat államminiszter, bal­oldalán Kaid Ahmed, a for­radalmi tanács tagja ült. A miniszterelnök rövid beszédet mondott arab nyelven. A be­szédet a korábbi gyakorlathoz híven, most sem fordították, a hiteles francia fordítás szöve­gét csak később osztották ki. Bumedien hangoztatta, hogy hazája „a testvériség és barát­ság érzésével viseltetik min­den nép iránt, amely hajlandó együttműködni vele a kölcsö­nös érdekek tiszteletbentartá­­sának alapján." Az ezredes szavai szerint Algéria az arab világ egysé­géül, munkálkodik és. szoro­sabbra kívánja fűzni kapcso­Ámokfufó a volán mellett Kettős gyilkosságért kell' felelnie majd bírái előtt John Anderson 20 éves amerikai egyetemistának, aki vasár­napra virradó éjszaka a 'Wa­shington állambeli Vancou­verben rövid idő leforgása alatt először egy taxisofőrnö­vel. majd egy fodrásszal vég­zett. Anderson, aki az egyik amerikai egyetem újságírói karának hallgatója, eddig még tisztázatlan körülmé­nyek között revolverrel lelőtt egy taxi­sofőrnőt, majd az autót hatalmába ke­rítve, 160 kilométeres őrjítő sebességgel száguldott végig a városon. Egy éles kanyar­ban elvesztette uralmát a volán felett, s a jármű egy fodrászüzlet kirakatában kö­tött ki. A sértetlenül maradt ámokfutó kiugrott a kor­mánykerék mögül, szempillantás ala tt talpon ter­mett és csípőből egymás után több lövést adott le. Az egyik golyó halálra sebezte a borbólyműhely tulajdonosát, a többi pedig két vendégen ejtett kisebb sebet. A rendőrség azonban, amely már korábban nyo­mába szegődött a vad tem­póban hajtó gépkocsinak, ek­korra már a helyszínre ér­kezett, s megadásra, kénysze­­rítette a kétszeres gyilkost. tesznek partra és a következő néhány nap során ezek lét­számát — beleértve a tüzér­séget, műszaki alakulatokat, egészségügyi, szállító egysége­ket is — 3900 főre növelik. Az Üj Kína hírügynökség jelentése szerint Hanoiban ün­nepélyesen búcsúztatták a fia­tal önkéntesek rohambrigád­jának első egységét, amely elhagyta a VDK fővárosát, hogy szembeszálljon az ame­rikai agresszióval. Az amerikai kalózgépek a Vietnami Demokratikus Köz­társaság területének bombá­zása során egyre közelebb ke­rülnek Hanoihoz, s különösen a Hanoi és a kínai határ között elterü­lő célpontokra: útvona­lakra szórják le bombái­kat* Hétfőn a bombázógépek há­rom észak-vietnami városra, Hanoitól délre, több mint egymillió röpcédulát is ledob­tak. bombázással fenyegetve e városok lakosságát. Cagliostrof Bíggs-et. a megszökött vonat­­rablót három helyen látták egy­szerre, akárcsak Cagliostro-t, a XVIII. század híres bűvészét. Mind a három névtelen telefon­­értesítésre nagylétszámú rend­őrségi alakulatok robogtak a megjelölt helyekre ráciióautók­­kal, könnygázbombákkal, fény­szórókkal, helikopterekkel és rendőrkutyákkal. Kitűnt, hogy a „telefonbesúgás” tervszerű fel­ültetés volt, kétségkívül a rab­lóbanda vezérkarának cselfogása a rendőrség félrevezetésére. A bemondott helyek egyike Carol, volt román trónörökös nyaralója volt. A wandsworthi fegyház egyik foglya, akit a szöktetést követó napon büntetésének kitöltésével szabadonbocsátottak, előadta, hogy néhány nappal a szöktetés előtt több fogoly az udvaron sé­tált, miközben verekedést szín­lelt. Ez a szöktetés főpróbája volt annak pontos megállapításá­ra, hogy hány másodperc múl­va szólal meg a riasztójelzés és érkezik a helyszínre a fegyőr­­erösítés. Hozzátette: „ezer fontot ígértek nekem, ha a szöktetés percében eltorlaszolom az ajtót, amelyen erősítések érkezhetnek az udvarba. A szöktetés idején két álarcos férfi ült a fegyház körüli fal tetején. Az egyik ha­talmas bárdot tartott, öt fogoly rohant a fal tövéhez a ledobott kötélhágcsókat védve. Az oda­siető fegyőröket leteperték, amire Biggs és társai elmenekül­tek .. A gondos tervezést mutatja a* is, hogy röviddel a szöktetés előtt személygépkocsi állt meg a kőfalnál, a fegyház főkapuja közelében. A kocsi mindkét sár­­hányóján rádióantennák voltak. Egy nő kiugrott a kocsiból, gon­dosan körülnézett. Nyilván rádió útján közölte a szőktetőcsoport­­tal, hogy jöhet. Megállapítást nyert, hogy a londoni alvilág közismert vezérei a szöktetés előtt gyanúsan nagy­mennyiségű dohányt vásároltak. Ez a börtönlakók elismert valu­tája, amivel segítőtársakat vásá­roltak a szöktetésre. A sajtó lemondó hangon álla­pítja meg, hogy a rablóbanda kézre nem került vezérei az el­rablóit 2 tiOO 000 font birtokában oly nagyszabású fogolyszöktetési hadjáratot folytatnak, amely megnyithat minden börtönajtót. Amerikai kudarc Athénban Az „Avgi" című demokra­tikus görög lap jelentése sze­rint az Egyesült Államok Tanácskozik a béke-világkongresszus (Folytatás az 1. oldalról) mét más országok írásban terjesztik be referátumukat, amelyeket beszédként csatol­nak a kongresszusi okmányok­hoz. A helsinki béke-világkong­­resszus vasárnap délelőtti ple­náris ülésén elnöklő dr. Sukir­­no professzor (Indonézia) ja­vaslatára a plenáris ülés el­fogadta az éjszakai elnökségi ülés javaslatait. A béke-világ­kongresszus vasárnap egész napon át ülésezett. A kongresszus kiküldöttei nagy tapssal fogadták Alek­­szej Koszigin szovjet kor­mányfő üdvözlő táviratát, amelyet á délutáni ülésen ol­vastak fel. A vasárnap délutáni ülés végén felolvasták Collins ka­nonok (Anglia) üdvözletét, eb­ben a kanonok sajnálkozik, hogy nem vehet részt a kong­resszuson és sok sikert kíván a küldötteknek. A vasárnap délutáni ülés ezzel véget ért. A késő esti órákban megkezdődtek a bi­zottsági ülések. Hétfőn a bizottságok foly­tatták munkájukat. Hétfőn délután Fagerholm, a finn parlament elnöke, a küldött­ségekben helyet foglaló par­lamenti tagokat fogadta a finn nemzetgyűlésben. athéni diplomáciai képviselője ez év május 27-én felkereste Papandreu miniszterelnököt és azt a „szövetséges! kérést” adta át neki, hogy Görögor­szág vegyen részt a vietnami háborúban. Két nap múlva a miniszter­­elnök újra fogadta az ameri­kai diplomatát és megadta vá­laszát. Papandreu hangsúlyoz­ta, hogy különböző okok foly­tán nem áll módjában az ame­rikai kérés teljesítése. A ké­rést — mint az Avgi írja — azóta nem vetették fel újra. NÉGYSZÁZAN EGY TÁBLÁBAN (Folytatás az 1. oldalról) mese már csak hordásra vár. Ezt majd aklfpc, végzik, ami­kor az őszi árpa aratását be­fejezik, de a búza aratását még nem kell megkezdeni: csütörtöktől a hót vegéig. A felsorolás nem lenne tel­jes, ha kimaradna belőle a község ipari dolgozóinak és tsz-tag hozzátartozóinak im­már hagyományos önzetlen­sége és a fiatal főmezőgaz­dász. Tóth János fáradhatat­lansága. Az előbbivel kap­csolatiban az a jellemző, hogy szép felajánlásként évről évre társadalmi munkában takarítják be a tsz 60—70 hold, borsóját, a főmezőgaz­dászról pedig az a hír, hogy nem tart különbséget nappal és éjjel között. (n. i.) RÓMA ..Apostoli“ csempész Csempész volt a vatikáni Apostoli Hivatal portása. Ez derült ki hétfőn, amikor- a pápai testőrség 106 kiló svájci csempészcigarettára bukkant a hivatal palotájában. A pá­pai testőrség az olasz rendőr­séggel együtt nyomoz a bűn­jelek után. Utóbbi tagjai azon­ban nem léphetik át a terü­letenkívüliséget élvező rene­szánszpalota küszöbét, mi­vel a Szent Szék külön állam. PARANCS AZ ŰRBEN Mc Divitt és White ame-1 rikai űrhajósok útján a kö­vetkező történt. Az orvos. | aki a földről ellenőrizte fi­zikai állapotukat, megállapí­­tóttá, hogy az űrrepülők ^ szervezetét a sok oxigén fo- ^ gyasztás következtében víz- ^ veszteség fenyegeti. ^ Hasítást adott, hogy ^ igyanak több vizet. Hasonlóképpen, miután a két ^ űrhajós nem kapcsolta ki pihenés idejére a rádiót, el-jí rendelte, hogy kapcsolják ki.« De a legnagyobb megdob be- § nésre S az űrrepülők nem tel- ^ jesiiették az orvos rendel- ^ kezését, ^ kétségkívül a „repülési eufó-§ ria" miatt, amit egyébként^ White-on konstatáltak akkor § is, amikor elhagyta az űr- ^ hajót. Ez az incidens új izgal- ^ mat keltett, pedig izgalomban ^ e nélkül sem volt hiány, ami| ilyen vállalkozás vezetőinél ^ egyébként természetes. ^ Gyorsan leleményes meg-1 oldáshoz folyamodtak. Az ^ ellenőrző központba hívták« a repülők feleségeit és ősz-« szekapcsolták őket férjeik-« kel. Az eredmény minden^ várakozást felülmúlt: White asszony: — Ed, ^ igyál nyomban egy pohár ^ vizet. ^ Mc Divitt asszony: — Jim, ^ te is igyál azonnal egy po- ^ hár vizet. ^ A válasz gyors és ugyanaz ^ volt: — Igen drágám, azon- « nal. í —---------------------1 TEVÉDÉS! |- ^ | Szarv helyett sugá | Az „Encyclopédie Planete” § című könyvből kiderül: Mi- ^ chelangelo azért rakott ^ szarvacskákat Mózesének je- ^ jé re, mert Szent Jeromos i összecserélte bibliaforditásá- \ ban a ..szarvat" és a ,.suga-\ rat” jelentő héber szavakat. ! Felmerül a kérdés: mi tör­tént volna, ha a két űrre­pülő nőtlen? latait a szocialista országok-1 kai, valamint a szabadságu­kért és függetlenségükért küz- í dő népekkel. Belpolitikai tekintetben „szi­lárd alapokon nyugvó nemzet­­gazdaság létrehozását és való­di szocializmus megvalósítá­sát" jelölte meg legfőbb fel­adatának. 1 A beszéd elhangzása után a: új algériai kormány megtar tóttá az első minisztertanácsol A miniszterek közül csak Ab desszalam Belaid ipar- és gaz daságügyi miniszter volt távo: aki Párizsban a francia—algé riai olajtárgyalásokon vés részt. A Bomba (V Amíg az atomból bomba lett Chicago élte a maga életét, lakói közül senki nem tudta, hogy a város labdarúgópályá­ját milyen célra vették igény­be, s nem sokat törődtek a csukott, hatalmas tehergépko­csikkal, az állig felfegyverzett őrökkel, gondolták, valami ka­tonai raktár lehet itt. A nyu­gati lelátók alatt a volt fedett teniszpálya épületében ekkor már Fermi dolgozott asszisz­tenseivel. A legszigorúbb biz­tonsági intézkedéseket léptet­ték életbe: az őrség éjszaka felszólítás nélkül lőtt, s nap­pal is csak a különleges iga­zolványokkal ellátott szemé­lyek közelíthették meg az épü­letet. Az igazolványokat he­tente cserélték ... Fermi az ellenőrzött lánc­reakció létrehozásán fárado­zott, s ennek érdekében épí­tették a hivatalosan C P—1, maguk között pedig pile (ha­lom) nevet kapott máglyát. Sem Fermi, sem senki a vilá­gon nem tudta ekkor még, milyen erők rejlenek az U235- ben. Nemcsak technikai prob­lémákkal kellett megküzde­­niök, hanem az Ismeretlennel is, amely könnyen lerázhatja magáról az ember fékező ke­­; zét! Ma már tudjuk, hogy egy ; kilogramm U335 hárommillió I kilogramm szén energiájának ! megfelelő energiamennyiséget I szolgáltat. És Fermí nem egy ! kilogramm U233-öt épített be a ! pileba . .. j A pile grafittéglákból épült j fel. A tiszta grafitot a Natio- 5 nal Carbon Company és a j Speer Company szállította. A ! grafittéglákba szabályos tá­­$ volságokban uránrudacskákat $ helyeztek el, ezeket — hat ton­­^ nát — a Westinghauáe, a Me­­tál Hydries és az Amas cégek szállították. A grafit a mode­rátor szerepét töltötte be. (A moderátor szerepe a követke­ző: a szabaddá vált neutronok sebessége kb 40 000 km/sec. ezt kell lelassítani 2,2 km/sec-re, mert csak az ilyen — un. ter­mikus-neutronok idéznek elő maghasadást. A grafit és a ne­hézvíz ma is a legjobb mode­rátor.) Az urán a láncreakció anyaga volt, míg a szabályo­zást a felülről lefelé haladó vájatokbán elhelyezett kad­­miumrudak szolgálták. Fermi professzor, aki 1954-ben bekö­vetkezett haláláig még sok­szor találkozott szülöttével, 1942. december 2-án lett kész a pile építésével. Egész éjjel dolgoztak, s érthető volt a fe­szült várakozás, amikor befe­jezték a munkát. Amikor min­den a helyén volt, s csak a láncreakció megindítása ma­radt hátra, mondta köznapi, de azóta szállóigévé lett uta­sítását: „Menjünk hát regge­lizni.” A világ első atommáglyája sokmilliós város közepén állt. Ha valamit rosszul számítot­tak ki, ha az ellenőrzöttnek szánt, de ellenőrizhetetlenné vált láncreakció következnék be — a város elpusztul. Mind­ez átsuhant Fermi agyán, míg reggeli kávéját kortyolgatta. Tisztában volt felelősségével, de azzal is, hogy a sikeres kí­sérlet hatalmas erejű fegyver megteremtését teszi lehetővé, amit szembeszegezhetnek a fa­sizmussal, amely többek kö­zött hazája népét is rabbá tet­te. Fermi, az olasz professzor, amikor felkelt székéről, szem­lét tartott munkatársai felett. Szinte minden nemzet fiai képviselve voltak közöttük, legkevésbé azonban azon nem­zeté, amelynek ők átadják munkájuk eredményét. Mind­egy. Most nem a nemzeti. di­csőség, hanem a népek meg­mentése a cél. Intett a töb­bieknek, akik a nagy pillanat­hoz illő komolysággal követ­ték. Fermi elfoglalta helyét a „parancsnoki” toronyban — munkatársai tréfásan admirá­lisnak nevezték — s jelt adott a munka megkezdésére. A vil­lanymotorok egyenletes züm­mögéssel dolgozni kezdtek, fel­tűnt az első kadmiumrúd vége, majd a másodiké, harmadiké. Már csak egyetlen egy rúd maradt a pile belsejében. A műszerek mutatói nem rezdül­­te^r. Mindenki Fermi mozdula­tait leste. A tudós intett: húz­zák kifelé az utolsó neutron­elnyelő rúdat is. Alighogy mozdult a kadmiumrúd, a mű­szerek mutatói mozgásba len­dültek. s ahogy milliméterről­­milliméterre kifejé csúszott a fémes test, úgy kezdtek tánc­ba az érzékeny műszerek mu­tatói, s a neutronszámlálók kattogása összeolvad. _4 L, crealció meg indít fi Fermi akaratlanul is órájára pillant: történelmi perc. Dél­után három óra harminc. Né­hány perc múlva már Washingtonban, a hadügymi­niszter asztalán fekszik a meg­beszélt szövegű távirat: „Az olasz tengerész eljutott az Újvilágba.” A hadügyminisz­ter elégedetten bólintott: a vi­lág első atomreaktora — mű­ködött! December közepén, a legszi­gorúbb titoktartással kezelve, szabadalmi igény érkezett az illetékes amerikai hivatalhoz: Enrico Fermi és Szilárd Leó professzorok 'atommáglyájuk­ra kértek szabadalmat... fián lattan-terű Az első napokban fél watt teljesítménnyel dolgozó reak­tor — amely december 12-én érte el csúcsteljesítményét, 200 wattot — egyben azt jelentet­te, hogy most már megkezdőd­hetnek a közvetlen kutatások és kísérletek — a bomba elő­állítására. Az amerikai hadse­reg, amely kezdetben nem so­kat adott a tudósok „fantáziá­jára”, bonyolult és szerteágazó szervezetet hozott létre, hogy a bomba megszülessen. 1942. szeptember 17-én Stimson hadügyminiszter kinevezési okmányt írt alá. Egy minisz­ternél nem ritka tevékenység az ilyesmi, Stimson most né­hány percig mégis elidőzött tekintetével a hatalmas író­asztalon pihenő papíron, majd bólintott, s mellette álló tit­kárának kiadta az utasítást: adják át Groves tábornoknak. Néhány óra múlva Groves tábornok — akinek nevével még sokszor találkozunk — hivatalosan is értesült róla, hogy őt nevezték ki a Manhat­tan Engineer District fedő­nevű szervezet parancsnokává, s feladata, hogy a DSM (De­velopment of Substitute Ma­terials, pótanyagok előállítása) tervet végrehajtsa. Groves nem bizonyul rossz szervező­nek, igaz nemcsak anyagiak­ban, hanem mindenben min­den a rendelkezésére áll. Fer­mi decemberi kísérleteit már ő ellenőrizteti, az ő biztonsági tisztjei ügyelnek arra, hogy semmi ne szivárogjon ki a kí­sérletekről. Ö válogatja ki azokat á kutatókat is, akik a decemberben létrehozott Me­tallurgical laboratory munka­társai lesznek. E munkacsoport kezdte meg az eddigi ered­mények katonai hasznosításá­nak kidolgozását, vezetőjükké Groves Compton professzort nevezte ki. Rövid néhány hét alatt Amerika különböző vidékein már mindenütt ott vannak a Manhattan-terv megbízottai. Üzemek tucatjai dolgoznak a DSM-terv keretében, s egyet­len üzem sem tudja, hogy lé­nyegében — mit is csinál, mi­nek kell ez a hadseregnek? Néhány ember tudja csak, akik az „atomvárosok” irányí­tói. Rövid idő alatt három ilyen várost hoznak létre: Oak-Ridge-t, Hanford-ot, és Los Alamos-t. Oak-Rid-get Tennessee államban a Clinton­­művek építi fel, az üzem­épületeket egyemeletes lakó­házak fogják körül. Egyik napról a másikra nyolcvanezer (!) embernek kellett itt szállást biztosítani, s ugyanakkor le­­hetelenné tenni, hogy az üzem munkájáról az illetéktelenek bármit is megtudjanak. Itt az un. gázdiffuziós módszerrel állították elő az U2,:.-,-öt, s a bonyolult eljárás érzékelteté­sére említjük, az urán — gáz alakban — 16 000 kilométer hosszúságú csővezetéken fu­tott át, s ötezer szürőfalon ment keresztül, míg végül ké­miailag tiszta uránként vég­termék lett. Hanfordot Wa­shington államban, a Colum­bia folyó nyugati partján az E. I. Du Pont de Nemours and Company építi fel s 45 ezer ember közreműködésével há­rom atommáglya termeli a plutóniumot, amely szintén a bomba alapanyagául szolgál. Összesen mintegy háromszáz­­ezer ember vesz részt a bom­ba előállításának munkálatai­ban, s a tudományos közpon­tot, az „agytrösztöt” Los Ala­­mosban hozzák létre, ahol 5800 tudós és kutató dolgozik Op­penheimer professzor irányí­tása alatt. (Többek között Tel­ler Ede, az elméleti fizikai osztályon, aki a hidrogénbom­ba „atyja” és Oppenheimer ellenfele lett később.) (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents