Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-09 / 134. szám

ix. évfolyam, 134. szám i960, június 9. szerda Titok nincs, csak munka ; így ütik ezresek a szorgalmas családfő markát Szénaillat az országút mentén Június 5-től mindenki szabadon vághatja a dűlőutak és az országút mellett le nem vágott füvet Galamb Istvánt, a Sza­badság Termelőszövetkezet szarvasmarha-gondozóját nem­csak a közös gazdaság köz­pontjában dicsérik, hanem példának tekintik munka­társai is. Elismeréssel cset- túntenek, amikor arról van szó, hogy ki keres legtöbbet a Feketén, de akkor sem szót- lanok, ha arról kell beszélni, hogy milyen becsületes, fárad­hatatlan munkával érdemli ki Galamb István a kiugró jöve­delmet. — Nem úgy van az, ké­rem, mint a fixfizetéses embernél, hogy akár esik, akár fúj, mindig egyfor­ma a fizetés! — mondotta Galamb István. — A múlt hónapban három­ezer-egyszáz forintot keres­tem. — De volt olyan hónap, amikor sokkal feljebb járta! — jegyezte meg szerényen Galambné. — Hát igen — adta meg magát Galamb Istv-án. — Eb­ben az esztendőben olyan hó­nap is akadt, amilcor ötezer­nyolcszáz forintot számoltak le a kezembe. És akkor most próbáljuk tisztázni azt, hogy melyik hó­napban keresett annyit, hogy hosszú ideig meg fogja emle­getni. Nem is kellett sokáig gon­dolkodni. — Tavaly augusztus az emlékezetes. Akkor tíz­ezer forint ütötte a mar­kunkat egyhavi munkáért. No, de vigyázat! Mert abban benne volt a párom keresete is, aki az üzemegység tej ke­zelője. — És árulja már el, mi a titka ennek a szép jövedelem­nek? — Titok nincs, csak munka, mégpedig állítom, hogy becsü­letes, szorgalmas munka. Fi­gyeljen ide! Egy cágban álta­lában tizenkét-tizennégy fejős tehén van. Ennyi bizony egy embernek elég is. Etetés, taka­rítás, gondozás, fejés. Az én cúgomban mindig harmincnál több jószág van. Tavaly is harmincnégy volt, az idén szintén annyi. Könnyű kiszá­mítani, hogy két embernek a munkáját végzem. Szóval nincs ebben semmi titok. — Szépen emeli a jöve­delmemet az, hogy az üszőktől minden mázsa súlygyarapodásért kétszáz forint prémium jár és havonta darabonként tizen­öt forint a gondozásért. Min­den eredményes megterméke­nyítés és elletés hoz egy-egy százast. \ — Hogy mennyit etetünk? Hát zöld szálas takarmányból a cúg elfogyaszt mindennap tíz mázsát és bizony egy má­zsa abrakot. A fejési átlag az elöhasú üszőknél tizennégy li­ter. De van olyan üszőnk, amely a tizennyolc-húsz litert is megadja. A tanyavilágban élő ember­nek általában az a panasza, hogy messze van a várostól. Nincs annyi lehetőség a szóra­kozásra a határban, mint a város közepén. — Magának erről mi a vé­leménye? — fordulok Ga- iambnéhoz. Megrázza a fejét. Ezzel jel­zi azt, hogy neki más a vé­leménye. — Szépen bútorozott la- , kasunk van. Ami kell azt meg tudjuk vásárolni. Mosógéppel mosok, az uram Pannónia motoron jár... És hogy a szórakozással hogyan állunk? 'fiát itt a legjobb ba­rátunk az Alba regia. Nem kell annál több szórakozás, mint amennyit nekünk a tv- adás biztosít. Sőt nemcsak ne­künk, hanem a szomszédok­nak is. — Nagy az érdeklődés? — Hajaj! A Ki mit tud- nál alig férünk. Minden adás után nagytakarítást kell csi­nálnunk ... Előzetes őszi árpából Az előzetes felmérések alapján jó termést várha­tunk az állami gazdaságban őszi árpából. Előreláthatólag tizenkét-tizenhárom mázsa lesz a termésátlag. MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Egy krumpli, két krumpli. Amerikai film. Szélesvásznú. Tíz éven alul nem ajánlott.! Kísérő műsor: Lisszaboni képeslap. Magyar híradó. Alig telt el néhány nap azóta, hogy a rendelet ha­tályba lépett, benépesedett a dűlőutak és az országút szé­le. Keményen kaszáltak, sok helyen már renden szárad a levágott fű. Az óvatosabbak nem is várják meg, hogy meg- I szikkadjon a széna, gyorsan j kocsira rakják és uccu haza­felé. Forgács István útőr a Ceg­lédi út szélén vasárnap dél­előtt vágta a füvet. — Félreértés ne essék, én a magamét vágom — mon­dotta Forgács István. — Ne­kem,, mint útőrnek természet­ben jár két kilométernyi te­rület az országút mellett. Ezt én részben a félegyházi úton kapom meg, de hatszáz méter itt jutott a lakásom közelé­ben. — Sokan vannak, akik ott vágják, ahol érik. — Az a Véleményem, hogy helyes ez a rendelkezés, mert hiszen június elejére már jól megnő a fű. A mostani esős idő pedig különösen kedvező. A rendelet szigorúan ar­ra vonatkozik, hogy azt a füvet szabad levágni, amelynek nincs gazdája. Tízezer kiló földieper átvé­telére kötött szerződést a MÉK-telep, a földmúvesszö- vetkezeti felvásárlással, a Pe­tőfi, valamint a Rákóczi Ter­melőszövetkezettel. A telep maga biztosított a két közös gazdaság számára megfelelő mennyiségű nemesített eper- 1 palántát. — A szerződésen felül természetesen korlátlan Hiszen az útbiztosságtól meg is lehet vásárolni bizonyos te­rületet. Ha jól tudom, húsz fillértől egy forintig adják méterit, aszerint, hogy milyen gazdag a fű a területen. — No, persze élelmes em­berek is vannak. Tegnap délután is vágtam itt a közel­ben. Néhány percre betértem egy pohár sörre. Mire kikeve­redtem, valami élelmes fickó jócskán felhányt a kocsijára az én vágásomból. — Azt el kell ismerni, hogy sok értékes takarmány ve­szendőbe menne és ennek akarja elejét venni a helyes rendelkezés. Mert egy kilométernyi terület biztosan lead tíz mázsa száraz szénát. Nekem a kétkilométeres te­rületről bőven kikerül annyi takarmány, ami elegendő az egy tehénkének meg a szer­ződött birkának. — Számoljunk csak. Cegléd és Nagykőrös között a távol­ság körülbelül tizenöt kilomé­ter. Ha jól számítom, ezen a területen könnyen betakarít­hatunk százötven mázsa jó minőségű szénát. Az pedig száz forintjával bizony tizen­ötezer forint... — A mennyiség napról-nap- ra növekszik. Jó lenne egy kis napsütés és szükséges len­ne az, hogy a szedést ne gá­tolja az örökös eső. Akkor megkezdődhetne a földieper külföldi szállítása is. Mégis lesz VIT-bál! Elmaradt a rossz idő miatt Eper-primőrünk Budapesten Egyelőre minden mennyiséget felvesz a piac Kellemes estél szereztek a közönségnek Sikerrel szerepelt a cigány együttes Az utolsó simítások az öltözőben Gül Babán (Papp felv.) A nagy akaratot, lelkese­dést kell kiemelni, amivel a művelődési otthon cigány színjátszói színre vitték a Gül Baba című háromfel- vonásos operettet. Nagy fába vágták a fejszéjüket, de — sikerült. Két este telt ház előtt játszották, a közön­ség pedig nagy tapssal kö­szönte meg fáradozásukat, játékukat. Nehéz lenne a szereplők közül a legjobbakat kiemel- ^ ni, hiszen egyformán, jó! ^ alkották a darab egészé" ' Mégis álljunk meg pillanatra a főbb szel­nél. és Bálint Ferenc karnagy fáradságos munkájukról, hi­szen a siker nagy része az övék. A szereplők kosztümjei — amelyeket a jelmezköl­csönzőkből hoztak — a kor­hoz hűek, de eléggé szegé­nyesek voltak. Ennek el­lenére a szívvel-lélekkel játszó műkedvelő csoport kellemes estét szerzett a kö­zösségnek. Micsoda különbség! Nagy móka­mester az élet. A dolog úgy kezdő­dött, hogy csiz­más atyafi állított be a minap a bí­róságra. Odaáyt a bíró elé és a világ legtermé­szetesebb hang­ján megkérdezte: — Hová rakjam le a tököt, bíró úr? A bíró nagy szemeket meresz­tett. — Miféle tö­köt? — kérdezte. — Hát a tököt, kérem, amit hoz­tam — válaszol­ta az atyafi. — Tököt? — képedt el a bíró. — Minek, kinek hozott maga tö­köt? — A tisztelt bí­róságnak — vág­ta ki haptákban az ember. — Nekünk-e? — hápogott a bí­ró. — Aztán mi az ördögnek? — Nem a piac­ra akarta vinni, csak eltévedt ve­le? — szólt köz­be a fogalmazó kisasszony. — Nem, kérem — szólt csende­sen az atyafi — ide jöttem, mert­hogy ide vagyok beidézve... — Idézve!? — horkant fel most már türelmét vesztve a bíró. — Idézve? Csak nem ezzel akar bennünket leke- nyerezni !? Hon­nan szedte, hogy tököt kell ide hozni? Az atyafi meg­szeppent, de az­után gombolkoz- ni kezdett, előko­torta az idézést és bütykös ujjával rámutatva a bíró elé tolta. — Itt kérem szépen, itt van ni... — betűz­te —, „hozzon magával ... sze­kér tököt”... Furcsállottam én, kérem, hogy mi­nek ide ez a sze­kér tok, de a ren­delet az rendelet, azt én már a ka­tonaságnál meg­tanultam, hogy azzal játszani nem lehet. .. A bíró el tátot­ta a száját, a kisasszony pedig mélyen elpirult, j Mert a papíron, j csakugyan ez állt: j „Hozzon magá- j val szekér tö­köt ... A sok- I sok emberi, lé- j lektani rejtélj't megfejtő bíró ■ egy ideig tanács- i talanul forgatta j az idézést. Aztán \ a gépírónőre né- j zett. — Maga írta ezt? Maga érti ezt? — kérdezte. A kisasszony pedig pirulva le­begte: — Bocsánatot kérek ... a' gyors­írásban a szekér tök és a szakér­tők rövidítése majdnem telje­sen egyforma’... — Ejnye, ej­nye — csóválta meg fejét nevet­ve a bíró — hát azért mégiscsak van közöttük va­lami különbség... Végh Izabella | mennyiségben át tudjuk venni az epret — mondotta Antal Dániel, a telep vezetője. — Egyelőre minden mennyiséget el tu­dunk helyezni a hazai piacon. — Június negj'edikén indul­tunk az eper vásárlására. El­sőnek a Rákóczi futott be háromszáznyolcvan kilós szállítmánnyal és még aznap csatlakozott hozzá a Petőfi Termelőszövetkezet száz kilós küldeménnyel. — Az első tételekkel nem volt különösebb dolgunk. Azonnal továbbítottuk a fővárosba, ahol nagy érdeklődés várta az idei eperprimőrt. a szombati VIT-bál. Helyette, most vasárnap tartják a strandon, tűzijátékkal egybe­kötve. Amennyiben vasárnap ismét rossz idő lenne, akkor a városi pártbizottság nagy­termében lesz a bál. Nem, ez nem valami bu­dapesti telefonszám. Kulcsa sokkal közelibb: ennyi száza­lékra teljesítette a földműves- szövetkezeti felvásárlás az év első hónapjaiban a tojás, illetve baromfi felvásárlási tervét. Csak így tovább! SPORT Birkózás Debrecenben játszották a felnőtt csapatbajnoksá] el­XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXVXXxXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXX' Általában g egy-egy | megyünk szereplők- ^ mert szór, N rjííit- Pe azért moziba, órakozni aka- ^ runk. Persze, ki így, „ . , , .. , .lei úgy. Van, aki Szívvel, hitelesen játszót- S azért vált jegyet a ta Gul Baba szerepet S*abo s }ümszínházba, mert István az öreg rózsákét- ^ J2cre(i hlradóL A teszt. K. Anyalai Etelka ^ músor többi rés2ét szép hangjavai aratott sí- s ánja, alig figyel rá kert Leila szerepében. Ga- s legszívesebben box’ diákot alakító Bule * szedné-venné a sá- György szinte azonosul. s fáját, amikor a szerepével. az igazságért s hiradó lepergett .Van. küzdő magyar diákkal. Ali ^ akí nagyokat és basát Keskeny Rudolf jáí- ^ szívből nevetni akar. szotta. Szintén jól oldotta ^ Fanyalogva nézi a meg szerepét, a Budavára- ^ drámát, teljesen ár­ban uralkodó törökök ve- ^ 2l zérét. A darab savát-bor- ^ a sät adta Keskeny Károly $ sei iránt. Kíván­ás Szabó Sándor, Mújkó, il- ^ csian várja a nagy letve Zülfikár szerepében. ^ jelenetet, amely az A zenekar szépen kísér- ^ ő számára mindig te az előadást, de az énekkar ^ komikus és legszi- széteső volt. nem volt meg ^ vesebben hangosan az összhang. ^ elröhögné magát. Iz­Csak elismeréssel lehet ^ galmakat keres a szólni Király Béla rendező^ harmadik néző, ka­Meghatódni emberi dolog a íren arcára. Merőn s nézte a filmet. A^ világért el nem mo-§ solyogta magát,, __1 1 V s ő fordulóját. szabadfogás­ban. A Kinizsi birkózói le­győzték a szolnoki Kilián csapatát, és 4.5—3.5 pont­arányban elsők lettek. Budapesten, az olimpiai re­ménységek versenyén Sárosi Tibor a negyedik helyen vég­zett. Városunkban rendezik meg a szabadfogású bajnokságoí. Ezen a versenyen a kelet­terület megyebajnokai és a második, harmadik helyezett versenyzői lépnek szőnyeg­re, a területi bajnoki cím megszerzéséért. Városunkból Molnár L., Deák B., Ronkó D.. Pap L., T. Szalay I és Bodzsár I sze­repel. (sz) járási bajnokság Abony II—Nagykőrösi Épí­tők labdarúgóméxközése el­maradt, később kei'ül lebo­nyolításra. A Spartacus kézilabda­csapata nem tudott elutazni Vecsésre, a mérkőzés bizony­talan. P. S. § zéketlen 0 a hős meg hősnő szenvedé­landokért lelkesedik a' negyedik, klasz- szikus témák vonz­zák az ötödiket és expediciós filmek a hatodikat. Irén egészen egye­dülálló néző. Kö­vetkezetesen a meg­ható filmeket kere­si. Megrendíti a filmbeli mamák szenvedése. Meghat­ja az utcasarkon kolduló csemete és, vörösre sírja két szép szemét, ha a démon komiszul bá­nik a jobb sorsra érdemes fiúval. Mélyen lenézi a kedélyes filmeket. Nem kíváncsi az idegfeszítő sztorikra és nem restelli meg­kérdezni a pénztár­nál. — Milyen a da­rab? Lehet rajta sírni? Egyetlen esetben mégis sikerült a drágát beugratni. El­csaltam a moziba. Valami , hangzatos címet mondtam ne­ki, amitől szemvil­lája hegyén meg­csillantak a köny- nyek. A Makrancos hölgy volt műso­ron. Türelmesen vártam, hogy mikor hangzik fel a nézőtéren az első önfeledt kaca­gás, közben több­ször odasunyílottam őszinte látta Kata makran-$ s részvéttel ^ EGY KÖRÖSI IVÓBAN “-I szikrázott a $ 9VU­coskodását és a lölettől ------------- ­t ekintete, ami kor § Petrucchio szelidí tette az asszonykát. § Amikor kifelé ha-§ ladtunk az előadás ^ Végén, Irén még§ mindig szipogott. § — Mi bajod? —i súgtam a fülébe. Szemrehányóan né benned $ zett ram. — Nincs sem szív, sem lé lek. Nem értetted meg gény annak a sze-s asszonynak a § szenvedését. Sajnos, ^ nem vagy egyedül, ^ hiszen elég sokan^ röhögtek az előadás § alatt. J Gyenge ez a Kinizsi, papa! Nem tudom gyerekek, én nem járok meccsre ... (Lencsés karikatúx’ája)

Next

/
Thumbnails
Contents