Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-09 / 134. szám

Szentendre IX. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM 1965. JÜNIUS 9, SZERDA PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Habostorta - hinta-palintával Idén reggeliző, jövőre 500 személyes étíerem ny ílik Szentendrén Mamin utbiszi ró épül Leányfalun és Yisegrádon MIÉRT? Egy újságosbódé szomorú története Kezdetben írnia, hogy a Beke vendéglő bejarata mellett éveken át szabad ég alatt árulta az újságot a városszerte jól ismert Gavrillovits bácsi. Sokat szenvedett az idő viszontag­ságaitól, nyáron majd megsült, télen majd megfagyott, eső áztatta, hó fújta, az évszaktól függően. Mindenki sajnálta őt. az újság cikkezett róla, mindenütt arról beszéltek, hogy tető alá kell helyezni az újságárust. Amikor megbetegedett, Gizi néni váltotta fel őt és meg­újult az a kívánság, bódét kellene felállítani valahol a Duna- parton, ott nagy a forgalom, az újság is fogyna, az újságárus is tető alá kerülne. Aztán egyszer csak megtörtént a csoda, hoztak egy taka­ros bódét és elhelyezték a patakhíd mellett, a tűző napon. A közben meggyógyult Gavrillovits bácsi elfoglalta a helyét, de nem sokáig bírta. A tűző naptól olyan forró lett a fémből készült bódé, mint egy kemence. Gavrillovits bácsi ismét meg­betegedett. Amikor üresen maradt a házikó, néhány hónapig ott ár- váskodott a patak partján. Lapunk hasábjain kifogásoltuk és lehet, hogy ezért, de lehet, azért is, hogy mások is lássák, el­vitték a Dvna-partra. A mozi előtti „műintézet” mellé helyez­ték el, annak tetőzete óvja most az üres házikót az eső ellen, immár fél éve. Kíváncsian várjuk a kis újságosbódé jövendő sorsát! Meggondolják-e az illetékesek és rendeltetésének megfele­lően üzemeltetni fogják a Duna-parton, vagy bizonyos idő után, esetleg éppen erre a cikkre, áthelyezik, mondjuk az Or- bán-kereszthez, vagy esetleg továbbrais otthagyják így árván még egy darabig, utána eladják, mint fémhulladékot a MEH-nek? Jelenleg ugyanis csupán azt a célt szolgálja, hogy kise­gíti a mellette levő épületet, ha az zárva van! <— tó.) SPORT Mikor játsszák le az elmaradt mérkőzéseket? A járási labdarúgószövetséi -kijelölte az ár.víz,-*matt elma íadt mérkőzések; időpontjai! Az elmaradt mérkőzéseke a következő időpontokban kel lejátszani: június 13-án Papírgyár- Honvéd ÉTI, Kisoroszi—Szí getmon os tor, június 20-án Tahitótfalu— Papírgyár, Szovjet helyi—Kis oroszi, június 27-én Kisoroszi—Iz- bég. ->?-■■ r.mr A járási labdarúgó-bajnok­ság állása június 6-ig: l. Honvéd ÉTI 7 6 — 1 34: 5 12 2. Tahitótf. 8 5 1 2 15:14 11 3. D.-bogdány 9 4 3 2 16:17 11 4. íz bég 7 4 2 1 19: 9 10 5. Papírgy. fi 4 1 1 16: 8 9 fi. Pócsmegver 9 4 1 4 17:13 * 7. Csobánka 9 2 — 7 9:32 4 8. Szigetm. 8 1 1 fi 14:27 3 9. Kisoroszi 5 1 1 3 7:14 3 10. Szovjet h. 6 1 — 5 5:13 2 Vízifutball zuhany alatt SZENTENDREI ÉPÍTŐK—KISKUNLACHÁZA 6:2 (3:1) A napok óta tartó esőzés következtében csúszós, mély talajon, valóságos uszodává változott pályán játszották le a mérkőzést. A játék ennek ellenére, a sok humoros csúszkálást le- j számítva, jónak volt mond­ható. Gól is esett bőven. Sok bizony a talajnak is köszön­hető, de ugyanez fordítva is I elmondható. Már az első pillanatban gól született. A vendégcsapat bai- szélsője átemelte a labdát az Építők kapusán. Két perc múlva egyenlített a hazai csa­pat. Szünetig még kétszer vet­ték be a vendégek kapuját. A második félidőben a kis- kunlacházi csapat fölénybe került, de ebből a fölényből csupán egy gólra telt. A 18., a 25. és a 33. percben ismét eredményes volt’ az Építők, így alakult ki a végeredmény. Sportszerűségből mindkét csapat jelesre vizsgázott. Ezen ja csúszós, cuppogós pályán bizony nem volt könnyű ját- íszani. Szabó játékvezetőt kü­llőn ki kell emelni, hibátlan ; játékvezetésével hozzájárult a mérkőzés sportszerűségéhez. Szentendrei ifi—Kiskunlac- \házi ifi 3:1 (2:1). Nem volt bíró A vasárnapi Visegrád—Pe- j dagógus kézilabda-mérkőzé- ;sen az utóbbi csapat csak négy emberrel jelent meg. Ők úgy tudták, hogy a mérkőzés 11-kor lesz. A kiírás fél 11-re szólt. De ha teljes létszámmal meg is jelentek volna, akkor sem lehetett volna játszani, mert bíró sem volt. Miért? Nem küldtek ki? Vagy ha igen, akkor miért nem jött el? Nem ártana vég­re rendet teremteni ezen a té­ren. Pedagógus vegyes—Visegrád 6:5 A pedagógusok a visegrádi kölcsönjátékosokkal kiegé­szülve a visegrádiak kezdeti lendületét lefékezték és csak a biztos helyzetekben adták le a labdát. Dunakanyar-szegletünk egyik legbájosabb kicsi községe az 1600 lakost számláló Csobán■> ka. Borong, Berény volt neve a történelmi múltban. 1700 körül szerb, egy évszázaddal később német telepesek népe­sítették be. Ennyit a lexikonból. Ez volt a múlt. A tanácsház elnöki szobá­jában ülök és Turcsányi Im­rével beszélgetek, aki 1957 óta tanácselnöke a községnek. A családias zsörtölődő hang, ahogyan Kati néni, a régi-ré­gi hivatalsegéd dorgálja a sok cigarettacsikkért, a bizal­masan megnyugtató szavak, amelyekkel a fiával kötekedő néni panaszára keres orvos­lást, azt a benyomást keltik, hogy szereti a községet, s az ottlakók is megszerették őt. Kesernyésen mondja el, hogy Csobűnka, bár egyik leg­szebb helye a Dunakanyar­nak, a fejlesztési tervekben nem szerepel az őt megillető helyen. Bár a kormányrende­let üdülőövezetté nyilvánítot­ta Csobánkát is, szűkre sza­bottak a lehetőségek és nehe­zen tudja kielégíteni azt az érdeklődést, amelyet a turis­ták, külföldi vendégek tá­masztanak. CSOBÁN KA A Fő téri egyetlen kisven­déglő, a Pomázi Fmsz kezelé­sében — bár nagy költséggel fejlesztették — nem korsze­rű és nem tudja kielégíteni az igényeket. Az épület további bővítési lehetőségeket nem enged meg a szűk utca miatt. A pici söntés, a presszó és a kerthelyiség toldozása-fol- dozása helyett újat kellene építeni. A margitligeti Gyógypeda­gógiai Intézet közelében két esztendeje a Turistaházakat Kezelő Vállalat megvásárolt egy épületet, ami mindez­idáig tartozékaival együtt embermagasságnyi gazban, ki­használatlanul és üresen áll. Pedig égető szükség lenne rá addig is, legalább ideiglene­sen, míg a turistaszállás kér­dése véglegesen megoldódik. Mindettől függetlenül már nyáron szükséges lenne Mar- gitligeten büfé, vagy legalább mozgóárusítás. A legnagyobb megértés mellett csak szomorúnak mondható az a körülmény is, hogy vasárnaponként az úgy­nevezett csúcsidőben keresik fel a pomázi Therápia Intézet betegei csoportosan a kisven­déglőt és környékét. Még a helyzettel ismerős felnőttek­ben és gyermekekben is kel­lemetlen hatást keltenek vi­selkedésükkel, sokszor kiszá­míthatatlan idegrohamaikkal. Mivel olyan beteg embertár­sainkról van szó, akik nem hibáztathatok mindezért, az intézet vezetőinek, felügyelői­nek kellene gondoskodniok arról, hogy szellemi állapo­tuknak megfelelően, kellő időben és felügyelet mellett látogassák a nyilvános helye­ket és így ne válhassanak idegenforgalmi „látványos­sággá”. Az elnök beszélt a község fejlődéséről, szép eredmé­nyeiről is. A kultúrházról, ahol rendszeresek az ismeret- terjesztő előadások, műsorok és naponta sokan nézik a te­levíziót is. De mit csinál Csobánka f ia­talsága? Mert szombaton és vasárnap moziba megy, egy­szeregyszer meghallgat egy érdekes ismeretterjesztő elő­adást, de más, a munka és az iskola utáni szórakozásra nincs lehetősége. Azaz marad a két italbolt. Nagy kár! Pél­da rá a szentendrei városi klub, ahol megoldották ezt a problémát. Ügy érzem, Cso- bánkán is megoldható lenne. A kultúrház lehetőségei na­gyok, kihasználatlan helyisé­gei vannak, ha létrehoznának itt is mondjuk egy ifjúsági klubbot, biztos, hogy nagy népszerűségnek örvendene. Természetesen akkor szükség lenne egy szeszmentes büfé­re is, ami egyelőre hiányzik a csobánkai kultúrotthonból. Részben a községi tanács­elnökkel folytatott beszélge­tést tolmácsoltam, részben írásban gondolkodtam. Min­denesetre el kell ismernünk, hogy ebben a kis faluban jo­gos igényei vmnak felnőtt­nek, ifjúnak y ránt, amit talán nem is lenne olyan ne­héz kielégíteni. Hiszen egy olyan községről van szó, ame­lyet sok ezren keresnek fel a természeti szépséget szerető emberek. Horváth L. i Két ítélet morgójára: A /•«c foo t nkn i/o fi o c«.v n ont vsu Imii ütjtß A Büntető Törvénykönyv 1961-ig nem tisztázta kellő­képpen az úgynevezett „házi garázdaságok”, belső . „családi botrányok” kritériumát. Ezért az intézkedni akaró rendőr nem léphetett közbe, a házas­párok, szomszédok civakodá- sánál, verekedésénél azzal, hogy az belső családi ügy. A verekedő felek, házaspárok nemegyszer . összefogtak a rendőr ellen és közösen rátá­madtak, megfenyegették vagy feljelentették. A köztudatban máig is él ez a „jogosnak” vélt,állapot. Pe­dig 1961 óta a Magyar Nép- köztársaság Büntető Törvény- könyve megváltoztatta ezt a helyzetet. Kimondja: „Aki nyilvános helyen olyan közös­ségellenes magatartást tanúsít, mely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, avagy NEM NYILVÁNOS HELYEN tanúsított magatartásával má­sokban megbotránkozást vagy riadalmat kelt, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. S hogy ez nemcsak írott szó, szolgáljon itt példának az alábbi két ítélet, amelyet a rendőrkapitányság bírája ho­zott az alábbi ügyekben. Szentistvántelepen Blum Károly 24 éves foglalkozásnél­küli egyén feleségét késsel kergette az utcán és az udva­ron. Még a felesége segítségé­re siető szomszédokat is meg­fenyegette. Harminc nap sza­badságvesztésre ítélték. Zákány István szentendrei lakos összeverekedett felesé­gével. Azon vesztek össze, Jiogy Zékánynak szemrehá­nyást tett a felesége, miszerint őt egy idegen nővel az utcán beszélgetni látta. A szemrehá­nyásból féltékenység! jelenet lett, minek következménye­ként Zákány előbb a lakás­ban, majd az utcán ülni kezd­te feleségét és amikor az asz- szony a szomszédba mene­kült, oda is utána ment, ha­jánál fogva kirángatta, onnan tovább Verte és megrugdosta. Ezzel feleségének nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket oko­zott. Húsz nap szabadságvesz­tésre ítélték jogerősen. Kézilabda A járási kézilabda-bajnok­ság állása június 6-ig. 1. Tahitótf. 3 3 ------- 33:31 6 2 . Visegrád 4 3 — 1 70:57 6 3. Pomázi Posztó 4 3 — 1 46:44 ti 4. Pomázi KSK 4 1 — 3 32:42 2 5. Pedagógus 2-------2 9:13 0 6. Spartacus 3 ------- 3 22:37 0 F ontosságának megfelelően B ár a testnevelés, mint tan­tárgy a rajzzal és az ének­kel együtt hivaitalosan régen megszűnt „melléktantárgy lenni, a gyakorlatban és saj­nos a szülők jó részének tuda­tában, nem egy esetben egy- egy iskola igazgatójának és nevelői kollektívájának sze­mében is még mindig lenézett melléktantárgyként szerepel. A testnevelésből kapott ér­demjegy úgy formálható, ahogy az illető tanuló többi érdemjegyének átlaga megkí­vánja. Mert hát csak nem ha­sonlítható össze egy verselem­zéssel szerzett jegy egy ma­gasugrásért kapott osztályzat­tal?! Sajnos, ez nagyon sok esetben így érvényesül! Pe­dig... T anév végéhez értünk. Kü­lönös hangulat uralkodik az iskolákban. Ezek a számve­tések napjai. Mindenki kiveszi belőle a részét. A tanár, a szü­lő, a diák, s így természetesen a testnevelők is. Nagy munka áll mögöttük. Bizony, sokszor magukra hagyatva, két kezük munkájá­val kellett az udvart, vagy a tornatermet alkalmassá ten­niük, egészségügyileg kedvező állapotba hozniuk, hogy egy­általán használni lehessen. Mennyi gondot, utánjárást je­lentett csak egy labda beszer­zése, vagy javítása, de kellett csinálni, hiszen várták a gye­rekek. Sok színű, érdekes, szép munka, ha néha nagyon fá­rasztó is. A nevelői munka is érdekes, más, mint a többi tantárgynál. A testnevelő órán nevelni a gyerekek zsibongó­ba, mozgása közben nem könnyű feladat. Ilyenkor a ta­nulók levetik a pádhoz lelán­coló írott vagy íratlan bék­lyóikat, s az élettanilag indo­kolt mozgásszükségleteiket ösztönös vágyakozással elégí­tik ki. Ezt kell a testnevelők­nek irányítaniuk, rendszerez­niük, célszerűsíteniük. Kielé­gíteni mindezt és ugyanakkor levélni, bizony ez nagyobb fá­radságot jelent, mint egy tan­termi óra. A fárasztó munka sokszor tlig vet némi fényt a nevelő­re. Legtöbbször a háttérben marad. A külső szemlélők gyakorta természetesnek ve­szik a jó eredményeket s haj­lamosak kizárólag a diákok tehetségének tulajdonítani a sikert. Egy-egy elkerülhetet­len vereség esetén viszont rögtön megfordítják mindezt. Nemegyszer jogg'al merül fel a kérdés: hát érdemes volt? Megérte a fáradtságot? I gen: megérte. Vannak en­nek a munkának szépsé­gei is. Az évről évre megújuló feladatok ellátása, megoldása a testnevelő tanárok munká­jának új erőforrását is jelenti egyben. Ezért nem lehet el­lankadni ebben a munkában. Ezzel ők, a testnevelők tisz­tában vannak. Fontos az ő feladatuk, cserében joggal el­várhatják szülőktől, kartár­saiktól, hogy a testnevelést, a testnevelő munlcát fontosságá­nak megfelelően értékeljék és támogassák. Horányi Sándor TANÁCSTAGI FOGADÓÓRÁK ÉS BESZÁMOLÓK Bencsát Jánosné június 11- én 18 órakor a rendelőintézet gyermekgyógyászatán, Hor­váth Jenő június 11-én 18 óra­kor Ady Endre út 70. szám alatti lakásán, Czifferi János június 11-én 19 órakor Attila utca 5. szám alatti lakásán, Balogh János 11-én 16 órakor az MSZMP városi bizottsága irodahelyiségében tanácstagi fogadóórát, míg Sebesi Lajos június 12-én 18 órakor a TSB Kossuth Lajos utcai helyiségé­ben tanácstagi beszámolót tart. Már múlt nyárra meg kel­lett volna épülnie a szentend­rei Papszigeten a camping mellett a bisztrónak, idén ta­vaszra el is készült. Mind­járt meg akarták nyitni, amit azonban már nem az építő vállalat késedelme, ha­nem a Duna akadályozott meg. Nem mosta el ugyan az ár a bisztró épületét, csak megiközelíthetetlenné tette. Betoncölöp lábain büszkén emelkedik ki a vízből, de hogy valóban megérdemli-e szép nevét, az majd csak ak­kor derül ki, ha beáll az apadás és végre megte­kinthető lesz a Sziget­gyöngye. Még ezen a nyáron — per­sze csak, amikor elvonul az ár — Szentendre északi ré­szén ötszáz személy befoga­dására alkalmas új, nagy étterem építésébe fognak az országút mellett ötmillió fo­rintos költséggel. Ügy mond­ják, jövő nyárig megépül. A Határ-csárda tatarozása mindenesetre határidőre nem lett kész, lassan halad, most is csupán remélhető, hogy jövő hónapban újra meg­nyílik. Szentendrén különben na­pokon belül megint becsuk­nak egy italboltot, azaz szaba­tosabban szólva áthelyezik. A HÉV-végállomás előtti tal­ponálló átköltözik egy mel­lékutcába, a helyére bisztró- eszpresszó kerti!, talán már e hó végére. Helyiségéhez hoz­zákapcsolják a szomszédos élelmiszerboltét és az épület szép tágas tetőteraszát is. Hajnaltól kezdve a késő esti órákig nyitva lesz. A korai .bejárók” kényelmére eluta­zás előtti reggelizőhelyiségnek j-zánják. délután meg este a hazatérők pedig a vonatról .eszállva betérhetnek egy fő­seiére, vagy könnyű vacso­rára. Leányfalun az épülő cam­ping mellett, Visegrddon meg a révnél két teljesen egyforma bisztró épül és ha igaz, augusztusra már meg is nyílik. Egyik is, másik is hárommil­lió forintba kerül, de akkora lesz, hogy délben és este mindegyikben ezer-ezer em­ber lakhatik jól. Két való­ságos mammutbisztró a sok turista és üdülő ellátására. Egyébként Leányfalun a sok kilométer hosszú üdülőhelyen ez idő szerint csak egy étte­rem, a Gyöngyszem működik megifjítva és megnagyobbított kerthelyiséggel, úgyhogy szép időben egyszerre csaknem félezer ember ülhet körülötte a szabadban, meg belső he­lyiségében. Kertje mögött most készül az autóparkírozó. A másik leányfalui étte­rem, az öreg Hableány el­hunyt. Épülete mégsem ki­halt, lázas munka folyik benne, e hó végén idehurcolkodik Visegrád- ról a Budakörnyéki Ven­déglátóipari Vállalat cukrászata, hegy hidegkonyha költöz­hessen régi otthonába. Az egyik termelőüzem süte­ménnyel, a másik szendvics- csel, különböző salátákkal és egyéb hideg ételekkel látja el Szentendréig a vállalat ét­termeit. cukrászdáit, bisztróit, falatozóit. Kis cukrászda is lesz azon­ban a régi Hableány helyén, mégpedig kifejezetten gyer­mekek részére. Szép kert­helyiségében játszótér ké­szül a kis vendégeknek. Fagylalt és habostorta után kedvükre hintázhatnak, ho­mokozhatnak. falatozhatnak — és lármázhatnak. Dicsére­tes jó Ötlet és újszerű is, sehol az országban nincs kü­lön vendéglátóhelye a gyer­mekeknek.

Next

/
Thumbnails
Contents