Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
1965. JÜNIUS 6, VASÁRNAP PEST MEC v Szilicium-egyenirányítós mozdony A szovjet novocserkasszi vil- lamosmozdonygyár — a tudományos kutatóintézet útmutatása alapján — néhány évvel ezelőtt megépítette — a próba során igen jól bevált — VL 60 típusú mozdonyt. Ezt a mozdonytípust most tovább fejlesztették és szovjet gyártmányú szilíciumegyenirányítókkal látták el. A mozdony külső felépítése, gépészeti berendezése lényegében megegyezik a VL 60 típussal. A félvezető egyenirányítók felhasználása, a villamoskapcsolás bizonyos méretű módosítását, a szellőzőrendszer és a készülékek elrendezésének kisebb váíUgatását hozta magával. Az indításhoz és sebességszabályozáshoz a vontató motorok egyenirányítóit feszültségének fokozatos változtatását használják. A szilíciumdiódák 200 A névleges áramra készülnek. A három motorból álló csoportot tápláló, kétszekciós egyenirányító berendezés 2500 A tartós üzemi áramot szolgáltat. Sz. M. TÜSSZENTOPOR \ POTYAUTASOK ELLEN Az ausztráliai Melbourne légikikötőjében nemrég két angol bevándorló olcsó hazarepülést kísérelt meg: óriási ládákba zárták önmagukat, amelyet teheráruként akartak feladni, de útközben kiderült a potyautasok csalása. Most több ausztráliai repülőtér teheráru rakodómunkásai tüsszentőport kaptak, amit a- gyanús ládákba szórnak, hogy a rejtett utasok nyomára bukkanjanak. IAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA A cserépedények vagy csempefélék mázbevonata évezredek óta szervetlen alapanyagból készült, Debrecenben az E. M. Országos Szakipari Vállalat műanyagkutató laboratóriumában sikerült először előállítani szerves anyagból olyan mázt, mély a régiekéhez hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. For- malkidnak nevezték ed, festékként vihető fel a felületre, s 100 fokos hőkezelés után mázzá alakul át. Ily módon használható cserépedények díszítésére, fő alkalmazási területe azonban az építőiparban lesz. Védő- és díszítő-, burkolóbevonat készül belőle. Háromévi kísérletezés után megkezdődött laboratóriumi előállítása. Az új anyaggal történő kísérletek tovább folynak, hogy megtalálják a sokfélének ígérkező alkalmazási lehetőségeket. Képünkön: színes műanyagmázzal díszített vázák. Soói Zoltán, Juhász Lajos, Kraj- csotncs István és dr. Börcsög Emil a műanyagmáz feltalálói. Hogyan cinek az éjjeli állatok? A New York-i Bronx állatkertben 570 ezer dollárért különleges épületet rendeztek be, amelyben a nappal alvó, éjjel éber emlősöket, madarakat, hüllőket mutatják be. Az „éjszaka világában” élő állatokat alaposan becsapják. Éjszaka erős reflektorokkal árasztják el a ketreceiket és ezért kénytelenek teljesen felforgatni az életmódjukat és nappal ébrén lenni, mert olyankor viszonylag kevesebb fény hatol be hozzájuk. Harcoló elefántfóka-bikák A vízben ügyesen, úsznak. Táplálékuk apró tengeri állatokból, halakból, polipokból, rákokból áll. Hosszú tengeri utakat tesznek meg. A bikák tengeri csavargásukról augusztus elején érkeznek a szigetekre. Itt néhány napig pihennek, majd a tenger felé fordulva, a parton várják a teheneket. Ezek augusztus végén tűnnek fel, felerősödve, meghízva, majd a parton „háremekbe” gyűlnek össze, amelyhez több ezer tehén is tartozhat. Ezzel egy időben megkezdődik a verekedés a bikák között. A harc nem tart sokáig, és nem végződik halállal, bár súlyos sebeket ejtenek egymáson, Né- hányperces fülrepesztő trombitálás után, testük hátsó negyedén egyensúlyozva magukat, egymásra mennek. A harc végén a vesztes behúzza ormányát és vinnyogva hátrál a győztes elől. A tehén hároméves korában lesz ivarérett, ezután évente egy borjút hoz a világra, bár ritkán tálán, hogy milyen korukig képesek szaporodni, feltehetően 12—14 évig. Az elefánt- fókatehén semmi „anyai” érzést nem mutat borjújával szemben: nem nyalja és tisztítja az újszülött szőrét, mint a legtöbb emlősállat. Az ilyenkor mindig jelen levő ragadozó madarak töltik be a bába szex-epét és tisztítják le a borjú bundáját. Az anyának tőgye nincs. Tejmirigyed a köldöktől jobbra és balra, mélyen a zsírrétegben helyezkednek eL A tej zsírtartalma igen nagy, a borjú ezért 21 napon belül megháromszorozza születési súlyát. A tehén nem törődik a szoptatással, ha a borjú odajön hozzá, tűri a szopást (de idegen borjúnak is), ha elcselleng, nem hívogatja, nem keresi. A borjak közben egyedül maradnak, majd az úszás tanulásához fognak; bár tengeri állatok, mégis tanulni ok Ítéli az úszást. Kéthónapos korukban indulnak először önálló halás zútra. H. J. Szokatlan és meglepő külsejű állatok a fókák. Csak az " állatkertből, esetleg nagyobb ■ cirkuszok porondjáról ismer- y jük őket. A Budapesti Állat- kertből sajnos hiányoznak. . Életmódjuk érdekes, s titok- . zatosi 1 Az állatrendszertan s . tudománya a fókákat az emlősök osztályának ragadozó rendjébe sorolja. Olyan emlősök azonban, amelyek nagymértékben alkalmazkodtak a 15 vízi életmódhoz, mégpedig el- ' sősorbar. végtagjaik megvál- toztatásával. összesen 31 fó- kafaj ismeretes, körülbelül fe- le az ószaki, fele a déli félte- . kén él. Ezek közül most a dél- _ tengeri elefántfókával ismerkedjünk meg közelebbről. Főleg a Déli-sark környéki szigeteken él, de elkalandozik mind az Antarktiszra, mind Ausztrália déli partjaira. • Óriási állatok, egy öreg bika • 2—3 tonna súlyú és 5—6 mé- tér hosszú, a tehén ennek kb. . a fele. Az újszülött elefántfó- , kaborjú 37 kg. súlyú és 1 m hosszú. Az elefánt elnevezés onnan származik, hogy a bika ormónyszerű képződményt visel az orra helyén. Ennek körülbelül olyan szerepe van, mint a pulykák tarajának: ha az állat izgalomba jön, az ormány felfúvódik. Ezek az állatok életük nagy részét a tengerben töltik, csak , párzásra és ellésre térnek a ' szárazföldre. Testüket rövid, zsíros szőr borítja. Hátsó vég- . tagjuk uszonnyá alakult át, a szárazföldön történő mozgásra ’ csakis mellső végtagjaikat használják, amelyek hatalmas kézhez hasonlítanak, az ujjak végének megfelelő helyen hosszú fekete karmok vannak. A szárazföldön,., a férgekéhez . hasonló hullámzó mozgással : közlekednek, rövid távolságot meglepő gyorsan tesznek meg. A fókák titokzatos élete FORMALKID: ÚJ MAGYAR MÜ jön Egyiptom reménysége, az óriásgát. — Mahmud Saiad — nyújtott kezet barátságosan az asszuáni ember. — Magam is a nagygátnál dolgozom, egy moszkvai mérnök keze alatt Apám, nagyapám, meg annak az apja 4s tevehajcsár volt árnyékot keveset láttak, annál többet szívta őket a nap 50—60 fokos sugara, ette májukat a nílusi kór, vakította szemüket a trachoma. De én emellett a mérnök mellett művezető leszek. Itt, az erőműnél. S ahányszor erre járok, a szovjet kolónia lakótelepe mellett, mindig megállók egy percre, elgondolkodom, s mondom magamban: Mahmud, Mahmud, most az oroszok embert nevelnek belőled, s ha elmennek, te költözöl ezekbe a házakba. Munkád, szakértelmed alapján megérdemled. Lesz hűvös lakásod, fürdőszobád, sőt egykor hűtőszekrényed is ... Ki tudja meddig ábrándozott volna még újdonsült ismerősöm, ha érdeklődésem nem zökkenti a jelenbe. Kértem, kalauzoljon a nagy építkezésen, magyarázza el, mi is épül itt, Asszuán határában. Ö készséggel, s a vendéglátó felelősségével sietett segítségemre. — Mindhiába próbálná bárki is, a mai Egyiptomról csaknem lehetetlen beszámolni az évezredes nagy múltra történő utalások nélkül, hiszen lépten-nyomon ölelkezik a múlt és jelen, egymás tő- szomszédságában állnak évezredek és a ma alkotásai, negyven-ötven évszázadot élt kolosszusok, s a mi korunk kézjegyei — mondotta Mahmud Saiad. — A nílusi nagygátat is Ammon Hoteb fáraó kora álmodta meg sok ezer évvel ezelőtt, de csak a ma élő generáció építheti fel. Több órán át jártuk együtt a terepjáró GAZ-zal az építkezés óriási területét, míg kirajzolódott előttem a gigantikus mű plasztikus képe, az az óriási munka, amelynek végrehajtásához egy egész ország állt csatasorba. Egyiptomiban évente kétszer, legjobb esetben háromszor esik az eső. Az egymillió négyzetki lomé tem yi területből alig három százalékot művelnek meg, a többi rész terméketlen, kihalt sivatag. A Nílus völgyében 16 millió földművelő fellah zsúfolódik össze. Sorsuk teljesen a Nílus szeszélyétől függ. A nagy folyam évezredek óta élet és halál ura. Áradásaitól függ a 28 millió ember kenyere, a termés sorsa. Évente 35—40 milliárd köbméter víz ömlik kihasználatlanul a Földközitengerbe. Az egyiptomi forradalom csillantotta meg először a reális lehetőséget, hogy a Níluson építendő óriási gáttal nagymértékben csökkent- hetik a szegénységet és a nyomort, a múlt szomorú örökségét Egyiptomban. A Keops piramist — mondotta többször is Mahmud barátom — joggal nevezik „világcsodának”. Ám a ma élő nemzedék már túlszárnyalta ezt a gigászi építészeti alkotást. Nem is két- háromszorosan, hanem legalább tizenháromszorosán. Az építkezés óriási területén — ahol külön közlekedési rendőrség irányítja a munkagépek forgalmát — a Szovjetunióból érkezett korszerű, nagy teljesítőképességű gépek, daruk és egyéb modern eszközök végeznek minden fárasztó munkát. Az Egyesült Arab Köztársaság partjait két tenger hullámai mossák. A harmadik tenger most alakul ki Asz- szuántól délre, 500 kilométer hosszan húzódik át Szudánba. Az Asszuáni-tengerben mintegy 130 milliárd köbméternyi víz gyűlik össze, amely most szinte haszontalanul ömlik a Földközi-tengerbe. A Naszr (Győzelem) tenger 700 000 acre (1 acre — 0,70 kát. hold) öntözését teszi majd lehetővé. Az öntözött terület évente két, sőt, többnyire három teiénés betakarítását biztosítja. A legfontosabb azonban az, hogy 1 millió 300 ezer acre sivatag változik fokozatosan művelhető mezőgazdasági területté. A modem öntözőberendezések később több mint 2 millió acre holt sivatagot tesznek termővé. Egyiptomi közgazdászok számításai szerint ennek gyümölcseként 30 százalékkal növekszik az ország mezőgazdasági termelése. A négy kilométer hosszú, alapjainál egy kilométer széles duzzasztógátnál a világ egyik legnagyobb vízierőműve épül, melynek tucatnyi áramfejlesztő berendezése évi nyolcmilliárd kilowattóra villanyáramot termel majd. Ilyen lesz Asszuánnál a XX. század „piramisa”, korunk emberének évszázadokra szóló, maradandó alkotása. Verejtékének, akaratának emlékműve. Arab és szovjet nép összefogásával gyors ütemben épül az asszuáni erőműóriás. Századunk piramisa: Sadd el Aah Az asszuáni Shari Abtal el Horreyán, az elegáns Cataract hotelben nagy a forgalom. A fekete arcú, fürge londinerek, szolgálatkész boyok tesznek-vesznek, a vendégsereg kívánsága szerint. Csúcsidényben vagyunk, a sivatagi „tél” kellős közepén. A sarki rendőr vastag fekete posztóruhát, az utca embere melengető kabátot öltött, fejére vastag sálat, kendőt csavart, ahogyan télen illik, hiszen plusz harmincra „csökkent” a hőmérséklet. De a hűvös angolok, a hangos amerikaiak, az . elegáns svédek, a lezser franciák, a gőgös németek rö- vidnadrágosan, fehér ingben, trópusi kalapban indulnak várost nézni. Élvezik a 30 fokos meleget. Néhányan a Níluson túlra, a csodálatos trópusi parkba készülnek, csalt az átkelővitorlást várják. A parton kis gomba- ernyők alatt éltesebb amerikai hölgyek, fiatal, barna bőrű egyiptomi fiúkkal barátkoznak. A fiúk kedvesen törve beszélik az angolt, az éltesebb hölgyek pedig gálánsán fizetik a néhány percbe kerülő közösen elfogyasztott Colát, mango juicet. Mi tagadás, kalandot remélnek a mesés Nilus-parton ... Több valószínűleg nem is > érdekli őket az országból, ebből a városból. Pedig Asz- szuán már régen nem a Nilus-partról, kellemes teléről, luxusszállóiról híres ... öt esztendeje már, hogy 1960. január 9-én Nasszer elnök intésére díszlövés dördült Asszuánban, kilencszáz kilométerre az Egyesült Arab Köztársaság fővárosától. A homokhegyek sokáig visszaverték a sivatag mély csendjét zavaró hangokat. Sokan sejtették már akkor, hogy az ősrégi mondással ellentétben nem „Ahogy Allah akarja”, hanem amint a szükség kívánja, úgy épül Egyiptomban, Napisten egykori földjén a XX. század piramisa, a Sadd el Aali, a nílusi óriásgát. A város szélén álltam, a nagy gát építkezéséhez vezető széles úton, ahol a zöld a sivatag homokjával találkozik, s ahol vadonatúj emeletes házak sorakoznak. Valameny- nyi lakáson légkondicionáló berendezés. Helybéli ember, fekete bőrű, csillogó szemű, a déd- és ükapák földigérő köntösét viselő arab szólított meg — ox-oszul. — Köszöntlek, idegen, a mi városunkban. Orosz vagy, ugye? Aztán elcsodálkozott, hogy nem. Errefelé az utóbbi esztendőkben az európai leg- többnyire a Szovjetunió polgára. Másfélezer szakember él itt a városszéli új telepen, hogy a 33 ezer arab munkással összefogva felépül
