Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

MST HEGVEI st&Mgn 1965. JtJNIUS 6. VASÁRNAP Kiskunsági emberek vi. Az üzemegységvezető Dömsödtől Tatárszentgyör- gyig, Lacházától Bugyiig, a Kiskunsági Állami Gazdaság 24 000 holdján sok a puszta, a pusztákon meg a tanyaköz­pont, de annyi a Bábel, hogy jut belőlük majd mindegyikre egy-kettő. A kiterjedt nemzet­ség ősi mesterségéhez híven a család legtöbb tagja mind a mai napig állatokkal bajlódik. Persze most már nem szám­adói, brigádvezetői rangban, ami igen magas cím. A fiatal Bábel Imre azonban még ran­gosabb: üzemegységvezető. Czanik-Ürbőn, a széles ürbői pusztaság fele részén hatezer holdnál nagyobb területen irányítja a gazdálkodást, pe­dig csupán 28 éves. — öten vagyunk testvérek, hárman érettségiztünk. Mar­git nővérem gimnáziumban, most gyors- és gépírónő a gazdaság központjában, Apa­jon. Sándor öcsém a váci me­zőgazdasági technikumot vé­gezte, öntözési agronómus szintén a központban. Laci öcsém ugyanott szerelő, Gizi húgom pedig most végzi az irodai szakiskolát. Bábel Imre Vácott maturált 1955-ben — akkor még szako­sított oktatás folyt a techni- I á kumban — növénytermesztői j k oklevelet kapott. Különös do- j rr log, apai, anyai ágon minden j i£ elődje pásztor, mégis a szán- b tás-vetés mesterségét válasz- j z< tóttá. I rr — Jobban érdekel a nö- & vénytermesztés. Azért szere- s: tem az állatokat is, kell, hi- n szén 285 fejőstehén, 350 nö­vendékmarha, 458 növendék „berge” és 15 000 csirke Cza- nik állatállománya. ® Fejből sorolja, kívülről tud- ^ ja, de hogy-hogy nem említi ® a lovakat? , ,. , li — Apajon van a lotenyé- n szét, nekünk csak 19 igáslo- j, vünk van. j A híres lovas Bábeleknek ez f, a sarja, talán már nem ül so- n ha lóra? d — Dehogynem. Ha kedvem ü szottyan, megnyergeltet hetek « éppen egy igáslovat. A földe- t. két azonban, ahová nem jut­hatok el motoron, inkább s bricskával járom. Bevallom j. azt is, ritkán hajtok magam. ^ — Vajon miért kedveli job- d ban a növényeket? t — Nagyon szeretem a sza- ' bad levegőt. 11 Hát ez nyilván e ősi örökség. j s az állatokat manapság már a nem szilajménesben, rideg- t gulyában tenyésztik. A ro- s zsot, rizst, cukorrépát, ta- c karmánynövényt azonban ma is csak a szabadban neve­lik. Többet van a szabadég alatt mostanság, aki növényt termeszt, az állattenyésztő­nél. — Apám is abbahagyta négy éve a csikóskodást. h Kinevezték növénytermesztési n brigádvezetőnek, hiába sza- v badkozott, hogy nem ért k hozzá. Végül is megtanulta, nem vall szégyent. s Apja, testvérei odaát lak- k nak Apajpusztán. Imre Cza- ti nik-Ürbőn háromszobás, ossz- z komfortos házban, szolgálati lakásban egyedül él. > n — Nem volt eddig időm y/ megnősülni. Nem vettem sen-^ kit feleségül, televíziót vet- ^ tem. & Hozzáteszi azonban, hogy a ^ televízió nem ritkaság a pusz- ^ tán. A Czanik-telepi húszon-^ öt családból tíz, Juhászföl- ^ dön tizenhat közül meg ép- ^ pen nyolc szórakozik azzal. ^ Lánczy-Ürbőn viszont nyolc S közül csak három. Szittyp- 5; Ürbőt meg Deszkást kivéve, $ ahol még nincsen villany, a ^ puszta többi településén sem § hiányzik a televízió. Deszkás- ^ ra éppen a napokban ér ke- ^ zik meg az áram és a tizenöt ^ család közül hat nyombán. ^ készpénzért vesz tv-t, niári régen félretették rá a fo-1 rintokat. ^ Az üzemegységvezető ala- ^ posan ismeri embereit. , $ Nem csoda, közülük való, ^ maga is a puszták fia. Tud ^ felőlük mindent, kinek-ki- ^ nek az erényét, meg a hibá- ^ ját is. — Aki szorgalmas, jól meg-^ él a gazdaságban. A növény- ^ termesztő is megkeres átlag ^ 1500—1600 forintot havonta. ^ Az asszonyoknak — igaz, ^ sok a gyerek minden csa- ^ Iádban — csak tíz száza- ^ léka dolgozik rendszeresen a ^ gazdaságban, viszont a meg- ^ munkálásra vállalt kapások- ^ ban mind tevékeny, ezzel is ^ növeli a családi jövedelmet. ^ \j Dolgozói számára ötven- ^ négyben ’ tíz kétszoba, kony- ^ hás, fürdőszobás házat épít- ^ tetett a gazdaság. Czanik-te- ^ lepen, a vízvezeték azonban ^ azóta is csak terv és a für- § dókád száraz maradt. Trak- ^ torosok, növénytermesztők^ Pendül a kasza... laknak ezekben a villaszerű épületekben. Vajon milyen a pusztai lakáskultúra? Néhol mind a két szobát, néhol ellenben csak egyet bútoroztak be a lakók. Mu­tat Bábel Imre olyat is, ahol a konyhába tettek fek­helyet, a fürdőszobába vitték át a takaréktűzhelyt, míg a kádat a kisebbik szobában tá­masztották a falnak, ott bús­lakodik egy prices, meg két boroshordó társaságában. Vi­zet sosem lat, hadd legyen mégis valami folyadék a kö­zelben. A nagyszoba fő dí­sze azonban a televízió még ebben a lakásban is. Büszkén beszéli el az üzemegységvezető, hogy Czanik-Ürbőn három mező- gazdasági munkás lánya jár gimnáziumba, egy meg Ceg­lédre technikumba és ugyan­ott tanul egynek a fia is. Nemcsak a földművelés gond­ját viseli a szívén, a puszta földjének művelőit is szeret­né felemelni. Igaz, a föld­del könnyebben boldogul, üzemegységében 2400 holdon öntözéses gazdálkodást foly­tathat. De: — Tizedikén az üzemegy­ség 245 ezer forint munka­bért fizetett ki az előző hónapra a Czanik-telepi iro­dában. Aznap az itteni ital­bolt forgalma 80 ezer forint volt. Még másik két italbolt is van azonban Ürbőn. Volt idő, amikor kevesebb ember lakott itt, ám csárda több volt. öt is állott a pusz­tán és mind megélt. Vagyis a szomjúság — és ez kecsegte­tő reménység a jövőre — las­sacskán úgylátszik mégis­csak alábbhagy. Nem 3Z iskolában, gZ utcán ta­lálkozunk. Két idős, őszülő hajú emberrel beszélget. Be­mutatja őket: az egyik Szakály Mátyás, a másik Horváth Jó­zsef. Mindkettő nyugdíjas is­kolaigazgató. Hauser József is az, csak még hét évvel innen a nyugdíjkorhatáron. — Gyakran beszélgetek a két régi kollégával — mond­ja. — Mindig nagyon sokat tanulok tőlük. Sőt... Má­tyás bácsinak köszönhetem, hogy belőlem is pedagógus lett. Apám és Mátyás bácsi régi jó cimborák voltak, így aztán gyakran megfordul­tam náluk én is. Az ő szavai nyomán^kedveltem meg a ta­nítóskodást s az ő biztatására jelentkeztem a tanítóképzőbe is. Hauser József, az egyik budaörsi általános iskola igazgatója, három évtizede kapta meg a tanítói diplo­mát. — Nagyor boldog voltam — emlékezik a harfninc eszten­dő előtti nyárra —, de ez a boldogság nem tartott soká. Hiába fordultam a tanügyi hatóságokhoz, állást nem kaptam évekig. Mi mást te­hettem: diplomával a zse­bemben segédírnokoskodtam a községházán. Pedig magyar és német nyelvre szóló tanítói képesítésem volt. Három hosszú esztendő múlt el> amíg végre katedrát kapott egy kicsiny bakonyi köz­Három évtized Ürkúton. Nem vég-1 tálylétszám mellett könnyen csupán helyettesi- j megesett, hogy egy-két gyerek közben... ségben. legesen: tésre, amíg a megbetegedett j kolléganő újra elfoglalhatja helyét. Egy esztendővel később vég­legesítették, de kinevezése I az ország legtávolabbi köz- j ségébe, a Vas megyei Felső- : rönkre szólt. Nem bánta. Ment j volna bárhová, akár tanyá­ra is, csakhogy taníthasson. — Az ott töltött két esz­tendő jó iskola volt. Sok­mindent megtanultam s na­gyon megszerettem hivatá­somat. Negyvenkettőben he­lyeztek vissza Budaörsre, szülőfálumba. Életem legna­gyobb élményeként maradt meg emlékezetemben az a nap. S csak fokozta boldog­ságomat, hogy igazgatóm pá­lyaindítóm, Mátyás bácsi volt. Pedig nem volt könnyű dol­ga. A közel hétszáz tanuló­ra mindössze kilenc tanító jutott. S mindjárt megérke­zésekor az egyik hosszú idő­re megbetegedett, így rábíz­ták az ötödik és a hatodik osztályt. — Száztizenhárom gyere­ket tartottam nyilván s csak a bizonyítványosztásnál de­rült ki: száztizenöt gyereket tanítottam. Ilyen nagy osz­ELORELATHATOLAG Szokoly Endre június 15-ével feloldják a balatoni halászati és horgászati tilalmat A Földművelésügyi Minisz­térium, az Egészségügyi Mi­nisztérium, az Országos Víz­ügyi Főigazgatóság, valamint az illetékes tudományos in­tézetek vizsgálatot folytatnak annak megállapítására, mi idézte elő az idén a Balatonon a halpusztulást. Ezüstfa PAX — az erdőben A Gerecse hegység szomódi határában a nemzetközi béke­mozgalom jelszava — PAX — világit a szomszédos dombok kirándulói és a fölötte elha­ladó repülőgépek felé. A több száz ezüstfa felhasználásával kialakított monumentális „fel­irat” Futó Ferenc kerületve- zetö erdész munkája. A fáradhatatlan erdész több mint negyedszázada dolgo­zik ezen a területen, s nem­csak mestere, hanem művé­sze is a szakmájának. Az Anna-hegy tetején álló va­dászlak körüli arborétumban összegyűjtötte a környező er­dők ritkaságait. Két kis erecs- kéből, két halastavat alakí­tott ki, egy közeli legelőn pe­dig újfajta fákat honosított meg. Az okokat teljes biztonság­gal még nem lehetett felde­ríteni, de a további vizsgála­tok eredményeitől függően előreláthatólag mód nyílik arra. hogy június 15-vel fel­oldják a halászati és horgá­szati tilalmat. Az illetékes szervek intézkedtek, hogy a halak egészségére ártalmas rovarirtó és egyéb vegyszerek használatát a Balaton kör­nyékén korlátozzák. Négylábú csirke Négylábú csirke kelt ki a Tolna megyei Bogyiszlón. A harmadik és negyedik rend­ellenes lába a normálisnál gyengébb, s ezeket ülésnél tá­masztékul használja az élet­erős csibe. „elkallódott” Húsz év előtti emlék is szóba kerül. — Negyvennégy karácso­nyán szabadult fel falunk. Néhány nappal később a szovjet parancsnok magá­hoz hivatta igazgatónkat és közölte: meg kell kezdeni újra a tanítást! Mátyás bácsi azzal jött vissza a parancs­nokságról, hogy a tanítást ja­nuár hetediken megkezdjük. Január hetedikén reggel az iskola mellett egy Ka- tyusa állt. Néha meg-megszó- lalt s a gyerekek ijedten hú­zódtak össze padjukban s ilyenkor rövid időre meg kellett szakítani a magyará­zatot, de amint újra csönd lett, tovább folytatódott a ta­nítás. Újra él a falu s napról- napra szabadabban lélegzett Hauser József kilencedik esztendeje igazgatója az is­kolának. Hétszázkilencven gyerek tanul az öreg épület falai között és harminckét pedagógus neveli-formálja őket. Ma már senki sem em­líti azokat az éveket, pedig alig több, mint húsz esz­tendeje volt, amikor egy ta­nítóra száztizenöt gyerek ju­tott. S még egy érdekes számadat. Negyvenkettőben a kilenc pedagógus csupán ta­nítói képesítéssel rendelke­zett. Ma a harminckettőből nyolc a tanító, a többi ta­nár. Ez utóbbiak között sze­repel ma már Hauser Jó­zsef is. — ötvennégyben szereztem meg a matematika-fizikai sza­kot. Nem volt könnyű, négy gyermek apja vagyok, de a szükség —, hogy jobban végezhessem a munkámat —, a legnagyobb erőfeszítésekre is képessé teszi az embert. Én pedig élethivatásomul vá­lasztottam a nevelést. Ez pe­dig azt is jelenti, hogy nem csupán a gondjaimra bízott diákok nevelése, képzése a feladatom, hanem önmagain nevelése és képzése is. Ötvenhárom éves, de nem tcu nik többnek negyvenötnél. Munkája, cselekedetei pedig újabb esztendőkkel fiatalít­ják. Méltán kapta meg most a pedagógusnapon az oktatás­ügy kiváló dolgozója megtisz­telő címet. Prukner Pál ■S/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSS/rSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSWSSSSfSSSSSWSSSSSSSfWWSMSStSSSSSSSSSSSSSSS/fSSSSSSSSfSSfS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSS/SSSSSSsSSSß SÍM); IBOLYA: (Foto; Kotroczó) Savaria-karnevál A hagyományos Savaria- karnevált augusztus 29-én ren­dezik meg Szombathelyen. A nagyszabású ünnepségen a tervek szerint mintegy 4500 dolgozó és dfák vonul fel jel­mezekben, felelevenítve a vá­ros történetét. A karnevál megrendezését Turián György, a veszprémi színház igazgatója vállalta. Villanyszerelők mellé segédmunkásokat felveszünk budapesti mun­kákra. Előírt 3 évi gyakorlat után szakmunkásvizsga le­hetséges. Szállást biztosí­tunk. ÉM Villanyszerelőipari Vállalat 1. számú üzeme, Bp. VI., Mozsár u. 16. JK CÁ | mikor behívatták az irodára azt hit’.e a fehér ing miatt, amit tegnap rosszul gomblyukazott. Lesze­gett fejjel, de nagyon elszánt arccal ment be és elhatározta, nem beszél majd vissza, hős lesz, né­ma mártír. Manyi néni kicsit sápadt volt és a szemölcs mulatságo­san mozgott az orrán, beültette. Ez furcsa volt, mert tanu­lót soha nem szoktak és amikor Eta néni, a főnökhelyettes megsimította a haját, tudta, hogy letolás ebből semmikép­pen nem lesz. — Ilonkám — mondta aztán Manyi néni, de nagyon rosszul hangzott a lágy hang, szinte a gyomra kevergett tőle, szédülni kezdett. — Ilonkám... — kezdte újból a lágyan kellemetlen hang — szegény anyád, ma reggel... Valami koppant. Gépiesen le akart hajolni érte, aztán félbemaradt a mozdulata. Juci a szabász hüppögni kezdett, anya sokat segített Jucinak, jóformán tőle tanulta a szak­mát. Nyelt egyet. A hátában forróságot érzett és hónaalja kellemetlenül izzadt, A közlés nem érte váratlanul. Szegény anya hónapok óta kórházban feküdt és az orvos soha nem mondott biztatót, de mindig azt hitték azért, mert rideg ember. Nagyanya szidta is, pénz kellene neki emlegette, de nem volt pénzük. Most valamit kérdezni kellene, de semmi nem jutott eszébe. Odakint a varrodában kíváncsiskodó pillantások jöttek felé, üvegből van a műhely ajtaja. Tudják már va­jon? Manyi néni kiküldte Jucit mert vevő érkezett. Juci hangosan kifújta az orrát és ment. — Anyád szegény... — kezdte aztán Manyi néni — nem szenvedett... elaludt .. Ez jó. Aludni jó. ö is szeret, nehezen kelt fel reggelen­ként, a vekkerórát sem hallotta, még jó, hogy anya ... — Ez a sors — hallotta aztán Eta néni hangját — ez... Most vár valóban szólni kellene valamit, de mit szokás ilyenkor? Mit illik? — Sírjál Ilonkám — reszelt megint a hang — sírjál, akkor megkönnyebbülsz. Behunyta a szemét, nem jött a könnye. — Haza szeretnék menni — mondta aztán egészen ide­gen hangon, mintha nem is ő szólt volna, mintha a hangja különvált volna tőle. Egy egész idegen lány volt. janyi néni köpenye cirádás gombjaihoz szárítot­ta a fejét, aztán megírta a kilépőcédulát és azt kérdezte, adjon-e kísérőt? Köszöni nem kell. De büszke volt, hogy kísérőt akartak adni. Ez itt a legnagyobb megtiszteltetés. Ö már kétszer kísért, egyszer Máriásinét, amikor szívrohamot kapott, mi­lyen lila volt istenem. Anyának daganata volt, nem rosszindulatú, mondta az orvos, de későn ment vele. Odakint a varrodában úgylátszik mindenki tud min­dent, mert úgy néznek rá mintha valami jegy lenne az ar­cán. Gyorsan lépked végig a gépek közölt. Az utcán süt a nap. Május van. Délelőtt ritkán kerül az utcára, legfeljebb vasárnap, de mostanában főzni segít nagyanyának, megköveteli. Hogy eszébe jut a nagyanyja, ismét kellemetlen érzés fogja el, úristen csak ne neki kelljen megmondani. Ö az ilyesmitől irtózik. Félve csengetett. Bárányáé a társbérlő nyitott ajtót, gondolkodott, hogy köszönjön-e neki, az utóbbi időben anyá­val haragban voltak és ő sem szólt, természetesen. Bárányné most hasonlított Manyi nénihez, még a hang­ja is: — Csendesen jöjjön Ilonkám édes, a nagyanyját most élesztgetik ... Nagyanya a rekamién feküdt, homlokán hatalmas fe­hér borogatással. A szomszédban lakó öregasszony bonto­gatta a blúzát, ügyetlenül és reszkető kezekkel. — Hozz egy pohár vizet — szólt oda neki erélyesen és fontoskodva. Évek óta ez volt öregasszony életében a legna­gyobb esemény. Bevitte neki, aztán ajtót nyitott. A postás valami por­tás levelet hozott, magyarázott valamit — becsukta az ajtót. Később többször egymásután csengettek, a második emeleti kövér Kertészné sósborszesszel lihegett be, de köz­ben öt figyelte, akinek még mindig nem volt vörös a szeme a sírástól. Látszott, hogy Kertészné ezt nagyon rosszallja. Nagyanya egészen természetellenes helyzetben feküdt a rekamién, utoljára akkor látta így, amikor Gábor bácsival, a nagybátyjával összeveszett. Kinézett az ablakon. A szemközti cukrászdában valaki tölcséres fagylaltot vásárolt. Vaníliát. Bárányné félrehívta. — Valami ennivalót kellene hozni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents