Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

1965. JÜNIUS 6, VASÁRNAP PEST uterei '^CirStw ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1965 Jurij Nagibin: PAVLI K Jurij Nagibint a ma élő szovjet novellisták legjobbjai között tartják számon. Ma­gyar nyelven megjelent írá­sai nagy sikert arattak. Pavlik című elbeszélése, fiatal tiszt katonaéletét és hősi halálát meséli el köz­vetlen egyszerűséggel és sze­retettel. Pavlik mindössze 23 éves, amikor a diploma megvédé­se előtt otthagyja a főiskolát és ön-ként jelentkezik a front­ra. Félelem nincs benne, szel­lemileg, fizikailag jól felké­szült az életre, a megpróbál­tatásokra — az iskolában megtanult mindent, amit le­hetett, s korán elözvegyült édesanyja mindent megtett, hogy egyetlen fiát igazi fér­fivá nevelje, pótolja az apát is. Talán a szüntelen, min­denütt jelenlevő anyagi gon­doskodás tette Pavlikot ha­tározatlanná, önállótlanná. A határozatlanság, önállótlan- ság az első harci élmények hatására még keserűséggel, bizonytalansággal és kétkedés­sel is súlyosbodik. Szmolenszk környékén ve­tik harcba az önkéntes diák­egységet, de a hősies harc egymaga — korszerűtlen és kevés fegyverrel — nem ele­gendő az állig felfegyverzefct németek ellen. Az életben- maradottakat visszaküldik Moszkvába, s a hosszú úton hazáig borzalmas vihar dúl Pavlik lelkében, amelynek ragyogó írói bemutatásával Nagibin az egész szovjet nép lelki gyötrelmét vetíti az ol­vasó e’lé. De már ekkor kitű­nik világosan, Pavlik nem a kötelességteljesítésben hatá­rozatlan, csak éppen nem tudja pontosan eldönteni: mi­kor mi a kötelessége? Era' ezt a fogyatékosságát, szeret­ne komoly, határozott férfi­vá válni, de mindenkinek csak Pavlik, Pavlikocska ma­rad Pedig meglett férfiak sem állhatták volna nálánál különbül helyt azokon a ször­nyű éjszakákon, amikor bom­bák hullottak Moszkva egyes kerületeire. Tüzet oltott, se­besülteket mentett — s szivé­ben nőttön nőtt a gyűlölet a „feketekeresztes’’ gyilkos gépek és küldőik ellen. Ismét jelentkezett a front­ra. De a volhovi front pro- pagandaosatályán — ahová került — már a bemutatko­zás után Pavliknak becézi mindenki. Ráadásul hiába kérte magát a tűzvonalba, né­met nyelvű cikkeket kell ír­nia a „Soldaten Frontzei­A téglamilliomosok A legősibb mesterséges épí­tőanyag: i. e. 500-ban, lassan már 2500 esztendeje, ebből épí­tettek görögök és egyiptomiak tung”-ban, amelynek példá- _ ebből épít még ma is az nyadt repülőgépek szórják a német vonalak fölött. Rengeteget dolgozik, ám mégis úgy érzi, élete üres. S rádöbben: őt nem elégíti ki a cikkiráis, ő fegyverrel akar harcolni népe gyilkosai ellen. Gyötrő testi és lelki meg­próbáltatások után kis cso­port parancsnoka lesz. Irdat­lan erdőben pusztítják a né­meteket. Nem cselekednek valami világraszólót, egyikük sem lesz országos hírű hős, csak egy kicsivel járulnak hozzá a győzelemhez. De en­nek tudata érleli Pavlikot férfivá, Nagibin annak, az életben leggyakrabban előforduló tí­pusnak az alakját rajzolta meg Pavlikban, akinek egész lénye a békés, boldog életre, emberszeretetre, derűs mun­kára és nyugalomra épül, egyszóval ellentmond mind­annak, amit a háború kény­szerít az emberre, de aki mégis gondolkodás nélkül ál­dozza életét, hogy mindaz, amire ő vá>gyott, embertár­sainak osztályrésze legyen. Bőrös Lajos (Foto: Kotroczó) ember. A tégla — nélkülöz­hetetlen. Téglából mind több kell: a téglagyárak képtele­nek fedezni a gyorsan nö­vekvő igényeket. o NEVE SZÉP HOSSZÉ: ÉM. Épületkerámia és Bur­kolóanyagipari Vállalat Men- dei Téglagyára, a gyár maga völgybe szorított, csak a ma­gas kémény jelzi az üzemet A régi, két-három hónapot dolgozó magánüzem helyén 1950-ben kezdték a munkát. Évente 11 millió nyers — il­let 10 millió égetett tég­lát készítenek itt, a gyár kör­zetéhez tartozó 25—30 köz­ségben mendei téglából húz­zák fel a családi házak fa­lait, közös gazdaságok épüle­teit Az időjárás itt a szó szoros értelmében termelési tényező, ezért kémlelik aggó­dó arccal a bányászok az eget, s ezért forgatja sűrűn Faze­kas Ernő gyáregységvezető az időjárás előrejelzés pa­pírjait: ha esik, nehezebb a bányában a munika — csak kézi termelés van — lassúbb a szárítás. Ez utóbbi kü­lönben is „szűk keresztmet­szet”, a völgybe, tehát éssze­rűtlen helyre telepített üzem nem terjeszkedhet, s ezért a szűkös helyen keld a növekvő feladatokat megoldani. Ha kedvező lesz az időjárás — megtoldják ötszázezer tég­lával az évi kvótát. Ha sike­rül tovább javítani a minő­séget, akkor a tavaly másod- osztályúnak minősített ter­mék többet érővé, első osztá­lyúvá lesz. Ha... A ha fel­tételes mód — s hogy ne maradjon az, annak érdeké­ben tesznek néhány dolgot. Nem is keveset. 189 EZER TÉGLA — ennyi volt az adósságuk május else­jén. Most, június elsején 31. ezer pluszt jelenthetnek, azaz 220 ezer nyerstéglát gyár­♦ Az adósság törlesztve ♦ Ahol túl sok a soványító ♦ A jövő itt is a gépeké tottak terven felül. Elsősor­ban az embereken múlott a dolog — a gépi berendezés öregecske\ a dolgozók túlnyo­mó többsége törzsgárdatag, 10—15 éve dolgoznak itt, s tudják, mit jelent az adósság. Gutái Mihály 1, Kovács An­tal bányászok, Dosztály Ist­vánná lerakó, Vojácsik Pál behordó, Borics József né ado­gató, Hamar István kihordó, Horváth András égető, Rácz János és Klement Mihály ke­mencemunkások a gyártási sorrend szakaszainak leg­jobbjai. Miért dolgoznak Gutaiék még esőben is? Mi­ért jöttek az első hivó szóra a szállítószalag áthelyezéséhez vasárnap is sokan? A vál­laltat húzzák, mint akik cso­dálkoznak, miféle kérdés ez. Jöttek, mert a munka így kí­vánta, fejtik az agyagot eső­ben is, a kenyeret adó munka náluk már több, mint köteles­ség. A geodéziai intézet munka­társai a közelmúltban ötven esztendőre elég anyagot tár­tak fel — nem kell félni, hogy ennivaló nélkül marad az őrlő, a sajtoló. Sajnos, az anyag minősége nem a leg­jobb, sok benne a homok. Kell a homok, mert ez a so­ványító, a túl kövér agyag­ból égetett tégla összezsugo­rodik, de ennyi nem. Keve­sebbel is beérnék, mert nemcsak a tégla minőségét rontja, hanem a gépeket is az átlagosnál jobban igénybe veszi a túl homokos masz- sza. Az ebből következő több­letmunkát jobb szervezéssel igyekeznek ellensúlyozni. Kü­lönösen a gépek kihasználá­sánál mutatkozik ez meg, a présgép óránkénti teljesít­ménye 1000—1300 téglával nőtt, a gépállás hatvan száza­lékkal csökkent! Mivel a prés tizórás műszakot dolgozik, a pluszteljesítmény napi 10—13 ezer tégla: kisebb családi ház fele! 7ö — Suttogta, most látni mennyi rossz foga van — vendégek jöhetnek... látogatók... ,úsz forint volt a pénztárcájában, nagyanya sose mondta, hol tartja a pénzt. Karjára vette a célo­kért, leszaladt a közértbe. Húsz deka teasüteményt vett, három zsemlét. Az egyiket útközben meg­ette. A kapualjban Huszár Fricivel találkozott — a fiú na­gyot köszönt neki, pedig sohasem szokott. Beképzelt fiú, a bátyja jobbszélső valamelyik nagy csapatban. Nagyanyja már a fotelben ült mikor hazaérkezett, han­gos zokogásra fakadt mikor meglátta őt. — Ilonkám... nincs már neked anyád ... Bárányné óriási kockás zsebkendővel törölgette a sze­mét, Ilonka letette a szatyrot és tányérra rakta a teasüte­ményt. A doktor valami csillapítóporokat írt fel, rögtön indulnia kellett a paükába. Az ajtónál érte utol Bárányné egy fekete gyapjúkendövei. — Ne menjen így Ilonkám édes — fogta meg a karját — kösse fel... Nagyon izzadt volt a tenyere. Tükör nélkül kötötte fel a kendőt, csak úgy. egyszerű- n, megcsavarva. A szőke hajához mindig jól állt a fekete, de anya nem engedte viselni, talán érezte... A patikában sokan voltak, hátrább tolta fején a kendőt. Melege volt. ^-j-^élután megjöttek a rokonok, Gábor bácsiék, Terus ! m I néniék és nagyanya egyetlen testvére József. Nagy- \ m B anya réveteg szemmel nézett maga elé, nagyon ÍS vörös volt a szeme. Ilonka kínálgatni kezdte a teasüteményt, zavarban volt mert a rokonok ál­landóan őt nézték, mint valami kiállítási tárgyat. Gábor bácsi kopaszodó homlokát törölgette és hangos­kodott. — Mondtam... megmondtam... Ahhoz a mészáros Vasvárihoz ment... ahhoz a fuserhoz... — Ugyan — legyintette le Olga néni, akit Ilonka na­gyon utált — Vasvári jó... szegény sokáig halasztotta a műtétet... — Emiatt... — intett felé a nagyanyja, egészen ellen­séges arccal — ezt féltette ’... Most mindannyian megint ránéztek és neki eszébe ju­tott amikor a nyolcadikban hárman betörték az ablakot és a tanári kar elé citálták őket. Az ablakon nagy fekete légy mászott, lassan, kényel­mesen, elülső lábait pödörgetve. A fotelban rossz volt a rú­gó, nyomta, de nem állt fel, úgy érezte minden más bizony­talan és imbolygó. Úgy beszéltek róla mintha nem lenne a szobában. — Gábor lesz a gyámja... — Ha muszáj... — Persze, hogy muszáj. Gyám kell. A HOFFMANN-FÉLE KÖRt KEMENCÉBEN — amelynek csak a neve kör, alakja hosz- szú — egész évben, ég a tűz, a folytonos égetés a tégla­gyártás egyik régi, de nagy vívmánya. Uj vívmány azon­ban — s ezt itt, Mendén ho­nosították meg, s idejárt tapasztalatcserére a fél or­szág — a szénpor bekeve­rése a tégla anyagába, a Pe- tőfí-bányáról szállított lignit, ami ott helyet foglaló, mun­kát akadályozó hulladék, itt hasznos szolgálatot tesz, fe­lére, harmadára csökkenti az ezer téglára jutó tüzelő­anyag mennyiségét. A jobb szervezés létszám megtakarítását is lehetővé tet­te, tavaly májushoz mér­ten tizenhárom emberrel ke­vesebb termeli meg ugyanazt a mennyiséget. Igaz, az or­szágos átlagtól így is lema­radnak, országosan 7,5 em­ber jut egymillió téglára, de a mendei üzemben a gé­pesítés, még csak távolabbi terv, s így a munka zömét ma is kézzel végzik. Nem könnyű kenyér: sem a bányá­ban, sem a szárításnál, s az égetésnél. Egy nyerstégla sú­lya körülbelül 4 kilogramm, s a lerakó asszony naponta nyolcezer darabot mozgat! A rakodólapos szállítás or­szágos méretekben mind in­kább tért hódit, remélhetőleg eljut egyszer Mendére is, mert nemcsak könnyebbé, hanem — termelékenyebbé is teszi a munkát. IGEN ÖRVENDETES TÉNY: a legutóbbi normakarbantar­tás — annak ellenére, hogy a tmk dolgozóit kivéve min­denki teljesítménybérben dol­gozik — nem keltett vissza­tetszést, nem voltak meg­jegyzések, megértették, hogy szükség van rá. Ugyanakkor azonban jogos az az igény, hogy a termelékenység nö­velésének másik forrását is fokozottabban igénybe kel­lene venni — a műszaki fejlesztést. A már használ­tan idekerült présgép, az őr­lőmű elmarad a korszerűség minimális követelményeitől is, s bár igaz, az országban dol­goznak korszerű, jól felsze­relt téglagyárak, a távlati tervek elkészítésekor a men­üéihez hasonló kisebbekre is több gondot kell fordítani. Ehhez tartozik az is, hogy a gyáron belüli vágányhálóza­tot korszerűsíteni kell, mert hovatovább nem segítője, ha­nem akadálya lesz a szállítás­nak, pedig az anyagmozgatás itt technológiai folyamat — például a szárítóból a kemen­céhez — azaz oka lehet a terv nem teljesítésének, hiába gyártják le a megszabott nyers-, illetve égetett tégla­mennyiséget. Azzal mindenki tisztában kell, hogy legyen, a világszínvonalat jelentő, auto­matizált téglagyárakban elért egymillió tégla = 1,5 fő tel­jesítményt a mendei, s hozzá hasonló üzemekben említeni is felesleges, de az adott lehe­tőségeken belüli korszerűsítés­re sor kell, hogy kerüljön. A GYÁR DOLGOZÓI öröm­mel újságolják — mert való­ban mindennapjukat könnyítő dolog — hogy ez évben végre teljesült a régi kérés, az üzemben ebédelhetnek, me­leg ételhez jutnak. A kollek­tíva összefogását bizonyítja az is, hogy társadalmi mun­kával rendezték a gyár bejá­ratának környékét, azaz a ko­rábban afféle „paraszti" ipar­nak tartott téglagyári munka mai értelemben vett, mai módon gondolkodó munkáso­kat nevel. És ha ehhez majd az is társul, hogy a ma még gondokkal küzdő gyár műsza­ki tekintetben is előbbre jut, akkor a gyér iparú monori járás térképén joggal karikáz- hatják be Mendét, mint olyan községet, ahol a sokat hangoz­tatott vidéki iparfejlesztés va­lósággá lett. Mészáros Ottó i A koraszülések gyakorisága összefügg a terhesség-megszakítások számával Az egyre kiterjedtebb és hatásosabb anya- és gyerrhek­i i védelmi munka ellenére las- I sú ütemben csökken a csecse- r/ mőhalálozási arányszám — | állapították meg a főváros egészségügyi szakemberei. ^ A koraszülések gyakorisá- a szakemberek vélemé- ^ nye szerint szorosan össze- ^ függ a művi vetélések magas ^ számával!. Ez egyúttal rávilá- ^ gít a csecsemőhalálozási arány- ^ szám lassú csökkenésének ^ okaira is. Legutóbb például & megvizsgálták 30 000 szülés ^ adatait és körülményeit. Ki- ^ derült, hogy olyan esetek- & ben, amikor a szülést nem ^ előzte meg a terhesség meg- ^ szakítása, a 2000 grammnál § kisebb súlyú újszülöttek ha- ^ lálozási arányszáma 39 ezre- ^ lék volt; ha egy abortusz előz- i te meg a szülést, a halálozási ^ arányszám 66 ezrelékre emel- ^ kedett, kétszeri terhességmeg- & szakítás esetén ugyanez az ^ arányszám 82 ezrelékre há- $ romszori, vagy többszöri mű- & vi vetélésnél pedig 115 ezre- ^ lékre nőtt A statisztika is ^ alátámasztja tehát azt az ál- J tailános orvosi tapasztalatot, ^ hogy a terhesség művi meg- ^ szakítása súlyosan károsítja § a nő szervezetét, megnehezíti ^ a következő gyermek kihor- $ dását § ^ Egyértelműen megállapít- | ható — hangzik az egészség­ügy szakembereinek vél érné- ^ nye —, hogy a koraszülések | megelőzésének leghatásosabb § eszköze a terhességmegszakí- S tások számának csökkenté- ^ se. Vajon mit jelent az, hogy gyám. Anya mindig elenged­te táncolni, néha el akarta kísérni, de tiltakozott. Senkinek nincs ott a mamája, a fiúk röhögnének, — Soká fog keresni még ... — Ugyan, egy év az semmi.,. — De, ha fizetni kell, sok... Manyi néni mostanában azt mondta, a levesrevalót se fogja megkeresni, ha így gomblyukaz. Sosem akart varrónő lenni, fodrász szeretett roíwa, de a keze a vegyi anyagoktól kisebesedett. Allergiás — ezt mondták — sosem felejti el. élszavakat hallott. Koszorú, selyemszalag nem f f muszáj, az csak flanc. Ha papot hívnak, az | lif m üzem majd nem ad semmit, pedig kell. Állandó- ' jm an csapkodták az ajtót. Báránynét látogatják a ” szomszédok, hírmorzsákért. Nagyanya megint sírni kezdett. — Mama ha akar, hozzánk jöhet lakni... — Ugyan... nem hagyhatom... gyerek még... Anya egyszer azt mondta, ha férjhez megy, ők ketten nagyanyával kiköltöznek a kisszobába. És nekiadja a kom- bináltszekrényt. — Nem figyelnél egy kicsit ide? — hallott egy kemény hangot. József bácsiét. — Rólad van szó, kisasszony? A fizetését, magyarázták, a tanulófizetését majd oda­adja a nagyanyjának, ruhát Gábor bácsi vesz neki. Nem kell sok. Most egy fekete szoknya és pulóver. Később majd szandált kap. Ha keresni fog, vehet többet is. Felállt. Kifelé indult, de nem tudta miért. Érezte, hogy most is nézik, öt most már egész életében nézni fogják. — Igazítsd meg a harisnyád — szólt utána Olga néni. Ha Gábor bácsi gyám, akkor ő is az. Szörnyű. Nyolc órakor mentek el, nagyanya már feküdt a meg­vetett ágyban, úgy nyújtogatta utánuk a kezét, mint a ful­dokló. Amikor egyedül maradtak, egyikük sem szólt. Nagy­anya a mennyezetet bámulta egy ideig, aztán lehunyta a szemét. Elaludt. Leült a díványa szélére, azon gondolkodott, felhúzza-e a vekkert. Aztán letette. Holnap nem megy be a varrodába, ilyenkor ügyes-bajos dolgok vannak, intézkedni kell. Magárahúzta a takarót. Pár pillanat múlva felült és az éjjeliszekrényre nézett. Nincs ott a tej. A pohár teje, amit minden este megivott, lassú kortyokkal, jóízűen, az utolsó cseppig. Azelőtt mindig anya készítette oda, mióta kórház­ban van a nagyanyja. Most nincs. És biztosan tudta, hogy holnap sem lesz. Holnapután sem. V' gy ideig kifejezéstelen arccal bámult az üres éjjeli- j j szekrényre. Aztán magárahúzta a takarót és halkan, nyüszítve sírni kezdett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents