Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-27 / 150. szám

VIZSGÁLÓDÁSAINK SO­RÁN elsőként a balatoni nyár fő kellékeit vettük szemügyre, hogy ezek állagáról tudósít­suk az olvasót. Jelentjük: a legfontosabb alkotóelem, a víz állapota ki­tűnő. Színe, mint rendesen, most is kékes, szürkés vagy haragoszöld, függően a szél­től, az ég és a szemlélő nap­szemüvegének színétől. Június 19 óta általában napi egy fok­kal emelkedik a tó hőmérsék­lete, de valószínű, hogy ezt 25—26 foknál abbahagyja, különben az egész egy nagy tál halászlévé változna. Apropos, halak. Pesten és Vecsésen a balatoni halpánik még lapzártakor is zavartala­nul folyik. Mi van a balatoni halakkal? — ettől a kérdés­től visszhangzik az ország. Köszönjük jól vannak, leg­alább is azok, amelyek ezt a tavaszi járványos megbetege­dést átvészelték, most újra úgy élnek, mint hal a vízben. A horgászok szerint az étvá­gyuk is kezd visszatérni, és gátlástalanul eszik le a ho­rogról a kukacot. Egész bala­toni utam alatt egyetlen dög­lött halat láttam. A szóban- forgó hal egy megtermett süllő volt és találkozásunk idején lisztben panírozva kumkorodott a Fogas Étterem­ben egy hölgy asztalán. Kel­lemes piros színe volt, ehhez nagyon jól állt a sárga tartár- mártás, mely a rostonsült sül­lők közismert viselete. MIRE E SOROK NAPVI­LÁGOT LÁTNAK újra üzem­be lépnek a híres parti ke­szegsütő kombinátok. Ezek működése újabb halpáníkot eredményez majd. A döglött halból ugyanis a víz tetején egy is sok, a forró olaj tete­jén azonban a mázsák is ke­vésnek bizonyulnak. Csak néhány szót egy szin­tén fontos elemről, a levegő­ről. A kellemes vízszagú, pá­rás balatoni levegő az olaj­fák, akácok illatától és a tranzisztoros rádiók hangjától terhes. A balatoni üdülök elengedhetetlen kelléke ez a kis masina, mely sustorgással elegy recsegést áraszt magá­ból. Este megtelik a part ál­modozó szirelmespárokkal. A fiú egyik kezében a rádiót, a másikban a lányt tartja. A rádión Budapestet, Belgrádot, Bratislavát fogják. Ez persze nem szabály, van olyan masi­na, melyen a távolabb lévő állomások is foghatók. Hamár az éter hullámainál tartunk, feltétlenül meg kell említeni a balatoni szerelmet is, mely nélkül nem üdülés az üdülés, nem nyár a nyár. A balatoni szerelem a vízben kezdődik és a vasútállomáson végződik. Időtartama változó. A rövid szerelem egy-két nap, a hosszabb egy hétig is kibírja, míg az örök szerelem két hétig tart. Amióta a SZOT több családos beutalót ad, az üdülőhelyi szerelmek száma, heve és válóperek csökkenő tendenciát mutatnak. ÚJ NYÁR, ÚJ FÜRDŐRU­HA — hirdetik évek óta a falragaszok. Azt hiszem nem jelent meg még plakáton olyan rendelet, melyet ilyen szigorúan betartottak volna. Üj fürdőruhákban pompáznak lányaink és asszonyaink. Van egy részes, kétrészes, necces, és természetesen monokini is, de ezt egyelőre csak a fér­fiak viselik. E hatalmas für­dőruha divatbemutatót szem­lélve az ember hite megerősö­dik a közmondásokban, mert ezúttal is ékes bizonyítást nyert egyik, mely szerint nem a ruha teszi az embert. Ez fürdőruhában különösen szem­léletes. Ä Balatonnál mindenki ven­dég, tehát a legelterjedtebb ipar a vendéglátóipar. E he­lyeken általában az igazi ma­gyaros vendéglátás dívik, melynek alaptétele: úgy kell bánni a látogatóval, hogy ne érezhesse vendégnek magát. Ez sikerül is. Sok az idény­pincér, aki csak nyárra húzza magára a fehérkabátot. Közü­lük sokan diákok. Ezek civil életükből nem szeretik ha kérdezik őket, ezért ők sem nagyon kérdezik a letelepedő­től, hogy mit akar. Elegáns, kellemes modorú fiatalembe­rek ezek, akikkel az ember szívesen tölt el egy hosszú es­tét, amíg egy pohár italt ki­hoznak. Itt kell megemlíteni a balatoni feketekávét is, melyről azonban inkább a vízről szóló fejezetben beszél­hettünk volna. A PONTOS TÁJÉKOZTA­TÁS miatt meg kell jegyez- j nünik, hogy a vendéglátás nem mindenütt ilyen rossz. Sorra épültek fel az új modem szál- lodák. A viz felől nézve gyö- j nyörű látvány a kék égre raj- j zolódó üveg-vasbeton építé- j szeti költemények sora. Ezek ) belsejéről sajnos nem tudunk beszámolni, mert tudósító cso­portunk egyetlen tagja sem beszélt angolul, franciául és nyugatnémetül. De térjünk vissza a tóhoz. Látogatásunk idején a víz még elég hideg volt. Az elszánt üdülőket azonban ez nem tarthatta vissza, hogy a fürdés örömét élvezzék. A gyönyörű­ségtől vacogott a foguk, liba­bőrösek lettek és ajkuk meg- lilult. Persze nemcsak fázni lehet. Este a szórakozóhelye­ken egymáshoz préselődve csatakosra izzadták magukat és egy tüzes huly-guly vagy let-kiss után vágyakozva gon­doltak arra, hogy másnap mi­lyen jót fognak fázni a víz­ben. E gondolattól, valamint a fizető által beterjesztett szám­lától aztán kirázta őket a hi­deg ... VÉGEZETÜL NÉHÁNY HASZNOS TANÁCS. Felesle­ges, hogy az ember magával vigye egész ruhatárát. Elegen­dő mindössze egy télikabát és egy campinggarnitúra. Az ele­gáns üdülő nem tömött bő­röndökkel, csupán egy tömött pénztárcával érkezik. Feltétle­nül vigyen magával, orkánt, szunyogírtót és egy cseh—ma­gyar szótárt. (Balatonra kiküldött munkatársaink jelentik.) A tudósító dolga ezúttal is az, hogy kimenjen a töme­gek közé. Itt a Balatonon a tömegek nappal a vízben és a vízparton, este pedig a szórakozóhelyeken vannak. Tudósí­tóink pedig akkor is ezeket a helyeket látogatták volna szí­vesen, ha történetesen a tömegek máshol lettek volna. És miután ez volt az első balatoni nyári nap a tömegek leg­szélesebb, néha a kelleténél sokkal szélesebb rétegei foglal­ták el a vizet, füvet és asztalokat. Természetesen a tudósító csak úgy tud igaz képet adni a nyájas olvasónak, ha mindenről személyesen győződik meg. Ezért kellett fürödnünk, megkóstolnunk a badacso­nyit, kénytelenek voltunk napozni és táncolni. Természete­sen mindezt a pontos tájékoztatásért, a kedves olvasóért tettük. Fogadják tehát szívesen ezt az összeállítást, melyet há­rom újságíró és egy fotoriporter készített. Ajánljuk, hogy tájékoztatásunkat ne tartsák teljesen kielégítőnek és el­lenőrizzék állításainkat. Látogassák meg önök is a szép Balatont. Mint értesültünk, Szabadi és Keszthely között a vízben néhány hely még akad. Tulajdonképpen mi csak eh­hez kívánunk kedvet csinálni: PADANYI ANNA — DOZVALD JANOS GABOR VIKTOR — ŐSZ FERENC Az esztrádműsort hirdető plakátok tulajdonsága, hogy mindig ismert nevekkel csá­bítják a nyaralókat. A plaká­tokon feltüntetett nevek bir­tokosainak tulajdonsága, hogy előszeretettel betegednek meg. Mint ahogy például Kóos János és Sárost Kata­lin ezen a szombat estén. A rendezőirodák tulajdon­sága még, hogy szívesen szer­ződtetnek külföldieket. Nick Nemtudniczky, Teddy Newe- ninch — egy ilyen név mi­csoda előny Kmmpucsák La­jossal szemben. Első számként egy Lloyd Morrison nevű amerikait je­lentett be a konferanszié ezen a szombat estén. Kopott nad­rágban, ócska pulóverben, napszemüvegben jött ki a színpadra. Azon a szép mély hangján — kár, hogy nem tud énekelni — előadott néhány számot, utána csókot dobált a nézőknek, és kiszökellt. Az alkalomhoz illetlen ruházat magyarázata- fiatal barátunk öt éve járja autóstoppal a vi­lágot ebben az öltözékben — ezt viszont elfelejtették be­konferálni. így hát nem tud­tuk, mit együnk ezen az ér­dektelen fiatalemberen, ki­ről legfeljebb mint üzlet­emberről és életművészről le­het elismerő véleményünk, de akiről aligha hisszük, hogy más országokban is így átej­tette a rendezőirodákat. Tán még a harmadosztályú mula­tók tulajdonosait sem. Ja, mi magyarok mindig sznobok voltunk! A Balaton melléki szabad­téri színpadok tulajdonsága még, hogy a kiselejtezett han­gosberendezést előszeretettel szállítják oda. Szerencsére a nyaralók a demokratizmus, a több oldalú együttműködés és a szabad véleménynyilvánítás elvét vallják. Mihelyt recsegni kezd a mikrofon, kiabálnak, taná­csokat adnak. A nézőtéren ülők hangjába belevegyült á kerítésen kívül portyázók hangos méltatlankodása. A közönség óhaja szent: nem­csak a mikrofon tér jó út­ra, de ha elkezd esni, a né­zők bosszús kiabálására a fel­hők meggondolják, és pilla­natok múlva beszüntetik a zuhanyt. Ha nem, akkor ne­veletlen felhőkkel volt dol­gunk. A megbetegedett szereplők helyébe beugrott előadókkal legtöbbször jód járnak a hall­gatók. Koncz Zsuzsa, a fia­tal és csinos táncdalénekesnő például úgy hisszük, a leg­modernebb és legtehetsége­sebb ebben a műfajban itt­hon. A megnyert televíziós ki mit tud verseny után először szerepel közönség előtt a Balaton körül a Balikó-test- vérpár. Jó, hogy ezek a nyári esztrádműsorok lehetőséget adnak az ügyes, merész fia­tal énekeseknek, hogy dizőz- tanfolyam, fizikatanári dip­loma, ranglétra-megmászás és újraoltási bizonyítvány nél­kül, „csupán" tudásuk alap­ján közönség elé kerüljenek. A nyaralók nemcsak köny- nyűzenei ízlésből, de humor­érzékből is jól vizsgáznak az idén. Kiderül, hogy a hazai közönség se nem gyerme­teg, se nem idült. A szín­padjainkon általában hallha- tó-konzervatív viccek, ása- tag paródiák helyett, valóban ötletes, szellemes, modern hu­mort nyújtó előadóművész, Hofi Géza például kirobbanó tetszést arat mindenhol. Fel hát a porondra teljes harci díszben, tehetséges elő­adók, s szorítsátok ki az iro­dalmi, a zenei selejtet nyáron is, a Balaton mellett is. Szombat délután van. A ha­tos műút szélén állok, és fél órája integetek a Balaton felé tartó autóknak, akárcsak az a fiatal bordó ruhás nő, aki száz méterrel arrébb várja: „hogy jön egy királyfi tán..." — persze hiába. Úgy látszik, nem megy a stop. A legújabb KRESZ-szabályok szerint szombat, vasárnap reggel hattól este nyolcig Pest és a Balaton közt tilos a megállás, a kivé­telt képező községi szakaszo­kon kívül. Az is kiderül, hogy a vezetők nem hajlandók megállni. Pedig nagy falkák- ban özönlenek már a kocsik: CI, CA, CL, CH. Stop! stop! — mindhiába. Hű, micsoda kocsi volt ez a CL! Hatüléses sport, három őszülő urasággal. Mögötte — na ez reménytelen — egy tö­mött állami Warszawa hörög­ve cipeli a tulaj egész rokon­ságát. Fekete Volga — rám se fütyül. Látom, a bordó ruhás is egyre csüggedtebben emel­geti a kezét. Előkelő idősödő nő jön Trabanttal. Az is csak autó. Stop! stop, drága Tra­bant, nézd itt állok: szép, erős fiatal... fújj, nem is kellet­tél volna, ronda motorkerék­pár! Vajszínű Opel: két fiatal­ember egy nővel. — Legalább mi, fiatalok tartsunk össze!... — felnézek. De nézd csak, a bordót bezzeg felvették! ★ Az a szerencsés nő, akit fel­vettek, én vagyok. Mi is ko­csival indultunk útnak, de a srácok kitettek Érdnél, akár­csak a száz méterrel arrébb integető kollégát. „Eredjetek ki az életbe” — képviseljétek az elhaló autóstop utolsó mo­hikánjait! Az autós és a gyalogos lé­lektana leegyszerűsödik, a kettő közötti különbség nyil­vánvalóvá lesz itt az országút szélén, ahogy elsuhannak a márkák. A gyalogos lelkiis- meretvizsgálatot tart, gondo­latban végigpásztáz az életén: vajon már születéskor, vagy csak később, mondjuk az óvo­dában, vagy a tánciskolában dőlt el, hogy X. év múlva én állok itt kocsitlanul az út szé­lén, és nem az a kopaszodó úriember, aki elhajt mellettem a Fiatjában. Egy kocsi lefékez melletem, s a szívem megtelik szeretet­tel. Megbékélek: hiába, az autó nem luxuscikk, hanem közlekedési eszköz! Bemutatkozás. Hárman ül­nek rajtam kívül a kocsiban, a harminc év körüli vezető, mellette egy csinos, fekete ha­jú kislány, a hátsó ülésen pe­dig a vezető barátja. — Érden lakik? — A, nem. A barátnőm, az­az a kolléganőm érdi, őnála voltam látogatóban. (Te hálát­lan! Máris csalsz. De hát ha megtudják, hogy ők tulajdon­képpen riportalanyok, mögöt­tünk pedig éppen a saját szer­kesztőségem kocsija próbál előzni vigyorgó utasaival, ak­kor kiraknak.) Későb hallottam, hogy ag­gódó munkatársaim ez idő alatt rémtörténetekkel szóra­koztatták egymást. Autós nő­rablásokról, négy keréken mozgó huligánokról meséltek egymásnak. Ahogy közeled­tünk a Balatonhoz, úgy foko­zódtak a hátborzongató törté­netek, s a fehérvári cukrász­dában meglepődve néztek: még élek? De hát ők, bár­mennyire okos, művelt, kul­túrált emberek, csak férfiak, és nem tudják, hogy az erő­sebb nem állítólagos szemte­lenségét maguk a férfiak ta­lálták ki, hogy veszélyességü­ket fitogtassák. Csinos, napszemüveges szomszédom ezalatt udvaria­san társalog, munkahelyéről, nyugat-németországi utazásai­ról mesél. Fehérvárnál meg­kérdezi, mivel szoktam tölte­ni a hétvégét. Harminc kilo­méterrel később elkéri a el­memet: majd küld levelezőla­pot. Még tíz kilométer, és fel­írja a telefonszámomat, le­hoznak ők máskor is szívesen, ne kelljen stoppolnom! Péntek este fog hívni, a jövő héten. És semmi udvarlás, randevú- kérés. Anyák, mitől féltitek lányaitokat? Miért vagytok az autóstop ellenségei? Sorakoz­zatok fel bátran e közlekedési mód hívei mögé, hiszen ... Siófokra értünk, s én kiszál­lok. Elbúcsúzom útitársaimtól, kellemes hétvégét Kívánok. Még integetünk egymásnak szeretettel, amikor látom, hogy a kocsi ismét lefékez, s egy csinos nő otthonosan be­száll szomszédom mellé. Úgy, kedves napszemüveges bará­tom, szóval lehet, hogy te nem a tartózkodó tisztelet végett mulasztottad el, hogy rande­vút kérj ma estére, hanem mert mái foglalt voltál? r*s» HEGYEI <Aírlnp 1965. JÚNIUS 27, VASÁRNAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents