Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-24 / 147. szám
IX. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM 1965. JÚNIUS 24. CSÜTÖRTÖK CSALÁDI KALÁKA A KUKORICÁSBAN Nősülni akar a fiú — Mennyit vállalt a gépkocsivezető ? Segít neki a család apraja-nagyja Sosem tudtam, hogy mit értenek a mezőgazdaságban azon, hogy mennyi egy vékás föld. Hát ezen a szép,'sugaras vasárnap délelőtt megkaptam az illő felvilágosítást. Egy vékás az a darab terület — mintegy 400 négyszögöl —, amelynek a bevetéséhez egy vékára való vetőmagot szán a körösi ember. No és most beszéljünk arról, hogy ki világosított fel ■ ebben a hallatlanul fontos 'ügyben. Az országúitól vagy száz lépésre négyen hajlonganak. Messziről látom, hogy köny- nyű nyári öltözetben három férfi és egy fehémép. Egyik férfi néha-néha megtapogatja •a derekát. Úgy véltem, hogy \ már egy kicsit idösecske, a másik kettő, meg az asszonyka fürgén mozog. — Kapálunk? — teszem fel a valóban felesleges kérdést, dehát valahogyan el kell indítani a szót. Egyszerre megállnak mind a négyen, ügy gyanítom, hogy a legidősebb a termelőszövetkezeti tag. Sajnos, az a szomorú tapasztalat, hogy a fiatalabbja nem siet a mezőgazdasági munkába. Hozzá fordulok egyenesen. — Nem, kérem! Nem vagyok tag, hanem a fiam az! Ő az Arany János Termelő- szövetkezet gépkocsivezetője. Kíváncsian nézem végig a két fiatalt. Hátha kitalálom. melyik a kettő közül. De mindketten megrázzák a fejüket. — Nem ők — csicsergi az asszonyka. — Pesti Antal, a testvérük. De ő most nem lehet itt, mert nagyon sürgős dolga akadt a szövetkezetben, azt el kell végezni. — Antal tavaly szerelt le a katonaságtól, éppen csak néhány lépésre van a házasodásiéi, hát ilyen körülmények között nagyön kell a pénz. Ezért a mindennapi munka mellett vállalt három hold kukoricát. Két vékás krumpliföldet, meg természetesen az egy hold háztájit. — Bizony Antinak bőségesen van dolga — mondja Peslti József, a fiatal férj, aki mellett fiatal felesége hajlong és különben a Ládagyár vontató- vezetője. — Nyolc-tíz órát mindennap a kocsin, szerelés, javítás. Ha egy kis szabad ideje van, hétköznap, szombat délután, vasárnap már szalad ide és vagy a vállalásban, vagy a háztájiban dolgozik. — Jól jön neki az itthoni segítség — csatlakozik véleményével a fiatal asszonyka a Faárugyárból. — De így van ez jól, hisz Anti is szívesen segít nekünk. Az uram motorját mindig nagyon készségesen javítja...... — Elég tarackos a föld — csap oda a kapával mérgesen Pesti József, az idősebb. Közelebb lépek a legfiatalabb Pestihez, ö a Gépjavító Ktez szerelője. — Ugyan ki segítene a bátyuson, ha nem mi — mondja. — Nősülés előtt minden pénz kevés. De ha bevág a termés, akkor a megtakarított pénzecskével együtt meglesz a hajlék, s akkor már semmi sem hiányzik ahhoz, hogy az ősszel lakodalom legyen nálunk, — & meddig tart a mai segítség? — kíváncsiskodom befejezésül. — Csinálju.k, ameddig a kedvünk tartja. Majd délre, vasárnapi ebédre hazavetődünk. Hát egy keveset azért hagyunk délutánra Antinak is... MIT LATUNK MA A MOZIBAN? Max Linder társaságában. Filmösszeállítás a vígjáték aranykorából. Francia film. Kisérőműsor: A nap hangja. Az árvízkárosultakért A konzervgyár II. telepe nőbizottságának kezdeményezésére a munkások, műszakiak, adminisztrátorok egyhangúan vállalták, hogy a Petőfi Termelőszövetkezetben végzett munkájukért járó ezerötven forintot az árvízkárosultaknak juttatják. ötholdas területen szedik fel a kicséplésre szánt borsó- töveket. A városban több vállalat tett már felajánlást és tesznek ezután is .Nem feledkeznek meg az emberek a 10 200 számú csekkről sem, amelyre egyénenként is segíthetnek az árvízkárosultakon. Ponyvák az aratáshoz Három darab hatszor nyolcméteres ponyvát vásárolt a Dózsa Termelőszövetkezet. A Hunyadi a ponyva mellett négy fóliát is vett A Petőfi Termelőszövetkezet négy ponyvát vásárolt, hogy az aratásnál semmi fennakadás ne legyen. Víz a szántóföldeken Egy napig újból diákok voltak Tíz éve ballagtak, 1955-ben. A körösi tanítóképzőtől, tanároktól, tanulótársaktól búcsúztak akkor, ötven leány, tiznegy fiú — azaz három osztály. Azóta tanítóhivatásuk mellett asszonyok, anyák, férjek lettek — és még mindig fiatalok. Akkor, tíz évvel ezelőtt az egész országban szétszóródtak, hogy mindenütt hintsék a jövő generációjába a tudás magvát. Most egy napra megint együtt voltak, és újból diákok lettek. Elzarándokoltak városunka, a volt tanítóképzőhöz, boldogan ölellek magukhoz a régi jó diák//////////////////.////////.//////////////// $ VIT-AJÁNDÉK társakat, s velük együtt az emlékeket. Ez a szép júniusi nap csak ebből állt. Emlékeztek, emlékeztek, vég nélkül mesélték, egymás szavába kapva a régi történeteket, diákcsínyeket. Boldog találkozójuknak, egymásra ismerésüknek Arany János szobra volt a tanúja, hiszen ott találkoztak délelőtt, a hús gesztenyefák alatt Utána felkeresték iskolájukat, beültek a padokha, ott ültek, azon a helyen, ahol tízegynéhány évvel ezelőtt annyit izgultak a felelés miatt. Most is izgalom töltötte el őket, de egészen más volt ez, a boldogság izgalma, hogy újból együtt lehetnek. Egykori tanárjaik közül is | többen részesei voltak örö- ^ műknek. | Kovács István zeneszer- ^ ző, volt zenetanáruk leg- $ újabb szerzeményeit mag- $ netofonon hallgatták végi«. ^ majd Danóczi Józseffel be ^ szélgettek a diákévekről. Cifrakerti vacsora, szórako- | zás zárta le az 1955-ben vég- 5 zett tanítóképzősök második \ találkozóját. Sajnos még sok helyen ilyen a kép a határban (Papp felv.) A technika csodája és egy postatisztviselő eszének diadala A sors kíméljen meg mindenkit attól, hogy a fia délután hat órakor szülessen, avagy éjjel valakije meghaljon, örömét, bánatát, életbevágó értesítéseit aligha tudja rokonainak tudtára adni, a posta magasabb köreinek Bölcs intézkedése folytán. Kezdetben vala ugyanis a városban e g y géptávíró a postán. Akkor a gép reggel 7 órától este 9 óráig fel tudta venni a táviratokat. Most, amióta még egy, korszerű Siemens-gép áll a posta szolgálatában, azóta a két gép „nem képes” ellátni a feladatát. Hogyan? Figyeljenek csak! Egy új utasítás értelmében július 1-től táviratot csak reggel 8 órától délután 4-ig lehet feladni. Es utána? Utána, kérem, ha valamelyik ismerősének netán van telefonja (!), azt fel kell zörgetni álmából (!!), s a sürgős táviratozni- valót annak a lakásáról a postának bemondani. S ha az ismerős hétalvó? Yagy ha nincs elragadtatva az ilyen éjszakai társadalmi szívességnyújtástól, az ember mit tegyen? Fusson! Távirat helyett vegye fel a nyúlcipőt mert még mindig hamarább ér célba, mintha megvárná a huszadik századbeli nagykőrösi posta reggeli szolgálatát. És mi lesz a konzervgyár, a KISZ-tábor, meg valamennyi honpolgár sürgős mondanivalójával? Baga- tell, oda se neki! Fő, hogy a technika századában a posta pihenjen. Ám félre a tréfával. A postának ez az intézkedése annyira embertelen, antidemokratikus és minden értelmet nélkülöző, hogy hirtelenjében csupán egy gondolatot tudunk a felháborodott nagykőrösi közönség nevében leírni: tán helyes lenne, ha az intézkedést kiagyaló tisztviselő először önmagán próbálná ki minősíthetetlen rendelkezését! (t. P.) Tollforgató ember számára nincs édesebb érzés, mint amikor arra gondol, hogy a mesebeli sárkányra emlékeztető rotációs masina kiveti magából a frissen nyomott lapot és ez a finomillatú papír szétlibeg az egész megyében. A cseh határtól Kőcserig, Abony- tól Biatorbágyig, minden városban, faluban és tanyaközpontban az ő írása fölé hajolnak az olvasók. Miután végighaladtak a kaptákba állított sorokon, megcsóválják a fejüket és tárgyilagosan megállapítják: — Tehetséges ember ez a fir- kász. Meglátjátok, ez még viszi valamire. Es akár hiszik, akár nem, még ezt az édes érzést is lehet fokozni. Amikor az író szemtől-szem- ben áll. vagy ül Felemelő érzés az olvasóval és gyönyörűséggel látja, hogy amaz mennyire elmélyed a pompás írásban. No, akkor az író a hetedik menyországban érzi magát. Bizony. Utazik a buszon. Minden ember kezében a frissen vásárolt lap. Mintha ösz- szebeszéltek volna, mindegyik pontosan azon az oldalon olvas, amelyiken az ő pici remekműve kapott nyilvánosságot. A férfiak mosolyognak, kuncognak. A nők vidámak, mintha csiklandoznák őket. Siker ez, kérem, nagyszerű siker, és az író számára felemelő érzés. Es most jöjjön az édes érzés felsőfoka. Amikor az író a családon belül kapja ezt a forró elismerést, akkor valami elképzelhetetlen boldogságot érez. Ha az anyós olvassa az írást, nagymértékben emeli az író vői tekintélyét. Ha a feleség olvassa, az a férji tekintélyt erősíti. Ha pedig a gyerekek olvassák... no, lássuk akkor a példát. Az író hazamegy délben. Kisebbik fia az asztalnál ül, és a széthajtott lap fölé hajol. — Tetszik, öcsiké? — Micsoda? — Hát az, amit olvasol. — Nem olvasok énL Jfzámo- lom, hogy hány sor, és mennyit küldenek érte. Most én vagyok a soron. Ebből a pénzből úszógumit kapok! Egér a fehér kenyérben Én nemegyszer jártam a sütőipari vállalat termelőüzemében. Saját szememmel láttam azt a tisztaságot és rendet, amely megnyugtathat minden fogyasztót. Viszont fél füllel hallottam már arról, hogy zsinegdarabot talált valaki a kenyérben, vagy kampós szeget a süteményben. Érthetetlen, hiszen láttam üzemben a tökéletesen működő szitát. Magam is csóváltam a fejemet. Hát ez hogy lehet? És most egy nagyon szomorú konkrét példára vagyok kénytelen felhívni a vállalat figyelmét. Egyik olvasónk a héten egeret talált a kétkilós fehér kenyérben. Szavahihető ember. Esze ágában sincs az okvetetlenkedés. Készséggel elismeri, hogy teljesen tanácstalanul állt a példátlan eset előtt. Hát ezt azért már szóvá kell tenni a vállalat és fogyasztók érdekében. Kérjük a pékeket, hogy több figyelemmel végezzék mindennapi munkájukat. Jaj, hogy el ne felejtsem, a peches kenyérvásárló nevét: Papp Ambrus, a Hunyadi Termelőszövetkezet gépcsoportvezetője. (— bi —) Új hirdetőoszlopok az utcákon — Látod Fiji, ránk is gondolnak. (Lencsés karikatúrája) Ez aztán a szórakozottság ! A TANÁROK szo- \ rakozottsága emberig emlékezet óta iro- i dalmi közhely. Szám- j tálán változatban ír> tak a professzorról, ! aki tűvé teszi aszta- ! lát a pápaszemért, ! amit történetesen pil- ! lanatokkal azelőtt ! tolt a homlokára. \ No, egy újabb \ adat a professzorok > mérhetetlen szóra- ! kozottságára. \ Késő este botorkál haza a tanar ur. Lehet, hogy értekezletről, vagy éppen a szombat esti kvaterkázásról. Óvatosan csikorgatja meg a kulcsot a zárban. Jó szokása szerint elővigyázatosan tárja ki a kaput. Nehogy a csattanással felriassza álmából kedves élete párját. Amint keresztül halad az udvaron, valami motoszka- lást hall a csirkeól környékéről. Meg- ill, figyel. Hogy biztos legyen a dolgában, hangosan felkiált. — Von ott valaki? MÉLY dörmögö hang válaszol. — Nincs itt senki! A tanár úr megnyugodva halad tovább. Lábujjhegyen lépeget az előszobá-. Felöltőjét csendesen felakasztja a fogasra. Zajtalanul költi el a konyha- asztalra készített vacsorát, majd boldogan lefekszik. Csak másnap reggel vette észre, hogy az éjszaka folyamán valami pernahajder ugyancsak megvámolta a csirkeólat. Tizenöt gyönyörű kendermagos jérce hiányzott. Meddig bukdácsoljanak még ? Az isten áldja azt az épí- i tésvezetőt, aki elrendelte a i Zrínyi utcában az árokásást : és a Bálvány utca lezárását. : A környék lakói napi „imá- | julkba” sűrűn beleszövögetik i nevét — és esdve fohász- i kodnak a mindenható ú r- jhoz — csak nem tudják ki j az! —, hogy szakadjon vége |már a csatornák lefektetésé- ; nek. ; Naponta kerülgetik az ár- ! kokat és velünk együtt kér- ! dezik — mikor zárják mái ! le a három hónapja ott ásí- ! tó lyukakat, hogy végre há- > zuk táját rendbehozhassák? Elküldték városunk fiataljai is a világifjúsági találkozóra szánt ajándékaikat. Tóth Ferenc, a konzervgyár gépüzemének tanulója egy törpe autoklávot készített, amely a gyár hírét viszi Algírba, a találkozóra. (Kató felv.)
