Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-24 / 147. szám
C E G L E D l J Á R Á » É.S C E G L É D V Á R O S RÉSZ É R E IX. ÉVFOLYAM, 147. SZÁM KÖZÉRDEK A Hazafias Népfront városi bizottságának egyik korábbi elnökségi ülésén hangzott el az a kívánság, hogy a városi tanács vezetői tájékoztassák az elnökség tagjait a várospolitikai tervek végrehajtásának üteméről. Helyénvaló volt ez az igény, minthogy * népfrontmozgalom — aktívahálózata révén — sokat tehet annak érdekében, hogy á közvélemény az élő szó közvetlen eszközével szerezzen tudomást a soron levő városépítő munkálatok állásáról, á megvalósítás módozatairól, a sorrendiség megállapításának pénzügyi, műszaki vagy egyéb gazdasági hátteréről. A népfront és a városi tanács érdekelt vezetőinek ilyen értelmű találkozása az elgondolások, a vélemények kölcsönös cseréjére is alkalmas, aminek mind a tanács, mind a népfrontmozgalom, légióként pedig maga az épülő város igen nagy hasznát veszi. Az első közös tanácskozást kedd délután tartották. A városi tanács műszaki osztálya térképekkel, rajzokkal, fényképekkel segítette a megbeszélést. A műszaki osztály vezetője, valamint a városi tanács elnökének tájékoztató, vitaindító szavai után sok értékes javaslat, nem egy ügyben ellenvélemény hangzott el a jelenlevő népfront elnökségi tagok részéről. Hasznos volt már ez az első találkozás is, aminek eredményeit természetesen csak a későbbiekben tapasztalhatjuk. Még hasznosabb lett volna, ha az elnökség tagjai nagyobb létszámban jelenték volna meg. Reméljük, hogy a tervbe vett hasonló találkozások még eredményesebbek lesznek — felismerve mindkét részről azt a jóindulatú törekvést, hogy mind a bírálat, mind az elismerés egyetlen közös forrásból táplálkozik: a közérdekből. (ferencz) 1965. JÜNIUS 24, CSÜTÖRTÖK Lejárt orvosi igazolások, rongyos asztalterítők a földművesszövetkezeti vendéglőkben A járási tanács ipari, kereskedelmi, műszaki állandó bizottsága — karöltve a községi tanácsok kereskedelmi állandó bizottságainak tagjaival és aktíváival — a földművesszövetkezeti vendéglátó- ipari egységeknél szombat esti ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés során leggyakrabban az egészségügyi és higiéniai előírások terén észlelt mulasztások kerültek felszínre: lejárt orvosi igazolások, a női alkalmazottaknál a „sutba dobott” fityulák, a tisztátlan, világítatlan mellékhelyiségek, a piszkos mosdókagylók az abonyi termelőüzemben és az 5. számú italboltnál. A rosszul értelmezett takarékosság példájával szintén az abonyi étteremben találkozott a vizsgálat, ahol rongyos térítők voltak az asztalon. Az abonyi 3. számú és a mikebudai 23 számú vendéglőben szintén kevés a terítő, ezért nem takarják le az asztalokat. Tizenhat éven aluliakat az albertirsai 23. és az abonyi 5. számú ivóban talált a vizsgálat, — s ami viszont a vendégek hibája, hogy részökre a társaságukban levő idősebb egyének kérnek szeszes italt. Több helyen hiányzik az üdítő gyümölcslé, így Körös- tetétlenen, az abonyi 4. számú és a strandon levő egységeknél. Elhanyagolják az árcédulák elhelyezését is. A szövetkezeti egységek higiéniai színvonala az elmúlt évben is fejlődött, amihez hozzájárult számos egység felújítása, korszerűsítése, ja- kel. A legfontosabb viszont vitása. A technikai felszerelés gyatra mivolta viszont még mindig gátolja a vendéglátást. Sok a baj az elektromos gépekmost, — a nyári meleg időjárás közeledtével — higiéniai előírások következetes betartása, aminek tárgyi előfeltételeit is biztosítani kell. (—gi) .1 Dózsa Népe Tsz-ben fele fáradtsággal kétszeres produkció Huszonnégy tagú szocialista brigád dolgozik a Dózsa Népe Termelőszövetkezetben. A brigád a gépműhely szerelőiből és a szántóföldön dolgozó traktorosokból tevődött össze. Az idén már másodszor nyerték él a szocialista brigád jelvényt és a brigádot megillető zászlót. — Még a tavasszal történt — mondotta Nagy István, a tsz gépesítési előadója —, hogy egy elmés szerkezettel megkönnyítettük a növény- termesztők munkáját. A tagok emberemlékezet óta nehéz fáradtsággal ültették ki a dugványt, miután ásóval megcsinálták a helyét. A de- rékfájdító munka során ti- zenkét-tizennégyezer dugvány kerül a földbe. — Közös munkában a szocialista brigád tagjai átalakítottak egy kultivátort. Az ügyes szerkezet gépvontatással előre megnyitotta a dugványok sorait huszonöt-harminc centiméter mélységben és tíz centiméter szélességben. A tagoknak már csak úgy kellett a dugványt elhelyezni, ahogyan az asz- szonyok a hagymát meg a fokhagymát elültetik. — A merész újítás óta a dugványrépa-iblteitők teljesítménye fele annyi fáradtsággal pontosan a kétszeresére emelkedett. Képpresszó Vasárnap Békés megyében két képzőművészeti kiállítás nyílt. Orosházán a Szántó Kovács János Múzeumban öt fiatal helyi festőművész válogatott alkotásait mutatták be. Gyomén a földművesszövetkezet cukrászdájában kép- presszó nyílt, ahol Gaburek Károly, fiatal békéscsabai festőművész legszebb alkotásait láthatják az érdeklődők. ÚJ EMBEREK Kölcsönösen segítik egymást a Békeharcos brigád tagjai a Csemői Állami Gazdaságban MOZIMŰSOR Cegléd Szabadság: ma és holnap: Ki volt dr. Sorge? Dózsa: 25-én: Egy ember ára. Kossuth: ma és holnap: Könnyű élet. A Csemői Állami Gazdaság 2. üzemegységében két szocialista brigád példája lelkesít újabb brigádok alakítására. Három esztendeje indult az Eiőre-brigád, amely már az első évben elnyerte a szocialista címet. Szép eredményeket ért el a Zója női brigád is, amely már két éve viseli a szocialista nevet. A harmadik brigád az idén alakult — Szőlőtermelésünkben hosszú esztendők óta együtt dolgozik kilenc ember — mondotta Szabó Lészló brigádvezető. — Van közöttük olyan, aki már tizenhárom éve dolgozik a gazdaságban, de olyan is akad, aki csak egy esztendőt mutathat fel. Hosszú idő óta úgy tartottak minket számon, mint brigádot. Együtt voltunk a mindennapi munkában, együtt jártunk társaságba, bálba, moziba. Együtt vagyunk, hiszen a lakásunk is egymás szomszédságában van. — Hazánk felszabadulásának huszadik évfordulójára készült az ország. Részt vettünk a két szocialista brigád értékelésén és olyan természetes volt, hogy feltettük magunknak a kérdést: miért ne alakítanánk mi is munkabrigádot? Elsőnek Tar István csapatvezető tartotta fel a kezét, rögtön csatlakozott hozzá Tarczali István és sorban a többiek. A határozat egyhangú volt. Valaki aztán indítványozta, vegyük fel a Békeharcos nevet. El sem érkezett az ünnep, amikor már azt is elhatároztuk, hogy megmondjuk, leírjuk: mit teszünk a szocialista brigád címért. — A brigád tagjai vállalták az évi száznegyven százalékot. Ünnepélyesen kimondtuk, hogy április hónap kétezer forintos hónap lesz. Vagyis úgy dolgozunk, hogy minden brigádtag legkevesebb kétezer forintot keressen ebben a hónapban. Megjegyzem, hogy a vállalást fölényesen teljesítettük. Mindenki kétezer forinton felül keresett és brigádunk a fontos tavaszi munkában — a metszésben több mint kétszáz százalékot ért el. — Ünnepélyesen vállaltuk, hogy szocialista módon fogunk dolgozni, élni és tanulni. A brigád minden tagja belép a szakszervezetbe és megrendeli az érdekképviselet lapját: a Földművelőt. Kollektive előfizetünk a Népszabadságra és azt a brigádtagok a brigádirodában olvashatják. Rendszeresen együtt járunk moziba. Havonta egy filmet kollektive nézünk meg és utána meg is vitatjuk. — Vállaltuk a kölcsönös segítségnyújtást. Ha valamelyik brigádtag megbetegszik, akkor munkáját a közösség átveszi, sőt illetményföldjének a gondozását is vállaljuk. Munkaközben szeszes italt nem iszunk, és otthon is csak mértékkel. Szocialista, emberi családi életet élünk. — Minden fegyelmezetlenségről — akár a munkáról, akár családi ügyről van szó — az elkövető köteles a brigád színe előtt számot adni. — Az új oktatási évben minden brigádtag részt vesz rendszeresen az „Időszerű kérdések” tanfolyamán. Egyik legnagyobb gondja volt a brigádnak az arányos kereset kialakítása a brigád- tagok között. Ez rendkívül nehéz a különböző díjazású munkanemek miatt, de sikerült megoldaniok. — Aki tegnap a permetezéssel nyolcvan forintot keresett, az ma az ekekapa szarvát fogja, amellyel azonban csak negyven forint a napi keresete. Ilyenformán elérjük, hogy a brigádtagok keresete majdnem egyenlően alakul — mondotta befejezésül a brigádvezető. i (—ssi) Új világ — Nagyjáráson II. ///////////////////////>/////////////////////////^^^ s Sokan tudják, hogy a negyvennyolcas szabadságharc fegyveres megszervezése Ceglédről indult el, de kevesen annak történetét. Még kevesebb azoknak a száma, akik ismerik a nagy kezdeményezés egyik legfőbb alakját, Csizmadia Mihályt. Amíg a magyarság kóstolgatta az új élet ízeit, a Habsburg ellenforradalom — a prágai felkelés elbukása és az olasz szabadságharc veresége után — akcióba kezdett, most már egész erejével Magyarország ellen. Jellasics — akit a király visszahelyezett báni méltóságába — szeptember tizenegyedikén harmincnégyezer emberével áttört a Dráván, megszállta a Balatontól délre eső vidéket, hogy kiterjessze az országra a fegyveres ellenőrzés; azaz. hogy visszaállítsa a habsburgok gyarmati uralmát. Batthyány-kormány i panaszkodott a császár-királynak, tiltakozott, kért és reménykedett. Kossuth, a radikálisok és a nép azonban nem táplált illúziókat, nem várt csodára, hanem azonnal cselekedett. Kossuth hadsereget szervezett és sok millió forint hitelt szerzett. A dunántúli nép megkezdte a fegyveres ellenállást: csipkedte, tépdeste a horcát egységeket, rajtaütéseivel zavarta az utánpótlásukat. Csizmadia Mihály ceglédi bíró szeptember első harmadában egybehívta Kőrös és Kecskemét vezetőségét Ceglédre — o „három város” több százéves szövetségét utoljára a történelemben, — a fegyveres honvédelem azonnali gyors megszervezésére. Tizenr CSIZMADIA MIHÁLY JOBBÁGYRÓL... hetedikén népgyűlést tartottak a ceglédi piactéren, megszövegezték határozatukat, megküldték a kormánynak. A múzeumban őrzött határozat világos, tiszta fogalmazásban bírálatot gyakorolt a hiszékeny, tétovázó kormány fölött, és cselekvést követett, .. Kecskemét és Nagykőrös városokkal tartott értekezés és hideg megfontolás után... az összes haza színe előtt ünnepélyesen kijelentjük, ha (a kormány) az eddigi veszélyes rendszert tovább is követi... a nemzet fegyverfogó fiainak felfegyverzését halogatja: bizodal- munkat nem fogja bírni. Mert mi nem akarjuk, hogy nemzetünk elenyésszék... A haza szent nevében kérjük a kormányt és az Országgyűlést, lépjen a cselekvés terére ... vakon engedelmeskedünk nyilvánítván, hogy hazánkért és nemzeti becsületünkért minden áldozatra készek vagyunk és inkább kívánunk dicsőén meghalni, mint gyáván élni...” A hárem aláírás között az első a munkához szokott erős kezű Csizmadia Mihály ceglédi főbíróé. Aláírta a hatvantagú városi tanács és a kisebb számú belsőtanács. Kossuth kapva-kapott a határozaton, bár nem beszélt annak létezéséről, — amiért kissé még most is neheztelünk rá. Szeptember huszonnegyedikén délelőtt Pesten bejelentette, hogy elindul az Alföldre toborozni. , Különvonatot rendelt és. hová is indulhatott volna először, ha nem ide Ceglédre, ahol a nép önmagától hirdette meg a haza fegyveres megvédését. Itt nem kellett kaput döngetni, nyitva volt az már. Csizmadiáék délelőtt újabb népgyűlést tartottak a torony aljában és önkéntes toborzó- csoportjaik járták az utakat. Kossuth délutáni érkezésére mégegyszer összegyűltek. Egymásra talált a nép és a vezér. Háromezer ceglédi állt a zászlók alá még az esti órákban és huszonkilencedi- kén már részt vettek a pákoz- di csatában. Akkor már idős ember volt Csizmadia Mihály — Ceglédnek három ízben főbírája, utoljára 1848—49-ben. Külön feljegyzések, megemlékezések nincsenek róla. De bölcs és határozott ítéletei olvashatók a bírói feljegyzésekben, intézkedései a tanácsülést és közgyűlési jegyzőkönyvekben. Sokat próbált, dolgos jobbágy volt csupán, ki a nemesi származású Seres Sámuelt megelőzte, elhagyta a bíróságban. A rátermettség emelte az akkor tizenötezer lakosú Cegléd tanácsának, élére. A mozgalmas időkben helyt tudott állni, ami nagy dolog volt, mert hol a vasas németek alatt nyögött a város, hol a honvédek vették be harccal, már ahogy a hadiszerencse forgott. Az egyik elől bújt a nép félelmében, a másikat örömmel fogadta. S ha mindenki elhagyta a helyét, a főbírónak helyén kellett állnia, És ő okosan adta a szénát-za-fc bot a csatalovaknak, kényé- § rét, vágómarhát, bürgét, ma-§ lacot a harcosoknak. Adta és ^ mindig volt mit adni, mert ^ ott, ahol hadak jártak, oít^ lenni kell ételnek, italnak; a ^ főbíró torkát szorongatták szállásért, még világító fagy- i gyúgyertyáért is. Mikor a vá- \ ros elpihent, neki virrasztani \ kellett, mert a főbíró éjszaka \ is főbíró. Virrasztóit hát Csíz- ^ madia Mihály jobbágy a vá- ^ ros álma felett, tépődött, rá- gódott országos gondokon a ^ hazáért, a gondokat vállaira S vette, mert talpig férfi volt és \ magyar. De mikor 49-ben§ utoljára és véglegesen bevo-§ nultak ide az osztrák seregek, ^ összeroppant, agyát elöntötte ^ a vér, meghalt augusztus 15-§ én, 1849-ben. Talán jobb is§ volt így, mert bitó járt annak § akkor, aki fegyverrel védte a§ hazát azért, hogy a haza sza-§ bad legyen és egyforma pol- ^ gára legyen mindenki a haza- ^ nak. 5; A minap, hogy kint jár- ^ tam az öreg református te- \ metőben, nagyapám sírjánál, ^ meglátogattam az övét is. Fél-§ tonnás márványkövét kidönt- ^ ve találtam, sírjába rátemet- ^ tek egy távoli rokont s a te- ^ metőgondnok felesége így szólt § hozzám: — Jó lenne elvinni azt a ^ sírkövet, mert útba’ van. Én meg azt javaslom: Jó lenne visszaállítani a ^ sírkövet a helyére, bearanyoz- $ ni megkopott feliratait és né- ^ hanapján — talán a toborzásig nap évfordulóján — megko- & szorúzni, ha már utcanevet, S emléktáblát nem adtunk még § Csizmadia Mihály jobbágynak. | Hídvégi Lajos ^ Az ötezer holdnyi jó kötött és homokos földön a Nagyjárás népe sohasem élt rosszul. A szorgalmas emberek kezében égett a munka, a gabonafélék jól fizettek, s a — máshol átoknak számító — homok gazdag gyümölcsterméssel hálálta meg a beléfektetett sok-sok munkát... Mert dolgozni kellett rengeteget — a kisparaszti föld' nyűtte az embert. Nagy volt a lé- lekszám errefelé, ahol sokan vannak kis területen, ott okosan kell gazdálkodni, hogy mindenkinek jusson kenyér. A nagy járásiakban korán kialakult a közösségi szellem. A zárt településen nagyjából hasonló módban élő emberek nem alkalmazhattak napszámost, de nem is kaptak volna a környéken. Nyakas emberek voltak mindig, nem aláz- kodtak meg még egymás előtt sem — így azután ha munkáskéz kellett, végezték közösen, egymást segítve. Ez a közösségi hajlam gyorsította meg a József Attila Tsz megalakulását. Amíg a határ más részein a tanyasiak a „belépjek — kint maradjak” kérdésen rágódtak, a nagyjárásiak cselekedtek. Nem bánták meg. Igaz ugyan, hogy a közös gazdálkodás lényeges változást nem jelentett számukra. Végezték a munkájukat továbbra is közösen. Csak éppenhogy nagyobb darab földön, szervezettebben és változatosabban. Az igazi változás az emberekben következett be. A kitárulkozó határ, a túllá- tás a kis parcellán, a szomszéd földjének mezsgyéjén, a bepillantás a korszerű gazdálkodás világába, a közös megbeszélések, sokszor éj- • félig tartó viták, a „hogyan tovább”-ról — csupa új élmény, amit nem lehet elintézni csak zárszámadáskor, vagy előlegosztáskor. Ezekről beszélni kell, le kell ülni, megrágni, összevetni a múltat a jelennel, és vázolgat- ni a jövőt — s ahol „politikus” ember is akad, ott elpolitizálgatni — s ezt különösen kedvelik. A zárkózottabb természetű tanyai emberek az elmúlt húsz év alatt megszokták, hogy össze járjanak és beszélgessenek. Az összetartozás, az egymás segítés mellett kialakult az új vonás — az egymás megértése; a közös gond vállalása mellett a közös jövő tervezgetése, a kényszerű egymásra utaltságot felváltotta a bensőségesebb emberi kapcsolat. (Folytatjuk) Dajka János A részeg dühöngő Nagy György tizenkilenc éves, ceglédi szobafestő, ez év március huszonhatodikán néhány korsó sör után a Mátyás király utcában kerékpárjával az út szélén levő csemetefákba ütközött. Dühében kitört húsz darab egyéves facsemetét, s ezzel négyszáztíz forintnyi kárt okozott. A járásbíróság Nagy Györgyöt társadalmi tulajdont károsító rongálás miatt jogerősen harmincnapi börtönre ítélte és kötelezte hogy az okozott kárt fizesse meg a városi tanácsnak.
