Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-03 / 129. szám

1965. JÜNIUS 3, CSÜTÖRTÖK MSI HEGYEI 3 LEVEL POSTÁNKBÓL OLGIBOL ERIKA LETT Paragrafus a szív helyén, címmel most egy esztendeje tettük szóvá először, hogyan akarják felborítani — rossz­indulatú pletykák alapján — két gyermek boldogságát Új­szilváson, egy rendelkezés me­rev képviselői. Horgos De- zsőné adminisztrátort felszó­lította a körzeti telepfeliigye- lőnö: vagy otthagyja munka­helyét, vagy pedig lemond a már szívéhez nőtt két kis ál­lami gondozott neveléséről. „Tudomásomra jutott — hangzott a kérlelhetetlen „in­doklás” — sőt, a tanács tu­domására is jutott, hogy ma­ga állandó munkakört vál­lalt és a gyermekek nevelése, s felügyelete nincs biztosítva. Ez ügyben a tanács közölte a hozzájutott panaszokat, hogy a gyermekeknek sok esetben testi épségük is ve­szélynek van kitéve. Pl. Egyik alkalommal is felmásztak a gyermekek a fára, fejjel lefe­lé lógtak, csak lábbal kapasz­kodtak, a felnőtteknek a haja is az ég fele állt.” Ellentétben a faluban el­terjedt rágalmakkal, rosszindulatú mende-mondá- val, meggyőződtünk róla, hogy a 11 éves Olgi és a nyolcesztendős Gyuszi kifo­gástalan bánásmódban része­sül. Külön kis szobája van a két gyereknek, választékosán öltöztetik őket, temérdek já­tékot kapnak, s a legjobb ta­nulók közé tartoznak. Tud­ták ezt a község vezetői is, dehát... nem vonhatták ki Megbukott a rosszindulat — győzött az anyai szív magukat a közvélemény hatá­sa alól. Cikkünkben mindezt szó­vá tettük, lelkiismeretet szerettünk volna ébresz­teni, rádöbbenteni az illetékeseket, jó kezekben vannak ezek a gyerekek. Azt is megírtuk, hogy Horgomé 900—1000 fo­rintjára — amit a Tápiószelei Pincegazdaságnál keres — éppen a gyermekek érdeké­ben, pótolhatatlanul szüksége lenne az összesen 2000 forint jövedelmű családnak. Cikkünkre az ügyben szám­talan levelet kaptunk szülők­től, üzemi munkásoktól, peda­gógusoktól, akik kérték: vál­toztassa meg a telepfe.lügye- lőnő a szándékát — de hiá­ba. Akik az ügyben tényleg a gyermekek érdekében 6zív szerint is tudtak volna vala­mit tenni, mereven elzárkóztak. És Horgosné inkább az állá­sától vált meg, mintsem a két gyermektől. Otthagyta a pin­cegazdaságot, a suttogó plety­kások: örömére. Újszilváson akkor győzött a rosszindulat, győzelemre segítette egy kü­lönben hasznos paragrafus merev végrehajtása. Elégedet­ten vehették tudomásul a presztízsüket féltő, s az ügy­ben hajlíthatatlanul „kiálló" emberek: egy kisjövedelmű család elesett 900 forinttól. Bennünket nemcsak azért sér­tett ez a rendhagyó eset, mert hiába ragadtunk tollat az Igazságért, hanem azért is, mert két sorstépett kisgyerme­ken nem tudtunk segíteni. Azóta Horgosné megkapta a felszólítást, mégis csak elve­szik tőle a gyerekeket... A minap aztán levelet ho­zott a posta Újszilvásról. Ügy gondoljuk, minden további ér­velésnél többet mondanak ezek a gyöngy betűs sorok: Kedves Szerkesztő bá­csi! örömmel hozom tudtára, hogy nincs többé Szabó Olga menhelyi gyerek. El akartak vinni az intézet­be, de anyuka átíratott, vagyis örökbe fogadott, minthogy elszakadjunk egymástól. A szakszervezeti kedvezmé­nyes üdültetés az elmúlt ti­zenöt év alatt jelentősen fej­lődött. Amíg 1949-ben csak nyolcvanötezer, addig tavaly már kétszáztizenkétezer dol­gozó és negyvenezer gyer­mek kapott beutalót. Korsze­rűbb lett az üdülők felsze­relése, berendezése is. Mi­nőségi változást jelenít, hogy a belföldi mellett különféle külföldi üdülésre is lehető­ség nyílik. Az üdülési szezon kezdete alkalmából beszélgettünk Jor­dán Lászlóval, a Szakszer­vezetek Pest megyei Taná­csa szociális bizottságának vezetőjével a nyaralni vá­gyók kedvezményes üdülési lehetőségeiről. — Pest megye szervezett dolgozói között ebben az év­ben 8058 beutalót osztottak ki — mondta Jordán László. — Feltétlenül érvényesítjük a jutalom jelleget, még a téli, vagy az elő- és utóidényre szóló beutaló esetében is. A kedvezményes üdültetés fenn­tartása és fejlesztése az ál­TAVASZI MŰHELY. A napsugarak nemcsak a növényeket, virágokat, hanem még a gobelinhímzőket is clőcsaiogatják Tóalmáson. Az asszonyok a néptelen Rózsa Ferenc utcán rendezték be „hímzőműhelyüket”. (Gábor felv.) Mindenütt történhet baleset! kat. A felosztás a legnagyobb rendben történt például a ceglédi vemdéglátóipari vál­lalatnál, a dunaharaszti sü­tőipari üzemnél, a lenszövő­ipari vállalat budakalászi üze­me és még sok más helyen. Az idén nagyobb az üdülőve­zetők felelőssége. A szabály­talanul beutaltakat visszakül­dik és a költségeket megfizet­tetik. Ezért különös gonddal keli a szakszervezeti bizott­ságoknak eljárniuk, az összes feltételeket betartaniuk, mert az ilyen esetek nem növelik az alapszervezet tekintélyét, a beutaltak számára pedig felesleges kellemetlenséget okoz. — Hol üdülhetnek az idén a Pest megyeiek, ki mit szeret? — Főidényben a sláger vál-' tozaflanul a Balaton, összel- télen a Mátra. Üjabban so­kan keresik Hajdúszoboszlót és a többi melegvizes gyógy­helyet A fiatalok Siófokot ké­rik, az idősebbek az üdülés szelídebb örömeit keresik Gallyatetőn, Lillafüreden. Ál­talában, aki már valahol jól érezte magát, oda kívánkozik vissza. A Dunakanyar szépsé­geit megyénk lakossága még alig ismeri. Előfordul, hogy tiltakoznak, ha oda kapnak beutalót A jóitól tött két hét után viszont ők lesznek leg­lelkesebb propagálói. Persze, az helytelen volt, amikor a Szentendrei Kocsigyár dol­gozóit Leányfalura küldték. Az sem ügyes dolog, ha a ha­jógyáriakat állóhajóra utal­ják be. Annál jobban örül­nek a belföldi turista hajó­üdülésnek az alföldi járások dolgozói. Nekik a víz, Esz­tergomtól Dunaújvárosig tar­tó út rendkívüli élményt je­lent — Ha nem is minden­nap, de előfordul, hogy valamiért nem veszik igénybe a beutalást. Ilyen­kor sok vita, huzavona ke­letkezik a már befizetett pénz visszautalásával. Mi a gyakorlat? — Igen, előfordul ilyesmi is. A befizetett hozzájárulási díjat csak akkor lehet visz- szaigényelni, ha SZTK-orvos igazolja a váratlan betegsé­get, ha behívták katonának, vagy ha közvetlen hozzátarto­zó halt meg. ÍK dolgozók kedvezményes üdültetési igényét ma még nem tudjuk teljesen kielégí­teni. Ha azonban a meglevő lehetőségekkel helyesen gaz­dálkodunk, a lehetőségek kö­zelebb kerülnek az igények­hez — mondta befejezésül Jordán László. Komáromi Magda Megkezdődött a társadalmi bíróságok újjáválasztása A SZOT elnöksége határo­zatának megfelelően ez év első felében újjáválasztják az üzemekben, vállalatoknál, hi­vatalokban működő társa­dalmi bíróságokat. A ki­sebb munkahelyek társadalmi bíróságait a közelmúltban le­zajlott szakszervezeti tag­gyűléseken már megválasz­tották, a nagyobb üzemekben a most folyó második ne­gyedévi termelési tanácskozá­sokkal kapcsolják össze a vá­lasztást. Országosan mintegy 3000 társadalmi bíróságot újíta­nak meg. A SZOT elnökségé­nek értékelése szerint a tár­sadalmi bíróságok eddigi tevékenysége érdemi szem­pontból megfelelt a törvényes rendelkezéseknek, munka- módszereiket azonban töké­letesíteni, fejleszteni kell. Ezt hatásosan mozdítja elő, s egyúttal a dolgozók töme­ges közreműködését biztosít­ja a társadalmi bíráskodás rendszerének új alapokra helyezése. A „Siralomház“ a Magyar Nemzeti Galériába került Hannoverben 24 Munkácsy-váslatkönyvet vásároltunk A Párizsi Salon 1870-ben rendezett kiállításán feltűnő sikert aratott és aranyérmet nyert Munkácsy Mihály: „Si­ralomház” című olajkompo­zíciója, amely most a Kül­ügyminisztérium és a Műve­lődésügyi Minisztérium köz- I reműködésével méltó helyére, j a Magyar Nemzeti Galéria ' gyűjteményébe került. I A magyar festészet nagy mesterének összesen több mint ezer rajzot tartalmazó 24 vázlatkönyvét ugyancsak a napokban vásárolta meg a Budapesti Kiállítási Intéz­mény a Hannoverben élő műgyűjtő Steinmüller-család- tól. / lamnaK igen nagy anyagi megterhelést jelent. Tavaly például az állami támogatás összege több mint százhet­venmillió forint volt. Egy- egy dolgozó a kétheti ked­vezményes üdülés tényleges költségeinek csak a huszon­két százalékát fizeti, a SZOT- szanatóriúmban eltöltött há­romhetes üdülésnél pedig csupán tizenkét százalékot. Világos tehát, hogy az ilyen formájú jutalomban csak az arra érdemeseket lehet ré­szesíteni. Belföldi beutalóból a me­gye hatezeregyszázharminc- nyolc, családos beutalóból öt­százötvennégy, belföldi hajó- útból négyszáznegyvenkilenc, külföldi csereüdülésre száz­huszonhét, külföldi hajóútra négyszázötven beutalót ka­pott, míg kedvezményes sza- naitóriumi gyógyüdülőiben háromszáznegyvenen vehet­nek részt. — Gyakran hallani olyan panaszt, hogy az üzemek­ben valóságos üdülő „törzsgárda” alakul ki. Jogos ez? — Sajnos, ez elég gyakori jelenség — volt. Egyrészt ab­ból adódott, hogy a szakszer­vezeti bizottságok a beuta­lók szétosztását pusztán ad­minisztratív teendőnek tekin­tették, másrészt a dolgozók egy része, főleg a vidékiek —, a bejárók, akik még nem kóstolták meg, milyen nagy­szerű dolog az üdülés —, nem kívánták igénybe venni. A SZOT tavaly télen határo­zatot hozott, miszerint ked­vezményes üdültetésben ugyanaz a dolgozó az egymást követő években főidényben nem vehet részt. Ez igen fontos megállapítás és sok jogos panaszt orvosol. — Mit nevezhetünk fő­idénynek? — Az évet huszonhat, két­hetes turnusra osztottuk fel. A nyári főidény a tizenhar­madik turnussal kezdődik és a tizennyolcadikkal fejeződik be. Ez idő alatt a családos üdülőkbe lehetőleg olyan szülőket utalunk be, akiknek iskolásgyermekük van. Elő­fordul, hogy házaspárok ré­szére helytelenül olyan be­utalót adnak, amely nem két­ágyas szobára szól, ugyan­akkor házaspári beutalóval elküldenek különálló szemé­lyeket, ez végeredményben csökkenti a házastársak üdü­lési lehetőségét. — Hogyan akadályozzák meg a visszaéléseket? — Az üdülési keretet már jóval előbb megadtuk az üze­meknek és most a helyszínen ellenőrizzük felhasználásu­Horgos Erika lett a ne­vem. Most már lóghatok fejjel lefelé a fáról, sen­ki sem avatkozhat többé a magánéletembe, csak az én anyukám. Járhatok a Klára-telepi iskolába is, mert én ide szeretek jár­ni. Pedig az intézet ezt sem akarta. A nevemet is én választottam. Gyuszit sem adjuk oda, inkább még egy harmadik test­vérkét is akarunk hozni, mert az szeretném, hogy más is olyan szeretetet kapjon, mint én, az én drága jó anyukámtól. Igaz, hogy azok a rossz szomszédok, akik eddig bántottak, még mindig bántanak bennünket, de mi már azzal nem törő­dünk. Nekem már többé senki sem árthat, van, aki igazán megvéd. Nagyon várom a szer­kesztő bácsi látogatását: ‘ ERIKA. (súlyán) ARANYSZABADSÁG 8058 dolgosó nyaralhat — Üdülés negyedáron — Ne legyen „törzsgárda“ Beszélgetés az SZMT szociális bizottságának vezetőjével Híj a van az ezer aprócikknek! „Ilyen apróságokon is bosszankodik?” — legyin­tett az 1000 aprócikk osz­tály elárusítónője, s nyája­san kioktatott: „Tavaly hó­napokig szaladgáltunk für­dőkád után, pedig nekem aztán van ismeretségem kereskedelmi berkekben! A sógornőm fél éve keres egy süllyesztett mosogató­medencét, ne adj isten, hogy kapna. És akkor jön maga, asszonyom, a kulcs­karikával. Nevetséges!” Megszégyenülten kullog­tam arrébb, megvető tekin­tete hatósugárból, s min­den porcikámbán éreztem, hogy nevetséges vagyok. Mert csakugyan: mi egy kulcskarika, egy vacak kis acélgyűrű egy fürdőkádhoz — vagy egy bukósisakhoz — képest? Semmi! Ámbátor... Éppen azért, mert semmi, nem lehetne mégis gyártani? Mert most hiánycikk, öt vasüzletben és három áruház 1000 ap­rócikk osztályán győződ­tem meg róla. Nincs, nem gyártják. Punktum. Tudom, a műanyagmérce sem említhető egy lapon a bukósisakkal, ha csak azon az alapon nem, hogy az is hiánycikk. Pedig — ez is apróság. Közönséges mű­anyagpohár, oldalán a kü­lönböző élelmiszerek — cu­kor, liszt, rizs, . stb. — mennyiségét jelző fokbe­osztással; cakkumpakk tíz forintba került — amíg kapni lehetett. De már évek óta nem lehet. He­lyette mindenütt a konyha­mérleget ajánlják, ami mindössze 210 forinttal drágább a mércepohárnál... Aztán — ha már így benne vagyok, elmondom — kerestem én olyan nylon-izét is, amit a szek­rényajtók belső oldalára szerelnek. Zoknit, zsebken­dőt, kézelőgombot, haris­nyát és hasonlókat lehet a „zsebeiben” tartani. Rá­jöttem, sajna, hogy ez is hiánycikk. Ezt ugyan gyártjuk, a Fővárosi Ta­nács Kézműipari Vállalata készíti — de kizárólag ex­portra. Hát így állunk. Sebaj, jövő héten utazom a dal­mát tengerpartra. Nem nyaralni, dehogy, ügy hal­lottam, oda exportáljuk a nylontasakokat. * ny. é. A KiSMARUS—rvmii. í ­RÉTI ERDEI KISVASÉT nemzetközi fővonalnak ál­modja magát, mintha csak sínéin negyedóránként ex­presszvonatok száguldanának, holott csupán néha halad ar­ra lassacskán egy pár apró szerelvény. A nagyvasút töl­tése alatt például naponta Legfeljebb egy, két vonatocs­ka szállít fát Verőcére a he­gyekből és leginkább ez a gyér vasúti forgalom okoz galibát, sok fejfájást, tanács­nak:, különböző szerveknek, vállalatoknak. Megépült az újdonatúj kis- marosi kisvendéglő, két hét múlva kinyitja ajtaját, de azt, hogy vendégei hol és ho­gyan közelíthetik meg ezt a nyitott ajtót, még mindig nem tudni. A községi tanács, me­gyei szervek, meg a Vendég­látóipari Vállalat ugyanazt képzelte el, hogy a nagy­vasút töltésnél, az aluljáró kö­zelében néhányméteres be­kötőutat építtetnek, gyalogos, autós kirándulók csak be­fordulnak az országútról és máris olthatják éhüket, szomjukat. — Hohó! — pöfögi mérge­sen á kisvasút. — Hol marad így a „Balesetmentes közleke­dést” mozgalom?! SZÓ SEM LEHET RÓLA, hiszen a vendégek tömegének át kell mennie itt a vágányon. Verőcéről vagy odafelé — nincs menetrend — bármikor jöhet a tehervonat, meg az­tán itt van királyréti relá­cióm végállomása, annak a mozdonya pedig tolat. Hogy aKKor sem oaaig, anoi az önök útja keresztezné a vas­útat? Az egyre megy! To­lathat addig is. Éppen ezért szigorú kikötést teszek: az állomástól a töltésig magas kőkerítést emeljenek és azon ne legyen bejáró. — Déhát akkor hogyan kö­zelítsék meg az emberek a vendéglőt? — Az Újtelepre vezető úton át. EZ AZ ÜT vagy 200 méter­re az állomás épületétől ke­resztezi a síneket, majd a Morgó patakot, amelynek híd- ján visz át az újtelepi háza­kig. A túlparton a vendéglő felé keréknyomok jelzik csak, hogy arra is lehet jár­ni. Aztán egy fából ácsolt gyaloghíd következik, száraz időben járható, ám ha esik, a patak meg folyónak ál­modja magát a kisvasút nagy­zoló álmainál mindenkép­pen több joggal. Olyankor ugyanis száraz lábbal el sem jutni a gyaloghídig. — Ez a megoldás fél kilo­méter kerülőt jelent — ér­vel sopánkodva a vendéglátó vállalat, meg a község taná­csa ahelyett, hogy így be­szélne: — Elfogadom, de féltem a vendégek testi épségét és életét, tessék tisztelt erdei kisvasút sorompót állítani az \ újtelepi útra! No, ebből lenne csak iga­zán nagy zavar a kisvasúinál. Még hogy sorompót?! Most a takarékossági évben?!! EDDIG ÖTSZÖR ült, he­lyesebben állt össze nyolc- , tíz hivatal kiküldötte a hely- ] színen, ae a venaegionoz ve­zető átjárás kérdésében dű­lőre nem jutottak. Most — bürokratául szólva — maga­sabb szinten kívánják foly­tatni a vitát, döntsék el, s ha azok, se tudnák, akkor a legmagasabb fórumok, hol legyen megközelíthető a ven­déglő? Persze, akármilyen kicsiny és keskenynél is keskenyebb nyomtávú az erdei vasút, bal­eset azért előfordulhat, nem szabad efelett tréfálni. Csak éppen a probléma nem meg­oldhatatlan. Ne kerülővel, hanem közelíthessék meg közvetlen úton az emberek a vendéglőt, de épségüket véd­je a. vasút és a Vendéglátó Vállalat közös költségen fel­állított sorompóval. Vagy ugyancsak közös költségen állítsanak az átjáróhoz őrt, aféle közlekedési magánrend­őrt, jelentsen az tilosat, ha közeledik a vonat. Habár akár villanyrendőrt is te­hetnének arra a helyre. TALÄN EZ LESZ a maga­sabb szintű „közigazgatási bejáráson” hozott döntés. Bár ha a résztvevők maga­sabb szintű humorral ren­delkeznének, végigjárnák Királyrétig a kisvasútat és megszámlálnák, hányszor ke­resztezi, minden esetben so- 1 rompó nélkül az utat. Aztán elrendelnék, hogy mind a hat­nyolc helyen 14 napon be­lül állítson sorompót a kis­vasút, mert nemcsak min­denkit érhet, mindenhol tör­ténhet is baleset. Még ott is, ahol vendéglő sincsen. Szokoly Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents