Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-03 / 129. szám

\ 1 Pt.'I I MEGY 19C5. JCN.1ÜS 3, CSÜTÖRTÖK ÜNNEPI KÖNYVHÉT, 1965 \ John Steinbeck: Rosszkedvűnk tele Hogyan lesz a Senkiből — Valaki? Mi kell ahhoz, hogy a szerény, családjának élő kereskedelmi alkalmazott rettegett szörnnyé, minden­kin keresztülgázoló törtető­vé legyen? Nagy kérdések, s ha a magunk marxista ter­minológiája szerint válaszo­lunk rá, azt mondjuk: kapi­talizmus. Olyan társadalom, ahol a szegénység bűn, s a milliomosokat soha, senki nem faggatja, hogyan sze­rezték vagyonukat. Olyan tár­sadalom, ahol — a regény fő­hősének szavaival — „a szunnyadó rosszkedv és az elégedetlenség felébred, és lassan haraggá változik’’. Steinbeck azonban nem marxista, s ezért a választ sem ennyire félreérthetetlenül adja meg, de választ ad, s ez az, ami megkülönbözteti az amerikai irodalom e nagy­ságát azoktól, akik csak meg­állapítják a tényeket, de ki- úttalannak és reménytelennek látnak mindent. Steinbeck vá­lasza: nem az ember rossz, nem születik rossznak, hanem a társadalom, a környezete te­szi azzá. Ethan Hawley amerikai át­lagember, átlag amerikai kis városban él, s mindennapjai ugyanolyanok, mint millió és millió más társáé. Addig, míg — a hatalom és a vagyon utáni versenyfutásban ő is részt akar venni, s a körül­mények furcsa összejátszá­sa folytán, részt is vehet. Ho­vá vezet ez a versenyfutás? A magasba, a hatalomhoz? A mélybe, a lelki és biológiai megsemmisüléshez? Stein- becket ez izgatja, s erre is választ ad: hősünk elbukik, mert nála is nagyobbak, erő­szakosabbak, kíméletleneb­bek kerülnek útjába, s csak akkor, amikor már nincs visszaút, döbben rá, hová is jutott. Érdekes, s nagy mű­vészi erejű könyv ez. Nagy író hitvallása az emberi mel­lett, vádirata az embertelen farkasvilág ellen. A fordítás Réz Ádám munkája. (Kos­suth Könyvkiadó.) (m. o.) Újjászületik-e a cukornád? Merész vállalkozásba kez­dett Nagykőrösön Hupka Já­nos, a Hunyadi Termelőszö­vetkezet tagja. Azt javasolta a tsz vezetőségének, hogy kí­sérletképpen próbálkozzanak meg a cukornádtermesztéssel. Javaslatát a háborús időkben tett megfigyelésére alapozza. Megfigyelte annak idején, hogy a cukorhiány közepette sok körösi ember cukornád- termesztéssel segített magán. ö maga is ezt tette. Száz négyszögölön két-három hektó szirupot nyert a kisajtolt cu­kornádból. Most azonban nem a cukor izgatja, hanem a házi cukorgyártás mellékterméke, a kipréselt cukornád. Emlékszik ugyanis még ar­ra is, hogy annak idején a cu­kornád kipréselt maradékát az állatok, de még a tyúkok is szívesen ették. Azon gondol­kozik most, hogy nem lehet- ne-e sdlózni és az állattartás­ban hasznosítani a cukorná­dat? Rákóczi korabeli HADIPÉNZT ÁRLÁDA Üjabb anyaggal gazdago­dott a debreceni Déri Mú­zeumnak a Rákóczi-féle sza­badságharcra vonatkozó gyűj­teménye. A kuruc—labanc háborúban hadipénztárláda célját szolgáló, henger alakú, 80 centiméter magas vas­kazetta került budapesti ma­gángyűjteményből a debre­ceni múzeumba. A hadipénz- tárládában szállították a tá­borokba kiosztásra kerülő zsoldot. Érdekessége, hogy titko$ zárja van és álkuics- csal nem lehet kinyitni. Nagyüzemi selyemhernyó tenyésztés A Bakony vidékén négy éwel ezelőtt kezdte meg a zárt epréskertek telepítését a magasbakonyi erdőgazda­ság. Eddig 22 községben lé­tesítettek egy-két holdas ep­reskertet és a megerősödött faállományt most átadták a Herbáriának. SZAKKÖRBEN (Fotó: Wormser) A vezetés pszichológiája Az alkotó tevékenység két a munkahelyek legmegfele- összefüggő része a technika lőbb formálását. A termelés szervezésénél — a tudományosan vezető szá­mára — nagyon fontos tudni, hogy a rendelkezésre álló kol­lektíva mennyi idő alatt képes az adott feladat megoldására. Egy-egy új konstrukció készí­tése előtt nem elegendő csak a technikai adottságait bizto­sítása. Az új gyártmány kellő időben való elkészítésének a sorsa attól is függ, hogy a tervezőasztalok és a munka- padok mellett dolgozók meny­nyi idő alatt képesek az átál­lásra, az igényelt nagyobb vagy újszerű szakmai tudás elsajátítására. Lehetséges, hogy az új, fejlettebb gyárt­mány sikeres készítéséhez a környezet megváltoztatása is szükséges. Például: a munka­hely falainak, gépeinek a munkapszichológusok javasla­tai szerint történő színezése is jó hatást kelthet. Az új, tökéletesebb konst­rukciók kialakításának gya­korta lényeges része és egy­ben feltétele is, hogy alkal­mazkodjék ahhoz, aki hasz­nálja. A teherautó-, az autó­busz-, a villamosvezető életé­nek tekintélyes részét tolni a különböző járművek vezető­fülkéjében. Ezért nagy a je­lentősége annak, hogy a mun­kaeszközök használóihoz a le­hető legmegfelelőbben alkal­mazkodjanak az eszközök. Az ülőhely, az indító-, szabályo­zó- és fékezőkarok stb. cél­szerű elhelyezése könnyebbé teszi a vezetést. A fáradtság lassabban lép fel, a szellemi éberség magas szinten marad, a vezetés az egész műszakban biztonságos, ha a tervező a munkapszichológus tudomá­nyos tanácsait is meghallgat­ja. Ilyen és hasonló példát számosat»lehetne sorolni. Ám egyetlen példa is érzékelteti, hogy a munkapszichológia al­kalmazása milyen nagy mér­tékben szolgálja a gyártmá­nyok korszerűségét. Az igazán korszerű gyártmány, főleg a gépi beiendezés készítésénél a tervező figyelembe veszi a legfontosabbat, az embert. Az egész társadalmat szolgálja a kényelmesebb, a nagy terme­lékenységet biztosító munka­hely kialakítása. A munkapszichológia az ipari vezetésben nem elég­szik meg a dolgozók tulajdon­ságainak megismerésével, ha­nem a tudomány segítségével igyekszik az embert formálni is. Különböző speciális orvosi vizsgálatok igénybevételével megbízhatóan állást foglal a meghatározott foglalkozáshoz szükséges alkalmasság kérdé­sében. Az alkalmasság, a ké­pesség megállapításával a munkapszichológus segíti a munkaintenzitás növekedését, a jó minőségű, termelékeny munkát és a baleseti veszély maximális kiküszöbölését A fejlett üzemi munka­pszichológia számos műszert használ. Műszerekkel vizsgál­ják az üzemekben a dolgo­zókra károsan, zavaróan ható jelenségeket. A túlságosan idegesítő zörejt, a látásra ká­ros világítási módot, a hő­mérséklet hatását és rr.ás egyéb, az üzemben előforduló jelenségeket tárja fel a mun­kapszichológiai laborató­rium. A különleges műszerek se­gítenek annak eldöntésében, hogy a munkafolyamatok nincsenek-e zavaróan „túlbiz­tosítva”. A mechanikailag „túlbiztosított” munkaeszköz xs zavarja az alkotó embert, gátolja a termelés folyama­tosságát, intenzitását és gya­korta éppen ezzel lehet oko­zója balesetnek. A termelési folyamatokról készített statisztikák és a be­vált tapasztalatok tanulmá­nyozása ugyancsak a munka­pszichológia alkalmazásának része. A lényeg mindenkép­pen az, hogy a vezetés a le­hető legkevesebb beavatko­zással alakítsa az , ember tu­lajdonságait, képességeit. A tudományos módszer alkal­mazásával el lehet kerülni, hogy a dolgozók körében az ösztönös véletlen döntések le­gyenek a meghatározók. A munkapszichológia ugyanis nem feltevések, és szubjektív érzések alapján, hanem tudo­mányosan igyekszik a leg­fontosabbal, az emberrel fog­lalkozni úgy, hogy annak cse­lekedetei a termelést eredmé­nyesen, gazdaságosan szolgál­ják. Azokban az üzemekben, ahol munkapszichológiai la­boratórium működik, számos eredmény tapasztalható. Körültekintés­sel, megfontoltsággal képesek a munkahelyekre a legmeg­felelőbb embereket kiválaszta­ni. Tudományos igénnyel ala­kíthatják ki a termelésre leg­alkalmasabb munkahelyeket. A munkapszichológia, alkal­mazásával hatásosan tudják megszüntetni a fegyelmezet­lenségeket és a termelés egyéb zavaró körülményeit. A dolgozó ember — a ve­zető és a munkapad mellett tevékenykedő — egyformán felismeri a vele való törődést. Tapasztalja, hogy nem szub­jektív’ érzések, nem a vélet­lenek döntenek sorsáról. Ily módon a munkapszichológia messzemenően szolgálhatja az erkölcsi megbecsülés kifeje­zésre juttatását. A legkülön­bözőbb beosztásban dolgozók a sokoldalú törődéssel felis­merik az anyagi elismerés mellett az alkotó munka szép­ségeit. Ahol pedig ez bekö­vetkezik. ott fokozódik a gyárhoz való ragaszkodás, az ügyszeretet, a munkalelkese­dés. Lónyai Sándor Hazánkba lálogal az Alekszandrov-egyiittes A szovjet hadsereg világhí­rű Alekszand ror-együttese június 15-én kéthetes vendég- szereplésre hazánkba érkezik. A szovjet katonaművészek be­mutatkozó előadásukat — a tervek szerint — a Magyar Néphadsereg Központi Klubja nyári helyiségének szabadtéri színpadán tartják. Fellépnek ezenkívül Győrött, Pápán, Székesfehérvárott, Veszprém­ben, Kaposvárott, Pécsett, Ba­ján és Kecskeméten is. Június 27-én a főváros közönségének mutatják# be műsorukat a Margitszigeti Szabadtéri Szín­padon. és a szubjektív feltételek biz­tosítása. Az üzemi és irodai épületek, a gépi berendezé­sek és a formálandó nyers­anyag nélkül alig képzelhető el még a legegyszerűbb ter­mék készítése is. Az alko­tás másik feltétlenül nélkü­lözhetetlen eleme az eleven, alkotó ember. A legtökélete­sebb gépi berendezés is igényli az irányító embert. ’ A termelésben, kezdetétől befejezéséig — egész folya­matában — az emberi alkotóképesség döntő szerepet tölt be. Ennek felismerése adja annak a je­lentőségét, hogy a termelés . szervezésében a vezetésnek különös figyelmet érdemes fordítania mindazokra, akik a gyár műhelyeiben és iro­dáiban dolgoznak. A külső­leg felismerhető munkaké­pességgel együtt szükséges megismerni a fizikai, szel­lemi és adminisztrációs dol­gozóknak pszichológiai ráter­mettségét is. A munkapszi­chológia alkalmazása a kor­szerű szocialista iparvezetés­nek ilyen módon fontos ré­sze. A gyári munkapszichológia a fejlett iparú országokban napjainkban mind nagyobb szerepet tölt be. A munka­pszichológiát természetesen a gyári legfelső vezetésben is szükséges felhasználni. A kor­szerűen vezető igazgatónak meg kell ismernie önmaga képességeit, erényeit, hibáit, saját egészségének körülmé­nyeit. Az igazgató irányító tevékenységét, munkaképes­ségét, inten7.itásának éssze­rű hasznosítását jól szolgál­ja az, ha a munkapszicholó­giát sokoldalúan igénybe ve­szi. Ez teljesen érthető, ha arra gondolunk, hogy a ve­zető is éppen olyan em­ber, mint a beosztott. A Szovjetunióban, Csehszlo­vákiában, a Német Demok­ratikus Köztársaságban, Len­gyelországban, Magyarorszá­gon. valamint a legtöbb szo­cializmust építő országban és a fejlett tőkés országokban is a legnagyobb üzemek Sorra megszervezik a gyári munka­pszichológiai laboratóriumokat. E laboratóriumok az emberek tulajdonságainak, képességei­nek. igényeinek sokoldalú feltárásával segítik a terme­lés szervezését, a jól hasz­nálható termékek készítését, HAJSZA Nincs nyugta tőle. egy arc kisérti szüntelen. Egy arc­nak a zavartsága, az a meg- alázottság, amely néhány pil­lanatra észrevehetően kiült a megtört vonásokra. Az arc­ban mélyenülö szem félt és riadt futással menekült má­sok üldöző tekintete elől. Már akkor megdöbbentette a látvány. Mentek a felesé­gével villamoson, ahol min­den a megszokott: a zsúfolt­ság, a tülekedés., a lassú dö- cögés. Hallgattak. Az asszony egyszercsak az ujjával egy emberre mutatott. — Nézd, nálunk dolgozott valamikor. Most szabadulha­tott, mert annak idején öt évet kapott. Ugy-e borzasztó? Nem felelt, mert látta, hogy az illető észrevette a rámu­tató ujjat, a suttogás érthe­tetlen, idegesítő zizegése is eljutott a füléig. Akkor na­gyon jól megnézte azt az arcot. Ez az arc kísérti most. Min­dennapos társa lett itt, a rá­csos ablakok mögött, s furcsa mód — szereti. Felismerte és előre megismerte azokat az érzéseket, amik ott, a villa­moson, azt az embert gyö­törték. Mert V. János börtönben ül. CD Kényelmesen, nyugodtan élt könyvek és katonák kö­zött. Polgári al' V mázott volt egy alakulatnál, könyvtáros­ként dolgozott. A mozgé­kony, élénk fantáziájú fia­talembert eleinte kielégítette munkája. Körötte rend volt: olvasott, zenét hallgatott, s a megismert ' dallamhoz szöve­get költött. Művészléleknek tudta magát, könnyedén, je­lentősen mondta ezt magá­ról, felelevenítve gyermek­kori színpadi sikereit, s a mamát', aki festett és cim- balmozott. Nem tudta még, nem ébredt rá jelentéktelen­ségére; kielégítette, ha slá­gereket énekelt a katonák előtt. Máig is emlékszik, mennyire boldog volt egy alkalommal: tizenkilencszer tapsolták vissza. öt évvel ezelőtt szállta meg a pénz ördöge. Nyert á lottón 112 ezer forintot, melyből ti­zet egy barátjának adott, s ötöt egy nőismerősének. És négy öltöny ruha, elegáns ci­pők, szép ingek. De hová lett a többi, az úgynevezett „nagy pénz?”. Ha egyszer sikerült, miért nem sikerülne másodszor is? — gondolta, s a nagy pénzt feláldozta egy még nagyobb pénz reményéért. Ellottózta az utolsó fillérig. De közben megnősült. Fele­sége, a féltékeny természetű asszony, gyanakvással figyel­te minden megmozdulását és minden elképzelését. Félt a barátoktól, mert valahonnan mindig előbukkanhat egy nő; nem akarta látni férjét a „világot jelentő deszkákon”, mert a nézőtéren sok a nő; és nem menni sehová, mert jö­het egy csinos, vagy egy fia­tal nő. És ő nem akarta Já­nosit elveszíteni. János pedig lottózott to­vább ... Jött a második sze­rencse: nyolcvanötezer forint. Csehszlovák kombinált bútort vettek, s a négyes társbérlet­ből két szoba összkomfortba költöztek, s velük együtt két gyerekük. Tulajdonképpen révbe ért az életük. És furcsa módon ekkor sza­badult el a férfiben a pokol. Rájött, hogy ő jelentéktelen valaki és félbenmaradt em­ber. A rokonságban minden­ki vitte valamire, csak ő nem. Ö. akit már kiskorában doktorkának szólított a ma­ma; ő, akit színésznek szánt minden ismerős; ő, aki slá­gerszövegeket írt; ő, aki film­operatőr akart lenni, de a felvételi előtt elromlott a gé­pe. És ekkor jutott eszébe, hogy öregszik, harminc éves és sehol semmi. Feleség, la­kás, gyerekek? Az mindenki­nek lehet, gondolta. Számot vetett magával. Gyűlölni kezdte a könyvtárat, ahol dol­gozott, mert csak könyveket, polcokat és főnököket látott maga körül. Pénzt hát, pénzt, sok pénzt, hogy szabadulhasson innen! Ahhoz, hogy egy valami si­kerüljön, És aztán fel Pestre, egy zenészhez, aki alapfogal­makra tanítja, aki segíti, hogy azok a dallamok, amelyek gyakran muzsikálnak benne, kottapapírra kerüljenek ... Gondolkodás nélkül nyúlt az első összegért, amely nem volt az övé. Ügy gondolta, ha nyer, visszafizeti. A tartozás nőtt, egyre nagyobb összeget tett ki a pénz, a lopott pénz. És közben még csak egy ket­tes találata sem volt. Erősö­dött benne a feszültség és az idegesség. Egyre gorombább lett odahaza, verte a gyere­ket is, úgy érezte, megőrül és összeroppan a bűn súlya alatt. Egy józan és döbbenetes pil­lanatában megálljt parancsolt magának. Jelentette, hogy elsikkasz­tott tizenhétezer forintot. E Vastag, piros csíkos pufaj- ka, egy otthonról hozott pu­lóver van rajta. Szögletes, ko­paszodó fej, laposan há.tra- nyúló homlokkal. Kék sze­mek. körülötte finom piros csíkok az erek. Az erős alka­tú ember csupa bizonytalan­ság, csupa védekezés. Szeret­né egy percre elfelejteni az eddig megismert társakat, s a gyötrő gondolatot: ..Hová ke­rültem?”. Azt szereti, ha dol­gozhat, s elfoglalhatja ma­gát, hogy gyorsabban múljon az idő. Első szavait a pa­rancsnokhoz intézi. — Kihallgatást kérnék. Szeretnék papírt, ceruzát kap­ni, hogy dolgozhassam. Szín­darabot akarok írni. Groteszk. Komor falak, rácsos ablakok, súlyos ajtók, s a bakancsok kopogása- a fo­lyosón és a cellákban. A kér­dés is idegenül csendül: — Milyen színdarabot? — Egy operettszerűt. A szö­vegét is, a zenéjét is én sze­rezném. A plafont nézem. — És ha rossz lesz? Halvány reménységként eszébe jut Berlin, a zeneszer­ző, aki csak fütyül, dudol, a dallamot valaki kottára veti, és kész a világsláger. Egy pillanatnyi ábránd libbenő, kék füst illúziója. A hangja komolyra vált. — Ha nem sikerül, hát nem sikerül. Elsősorban szakmát akarok tanulni, hogy meg- kapaszkodhassam és magam­ra találjak. Itt, az eddigi né­hány hónap alatt rájöttem, hogy ostobán éltem. Sze­rintem két dolog fontos az életben: a tisztességes munka és a családi harmónia. Ezek szerint fogok élni majd. És szórakozásként, próba gya­nánt írok egy regényt. Énre­gény lesz, s ezt a két tanul­ságot próbálom benne kifejez­ni. Az eddigi életem tanulsá­gait. E Mihez kezd, ha szabadul, hová megy. mit akar? Szoká­sos kérdések, hosszan tűnő­dik. Eszébe jut az az ember, ott a villamoson. — Ebben a városban mara­dok. Itt rontottam el az élete­met. itt kell helyrehoznom. Most erkölcsi hulla vagyok, mások és a magam szemében is. Bukott ember. Az, hogy megbántam és keservesen át­kozom magam, keveset szá­mít. Valószínű, hogy az én esetem másokat is elgondol­koztat. De a büntetés nem ez a két, esetleg másfél év. Ak­kor kezdődik az igazi, amikor kiszabadulok. Milyen tisztán lát az em­ber! Utólag. Hankóczi Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents