Pest Megyei Hirlap, 1965. június (9. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
8 1965. JTTNITJS 20, VASARNAF A történet hősnője Csege Julianna. Családi állapota férjezett. Férjé már hónapok óta vidéken jár munka után. Ö pedig a pesti utcákat rója lakástalanul. Közben alszik, ahol lehet, s leül pihenni, ahol engedik. Mostanában sokat kell pihennie, mert „áldott” állapotát már hetedik hónapja hordja, nagyon-na- gyon terhesen. Hogy miből s hogyan él, maga sem tudja. Két napja például nem evett. Pedig a szíve alatt a héthónapos magzat már nagyon követeli a táplálékot Ezerkilencszázharminchá- rom júliusának egyik hűvös hajnalán, fél négykor, a Körútra ért Csege Julianna. Éjjel az Állatkert mögött, a vasúti töltés alján aludt, de korán fel zavarta a derengés meg az éhség. Végigvánszorgott az Andrássy úton, s befordult a Körútra. Sárga arcán, perga- menes homlokán verejték csillant az éhségtől s a bágyad tságtól. A Körúton, a Dob utca sarkán, tejeskocsd állt. A kocsi előtt a két lovacska derűsen ropogtatta abrakját. Csege Juliánná nem a lovakat nézte, hanem a kihordót kereste szeme. De senki sem volt a közelben. A rendőr is vagy száz lépéssel odébb, a Wesselényi utca táján sétált. Maradék erejének teljes megfeszítésével Csege Juliánná a kocsihoz lódult, kikapott a rekeszből egy tejesüveget, reszkető ujjá- val benyomta a vastag papírlapdugót és az üveget a szájához emelte. Ha odébb áll zsákmányával, talán minden jóra fordul! De az első korty tej még le se csúszott a torkán, amikor a kapu alól kijött a kocsis meg .a, kihordó és mögötte a vice. A kihordó az üveget kapta el az asszony vértelen szájáról, a kocsis két kalimpáló karját fogta le, a viceházmester meg rendőrért szaladt. P ékkocsi jött nyargalva. Szagos, finom kenyerek, aranysárga vajaskiflik illatoztak ölében. A kocsi leállt a tejes szekér mögé. Semmi keresnivalója sem volt e tájon, őt a szomszéd kerületben várták, de a kocsis nagyon kíváncsi ember volt. Látta a furcsa csoportosulást a gyalogjárón, a szomszédos házak vicéi is mind idegyűltek, lármáztak, kiabáltak és söprűjüket lóbál- ták. A kenyeres, amikor meghallotta a tényállást, káromkodni kezdett. — Te bugris — szólt le tejes kollégájának a bakról. — Nem szégyelled magad? — Ki fizesse meg a tejet, ha ellopják? Én? — védekezett a tejes. — Lifteljen innen — mondta a kenyereskocsis az asz- szonynak. — Menjen, mielőtt ideér a zsaru. — Nem úgy van az — kiabált a tejes. — Lopott. — Ne járjon a szád — mondta egyszerre két vice is. — Te meg mozogj innen — biztatták’ az asszonyt. De Csege Juliánná nem mozdult. Szeme fátyolosán meredt a benyomott dugójú üvegre, amelynek tetején bágyadt fehér tejcseppek ültek. Nem mozdult a közeli mellékutca felé, pedig a tejeskocsis marká már levált róla. Csak állt sárgán, tehetetlenül. Megjött a rendőr is, kardosán, revolvereden, gumiboto- san. És jöttek a kávéházakból s a mulatókból az úri népek. Egy részük részeg volt. És munkába siető emberek is jöttek. Megálltak a járdán, a két szekér előtt. Csege Julianna és a rendőr körül. — Hol a lakása? Mi a foglalkozása? — kérdezte a rendőr. Csege Juliánná csak a vállát vonogatta. A rendőr bólintott és beírta, hogy: Csege Juliánná hivatásos munkakerülő. S feljegyezte a másik tényálladékot: lopott... Csege Juliánná még mindig nem beszélt, egyre csak a tejeskocsis kezében fehérlő üveget nézte. — Gyerünk — mondta a rendőr. Az asszony nem mozdult. Szeme a tejesüvegre tapadt. — Te... — mordult fel a rendőr. — Nem hallottad, mit mondtam? A vicék morogtak és seprőzászlójukat lengették. Az embergyűrű váratlanul megingott. Űri ember tört át a sokaságon. — Hogy ez... mibe kerül... ez a tej? — kérdezte akadozó nyelvvel. — A betéttel együtt hatvan § fillér — felelte a tejes. S Az úri ember aprópénzt ka- § part elő a zsebéből, a tejesnek 8 adta és átvette érte az üve- ^ get. — Ne... ne legyen bűn- jel — mondta s másik kézé- ^ vei szivart nyújtott a rend- 8 őrnek. — Ha nincs bűnjel, 8 nincs tényállás és nincs bekí- 8 sérés, mi?... — mondta s az| üveget teljes erővel az asz- 8 falthoz csapta. S ikoltozás, nevetés, moz- *! gás támadt. Csege Juli- ^ ánna torkán vinnyogva tört ^ ki a sírás ... s hirtelen le- ^ térdelt, reszkető kézzel gon- 8 dósán félresöpörte az üveg- 8 szilánkokat, eligazította hatal- 5 más hasát, oldalvást feküdt^ az aszfaltra, a tejtócsa melléj és eleinte áhítatosan, aztán $ egyre mohóbban a drága fo- $ lyadékba nyalt. — Az anyád ... — emelte ^ gumibotját a rendőr. — Hagyja — mondta az úri ^ ember és még egy szivart^ adott a rendőrnek. Aztán le- ^ guggolt és így nézte a ritka ^ színjátékot, amely két Me-^ dea-szivarjába, meg hatvan ^ fillérjébe került. Körötte az atropinosszemű, ^ becsípett úrhölgyek kacagva-s | lelkesen tapsoltak az állapo- ^ tos asszony csendes színjáté- ^ kának. A köznépet a rendőr odébb ^ kergette. De a tömeg, vagy ^ húsz lépéssel távolabb új-1 ra összeverődött. Az aszfalton hamarosan S> elpihent Csege Juliánná. Min- ^ den fehér cseppet magába^ nyelt már és hunyt szemmel ^ feküdt, fáradtan. — Eriggy már innen — szólt ^ le rá a rendőr. Csege Juliánná, valaha, né- ^ hány -évvel ezelőtt, valahol^ a Tiszaháton sokaknak, légé- ^ nyéknek, lányoknak, apának, ^ anyának: Juli, Juliska meg ^ Julika ... a rendőr noszoga- s tó csizmájában kapaszkodva, ^ feltápászkodott. S elment szó nélkül. Köszö- ^ net és köszönés nélkül. El ^ rendőrtől, máktól és hölgyek- ^ tői. Mondta is a rendőr mél- ^ tatlankodva a gavallér úri í embernek: — Nem érdemes jót tenni az ^ ilyen népséggel... § s C sege Juliánná hamarosan § eltűnt, még mielőtt a ^ gyülekezet oszlani kezdett. S ^ amikor már nem maradt a ^ tett helyen csak a tejes meg ^ a kenyereskocsis, csattanás ^ hallatszott. A kenyereskocsis ^ a bakról lehajolva, verte ké- ^ pen a tejkihordót, aztán lovai ^ közé csapott és tovarobogott. s Farkas András: DANTE Hét száműzés keservét megtanulva A bátor férfi mély pokolra szállott, Hogy formát leljen bosszuló gyanúja. Nem lelket kívánt és nem földi álmot, De írta-rótta számtalan bugyorra A büntetést, ahogy a legtalálóbb. Itt kénköves bűzöktől fájt az orra, Amott viszolygott arcok réme láttán, Másutt a bánat volt nagyon mogorva. Se színtelen, se szagtalan a látvány! A folyton visszatérő hármas osztás, Mint vad tajték, ringatva hordta hátán A szörnyű bűnöket, a lelki foszlóst, Ahogy a vándor elképedve látta: Minden rang és sors össze-vissza-visszás. Ott fortyogott a gyilkos és barátja, Aranyos vének ifjú némberekkel. Szemük szikkadva, szájuk szájra tátva, S e forgalomra nem hull este, reggel, Mert az idő felszín, haszontalanság: A mélyben minden csak ítéletet lel. A testben, test megett mutatta arcát A bölcsesség, a lelkiismeretnek Konok barátja, hogy ami badarság. Amit az emberek vakon szeretnek, Örök időkre jó tükörre leljen: Meglátná hivő, nem-hivő, eretnek. A vándor ment a látomások ellen, A várost szidta, hitszegő Firenzét, Hogy búvó aljasoknak megfeleljen. Agyában kínok, rémek, arcok, eszmék, Szívében, e ki nem hűlő pokolban Lávák lövelltek, mintha még keresnék, Ki hempereghet még elátkozottan A vak mocsárban? Kit kell megtalálni? Ha volt igazság, essen rája holtan! , , Kiken lehetne végső bosszút állni? Kiknek még akkora a bűne-vétke, Hogy ahhoz képest minden kin parányi? S akkor gondolhatott az ész az égre. Valahol könnyű fényesség világolt, S a vándort útja harmadján elérte. Nem nyilt meg szája, nem, csak úgy, magából Indulva ki Beatricére gondolt. Az arcot látta, azt a tiszta fátyolt, A szép mosolyt, amit nők vonzalomból, Kíváncsiságból egyszer fonnak össze — Szellő szállongott, méz és irgalom folyt, S vitték a vándort, el, fel, megkötözve. A mi utcunk bolondja épp a házunkban lakik. Fiatal fiú, szülei, testvérei muzsikusok, cigányemberek, nem veszekednek se többet, se kevesebbet, mint a szomszédos udvari lakások bérlői. Jóskának hívják, de egyszer valaki elnevezte, s azóta Hülyécske Jóska. Ha megy, a fejét oldalra fordítja, egyik lábát húzza, és állandóan vigyorog. így van ez már a féleszű embereknél, bár az okát soha sem találtam meg eddig. Ha feltűnik valahol, tömeg veszi körül, és ha ismerős is akad, akkor az rögtön rá is kiált: „Gyere, énekelj valamit”. A fiú úgylátszik érti a szót. „Forintot!” feleli vigyorogva, s ha megkapja, akkor rá is kezd. Ilyenkor én gyorsan továbbmegyek, de azért sokszor látom az ablakból; csődület van a kapu előtt és ilyenkor tudom, hogy rajta nevetnek. Tegnap délután azonban a szokottnál is nagyobb volt s Jóska óvatosan megforgatta a hegedűjét és vigyorgott. % Kezdtem már érteni a dolgot. — Hol késik a menyasszony? — kérdezte társától az § egyik taxis. Nem sietett, csak kíváncsi volt. Jóska vigyor- ^ gott tovább, és Somló sürgetésére végre hozzákezdett az ^ előkészületekhez. Zsebéből cigarettacsikket kotort elő, meg- ^ nyálazta, szájába dugta, hátra tolta honnanszerzett kalauz- ^ sapkáját és játszani kezdett. Karja volt a vonó és szájával pampamozott hozzá. Most a vigyorgást is abbahagyta. J\em ment kárba a forint, mert az emberek dűltek ^ a nevetéstől. (Ha másé a bolond! — szokta mondogatni $ anyám.) Hülyécske Jóska igazán beleadott mindent, s nem \ rajta múlott, hogy mégis elfordult róla a figyelem. — Jön az ifjú pár — kiáltotta valaki. Már az ajtóban § álltak. Pirult a menyasszony, látszott a fátyol alatt is, a vő- ^ legény pedig pont úgy tartotta a karját, mint az ilyen ese- ^ ménynél a húszévesek általában. Elindultak. A taxisok elő- s reszaladtak, a jegyespárt közrefogta a tömeg, csak Hülyécs- § ke Jóska maradt a helyén. Álla alatt a hegedű, karja a \ vonó, de most megállt a levegőben és elhalkult a hangja. § A fehér ruhás menyasszonyt nézte, aki ijedten simult vő- ^ legényéhez. Aztán a vőlegényre fordult a szeme, akinek az § arcára olyan dolgok voltak írva, amit ő még sohasem is- ^ mert. Meg vagyok győződve róla, hogy ebben a pillanatban ^ értette, mi is az a lakodalom. Vigyorogni kezdett ismét és ^ leeresztette hegedűjét. Megsajnáltam, és olyat tettem amit még soha. — Játsszál — nyújtottam felé egy forintost. Hülyécske Jóska vigyorgott. \ — Játsszál lakodalmit, Jóska! — tettem még egy pénzt ^ a nyitott markába. ^ Hülyécske Jóskának egyre hangosabb lett a nevetése, és § csak a menetet bámulta. Nem segített a harmadik forint se, ^ épp úgy mint a negyedik. Jóska fogta a hegedűjét, beletet- 5 te a tokjába, óvatosan karja alá szorította, hátat fordított a % menyasszonynak, és vigyorgó arccal bámult rám. Nem is § figyelte, hogy tenyeréből csörrenve hullanak ki a pénzdara- \ bök. Egy, kettő, három, négy. Egyre hangosabb lett a neve- \ tése. ^ Már nem bírtam tovább. Hátat fordítottam neki, mert ^ valami mindig üvölteni kezd bennem, ha síró embereket k látok. ^ Nekiütköztem valakinek á lépcsőn. Jóska nagyanyja ^ volt. „Gyere fel Józsikám” — hívla unokáját. — Hagyja egy kicsit, néni — szóltam neki csendben. — ^ Hadd sírja ki magát. ^ Felnézett rám a fekete ruhás, kicsi öregasszony, és ha- $ rágósán kiáltotta: \ — Miket beszél maga! Nincs nála vidámabb ember a ^ családban. Sí tBseaääPß* a tömeg. Utat törtem magamnak és beléptem a kapun, de azért körülnéztem. Most nem Hülyécske Jóskát bámulták, hanem menyasszonyt vártak. Gondolhattam volna a virágos taxikról. A házmester lánya megy férjhez — mondták kéretlenül is és én mentem már volna tovább, de ekkor megjelent Hülyécske Jóska. Egy hegedűtokot szorított magához, s persze vigyorgott szakadatlanul. — Jé, a Jóska! — fedezte fel Somló, az újságárus, és nyomban biztatni kezdte a fiút. „Forintot” — röhögött Jóska, és magához szorította a hegedűjét. Kovácsné a földszintről, belenyúlt az erszényébe. — Lakodalmit húzzál — nyomta a markába. — Ügy van fiú, rajta! — helyeselt egy ismeretlen, bajuszos férfi. Közelebb jöttek a hangokra a várakozó taxisok is. Hülyécske Jóska nem kérette magát. Karjaiba vette a tokot, kinyitotta, aztán óvatosan kiemelte belőle hegedűjét. A tömeg felröhögött. A hegedűnek nem volt húrja, se vonója és még a fája is lyukas volt. Hülyécske Jóska magához ölelte, körbefordult. Azt képzeltem ekkor, hogy most szemrehányásnak kell lenni a tekintetében, de hát hiába néztem a szemét. Maradnom kelleti. — Játsszál már, te! — sürgette a földszinti Kovácsné. (Gábor Viktor felvétele) .XXCC^.XXXXXXVCvXXXXXXXXXXXXXXXXXXV.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'XXXXXXXXXXXXXXX'Oa AZ ÖREG
